Várnak még ránk az erkölcstelen magyar tinik

Az előzetes hírek szerint legalább 10 magyar filmet jelentettek be 2019-re. Az év feléhez közeledve viszont még egyiknek sincsen bemutatódátuma, a Filmalap sajtóközleményeiből lehet tájékozódni a sorsukról, vagy a stáb által létrehozott közösségi oldalakról. Előzetesek nincsenek, vagy ha egy esetben mégis van, az rövidebb egy percnél. A magyar forgalmazók rettegnek attól, hogy magyar filmeket nyáron küldjenek moziba, tavaly április közepe és augusztus vége között meg sem próbálkoztak magyar premierrel.

Ez azt is jelentette, hogy ősztől kezdve a magyar filmek megsokasodtak a mozikban, és egymást érték a bemutatók: három egymást követő héten mutatkozott be a Virágvölgy, a Tegnap, és a Remélem legközelebb sikerült meghalnod, valamint ősszel szintén egymás után következett az X - A rendszerből törölve, az Egy nap, és a Ruben Brandt, a gyűjtő. A nonszensz helyzet addig fokozódott, hogy 2019 elején már volt egy olyan hét, amikor két magyar film került egy nap moziba (Most van most, Guerilla), illetve egy hét különbséggel mutattak be két, nem éppel könnyű témát feldolgozó magyar dokumentumfilmet (Kilenc hónap háború, Egy nő fogságban).

A probléma egyáltalán nem az, hogy sok film készül, mert az mindig üdvözlendő: akkor is, ha a Filmalap segítségével, akkor is, ha anélkül. A gond az, hogy Magyarországon a szupernépszerű közönségfilmek kivételével (Kincsem, Valami Amerika-sorozat) ezeknek a filmeknek limitált a közönsége, és ennek az alapból kicsit közönségnek még kisebb az a szelete, aki tényleg minden magyar filmet látni akar, ráadásul pénzért. Ezek a filmek így aztán egymás elől happolják el a nézőket, az alacsony nézőszámok miatt hamar kikerülnek a moziból, az utóéletük pedig kérdéses. Vannak olyan filmek, amiket felkarol az HBO (Remélem legközelebb…, Virágvölgy), vannak, amik megjelennek DVD-n (Napszállta, Egy nap), de olyanok is, amiknek a sorsa még ismeretlen (Az Úr hangja, aminek még csak 6 hónapja volt a premierje, 6767-es nézőszámmal).

A bemutató dátumát nem a Filmalap határozza meg, hanem az alkotók, a producerek, és a forgalmazó együtt, nekik kell lavírozni az amerikai, francia, olasz filmek bemutatódátumai, és a többi magyar film között. A Filmalap a dátumot csak láttamozza, nincsen döntő szerepe. Egy átlagos magyar film munkafolyamata az első jelenet forgatásától a bemutató dátumáig két éven át tart, de a filmgyártásban előfordulnak csúszások, amik miatt ezeket eltolhatják.

Az évből hátra van még bő hat hónap, ez alatt tíz filmet bemutatni amúgy is bajos, de ezt még tetézi egy másik fontos fejlemény. 2013, azaz nagyjából a Vajna-féle filmfinanszírozási korszak óta az idei az első olyan év, amikor nem jutott be magyar játékfilm egyik nagy európai fesztiválra sem. Nemhogy a versenyfilmes, de még a kitekintő szekciókban sem; Cannes-ban, Berlinben és Karlovy Vary-ban is magyar alkotások nélkül maradtunk. Az egy dolog, hogy fontos reprezentáció a világ felé a magyar jelenlét ezeken a rendezvényeken, de egy sikeres fesztiválos szereplés sokat tud dobni egy magyar film itthoni nézettségén is, lásd a Testről és lélekről vagy az Egy nap esetét, az utóbbi 25 ezres nézőszáma kevésnek tűnik, de a cannes-i kritikák nélkül valószínűleg még ennyi sem jött volna össze. A cannes-i díjat nyerő Saul fiáról nem is beszélve, ami 2015 májusa óta addig gyűjtötte az elismeréseket, fesztiválszerepléseket és díjakat, amíg 2016 elején meg nem nyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart. A holokausztot feldolgozó, kifejezetten súlyos Saul fiát 268 714 magyar néző látta a moziban, ezzel a nézettségét tekintve egy ligába került olyanokkal, mint az abszolút közízlésre becélzott BÚÉK.

