Ismerős fotóriporter posztolta három napja. A címe, Öt és fél perc...
Az ígért segélyhívós post:
Előre bocsájtom, hogy nem X.Y. Segélyhívás kezelővel (civil) vagy Y.X. Rendőrrel van bajom. Ők azt csinálják, ami elő van írva. A telefont felvevő egy protokoll szerint kell hogy kérdezzen, egy rendőrre pedig információim szerint két-három kerület jut.
Az egész rendszerrel, vagyis azzal ahogyan működik a segélyhívó központ.
Történt hogy tegnap a Bazilikánál volt egy pár perces munkám. Miután végeztem elindultam Sopronba a következő melóra, amikor is a Hercegprímás utcába kanyarodva felfigyeltem az egyik parkolást gátló kőoszlop tövében, a földön egy hátizsákra. Azért tűnt fel, mert amikor megérkeztem, akkor is láttam már, és már akkor már gyanús volt, úgy pedig hogy még mindig ott volt, még gyanúsabb lett. Gyorsan ledobtam a kocsit, kiszálltam, közelebb mentem. Az egyik pár méterre lévő vendéglátóhely pincérét megkérdeztem, hogy látta-e ki hagyta ott a táskát. Azt mondta, lehet hogy egy ismerőséé. Megnézi. Mondtam hogy ne nyúljon hozzá, de csak odament, belenézett és hirtelen felkiáltott: „Hű bazmeg”, majd elrohant. Na, mondom magamban, „megint belenyúltam”, belenéztem én is a tatyóba. A hátizsák tetején a zippzár -kétfelé nyílós volt- kb. 10 centi szélesen nyitva volt, belenéztem és amennyire látni lehetett, színes drótokat valamint kék színű, kb. 10-15 cm x 4-5 cm x 2-3 cm-es téglatest alakú valamiket láttam. Hirtelen én is egy „bazmeg”-gel reagáltam, majd szóltam a srácnak, hogy hozzon székeket, legalább a járdát zárjuk le, ne menjenek arra az emberek. Le a kalappal előtte, kb. fél perc alatt a táskától jobbra-balra 10-15 méteres távolságban barikádot rakott a vendéglátóhely székeiből. Ezután előkaptam a telefont és azonnal hívtam a 107-et. És ekkor egy szürreális öt és fél perc vette kezdetét.
A beszélgetést a Gyalog Galopp című film őrök vs. Király jelenetéhez tudnám hasonlítani, aki nem ismeri itt egy kis idézet belőle:
Király: – Őrség! A Herceg nem hagyhatja el a szobát, amíg érte nem jövök!
Őr: – Értettem! A herceg nem hagyhatja el a szobát, ha érte jön Uram!
Másik őr: – Hukk. (Csuklik.)
Király: – Neem... Amíg érte nem jövök.
Őr: – Értem! Amíg érte nem jön, nem mehet be a herceg.
Király: – Nem, nem, neem... Ti idebent maradtok és vigyáztok, hogy ő ki ne menjen!
Őr: – Felséged meg érte jön.
Stb., stb...
Ez a segélyhívó központtal valahogy így -nem szó szerinti, pontosan nem emlékszem, de kb.90-95%-ban fedi az elhangzottakat- hangzott, miután egy hölgy felvette a telefont:
-Tessék, segélyhívó központ -vagy rendőrség, nem emlékszem pontosan- mi a probléma?
-Kezit csókolom, Veres Viktor vagyok, a Hercegprímás utca 12 elől, találtam egy gyanús táskát, amiben valami csomagok vannak, és mintha össze lennének kötve vezetékekkel.
-Mi a probléma?
-Még egyszer mondom,találtam egy gyanús hátizsákot, amiben kb. 10-15 cm x 4-5 cm x 2-3 cm-es téglatest alakú valamik, és színes vezetékek vannak, talán össze is vannak kötve, nem látom pontosan.
-Téglák vannak a hátizsákban?
-NEM? NEM TÉGLÁK HÖLGYEM, TÉGLATEST ALAKÚ DOLGOK, SZÍNES DRÓTOKKAL ÖSSZEKÖTVE! KÜLDJÖN RENDŐRT GYORSAN!!!!!
-Adok egy rendőrt, csak egy másik asztalnál van, türelmét kérem.
-Ne adjon, küldjön! Őőőő, elnézést, Ön nem rendőr?
-Őőőőő, hát, nem én segélyhívó központ vagyok.
Fél-egy perc múlva végre adott egy rendőrt (legalábbis azt mondta a férfi amikor bemutatkozott, hogy az), neki elmondtam ugyanezeket. Majd megkérdezte:
-Bombariadót jelent be a Bazilikában?
-Nem tudom hogy bomba-e, itt ez a táska, kék színű szögletes csomagokkal és drótokkal van tele, én nem tudom hogy ez bomba-e, mindenesetre nekem nagyon gyanús itt a Belváros közepén, a Bazilika mellett.
Közben megjött egy ütött-kopott kék autó, nagyot fékezett és kipattant belőle egy fickó.
Megindult a táska felé, szóltam neki, hogy ne nyúljon hozzá. Erre ő:
-Az az én táskám!
Majd a következő párbeszéd zajlott:
-Tényleg? És mi van benne?
-Mi köze hozzá?
-Annyi, hogy vonalban vagyok a rendőrséggel, mert gyanús a táska. Szóval, mi van benne?
