Ahogy megígértem – mert a kampányban tett ígéretet illik betartani, tudjuk ezt a 2002-es Medgyessy-kormánytól, rá is ment a költségvetésünk –, a választási blog utolsó posztjában bemutatkozom. Haász János vagyok, ötvenéves, nagyseggű, szexhiányos nő; legalábbis az egyik Jobbik-fórumról írt cikkem kommentelői így azonosítottak be. Továbbá, a szófűzésből következtetve akár az ATV-s, volt 168 Órás Mészáros Tamás is én vagyok. És még továbbá: az LMP-sek Fidesz-bérenc kommunista bértollnoka.

Néhány óra múlva elkezdődik a vasárnap este hétig tartó kampánycsend, aminek a végén újabb néhány óra múlva pedig kiderül, kié lesz a még ki nem osztott 57 egyéni parlamenti mandátum. Köztük van a két XIII. kerületi, újlipótvárosi-angyalföldi-vizafogói-lőportárdűlői képviselőhely is. Az egyikért – az első választási forduló eredményének sorrendjében – Szalay Péter (Fidesz-KDNP), Szanyi Tibor (MSZP) és Tordai Bence (LMP) küzd, a másikért Tóth József (MSZP), Spaller Endre (Fidesz-KDNP) és Vári György (LMP). A Mintapolgár most leteszi a lantot, nyugodjék, ahogyan az indulatok is. Hogy mi lesz most, azt RosszcsontR tök jól megírta egy kommentben, nincs ehhez mit hozzátenni:

A Mintapolgár – vagy az LMP – az időzítés nagymestere. Egy nappal azután, hogy azt írtam: "mindkét, a kampányt láthatóan még komolyan vevő párt", már meg is érkezett a harmadik szórólapja. Nem névre szólt, a papírdobozkánkban összegyűlt halomból úgy tűnik, házunk mind a több mint száz lakásába jutott belőle; az enyémben is volt. És kiderült, hogy ebben az országban nem Mesterházy Attila a a legmegdöbbentően optimistább ember (aki ugye azt gondolta, lesz azonnali adócsökkentés, csak azért, mert a kampányban ilyenről volt szó).

Lépcsőházunk papírdobozkája ma reggelre is megtelt, és a kíváncsi Mintapolgár ismét örömmel és eredményesen kukázhatott egyet. Ezúttal is megérkezett mindkét, a kampányt láthatóan még komolyan vevő párt szórólapja, bár az én postaládámba egyikből sem jutott. Úgy tűnik, Kubatov Gábor ügyes kezei a Jókai utcába, az MSZP székházába is betették a lábukat, ezúttal ugyanis a szocialistáktól kapott az egyik lakótársam névre szóló levelet. Amit legott ki is dobott a papírdobozba, hogy én onnan összegyűjthessem. És háboroghassak, még jobban, mélyebben és őszintébben, mint tegnap, hogy te Úristen, te Úristen, hát az egész ország egy többpárti, összpárti Kubatov markába került?

Felpörögtek a kampány utolsó napjai, mint Mészöly Kálmán, ha Tóth József nevét hallja egy Fidesz-nagygyűlésen. Reggel Spaller Endrével ébredtünk. Szerencsére nem az ágyunkba, csak az agyunkba költözött be: a köztévé reggeli műsorának volt a vendége. Update: az MTV honlapján itt tekinthető meg a videó. Sajnos mire a gondolataink eljutottak a reggeli fogmosás utáni állapotukba, véget is ért az interjú, aminek a lényege, ha jól emlékszünk, az volt: azért érdemesebb inkább Spallerre, mint Tóthra szavazni, mert jobb lesz a kerületnek egy 250 fős frakcióban ülő képviselő, mint egy 50 fős frakcióban ülő.

Önmagában ez még nem is nagyon hozott volna lázba minket, Spaller már a hétvégén is keményen, ám nem túl meggyőzően küzdött azért, hogy ne Angyalföld legyen az egyetlen kerület, ahol nem fideszes jelölt győz. Az előjelek azonban nem túl biztatóak számára. A valasztas.hu adatait számolgatva kiderült: Spaller 9742 szavazatot kapott (36,37 százalék), a Fidesz-listát 10 594-en választották (39,39 százalék), vagyis volt több mint nyolcszáz olyan szavazó, aki a Fideszt támogatta, őt nem. Ezzel szemben Tóth József 11 976 szavazata (44,71 százalék) úgy jött össze, hogy neki visszahúzónév volt a párt: az MSZP-lista csak 8599 szavazatot (31,97 százalék) kapott, vagyis csaknem 3400-an szavaztak rá úgy, hogy a pártjára nem.

