Július 1-től Szlovákia veszi át az EU Tanácsának soros elnökségét, de várhatóan csak egy nappal előtte fogadják el a programjukat, mert a brit népszavazásra várnak. Jövő kedden ülnek össze az uniós állam- és kormányfők, akiktől világos iránymutatást akarnak majd arra, mit tegyenek, nyilatkozta Ivan Korcok EU-ügyi államtitkár. Szerinte ha a britek a kilépésre szavaznak, a tagállamok megpróbálnak egységfrontot mutatni, de ha maradnak, akkor végrehajtják a David Cameron miniszterelnökkel februárban lezsírozott reformokat. (BruxInfo)
Edit a levele alapján sok fárasztó családi teázáson van túl a Brexit miatt:
Azért jöttem Angliába dolgozni, mert a párom brit, Magyarországon ismerkedtünk meg. Munkásosztályi családba született, intelligens ember. Na de a rokonok! Hetekig vért izzadtunk, hogy elmagyarázzuk a szüleinek és a bátyjának, hogy az EU nem az uborka görbületéről szól, és hogy ugye tudják, hogy a fiuk nem csak európainak, hanem már félig magyarnak érzi magát, az unokáik pedig félig magyarok is lesznek.
Annyit elértünk, hogy legalább nem mennek el "Leave"-re szavazni (maximum titokban). Sajnos sok angol nemcsak individualista, hanem önző is.
A Brexitre szavazással nem is arra gondolnak, hogy az utódaiknak milyen lesz, hanem 60 évesen még mindig a saját pénztárcájuk a legfontosabb, és ők ugyebár Boris Johnsonnak hisznek, és úgy gondolják, hogy senki se tudhatja, hogy mi lesz, a közgazdászok se, de a saját szemükkel látják, hogy „a románok elveszik a munkát”.
Ha kint él Londonban, vagy valamelyik másik brit városban dolgozik, írja meg véleményét, vagy küldjön képet a népszavazás napjáról a tema@mail.index.hu címre!
Hogy jutottak idáig a britek, mivel érvel a két oldal, és mi lesz a kint élő magyarokkal? Összegyűjtöttük egy helyre az elmúlt napokban megjelent cikkeinket, amikben mindenre választ adtunk.
A fogadóirodák az oddsaik alapján még mindig azt tartják valószínűbbnek, hogy a britek az EU-tagságra fognak szavazni. Az ő tippjeiket egyébként általában megbízhatóbbnak tartják, mint a közvélemény-kutatásokat, mert ők alaposabbak, hiszen sok pénzük forog kockán a megbízható előrejelzéseken.
Varga Mihály az mondta, hogy az ő számításaik szerint a GDP 0,3 százalékát vesztenénk el, ha kilépnének a britek. Azt az MTI szerint nem mondta el, hogy mire értette: rögtön idén a második félévben, egy év alatt vagy minden évben.
Mindenesetre ez nagyjából ezer milliárd forintot jelentene most. Ez a 4,5 millió gazdaságilag aktív magyar emberre nézve fejenként nagyjából 222 ezer forintos bukta lenne. Persze ez nem úgy működik, mintha rögtön be kéne fizetnünk ennyit.
A Brexitet nem gondolták végig rendesen, egyelőre senki nem tudja, mi lesz a Nagy-Britanniában dolgozó magyarokkal –interjúnkban a maradáspárti Timothy Kirkhope brit EP-képviselő válaszolt az Index olvasóinak kérdéseire.
Tim Farron, a Liberális Demokraták vezetője is valamiért úgy gondolta, jó ötlet lesz saját zenei performansszal kampányolni. A szó legtágabb értelmében vett rappel próbálja rávenni a szavazókat, hogy maradjanak az EU-ban.
