Szemlemorzsa

A Las Vegas-i CES-en a főszerep általában a tévéké, laptopoké és mobiloké, de a hagyományos készülékek mellett mindig akad néhány apokrif kütyü, ami túl bizarr, vagy legalábbis elüt az expo fősodrától. A kiállított több tízezer különféle termék között kis kereséssel ritka kincseket lehet találni, és olyan tárgyakat, amelyeket az ember hirtelen nem is tud hova tenni. Ezek közül válogattuk ki azokat, amelyek helyszíni tudósításunk alatt leginkább megfogtak bennünket.

Régi és új

Az LG, Intel és Microsoft standjától nem messze például a Crosley standján találtunk ilyen kütyüket. A cég nevét valaha autók viselték – egy 1939-es kupé ezt tanúsította is a standnál –, de ma már zenegépeket és lemezjátszókat gyárt. Két vurlicert állítottak ki, az egyiken kicsit idegenül hatott a kijelző, de a másikban régi vágású lemezcserélő volt, és gyönyörű retrodizájn rejtette el, hogy azért ha kell, iPodról is tud lejátszani dalokat. Hasonló módon a Crosley régies lemezjátszói nemcsak lemezjátszók, hanem sokoldalú zeneeszközök.

Nem várná az ember, hogy csillagászati távcsövekbe botlik a CES-en, de a Crosleytől egy köpésre a Celestron ilyen termékeket mutatott be. A cég intelligens teleszkópjai között vannak olcsóbbak – például a 700 dolláros SkyProdigy –, amivel el lehet kezdeni az amatőr csillagászkodást, és olyan nehézsúlyú darabok is, mint a 3800 dolláros CPC Deluxe 1100, amiben már komoly számítógépes rásegítés és egy 40 ezer objektumos beépített adatbázis támogatja az aszteroidavadászatot.

Átlátszó trükkök

A Samsung standján méltatlanul eldugták az átlátszó érintőkijelzőt (vagy az érintőkijelzős ablakot, ahogy tetszik). Pedig eléggé kiforrott technológiának tűnik (a cég évek óta dolgozik rajta), és a hírek szerint hónapokon belül kezdődik a tömeggyártás. A transzparens lcd kijelzőt virtuális reluxával demózták, illetve néhány kisebb widgettel. Az áráról ugyan még nincs információ, de ha megfizethető, sikeres lehet, például kirakatokba építve: az érintőkijelzőn lehetne további információkat kérni a kirakat mögötti termékekről.

A Leonar3Do nevű tervezőszoftver CES-es jelenlétéről már írtunk, de emellett még egy magyar fejlesztést is láttunk a show-n. A CNCG cég standján egy iPad volt kiállítva egy vitrinben, a magyar találmány pedig maga a Flyvision nevű vitrin, amiben látszólag lebegett a kütyü. Próbáltunk rájönni a titok nyitjára, de csak abban vagyunk biztosak, hogy optikai illúzióról van szó, illetve hogy a terméket olyan elem tartja, amit ez az illúzió elfed. Az ötlet egy 39 éves közgazdász, Gótzy András fejéből pattant ki 2002-ben, eddig tartott, hogy több országban is bejegyzett szabadalom és termék lett belőle. A vitrineket tavaly kezdték el forgalmazni, több világmárka reklámkampányában szerepeltek már. A feltaláló esküszik rá, hogy sem mágnes, sem tükör nincs a vitrinben, és arra is, hogy akár négy irányból átlátszó vitrint is lehet készíteni, amiben a tárgyak nemcsak hogy lebegnek, de forognak, mozognak is.

Szemmel versz, Ignác

A Tobii standján nem konkrét kütyü nyűgözött le bennünket, hanem az, hogy mennyire jól működik a szemkövető technológiájuk. A svéd cég fő profilja a szemmel vezérlés megvalósítása ott, ahol szükség van rá. Például a számítógépes tervezőszoftverekben, vagy orvosi alkalmazásokban – sokkal sterilebb megoldás szemmel irányítani egy kijelzőn keresztül egy orvosi műszert, mint kézzel. A Tobii egy játéktermi géppel demonstrálta, hogy a technológia pontos és gyors: egy Asteroids-klónt lehetett kipróbálni, amelyben a Földhöz közelítő kisbolygókat kellett kilőni gyilkos pillantásunkkal. Zsebre tett kézzel álltunk a gép előtt, csak a szemünk cikázott: a Földről induló lézersugár mindig azt az aszteroidát lőtte, amelyiket néztük. Egészen megdöbbentő, hogy milyen biztosan működött, még akkor is, amikor direkt ingattuk a fejünket.

Ha már játék: a Szezám utca munkacsoportja talált ki egy izgalmas játékot, ami a kézzel fogható bábukat köti össze a virtuális térrel. Amikor a mintás kartonlapra irányítjuk egy táblagép kameráját, a játékhoz tartozó szoftver megrajzolja a virtuális szoba falait és ablakait. Ha az Ernie nevű figurát is odaállítjuk, a tablet kijelzőjén megjelenik a rajzolt másolata, és arra mozdul el a kijelzőn, amerre a bábut toljuk. Ernie aktív résztvevő, a tablet segítségével megszólítja a játékost, és különféle feladatokat ad neki. A Vuforia által kifejlesztett játék még kísérleti stádiumban van, de látszik benne a potenciál, sokféle készségfejlesztő játékban hasznos lehet a valóság és a virtuális tér összekapcsolása.

Táncoló tappancsok

A Nemzetközi Hangszóró Szövetség a CES-en nyitotta meg téli gyűlését, amin a szakértők új technológiákról és az iparág jövőjéről tanácskoznak. A CES-en látottak alapján úgy gondoljuk, hogy rendet kell tenni a hangszórógyártás területén, különben mindent elönt a gagyiáradat. Van fröccsöntött madárkában elrejtett hangszóró, gusztustalan fülfolyásra hasonlító egyedi füldugasz (ami azért ilyen, mert felveszi a fülkagylónk formáját), és akár horgolt nyuszifülekből is bömbölhet Justin Bieber, formához a tartalom alapon. Persze bőven akadtak profi újítások is, mint az iPhone-ra pattintható erősítő, ami elektronikus és optikai jelet is ki tud adni magából, és érezhetően javítja a zenehallgatási élményt. A Skullcandy Supreme Sound Aviatornak a stílusa és a kényelmes kialakítása fogott meg (ovális, mint a fülünk), és az Edifier vörös szarvai is sokkal dögösebbek, mint a pc-s perifáriákat gyártó cégek bármelyik asztali hangszórója.

A brit Thumbs Up cég egészen más oldalról közelíti meg a zenét: olyan robotmacskákat és -kutyát mutatott be, amelyek táncolnak a lejátszott zene ritmusára. Valamiért a gépállatok nyakában kütyük lógtak, amikről a cég azt állította, hogy a világ legkisebb digitális kamerái (2 megapixel, 16 gigabájtos Micro SD), de ezt könnyű megcáfolni. A Thumbs Up kamerás tollat és egyéb kémkütyüket is árul, innen a vonzódás a pici eszközökhöz (de a macskákat ez sem magyarázza).

És láttunk még apokrif kütyüket az elektromos cigik Ferrarijától kezdve a csigaformába tekeredő billentyűzetekig, de ha a kevésbé érdekesek eszközökről is kértünk volna sajtóanyagot, még mindig a Convention Centerben bolyonganánk. A CES-nek most vége, jövőre megpróbálunk újra kijutni az expóra. Ki is találtunk rá már egy kocsmai játékot: valahányszor azt halljuk, hogy „felhőalapú”, iszunk egy whiskyt.

Véget ért a Las Vegas-i CES, aminek jelentőségét az is mutatja, hogy Conan O’Brian is viccelődött vele a show-jában, („A Samsung kifejlesztett egy tévét, ami bekapcsolódik, ha azt mondod neki: szia, tévé! Remélem, a következő modell felismeri azt is, ha be vagyok szívva, és rögtön a Cartoon Networkre vált.”), illetve az is, hogy az Apple 250 kémet küldött az expóra, hogy körülnézzenek, miben mesterkedik a konkurencia. („Figyelem, emberek! Geeknek öltözött geekeket kell keresni a tömegben!” – mondta erre Conan.)

Az utolsó esténken kicsit lazítottunk a helyszíni tudósítás tempóján, és végre kimozdultunk a Riviera-Venetian-Convention Center háromszögből. Kevés lehangolóbb látvány létezik, mint Las Vegas nappal: a nevadai napsütés felfedi a város kiéltségét és a drágának tűnő csillogás alatt több rétegben rejtőző olcsó giccset. Estére aztán a város átváltozik, a smink nélküli utcalány ragyogó díva lesz, egyszer látni kell ezt, hogy aztán az ember kiábránduljon belőle. Mint Balage kolléga, aki végighüledezte a Las Vegas Boulevardot a mű-Egyiptomtól mű-Párizsig, és sokkot kapott, amikor a meglátta a Venetian lagúnáját, amit szabad eget utánzó plafon fed (az illúziót rombolta, hogy a műégen fennakadt egy lufi).

