A legnagyobb bravúr a Fekete pont című filmben az, hogy úgy mesél a magyar iskolarendszer mindenkit felőrlő hétköznapjairól, hogy közben mégsem érezzük nyomasztónak. Látjuk, ki miben sáros, Szimler Bálint rendező-forgatókönyvíró nem menti fel a szereplőket, mindezt mégis olyan szépen és szellemesen mutatja meg Rév Marcell kameráján keresztül, hogy szeretjük minden pillanatát – és nem csak azért, mert a Juci nénit alakító Mészöly Anna személyisége átragyogja az egész alkotást.

Minden annyira, de annyira ismerős, és az ember nem akarja elhinni – még akkor sem, ha a közoktatáshoz a gyerekei révén még van is köze –, hogy minden pontosan ugyanúgy zajlik, mint húsz, harminc vagy negyven éve. Osztály, vigyázz, a hetes jelent, az évnyitón kókadozó, sőt elájuló gyerekek – mert ameddig nem vagy rosszul, addig állni kell –, jól-rosszul elkornyikált Szózat, itt élned, halnod kell.

Fotó: Mozinet

Palkónak (Paul Mátis) nem kellene itt élnie és halnia, de hazajönnek Berlinből, mert az édesanyja (Marozsán Erika) itt kapott munkát. Erről többet nem tudunk meg, a lényeg, hogy Palkónak be kellene illeszkednie a lakótelepi iskola 5. c osztályába. A gyerekek először összesúgnak a háta mögött, sőt előtte is, aztán elkezdik kérdezgetni, például arról, hogy mit szeret csinálni. Palkó azt mondja, hogy sportolni szeret, focizni, kosarazni – milyen rettenetesen kegyetlen, hogy a film végére az iskolában ezt is megutáltatják vele.

Tim Burton világa nem könnyen fogadható be, ráadásul híres filmjei a sötét tónusú drámától az abszolút agymenésig terjednek. A mára kultikussá vált Beetlejuice 36 évvel ezelőtt inkább utóbbiként vált Burton munkásságának részévé, a film folytatása a korábbi agymenést idézi, csak még bolondabb módon. A Beetlejuice Beetlejuice épp olyan szórakoztatónak szánt családi film, mint amilyennek tűnik. Szépen továbbörökíti az első film hagyatékát, de ezen felül semmi többet nem ad a nézőnek.

Mindenképpen élmény az új alkotás, főleg ha valaki kedveli Burton filmjeit, és még nagyobb élmény, ha az első Beetlejuice nem ismeretlen a nézőnek. Az 1988-as mű nélkül is megállja a helyét a második rész, de rengeteg utalás van, ami lógva hagyja a nézőt, ha nem látta az előzményeket, plusz ma már nem olyan könnyű belesimulni az ikonikus rendező őrült világába, ha valaki elsőre találkozik vele.

A film játékos, de itt-ott egészen elvetemült, vizuálisan szerteágazó, a családi dráma keveredik az egyszerű komédiával, helyzetkomikummal. Amit a nyolcvanas, kilencvenes években kaptunk Burtontől, valamelyest úttörő volt, olyan rendezői kézjeggyel párosulva, ami igazi ritkaságnak számított. 2024-ben már egészen más hangulata van stílusjegyeinek. Az eluralkodó vizuális és történeti szélsőségek miatt jobban érvényesül a nosztalgiahatás, a visszavágyódás Tim Burton kis gótikus világába, ami időről időre reneszánszát éli. Ma már nem a rendező újító szelleme adja filmjei különleges ízét. Kettősség járja át a friss alkotást is, amiben vegyül a mostani Burton-filmek szépsége és nehézsége egyaránt. 

A világ egyik legnagyobb fantasy franchise-a A Gyűrűk Ura, ami J. R. R. Tolkien különleges, páratlan világépítésének, gondolkodásának szüleménye. A Warner folyamatosan újabb és újabb történetekkel áll elő Középföldéről, de a hamarosan érkező The Lord of the Rings: The Hunt for Gollum még magát a fantasy királyát is meglepné. Hiába az ő világa és karakterei, ezúttal nem az egyik saját története lesz a központban.

