Van ez a Ki Mit Tube online tehetségkutató verseny, amiben eddig a legérdekesebb dolog a Mondik–Dancsó-párharc volt, az is inkább azért, mert megmutatta mennyire nincs értelme itthon bármit is kritizálni, aminek tízezres rajongói tábora van. Most viszont szembejött velem Fluor Tomi zsűrivideója, és kis híján leestem a székről a röhögéstől.
Ezt a csodálatos dalt Fluor egy bizonyos Fly rapvideójára küldte válaszként. Nem is mondunk semmit, inkább csak megmutatjuk.
Akinek nem hobbija rendesen elmerülni a Youtube magyar zenei pöcegödrébe, az talán még nem találkozott azokkal az előadókkal, mint a Children of Distance, Hekiii vagy Mr. Missh. Ők csak a legnépszerűbbek az úgynevezett Magyar Hip Hopban, aminek kizárólag Facebookon, Youtube-on és Ask.fm-en van bázisa, ott viszont ijesztően nagy.
Az újmagyar közhelyrap népszerűsége viszonylag érthető: egyszerű, kisvárosi srácok Eminemet utánozva affektálnak olyan dolgokról, amit egy identitását kereső kamasz igazán magáénak tud érezni, mint a szerelem, a szeretet, a szerelmemmel levés, a szeretve levés, a hiányzás, a nem hiányzás meg a magány. Adjunk még ehhez valami random zongorabetétet, a cipője orrát vagy a felhőket bámuló sapkás gyereket, legyen fekete-fehér, és holnap mehet is ki a fanoknak Facebookra, hogy 17 óra alatt 7814 view, nagyon vagytok, láw!
Szegény Fly is ezzel próbálkozott, kicsit vegyítve a megye kettes focista sztílóval, Fluor pedig - teljesen érthető módon - hülyét csinált szerencsétlenből, ahogy nagyjából mindenkiből, aki Youtube-nézettségre veri a dalszövegét, két zongorafutam és egy 1997-es hiphopalap között, és arról álmodik, hogy egyszer majd lehet közös dala Mr. Bustával.