Vegas óvárosa (már amennyire lehet óvárosról beszélni egy településen, ami alig száz éve létezik) már jóval hangulatosabb, pedig nem kevésbé giccses: a Fremont Street egy részét neonok és izzók fedik, és minden sarkon Elvis-, Jacko-, sőt Kiss-imitátorokba botlik az ember. Az utcán megtaláltunk a Heart Attack! (Szívroham!) nevű éttermet, ahol nővérkének öltözött pincérnők tömik a vendégbe a négy számjegyű kalóriaértékű burgereket, és ingyen ehet bárki, aki legalább 160 kilós. Aztán geekösztönünk az Insert Coin(s)-hoz irányított, ami egy videojátékos bár, pár napja itt játszott az egyik CES-celeb, Felicia Day is. Miután leborultunk a nyolcvanas évekbeli játékgépek láttán, híg amerikai sörök mellett dobáltuk sorban a negyeddollárosokat olyan klasszikusokba, mint a Golden Axe, a House of the Dead, a Commando vagy az első ataris Star Wars. A harmadik Halálcsillag-felrobbantás után megbeszéltük, hogy ez tartalmasabb és olcsóbb szórakozás, mint bármilyen kaszinó (bár lehet, hogy Bugsy Siegel ezzel nem értene egyet).

De hogy a szó eredeti értelmében is elmondhassuk, hogy eljátszottuk a pénzünket, rulettasztalnál zártuk az estét. Pár napja önöket kérdeztük, mire tegyünk, és a lehetőségek közül a fekete, páros nyert (bár a többség úgy szavazott, inkább igyuk el a pénzt). Váltottunk zsetonokat, fele feketére ment, fele párosra, és mindet elbuktuk. Nem hibáztatjuk önöket, mert páratlan vagy piros sem nyert volna, illetve mi sem gondoltunk a szavazásnál minden lehetőségre. A rulettkeréken ugyanis a duplanullán (00) landolt a golyó, de hát mit is várhattunk volna egy téttől, amit pénteken, 13-án tettünk meg? És hogy mennyit buktunk? Azt inkább nem áruljuk el, ami Vegasban történik, az Vegasban is marad. Az utolsó centig.

Az idei Consumer Electronics Show minden korábbi rekordját megdöntötte 3100 kiállítójával és 153 ezer látogatójával, mégis évek óta beszédtéma, hogy az expo kezd kifulladni, egyre kevesebb igazi újdonságot mutat, és a kiállítók már csak presztízsből mennek ki rá. A Microsoft három hete bejelentette, hogy többet nem bérel standot as show-n, sokak szerint ez már a CES első koporsószege.

Pedig a Microsoft továbbra is jelen lesz a show-n, olyan láthatatlan játékosként, mint az Apple és a Google, mert a Windows éppúgy megkerülhetetlen, ha szórakoztató elektronikáról van szó, mint az iOS vagy az Android. Összeszedtük, mi tetszett nekünk legjobban az expón.

Ultrabookok

Több tucat ultrabook mutatkozott be a CES-en, és nem könnyű kiválasztani a legjobbakat, mert nagyon hasonlítanak egymásra: hogy megfeleljenek az Intel elvárásainak, a legtöbbjük ugyanakkora háttértárral és ugyanolyan processzorral érkezik, és mind Windows 7-et futtat. Mégis, az apró különbségek alapján össze lehet állítani egy toplistát.

Dell XPS 13

Jó funkciók elfogadható áron. A Dell nem a szívünkre akar hatni, mint a gyönyörű Adamóval, hanem összerakott egy jó gépet, ami megfelel a hétköznapi igényeknek. Az ezer dolláros XPS 13 háza alumínium, a kijelzője Gorilla Glass borítás mögött van; ez a technológia védi többek között az iPhone kijelzőjét is. Tulajdonságai az ultrabookok köreiben átlagosak (Core i5, 4 GB RAM, 128 GB-os merevlemez), de ez nem okoz olyan csalódást, mint egy gyenge teljesítményű netbookok.

Samsung Series 9

A tizenhárom hüvelykes gépnek csak a neve nem változott, az új Series 9 teljesen más, mint a tavalyi elődje. A Samsung standjánál azt mondták, a felhasználók kívánságait figyelembe véve alakították ki az új dizájnt. Nagyon hasonlít az Apple Macbook Airre, de elég lényeges különbség, hogy a Samsung ismeri a színeket, és az alumínium gép többféle árnyalatban kapható. Ezen kívül a kijelzője is nagyobb felbontású, 1600x900 pixeles. Az előző Series 9 géppel ellentétben a portok fedetlenek, de a vezetékes hálózati kapcsolathoz még mindig adapter szükséges, a nagy méretű csatlakozó nem fért el a vékony házon. A különleges dizájnt a gép ára is tükrözi, 1400 dollárért ez az ultrabookok Alfa Romeója.

Okostelefonok

Február végén a barcelonai mobilkiállításon több okostelefont mutatnak majd be, és gyanítjuk, hogy az év legjobb készülékeivel is ott találkozunk majd. De azért Vegasban is előkerült néhány említésre méltó gyöngyszem. Mivel az Egyesült Államokban most tombol a 4G-láz, mindenki a szupergyors hálózatra csatlakozó készülékeket keresi, ezért kiválasztottjaink is ilyen LTE-s modellek, amiknek otthon egyelőre kevés hasznát vehetjük. A T-Mobile egyelőre csak modemmel nyújt LTE szolgáltatást, de könnyen lehet, hogy hamarosan mobilok is megjelennek a kínálatában, ugyanis a CES-en a Magyar Telekom néhány munkatársával is összefutottunk.

Motorola Droid Razr Maxx

Hamar lemerülnek a mobiltelefonok, ha sokat internetezünk rajtuk, és a gyors LTE folyamatos használatra csábít. A Motorola ezért a készülékébe 3300 milliamperórás akkut tett, és ez a brutális kapacitás 368 óra készenléti időt biztosít. Vagy 21 órán át telefonálhatunk. A Verizonnál kapható okostelefon egyébként ugyanazt tudja, mint a sima Droid Razr: kétmagos 1,2 gigahertzes processzorán Android 2.3.5 operációs rendszer fut, kamerája 8 megapixeles és 1080p felbontású videókat vesz fel, és a 4,3 hüvelykes kijelzőn 540x960 képpont jelenik meg. Az extra akku egyébként csak 18 gramm plusz súlyt jelent, nem is tűnt nehéznek a készülék.

Nokia Lumia 900

A Microsoft és a Nokia ellopta a show-t Vegasban, olyan sokszor jelentek meg a színpadon, hogy a Windows Phone operációs rendszer és a finn dizájn nagyszerűségéről beszéljenek. Jól tették, hogy ilyen sok energiát fektettek a Lumia készülékek népszerűsítésébe, mert a CES-en bemutatott Lumia 900 kiváló mobil. Az AT&T szolgáltató által bevezetésre kerülő modellben 1,4 gigahertzes processzor van grafikus gyorsítóval, 512 megabájt RAM-mal és 16 gigabájt belső memóriával. Kijelzője 4,3 hüvelykes 800x480 pixel felbontással, és ez az első Nokia Lumia, amin szemközti kamera is van, tehát lehet vele videotelefonálni.

Táblagépek

A gyártók 2011-ben abban reménykedtek, hogy sikerül csökkenteniük az Apple iPad piaci részesedését, azért őrült tempóban ontották magukból a táblagépeket. Nem vártak a CES-ig a bejelentésekkel, a legtöbb izgalmas eszköz már az őszi IFA-n megjelent, és Vegasban csak a berlini show utórezgéseit észleltük.

Asus Transformer Prime

Nem lenne igazságos egy hetekkel ezelőtt bemutatott táblagépet helyezni a dobogóra, ha az Asus nem jelentett volna be egy kis frissítést. Na jó, nem is olyan kis frissítésről van szó: a négymagos Nvidia Tegra 3 processzorra épülő Prime már az Android legfrissebb, 4.0-ás verzióját futtatja, és készül egy új verzió, amiben már 1080p felbontású lcd panel lesz. Bár az Acer Iconia Tab A700 e tekintetben megelőzte, hiszen abban már most 1920x1080 pixeles kijelző van, az a táblagép drabálisabb, mint a Prime.

Samsung Series 7 Slate PC

Ezerháromszáz dolláros árával a Samsung táblagépe a csúcskategóriába tartozik, és ezért a pénzért akár két iPadet is vehetünk magunknak. Ráadásul ezen Windows 7 fut, és mindenki nagyon jól tudja, a Microsoft operációs rendszere ügyetlenül bánik az érintőkijelzővel. Ez így igaz, de jön a kétarcú Windows 8, aminek táblagépes és egérrel-billentyűzettel kezelhető felülete is van. Aki nem akar külön laptopot és táblagépet venni, mert szüksége van egy Core i5-ös processzor komoly számítási teljesítményére, az nem szórakozik médiafogyasztásra szánt tabletekkel. Meglepően jó a Slate kézírás-felismerő algoritmusa, és az akku 6 órás üzemidőt nyújt.

