Ilyen címekkel leginkább a bulvárlapok címlapján találkozunk, csak hogy aztán kiderüljön, hogy valójában nem a testvér, hanem a legjobb barátja az apa, és nem meg nem született, hanem rég halott. Ebben az esetben azonban tényleg egy tudományos érdekességről van szó, amire a Stanford kutatói bukkantak rá. 

A történet azzal kezdődött, hogy egy amerikai párnak sehogy sem akart össze jönni a második gyerek, ezért elmentek egy meddőségi klinikára. Itt aztán a férfi spermáját mesterségesen a felesége méhébe jutatták, és kilenc hónap múlva meg is született a kisbabájuk. Igen ám, csakhogy a kisfiú vércsoportja nem egyezett meg a szüleiével: ők mindketten az A vércsoportba tartoztak, a kisfiú azonban AB-s volt.

A szülők attól tartottak, hogy a klinikán összekeverték a spermamintákat, ezért csináltattak egy apasági tesztet. Sajnos a legrosszabb beigazolódni látszott, mert az "apa" valójában nem az apa volt. A rejtélyt tovább növelte, hogy abban az időben, amikor a kisbabájuk megfogant, a klinikán csak egy másik, afro-amerikai párt kezeltek. Mivel a kisbaba bőre fehér volt, ezért azt a lehetőséget, hogy az afro-amerikai férfi spermájával keverték össze az övéket gyorsan elvetették.

A család ügyvédje ekkor fordult egy Stanfordon tanító genetika professzorhoz, Barry Starrhoz. Starr azt javasolta a párnak, hogy végezzék el házilag a 23andMe nevű cég genetikai tesztjét, ez ugyanis érzékenyebb, mint egy egyszerű apasági teszt és más rokoni kapcsolatokat is kimutat. Ennek a tesztnek az lett az eredménye, hogy a kisfiú apja valójában a nagybátyja. Csakhogy a kisfiúnak nincs nagybátyja.

A stanfordi kutatók ekkor jöttek csak igazán izgalomba, mert úgy sejtették, hogy a férfi, aki a kisbaba apjának gondolta magát egy emberi kiméra, azaz egy olyan ember, akinek több genomja van. A kimérák úgy jönnek létre, hogy a méhben több petesejt is megtermékenyül, ám az egyik csak egy darabig osztódik tovább, aztán összeolvad egy másik megtermékenyült petesejttel és egy orgnizmusként fejlődnek tovább. 

Hogy teszteljék ezt a feltevést, a kutatók mintát vettek a majdnem-apuka arcának a két oldaláról, illetve a spermájából. Míg az arcából vett minták nem egyeztek meg a kisfiú génjeivel, a spermával már most volt a helyzet, mert ott két genomot is találtak, és az egyik megegyezett a kisbaba genomjával. Ez azt jelenti, hogy az élete legeslegelején az "apának" volt egy ikertestvére, akivel aztán egybeolvadtak a méhben, de genetikailag ez a pár osztódást megélt ikertestvér a gyermekének az apja.

Emlékeznek talán, de ha nem, itt van, meg itt és itt és itt és még itt is néhány link arról, hogy nyáron egész minisorozatot szenteltünk a magyar útépítők (és megbízóik) sóherségből és/vagy nemtörődömségből fakadó, kicsit neoavantgard, kicsit kubista önmegvalósításának, a spórolós-minimalista zebrafestésnek. Minden egyes alkalommal azt hittük, olyan csúcsra emelkedett a magyar útépítők abszurd performansza, aminél nem lesz jobb, de aztán mindig lett.

És most vidéken, Szombathely közelében, igaz, nem zebrával sikerült továbbvinni, és most tényleg úgy érezzük, az abszolút felülmúlhatatlan tökélyre fejleszteni a dolgot. Nemcsak a posztmodern képzőépítészeti megoldás miatt, hanem mert meg is magyarázták.

A Nyugat.hu beszámolója szerint a dolgos szorgos magyar munkásemberek jobban teljesítettek, méghozzá úgy, hogy a 89-es főút újraburkolásakor meghagyták a régi burkolat útfestését. Itt a kép, nézzék, nem vicceltek (mármint a nyugat.hu-s kollégák, a derék útépítők nyilván igen).