Kampányesemény-e, ha egy választás két fordulója között az elsőt súlyosan elveszítő baloldali párt két legjobban álló egyéni jelöltje - az egyik győzelmi esélyekkel, a másik nagyon szoros versenyben várja a második kört - egy antifasiszta megemlékezésen vesz részt?

A Mintapolgár nem sokat dilemmázott a válaszon. Azonnal útnak eredt, amikor megtudta, hogy Tóth József polgármester és képviselőjelölt is ott lesz a felújított vizafogói szobor újjáavatásán (és remélte, hogy Szanyi Tibor is, elvégre az a környék már Szanyi választókerülete).

A vizafogói szobor, ahogyan a kerületben élők többsége hívja a hivatalosan Mártír emlékűnek nevezett alkotást, a Duna-part mára kissé elhanyagolt szakaszán található. A Viza utca végén, északról egy úgy-ahogy rendben tartott park - és azon túl az Elektromos sporttelep -, délről egy rogyadozó, funkcióját vesztett vasbeton kerítéssel úgy-ahogy körülvett telek határolja. A kerítésen valami ősi, húsz évnél régebbi reklám darabkája idézi a kibontakozó piacgazdaság szellemét, a kerítésen ki-bejárnak a hajléktalanok (ha valaki még emlékszik, mi volt itt egykor, legyen olyan jó, írja meg. UPDATE: Ha József nevű olvasóm jól emlékezik, ez: "a nagymúltú BSE sportegyesület vízisport-telepe volt. Szép időket élt meg, több világbajnok kajakos és kenus került ki onnan és edzett ott sokat").

Fotó: Huszti István

Amikor a Mintapolgár útnak eredt, hogy a különös rituálé szerint hol 133-asnak, hol 115-ösnek hívott busszal a helyszínre érjen - menni 133-assal ment, jönni 115-össel jött -, azt gondolta, hogy a szokásos második világháborús, holokausztos, ellenállós, antifasisztás megemlékezés lesz ez.

Vagyis az, hogy összejön húsz-harminc holokauszt-túlélő vagy a túlélő-leszármazott, néhány virág, koszorú, unalmas közhelyekkel és emlékek követhetetlen felidézésvel tűzdelt beszédek, amelyek bő hatvan évvel a vészkorszak után sem felejtenek emlékeztetni arra, hogy ordas eszmék közöttünk élnek, hogy a barna eső az csak hull, és hogy csak az a demokrata, aki nem fél, és hogy a modern, európai értelemben vett szocialisták majd jól megvédenek minket, csak ne felejtsük el, hová is kell tenni azt az ikszet 25-én.

A szocialisták bejelentették, hogy négy olyan jelöltjüket visszaléptetik Budapesten, akik egy Fidesz-jelölt mögött és egy LMP-jelölt előtt jutottak be a második fordulóba (összesen 13 ilyen egyéni választókerület van, további 11-ben már eldőlt a mandátum sorsa, míg nyolc helyen jobbikos jelölt lett a harmadik). Az LMP még aznap közölte ugyan, hogy nem lép vissza és nem is tárgyal a szocialistákkal semmiről, ám a jelöltjei korábban elgondolkodtak a folytatáson.

A 20-as egyéni körzetben induló, Tóth József és Spaller Endre mögött harmadik helyen végző Vári György legalábbis biztosan, és tépelődéseit, majd döntését magánlevelekben megosztotta több ismerősével, akik egyike eljuttatta ezt a Mintapolgárnak is. Vári György ezután blogunk is megírta nyilvánosságnak szánt - tartalmában a magánleveleivel megegyező, ám érthetően kevésbé személyes stílusban megfogalmazott - gondolatait. A folytatásban szó szerint közöljük levelét.

Továbbra is felvállalja az MSZP-t a párt egyetlen nyerésre álló jelöltje, Tóth József, de az adatok alapján azonban ez a kötődés a legnagyobb visszahúzó erő a XIII. kerület polgármestere számára, aki apró pártlogókkal, és a lehető legkevesebb szocialista vezető bevonásával próbálja tartani az eredményt a második fordulóban is. A Fidesz nem döntötte még el, hogy Orbán Viktort küldje-e a párt egyetlen vesztesét, Spaller Endrét megsegíteni.

A XIII. kerületi helyzetről szóló Index-cikk itt kommentelhető.

Az első választási fordulóban csak a XIII. kerület egyik választókerületével, a végül Tóth József (MSZP), Spaller Endre (Fidesz-KDNP), Vári György (LMP) első körös befutót hozó 20-as számúval foglalkozott a Mintapolgár, elvégre ebben a városrészben él. A második forduló azonban déli szomszédunkban, a Szalay Péter (Fidesz-KDNP) és Szanyi Tibor (MSZP) párharcában ígéri a legkeményebb versenyfutást, így az április 25-ig hátralévő időben igyekszem ide is kiterjeszteni a figyelmemet. És most röviden arról, mi is történt vasárnap a kerület két egyéni körzetében.