Razer Fiona

A videojátékos újdonságok közül a Razer Fiona nyerte el leginkább a tetszésünket. Nem is maga a hardver – hiszen egy kezdetleges prototípusról van szó –, hanem a cég hozzáállása. Kihozták a show-ra most év elején ezt a foganytús-kontrolleres táblagépet, amit év végén terveznek megjelentetni, de nem ebben a formában – a fejlesztésnél ugyanis figyelembe veszik majd azoknak a véleményét, akiknek addig alkalmuk lesz kipróbálni. Jeleztük is a cégnek, hogy jó lenne, ha a fogantyúk majd leszerelhetők lennének, hogy kényelmesebben lehessen hagyományos táblagépként is használni a kütyüt. A Fiona egyébként mostani állapotában is elég meggyőző: igazi kézikonzolos élményt ad egy tízhüvelykes kijelzőn.

Las Vegas, végállomás

Az idei expótól azt vártuk, hogy az Intel és az ARM csipgyártók csatájának győztesét már meg lehet sejteni, de végül nem láttunk tőlük csodafegyvert a show-n. A Microsoft viszont (részben a Nokiával karöltve) még utoljára hagyott egy emlékezetes nyomot azzal, hogy operációs rendszerének jelenléte hangsúlyosabb volt az Androidénál (a Google által támogatott riválisok a barcelonai mobilexpón még visszavághatnak februárban). A következő CES időpontját 2013. január 8-11-ra tűzte ki a rendezvényt szervező CEA. Ez lesz az első Microsoft nélküli CES, de meglepődnénk, ha az addig megjelenő Windows 8 nem köszönne ránk egy-két standon.

Hálózatba kapcsolt társadalomban élünk - mondta Hans Vestberg, az Ericsson vezérigazgatója a CES-en megtartott beszédében, amiben nem volt semmi meglepő, mert ez a megjegyzés gyakran elhangzik a távközlési vásárokon. Csakhogy az üzenet egészen másképp hangzik a CES-en, ahol nem bázisállomások és antennák sorakoznak a standokon, hanem háztartási eszközök. Vegasban találkoznak a kereskedők a gyártókkal, akik élő demókban mutatják be, hogy miként valósul meg a távközlési szakértők víziója.

Bár a hálózatról mindenkinek a tévé, a telefon és a tablet jut eszébe, az internet ma már a hűtőt, a mosógépet és a porszívót is elérte. Ennek a trendnek az élén a két leghíresebb dél-koreai vállalat áll, az LG és Samsung. Nincs még egy olyan vállalat a világon, amelynek olyan széles termékpalettája lenne, mint ennek az ázsiai párosnak, akik egyre ügyesebben használják ki ezt az előnyüket. Egy Apple vagy egy Nokia csak akkor jut egyről a kettőre, ha meggyőz más vállalatokat arról, hogy építsenek kommunikációs modult a gépeikbe. Ezzel szemben az LG és a Samsung egyszerűen csak legyártják maguknak a gépeket, és elkészítik a szükséges szoftvereket.

Ki kell dobni a salátát

Mitől ilyen rohadt büdös ez a hűtő? - teszi fel a kérdést a huszadik század háziasszonya, majd bosszankodva lel rá a sajtos doboz mögé beszorult túróra. Jól jött volna a szombati sütihez, ha időben előkerül. Mindkét gyártónak van megoldása a problémára, a Samsung wifis hűtőjének prototípusában kézzel kell megadni a betett termék lejárati idejét, és a rendszer szól, ha valamit nemsokára ki kell dobni. Ez igényel némi extra munkát, de nem nagy áldozat, ha cserébe nem kell kéthetente kisuvickolni a berohadt hűtőt.

A Samsung dolgozik azon, hogy a frigóval tudjunk ételt rendelni, és már letölthetünk recepteket az Epicurious nevű portálról, jegyzeteket írhatunk, híreket olvashatunk, és beköthetjük a családi Google Naptárat is. A hűtő a többi géppel is tud kommunikálni, a segítségével ellenőrizni lehet a mosógép és a szárító működését. Csak azt nem értem, hogy miért a hűtő közepén helyezték el a kijelzőt. Akinek ez pont szemmagasságban van, az egészen biztosan nem éri el a frigó felső polcait.

Persze nem csak a frigó lehet az irányítóközpont. A Samsung bemutatott egy AllShare Control nevű szoftvert, amivel a Samsung tévén beütemezett felvételeket, az önjáró robotporszívót, valamint a mosó- és szárítógépet irányítható. Távolról megállítható, elindítható és időzíthető a mosás, és arról is értesítést kérhetünk, hogy lejárt egy program, mehetünk a ruhákért. Ez különösen hasznos lehet olyan lakóházakban, ahol több családra jut egy közös alagsori mosókonyha.

Nyomokban mogyorót is

Az LG egy okostelefonon futó alkalmazással nyújtja a legnagyobb segítséget a háztartásoknak. A Smart Manager nevű programmal a felhasználó bármikor megnézheti, mi van a hűtőjében, így elkerülhetők a fölösleges vásárlások. Ha váratlanul bejelentkezett egy vendég vacsorára, pillanatok alatt ellenőrizhetjük az otthoni készleteinket, és hazafelé menet megvehetjük a hiányzó összetevőket.

A program a felhasználó egészségére is ügyel, az életkora és súlya alapján receptet ajánl, és ételallergia esetén is figyelmeztet a veszélyre. Az LG hűtője a sütővel ápol szoros kapcsolatot, a kiválasztott recept alapján automatikusan beprogramozza a sütő hőmérsékletét. Az LG hűtőjének hanggal is megmondható, hogy milyen ételt helyeztünk be, és a berendezés saját maga kitalálja, hogy mikor jár le a szavatossága.

Az LG-nek egy intelligens hibaelhárító módszere is van, amivel a vállalat szakértői távolból kommunikálhatnak az eszközzel, hátha rájönnek a probléma okára. Ennek a jelenlegi verziója olyan, mint a tíz évvel ezelőtti betárcsázós modemek, amik pittyegve-berregve léptek fel az internetre, de ez esetben a hibaüzenetet közvetítik a hangjelek. Az új modellekben viszont már ezek az adatok is wifin jutnak el a szervizbe.

Nagyon jó ezek az új funkciók, mert végre nemcsak rádobnak egy kijelzőt a hűtőre, hogy "nesze böngésszetek!", inkább megpróbálnak értelmes szolgáltatásokat a rendszerbe építeni. Ehhez a fejlődéshez talán arra is szükség volt, hogy elterjedjenek az okostelefonok, és megjelenjenek a táblagépek, amelyek a méretük miatt nagyszerű otthoni vezérlőközponttá válhatnak. Már csak azt nem tudjuk, hogy ezek az új gépek mikor kerülnek a boltokba.

Vissza a tévéhez

Éppen amikor a háztartási gépeket kerestem fel a Samsung standjánál, sikerült belecsöppennem egy tévés előadásba, ami arról szólt, hogy az AllShare Play segítségével miként tudjuk összekötni az eszközeinket. Feltéve persze, hogy azokon a Samsung logója van. Nagyon jól rámutattak arra, hogy milyen hihetetlen kapcsolat épül ki az eszközök között, és egyáltalán nem látszott a demót levezénylő pároson, hogy kényelmetlen és nehézkes lenne a kütyük használata.

Egy Galaxy Note táblagép segítségével értek el olyan fájlokat, amiket egy AllShare szoftvert futtató laptop merevlemezén tároltak. Ezek a videók és zenék nemcsak a Note tableten játszhatók le, hanem arról átsugározhatók egy közelben lévő Samsung tévére is. A táblagépnek és a tévének ugyanazon a helyi hálózaton kell lenni, hogy működjön ez a multimédiás átjátszás. Az újdonság az, hogy a fájlokat tároló laptop bárhonnan rácsatlakozhat az internetre. A Samsung előadói azt játszották el, hogy egyikük megérkezik a barátja házába, és a tablet segítségével lejátszik egy videót, amit nem kellett korábban átmásolnia sem pendrive-ra, sem a mobiljára, hanem egyenesen az otthoni gépéről futtatta.

A bemutató elgondolkodtatott, hogy mindehhez vajon milyen internetelérés szükséges. Dél-Koreában nem lehet gond, mert ott a száz megabit általánosan elterjedt. Az sem meglepő, hogy a jó infrastruktúrával ellátott országban ilyen ötletekkel állnak elő. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy egy átlagos magyar sávszélesség milyen felhasználói élményt biztosít.

„Próbáld nagyobb bogyóval” – mondom Balagénak, de a tanácsom sem segít: az amorf tömb a monitoron csak nem akar trollarcra hasonlítani. Ez az én bénázásaim után nem is csoda. Meg aztán, mi rajzolni sem tudunk, nemhogy szobrászkodni. De a próbálkozásunk a virtuális anyaggal visszarepít minket az időben: megint nyolcévesek vagyunk, amit érzünk, az a gyurmázás öröme. Aztán Rátai Dani átveszi a kezünkből találmánya, a Leonar3Do egerét, ami inkább madár: elegáns és légies. Felteszi a 3D szemüveget, és egy új tömbön kezd dolgozni. Finom csuklómozdulatokkal nyújtja, nyomkodja a pixeleket, szem, fül, száj, fog, szarvak, villás nyelv – máris kész egy szörny feje. Az egész nem tart tíz másodpercnél tovább.

