Amikor a kormány elkezdte a behajtást

„A kormány kijelenti, hogy a banki különadó mértéke és alapja 2012-ben a hatályos szabályozáshoz képest nem változik, 2013-ban a mértéke 50%-kal csökken, míg 2014-ben csak az Európai Unió jogrendjében elfogadott bankadónak megfelelő, vagy az Európai Unió tagállamaiban alkalmazott bankadó alapok és bankadó kulcsok átlagos mértéket meg nem haladó banki különadó kivetésére kerülhet sor”.

Öt hónaptól a négy napig

Öt hónapja, tavaly december 15-én ezt az ígéretet tette a kormány. Ebben a cikkben írtunk az ezt bejelentő, Patai Mihály bankszövetségi elnök és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által közösen tartott sajtótájékoztatóról, és itt tettük közzé (pdf-ben) a kabinet és a Bankszövetség közötti tárgyalások jegyzőkönyvét.

"A kabinet szerdai ülésén döntöttek a telefonadóról, a pénzügyi tranzakciós illetékről és a biztosítási adóról [...] A tranzakciós adó alanya az átutalást végző pénzintézet lesz. Egy 100 000 forintos átutalás a pénzintézetnek 100 forintjába kerül majd”.

Négy napja, május 9-én tette ezt a bejelentést Matolcsy György (a minisztérium pénteken be is nyújtotta az új adótörvényeket). Ekkor nem volt ott mellett Patai, ám a pénzintézetek szakmai szövetsége még aznap nyilatkozatot tett közzé, majd másnap megszólalt a szervezet elnöke is.

„Nyílt hülyeségek vannak az elképzelésekben [...] ezek a tervek a tönk szélére sodornák a hazai bankszektort, amely így egyáltalán nem tudna hozzájárulni a hitelezéssel a magyar gazdaság növekedéséhez [..] ebbe a 190 milliárdos pofonba mindannyian bele fogunk roppanni” – ezt csütörtökön mondta, és azt is, hogy az új adó elfogadhatatlan, de azt is felidézték, hogy az új adóval – ami miatt akár az ingyen bankolás is megszűnhet – a kormány megszegi a decemberi egyezséget. A gazdasági növekedés miatt nemcsak Patai aggódott, a 35 milliárdot veszítő, már csak negyedik leggazdagabb magyar, Demján Sándor azt mondta, hogy az országban vészhelyzet van.

Néhány hete, amikor először jelentek meg a hírek arról, hogy milyen új adókkal tervezi a kormány a 2013-ban megszűnő válságadókat és lefeleződő bankadót pótolni, úgy tűnhetett, hogy jön egy kisebbfajta gazdaságpolitikai fordulat. Ennek a lényege az lett volna, hogy a kabinet a vállalati szektort sújtó adókat feladja, és a fogyasztók széles rétegeit sújtó, és egy-egy fogyasztónak – lakosnak, kisebb-nagyobb vállalkozásnak – lényegében nem túl fájdalmas adóterhelést valósít meg. Erre utaltak a telefon- és a bankadóról, illetve az általános biztosítási adóról szóló első hírek.

Nem jött a fordulat

Mostanra viszont úgy tűnik, hogy a fordulat, ezen a területen legalábbis, elmaradt. Pontosabban: ha volt ebben a történetben fordulat, akkor az május 2-án volt: ekkor mutatta be a Fidesz-KDNP frakciószövetségnek az új adók terveit Matolcsy és Orbán Viktor.

Ezután a frakcióülés után hangzott el először az – még csak az addig csekkadónak is hívott tranzakciós adó kapcsán –, hogy azt nem az ügyfeleknek, hanem a pénzintézeteknek kellene fizetniük, és hogy azt nem szabadna áthárítaniuk. Ezt megerősítette a szerdai kormánydöntés előtti napon az NGM, amikor olyan közleményt adott ki, amely szerint az a cél a tranzakciós adóval, hogy a pénzügyi cégek „megfelelő részt vállaljanak a közterhekből”.