A kampánycsend előtti utolsó napon még egyszer megtelt a postaládám. A mostani kiadványokról viszont legalább kiderült – szemben a Tóth József elleniekkel –, hogy azokat kik adták ki: az MSZP XIII. kerületi szervezete. Az előző, Tóth-elleneshez hasonló a mérete és a formátuma, ám azzal éppen ellentétes a tartalma: ez a fideszes jelölt Spaller Endréről szándékozik lerántani a leplet, és emellett néhány keresetlen szóban méltatják Tóth József érdemeit is. A leglelkesebb, ha szerencsések is, nyerhetnek egy Hugh Laurie-könyvet, bár valószínűleg ezzel adatbázis-szereplők lesznek. Az MSZP pedig megcsinálja a kerületben a Biztonság Vonalát.

Nem lakossági fórum, csak fórum – mondta Tordai Bence, az LMP budapesti 19. egyéni választókerületének képviselőjelöltje a párt szerda esti angyalföldi nem lakossági, csak fórumán. A lakosság részvétele egyébként sem volt annyira átütő erejű, mint amihez a Mintapolgár hozzászokott a három nagypárt elmúlt hetekben tartott performanszain (Balczó Zoltánnal, Pörzse Sándorral és Morvai Krisztinával kampányolt a Jobbik, szolidan egy Tarlós-rendezvénnyel a Fidesz, Mesterházyval, Korózs Lajossal, Farkasházyval Gálvölgyivel és Simonyi Andrással az MSZP). A mi jelöltünk, Vári György és Tordai közös rendezvényén néhány tucatnyian hallgattuk, hogy milyen programot valósítana meg, ha kormányra kerülne az LMP, és milyen reform az, amiben "állunk rendelkezésre", ha a Fidesznek nem lenne meg a kétharmada.

Különös kampányt folytat az MSZP angyalföldi reménysége, Tóth József. Nemcsak a kötelező köröket tudta le – nagygyűlés a miniszterelnök-jelölttel és a hős távhős Szanyi Egyedülvagyunk Tiborral, fórum a párt legtutibb szavazóinak számító nyugdíjasoknak a szociális államtitkárral –, hanem klubhangulatú különprogramokat is szervezett. Az egyik ilyenen, ahol az Index videóstábja helyettesített a vidéken túrázó Mintapolgárt, Farkasházy Tivadar és Gálvölgyi János díszpolgárok voltak a vendégei, majd kedd este Simonyi András volt washingtoni nagykövetet látta vendégül.

Simonyi ugyanis szintén angyalföldi gyerek, pontosabban újlipóti. A Hollán utcában született, a családja a Szent István parknál, a Hollán utcában lakott, ami aztán Fürst Sándor utca lett, hogy most Hollán Ernő utcának hívják. „Én nagyon tizenharmadik kerületi vagyok, nem az van, hogy én idejövök, és elkezdek dumálni” – mondta már a beszélgetés kezdetén, felidézve, hogy a Lehel utca és a Dózsa György út sarkán „van egy fantasztikus iskola, mi voltunk a második évfolyam, ahol együtt voltak a fiúk és a lányok”, és elárulta azt is: az iskoláról „a gonosz énektanárnő ellenére” jó emlékei vannak.

Amikor legutóbb megszórták a postaládámat mindenféle – az MSZP-s Tóth Józsefet névtelenül támadó, illetve őt MSZP által kiadott dokumentumban védő – kiadványokkal, a kommentelők lelkesen indítottak verbális háborút arról, hogy ki állhat az akció hátterében. Természetesen voltak, akik szerint az MSZP sározta saját magát, hogy aztán gyorsan cáfolhassa is a vádakat, és voltak, akik szerint a Fidesz állt a névtelen szórólap mögött. Nos, a most hétvégi akció egyértelműbb volt: két, szintén kiadó nélküli, de újfent Tóth Józsefet támadó kiadvány érkezett a postaládába, valamint egy, amin arra buzdítottak, hogy a fideszes Spaller Endrére szavazzak. Ráadásul a két Tóth-ellenes röplap egyike ugyanolyan anyagból készült, és ugyanolyan méretű is volt mint a Spaller-éltető.