A tribute to John Barnes from Team #INtogether. @officialbarnesy #VoteRemain #EUref #Strongerinhttps://t.co/kdUfHGJ5lJ
— Tim Farron (@timfarron) June 22, 2016
A Liberális Demokraták egyébként a legkövetkezetesebb támogatói a brit EU-tagságnak, többek között ezért is sodródnak az eljelentéktelenedés felé.
Boris Johnsonnak nincs könnyű dolga, ha komoly dolgot akar mondani, legalábbis én mindig azt várom, hogy interjúja közben beugrik mellé egy döglött papagájjal Jim Carrey.
De úgy tűnik, ikertornyával – Jeff Danielsszel – elég jól megbirkózik, kérdés azonban, hogy az EU-val elbír-e. A kilépéspárti politikusnak van erre esélye, elvégre a többség épp azt az álláspontot képviseli, amit ő: az EU-ból való kiválást, amit a tíz nappal korábbi felmérések szerint még 55 százalék támogatott. (Bár azóta minimálisra csökkent az előnyük.)
A brit fővárost 2008 és 2016 között irányító egykori polgármester a brit kilépéssel kapcsolatban a Telegraphnak adott interjújában elmondta:
Az 52 éves Johnson egyébként sok szálon kapcsolódik az EU-hoz. 1989 és 1994 között a Daily Telegraph-nak dolgozott az EU jogelődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez küldött brüsszeli tudósítóként. Apja, Stanley Johnson az Európai Bizottságnak és a Világbanknak is dolgozott.
Családi gyökerei is messzire nyúlnak vissza Johnsonnak, akinek teljes neve Alexander Boris de Pfeffel Johnson: apai nagyapja Osman Kemal néven született, csak később vette fel a Johnny Johnson nevet. Az ő apja nem más volt, mint a széteső oszmán birodalom belügyminisztere, az egykori újságíró, Ali Kemal.
Két százalék körüli pluszban vannak a fontosabb európai tőzsdeindexek, egyelőre úgy tűnik kitart az optimizmus, a befektetők kevésbé tartják valószínűnek a britek kilépését.
Ha a britek ma a kilépés mellett döntenek, az gyorsan nagy hatással lehet a kereskedelmükre. Az Egyesült Királyság az unió tagjaként vámmentesen exportál a többi tagországba, ha viszont kilép, akkor alapesetben kemény pénzeket kell kifizetnie a unióba történő behozatalért. A legdurvább eshetőséget az alábbi ábra mutatja, ami a Wall Street Journalon interaktív formában is látható:
Persze valószínűbb, hogy a brit kormány hamar kialkudna az EU-val egy speciális kereskedelmi státuszt, ami például a norvégoknak és a svájciaknak is van. Ebben az esetben jóval kevesebb vámot kellene fizetniük, de a mostanihoz képest még így is durva a különbség, ez pedig minden bizonnyal meglátszana az árakon is.
A britek 2015-ben 223 milliárd font értékben exportáltak termékeket és szolgáltatásokat, ennek 44 százaléka irányult az EU-ba.
„Nagyon komoly kockázata lenne Nagy-Britanniának, hogy elveszíti a hozzáférést a közös piachoz és mindenhez, amivel az európai gazdasági térség jár” – dörmögött át a La Manche csatornán François Hollande francia elnök. Másokhoz hasonlóan ő is arra figyelmeztetett, hogy a döntés visszafordíthatatlan lesz. Ő sem maradhat ki a nagy reformfogadkozásokból: jövő héten Berlinbe megy „újraindítani az európai projektet”. (EUobserver)
Körülbelül ez lenne a magyar megfelelője annak a poénkodásnak, amit Nigel Farage UKIP-vezér, a kilépés emblematikus figurája nyomott újságíróknak a szavazásra igyekezve.