De idén a fesztiválos kritikák, díjak, említések, méltatások elmaradtak. Ugyan nem teljesen, hiszen rövidfilmekkel még mindig képviseltük magunkat: Berlinben a Lidérc úr és az Entrópia című animációk versenyeztek, Cannes-ban a Cinéfondation szekcióban szerepelt az Ahogy eddig című kisfilm, de ezek külföldi vagy hazai visszhangja jóval elmaradt az olyan korábbi fesztiválpremierekhez képest, mint az 1945 vagy a Fehér isten. A hiányzó fesztiválok közül nem is Berlin vagy Cannes a megdöbbentő, hanem Karlovy Vary, ahol külön szekció (East Of The West) szelektál Kelet-Európa és a Közel-Kelet filmjeiből, és ahol 2013-ban, 2014-ben és 2016-ban is komoly díjakat nyertek magyar filmek, először A nagy füzet, aztán egy évvel később a Szabadesés, majd az Ernelláék Farkaséknál.

Az viszont tény, hogy az idei felhozatalból hiányoznak az igazi nagy dobások, amikre ráharaphatnának a filmfesztiválok. Sokan Kocsis Ágnes Éden című filmjét rebesgették Cannes-ra, hiszen a két korábbi filmje is már szerepelt a fesztiválon, de végül egyik szekcióba se került be. Két másik filmcím, ami folyamatosan felmerült pletykaként, a Senki nem megy sehova és a Valan volt, de a Z generációsokról szóló tinidráma, és az Erdélyben játszódó pszichothriller is olyan, hogy itthon különlegességnek számít, de más országokban ha nem is tucatszámra, de azért már készültek hasonlók.

Tudni kell azt, hogy egy filmfesztiválra több ezer filmet adnak be, a fesztiválok pedig a visszautasítást nem indokolják. Az idei cannes-i első bejelentésnél például még szó sem volt arról, hogy bemutatják Quentin Tarantino új, Volt egyszer egy... Hollywood című filmjét. Újságírói kérdésre válaszolva hangzott el a szervezőktől, hogy Tarantino alkotása azért nincsen még a műsorban, mert egyszerűen nem készült el. Később ugyan bejelentették, de pár hétig egyáltalán nem volt biztos, hogy az idei év egyik legjobban várt filmjét meg lehet majd Cannes-ban nézni, hiába szerette volna így mindenki. Cannes-ban nagyjából a beérkezett filmek 2 százalékát válogatják be.

A fesztiválok tehát idén elúsztak, de filmek azért lesznek - mégpedig jórészt megint ősztől. A korábbi információk szerint ezeket a magyar filmeket várhatjuk még 2019-re:

Drakulics elvtárs

2017 októberében kezdték el forgatni a Kádár-kor hangulatát és a vámpírfilmeket egyesítő Drakulics elvtársat, a tervezett bemutató 2018 decemberében lett volna. A december elmúlt, okosabbak pedig nem lettünk, mert nincsen semmi új információ Bodzsár Márk (Isteni műszak) filmjével kapcsolatban, ami pedig csattanós válasz lehetett volna a Liza, a rókatündér vérengzéssel feldobott retrójára. A Drakulics elvtárs az amúgy közepesen szellemes címe ellenére simán a magyar nézők érdeklődésére is számíthatna, hiszen dugig van ismert magyar színészekkel: Nagy Ervin, Nagy Zsolt, Borbély Alexandra, Thuróczy Szabolcs, Balsai Móni, Jakab Juli szerepel benne. Nagy Zsolt játssza a címszereplő vámpírt, Nagy Ervin pedig az utána nyomozó titkosügynököt. A film hivatalos Instagramja idén márciusban már a vágószobából posztolt, de hogy ez egész pontosan mit jelent, azt nehéz megmondani. Úgy tudjuk, hogy a premiert októberre tették át, de ennél pontosabbat, és főleg, a csúszás okát nem sikerült megtudni. Nagy Zsolt - aki a főszereplés mellett a film producere is -, azt nyilatkozta nekünk 2018 februárjában, hogy  "elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen marketinget kéne nyomni a filmhez, akár gerillában. Hogy kellene behozni a köztudatba, hogy az emberek kíváncsiak legyenek rá, mire a moziba kerül." Ennek egyelőre nem látni nyomát.