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, az alkotás két szinten is újít. Egyfelől nem Tolkien valamelyik elbeszélése, hanem egy új, független forgatókönyv lesz az alapja, másfelől pedig nem Peter Jackson ül a rendezői székbe. Hogy előbbi mennyire számít „szentségtörésnek”, arról lehet vitázni, utóbbi viszont kivételesen nem biztos, hogy bajt jelent majd, mivel nem más dirigálja a mozit, mint az eredeti trilógiában Gollamot játszó Andy Serkis.

Peter Jackson sem tűnik el, producerként működik közre a filmben. Nemrég több új dolgot is bejelentettek a készülő alkotásról, többek közt, hogy ki alakítja majd Gandalf karakterét, aki az új történetben visszatér.

Részlet A Gyűrűk Ura: A két torony című filmből

Fotó: port.hu

Egészen különleges világba kalauzol a Netflix új sorozata, az augusztus 29-én bemutatott KAOS. Egy olyan Görögországba, ahol modern vívmányok, okostelefonok, elektromos autók ide vagy oda, az emberek a mai napig imádják az ókori isteneket. Van is kiket, Zeusz és a többiek ugyanis még mindig ott tobzódnak az Olümposz hegyén, már amikor nem ereszkednek le az emberek közé, hogy közöttük járjanak, és esetenként velük is háljanak.

A történet ott veszi kezdetét, hogy a villámok extravagáns ura, Zeusz egy napon arra ébred, hogy egy új ránc jelenik meg a homlokán. Mindez azért bizarr fejlemény a főisten számára, mert mitologikus lényként nem hétköznapi, hogy valaki öregedjen. Jön a pánik, a kétségbeesés, a paranoia, mégpedig Jeff Goldblum tálalásában, aki valami elképesztő módon lubickol ebben a szerepben. Pár éve, a Thor: Ragnarokben egy nagyon hasonló figurát már eljátszva a 71 éves színész már bemutatta a nagyközönségnek, hogy a ficsúrkodás nagyon is jól áll neki. Ráadásul maníros, egomániás Zeuszként Goldblum ezúttal úgy viszi el a hátán a show-t, hogy a KAOS-ban szereplő többi szereplőtársa is valami egészen parádés.

Részlet a KAOS című sorozatból

Fotó: Justin Downing/Netflix

A fene se gondolta volna, hogy az Ozarkban megismert Janet McTeert majd egyszer Héraként látjuk gonoszkodni, de akkora elánnal, hogy Helen Pierce nem túl barátságos karaktere ehhez képest amatőr kispályásnak tűnik. Jeff Goldblum és Janet McTeer között izzik a levegő, néha a gyűlölettől, máskor a féltékenységtől. A KAOS atyja, Charlie Covell nagyon belenyúlt a tutiba az istenek ábrázolásánál, mert a korábban A ki***tt világ végét jegyző showrunner napjainkra ültetve alaposan körbejárja, ahogy Zeusz halandó nőkkel kufircol, ahogy Héra majd megőrül emiatt, szabadidejében viszont az emberek, leginkább férje szeretőinek fájdalmán vigad.

De fenomenálisan vicces narrátorként a Stephen Dillane által játszott Prométheusz, aki úgy is szívesen parolázik a főistennel, hogy mindennap egy sas marcangolja az oldalát. Öröm az ürömben, hogy Prométheusz eközben magában azon szórakozik, hogy Zeusznak közeleg a vég, és még egy akkora hatalmasság sem tud ez ellen mit tenni, mint a legfőbb isten.

Arany Oroszlán-életműdíjjal ismerték el Peter Weir ausztrál filmrendező pályafutását a 81. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.

Peter Weir az Arany Oroszlán-életműdíjjal 2024. szeptember 2-án

Fotó: Vittorio Zunino Celotto / Getty Images Hungary

„A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál és Arany Oroszlán-életműdíja a filmipar folklórjának része. Nagy megtiszteltetés, hogy rendezőként méltónak találtak az életműdíjra” – idézte a fesztivál honlapja a Holt költők társasága, a Truman Show és A kis szemtanú rendezőjének közleményét.