Ám egy héttel később, most szerdán Matolcsy már a telefonadóról is azt mondta: az adó a távközlési cégeket terheli – és azt is, hogy emiatt kevesebbet fogunk telefonálni –, de a vállalati terhek növelésébe illeszkedik az energetikai cégeket sújtó Robin Hood-adó kulcsának növelése és mértékének növelése is. Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom Nyrt. elnök-vezérigazgatója egyébként azt mondta, hogy a júliusban bevezetendő távközlési adó nem fogyasztási típusú adó, hanem vállalati adó lesz – és mint ilyen, uniós aggályokat is felvethet (lehetséges, hogy a pénzügyi tranzakciók új sarcát ezért nem is adónak nevezik majd, hanem illetéknek). Igaz, Vámosi Nagy Szabolcs adószakértő szerint végül úgyis a lakossági fizeti majd az adókat, bárkit is terhelnének velük. Különösképpen az új adó beterjesztésével egyidejűleg arról döntött a parlament, hogy tilos lesz csekkdíjat kivetni.

Az átmeneti véglegesítése

A kifogások és aggályok egyébként aligha változtatják meg az adókkal kapcsolatos kormányzati elszántságot: a kabinet láthatóan eltökélt abban, hogy az uniós pénzügyminiszterek június 22-i Ecofin-tanácskozásáig bemutassa, milyen eszközökkel tudja a költségvetési hiányt fenntartható módon 3 százalék alá csökkenteni. Márpedig a fenntarthatóság legjobb eszközének a kormány az átmenetinek szánt adók tartós alakítássá faragását látja – Orbán Viktor szerint például óriási eredmény lesz, ha sikerül véglegesíteni a válságadókat.

	19. heti záró	18. heti záró
BUX	17 319	17 840
OTP	3720	3755
Mol	16 500	17 100
Richter	36 210	37 200
Magyar Telekom	462	490

És úgy tűnik, ezt a célt el lehet érni: az Európai Bizottság pénteki tájékoztatása szerint Brüsszel is úgy látja, hogy a költségvetési egyenleg a 3 százalékos deficitnél kedvezőbb lehet (amivel az ország kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól, és nem bukjuk a félmilliárd eurónkat sem). Márpedig azt az új Széll-terv bemutatása óta látni lehet, hogy más ambíció most nincs: a Széll 2.0 az első Széll-tervvel szemben már nem akar nagy átalakítást, csak pénz – még ha ennek a gazdaság stagnálásba fékezése is az ára (holott nagy dübörgés már most sincs, amiről a cégnyilvántartási adatok is árulkodnak: áprilisban harmadannyi új vállalkozás indult, mint szokott.

Jön a görög rendet tenni

Változás nemcsak az uniós kapcsolatok terén van – aminek persze része az is, hogy míg a deficiteljárás alól kikerülhetünk, újabb kötelezettségszegési indul ellenünk, ezúttal a Szép-kártya miatt, és egy beeshet még az Erzsébet-utalvány miatt is –, hanem IMF-ügyekben is. Egyfelől lazított Christine Lagarde: a Valutaalap vezére szerint az eladósodott államoknak csak fokozatosan kellene csökkenteni a hiányt, és nem kell mindenáron betartani a deficitcélt.

Másfelől a még el sem kezdődött tárgyalásokra Washington és Budapest is új arcokat küld. Fellegi Tamás helyére a magyar kormányátalakítás részeként Varga Mihály, Orbán első pénzügyminisztere lép – a döntésnek örültek Londonban –, míg a Valutaalap Christoph Rosenberg helyett az Ukrajnában edződött Tanosz Arvanitiszt küldte budapesti főtárgyalónak. A tárgyaláson várhatóan 15 milliárd eurót fogunk kérni, legalábbis londoni elemzők szerint ennyi elég lesz, hogy megnyugtassuk a piacokat.

Nem is árt, hogy mi nyugtatunk, Brüsszelnek és a piacoknak elég aggódnivalójuk. Egyrészt egyre súlyosabbá válik a spanyol válság: állami gyámság alá került a negyedik legnagyobb spanyol bank, és úgy tűnik, hogy a vártnál is mélyebb, csaknem 2 százalékos lehet a spanyol recesszió.