A Leonar3Dóról többször írtunk már, először 2005-ben, amikor 1444 pályázó közül indulva hat díjat is besöpört az Intel egy nemzetközi tudományos és mérnöki vásárán. Azóta a rendszer rengeteget fejlődött, és az is kiderült, hogy nem lehet olyan olcsón kihozni, mint amennyire Rátai eredetileg szerette volna. A végső Leonar3Do, amit feltalálója az első 3D virtuális valóság eszköznek nevez, 2010 elején készült el, és 2010 őszén került a boltokba. Most 1300 dollárba kerül, az oktatási intézményeknek szánt verzió ezer dollár. És készül az otthoni használatra szánt változat is, ami olcsóbb – és persze funkcióiban korlátozottabb – lesz.

A Leonar3Do lelke a monitor környékén elhelyezett néhány szenzor, ami érzékeli a júzer 3D szemüvege és a madárforma 3D egér helyzetét a térben. A madáron pár gomb található, a legfontosabbal azt lehet vezérelni, hogy mikor akarunk hozzátenni a megformált virtuális gyurmához, vagy éppen elvenni belőle. A szenzorok követik, ahogy a levegőben bűvészkedünk az eszközzel, és annak megfelelően alakítja a képet. A madárral gyorsan lehet dolgozni, és a végeredményt 3D modellező programokba lehet importálni. De nemcsak a modellezőknek jöhet jól a rendszer, hanem például a képzőművészeknek is, és a Semmelweis Egyetem Kognitív Laborjában is használják az orvosoktatásban. Rátai a standon mutat nekünk néhány szobrocskát, azokat pedig az Iowai Egyetem hallgatói és munkatársai készítették.

A Leonar3Do amerikai forgalmazója mellett az iowaiak is segítenek a rendszer CES-es demózásában. Az eszköz útja most kikövezettnek tűnik, szeptemberben az OTP Csoport egyik kockázatitőke-kezelője 400 millió forintot fektetett a Leonar3Dóba, Rátai pedig folyamatosan fejleszti a rendszert. Persze mindez nem garantálja, hogy a termék sikeres lesz (a programgenerációk óta fejlesztett 3D modellező szoftverek funkcionalitása nagyobb), de mi drukkolunk neki. Jó látni, ahogy a standnál folyamatosan sorban állnak az emberek, és formálják a virtuális anyagot, arcukon egy gyurmázó kisgyerek mosolyával.

Az Intel ultrabook platformja az Apple Macbook Air után született, mégsem nevezném ezeket a gépeket klónoknak, mert sok új technológia van bennük. Ilyen például a Smart Connect nevű funkció, ami időnként felébreszti a gépet, letölti az emaileket, frissíti a naptárat, majd visszaáll energiatakarékos üzemmódba, hogy az akku ne merüljön le túl hamar. A processzorokban pedig profi lopásgátló technológia van, ami fontos az üzleti felhasználóknak. Sokkal inkább klónok az Apple egyenszürke gépei, a rivális ultrabookok azoknál jóval változatosabb formában és színekben kaphatók.

Ördögi részletek

Vásárlás előtt érdemes lesz alaposan megnézni a gépek leírását, mert a gyártók nem aktiválják az összes funkciót, amit az Intel kitalált. A Smart Connect például több modellből hiányzik. Talán majd az év második felében, amikor a mostani gépekben megtalálható Sandy Bridge processzorok helyét átveszik az Ivy Bridge nevű utódok, akkor valamivel egységesebb lesz az ultrabook platform.

De még ezután sem lesz minden laptop egyforma. A csúcskategóriás HP Envy 14 Spectre a fényes üveg hátlapjával és a billentyűzet alatti üveg csuklótámasszal próbál feltűnést kelteni. A HP ráadásul a 13 hüvelykes gépnek megfelelő házba bele tudott rakni egy 14 hüvelykes, 1600x900 pixel felbontású kijelzőt (a Samsung ugyanezt a trükköt játszotta el a 14 és 15 hüvelykes tartományban). Az Envy 14-ben van NFC is, tehát a kompatibilis mobilok vezeték nélkül szinkronizálhatók a laptoppal. Apró finomság, hogy a gép jobb alsó sarkában lévő mechanikus tekerővel állítható a hangerő. Ez az egyik legnehezebb ultrabook az 1,8 kilogrammos súlyával, és az 1400 dolláros ára is kimagasló.

Persze a HP nem a csúcskategória királyaként ismert, hanem olyan vállalatként, ami minden fogyasztói szegmensnek készít gépeket. Övé az egyik legolcsóbb ultrabook, a 900 dolláros Folio 13, ami miatt egészen biztosan nem túlóráztak a ménökök. Olcsó anyagok, egyszerű dizájn, de még ebben is Core i5 processzor van, és háttérvilágításos a billentyűzete.

Más gyártók komolyabb kompromisszumokkal vitték le az árat. Az amerikai Best Buy áruházláncnál kapható Toshiba Portege Z835-P330 árát azért tudták 800 dollárra levinni, mert gyengébb Core i3 processzora van. Szép gép, kényelmes rajta gépelni, de csak azoknak ideális, akik a netbooknál erősebb, mégsem túl drága gépre vágynak. Az Acer már tavaly szeptemberben, a berlini IFA-n megmutatotta az Aspire S3-mal, hogy a drága (és sokkal gyorsabb) SSD helyett érdemes hagyományos merevlemezzel is sokat lehet spórolni. Most ugyanezt a trükköt alkalmazza a Lenovo, hogy az IdeaPad U310 egészen a 700 dolláros mélységig merüljön.

A Samsung is furcsa kompromisszumokba ment bele a Series 5 Ultra esetében, ami papírforma szerint ultrabook, mégsem adja azt a felhasználói élményt, amit ettől a kategóriától elvárnánk (ahogy a HP Envy esetében is eléggé rezeg a léc). A Series 5 gép két centiméter vastag, 500 gigabájtos merevlemez és dvd-meghajtó van benne. Sokkal profibb a Samsung Series 9 sorozat új generációja, amely szebb a tavalyi modellnél. A teljesen alumíniumba burkolt ipari remekműnek azonban komoly ára van, a 13 hüvelykes változat 1400 dollárba kerül, a 15 hüvelykes 1500 dollárba.

Európa figyel

Bár tavaly karcsonykor sokkal több táblagép és mobil fogyott a boltokban, mint amennyi pc, a két népszerű kategóriában nagyon szerény a CES 2012 kínálata. Ennek igen egyszerű oka van: az Egyesült Államokban az LTE technológiára épülő negyedik generációs hálózatok pörgetik a piacot, tehát sok eszközben csak annyi az újdonság, hogy 3G helyett 4G-t támogat.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi mobil keltette fel az érdeklődésemet. Ilyen például a Sony Xperia Ion, ami 4G-s, a kamerája 12 megapixeles, kétmagos processzora 1,5 gigahertzes, és a 4,6 hüvelykes kijelzőn 1280x720 pixelt tud megjeleníteni. A Huawei Ascend P1 S mobil a 6,9 milliméteres vékonyságával tarol, és még ebbe is belefért a másfél gigás kétmagos processzor, amin Android 4.0 operációs rendszer fut.

A táblagépek közt még kevesebb az izgalmas újdonság, hiszen az Asus Transformer Prime már Budapesten is élőben bemutatkozott, a Samsung Galaxy Tab 7.7 pedig tavaly ősszel volt látható a berlini IFA-n (amígle nem vették a standokról). Az Asus Memo Me370T az alacsony ára miatt érdekes, mert 250 dollárért erős Nvidia Tegra 3 csipet és 16 gigabájtos háttértárat kap a felhasználó. Az Acer Iconia Tab A700 pedig szokatlanul nagy, 1920x1200 pixeles IPS kijelzőjével és 1,3 gigahertzes Tegra 3 csipjével áll a tabletpiac élére.

A Motorola Razr Maxx sokkal vastagabb, de ettől még nem tűnt bunkofonnak a készülék, jól elfért a tenyeremben. A hízásnak pedig komoly oka van, a készülék 3300 milliamperórás akkut kapott, ami kétszer nagyobb egy átlagos akkunál. Így a felhasználó nyugodtan netezhet a mobilján, nem kell állandóan a konnektorhoz rohangálnia. A Nokia Lumia 900 is a CES legjobb mobiljai közt van, de a tavalyi modellekhez képest az interfész nem mutatott újat, csak a hardver lett erősebb.

A végére hagytam az Intel másik nagy dobását, a Medfield processzort, amit egy mobilon mutattak be. A készülékben nincs semmi extra, a fapados prototípuson alap Android rendszer fut. Ebben az okostelefonban brutális erő van, a menürendszer egyetlen pillanat alatt reagál az érintésre, és akkor sem melegedik a készülék, amikor 1080p felbontású videót kell lejátszania egy hdmi-n rákötött tévén. Az előadó akármivel is próbálkozott, nem tudta lefagyasztani az Androidot. Másodpercenként előre-hátra ugrált a filmben, de mindig rögtön folytatódott a lejátszás. Ez a csip nagy jövő előtt áll, különösen akkor, ha ugyanezt a teljesítmént tableten, Windows 8 alatt is nyújtani tudja, és nem meríti le az akkut fél nap alatt. Ez viszont csak később derül ki, amikor megjelennek első készülékek.