J. R. R. Tolkient korrektül adaptálni nem könnyű. Peter Jacksonnak is csak félig sikerült, mert bár A Gyűrűk Ura-könyvtrilógiát feldolgozó mozifilmjei sok díjat elnyertek, bámulatos klasszikusok lettek, amelyek a mai napig megállják a helyüket és élvezetesek, addig A hobbitból kisajtolt újabb három film már rondán megbicsaklott. Nem csoda persze, hiszen egy alig 300 oldalas regény adta az előzményfilmeknek az alapot, a forgatókönyvírók ráadásul képtelenek voltak tolkieni magasságokba emelkedni.

Döbbenetes, de jelen pillanatban visszagondolva rájuk, nem is voltak annyira vállalhatatlanok A hobbit-filmek, legalábbis ha az Amazon fantasysorozatához, A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűihez mérjük azokat. Az augusztus 29-én második évadával visszatért produkció néhány erényétől eltekintve olyan lett ugyanis, mintha lelkes ötödik osztályosok készítenék, akik túl kicsik még ahhoz, hogy felfogják ésszel, miért rajonganak milliók Középföldéért.

Fotó: Amazon Studios

Pedig A Hatalom Gyűrűi új évada egészen biztatóan kezd, nagyjából 70 perc erejéig úgy tűnik, mintha a showrunnerek, J. D. Payne és Patrick McKay tanultak volna a múlt hibáiból. Kapunk egy rövidebb előzményszálat, ahol megvillantják nekünk Szauron másik arcát, pár jelenet erejéig Jack Lowden alakításában, na és a bukott tünde, Adar (Sam Hazeldine) ellene indított lázadását és árulását, hogy aztán szembesüljünk vele, új arc (Charlie Vickers) ide vagy oda, a Sötét Nagyúr minden formájában óriási fenyegetés. Ez a pár perc már elég, hogy magába szippantson, és szerencsére mindezek után az első epizód nagyrészt az Idegennel (Daniel Weyman), a névtelen varázslóval és hobbittársaival tart. Ekkor elégedetten csettinthetünk,

Ám ekkor jönnek a tündék, hogy beleköpjenek a nézők levesébe. Kevésszer fordul elő velem, hogy annyira rossz alakításokat látok egy tévésorozatban, hogy kénytelen vagyok inkább átkapcsolni magyar szinkronra, hátha úgy jobb lesz az élmény. És lám! A Hatalom Gyűrűi egyből pár fokkal elviselhetőbbé válik onnantól, hogy a Morfydd Clark által játszott Galadriel, a Robert Aramayo-féle Elrond és a többiek magyarul szólalnak meg. A szinkronszínészek hangjátéka, a lefordított szövegek iszonyúan emlékeztetnek a Peter Jackson-filmekre, ami elvileg ugye ennek az adaptációnak papíron a célja lenne.

Egy régi történet kevésbé ismert részleteire szerettek volna rávilágítani a Netflix Első kézből című dokumentumfilm-sorozatának új részében. Az Air McNair-gyilkosság az NFL híres játékosa, Steve McNair halálát göngyölíti fel, megmutatva számos különböző szemszögből, megszólaltatva az esettel kapcsolatban lévő személyeket. Az alkotás egyszerre meséli el McNair felemelkedését, az amerikai futballban betöltött jelentős szerepét, és a halálát követő nyomozás részleteit. 

A dokumentumfilm jó netflixes termék módjára látványos alkotás, ami elsősorban a hatásra – néhol már hatásvadász megközelítésre – törekszik, de elsiklik számos momentum felett. Látszik, hogy az Első kézből, amely a steramingóriás sporttörténeti dokumentarista sorozata, alapvetően nem gyilkossági ügyekkel foglalkozik. A 2021-ben indult széria negyedik évada fut, a híres amerikai futballjátékos, becenevén Air McNair haláláról szóló résszel 2024. augusztus 20-án rukkoltak elő nálunk.

