• Magyar idő szerint éjjel 11-kor véget ért a mindent eldöntő népszavazás az Egyesült Királyság EU-tagságáról, a Brexitről.
  • Egy napközben készített felmérés urnazárás után még azt jósolta, hogy győznek az EU-pártiak, és Nigel Farage, az euroszkeptikus UKIP vezetője is így gondolta.
  • Azonban már több korai eredményből is az látszott, hogy a kilépéspártiak az előrejelzéseknél erősebbek lehetnek.
  • Reggel bizonyossá vált a kilépéspártiak győzelme.
  • A kérdés a végletekig megosztotta a kormányzó konzervatívokat, a maradást támogató David Cameron miniszterelnök és a Boris Johnson volt londoni polgármester fémjelezte kilépéspártiak is mindent bedobtak a kampányban.
  • A Brexit győzelme után még nem tudni, mi lesz Cameron sorsa, 80 kilépéspárti párttársa nyílt levélben arról próbálta meggyőzni, hogy maradjon miniszterelnök.
  • A kormányfő nyilatkozata egyelőre késik.
  • Esett a font, az euró, válságtanácskozások Franciaországtól Dél-Koreáig.
  • Mi ez az egész Brexit?
  • Hogyan jutott el a népszavazásig Nagy-Britannia?
  • Mi lesz az EU állampolgáraként kint dolgozó magyarokkal?
  • Ha kint él Londonban, vagy valamelyik másik brit városban dolgozik, írja meg véleményét a tema@mail.index.hu címre!

 

új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Edit a levele alapján sok fárasztó családi teázáson van túl a Brexit miatt:

    Azért jöttem Angliába dolgozni, mert a párom brit, Magyarországon ismerkedtünk meg. Munkásosztályi családba született, intelligens ember. Na de a rokonok! Hetekig vért izzadtunk, hogy elmagyarázzuk a szüleinek és a bátyjának, hogy az EU nem az uborka görbületéről szól, és hogy ugye tudják, hogy a fiuk nem csak európainak, hanem már félig magyarnak érzi magát, az unokáik pedig félig magyarok is lesznek.

    Annyit elértünk, hogy legalább nem mennek el "Leave"-re szavazni (maximum titokban). Sajnos sok angol nemcsak individualista, hanem önző is.

    A Brexitre szavazással nem is arra gondolnak, hogy az utódaiknak milyen lesz, hanem 60 évesen még mindig a saját pénztárcájuk a legfontosabb, és ők ugyebár Boris Johnsonnak hisznek, és úgy gondolják, hogy senki se tudhatja, hogy mi lesz, a közgazdászok se, de a saját szemükkel látják, hogy „a románok elveszik a munkát”.

    Ha kint él Londonban, vagy valamelyik másik brit városban dolgozik, írja meg véleményét, vagy küldjön képet a népszavazás napjáról a tema@mail.index.hu címre!

  • Foglaljuk össze, mi ez az egész

    Hogy jutottak idáig a britek, mivel érvel a két oldal, és mi lesz a kint élő magyarokkal? Összegyűjtöttük egy helyre az elmúlt napokban megjelent cikkeinket, amikben mindenre választ adtunk.

  • A fogadóirodák az oddsaik alapján még mindig azt tartják valószínűbbnek, hogy a britek az EU-tagságra fognak szavazni. Az ő tippjeiket egyébként általában megbízhatóbbnak tartják, mint a közvélemény-kutatásokat, mert ők alaposabbak, hiszen sok pénzük forog kockán a megbízható előrejelzéseken.

    Forrás: Financial Times
    Forrás: Financial Times
  • Varga Mihály az mondta, hogy az ő számításaik szerint a GDP 0,3 százalékát vesztenénk el, ha kilépnének a britek. Azt az MTI szerint nem mondta el, hogy mire értette: rögtön idén a második félévben, egy év alatt vagy minden évben. 

    Mindenesetre ez nagyjából ezer milliárd forintot jelentene most. Ez a 4,5 millió gazdaságilag aktív magyar emberre nézve fejenként nagyjából 222 ezer forintos bukta lenne. Persze ez nem úgy működik, mintha rögtön be kéne fizetnünk ennyit.