Munkáskörnyék, ipari kerület, a baloldal fellegvára – különösebb erőfeszítés nélkül összedobhatjuk közhelyes jelzők egész sorát Angyalföldről. Ezt támasztják alá a rendszerváltás óta a választási eredmények is, mint korábban már írtam róla, 1994 óta a XIII. kerület mindkét tiszta egyéni választókerületében – a harmadik, Újlipótváros déli része közös Lipótvárossal – mindannyiszor MSZP-jelölt szerzett mandátumot.

A múlt szövedéke azonban, tudjuk, időnként felfeslik valahol, és ilyenkor különös dolgok bukkanak elő belőle. Például egy újság 1945-ből, a kisgazdapárt akkori lapjának, a Független Ifjúságnak egy őszi lapszáma (ami persze nem teljesen magától materializálódött a Mintapolgár postaládájában, Varjú László történész hívta fel rá a figyelmem). Akkoriban történetesen választásokat tartottak az országban, az elsőt a világháború befejezése után, előbb helyhatóságit, majd parlamentit (még nem egyéni körzetes, hanem listás rendszerben, és a mandátumok száma sem volt előre megkötve, a pártok 12 000 szavazatonként kaptak egy kéviselői helyet a törvényhozásban).

Azon a választáson a fővárosban, és annak főként a munkáskerületeiben mindenki a szocdemek vagy a kommunisták győzelmét várta – gondoljunk csak Kádár János angyalföldi kötődésére –, a kisgazdák lapjánál pedig egy szoros eredményt sejtető körzetet kerestek, így jutottak el a kerületbe. Aztán így számoltak be arról, amit láttak, megéltek (a cikkben szereplő fiatal elnök, Horváth János jelenleg is parlamenti képviselő, és ma már nem olyan nagyon fiatalon is valahol elől van a Fidesz országos listáján).

Szocialista politikusként lakossági fórumot tartani nyugdíjasoknak nyugdíjról – ennél szebb ajándékot csak Hagyó Miklós kaphatott helyre kis nokiás dobozokban a szebb napokban. Korózs Lajos szociális államtitkárnak, füzesabonyi képviselőjelöltnek ez szerdán összejött. Tóth József meghívására – "tegyék össze a két kezüket, hogy ilyen képviselőjük van", mondta róla a vendége – ugyanis az angyalföldi József Attila Művelődési Központban tarthatott előadást százötven-kétszáz fős, zömében idősekből álló hallgatóságnak a nyugdíjrendszer jövőjéről. És még inkább a múltjáról.

A Tóth József bevezetőjével kezdett Korózs-előadás – amely bevezetőről a Mintapolgár a menetrendet kissé rugalmasan kezelő 105-ös busz miatt lemaradt, épp Korózs Lajos első szavainak idején toppant a terembe, ahol nemrég még jobbikos fórumon emlegettek mérsékelten dicsérő jelzők társaságában –, szóval a Korózs-előadás legalább annyira szólt ugyanis a múltról, mint a jövőről. Sőt, a jövőről csak annyiban, ha a nyugdíjrendszer jövője egyenlő a svéd modellel, ami, ó, te jó ég, te jó ég, a világ legrosszabb dolga, még annál is rosszabb, mint az, hogy a Fidesznek nincs programja, sőt, még annál is, mint amikor Orbán Viktornak kezet csókolnak.

Az Összefogás Párt jelöltje, Méhes Krisztián már a "nulladik fordulóban" elvérzett, nem tudta összeszedni az egyéni jelöltté váláshoz szükséges 750 ajánlószelvényt. Sokáig úgy tűnt, csak három egyéni jelöltünk lesz, de végül, mint az országban sok helyen, Angyalföldön is nagyot hajrázott az LMP és az MDF-SZDSZ jelöltje, utolsó napon mindketten leadták az ajánlószelvényeiket. Így a szavazólapon várhatóan öt név lesz, Csender Tamásé (Jobbik), Spaller Endréé (Fidesz-KDNP), Szabadai Viktoré (MDF-SZDSZ), Tóth Józsefé (MSZP) és Vári Györgyé (LMP). Listát várhatóan épp az őket jelölő öt párt állíthatnak majd, bár ebből eddig még csak hármat vettek nyilvántartásba. Az elmúlt napokban azonban sok más vidám esemény is történt, amit a Mintapolgár csak vázlatosan tud felidézni.