Aki nem ismeri Steve McNair történetét, annak annyit mindenképp érdemes tudnia, hogy az irányító még az ezredfordulón írta be magát a sporttörténelembe a Tennessee Titans (korábban Tennessee Oilers) csapatával, ahol nagyjából egy évtizedet töltött. Karrierje utolsó néhány évére a Baltimore Ravens csapatához igazolt. A titánokkal töltött ideje alatt számos elismerést és díjat szerzett, közkedvelt sztárjátékos volt, sokak kedvence lett. Halálának híre végigsöpört a médiában, pláne, amikor kiderült, hogy gyilkosság áldozata lett.

Szokatlan ötlettel állt elő a Netflix. A piacvezető streamingszolgáltató ezúttal egy népszerű társasjátékot dolgozott át, hogy felnőtteket célzó animációs sorozatot készítsen belőle. A Robbanó cicák (Exploding Kittens) című játékon alapuló széria első évadja 2024 júliusában debütált, és épp akkora őrültség, amekkorának a neve alapján tűnik, persze a szó jó értelmében.

Az eredeti kártyajáték 2015-ben jelent meg, majd több kiegészítő született hozzá. Az alkotók egy támogatói program keretében szervezetek gyűjtést, hogy a fejlesztéshez és gyártáshoz szükséges anyagi hátteret fedezni tudják. Az ötlet akkora sikert aratott, hogy egy hónap alatt majd kilenc millió dolláros támogatást szereztek hozzá, és fél évvel később már el is kezdték az első társasok kiszállítását. A Robbanó cicák a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, 2022-ben pedig a Gémklub toplistája szerint benne volt a magyarok tíz kedvenc társasjátékában. 

A hírnév persze nem garantálja, hogy a társasból készült sorozat is sikeres lesz, hiszen láttunk már karón varjút. A táblajáték-adaptációk számos esetben elhasalnak, ha csak a Mafia és a Clue esetére gondolunk, de a Csatahajó című film sem aratott hatalmas anyagi sikert. Épp ezért a Netflix biztosra ment: csupán bizonyos fokig ragaszkodott a játékhoz, leginkább annak hangulati világát akarta megragadni, és a könnyed szórakoztatást vette célba.

Aki nem bírja a szellentős-hányós humort, az most forduljon el. Mindenki másnak azonban szórakoztató néznivaló lehet a Netflix új vígjátéka, az augusztus 23-án bemutatott Négy gólya, ami a testnedvek, a káromkodás, a vetkőzés és a tinilét minden nehézségének bemutatásával igyekszik megidézni a műfaj nagy klasszikusait, az Amerikai pitét, a Superbadet, és a méltatlanul alulértékelt Szextúrát. Többé-kevésbé sikerül is neki, még ha az alkotópáros, a Felhőtlen Philadelphia kapcsán ismert testvérpár, Dave és John Chernin helyenként túltolják a dolgokat, és az ütősebb poénok mellett becsúszik némi ízléstelenség is.

Részlet a Négy gólya című vígjátékból

Fotó: Netflix

A történet főszereplője egy Benj (Mason Thames) nevű, a világra mindig csillogó szemekkel tekintő tizenéves, akinek nem úgy sikerül a középiskola elkezdése, ahogy azt fejben előre eltervezte. Ahelyett, hogy nővére legjobb barátnőjével, Bailey-vel (Isabella Ferreira) összemelegedne, drogbalhéba keveredik, és aztán még a haverjai is jó nagy nyomást helyeznek szegény srácra azzal, hogy bejelentik, rögtön az első héten megcsinálják az év partiját. Na jó… igazából a helyi keménylegény címre hajtó Koosh (Bardia Seiri) bátyja csinálja a bulit, és Benj többi barátja sem annyira menő.

Tényleg, mintha a Superbad kicsit béna, de annál lelkesebb spin-offjából léptek volna ki a fiúk: a hősszerelmes Benj és a már említett particsászár, Koosh kiegészülnek még az iszonyúan félénk Eddie-vel (Ramon Reed), és a kölyökképű, alig általános iskolás kinézetű Connorral (Raphael Alejandro) – így négyes fogatba állva tűzik ki a célt, hogy hódítani fognak, mint Tibor abban a bizonyos magyar filmben, ha belepusztulnak is.