  • A brit kilépéssel a sötétbe ugranánk

    A Brexitet nem gondolták végig rendesen, egyelőre senki nem tudja, mi lesz a Nagy-Britanniában dolgozó magyarokkal –interjúnkban a maradáspárti Timothy Kirkhope brit EP-képviselő válaszolt az Index olvasóinak kérdéseire.

  • Tim Farron, a Liberális Demokraták vezetője is valamiért úgy gondolta, jó ötlet lesz saját zenei performansszal kampányolni. A szó legtágabb értelmében vett rappel próbálja rávenni a szavazókat, hogy maradjanak az EU-ban.

    A Liberális Demokraták egyébként a legkövetkezetesebb támogatói a brit EU-tagságnak, többek között ezért is sodródnak az eljelentéktelenedés felé.

  • Boris Johnsonnak nincs könnyű dolga, ha komoly dolgot akar mondani, legalábbis én mindig azt várom, hogy interjúja közben beugrik mellé egy döglött papagájjal Jim Carrey.

    De úgy tűnik, ikertornyával – Jeff Danielsszel – elég jól megbirkózik, kérdés azonban, hogy az EU-val elbír-e. A kilépéspárti politikusnak van erre esélye, elvégre a többség épp azt az álláspontot képviseli, amit ő: az EU-ból való kiválást, amit a tíz nappal korábbi felmérések szerint még 55 százalék támogatott. (Bár azóta minimálisra csökkent az előnyük.)

    A brit fővárost 2008 és 2016 között irányító egykori polgármester a brit kilépéssel kapcsolatban a Telegraphnak adott interjújában elmondta:

    • az ő kampányuk a demokrácia győzelméről, az önbizalomról szól
    • a bennmaradás pártiak alaptalanul ijesztgetik a választókat
    • a kilépésért kész feláldozni politikai karrierjét

    Az 52 éves Johnson egyébként sok szálon kapcsolódik az EU-hoz. 1989 és 1994 között a Daily Telegraph-nak dolgozott az EU jogelődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez küldött brüsszeli tudósítóként. Apja, Stanley Johnson az Európai Bizottságnak és a Világbanknak is dolgozott.

    Családi gyökerei is messzire nyúlnak vissza Johnsonnak, akinek teljes neve Alexander Boris de Pfeffel Johnson: apai nagyapja Osman Kemal néven született, csak később vette fel a Johnny Johnson nevet. Az ő apja nem más volt, mint a széteső oszmán birodalom belügyminisztere, az egykori újságíró, Ali Kemal.

  • Két százalék körüli pluszban vannak a fontosabb európai tőzsdeindexek, egyelőre úgy tűnik kitart az optimizmus, a befektetők kevésbé tartják valószínűnek a britek kilépését.

  • Ha a britek ma a kilépés mellett döntenek, az gyorsan nagy hatással lehet a kereskedelmükre. Az Egyesült Királyság az unió tagjaként vámmentesen exportál a többi tagországba, ha viszont kilép, akkor alapesetben kemény pénzeket kell kifizetnie a unióba történő behozatalért. A legdurvább eshetőséget az alábbi ábra mutatja, ami a Wall Street Journalon interaktív formában is látható:

    Kilépés esetén kemény vámok sújthatják a brit kivitelt. Forrás: WSJ
    Kilépés esetén kemény vámok sújthatják a brit kivitelt. Forrás: WSJ

    Persze valószínűbb, hogy a brit kormány hamar kialkudna az EU-val egy speciális kereskedelmi státuszt, ami például a norvégoknak és a svájciaknak is van. Ebben az esetben jóval kevesebb vámot kellene fizetniük, de a mostanihoz képest még így is durva a különbség, ez pedig minden bizonnyal meglátszana az árakon is. 

    A britek 2015-ben 223 milliárd font értékben exportáltak termékeket és szolgáltatásokat, ennek 44 százaléka irányult az EU-ba. 