Fotó: Bonyhádi Zoltán / Nyugat.hu

A lap megkérdezte a közútkezelőt, a válaszukból tényleg kiderült, hogy egészen biztosan az Adófizető-összezavaró Kft. által szervezett stand upra készülnek. Aszerint ugyanis a régi útburkolatból az aszfalt tönkrement, ezért kellett újraaszfaltozni, a festék viszont strapabíró volt, így azt megőrizték, pláne, mert az új rosszabb minőségű lett volna. Igen, jól hallották: a régi festék jobban kiállta az idő próbáját, mint a régi beton és mint az új festék. De olvassák el, itt az egész történet, és szavazzanak, mit gondolnak a dologról.

hogy hoppá, péntek van, hogy hoppá, hová tűnt az elmúlt három nap, hogy hoppá, ez egy durvább teleportálás volt, mint amikor éjszaka csak annyiban tud mértéket tartani, hogy gyalog megy haza, és a reggelt egy rettenetes, másnapos, hol-hagytam-az-autót/kabátot/lakáskulcsot kocogással, na jó, inkább sétával kell kezdenie (aminek sikere egyenesen arányos a keresett tárgy méretével, az autó általában meglesz, a lakáskulcs vagy a zokni szinte soha).

Szóval hogy elteltek napok, amíg nem tudott mást csinálni, csak nézte ezt a szuggesztív minivideót, ahogy a tökéletesen cuki elefántorrú cickány – aki állítólag minden útvonalat, ahol járt, térképszerűen memorizál, szóval jobban tájékozódik, mint egy középföldei nyitásra készülő Szijjártó Péter a hajzselégyárban –, nos tehát ahogy ez a cuki cickány az abszolút anticuki nu metal-zenére, Dope Die MF Die zenéjére tátong — miközben a videó készítőjének bénasága miatt épp annyival van elcsúszva a hang és a szájmozgás, mint amikor egy tévés tehetségkutató első kiesett középdöntőse falusi búcsúban haknizik. Szóval jó szórakozást!

 

Mert hát mi mást gondolna az ember a Központi Statisztikai Hivatalról úgy alapból. Mégis csak statisztikákkal foglalkoznak, annál szárazabb dolog meg nem nagyon kerül az egyszerű adófizető szeme elé. De mekkorát tévedtünk: a hivatal október 23-án ezzel a poénnal várta Facebook-oldalának látogatóit:

Szó szerint szemétnek nézték egy olaszországi múzeum takarítói két olasz művész "Hol fogunk ma táncolni?" című alkotását, amely az 1980-as évek olasz politikai elitjének a dekadenciáját volt hivatott jelképezni. Az installációt néhány nappal ezelőtt állították fel, és csak a múzeumi záróra után (?!) lehetett megtekinteni, az üres alkoholos üvegekből, szétszórt konfettiből, leszakadt dekorációból és hasonlókból álló művet. 

#new #artproject @MuseionBZ #goldiechiari #Doveandiamoaballarequestasera #disco80 #lafestaèfinita #tuttiassolti pic.twitter.com/9iKxGqAH2H

— ME Putz (@MarleneP_) October 22, 2015

Egészen addig, amíg a múzeum személyzete úgy nem értékelte, hogy ez biztos csak valami szemét, és lelkiismeretesen fel nem takarította az egész kócerájt. A múzeum azt írta a Facebookján, hogy hamarosan helyrehozzák a dolgot.

(via Buzzfeed)

Valószínűleg a világ legbékésebb emberének a halószobájában aludt el tökrészegen az a kanadai srác, aki annyira nem volt képben, hogy észre sem vette, nem a saját lakásában fejezte be a bulit.  A lakás igazi tulajdonosa elég jól kezelte a dolgot, még azután sem hívta rá a rendőröket vagy dobta ki, hogy a részeg srác elkezdte magyarázni, ő adót fizet ezért az ágyért. Miután sikerült kiimádkoznia az ágyból, a tulajdonos átkísérte egy másik szobába, egy üres matracra.

Mehdi Sadaghdar, vagy ahogy százezrek ismerik a weben, ElectroBOOM egy saját bevallása szerint is őrült mérnök, aki Youtube-csatornáján ontja magából az angol nyelvű videókat.