Van annak már hét-nyolc éve is, hogy volt egy Vasas-Újpest meccs Angyalföldön, a Fáy utcai stadionban, ha jól emlékszem, még a Vasas NB II-es száműzetése és megszűnésbe, majd újjéledésbe sodródása előtt. Sokgólos meccsen talán 6-3-ra nyert a Vasas, éppúgy, mint 1985-ben, szintén az akkor még Dózsa ellen, első élő fociélményeim egyikén, egy népstadionbeli kettős rangadón. A meccs végén sokat látott, középkorú és annál is idősebb angyalföldi drukkerek hömpölyögtek a stadion környéki utcákban valami boldog derűvel az arcukon, hasonlóval, mint amit akkor láttam rajtuk, amikor a csapat visszatért az NB I-be, és amit talán akkor láthattam volna, amikor a Vasas 1966-ban veretlenül lett bajnok, ha akkoriban Angyalföldön élek.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Nos, ilyen derűs, boldog arcokkal volt tele szerda este a Láng művelődési központ; talán csak az volt a különbség, hogy most sokkal, de tényleg sokkal több volt a nő, mint azon a meccsen (vagy, gyanítom, mint bármilyen meccsen). Az MSZP választási nagygyűlését rendezték a Lángban; ott, ahol napra pontosan egy hónappal korábban a Jobbik tartott lakossági fórumot. Méghozzá nem is akármilyen vendéggel: a mi 20-as választókerületünk jelöltje, Tóth József, valamint a szocialisták egyik, khm, különös egyénisége, a szomszédos vizafogói-lőportárdűlői-újlipóti, 19. választókerületi Szanyi Tibor mondott beszédet, hanem a szokásjog alapján miniszterelnök-jelöltnek hívott Mesterházy Attila is.

Indulatokkal erősen átfűtött kommentek százait hozó hétvégi posztom után – amely kommentelhetőségét egy időre kénytelen voltam le is zárni – visszatérünk a dolgos hétköznapokhoz. És ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, kettős értelemben is. Egyfelől folytatódik, és be is fejeződik a jelöltek és jelöltjelöltek programjait és a lakossági igényekkel kapcsolatos reakcióit azok beérkezésének időrendi sorrendjében bemutató minisorozatunk, másfelől ismét a Jobbik a főszereplő, konkrétan Csender Tamás. Ő válaszolt ugyanis utoljára, így ő az, aki Spaller Endre (Fidesz), Szabadai Viktor (MDF-SZDSZ), Tóth József (MSZP), Vári György (LMP) és Méhes Krisztián (Összefogás Párt) után utolsóként bemutatkozik. Íme.

Néhány héten belül már harmadik kampányrendezvényét tartotta a Jobbik a XIII. kerületben, a József Attila művelődési központban szombat este lehettünk úgy négy-ötszázan. Az egyik díszvendég Pörzse Sándor volt, aki lendületes, mondhatni, gyújtó hangú bevezető beszéddel alapozta meg az este hangulatát, majd jöttek a kerületi jelöltek, a vizafogói-újlipótvárosi Kovács Bertalan Tamás, majd az angyalföldi Csender Tamás, végül a továbbra is a nyájas vidéki anyakönyvvezetők álságosan ájtatos stílusában szónokló Morvai Krisztina államfőjelölt zárta a programot.

A nagyjából egy hónappal ezelőtti, Láng művelődési házban rendezett gyűléssel összevetve feltűnt a gárdisták teljes hiánya – legalábbis egyenruhát sehol nem láttam, és a gárdista szó is csak egyszer hangzott el –, valamint az, hogy a közönség zöme ezúttal nem nyugdíjas, hanem középkorú volt, de akárcsak a Fidesznél, itt is láttam egy karonülő babát (ha már Fidesz: ahogy egy hete Tarlós István, most Morvai is elsütötte a nagyjából tizenöt éves viccet arról, hogy a kommunisták kilencvenben ejtették Marxot, és csak a tőkével foglalkoztak tovább).

Ő már egy szebb, boldogabb, békésebb, igazságosabb, de mindezek előtt is elsősorban egy mélyen magyarabb világban fog felnőni. Legalábbis ha valóra válnak a Jobbik tervei, amikből mind a négy előadó adott némi ízelítőt. Hogy a helyiekkel kezdjem: a legutóbb Beleznai Endréhez hasonlított Kovács Bertalan Tamás a múltkori hasonlatot szóvá tette beszédében, megjegyezve, hogy ha csak ezt tartottam fontosnak a februári eseményen, akkor számomra talán a BKV-botrány is csak azért érdekes, mert Hagyó Miklós hasonlít Bud Spencerre. Szerintem mondjuk nem, de nem is ez a fontos. Hanem az, hogy a szónoki képességein valamelyest csiszoló Kovács képviselőjelölt kérésének eleget téve akkor fontos dolgokról fogok itten most írni.

