Jaylon Smith a 2016-os draft nagy drámája: a Notre Dame védője biztos elsőkörös tehetségnek nézett ki egészen addig, amíg a január 1-jei, Ohio State elleni Fiesta Bowlon el nem szakadt két szalag a térdében. A baj nem is főként ez, hanem egy 12 centis, megnyúlt idegdarab, ami bő fél évvel eltolta a rehabilitációját. Hatalmas tehetség, de lehet, hogy a biztosan kihagyandó 2016 után sem lesz teljes értékű játékos.
Tizenhat éve nem történt olyan, hogy egy rúgójátékos kihagyja az utolsó egyetemi évét, és korán benevezzen az NFL-draftra. Akkor a Florida State-ről érkező Sebastian Janikowski lépte ezt meg, el is vitte az első körben az Oakland Raiders. Most egy másik kivételes Florida State-es rúgó, Robert Aguayo döntött így, és ugyan elsőkörös már biztosan nem lesz, de akad majd olyan csapat, ami elgondolkodik azon, hogy érdemes elvinni, akár már a harmadik körben.
Travis Kelce, a Kansas City Chiefs tight endje fontosabb elem volt a támadójátékban az elmúlt években, mint az elkapók – az Arkansas Razorbackstől érkező Hunter Henry már újoncként ilyen szerepre készülhet, csak még azt nem tudni, hol.
Az idei NFL-draft egyik legnagyobb tehetsége, Laremy Tunsil csütörtök éjjel éppen arra készült, hogy valamelyik csapat kiválassza őt az első körben, amikor váratlan történt: feltörték a twitterét.
Sorban második évben két irányítót választottak ki az NFL-draft első két helyén az egyetemista tehetségek közül – tavaly Jameis Winston és Marcus Mariota, idén pedig Jared Goff és a másodosztályból érkező szupertehetség, Carson Wentz lett a két szerencsés.
Az Ohio State-ről öt játékost is elvittek a cserék miatt boruló első körben, a nap nagy vesztese a meniszkusz-sérülés miatt a második napra átcsúszó védő, Myles Jack volt, de két problémás Ole Miss Rebels-játékos, Laremy Tunsil és Laquon Treadwell is sokkal tovább várt NFL-csapatra, mint szeretett volna.
Mackensie Alexander már középiskolásként is óriási sztár volt, az ESPN szerint 2013-ban ő volt a negyedik legjobb gimis tehetség, aki egyetemre ment, ami nem akármi. 2014-ben már kezdett, és redshirt freshmanként csúcsot döntött a Clemsonnál az elsőévesek között a pályán töltött legtöbb játékkal.
Akár már egy erős Junior-év után is mehetett volna az NFL-be, de inkább maradt negyedik évre is az egyetemen, és nem bánta meg, mert még tovább csiszolódott az Alabama csapatában. Persze kellett is ez a plusz év, mert 2014-ben egy Junior College-ból érkezett a Crimson Tide-hoz, tehát nehéz lett volna megítélni, mire is képes valójában. Nos, 2015-ben megmutatta, amikor a leendő NFL-játékosokkal telepakolt Alabama-védelemben védőfalemberként a harmadik legtöbb szerelést hozta össze.
Az idei draft egyik legizgalmasabb tehetsége a cornerback Vernonr Hargreaves, aki a tavaly SEC-konferenciadöntőt játszó Florida Gators legmeghatározóbb embere volt. De már elsőévesként berobbant egyetemi csapatába, azóta 38 passzt védekezett ki, és 10 interceptiont hozott össze három év alatt.
Myles Jack a UCLA-n az ország egyik leglátványosabb linebacker-produkciót hozta első két évében, de aztán a legutóbbi egyetemi szezon elején összeszedett egy súlyos térdsérülést edzésen, és ez mindent megváltoztatott. A meniszkusz-sérülés miatt meg kellett operálni, ott hagyta az egyetemi csapatát, és közölte, hogy ő bizony be fog nevezni az NFL-draftra. Amekkora tehetség, legalább akkora kockázat.
Joshua Perryre kevesen emlékeznek abból az Ohio State-védelemből, amiben Joey Bosa, Von Bell, vagy épp Darron Lee pusztította az ellenfeleket, pedig az egyik legfontosabb építőelem volt a bajnoki címet nyerő egységben. Sőt, csapattársai annyira nagyra tartják, hogy a támadófalember Taylor Decker vele őt draftolná először egy teljesen új NFL-franchise védelmébe.