Ezek a videók általában őrülten viccesnek tűnnek, és azt mutatják be, hogyan reagál az emberi test az elektromos áramra (ha esetleg kimaradt volna néhány fizikaóráról, itt a rövid válaszom: nagyon rosszul). Aki csak szórakozni akar, annak itt egy videója, ez egy tavalyi gyűjtés mindabból, amikor ő és a száguldozó kis elektromosan töltött részecskék intim testi kapcsolatba kerülnek – ami önmagában egy szimpla geg lenne. A műsora azonban ennél jóval több, ezek ugyanis valójában oktatóvideók. Amik ráadásul rá nem is veszélyesek; mint honlapján írja, ő ért az elektromossághoz, ezért pontosan tudja mit csinál, de senki ne akarja utánozni.

És ha akarná, mit is kellene csinálnia? Például feszültségmérőt nyomni a szeméhez, fülébe, nyelvéhez – mondjuk nem árt a megfelelő sorrendben.

Szóval ha mindez igaz önre, akkor legyen kedves nem tovább olvasni ezt a posztot, hanem felnézni az útra, és elkezdeni fékezni (és egyébként is, úgy általában se olvasson vezetés közben, és ne cseteljen). Ugyanis az M5-ösön, a 60-as kilométernél, három személyautó és egy teherautó ütközött, ketten megsérültek. Mivel a helyszínelés miatt csak a belső sávban lehet haladni, nagy a torlódás.

Azt ugye tudjuk, hogy világsztárral erősítünk a futballválogatott kispadján, Bernd Storck szövetségi kapitány munkáját Andreas Möller volt futballsztár segíti majd a Sebők Vilmos szerint álomellenfél, Norvégia elleni páros meccsre készítve. Biztos jól jön majd az edzőként egyedül a Viktoria Aschaffenburgnál, a német negyedosztályban dolgozó Möller edzői rutinja (pláne, hogy ott is csak egy évet töltött, és azt is a 2007-2008-as szezonban), de ennél persze fontosabb lenne, hogy a pályán legyenek olyanok, akik hatékonyabbak a Németh Krisztiánba oltott Nemanja Nikolicsnál is. Én most láttam egy ilyet, nézzék csak – a lövőtechnikája alapján Szalai Ádámot, a sebessége alapján Leandrót máris megelőzte nálam. Igaz, valószínűleg nem egy okos csapatjátékos, de hát könyöröm, Dzsudzsák az?  (Az egyébként sajnos nem derült ki, hogy a felvétel hol készült, van-e egyáltalán a szarvasnak állampolgársága, vagy simán tudjuk honosítani.)

Hát nem kiköpött Rob Zombie/Marilyn Manson-sztilóban nyomja Jared Leto az Empire speckó, Suicide Squad-borítóján? A filmről már írtunk bővebben, egy olyan képregényadaptáció, amiben egy csomó gonosz összeáll jó dolgokat művelni.

Fotó: Empire

Megkérdeztük a Budapesti Corvinus Egyetemet, hogy az önéletrajzát durván meghamisító Nógrádi "Raguza" György szerepet kaphatott-e a gazdasági egyetemek csúcsképzésének tekinthető MBA-képzésben is.

Nos, igen. Az egyetem válasza szerint az elmúlt tanévben "az Executive MBA képzés keretében tartott egy nagyon sikeres kurzust az energiabiztonság témakörben".  Egyébként Nógrádi megbízási szerződéssel van a Közgázon nyugdíjas előadóként, és a Közgáz szerint kizárólag az oktatók személyes felelőssége, hogy mit írnak az egyetemi önéletrajzukba.

Megkérdeztük még a Közgázt, hogy mit tesznek a kamutanszékeik és a kamuoktatóik kiszűrésére, de az egyetem még "a halvány gyanúját is visszautasítja", hogy náluk bármi ilyen létezne. Egyébként pedig van belső teljesítményértékelésük ilyesmire. 

Vannak kutyák, akiknek a hajléktalanok menedéket adnak. Sokan magukról is alig tudnak gondoskodni, de a kedvencüktől nem válnának meg. Laci például speciális, a farkasok étrendjét utánzó kutyaeledellel eteti Rose-t, a pitbullt. A férfi egy építkezésen dolgozik őrként, inkább él az utcán, hogy a kutyájával legyen. A fizetéséből nem engedhetne meg magának egy albérletet, a szállón pedig kennelbe kényszerítenék Rose-t.

Laci és Rose

Fotó: Magócsi Márton / Abcúg

Lacié nem egyedi történet, az Abcúg hat történetet gyűjtötött össze Budapestől, melyekből megtudhatja, hogy a hajléktalanok kedvencei miért családtagok.