A ComRes a Daily Mail megbízásából készített egy last minute telefonos felmérést, ami alapján úgy tűnik, hogy a következő az arány
A megkérdezettek 82 százaléka mondta azt, hogy egészen biztos a döntésében, 17 százalék viszont még hezitál. Az EU-ben maradás fölénye ellenére az IN-kampány üzenetei kevésbé jöttek át, mint a távozás melletti érvek. De a felmérésből az is kirajzolódik, hogy a kampány annyira halovány volt, hogy az emberek leginkább a maguk feje után mennek.
Az Elections etc. összeszedte a legutolsó közvélemény-kutatások átlagát, és ez is hasonló tendenciát mutat: a bizonytalanokat is belekalkulálva 53,3 százalékot jósolnak a maradás, 46,7 százalékot a távozás mellet.
Ha a britek a kilépésre szavaznának, az nem jelenti azt, hogy holnaptól már nem EU-tagok.
(Bruegel)
Még Törökország külügyminisztere, Mevlüt Çavuşoğlu is azt szeretné, ha a britek maradnának az EU-ban. Ez azért érdekes, mert a török tagság ügye népszavazási kampánytéma volt. A kilépéspártiak a 80 milliós muzulmán ország belépésével riogattak, mert az EU a migránsok visszatartásáért cserébe többek között a döglődő csatlakozási tárgyalások felpörgetését ígérte. Válaszul David Cameron miniszterelnök kijelentette, várhatóan időszámításunk szerint 3000 környékén válna Törökország taggá, vagyis nem tűnik úgy, hogy lelkesen támogatná a folyamat felgyorsítását. (Politico)
A Spotifyra rakta fel Dan Dalton a Buzzfeed-től:
Here's a special #referendum mixtape for you https://t.co/9s0IDsvHyL pic.twitter.com/Kk6grWXGhY
— Dan Dalton (@wordsbydan) 2016. június 23.
Az Unióból való kilépést pártolók gyakran hangoztatják, hogy a brit dolgozók látják kárát a többi tagországból beáramló munkaerőnek. A mantra hasonló, mint nálunk a bevándorlózás, egyesek szerint az a baj, hogy elveszik a munkát, mások szerint az, hogy segélyből élnek és nem dolgoznak, az igazán pro szinten lévők pedig képesek a kettőt egyszerre is állítani.
A kép persze ennél árnyaltabb, a statisztikák szerint a segélyből élők aránya a külföldiek között alacsonyabb, mint a bennszülött briteknél, a munkaerőpiaci kiszorítóhatás pedig ágazatonként eltérően jellemző, de sehol sem olyan súlyos, mint ahogy a Brexit-pártiak kommunikálják. Az viszont tény, hogy rengeteg a bevándorló, és az utóbbi években hatalmasat ugrott az unión belülről jövők száma.
Az Európai Unió elhagyásával a konzervatívok szerint paradicsomi állapotok köszönthetnek be Nagy-Britanniában: végre levetnék az uniós szabályozások láncait, és szabadjára engedhetnék a brit gazdaságot. Amivel csak az a probléma, hogy a számok alapján egyáltalán nem aranykor, sokkal inkább recesszió és pánik van kilátásban. A nacionalista-populista máz mögött pedig egy valódi vadkapitalista program rejlik, amelynek célja, hogy a munkavállalói jogok és a környezetvédelmi szabályok eltörlésével növelje a kibocsátást. Arról nem is beszélve, hogy a lehetséges forgatókönyvek szerint még a szuverenitás sem maradna meg.
Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője folyamatosan azt emlegeti, hogy ha a skótokat akaratuk ellenére akarják kirángatni az EU-ból (márpedig arrafelé még egy nagyobb zuhanás után is betonbiztos az uniós tagság támogatása), megint függetlenségi népszavazást tartanak. Még ha ezt engedné is London, az EU-ba visszalépést garantáltan akadályoznák a spanyolok, nehogy az elszakadni vágyó katalánok vérszemet kapjanak, és várhatóan más, szeparatista mozgalmaktól félő országok is keresztbe feküdnének a skótoknak. Márpedig új országot csak a tagállamok egyhangú beleegyezésével lehet felvenni.