Szép csendben

Korábban Impromptu címen futó, mikroköltségvetésből készülő dráma premierjét 2019 tavaszára lőtték be egy filmalapos közleményben, de a film végül teljesen csak májusban készült el, úgyhogy a november látszik valószínűnek az alkotók szerint. A filmben Máté Gábor alakít egy idős karmestert, aki annak a gyanújába keveredik, hogy viszonya van egy 13 éves tanítványával. Az ügyet egy fiatal pártfogoltja neszeli meg, és ő is próbálja meg kinyomozni az igazságot. A Szép csendben az Inkubátor Program támogatásával készült (akárcsak a 2018-es Virágvölgy), ez a rendező Nagy Zoltán első játékfilmje.

Hab

Tíz éve fedezte fel magának a magyar film Kerekes Vicát, és majdnem tíz évet kellett várni arra, hogy tisztességes főszerepeket kapjon, először a tavalyi Apró mesékkel, majd következőnek a Hab című romantikus vígjátékkal, amit a tervek szerint szintén idén ősszel mutatnának be. És ami egyébként meglepően megelőzte a kormány családcentrikus csomagját: arról szól, hogy egy fiatal cukrász talál egy támogatást, amivel fejleszthetné a vállalkozását, csak éppen ez családoknak szól, ő pedig egyedülálló, úgyhogy kerít magának egy családot. „Harminc fölött, negyven körül már jóval nagyobb tétje van annak, hogy elveszíti-e az ember a munkáját, és ha szeretne, sikerül-e családot alapítania” – mondta nekünk az elsőfilmes rendező, Lakos Nóra a film fő konfliktusáról a forgatáson. Kerekes mellett olyanok szerepelnek a filmben, mint Bozó Andrea, vagy a Kojotból megismert Mátray László. Viszont még várni kell rá, információink szerint a Hab idén már nem fog mozikba kerülni, egyelőre tárgyalnak forgalmazókkal, jövő februárt lőtték be a premierre. Jelenleg a hangutómunka zajlik, most kezdődött a zene felvétele is, amit Balázs Ádám (Mindenki, Testről és lélekről) szerzett. Balázzsal itt interjúztunk.

Valan

Az egy percnél is rövidebb beharangozó alapján egy erdélyi True Detective-epizódnak is tűnhet a Valan, ami a hivatalos leírás szerint egy pszichokrimi lesz, és egy Erdélybe visszatérő nyomozóról szól majd, akit Krisztik Csaba játszik, és aki gyerekkereskedelmi ügyekben nyomoz. Az mondjuk kérdés, hogy a magyar nézők mennyire kaphatók olyan műfajokra, amik nem hahotázós vígjátékok, mert az időutazós Hurok, és a tényleg a legkomorabb skandináv krimikre emlékeztető X - A rendszerből törölve is csalódást keltő számokat hozott. Mindenesetre a Valant először majd a forgalmazó saját fesztiválján, a Mozinet Filmnapokon lehet megnézni október 17. és 20. között, a hivatalos országos premier pedig utána lesz, novemberben. A Valan rendezője Bagota Béla, a Színház- és Filmművészeti egyetem rendező szakán végzett és olyan filmeken dolgozott korábban első asszisztensként, mint az Isteni műszak, a Swing, a Kút és a Rossz versek.

Senki nem megy sehova

A tervek szerint szeptember 12-én, azaz alig három hónap múlva kerül a mozikba a Z generációs tinikről film, amit a rendező Hartung Atilla már korábban meg akart csinálni, de a Filmalap akkor visszadobta, mondván “túl durva és erkölcstelen”, úgyhogy volt rendesen idő az előkészületekre. Azért csak a tervek szerint, mert a cikk írásának megkezdése és befejezése között a forgalmazó közölte velünk, hogy már nem hozzájuk tartozik, úgyhogy feltehetőleg a dátum sem áll. A film egy buliról, és az ott művelt dolgok következményeiről fog szólni, amatőr szereplőkkel - köztük az ex-youtuber Csipesszel és a Deep Glaze nevű zenekar egyik tagjával, Yorgos Goletsasszal -, részben telefonra forgatva. Az egyelőre Senki nem megy sehova munkacímmel futó film szintén az Inkubátor Programban készült, és tavaly nyáron mi is jártunk a forgatásán. Angolul egyébként a kicsit vagányabb és konkrétabb FOMO, azaz Fear Of Missing Out a címe.

(frissítés: Az alkotók a cikk megjelenése után szóltak: a premier október 10-én lesz, forgalmazója a Mozinet, és a magyar címe is FOMO lesz.)

