Simon Kornél függőségeivel folytatott küzdelméről vallott: Lemerültem a személyes poklom legmélyére
Házassága is veszélybe került egy ponton.
Simon Kornél őszintén beszélt alkohol- és drogproblémáiról a Magyar Hang Mindenki függő című műsorában, amit a Blikk szemlézett. A színész-rendező nyíltan felvállalja, hogy óriási küzdelmet folytatott a függőségeivel, de végül egy ponton sikerült a változás útjára lépnie. Elmondása szerint „lelki fájdalomcsillapítónak” használta az alkoholt, de az előadások sokáig „szentnek számítottak”.
Amikor átléptem azt, hogy előadás előtt, aztán közben is meg lehet inni valamit... fondorlatosan megmagyaráztam magamnak. Felfedeztem, hogy ez konkrét szerhasználat. Viszkit ittam, például, sörrel. Voltak gyenge próbálkozásaim, hogy megszabaduljak ettől, aztán megint jött valami, ami miatt azt gondoltam, ezt megérdemlem vagy szükségem van rá
– fogalmazott a beszélgetésben Simon, akinek a drogok magabiztosságot kölcsönöztek a rendezői munkájához.
„Amit én használtam, azt egodrognak is nevezik... Szemernyi kétségem nem volt, hogy ha én kitalálok valamit, az csak jó lehet. Volt egy pillanat, amikor a mélypont közelében azt gondoltam, már hosszú ideje nem csinálok semmit, és csak hallucinálom, hogy dolgozom. Ez az előadás azóta is megy. Azóta józanul és tisztán is megnéztem, és voltak benne ötleteim. Furcsa módon, a kreativitást nem ölte meg, de sokszor volt levágós, hogy nem józanul ültem ott.”
Mint mondta, nem csak környezetére volt hatással a függősége, hanem magánéletében is válságot okozott, így kis híján a házasságát is tönkretette Gryllus Dorkával.
Dorka nem az a fajta, aki hallgat és csendben néz. Volt, amikor rákérdezett, és egy ideig meg tudtam magyarázni. Aztán úgy gondoltam, jobban szeretem őt annál, mintsem hogy így hazudjak neki. Az egyetlen ultimátum az volt, ami a józanság felé indított el, amikor azt mondta, elválik, mert nem bírja tovább. Akkor átrendeződött a prioritás. Addig ez nem tűnt olyan veszélyesnek
– magyarázta Simon Kornél, aki folyamatosan terápiára jár, hogy sikerüljön feloldania magában azokat a „generációkon átívelő sebeket”, amik a függőség irányába terelték.
A színész azt is furcsállta, hogy az ismeretségi köréből kevesen ültek le vele beszélni, ellenben célzásokat több helyről is kapott. Szíven ütötte, amikor visszahallotta, hogy a szakmában az a hír járta, hogy alkoholista, drogos, és megbízhatatlan.
Lemerültem a személyes poklom legmélyére. Nem állítom, hogy nem lett volna lejjebb. Ha elválunk, majd elköltözöm otthonról, biztos, hogy lett volna lejjebb... Nagyon egyedül éreztem magam, és nyilván ezt magamnak csináltam az alkohol- és szerhasználattal. Azt gondoltam ez a totális Istennélküliség. A szeretetnélküliség. Én se tudok szeretni, engem sem tudtak szeretni...
– idézte fel élete legsötétebb időszakát Simon, aki azóta megszabadult 25 kilótól, és akinek az élete visszatért a normális kerékvágásba.