Las Vegasban egész évben magasabb az átlagnál a celeb/négyzetkilométer arány, de a CES idején szinte minden sarkon hírességbe lehet botlani, mert a show-n több kiállító is velük népszerűsíti a termékét. Ha akartuk, se tudtunk volna kikerülni őket helyszíni tudósításunkon.

Idén a fő CES-celeb Eliza Dushku volt, a Dollhouse főhőse és a Buffy sorozat Faith-je. Őt általában tették meg a szervezők a szórakoztató elektronika jószolgálati nagykövetévé, így Dushku minden nap pózolt a standoknál vagy interjút adott valamelyik tévének. Az egyik techshow élő felvételén mi is ott voltunk, ahol Dushkut is megkérdezték. Szép lány, és nagy szívességeket kérhetne tőlünk, de semmitmondó válaszaiból azért kiderült, hogy ő kicsit kirakatember az expón, hiába lóg okostelefonjával a Twitteren több mint egymillió követője örömére.

Hiteles geek viszont Felicia Day (neki majdnem kétmillió követője van), akit több sorozatból is ismerhetünk, de a megveszekedett kockák leginkább a The Guild című szerepjátékos websorozata miatt jegyzik. Day otthonos műsorvezető a CES-hez hasonló expókon, és ha letudta a melót, nem megy vissza koktélozni a szállodába, hanem egész éjjel Golden Axe-szal játszik a Fremont Streeten levő gamerbárban. Imádjuk. Hasonlóan természetes közege a CES néhány, már celeb státuszt élvező amerikai kütyüőrült bloggernek, például iJustine-nak és Veronica Belmontnak – őket is az említett show-n kaptuk el, nagyon profin beszéltek a CES legfontosabb újdonságairól.

Láttuk még a Lakers korábbi kosarasát, Robert Horryt is, és a szintén volt NBA-sztár John Salley-t, mindketten a Haier háztartásigép-gyártó standjánál osztottak autogramot (hogy a mosógépnek meg a mikrónak mi köze a kosárlabdához, az maradjon Vegas titka). LL Cool J-t is megcsodálhattuk messziről, a Cnet standján méltatta a Boomdizzle nevű közösségi zeneszolgáltatást, amivel zenei felvételeket, remixeket, klipeket lehet készíteni. Reppelt is kicsit, naná. És ha már repperek: 50 Cent személyesen dicsérte a füleseket, amiket cége, az MS Audio árul, fél dollárnál kicsit drágábban.

És persze voltak olyanok, akikről lemaradtunk. Justin Timberlake-ről például, aki a Panasonic egyik sajtótájékoztatójának meglepetésvendége volt, és aki rossz befektetési tanácsot kaphatott, mert a MySpace-t éltette, illetve szép jövőt vizionált neki. A Sony Will Smith-t húza elő a kalapból – a 3D és a Men in Black 3 volt a két kapcsolódási pont –, de a cég szűk körű sajtótájékoztatóján Kelly Clarkson is énekelt kicsit. A Jersey Shore Snookiját sem néztük meg az iHip zeneikiegészítő-gyártó standján, mert rá nem is voltunk kíváncsiak, és Justin Biebert is messzire kerültük. Ő a Tosy nevű vietnami robotgyártó céghez vonzotta a sajtót, reméljük, nem dolgoznak már a vállalat mérnökei a Bieberboton.

A CES-en egy időben sok figyelmet szenteltek a videojátékoknak és konzoloknak, az Atari otthoni Pongjától az első Xboxig sok meghatározó gépet mutattak be a Las Vegas-i expón. Az elmúlt évtizedben azonban egyre kevésbé volt fontos a show-nak a játékipar, illetve a játékiparnak a show (nyilván azért is, mert a nagy dobásokat az E3-hoz hasonló szakvásárokra tartogatják a játékgyártók). Amikor kedden a nemzetközi sajtónak rendezett sajtótájékoztatón megkérdeztük a rendezvényt szervező CEA vezetőjét, Gary Shapirót, hogy nem akarja-e visszacsábítani valahogy a játékokat, azt válaszolta, van játék a show-n, csak nem játékkiadók hozzák el, hanem például a tévé- és a laptopgyártók.

Fogantyús tablet

Ebben van is némi igazság, a show egyik legnagyobb durranása ugyanis az okostévék egy új képviselője, a játéktévé. Már írtunk róla a CES-en kiállított tévékről szóló cikkünkben, de most is kiemelnénk, ugyanis nemcsak a tévé-, de a játékpiacon is fontos fejlemény ez. Az elmúlt két évben egyre többet lehetett hallani a felhőalapú játékszolgáltatásról, két nagy versenyző próbálkozik ezzel, az OnLive és a Gaikai. Izgalmas trendet képviselnek: az embernek nem kell játékkonzolt és lemezre írt programokat vennie, a játék távoli szervereken fut, csak a képe és a hangja érkezik meg a játékoshoz.

Az első felhőalapú játéktévé, amit az LG standján csodálhattuk meg, a Gaikait integrálta – ez nyilván a Gaikainak is jó, mert gyorsabban elterjedhet, az LG-nek pedig azért hasznos, mert éppen az ilyen plusz szolgáltatások tudnak dönteni, ha az ember új tévét vesz. A játék mint szolgáltatás pedig lényegesen hasznosabbnak tűnik, mint a tévén netezés, mert az ember otthon többnyire a tévéjén akar játszani, netezni viszont inkább bármi máson. Az LG tévéjén (ami persze 3d-t is tud) pár gombnyomással meg lehet venni a Gaikai boltjából például a Bulletstormot, és már szalad is, reccenés nélkül, a tévé alatt meg nem foglalják a helyet mindenféle plusz kütyük. Simán el tudom képzelni, hogy ez a jövő, persze ha igazán beüt, valószínűleg egész földrészeket kell szerverfarmmá alakítani.

A hagyományos játékhardverek közül a Razer dolgai voltak a legérdekesebbek a show-n. A Razer Blade nevű, játékosoknak készült laptop elég meggyőző jelenség a 17 colos kijelzőjével, tíz spéci, kijelzős gombjával és oldalsó touchpadjával, ami szintén egy érintőkijelző (ezeket persze a hasfájásig lehet konfigurálni). A gépben hagyományos merevlemez helyett 256 gigabájtos SSD lapul, és napokon belől kapható lesz Amerikában 2800 dollárért (nem az alkalmi játékosoknak szánták, az biztos).

A Blade mellett egy érdekes prototípussal, az egyelőre Project Fionaként emlegetett mutánssal kísérletezik a cég. A Fiona egy tízhüvelykes táblagép, amiből kétoldalt egy-egy fogantyú varázsol túlméretezett kézikonzolt. A fogantyúkon gombok, analóg joystickok (mivel egy érintőkijelző alkalmatlan néhány játéktípus irányítására) és force feedback támogatás. Egy külső nézetes lövöldözős játékkal lehetett kipróbálni a show-n, hamar megszoktam a kezelését, elfogadnám a PSP-m mellé. Vagyont azért nem adnék érte, és az áráról egyelőre csak annyit tudni, hogy ezer dollár alatt lesz, amikor a negyedik negyedévben megjelenik.

Repülni ingyen

A három nagy játékkonzolgyártó közül a Nintendo csak zárt ajtók mögötti meetingeken mutogatta következő konzolját, a Wii U-t, de a netes beszámolók szerint nem nagyon mondott újat az E3-as bemutatóhoz képest. A Sony standján a Japánban már megjelent PlayStation Vita volt a fő játékos attrakció, ami Amerikában csak februárban debütál (250, illetve 300 dolláros árcédulával a csak wifis, illetve a 3G-s modell). Fél éve az E3-on már volt alkalmam kipróbálni, továbbra is meggyőző hardver, a jelenlegi legerősebb kézikonzol a piacon, a hardcore játékosok nedves álma, egy PlayStation 2,5 a kézben. Kérdés, mire lesz ez elég abban a szegmensben, ahol már a mobiljátékokkal is versenyezni kell.

Új játékokat csak a Microsoft standján láttam, de itt is inkább kevésbé jelentős címeket. Például az Alan Wake’s American Nightmare-t – az előző része jó kis játék volt, jobb annál, mint amilyen szerény eladásokat produkált. A folytatást Xbox Live Arcade-es címmé minősítették, és a horror helyett inkább az akcióelemekre helyezték a hangsúlyt. Az I am alive szintén XBLA-s játék, posztapokaliptikus-túlélős-taktikázós, ami kínosan ügyel arra, hogy a főhős mennyire éhes, sérült vagy fáradt. Ha például elkezdünk megmászni egy létrákkal jól felszerelt tornyot, és közben elfogy az erőnk, leesünk és meghalunk, hiába van ott a következő kapaszkodó (és akkor még ellenféllel nem is találkoztunk). A kisebb címek közül a Microsoft Flight érdekes még: a játék bétája ingyenes, ahogy maga a játék is az lesz. Ez gyakorlatilag a cég Flight Simulator sorozatának egy felhasználóbarátabb, könnyebben irányítható változata. A Microsoft a játékhoz letölthető fizetős tartalmaktól remél majd bevételt.