Utolsó előtti részéhez érkezett az angyalföldi (20-as számú) választókerület jelöltjeinek programját, illetve a lakossági észrevételekre, kérésekre adott reakcióját bemutató minisorozatom (a Mintapolgár viszont megy tovább, minden jelölt figyeljen, bármikor felbukkanhat a környékén egy alaposan érdeklődő ember). Legalábis eddig hat jelöltről, illetve jelöltjelöltről tudok – ha többen is lesznek, az úgyis kiderül napokon belül, de magy pénzeket én már csak rosszarcú szerb bukik nyomán tennék erre –, előbbiek ugyebár leadták már a 750 ajánlószelvényüket, utóbbiak még gyűjtik azokat a hátralévő hét napban. És ez utóbbiak közé tartozik a mostani bemutatkozó, Méhes Krisztián, aki elvileg profi programíró: az Összefogás Párt alapító elnökségének tagjaként a pártprogram felelőse és a párt gazdasági programjának megalkotója. Honlapján választási blogot vezet – igaz, legutóbbi bejegyzése a bizakodó cím ellenére elég borúsnak tűnt –, felsorolja általánossában a céljait, és külön fejezetet készített az én XIII. kerületem címmel. Mivel a Mintapolgár levelére egyébként nem reagált, az ott olvasható szöveget másolom be ide véleményezésre.

A Mintapolgár, amikor éppen nem reggeltől estig izzadva lót-fut, robotol, éli átlagemberi mindennapjait. Bevásárol, főz, mos, takarít, csekket fizet be. Épp ez utóbbira készült szerda délelőtt, amikor kamerák és fotósok kereszttüzében találta magát, előtte Tóth József bukkant fel a Posta vezérigazgatójának társaságában, ünnepség kezdődött, pezsgőspogarak koccantak, postát avattak. A csekkbefizetésre várnia kellett, akár még sarokba szorítva is érezhette magát, viszont legalább megtudhatta, hogy a polgármester humanizálja a kerületet, és talán még az ünnepi tortából is haraphatott volna, ha nem fél, hogy túlságosan élénk társadalmi élete lebuktatja őt.

Az újbóli megszakítás, a szocialista Tóth Józsefről készített két kampánykiadvány ismertetése után – amelyek kapcsán vidám vita alakult ki kommentelőim között, hogy Tóth József vajon két macska-e, aki álmában egymással játszik, amikor önmagát becsmérlő, majd őt dicsérő kiadványt is megjelentet-e, vagy ha nem, akkor ki áll a Nagyon Titkos Lejárató Kampány hátterében –, szóval e kis kitérő után ismét visszatérünk a menetrend szerinti működéshez. A programokat ismertetjük, sorozatunk negyedik állomását a Lehet Más a Politika (LMP) jelöltjének, Vári Györgynek a levele jelenti. Ő egyébként még csak jelöltjelölt, persze márciusi 19-ig még begyűjtheti a megfelelő mennyiségű ajánlószelvényt (akárcsak a sorozatban korábban már szereplő Szabadai Viktor).

Újult erővel lángolt fel a kampány a postaládámban, a jelöltek programjait bemutató, eddig háromrészes sorozatunkat így ismét megszakítom. Hétfő este a munkából hazabotorkáló Mintapolgár, kezében cekkerrel, benne kenyérrel, tejjel, vajjal, borral – tudják, tizenegy előtt meg kell venni – kinyitja a postaládát, és mit lát? Tóth Józsefet minden mennyiségben. Egy A3-as méretű szórólapon, és még egyen (továbbá az aláírása egy nőnapi képeslapon is). A fáradt Mintapolgár a tompán megvilágított lépcsőházban először arra gondol, hogy nemcsak ő fáradt, hanem az MSZP-s aktivisták is, de aztán, amikor a lakása fényében megnézi a két kiadványt, kiderül: itt bizony Tóth-párti és Tóth-ellenes szórólapok feszülnek egymásnak.

Hatrészesnek induló programbemutató sorozatunkat a második rész, Spaller Endre és Szabadai Viktor írásának közlése után, a hétvégén egy fideszes lakossági fórum megszakította. De nem kell aggódniuk a kerületünk minden bizonnyal mindennél fényesebben csillogó jövőjére kíváncsiaknak, most folytatjuk a programok és a lakossági követelésekre adott válaszok sorozatát.

Bár a választókerületnek még mindig csak 2+1 képviselőjelöltje van – Csender Tamást és Tóth Józsefet nyilvántartásba vették, Spaller Endre leadta az ajánlószelvényeket –, mi a jelölt-jelölteknek is teret adunk, hiszen március 19-ig még tizenegy napjuk van az indulás biztosítására.  Ha napi 75 ajánlószelvényt össze tudnak gyűjteni, még ráérnek holnap útnak indulni. Ma mindenesetre Tóth József levelét közöljük, holnap Vári György, majd Méhes Krisztián, végül pedig Csender Tamás programját.

