A mostanában inkább komoly kémfilmekben próbálkozó Sacha Baron Cohen egyik legjobb húzása az volt, amikor még Ali G-ként elhívta a műsorába Diana hercegnő nem hivatalos apósát, az egyiptomi milliárdos Mohamed Al Fayedet, aki ne mellesleg a híres londoni luxusáruház a Harrods tulajdonosa is volt, majd a stúdióban finom jelzéssel elhelyezte az áruház emblémáját, csak a H nélkül. Amikor ezt az egyiptomi akcentussal beszélő milliárdos észrevette, akkor ugye megemlítette, hogy nem Arrods a cég neve, hanem. És akkor itt jött a rasszista viccek Lamborghinije, az abszolút nem píszi poén. Hanem Arrods, mondta a milliárdos, aki kihívásokkal küszködött a h hang kiejtése terén. Ali G meg helyeselt, igen, Arrods. Majd a milliárdos egyre vörösebb fejjel, hogy nem, nem Arrods.
Olcsó poén, hülyegyerekek, mondhatnánk, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyet magyarul is lehet és éppen velem esik meg. Még ha miniruhában segget rázó táncosok és DJ nem is festette alá az eseményeket, ahogy Ali G-nél.
Egy elég jó kínai étteremben próbálok asztalt foglalni telefonon.
-Jónapot, kedden szeretnénk délután kettőre asztalt foglalni. Két főre, Szabó Zoltán névre.
-Értem - mondja megtévesztően a női hang a vonal végén, aki tényleg olyan ázsiai fejhang akcentussal beszél, ahogy csak a South Parkban szoktak a kínai vagy japán szereplők. -Tehát akkor hétfőre? - kérdez vissza váratlanul.
-Nem, dehogy. Keddre!- vágom rá rögtön.
-Értem, értem. De hétfőre?
-Keddre - mondom megint higgadtan, de közben azért elkezdek gyanakodni, hogy hiba van a vonalban, vagy serceg a valóság.
-Már fel is írtam. És hét órakkor?
-Nem, délután kettőkor.
-Vagyis hét órakkor?-Dehogy. Késői ebéd, kettőkor. Tizennégy óra!
-Fel is írtam, tizennégy óra! És akkor hét főre lesz az asztal?
-Nem, csak ketten vagyunk - válaszolom, most már tényleg hitetlenkedve.
-Á, értem! - zavar össze megint: Tehát hétfőre!
-Nem, baszki, keddre! Tuesday! Hall engem? - vágok vissza már idegesen.
-Világos, uram! Vagyis holnap és hét főre. Várjuk szeretettel!
-Igen, holnap, de csak ketten vagyunk! - Ezt már higgadtabban mondom, végül is nekem mindegy, ha hét főre terítenek.
-Ahogy mondja! - csilingel még mindig a vonal végén kedvesen: Hét főre!
Már sikoltanék, hogy nem hiszem el, de aztán minden világossá válik, amikor hozzáteszi: Hét főre, hedden, hét órakkor!
-Pontosan így - suttogom döbbenten.
-Höszönöm, hogy minket választott - feleli erre boldogan.