Két új kinectes címet is ki lehetett próbálni, az egyik a Kinect Rush nevű minijáték-gyűjtemény, ami műfajából következően az alkalmi játékosokat célozza meg. Különlegessége azonban, hogy a Pixar-rajzfilmekre és azok karaktereire épül, sőt úgy indul, hogy beszkenneli a játékost, és Pixar-figurát készít belőle (én a mázsapluszommal valamiért egy vézna kisfiú lettem, de ez részletkérdés). A játékmenet ugyan nem sokkal izgalmasabb a Kinect Adventuresnél, de kétségtelen, hogy a játék ritka bájos úgy, hogy a Hihetetlen család meg a többi Pixar-karakter segít közben. A másik bemutatott mozgásérzékelős játék a Kinect Star Wars volt, ami régóta készül, és szintén egy több kisebb játékból álló csomag. A legizgalmasabbnak tűnőt, a jediharcot nem lehetett kipróbálni, csak az első epizódból, a Baljós árnyakból ismerős sivatagi versenyt. A verseny az 1999-es Star Wars Episode I Racer felújított verziójának tűnt, szórakoztató lehet ideig-óráig, de Star Wars ide vagy oda, várom csomag a többi játékát, hogy meggyőzzön.

Felfújható sportkocsi

A nem hivatalos kiegészítők gyártása virágzó kis szemétdomb a játékiparban, és ez a CES-en is meglátszik. Tucatjával mutatják be kicsi cégek a legújabb játékos termékeiket, amikkel például golfütőt lehet varázsolni a PlayStationhöz adott Move kontrollerből. A CTA Digital is  ilyen cég, tipikus felállással: a gyártás Kínában történik, a cég agya Amerikában van. A show-ra egy olyan készlettel jöttek ki, ami az amerikai hadsereget használja márkanévnek: U.S. Army gépfegyver-kontroller, U.S. Army mesterlövészpuska-kontroller, terepszínű fejhallgató, terepszínű játékos hátizsák. A cég prospektusa pedig még durvább dolgokat rejt: bowlinggolyó-kontrollert (igen, ez egy műanyag gömb lyukakkal, amibe be lehet csattintani a Wii kontrollerét), sőt kontrolleres felfújható sportautót Mario Kart-partikhoz. Úgy tűnik, a cég fő terméke a fröccsöntött bármi, remélem, a felfújható Mariónál azért majd megállnak.

A gagyiszag árad több, magát forradalminak hirdető játékhardverről is: a Beamz player például elvileg „interaktív lézeres kontroller”, amivel bárki dj lehet és saját zenét szerezhet, a gyakorlatban azonban egy háromágú műanyag villa, aminek az ágai között fénysugarak vannak – ha ezeket az ember határozott szeletelő mozdulattal megszakítja, valamilyen hangeffekt szólal meg, például a Billie Jean alá beszeletelhetjük Jacko nyögéseit. Nem tudom elképzelni, hogy ez öt percnél tovább szórakoztató legyen. Hasonló a helyzet a Spheróval, ami egy iPhone-nal irányítható golyó – és ennyi.

Végül el kell mesélnem azt a sztorit, ami a játékkiegészítős kütyüpokolban esett meg velem. Egy középkorú hölgy odajött hozzám, és fojtott hangon közölte, az egyik standon nagyon izgalmas terméket tud mutatni, és én olyan embernek tűnök, akit ez érdekel. Mondtam neki, én most inkább videojátékos kütyüket néznék egy cikkhez, mire azt válaszolta, ó, nagyon is játékos, amit ő mutat. Kissé bizalmatlanul, de követtem a nőt, több kacskaringóval eljutottunk egy eldugott, pár négyzetméteres standig, ahol a kezembe adott három, gyanús formájú szilikonnyúlványt, és megmutatta, hol lehet állítani rajtuk a vibrációt. Igen, pontosan azok voltak, amire most az olvasó gondol. A hölgy pedig valószínűleg a jövő heti pornóexpóra akart menni, csak tévedésből a CES-en foglalt standot. Bár a szórakoztató elektronikába sok minden belefér.

„Sajnos Andrew Dice Clay programjába nem fér bele egy interjú” – mindössze ennyi jött válaszul arra a levélre, amiben minden udvariasságunkat és rábeszélő képességünket bevetve próbáltunk pár percet kérni Andrew Dice Clay, azaz Ford Fairlane idejéből. Clay éppen abban a kaszinóhotelban (a Rivierában) tart standup esteket, ahol a Las Vegas-i CES ideje alatt megszálltunk, ezért írtunk a menedzserének, de lepattintott bennünket. Pedig jó lett volna megtudni, Ford tartja-e még a kapcsolatot Zuzu Petalsszal. Persze nem is nagyon számítottunk más válaszra, Clay nehéz természet és nem túl jó a viszonya a médiával, ebben a videóban például a CNNfn élő adásában küld el mindenkit az anyjába.

A Las Vegas Stripen egyébként szinte minden kaszinóban fellépnek standuposok (most Clay mellett például Lisa Lampanellinek és Rita Rudnernek van műsora), nagyon mennek még a Cirque du Soleil előadásai, sztriptízshow-k, swingkoncertek és a Blue Man Group nevű, nehezen értelmezhető produkció, amiben kék fejű emberek zenélnek csövekkel és ütőhangszerekkel.

Persze a CES idején mindezt elhalványítja a szintén januárban és szintén Las Vegasban tartott AVN Adult Entertainment Expo, a világ legnagyobb pornóipari szakvására. A Venetian kaszinó konferenciatermeinél találkozik a két rendezvény, és mivel mindig akadnak próbálkozók, az AVN-esek minden évben kiírják nagy táblákra, hogy a CES-es belépők nem érvényesek a pornóexpóra. Az újságírók azonban leleményesebbek: állítólag összeszokott párosok vannak már, akik a show utolsó napján nyakba akasztós belépőt cserélnek, és a geek megy pornót nézni, a pornós meg kütyüket.

Idén ez nem fog működni, mert évek óta most először az AVN nem egy időben lesz a CES-sel, hanem egy héttel utána – talán éppen a trükközések miatt, de az is lehet, hogy egy másik, kisebb pornókiállítás, az AdultCon az oka, amire nem akart rászervezni a konkurencia. Az AdultCon ugyanis január 12-én kezdődik, ráadásul éppen a Riviérában, ahol a szállásunk van. Bejutni nem tudunk majd, mert napközben a CES-en leszünk, meg aztán úgysem érdekel minket egyáltalán az ilyesmi, ráadásul mint megtudtuk, a helyszínen nem lehet regisztrálni, napokkal ezelőtt kellett volna. Ford Fairlane-nek volna erre egy frappáns mondata.

Az idei Consumer Electronics Show felhozatalán világosan látszik, hogy a 2012 televíziós piacán az online szolgáltatások határozzák meg a gyártók közötti versenyt. A felhasználók ugyanis biztosan felteszik maguknak azt a kérdést, hogy érdemes-e az adott filmért szemüveget húzni. Aki 2D-ben is szívesen megnézné Másnaposokat, vagy a Táncoló talpakat, az nem fog az alkalmi térhatás kedvéért befizetni a 3D-re. Szerencsére a tévék okos funkciói nagyot fejlődtek idén, és a CES-en a gyártók végre olyan extrákat mutattak be, amik valódi előnyt jelentenek a felhasználónak.

Az LG csúcskategóriás modelljei például összeköthetők az LG androidos okostelefonjaival, és a tévé távirányítójával vezérelhetjük a mobilt, aminek közben töltődik az akkuja. Mondjuk elindíthatunk a mobilon egy játékot, vagy egy szövegszerkesztőt, ami a tévé teljes kijelzőjén jelenik meg. A kapcsolat ellenkező irányú is lehet, a tévéadást átsugározhatjuk az LG táblagép kijelzőjére.

Az igazán nagy dobás azonban felhőalapú játék. Az LG gyakorlatilag lemásolta az OnLive szolgáltatását (pontosabban felkérte partnernek az OnLive-rivális Gaikait), tehát teljes pc-s játékok futtathatók a tévén, csúszás és akadozás nélkül. Ez több szempontból is előnyös, az LG-nek például nem kell hatalmas tárhelyet és bivalyerős processzort építenie a tévékbe. A játék egy szerveren fut, a tévére már csak a kép érkezik meg, ami ugyanolyan egyszerűen kezelhető, mint egy tévécsatorna képe. Csupán a kontrollerből érkező utasításokat kell visszaküldeni a szerverre, ám ez minimális adatforgalmat generál.

A felhasználónak is előnyös, hogy nem telik be a tévé tárhelye, nem kell várni a program telepítésére, és a felhőben lévő információt bármely eszközén, tévén, táblagépen és telefonon elérheti.