  • „Nagyon komoly kockázata lenne Nagy-Britanniának, hogy elveszíti a hozzáférést a közös piachoz és mindenhez, amivel az európai gazdasági térség jár” – dörmögött át a La Manche csatornán François Hollande francia elnök. Másokhoz hasonlóan ő is arra figyelmeztetett, hogy a döntés visszafordíthatatlan lesz. Ő sem maradhat ki a nagy reformfogadkozásokból: jövő héten Berlinbe megy „újraindítani az európai projektet”. (EUobserver)

  • Körülbelül ez lenne a magyar megfelelője annak a poénkodásnak, amit Nigel Farage UKIP-vezér, a kilépés emblematikus figurája nyomott újságíróknak a szavazásra igyekezve.

  • A ComRes a Daily Mail megbízásából készített egy last minute telefonos felmérést, ami alapján úgy tűnik, hogy a következő az arány

    • maradásra szavazók: 48%
    • távozásra szavazók: 42%
    • bizonytalanok: 11%

    A megkérdezettek 82 százaléka mondta azt, hogy egészen biztos a döntésében, 17 százalék viszont még hezitál. Az EU-ben maradás fölénye ellenére az IN-kampány üzenetei kevésbé jöttek át, mint a távozás melletti érvek. De a felmérésből az is kirajzolódik, hogy a kampány annyira halovány volt, hogy az emberek leginkább a maguk feje után mennek.

    Az Elections etc. összeszedte a legutolsó közvélemény-kutatások átlagát, és ez is hasonló tendenciát mutat: a bizonytalanokat is belekalkulálva 53,3 százalékot jósolnak a maradás, 46,7 százalékot a távozás mellet.

  • Ha a britek a kilépésre szavaznának, az nem jelenti azt, hogy holnaptól már nem EU-tagok.

    • Először a brit kormánynak kell javasolnia az uniós alapszerződés kilépésről szóló cikkének aktiválását,
    • amihez parlamenti szavazás kell,
    • ez alapján értesítik az EU-t (elvileg innentől ketyeg egy kétéves átmeneti időszak, amíg le kell tárgyalni a feltételeket),
    • a többi tagállam kialakítja az álláspontját,
    • és jó esetben két éven belül megegyeznek,
    • mert ha nem, akkor ugyan egyhangúlag meghosszabbíthatják a határidőt,
    • de enélkül egyszerűen minden átmenet és további közvetlen jogi kapcsolat nélkül megszűnik a britek EU-tagsága.

    (Bruegel)

  • Még Törökország külügyminisztere, Mevlüt Çavuşoğlu is azt szeretné, ha a britek maradnának az EU-ban. Ez azért érdekes, mert a török tagság ügye népszavazási kampánytéma volt. A kilépéspártiak a 80 milliós muzulmán ország belépésével riogattak, mert az EU a migránsok visszatartásáért cserébe többek között a döglődő csatlakozási tárgyalások felpörgetését ígérte. Válaszul David Cameron miniszterelnök kijelentette, várhatóan időszámításunk szerint 3000 környékén válna Törökország taggá, vagyis nem tűnik úgy, hogy lelkesen támogatná a folyamat felgyorsítását. (Politico)

  • A Spotifyra rakta fel Dan Dalton a Buzzfeed-től:

  • Az Unióból való kilépést pártolók gyakran hangoztatják, hogy a brit dolgozók látják kárát a többi tagországból beáramló munkaerőnek. A mantra hasonló, mint nálunk a bevándorlózás, egyesek szerint az a baj, hogy elveszik a munkát, mások szerint az, hogy segélyből élnek és nem dolgoznak, az igazán pro szinten lévők pedig képesek a kettőt egyszerre is állítani. 

    A kép persze ennél árnyaltabb, a statisztikák szerint a segélyből élők aránya a külföldiek között alacsonyabb, mint a bennszülött briteknél, a munkaerőpiaci kiszorítóhatás pedig ágazatonként eltérően jellemző, de sehol sem olyan súlyos, mint ahogy a Brexit-pártiak kommunikálják. Az viszont tény, hogy rengeteg a bevándorló, és az utóbbi években hatalmasat ugrott az unión belülről jövők száma.