Drachma felé félúton

És ez most még csak a kisebb baj. A nagyobb az, hogy a múlt hétvégi választásokon Európában kilátástalan szabadságharc indult: az új francia elnöknek és a másfél év alatt fizetésük majdnem felét elveszítő, olykor egy nap alatt két adót nyakukba kapó görögöknek elegük lett a megszorításokból. Hollande elnököt gyorsan helyretették Berlinből: Merkel kancellár jelezte, hogy nem enged az uniós paktumból.

A görögöknél viszont nehezebb a helyzet: olyan választási eredmény született, hogy sem az ország megmentéséért vállalt megszorításokat támogató pártok, sem a költségvetési szigort ellenzők nem tudtak kormányt alakítani. A szigorpártiak a szavazatok egyharmadát sem kapták, a szigor ellenzői ideológiai okok miatt nincsenek többségben – van köztük szélsőjobbos és szélsőbalos párt is –, így az országban patthelyzet alakult ki. Emiatt törölték a most csütörtöki hiteltárgyalásokat, és egy ideig úgy tűnt, hogy a soros hitelrészletet sem kapja meg az ország.

Bár ez utóbbi végül nem következett be, ha részletekben is, de kap pénzt az ország, a helyzet továbbra sem biztató, különösen, hogy a választásokon második helyezett párt elnöke semmisnek nevezte a hitelért járó eddigi görög vállalásokat, amivel komoly pánikot okozott, és ami nyomán egyes elemzők már arról beszélnek: az ország, ahol már 21,7 százalékos a munkanélküliség, a nyáron csődbe mehet, amivel megkezdődik az eurózóna felbomlása (Berlinben erre azt mondták, hogy az eurózóna elviselné Görögország távozását). Természetesen Budapestet is elérte a görögfrász, az euró 290 fölött is járt a hét közepén – a tőzsde is lejtmenetben van, de részben az új adók miatt, az MTelekom történelmi mélypontjára zuhant –, pedig az államháztartás hatalmas többlettel zárt áprilisban.

Adómilliárdok és tízforintok

Apró jó hírekből egyébként is kijutott a hétre: kiderült, hogy adómilliárdokat kaphatnak vissza a cégek egy téves jogértelmezés miatt, és újabb tízforintos benzinárcsökkenést hozott a hét, de a dízelár is csökkent hat forinttal szerdán. Jó a rosszban, hogy a bedőlt hitelű lakásukból önként kiköltözők júliustól megkaphatják a lakás értékének egy részét. Jó tudni azt is, amit Matolcsy pénteken Lipóton mondott el, hogy mi vagyunk a világminőség, és azt is jó tudni, hogy az adóhivatal nem viccel: köztartozása miatt magát is feketelistázta, és végrehajtást kért magára.

Persze szomorú és rossz híreket is hozott a hét. Meghalt Bartha Ferenc volt MNB-elnök, a TriGranit Holding elnöke; az üzletember, mint később kiderült, öngyilkos lett, Demján Sándor szerint azért, mert nehezen viselte az öregedést. A rossz hírek sorába tartozik, hogy bezár egy komáromi mobilgyári beszállító, milliárdos bírságot kaptak a vasúti árufuvarozók, jogsértő volt az OEP vénytendere, amelyen kiszorították az Állami Nyomdát az eljárásból, és, noha még nincsenek is itt az új adók, nagyon megdrágult az élet: áprilisban a fogyasztói árak 5,7 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Ráadásul még az Auchan játékát is elrontották.

A héten volt két lemondásunk is: majdnem hárommillió fontot vitt volna haza az Aviva vezére, ha nem borulnak ki a részvényesek. De kiborultak, így inkább lemondott. Oszkó Péter pedig a Wizz Air igazgatósági tagságáról mondott le, a volt miniszter úgy vélte, „a buta és értelmetlen vádak” miatt a cég érdekei sérülhettek volna. És ha már repülés: a kormányportál a bécsi repteret reklámozta, de az erről szóló cikkünk nyomán kurtán-furcsán eltűnt a Bécs-reklám a kormány.hu-ról.