Egy korábbi, róla elterjedt kép lett egyébként az elit egyetemi programok szimbóluma, ahol tényleg gyárszerűen alakítják át a középiskolás játékosokat NFL-re kész szuperatlétákká. Vele folytatjuk a 2016-os NFL-draft legjobb tehetségeit bemutató sorozatunkat. Perryre akkor szűk 2,5 év alatt 15 kiló izmot pakoltak fel egyetemi csapatánál.
A Memphishez háromcsillagos tehetségként került Paxton Lynch sokáig a radar alatt repült az egyetemi bajnokságban. Egyrészt nem a legerősebb öt konferencia valamelyikében játszott, másrészt sérülések és gyenge teljesítmény is hátráltatta. Aztán másodévesként elindult felfelé a pályafutása, és mostanra a draft harmadik legkeresettebb irányítója lett Jared Goff és Carson Wentz után.
Nem volt könnyű helyzetben Ryan Kelly, hiszen egyrészt az Alabama támadófalában nem elég simán csak jónak lenni, másrészt a 2012-ben az ország legjobb centerének választott Barrett Jones helyét kellett átvennie a fal közepén. 2015-ben Kelly is megkapta a poszt legjobbjának járó Rimington Trophyt, bajnok lett a Crimson Tide-dal, és az első osztály egyik legkeményebb támadófalának legfontosabb embere lett.
Akit megragad a 85,7 centis karjaival Decker, az onnantól kezdve nem sok jóra számíthat. Sorban 42 meccsen kezdett a Buckeyesnál, amiben egy bajnoki cím is benne volt. 2015-ben a főcsoport legjobb támadófalemberének választották, és csapatkapitány is volt, ami jól jelzi, milyen vezéregyéniség. Élete első meccsén a már Oaklandben terrorizáló Khalil Mack ellen kellett helytállnia, gyorsan felnőtt a feladathoz.
A bajnoki elődöntőig jutó Clemson védőfala telis-tele volt kiváló játékosokkal, a fal két széle, Kevin Dodd és Shaq Lawson is bőven első körös választott lehet az idei drafton. Kettejük közül Lawson a jobb játékos pillanatnyilag, sorban is állnak érte a csapatok.
Az Oklahoma State védője a – pusztán a statisztikát nézve – az egyik legproduktívabb játékos, aki az elmúlt években a draftra készülhet, idén is csak a Michigan State védője, Shilique Calhoun előzi meg sackekben. Csakhogy amíg Calhoun, Joey Bosa, és a többiek konstans teljesítményt hoznak, addig Ogbah kedvtelésszerűen hol játszik, hol nem, ez pedig ritkán jó ajánlólevél az NFL-be.
A Baylor-elkapó Corey Coleman annyi rekordot döntött meg 2015-ben, hogy nehéz számolni – ennél nehezebben csak az elkapott yardjainak és touchdownjainak számát nehéz fejben tartani. Sokat segített neki, hogy a Big 12-ben nem nagyon foglalkoznak védekezéssel a csapatok, de hogy mennyire domináns játékos, az így is hamar kiderült róla.
Noah Spence óriási tehetségnek tűnt az Ohio State-nél, de annyi problémája volt, hogy soha nem tudta igazán megmutatni, mire lehet képes. Amikor a Buckeyeson kívül, egy FCS-csapatban találta magát, kénytelen volt rájönni, hogy változtatnia kell, és állítólag meg is javult. Sőt, lelkesen küldözgeti az NFL-csapatoknak a negatív drogtesztjeit, hogy ezt bizonyítsa is.
Miközben mindenki Joey Bosáról beszélt a draft előtt, mint az évfolyam legjobb defensive endje, a Clemson-védő Kevin Dodd szép lassan elkezdett felfelé kúszni az elemzőknél. Az persze vitán felüli, hogy jelenleg Bosa a jobb játékos, de úgy tűnik, hogy egy kis csiszolással Dodd lehet az NFL következő JJ Wattja.