Egy szavazóhelyiség elköltözött, egy BMW vízbe hajtott, sokan állnak sorban. Képes gyorshíradónk. (Ide kattintva pedig még több olyan twitter-posztot láthat, amely a hosszú sorokon csodálkozik.)
Heavy rainfall overnight has lead to us having to move a polling station in Chessington pic.twitter.com/1n6AJhE0fw
— Kingston Council (@RBKingston) 2016. június 23.
Follow the latest news on travel disruption following storms in southern England https://t.co/FodJgCwfbb pic.twitter.com/Ea2nSNVlPF
— BBC News (UK) (@BBCNews) 2016. június 23.
This is the longest queue (maybe even the only queue) l've ever seen at a UK polling station -London SE15 #Brexit pic.twitter.com/6CUlY8rSXU
— Catherine Boyle (@cboylecnbc) 2016. június 23.
Mármint konkrétan. Hogy fel kell venni a cetlit, be kell menni a fülkébe, be kell húzni az ikszet, és utána az urnába kell dobni a papírt.Itt nézheti meg a remek magyarázó rajzokat, ha egy kicsit lejjebb görget.
Na jó, nem az EU-ból, hanem jogelődjéből, az Európai Gazdasági Közösségből, nem ország, hanem terület és nem egészen kivált, hanem speciális státuszt szerzett, de a grönlandi népszavazás az, ami a legközelebb áll a britek mostani akciójához.
A világ legnagyobb szigete – 2,1 millió négyzetkilométer – Dániához tartozik, de rendkívül széles autonómiával, amit 1979-ben szerzett meg, lényegében Dánia társországává válva. Dánia előtte 6 évvel lépett az EGK-ba, ekkor Grönland automatikusan a közösség részévé lett. A széles belső önkormányzat megszerzésével azonban hamar felmerült az alig több, mint 50 ezer lakosú szigeten a kiválás az EGK-ból, Grönland halászati érdekei miatt. 1985-re sikerült elérni a népszavazást, 53 százalék voksolt igennel.
Ez azonban – miután nem független országról volt szó – nem jelentett teljes szakítást az EGK-val: Dán javaslatra a sziget megkapta a Tengeren Túli Orzság és Terület (OCT) státuszt, ami vámmentes hozzáférést jutott a halászati termékek esetében az EGK piacához.
A sziget így is kap EU-s alapokból támogatást, a 2014-2020-as költségvetési évre 217 millió euró jár neki. A grönlandiak az EU állampolgárai.
A kiválás ellenére felmerült újbóli csatlakozásának lehetősége – ez az, amit Brüsszel most Nagy-Britannia esetében mindenképp kizár, ha a kiválás hívei nyernének –, ez az EU-nak különösen fontos lenne a sarkvidéki ásványkincsek és a stratégiai fekvés miatt, ami a jég olvadásával egyre negyobb jelentőséggel bírhat, akár új szállítási útvonalak megjelenésével is. Az újbóli lehetőségét épp a közelmúltban vetette fel a grönlandi kormány kisebbik koalíciós partnere, arra hivatkozva, hogy ez segítheti az ásványi anyagok kitermeléséhez szükséges beruházások megvalósítását.
Szürcsölné a kávéját, de egyfolytában megzavarják a csevegni akarók, akik ezúttal nem az időjárásról beszélnek, hanem a referendumról? Nyugat-Londonban a kávé mellé túlélési tanácsokat kap erre az esetre, ha már a könyökén jön ki a népszavazás.
Mellesleg ez épp a Scotties Cafe utcai standja Hammersmith-ben, amit akár egy finom utalásféle is lehet: Skócia ugyanis bent maradt ugyan saját függetlenségi népszavazása után Nagy-Britanniában, de egyértelműen EU-párti, így ismét felmerülhet a függetlenségi népszavazás, ha a britek többsége az EU elhagyása mellett döntene.