Családi Facebook

Ugyanez volt a Panasonic ötlete is, de a japán riválisnál nem komoly pc-s játékokat mutattak be, hanem egyszerűbb mobilos játékok tévés átiratait. Nagy kérdés, hogy vajon az egyszerűbb játékok lesznek népszerűbbek, vagy a hagyomános pc-sek. Egyébként a felhő pont abban segít a játékfejlesztőknek, hogy erre könnyen választ kapjanak. Elég lefejleszteniük egy demót, felrakni a felhőbe, és ha a felhasználók utálják, akkor nem fognak fölöslegesen elkölteni több millió dollárt a teljes verzióra. A rossz projekteket pillanatok alatt leállíthatják, és belevághatnak egy másikba, amit talán már érdemes végigvinni, és hagyományos módon (dvd-n, Xboxra és Playsation 3-ra) kiadni.

A Samsungnál más jellegű szolgáltatásokat is kitaláltak. A Family story nevű tévés  program gyakorlatilag egy családi közösségi hálózat, amin a felhasználók megoszthatják egymással a felhőben tárolt képeket. Könnyen beállítható a hozzáférési jogosultság, és az engedélyezett ismerősökkel cseveghetünk a kép nézegetése közben – mint amikor a Facebookon egymást követik a hozzászólások. A szolgáltatást bemutató hosztessz nagyon lelkesen beszélt erről, mert az Egyesült Államokban nem ritka, hogy egy család tagjai egymástól több ezer  kilométer távolságban élnek. A rendszer nem teljesen zárt, a képek számítógéppel, tablettel és okostelefonnal is elérhetők.

Azért egyre szebbek is

A Panasonic a CES-en jelentősen, tizenöt új modellel bővítette az lcd-s kínálatát, de eközben a specialitásának számító plazmákat sem hanyagolja, tizenhét új modellt állított ki a standján. A japán cég kezdi hanyagolni az aktív 3D-szemüvegeket, és három modell már passzív (könnyebb és olcsóbb) szemüveg segítségével jeleníti meg a térhatású képet. A csúcskategóriás lcd tévékben úgynevezett IPS panel van, aminek nagyon szép a képe, széles a látószöge.

A Sharp megint megmutatta a 8K felbontású (7630 x 4320 pixeles) tévéjét, ráadásul ugyanazzal a videóval, ami a berlini IFA-n futott. Ez is jól jelzi, hogy még senki nem készít ilyen felbontású tartalmakat, a gyártó is csak 2020-ra saccolja a technológia bevezetését. A Sharp nagyon szeret a méretre gyúrni, idén csak olyan tévéket vezet be, amelyek legalább 60 hüvelykesek. Ezt egyébként azért teszi, mert egyedül neki van tizedik generációs panelgyára, ahol gazdaságosan tud óriási tévéket készíteni. A flotta zászlóshajója egy 80 hüvelykes modell, az LC-80LE632U, amit szeptemberben dobnak piacra körülbelül másfél millió forintos áron. Ebben 240 hertzes képfrissítés és Quattron technológia van, ami azt jelenti, hogy a szokványos vörös, zöld és kék pixelek mellett egy sárga is van, ezért a kijelző szebb színeket tud kikeverni.

Az LG továbbfejlesztette a tavaly nagy csinnadrattával bevezetett Cinema 3D technológiát, ami szintén passzív szemüveggel működik. A felhasználó növelheti vagy csökkentheti a 3D mélységét, és beállíthatja a készüléket, hogy a bal és a jobb szembe érkező kép fényereje, élessége, színe és egyéb tulajdonságai megegyezzenek. A 2D tartalmakat felkonvertáló algoritmusokat is javították, hogy dinamikusabb legyen a 3D hatás. (Azért az sokat elárul a 3D-ről, hogy az LG-nél, akinél tavaly minden a Cinema 3D körül forgott, a modellek csupán 40 százaléka lesz 3D-s, viszont 75 százalékuk okostévé.)

Amint azt előző cikkünkben is megírtuk, az LG és a Samsung csúcskészüléke az 55 hüvelykes OLED tévé, amiken gyönyörű színek jelennek meg - olyan tündöklőek, amilyenek a valóságban nincsenek is.

Tévé, múkodj!

Tavaly év végén felröppent a hír, hogy az Apple is beszáll a tévégyártásba, és a készülékének egyik fő funkciója a hangvezérlés lesz, ahogy az iPhone 4S is irányítható a Siri nevű program segítségével. A piacvezető gyártók azonban megelőzték az almalogós gyártót, a Samsung és az LG új csúcsmodelljei is hanggal irányíthatók. A Samsung tévéje készenléti állapotból is felébreszthető a "tv on" parancs kimondásával. És ha már van beépített mikrofon, plusz kamera, a tévé videotelefonálásra is alkalmas. A Samsung esetében a Skype akár arcfelismeréssel is aktiválható. Ezek az újítások egészen új kényelmi szintet valósítanak meg, hiszen már a távirányító sem szükséges ahhoz, hogy a kanapén lazuljunk az esti sorozat előtt.

„Információ az ujjaidon” – a frázis, amit azóta már többször próféciává magasztaltak. A fiatal Gates az 1990-es Comdexen fogalmazott így, de mielőtt valaki félreértené, nem a mai táblagépekre célzott vele, hanem az internetre, illetve a neten az egérkattintással elért információkra.

A mai Windows Phone-ok ükapja volt a monokróm kijelzős kézi pc, amin Windows CE futott. A kütyüt az 1996-os Comdexen mutatta be Gates – ma valahogy olyan hihetetlennek tűnik, hogy 17 évvel ezelőtt már ilyesmi létezett.

Az 1998-as tavaszi Comdex természetesen kihagyhatatlan: a híres Windows 98-összeomlás, éppen akkor, amikor Bill Gates és egy Microsoft-alkalmazott, Chris Capossela (azóta a cég marketingosztályának vezetője) a Plug & Play támogatást próbálják demonstrálni egy szkennerrel.

Szemelvények az 1998-as őszi Comdex keynote-jából: Bill Gates viccelődik a Microsoft ellen folyó trösztellenes vizsgálattal, majd eltörpül a kosaras Kareem Abdul-Jabbar mellett. A kettő között van az igazán érdekes rész: nagy sebességű hálózatokkal összekötött különféle eszközöket vizionál a jövőbe.

Egy szörnyű perc a 2000-es Comdexről: Steve Ballmer és Bill Gates mint Luke Skywalker és Harry Potter. Én szóltam.

2001-ben Dwayne „The Rock” Johnson, pankrátorból lett színész segített a Microsoft CEO-jának felfedni a cég első Xbox konzolját. A gép a cég utóbbi évtizedének egyik legnagyobb sikere volt, a második generációból már több mint hatvanmillió talált gazdára. „A Sziklát nem könnyű lenyűgözni, de nagyon tetszik, amit ma itt látunk” – mondta akkor királyi többesben The Rock.

A 2005-ös CES megizzasztotta Bill Gatest. Az akkor még az NBC-nél dolgozó Conan O’Briannak kellett volna bemutatnia, mit tud a Windows Media Center, de a program nem akart működni. A techmogul próbálta a technikára fogni a malőrt, és hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. O’Brian persze kihasználta az alkalmat egy kis alázásra. „Egyáltalán, ki a főnök a Microsoftnál?” – kérdezte.

Amikor Gates 2008-ban leköszönt, és utoljára adott nyitóbeszédet a CES-en, ezzel a, celebekkel jól kitömött videóval búcsúztak el tőle:

És ugyanezen a show-n még Slashsel is gitározott egyet.

2009-ben már Steve Ballmer tartotta a keynote-ot, az előadás legemlékezetesebb pillanata egy érintőkijelzős tablet volt, amit a cég a Surface-szel együtt demózott. Ez bő egy évvel az iPad bemutatása előtt történt, a hardver mégis az Apple táblagépére emlékeztet.

Végül egy aranyos pillanat a tavalyi, 2011-es CES keynote-jából: a beszédet Steve Ballmer Xbox Live-os avatárja tartja.

Amikor Tami Reller főmarketinges demonstrálta, hogy a Windows Store alkalmazásboltban játékokat is lehet venni, és végigjátszotta a közönség előtt a Cut the Rope első két pályáját, körülnéztem, hátha megpillantom a Vissza a jövőbe Dokiját. Bámulatos, mire képes ma a technika, játékokat lehet venni a neten.

Helyi idő szerint hétfő este szokás szerint egy nyitóbeszéddel, keynote-tal indult el az idei Consumer Electronics Show, és szokás szerint a Microsoft vezetője, Steve Ballmer tartotta néhány kollégájával. Az esemény annyiban különleges volt, hogy a cég utoljára kapott ilyen lehetőséget, mert, mint korábban bejelentette, a CES-ről is kivonul. A búcsú emlékezetes volt, ilyen semmitmondó és rossz keynote-ot keveset tartottak a hatodik ötéves terv bejelentése óta. Persze, az előzmények után ez nem is csoda.

Utoljára, de hogyan

A Microsoft már tizenötödik éve tartja a CES nyitó előadásait (az első tizenegyet Bill Gates, az utolsó négyet Steve Ballmer), így természetesnek tűnik, hogy más cég is lehetőséget kap. Mégis kurtán-furcsán történt a váltás: a Microsoft egyik alelnöke, Frank Show egy december végi blogbejegyzésben – tehát két és fél héttel a keynote előtt – jelentette be, hogy Ballmer 2012-ben lép utoljára a CES-en a publikum elé, a cég pedig az expóra. Show arra hivatkozott, hogy a január eleji időpont nem túl szerencsés, ez holt időszak a karácsonyi vásárlásroham után, nem jó ekkorra időzíteni az újdonságok bejelentését. Hihető magyarázat, az Apple is hasonlóra hivatkozott, amikor pár éve közölte, hogy nem kér többet a Macworldből.