     
  • Ország így még nem szúrta tökön magát

    Az Európai Unió elhagyásával a konzervatívok szerint paradicsomi állapotok köszönthetnek be Nagy-Britanniában: végre levetnék az uniós szabályozások láncait, és szabadjára engedhetnék a brit gazdaságot. Amivel csak az a probléma, hogy a számok alapján egyáltalán nem aranykor, sokkal inkább recesszió és pánik van kilátásban. A nacionalista-populista máz mögött pedig egy valódi vadkapitalista program rejlik, amelynek célja, hogy a munkavállalói jogok és a környezetvédelmi szabályok eltörlésével növelje a kibocsátást. Arról nem is beszélve, hogy a lehetséges forgatókönyvek szerint még a szuverenitás sem maradna meg.

  • Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője folyamatosan azt emlegeti, hogy ha a skótokat akaratuk ellenére akarják kirángatni az EU-ból (márpedig arrafelé még egy nagyobb zuhanás után is betonbiztos az uniós tagság támogatása), megint függetlenségi népszavazást tartanak. Még ha ezt engedné is London, az EU-ba visszalépést garantáltan akadályoznák a spanyolok, nehogy az elszakadni vágyó katalánok vérszemet kapjanak, és várhatóan más, szeparatista mozgalmaktól félő országok is keresztbe feküdnének a skótoknak. Márpedig új országot csak a tagállamok egyhangú beleegyezésével lehet felvenni.

  • Egy szavazóhelyiség elköltözött, egy BMW vízbe hajtott, sokan állnak sorban. Képes gyorshíradónk. (Ide kattintva pedig még több olyan twitter-posztot láthat, amely a hosszú sorokon csodálkozik.)

  • Mármint konkrétan. Hogy fel kell venni a cetlit, be kell menni a fülkébe, be kell húzni az ikszet, és utána az urnába kell dobni a papírt.Itt nézheti meg a remek magyarázó rajzokat, ha egy kicsit lejjebb görget.

  • Na jó, nem az EU-ból, hanem jogelődjéből, az Európai Gazdasági Közösségből, nem ország, hanem terület és nem egészen kivált, hanem speciális státuszt szerzett, de a grönlandi népszavazás az, ami a legközelebb áll a britek mostani akciójához.

    A világ legnagyobb szigete – 2,1 millió négyzetkilométer – Dániához tartozik, de rendkívül széles autonómiával, amit 1979-ben szerzett meg, lényegében Dánia társországává válva. Dánia előtte 6 évvel lépett az EGK-ba, ekkor Grönland automatikusan a közösség részévé lett. A széles belső önkormányzat megszerzésével azonban hamar felmerült az alig több, mint 50 ezer lakosú szigeten a kiválás az EGK-ból, Grönland halászati érdekei miatt. 1985-re sikerült elérni a népszavazást, 53 százalék voksolt igennel.

    Ez azonban – miután nem független országról volt szó – nem jelentett teljes szakítást az EGK-val: Dán javaslatra a sziget megkapta a Tengeren Túli Orzság és Terület (OCT) státuszt, ami vámmentes hozzáférést jutott a halászati termékek esetében az EGK piacához.

    A sziget így is kap EU-s alapokból támogatást, a 2014-2020-as költségvetési évre 217 millió euró jár neki. A grönlandiak az EU állampolgárai.

    A kiválás ellenére felmerült újbóli csatlakozásának lehetősége – ez az, amit Brüsszel most Nagy-Britannia esetében mindenképp kizár, ha a kiválás hívei nyernének –, ez az EU-nak különösen fontos lenne a sarkvidéki ásványkincsek és a stratégiai fekvés miatt, ami a jég olvadásával egyre negyobb jelentőséggel bírhat, akár új szállítási útvonalak megjelenésével is. Az újbóli lehetőségét épp a közelmúltban vetette fel a grönlandi kormány kisebbik koalíciós partnere, arra hivatkozva, hogy ez segítheti az ásványi anyagok kitermeléséhez szükséges beruházások megvalósítását. 

  • Szürcsölné a kávéját, de egyfolytában megzavarják a csevegni akarók, akik ezúttal nem az időjárásról beszélnek, hanem a referendumról? Nyugat-Londonban a kávé mellé túlélési tanácsokat kap erre az esetre, ha már a könyökén jön ki a népszavazás.