Connor Cook hasonló NFL-pályafutásra vágyhat, mint a korábbi Michigan State Spartans-irányító Kirk Cousins, aki addig ült türelmesen a cserepadon, amíg a Washinton sztárja lett, és akár 45-50 millió szerződést is aláírhat nemsokára. Ahogy egykor Cousinsról, úgy Cookról is azt tartják, hogy egy megfelelő csere, aki beugróként képes pár meccset nyerni csapatának, de semmi több. Csak ki ne derüljön, hogy benne is több van.
Az Alabama-védőszörny A'Shawn Robinson édesanyjának folyton hordozgatnia kellett fia születési bizonyítványát, mert egy csomó helyen nem akarták elhinni róla, hogy a megfelelő korcsoportban játszik. Ő maga azt mondja, a legtöbb ember úgy 35 évesnek szokta nézni. Ennek az oka az elképesztő fizikuma, amiről minden NFL-es csapat álmodozik. Folytatjuk az NFL-draftra készülő tehetségek bemutatását.
A Notre Dame-ről az NFL-be érkező Will Fuller az egyik legvitatottabb tehetség, nemcsak a posztján belül. A fizikumával nem sokan veszik fel a versenyt, csak hát pont az nem megy neki jól, ami egy elkapónál a legfontosabb: a labda elkapása.
Amikor Urban Meyer az Ohio State-hez került, egyből látni lehetett a munkáján, hogy egy kihelyezett SEC-csapatot akar létrehozni a Big Tenben, vagyis elkezdett elképesztő sebességgel rendelkező játékosokat északra gyűjteni. A linebackereknél az első ilyen embere a már a Steelersben vadállatkodó Ryan Shazier volt, Darron Lee-vel viszont még egy szintet sikerült lépnie, és ebből egy NFL-csapat profitál majd nagyot.
Az Alabama Crimson Tide NFL-gyárából egy bajnoki címmel és a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-trófeával a hóna alatt érkezik az NFL-draftra Derrick Henry. Annyira brutális felépítése van, hogy középiskolásként néhány csapat inkább védőjátékosnak vitte volna, defensive endként is el tudták volna képzelni. Henry viszont ragaszkodott ahhoz, hogy futó legyen, és utolsó évében kirohant a világból az Alabamánál.
Még mindig nincs vége a 2015-ben kirobbant laposlabdás botránynak az NFL-ben: az amerikai fellebbviteli bíróság ugyanis hétfőn úgy döntött, hogy a New England Patriots négyszeres bajnok irányítójának mégis le kell töltenie a korábban kiszabott négymeccses eltiltását.
Laremy Tunsil mögött a legtöbbet emlegetett támadófalember az idei osztályban mindenképp a korábbi Notre Dame-játékos Ronnie Stanley. Kettejük között viszont van egy nagy különbség: Stanley a passzjátékban sokkal használhatóbb, mint a futójátékoknál, ami sok csapat számára ugyan nagy fekete pont, de ettől még jó helyen fog elmenni a Drafton.
Reggie Ragland az újabb tökéletes példa arra, hogy Nick Saban miért annyira jó az Alabama élén: egy hihetetlenül okos, kemény, és sokoldalú védő, aki 22 évesen egyből kezdő és sztár lehet az NFL-ben.
Az Ole Miss legendás 2013-as osztálya adja az idei NFL draft egyik legjobb elkapóját is, Laquon Treadwellt, aki másfél évvel egy brutális lábsérülés után igyekszik bizonyítani majd, hogy valóban megéri őt az első körben elvinni. Sokan már az új Dez Bryantről beszélnek.
A csütörtökön váratlanul, 57 éves korában meghalt Prince-ről kevesen tudják, hogy középiskolásként igazi sporttehetség volt, egyszerre három sportágat is űzött, de később is számos szállal kötődött a sportvilághoz, főleg az NFL-hez.
Az ügynöke kirúgta, a szponzorainak vállalhatatlan lett, és az NFL-ben sem maradt semmi esélye, annyira nem lehet már komolyan venni: a két éve első körben draftolt Johnny Manziel irányító rekordgyorsan pörgette ki magát a profiligából. De mihez kezd most?
Jared Goff pillanatnyi tudásban biztosan veri a 2016-os NFL Draftra készülő többi irányítót, de vajon tud-e eleget fejlődni ahhoz, hogy igazi szupersztár legyen belőle, bárhová is kerül?
Rovataink a Facebookon