Sértődés ne essék, de egy Tarlós István-beszéd olyan, mint Esterházy Péter monumentális, ennen családjáról írt családtörténeti regénye, vagy mije, a Harmonia caelestis. Sok érdekes, fontos, szórakoztató rész van benne, itt-ott humoros, olykor igazán brilliáns, mégis: összességében nyomasztóan hosszú, ember legyen a talpán, aki megbirkózik vele. Angyalföldön, az Ady Endre Gimnáziumban péntek este százak gyűltek össze, hogy megbirkózzanak vele. Sokkal többen voltak, mint amire számítottam, és mint amire számítottak a szervezők is; még a kezdés előtti percekben is pótszékezni kellett az aulát, és ahogy láttam, néhányan inkább az első emeletet választották.

Hogy többen voltak-e, vagy sem, mint nagyjából három hete a Jobbik fórumán? Az egy nagy színházterem volt, ez pedig egy szűk, oszlopokkal tagolt aula, márpedig ez utóbbiban hajlamos az ember felnagyítani ugyanannyi ember számát. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy többen voltak most az érdeklődők, ha sporttudósító lennék, 250-300 nézőt saccolnék, de annyival semmiképp nem többet, mint amennyit a két párt népszerűsége közti különbség indokolna.

A korösszetétel, érdekes módon, hasonló volt, mint a Jobbiknál, ahol azt gondoltam, átpártolt MSZP-szavazók alkotják a zömében hatvan év fölötti közönséget. Nos, az itt lévők átlagéletkora is a nyugdíjkorhatár környékén lehetett, ötven évesnél fiatalabb résztvevőt elvétve láttam – igaz, köztük volt egy néhány hónapos kisbaba is –, és az asszonyok száma jócskán meghaladta a férfiakét. Ahogy az arcokat elnéztem, itt sem a rendszerváltozás nyertesei voltak többségben, a résztvevők nagyobb része valószínűleg nem akciós thm-mel lízing autóval, hanem a 120-as busszal ment haza, és nem amiatt aggódik, hogy fizet-e idén osztalékot az OTP.

A nép megszólalt, véleményt mondott, hogy mit vár (választó)kerületünk leendő parlamenti képviselőjétől. És a jelöltek is megszólaltak, válaszoltak a Mintapolgár felkérésére, kérdéseire, ami egyébként jóleső érzéssel tölti el a kerületért ügybuzgolkodó ember szívét, de még inkább az, hogy a nép szava meghallgattatott. A válaszokat, mint írtam, beérkezés szerinti sorrendben közlöm, a sorozat Spaller Endrével indult, most Szabadai Viktor levelét teszem közzé, majd jön Tóth József, Vári György, Méhes Krisztián és, ha megérkezik a válasz, Csender Tamás. Más jelöltről – bár Csender és Tóth József kivételével a felsoroltak még csak jelöltjelöltek – egyelőre nem tudni, ha mégis lesz, természetesen az ő programjának is helyt adunk.

Bár a képviselőjelöltek még csak jelöltjelöltek – jelöltek majd akkor lesznek, ha 750 ajánlószelvényüket leadva a választási bizottság nyilvántartásba veszi őket, márpedig a választás.hu adatai szerint eddig még csak a jobbikos Csender Tamás tart itt –, a nép hangját és a Mintapolgár blogját komolyan veszik. Legalábbis erre utal, hogy sorra befutottak a válaszok a legutóbbi bejegyzésben felsorolt kérdések, kérések, lakossági elvárások kapcsán, amik általában nemcsak a felvetésekre reagálnak, hanem az esetek egy részében a saját programot is ismertetik.

Az írásokat változtatás nélkül, a beérkezés sorrendjében közlöm, a leggyorsabb a fideszes Spaller Endre volt, így vele kezdek, majd jön sorrendben Szabadai Viktor, Tóth József, Vári György. A jobbikosok személyes találkozót kértek, én újfent írásos választ tőlük, majd meglátjuk, mi lesz. Méhes Krisztián (Összefogás Párt) a megkeresésünkre nem reagált külön, de azt megírta, hogy honlapján frissítette a programját; még nem döntöttem el, hogy ezzel a válasszal mit kezdjek. Az alábbiakban tehát jön az első képviselői levél.