Éden

Kocsis Ágnes harmadik játékfilmjét 2019 második felére ígérték, Kocsis előző filmjei (Friss levegő, Pál Adrienn) mind megfordultak a cannes-i filmfesztiválon, az Éden lett a kivétel. És akárcsak az előző filmjeiben, itt sem ismert arcokra osztotta a főszerepeket, 2014-ben még nyilvános castingot is hirdettek, végül Lana Barić horvát színésznő és Daan Stuyven belga zenész kapta meg a lehetőséget, illetve feltűnik még a filmben a Magashegyi Underground egyik tagja, Bocskor Salló Lóránt is. Barić egy olyan nőt alakít, aki mindenre allergiás (a helyzet picit emlékeztet Todd Haynes kanadai rendező Safe című filmjére), és ezért egy szkafanderben éli az életét, legalábbis az első sajtóképek alapján. Úgy tudjuk, hogy a film már vetíthető állapotban van, mert tesztvetítéseket már tartottak belőle. Berger József producer elmondta, hogy a film befejező fázisában vannak, jelenleg éppen a Filmalappal dolgozzák ki közösen a fesztiválozási stratégiát. "Mindenképpen az a terv, hogy egy nemzetközi fesztiválon legyen a filmpremierje, s csak azt követően mutassuk be a közönségnek" - írta Berger, és hozzátette, hogy a magyar premier is ettől függ, ezért nem is tekintik csúszásnak azt, hogy a tervezett bemutató időpontjától eltérnek.

Mimi

Orosz Dénes Mimi címen futó vígjátéka egy klasszikus komikumot vesz elő újra: egy késő harmincas filmkritikus (Mészáros Béla) azt hazudja a súlyos szívbeteg édesanyjának (Básti Juli), hogy van párja, méghozzá a szomszédban lakó, öt hónapos terhes Saci (Tenki Réka). A hazugság bejön, viszont a mama meggyógyul, úgyhogy a főszereplőknek tovább kell játszani a színjátékot. Maga Orosz mondta el az Indexnek, hogy a vágást már befejezték, a cikk írásakor a két zeneszerző, Csengery Dániel és Csorba Lóránt dolgoznak a film zenéjén. Még nincs konkrét premierdátum, a bemutató tervezett időpontja 2019 utolsó negyede. A Mimi még csak munkacím, a rendező szerint alakul a film végleges címe, de ezt majd később fogják nyilvánosságra hozni. Oroszt egyébként nem a Coming Out negatív kritikai fogadtatása inspirálta abban, hogy egy filmkritikust tegyen meg az új filmje főszereplőjének, „látom már, hogy miben hibáztam én, és miben volt a kritika nyájszellemű” - mondta nekünk a forgatáson.

Zárójelentés

A rengeteg múltban játszódó film után Szabó István megint a közelmúltra figyel a Zárójelentéssel, aminek a történetéről csak a Filmalap sajtóanyagából lehet tájékozódni: a film főhőse egy orvosprofesszor (Klaus Maria Brandauer), akit váratlanul nyugdíjaznak, ezért visszamegy a szülőfalujába orvosnak, ahol gyerekkori barátjával, a falu plébánosával (Eperjes Károly) együtt keresi fiatalkori önmagát. A Filmhu forgatási riportjából az is kiderül, hogy a faluban éppen helyezkedni próbál a polgármester is (Stohl András), aki EU-támogatások segítségével próbálja a települést felvirágoztatni. Hogy pontosan hogyan és miként fognak összeérni ezek a szálak, azt egyelőre senki sem tudja. Ahogy azt sem, hogy valóban ez lesz-e Szabó István utolsó filmje - amit pont a legnagyobb sikerében, a Mephistóban is szereplő Brandauerrel forgat. Premier valamikor az év második felében várható.

Hét kis véletlen

Szabó mellett Gothár Péter 2019 végének nagy visszatérője, a Hét kis véletlen előtt 16 évvel készített játékfilmet, de a jogi mizériák miatt az amerikai filmből készített Magyar szépség szintén elkerülte a mozikat. A Megáll az idő és az Idő van rendezője új filmje családi véletlenekről fog szólni, és értelemszerűen hét sztorit fog feldolgozni. A filmalap sajtóanyaga szerint Gothár egyrészt egy különleges filmnyelv létrehozására vállalkozott, ami 2019-ben merész megfogalmazás, másrészt pedig a film vizuális koncepcióját az egyetemi elsőéves diákjaira bízta, ami még az előzőnél is merészebb húzás. A filmet tavaly augusztusban forgatták, a főszereplői Rezes Judit és Mészáros Máté.

(Borítókép: Senki nem megy sehova című film forgatásán készült kép. Fotó: Bődey János / Index)