Kanada Ontario államában gondolta úgy a medve, hogy más útját választja a megélhetésnek, és fotósnak áll. Első szerzeményének egy nagy teleobjektívet gondolt, ám a fotós még épp időben ordított rá és ijesztette el a wannabe tolvajt/fotóst, mielőtt az lelépett volna a teljes felszereléssel. 

Fotó: Northfoto

Ez nem egy videojáték, hanem Seth van Heijster önéletrajza, amiben egy városban kell ugrálni, és az ajtókban felvillannak a készítő különböző képességei, végzettségei és tapasztalatai. Itt lehet kipróbálni, de nem a játék a lényeg. (Kill Screen)

Így.

Nem hiszem, hogy sok magyarázatot kellene fűzni ehhez a nemhivatalos Trónok harca Instagram-oldalon talált képhez, röhögjön vagy dühöngjön rajta mindenki vérmérséklete és politikai hovatartozása szerint:

Fotó: Instagram / instagram.com/gameofthronesnotofficial

Jacob T. Swinney összevágott egy videót pártucatnyi olyan felvételből, amik úgynevezett magic hourban készültek, azaz abban az időszakban, amikor a legszebb a lemenő nap fénye, mehet teljes képernyőn, HD-ban:

The Magic Hour from Fandor Keyframe on Vimeo.

A Facebookon találtam, a többszörös Alfabéta-díjas képregényrajzoló, Csordás Dániel posztjai között.

Fotó: Facebook / Twitter

A Fallout-játéksorozat ugye a nukleáris világháború után játszódik, a sztoriban pedig nagyon fontos szerepük van az úgynevezett Vaultoknak, amikbe az amerikai társadalom kiválasztott részét terelték a bombák elől. Mindenki azt gondolhatná, hogy ezek sima óvóhelyek, de nem: a gyártó Vault-Tec úgy gondolta, hogy ha már lúd, legyen kövér, és ezekben a Vaultokban különböző szociális vagy biológiai kísérleteket végzett. Igen, az éppen az atomháború elől elbújt embereken.

Egészen durvák is vannak, ott van például az a Vault, amibe letereltek egy csomó képzett zenészt, majd folyamatos, agyzsibbasztó zajt játszottak a hangfalakon. Illetve ott van az, amiben minden évben ki kellett választani egy emberáldozatot, mert különben mindenki meghal; a csavar az volt, hogy nem volt kötelező az áldozat, ha nem választanak senkit, akkor kinyílnak az óvóhely ajtajai és mindenki kimehet friss, radioaktív levegőt szívni. De persze minden évben megszavaztak valakit.

Naszóval pont ez a két Vault nincsen a Gamespot videójában, ami a legparábbakat szedi össze a sorozatban, de azért így is akad benne elég izgi:

És aki kattintott, az úgyis tudja, hogy a Fallout negyedik része november 10-én érkezik.

Dave Scott az Apollo-15 parancsnokaként viselte 1971-ben azt a Bulova órát, melyet egymillió fontért, azaz 426 millió forintért árvereztek el.

Egy Reddit-felhasználó találta meg ezt a csodálatos fórumot, ahol Apple-felhasználók messiásként várják Steve Jobs 2001. október 23-i bejelentését, aztán csalódottan látják, hogy egy teljesen értelmetlen MP3-lejátszót akarnak rájuk tukmálni. Idézek párat, nem szó szerint:

• Ez a nagy felhajtás egy MP3-lejátszóért?
• Minek, hogyha van CD-lejátszóm?
• Ennyiért soha, senki nem fogja megvenni!
• Ezek hülyék!
• Van egy discmanem, ez nem kell!
• Nem erre van a CD-író?
• Ezt a Nomad sokkal jobban tudja!
• Remélem Steve a bejelentés végére kitalál valami sokkal jobbat!