-Semmi köze hozzá.
-Jó, ezt hallják a telefonban is, szóval, mi van az -állítólag- ön táskájában ? Ha az öné, biztos tudja...
-Hát, ízé, olyan akkumulátorok.
-Drótokkal?
-Hát ezek olyan lítium akkumulátorok.
(Tele volt pakolva a hátizsák, megjegyezném)
Majd felvette a táskát, beszállt az autóba, amiben még két fickó ült, és elhajtottak.
A telefonban közben:
-Akkor most küldjek rendőrt?
-Köszönöm, valaki elvitte a táskát, szerintem nem kell, nekem pedig indulnom kell.
-Akkor nem kell rendőr?
-Most már nem.
És ennyi.
Na szóval, amin ki vagyok akadva: Ha valaki azt mondja hogy az normális dolog, hogy egy választás előtt egy nappal, a Belváros egyik leglátogatottabb helyén (Bazilika), vagy épp több terrorfenyegetéssel igencsak érintett (USA, Angol) követségtől pár száz méterre valaki talál egy ILYEN, a fentiekben leírt táskát, bejelenti a rendőrségen és 5 és fél perc múlva még mindig ott tartanak, hogy tégla van-e a táskában, és nem pedig ott hogy miután egy mondatban elmondja hogy talált egy ilyen csomagot és fél percen belül azt hallja hogy „Azonnal küldöm a járőrt”, annak megeszek egy kozáksapkát a Bazilika előtt délben.
Én azt gondolom, hogy egy EU országban ilyen esetben az lenne a normális, hogy az elmondottak alapján egy-két percen belül odaér egy hivatalos ember (rendőr vagy közterület-felügyelő járőr), megnézi mi a helyzet és -az általam látottak alapján- a területet AZONNAL ürítik, biztonságos távolságban lezárják, a tűzszerész szolgálatot azonnal riasztják, és majd ők eldöntik, hogy mi van a táskában.
NEM PEDIG EGY BETANÍTOTT MUNKÁS játszik a bejelentővel öt és fél percig Gyalog-galoppot!!!!
Arról nem is beszélve, hogy mint ahogy egy általam nagyra tartott és rendkívül jó logikai készséggel megáldott kollégám megjegyezte, mi van akkor, ha a kocsival megérkező ember tényleg készült valamire, csak mikor észrevette azt hogy valami gáz lehet, lefújta és elvitte a cuccot? A bostoni maratont is ilyen otthagyott hátizsákokkal robbantották fel, ha jól emlékszem.
És két korábbi velem történt eset röviden, amit eddig nem osztottam meg:
1.Pár hónapja beszóltam, hogy a mellettünk lévő házban a liftajtókról szedik le az alumíniumot, és nyitogatják a loggiák ajtajait. Elmondtam hogy a loggiáról nyílnak a lakások. Pár perc múlva vagy 6-7 rendőrautó, vagy 14 rendőrrel érkezett csikorogva, ugráltak ki a rendőrök, rohantak be a házba. A rádiókat hallva (éjszaka volt, nem volt más zaj) iderült hogy a TIK úgy küldte tovább a bejelentésemet, hogy „Lakásbetörés van folyamatban” Bravó! Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, és nem Mercedest, hanem Moszkvicsot. Amúgy minden stimmelt.
2. Pár hete egy szombat éjjel fél 12 körül értem haza egy vidéki melóból.
A Práter utcában, ahol parkolni szoktam feltűnt egy 2104-es (Kombi kocka) Lada, ami félig az út közepén, tárva-nyitva, lehúzott ablakokkal parkolt. Közelebbről megnézve láttam, hogy a gyújtáskapcsoló szétbarmolva, a vezetékel összecsomózva, ajtózár felhúzva, stb. Beszóltam a 107-re.
Elmondtam a telefont felvevő hölgynek, hogy mit találtam, hozzátéve, hogy mondanék egy típust és rendszámot. Naivan azt gondoltam, hogy megnézik, körözik-e a kocsit, illetve bejelentette-e valaki hogy ellopták ezt a kocsit. Naiv voltam.
„-Majd én kérdezek!”- csattant fel a hölgy.
-Parancs értettem! -bújt belém a kisördög.
Majd jó öt percig kérdezgetett mielőtt arra a megállapításra jutott, hogy:
-Küldjük a rendőrt!
Elköszöntem, majd lefeküdtem aludni. Ami sikerült is negyed ötig, amikor csörögni kezdett a telefonom.
-Jó estét kívánok, X.Y. Főhadnagy vagyok a rendőrségtől. Ön használja az A..-1** rendszámú személygépkocsit?
-Hát inkább jó reggelt!
-Igen, tényleg, jó reggelt! Szóval Veres úr, ön használja ezt az autót?
-Ez milyen autó, nem értem, elnézést.
-Bejelentést kaptunk hogy ez az autó itt és itt áll, és a nyilvántartás szerint az ön nevén van.
-Uram, én a bejelentő voltam.
-Hú, elnézést... További jó pihenést.
Kösz.
Ezekkel volt a VV-TIK meccs 2:0
De a tegnapi hárompontos volt, így szerintem VV-TIK 5:0
Csak az a baj, hogy szerintem, -ÉS NE LEGYEN IGAZAM- amennyiben ez a rendszer így marad és így fog működni, akkor ebbe egy élesebb helyzetben emberek fognak belehalni.