Mit tesz az ember fia, ha egy napon arra ébred, hogy rá se bír már nézni a mellette fekvő nőre, hányinger kerülgeti a reggeli közös kávézáskor, és inkább túlórázik a munkahelyén, mint hogy időben hazamenjen? Optimális esetben leül a nejével megbeszélni a dolgokat, esetleg elmennek párterápiára, aztán ha minden kötél szakad, elválnak és próbálkoznak külön-külön megtalálni a boldogságukat. Az utazás című norvég film főszereplője, a televíziós rendezőként dolgozó Lars (Aksel Hennie) agya egy picit más rugóra jár, amikor elhidegül színésznő nejétől, Lisától (Noomi Rapace). A fickó inkább fogja magát, és elviszi az asszonykáját vidékre, hogy egy tó mellett, festői környezetben tegye el láb alól.

Mivel a Netflix a film adatlapján ellövi Az utazás alapvető fordulatát, ezért mi is bátorkodunk leírni, hogy az első sokk akkor éri Larst, amikor kiderül, hogy A tetovált lányként is látott, Noomi Rapace által játszott karakter valami hasonló turpisságra készül, mint az ura. Azaz azon ügyködik, hogy megölje a férjét.

Fotó: Netflix Media Center

Nem, ez nem egy normális házasság, amit az eredetileg 2021 októberében a Netflixen debütált, de általunk most felfedezett norvég film bemutat, és a bonyodalmak sorának még nincs is vége. Rögtön az utazás elején kiderül, hogy vannak még itt bőven olyanok, akik az egymás vérére szomjazó párocska túlvilágra küldésére hajtanak, mégpedig néhány szökevény személyében. Ezen a ponton mondhatná a Tisztelt Olvasó, hogy ennyi spoiler után mégis mi értelme megnézni egyáltalán a filmet, de higgyék el nekünk, hogy bőven akadnak még csavarok. Az utazás nemcsak a vérengzéssel, a feketehumorral, hanem az okosan bedobált csavarokkal sem spórol, önt ránk mindegyikből kellő mennyiséggel – de attól a Tommy Wirkolától, aki a Náci zombikat és a Vérapót elhozta nekünk, nem is vártunk kevesebbet.

A közelmúltban debütált a Netflix oldalán A szervezet (The Union) című akcióvígjáték Halle Berry és Mark Wahlberg főszereplésével. A film szemlátomást nem volt olcsó mulatság, ha a szereplőket, a számos forgatási helyszínt különböző országokban, az akciójeleneteket és a technikai megoldásokat nézzük. Ennek ellenére sem akció, sem komédia vonalon nem tud újat hozni, rengeteg közhelyet és túljáratott filmes fordulatot süt el.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e erre? Kell-e bármi újat nyújtania egy alapvetően csupán a szórakoztatásra kitalált filmnek? Viszont ha végignézünk a pályán, akkor a konkurencia azt mutatja, hogy igen. A kémes akciókomédiák világában is rengeteg jól működő, kreatív ötlet található, A szervezet mégsem tudott több lenni egy furcsa hibridnél, amiben a Kéjjel-nappalt, Az U.N.C.L.E. emberét, a Redet és a Kingsmant próbálták összemosni. Ezzel sem volna feltétlenül gond, de mindnek csupán a körítése jött át, nem azok a húzások és ötletek, amiktől a felsorolt akcióvígjátékok működnek.

Fotó: Netflix Media Center

Nem mondhatjuk, hogy nézhetetlen, mert nem az. Azt sem mondhatjuk, hogy a felénél kinyomtuk, mert felforrt volna az agyvizünk attól, ahogy blamálja magát a film, de azt nem sikerült megfejtenünk, hogy mi volt a cél az alkotással. Mert számos kémfilm van a világban, és azon túl, hogy most lett még egy – amiben nem Tom Cruise vagy Helen Mirren játszik, hanem Mark Wahlberg és Halle Berry –, nem lett több a filmes világ.