    1. Mosolyogjon udvariasan
    2. Igyon kávét
    3. Egyszerűen aggodalmaskodjon Nagy-Britannia jövőjéért.

    Mellesleg ez épp a Scotties Cafe utcai standja Hammersmith-ben, amit akár egy finom utalásféle is lehet: Skócia ugyanis bent maradt ugyan saját függetlenségi népszavazása után Nagy-Britanniában, de egyértelműen EU-párti, így ismét felmerülhet a függetlenségi népszavazás, ha a britek többsége az EU elhagyása mellett döntene.

  • A referendum hatással lehet a Trónok harcára is, írja az orosz RT a German Marshall Fund egyik kutatójára, Peter Chase-re hivatkozva.

    Mivel a népszerű sorozatot elsősorban Észak-Írországban forgatják, a Brexit problémákat okozhat a produkciós munkának, írják. A magas költségek miatt ugyanis a sorozat EU-s pénzeket is igénybe vesz, amik nyilván elúsznának a britek kilépésével. 

    Persze - jegyzi meg az RT - nyilván találna magának más forgatási helyszínt a show, de lehet, hogy ott már kisebb költségvetésre kéne váltaniuk.

  • Az RT jelentkezett az elképesztő izgalmakkal. Reméljük, estig eltart az élő közvetítés. Kattintson ide, mi nem tesszük be a közvetítést, mert folyamatos alapzajt ad.

  • A brit referendumkampány hajrájában össze-vissza fogadkoztak az európai politikusok, ki hogyan reformálná meg az EU-t vagy milyen uniós témában tartana népszavazást.

  • Így látja legalábbis olvasónk, aki azt írta, 6 éve él Angliában.

    "Miért? Mert sok a bevándorló, és csak ezzel tömik a fejüket, de az eszükbe nem jutna, hogy végigolvassák, mik a hátrányok ha kilépnek! Pl. a cég, ahol dolgozok, 80%-a bevándorló, ha esetleg a cég úgy dönt, hogy az export túlságosan drága lesz, kénytelen lesz az egész gyár bezárni, és valamelyik kelet-európai országba átköltözni!

    De az angolnak eszébe se jut hogy hoppááá, elveszítem a munkámat akkor! Kérdeztem fiatalakat, de ők a benmaradást szavazzák!
  • 1973-ban – a korábbi francia elnök, de Gaulle fenntartásai miatt csak harmadik nekifutásra – csatlakozott Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez. Népszavazás akkor erről nem volt, a tory kormány az ellenzéki Munkáspárt egyetértése nélkül érte el a csatlakozást – emlékeztetett a Guardian.

    1974-ben a Munkáspárt alakított kormányt egy évvel később már meg is tartották a népszavazást arról, hogy bentmaradjanak-e az EGK-ban, amelynek integrációja még jóval lazább volt az EU-nál – nem hogy euró nem volt, de még „légiesített schengeni határok” sem.

    Akkor sem eldöntendő kérdést kaptak a britek – nálunk csak olyan kérdés mehetne át, amelyre egyértelműen lehet igennel vagy nemmel válaszolni –, hanem ugyanazt, mint most.

    Legfeljebb az volt más, hogy akkor az akkor épp ellenzéki toryk – mellesleg a később EU-szkeptikus Margaret Thatcher vezetésével – támogatták, a Munkáspárt ellenezte a tagságot. Most az utóbbi – ezútal ellenzékben – egyértelműen EU-párti, az előbbi megosztott.

  • Például hogyan szavazzon, aki a Mirrorból és a Daily Expressből is tájékozódna? Persze álnaiv a kérdés, hiszen az egyik a UKIP, a másik a Munkáspárt támogatója. Mindenesetre itt egy jó válogatás a mai brit címlapokból.

  • A múlt héten már szabályos vízi ütközet is lezajlott a két tábor között, igaz, azért ágyúk helyett inkább tömlővel locsolták egymást. A kakaskodás a Tower Bridge-nél csúcsosodott ki, amikor a UKIP-vezér Nigel Farage vezetésével a kilépéspárti halászok flottilája összefutott a rivális csónakokkal. A maradáspártiak nevében Bob Geldof rocksztár szólt át hangosbeszélőn a csalónak nevezett Farage-nak, aki viszont undorítónak és szégyenteljesnek nevezte az ellentiltakozást.

  • Feleségével Samanthával egy belvárosi szavazóhelyen voksoltak