Fontosak-e a helyi ügyek egy országgyűlési választásokon? – egyebek mellett ezzel foglalkoznak kommentelőim és levélíróim, amikor éppen nem azon rugóznak, hogy kinek a bértollnoka vagyok, és az angyalföldi közélet melyik szereplője melyik nicknév között megbújva kommenteli ki magából megjátszott vagy mélyben éppen túl őszintén is benne lappangó frusztráltságukat, deffektusaikat. Szóval a kérdés: ha már parlamenti képviselőt választunk, elvárhatjuk-e tőle azt, hogy a helyi ügyekre is legyen programja, vagy azért küldjük-e a parlamentbe, hogy az ország szekerét ki- és előmozdítsa a kátyúból a békés, szebb, gazdagabb, boldogabb, szabadabb, igazságosabb, liberálisabb, bölcsebb, magyarabb, európaibb értelembe vett ésatöbb ésatöbbi jövőbe.

Nos, én úgy gondolom, hogy ha a honatyák csaknem felét – matematikusok kedvéért 45,6 százalékát – egyéni választókerületekből küldjük a parlamentbe, akkor várjuk is el tőlük, hogy mondjanak valamit annak a területnek a jövőjéről, ahol őket megválasztották, ahol nekik bizalmat szavaztak, ha másért nem, azért, mert nem találtak jobbat. Ezért is hirdettem meg saját kis népi kezdeményezésemet, kihasználva a már említett kommentelői és levélírói aktivitást, és kértem az ötleteket: milyen Angyalföldet kérjünk a majdan megválasztott képviselőnktől? Bár az ezzel kapcsolatos kommentek túlnyomó többsége elcsúszott a tárgytól, részben ezekben, részben a hozzám érkezett levelekben számos ötletet kaptunk, milyen lehet egy békés, szebb, gazdagabb, boldogabb, szabadabb, igazságosabb, liberálisabb, bölcsebb, magyarabb, európaibb értelembe vett Angyalföld.

Nyomasztóan hárompárti volt eddig a kampány, a hírek többsége az MSZP-s Tóth Józsefről és a fideszes Spaller Endréről és a jobbikos, már az első nagygyűlésén is túllévő Csender Tamásról szólt. Nincs ez így jól, érezte ezt a Mintapolgár, tudta, hogy a felszín alatt bugyogni, forrnia, önmagából építkeznie kell a bázisdemokrácia mélységeinek. És így is van, bugyog, forr, építkezik. Egy nap alatt három új jelöltet is regisztráltunk, akik persze, akárcsak a többiek, még csak jelöltjelöltek, akik a 750 kopogtatóra hajtanak.

Emlékszem, gimnazistaként előszeretettel jártam rockkoncertekre, nem mintha akkor egy szemernyit is jobb lett volna a hallásom, mint most, de egyfelől a zeneértő fülekre a Beatrice-bulikon nem volt nagy szükség, másrészt ez is egy lehetőség volt a csajozásra (bár általában sajnos az is maradt). Ezeknek az ORI-koncerteknek az egyik leggyűlöltebb kellékei az előzenekarok voltak, főleg azért, mert már ők is késve kezdték a műsort, és a főműsorszámnál sokkal gyengébb produkciójuk miatt még többet csúszott azok műsora, akikért a formálódó piacgazdaságban már igencsak borsossá vált belépőjegyeket megvettük.

Nos, kedd este a Láng művelődési központban kis időre gimnazistának éreztem magam. A színpadon éppen a Jobbik XIII. kerületi jelöltjei, az újlipóti és dél-vizafogói (19. számú) választókerületben induló Kovács Bertalan Tamás, majd az én körzetemben, a 20-asban jelölt Csender Tamás tartottak beszédeket. Nem túl jó beszédeket. Kovács Bertalan, akinek a megjelenése és egy-egy gesztusa kínosan emlékeztetett a már önmagában is kínos Beleznai Endrére, de előadói képességei gyengébbek voltak, a szónoklat első perceiben kissé zavartnak, idegesnek tűnt, mint aki nem szokta meg, hogy ekkora tömeg előtt beszéljen (például én sosem kezdenék egy nagyívűnek tervezett szónoklatot egy lakossági fórumon, főként idősekből álló közönség előtt úgy, hogy a második mondatomban a lisszaboni szerződésről beszéljek).

Képeink a Jobbik lakossági fórumáról

Körülbelül kétszázan gyűltünk össze ekkorra – amit persze profi választási nagygyűlési tudósítók biztosan tudtak volna húsznak is, de kétezernek is számolni –, zömében nyugdíjasok. A közönség összetétele alapján akár egy szocialista rendezvényen is lehettünk volna, de a bejáratnál a gárdaegyenruhára feltűnően emlékeztető öltözékű, határozottan katonás mozgású (vigyázz-pihenj-tisztelegj) fiatalok – akikről megtudhattuk, csak azért hordanak bakancsot, mert dolgoznak is, például árvizek esetén gátat építenek – bizonyossá tették, hogy a teremben nem Tóth József és/vagy Szanyi Tibor várja piros szegfűnek öltözve az érdeklődőket.