Fotó: Mario Tama

Ja, végülis utólag belegondolva szinte semmi hatása nem volt a világra az Ipodnak. ◔ิз◔ิ

(Jezebel)

Bob Ross ikonikus figura volt az nyolcvanas évek amerikai televíziójában, pedig csak annyiból állt a műsora, hogy alfaállapotot előidéző hangon beszélt arról, hogyan kell megfesteni egy képet, közben pedig néha önbizalmat növelő mondatokat eresztett meg a néző felé. Ross ugyan 1995-ben meghalt, de a The Joy Of Painting (A festészet öröme) örök, a festő hivatalos Youtube-oldala most feltöltötte az eredetileg PBS-en futó sorozat első részét. A The Joy of Painting 11 évig futott és több, mint 400 része volt. Ezzel kezdődött minden:

(Time)

A Buzzfeed új videójában kisgyerekek kezébe nyomják a kis idegesítő, pittyegő, folyamatosan etetést vagy játékot követelő tamagocsikat, ők meg nem tudják, mi az. Hát, így is érezheti öregnek magát az ember.

Sokszor szerepelnek GoPro-videók itt a Mindeközben posztjai között, mert bár legtöbbször pofátlan reklámcélú videókat töltenek fel a netre, még azok a pofátlan reklámcélú videók is fantasztikus látványt adnak. Na, ma azt nézzük meg, milyen, mikor a pofátlan reklámcélú videók készítése közben valami nem úgy  megy, ahogy azt előre eltervezik.

Egy Nicholi Rogatkin nevű fickó sisakkameráján át látjuk majd, milyen egy fél méter széles hegygerincen száguldani biciklivel, aztán mikor már épp azt hinnénk, hogy ez nem is nehéz, hiszen ha az lenne, már rég eltaknyolt volna a srác, a srác elvét egy láthatatlan kanyart, és jó tíz métert pattog lefelé a hegyoldalon. Persze semmi baja sem lesz, kicsit vérzik a felszakadt homloka, de aztán újra nyeregbe pattan, és befejezi a pályát, a végén még egy szaltót is ugrik.

Mindig is csodáltam a magyar futballisták határtalan önbizalmát, ami egészen addig tart, amíg a pályán nem találkoznak egy középszar csapattal. Különösen igaz ez azokra, akik a kilencvenes években kezdték a pályát, Máltától Norvégiáig, Izlandtól Izraelig végigverették magukat mindenkivel, akivel csak találkoztak, most meg akkora az arcuk, hogy nem fér be a sporttelepre.

Augusztus végén a 38 éves Kenesei Krisztián azt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: "Sokat beszélgetünk róla, mi lesz, ha Gera Zoltán, Kabát Péter, Hajnal Tamás, vagyis az idősebb generáció tagjai abbahagyják a futballt. Kik lépnek a helyükbe?"

Ha valaki arra kíváncsi, miért volt olyan rémisztő magyar focidrukkerként végigélni az elmúlt 25 évet, akkor elég megmutatni ezt a nyilatkozatot, amiből süt az önreflexió teljes hiánya. És ez egyben megmagyarázza azt is, miért mondják azt egy Málta elleni vereség után is, hogy előre kell nézni, miért nem bujdosnak el szégyenükben.

A Kenesei által is említett, szintén 38 éves Kabát Péter a hétvégén a Vasas ellen kiharcolt egy tizenegyest. A meccs utáni edzői nyilatkozatból kiderült, hogy erre az esetre Balogh Balázs volt kijelölve, a második számú jelölt Diagne volt. Kabát mégis úgy érezte, hogy neki kell elvégeznie a tizenegyest, de a 23 éves szenegáli Diagne valamiért magasan tett arra, hogy Kabát Petinek már a kilencvenes években volt vagy hatvan NB I.-es meccse, és belőtte a tizenegyest.

A videós összefoglalóban is látszik, hogy Kabát majd' fölrobban a dühtől a gól után, és többen veszik őt körbe, mint a gólszerző Diagnét. A magyar csatár a koronát a mai Nemzeti Sportban olvasható nyilatkozatával tette fel:

"Azért kíváncsi lennék, hogy mondjuk a Romában a légiós kivehetné-e Francesco Totti kezéből a labdát."

Minden további ragozás helyett csak annyit: Totti felnőtt pályafutása alatt egy, Kabát viszont tíz csapat alkalmazásában állt, de tényleg ez a legkisebb baj a nyilatkozattal.

Először is, volt olyan, hogy hátrafele kocogás versenye. Másodszor pedig valaki fogott egy erről készült 2011-es videót, majd lejátszotta visszafelé, amitől olyan az érzés, mintha egy különösen paranoid futóversenyt néznénk (mindenki a háta mögé néz, mintha üldöznék őket), miközben a Föld visszafele forog. (Digg)

Megoldás a kattintás után.