Új film és vele együtt új rendező is debütált a hazai mozikban. Zoë Kravitz színésznő, zenész úgy döntött, megpróbálkozik a filmrendezéssel is, és szemlátomást nem halva született ötlet volt a részéről. Noha egy film alapján nehéz ítélni, rendezői debütálása, a Vészjelzés című mozifilm biztató. Az alkotás apró hibáitól eltekintve megállja a helyét. Ráadásul olyan látványelemeket alkalmaz, amin sokszor tapasztalt filmesek is elhasalnak.

Őszintén szólva kicsit aggódtunk. Zoë Kravitzet sokan mindig is tehetségesnek tartották, filmes, zenei és üzleti körökben egyaránt mozog, mégis az évek során nem tudott még egyik területen sem letenni olyat az asztalra, amivel beírta volna magát az igazán nagy nevek közé. Színészként mindig picit kevésnek hat, pedig jó alapokkal (örökölve anyai ágról) rendelkezik, miközben zeneileg sem rossz amit alkot (Lenny Kravitz génjei kiütköznek), de ez esetben sem tudja az igazán erős alkotókat felülmúlni. 

Sosem gondoltuk volna, hogy végül egy harmadik művészeti ágban, a filmrendezésben derül ki, hogy tehetséges. Persze első rendezése alapján dőreség lenne ennyire előreszaladni, de a Vészjelzés egy jól kialakított mű, markáns rendezői kézjeggyel, így némi gyakorlás és formálódás után lehet, hogy akár igazán nagy mozis sikereket is köthetünk majd Kravitz nevéhez.

A világ legnagyobb tévedése, hogy az animációs sorozatok csak gyerekeknek szólnak. Nem is kell messzire mennünk ennek bizonyításához, csak Bruce Timm személyéig, aki hosszú pályafutása alatt olyan rajzolt alapokra fektetett produkciókat adott ki a kezei közül, mint a máig kultikus és szakmai körökben sokra tartott Batman: The Animated Series vagy a Superman: The Animated Series, de a 63 éves művész nevéhez több Justice League-széria mellett a Batman Beyond is fűződik. A DC berkein belül ebben a zsánerben Bruce Timmnél nem igazán találni nagyobb nevet, pontosan ezért kaptuk fel a fejünket az író-rendező újdonságára, az Amazon Prime-on az első évadával bemutatott Batman: A köpenyes lovagra, mely már első ránézésre is egy, a szokásosnál merészebbre szabott, éjsötét noir sztorinak tűnt. Azonban amit végül az első tíz epizódban kaptunk, még a legvadabb álmainkat is túlszárnyalta.

Fotó: Amazon Studios

Ahhoz, hogy A köpenyes lovag ennyire felnőttes és komolyan vehető lett, köze volt a producerként közreműködő Matt Reevesnek is, aki a 2022-es, Robert Pattinson főszereplésével készített Batman-filmmel abban a tekintetben már kipróbálta magát, hogy miképp kell egy a karrierje elején járó Denevérember sztoriját élvezhetően adaptálni. Ha hozzátesszük, hogy az Amazon új sorozatának stábjában olyan nevek is sorakoznak, mint J. J. Abrams és Ed Brubaker, tényleg megalapozottá válnak a magas elvárások.

A történet szerint Gotham Cityben járunk, egy olyan városban, amely fuldoklik a bűnözéstől, a gengszterek egymással és a rendfenntartók kevésbé korrupt felével viaskodva igyekeznek minél jobban megszedni magukat, és hatalomra törni. A köpenyes lovag már abból a szempontból újító, hogy bár Batman a főszereplője, a szüleit elvesztett playboy csupán egyetlen maszkos őrült a sok közül. Ebben a szériában sűrűn előfordul, hogy más karakterek veszik át a stafétabotot a hősködő Bruce Wayne-től. A jó hír, hogy A köpenyes lovagnak pontosan ez a legügyesebb húzása, mert olyan szempontból mutat meg méltán ismert gonosztevőket, ahogy még nem láttuk őket.