A referendum hatással lehet a Trónok harcára is, írja az orosz RT a German Marshall Fund egyik kutatójára, Peter Chase-re hivatkozva.
Mivel a népszerű sorozatot elsősorban Észak-Írországban forgatják, a Brexit problémákat okozhat a produkciós munkának, írják. A magas költségek miatt ugyanis a sorozat EU-s pénzeket is igénybe vesz, amik nyilván elúsznának a britek kilépésével.
Persze - jegyzi meg az RT - nyilván találna magának más forgatási helyszínt a show, de lehet, hogy ott már kisebb költségvetésre kéne váltaniuk.
Az RT jelentkezett az elképesztő izgalmakkal. Reméljük, estig eltart az élő közvetítés. Kattintson ide, mi nem tesszük be a közvetítést, mert folyamatos alapzajt ad.
A brit referendumkampány hajrájában össze-vissza fogadkoztak az európai politikusok, ki hogyan reformálná meg az EU-t vagy milyen uniós témában tartana népszavazást.
Így látja legalábbis olvasónk, aki azt írta, 6 éve él Angliában.
"Miért? Mert sok a bevándorló, és csak ezzel tömik a fejüket, de az eszükbe nem jutna, hogy végigolvassák, mik a hátrányok ha kilépnek! Pl. a cég, ahol dolgozok, 80%-a bevándorló, ha esetleg a cég úgy dönt, hogy az export túlságosan drága lesz, kénytelen lesz az egész gyár bezárni, és valamelyik kelet-európai országba átköltözni!
1973-ban – a korábbi francia elnök, de Gaulle fenntartásai miatt csak harmadik nekifutásra – csatlakozott Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösséghez. Népszavazás akkor erről nem volt, a tory kormány az ellenzéki Munkáspárt egyetértése nélkül érte el a csatlakozást – emlékeztetett a Guardian.
1974-ben a Munkáspárt alakított kormányt egy évvel később már meg is tartották a népszavazást arról, hogy bentmaradjanak-e az EGK-ban, amelynek integrációja még jóval lazább volt az EU-nál – nem hogy euró nem volt, de még „légiesített schengeni határok” sem.
Akkor sem eldöntendő kérdést kaptak a britek – nálunk csak olyan kérdés mehetne át, amelyre egyértelműen lehet igennel vagy nemmel válaszolni –, hanem ugyanazt, mint most.
Legfeljebb az volt más, hogy akkor az akkor épp ellenzéki toryk – mellesleg a később EU-szkeptikus Margaret Thatcher vezetésével – támogatták, a Munkáspárt ellenezte a tagságot. Most az utóbbi – ezútal ellenzékben – egyértelműen EU-párti, az előbbi megosztott.
Például hogyan szavazzon, aki a Mirrorból és a Daily Expressből is tájékozódna? Persze álnaiv a kérdés, hiszen az egyik a UKIP, a másik a Munkáspárt támogatója. Mindenesetre itt egy jó válogatás a mai brit címlapokból.
A flavour of the eve of #EUref UK newspaper front pages #tomorrowspaperstoday #bbcpapers https://t.co/wWGprLdCGm pic.twitter.com/nru0eMTlos
— * UK Papers Now! (@uknewspaper) 2016. június 22.
A múlt héten már szabályos vízi ütközet is lezajlott a két tábor között, igaz, azért ágyúk helyett inkább tömlővel locsolták egymást. A kakaskodás a Tower Bridge-nél csúcsosodott ki, amikor a UKIP-vezér Nigel Farage vezetésével a kilépéspárti halászok flottilája összefutott a rivális csónakokkal. A maradáspártiak nevében Bob Geldof rocksztár szólt át hangosbeszélőn a csalónak nevezett Farage-nak, aki viszont undorítónak és szégyenteljesnek nevezte az ellentiltakozást.
Feleségével Samanthával egy belvárosi szavazóhelyen voksoltak