Aztán kicsit árnyaltabb lett a kép, amikor a New York Timesnak nyilatkozva a CES-t szervező CEA alelnöke, Jason Oxman úgy fogalmazott, hogy a döntés kölcsönös volt, és mindenkinek így lesz a legjobb. A GigaOM pedig névtelen forrásra hivatkozva egyenesen azt írta, hogy a CEA vette el a Microsofttól a nyitóbeszédet, mert már elegük volt abból, hogy az utóbbi években a cég lapos és unalmas előadásai rátelepedtek a rendezvényre. Innen már csak egy asszociációs hangyalépés a pletyka, miszerint a Microsoft bosszúból mondta azt, hogy ha nem tarthatnak keynote-ot, ők nem is lesznek mostantól jelen a CES-en (mármint önállóan, mert partnereik révén persze továbbra is megkerülhetetlen szereplők lesznek).

Akárhogy is történt, a Microsoft még utoljára csak azért is megmutathatta volna, hogy ő nemcsak nagy és sokszor lomha játékos, de menő is tud lenni. Tudjuk, hogy a cég fejlesztőlaboratóriumaiban volna elég muníció egy ilyen keynote-hoz, de a marketinggépezeten ezek a fejlesztések nem mentek át. A cég inkább jó előre közölte, hogy senki ne számítson nagy durranásra, az utolsó keynote inkább amolyan összegzés lesz az elmúlt évről. A CEA pedig azzal tette még jelentéktelenebbé a CES valaha fénypontjának számító eseményt, hogy a helyszínt áthelyezte a korábbi Hilton Central Hallból a Venetian kaszinó egy jóval kisebb konferenciatermébe.

Bill Gates és az autotune

A CES-en több keynote-ot is tartanak, de természetesen a legelsőt övezi a legnagyobb figyelem. Ezen illik valami nagyot villantani, bejelenteni, bemutatni, de a Microsoftnak nagy durranások helyett most csak kisebb pukkanásokra futotta, aminek egyik oka nyilván az, hogy bizonyos szegmensekben (zenelejátszók, okostelefonok), nem tud annyira diktálni, mint amennyire szeretné, inkább csak lohol a trendek után. Ez sem magyarázza azonban azt a teljesen érdektelen bő egy órát, amivel hétfő este rabolták a CES-látogatók idejét.

Már az indítás is lapos volt kicsit, Gary Shapiro, a CES-t szervező CEA vezetője kötelező magasztaló szavai után egy fotókollázzsal köszönte meg a Microsoft eddigi munkáját Ballmernek, de valahogy egyikük mosolya sem tűnt őszintének. A szituációt egy, az elmúlt 15 évet összefoglaló videó mentette meg, amiben autotune-nal gyalázták meg BillGates hangját:

A Microsoft keynote-jain gyakran szerepelnek hírességek Conan O'Briantől Slashig, idén Ryan Seacrest rádiós-tévés műsorvezető volt a kellék, aki néha megszólalt, hogy menyire amazing minden, amit a cég csinál. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem csupa olyan dolgot vonultatott volna fel a keynote, amit már ismerünk. A csempés Metro felhasználói felület, a Windows Phone és Windows 8 helyszínen demózott trükkjei szinte már mind szerepeltek a tavalyi hírekben.

Egyetlen igazán jópofa dolog emelte csak meg a vérnyomásom: amikor Tami Reller bemutatta a képes védelmet: a Windows 8-ban érintőkijelzős kütyün jelszó bepötyögése helyett képet is lehet használni, a kép megfelelő pontjait (például egy családi fotón az arcokat) megfelelő sorrendben megérintve lehet elérni a rendszert. Ritka kivétel volt ez, mert a keynote többnyire olyan szolgáltatások részletes bemutatására épült, amelyeket egy-egy félmondattal kellett volna elintézni – megcsodálhattuk például a Binget Windows Phone-on (köszönöm, tudok róla, hónapok óta ez van a zsebemben). És akadt egy malőr is: a Windows Phone hangfelismerése a kritikus pillanatban nem működött tökéletesen.

Háromszor is Windows

Hardverfronton sem volt jobb a helyzet: a jövő Windows 8-as ultrabookjairól csak egy videót mutattak be, illetve megcsodálhattunk egy Samsung és egy HP gépet, de technikai részleteket egyikről sem tudtunk meg. A pár órával korábban a Nokia által bejelentett Lumia 900 telefonnak csak pár másodperc jutott, akárcsak a HTC Titan 2-nek, amiben 16 megapixeles kamera van („Minek???” – hördült fel a közönség).

Látszott, hogy a cég így január táján tényleg nem igazán akart elárulni nagy dobásokat, néhány új dátum hangzott csak el (februárban kaphatók lesznek a Lumiák Amerikában, február végén jön a Windows 8 béta, február elsején pedig a Kinect Windowsra), illetve Ballmer számokkal próbálta levenni a közönséget a lábáról. Naponta 300 új alkalmazással bővül a Windows Phone appok száma, másodpercenként hét új Windows 7-et vesznek a világon, több mint 40 millióan lógnak már Xbox Live-on, 18 millió Kinect kelt el. Ezek sem töltötték ki eléggé a műsoridőt, ezért a Microsoft bevetette a Twitter-kórust. Igen, ez egy kórus, ami twitteres üzeneteket énekel. Sokáig. Gospelben. A jelenség magyarázatán még dolgoznak tudósaink.

A keynote-ot a cég játékos részlege zárta, illetve ez sem mentette meg. Új Xboxról nem hallottunk még egy huncut félmondatot sem, viszont megtudtuk, hogy a tévéműsor és az interaktivitás a Kinectnek köszönhetően találkozik. Lefordítom: a Szezám utcából lesz egy kinectes játék. Be is mutatták, ritka pillanat a világtörténelemben, amikor élő közvetítésben több százezer geek néz percekig egy virtuális kókuszdiókat dobáló kislányt. De legalább a hangvezérlés működött a demóban.

A búcsú utolsó perceiben Ballmer, a szóismétlés nehézsúlyú bajnoka elárulta, hogyan képzeli a jövőt: Metro, Metro, Metro, illetve Windows 8, Windows 8, Windows 8. Az utóbbi gyanúsan emlékeztet a négy évvel ezelőtti keynote tételmondatára, csak most más a szám a Windows mögött. Ebből is látszik, hogy tényleg megérett a csere a fő keynote élén. A Metro és a Windows 8 előtt valóban ígéretes jövő állhat, de ez mit sem változtat azon, hogy a Microsoft utolsó CES-es nyitóbeszéde reménytelenül béna volt.

„23 dollár lesz, és borravalóért dolgozom” – közölte a taxis, miután kitett minket a hotelünknél. Amerikában borravalót adni mindig cinkes. A magyar két dollárról is úgy gondolja, hogy az sok, de az amerikai négyre is tudja húzni a száját. A különféle netes kalauzok sem mindig segítenek: azt minden Jóbarátok-rajongó tudja, hogy nagyjából a számlán látható adó dupláját kell adni a pincérnőknek (és nem Románia adójának a dupláját), a TripAdvisor szerint viszont 15-20 százalékot, és csak akkor tízet, ha kimondottan elégedetlenek vagyunk a szolgáltatással (az adó egyébként nem ugyanannyi minden államban). Szintén a TripAdvisor mondja, hogy a taxisnak 10-15 százalékot illik adni. Gondoltam, jó fej leszek, és a fenti asszertív sofőrnek adtam 15 százalékot. Erre közölte, jó, ha tudom, hogy a húsz százalék az új tizenöt.

Szerencsére a CES-en keveset kell taxizni, mert egyrészt Las Vegas központja lényegében egy nagy főutca, ahol gyalog sincsenek leküzdhetetlen távolságok, másrészt a szervező CEA a fontosabb hotelekből indít ingyenes buszokat a két fő helyszínre, a Convention Centerbe és a Venetian kaszinóba. Illetve a főutcán közlekedik még a Deuce nevű buszjárat, amire öt dollár az egyszeri jegy (ez két óráig érvényes), hét dollár a napijegy és húsz dollár a háromnapos bérlet – szóval elég drága (Bostonban például 15 dollár egy hetijegy a város összes metróvonalára), de még mindig olcsóbb, mint a taxi.

Nekünk egyébként szerencsénk van annyiból, hogy a Riviera hotelben (vagy kaszinóban: a Las Vegas Stripen nincs meg az egyik a másik nélkül) lakunk, ami elég közel van a CES helyszíneihez (tavalyelőtt a Luxorban szálltunk meg, ami a belváros másik végén van). Persze borravalót így is kell adnunk, ha például kiszolgálnak minket étteremben vagy a kaszinóban. A kaszinóetikett szerint italonként egy dollárt illik adni a pincérnőnek, de ha az elsőért ötöt adunk, biztosan emlékezni fog ránk. Az éttermekben a 15 százalékhoz próbáljuk tartani magunkat, de egy barátságos étteremben a jó Balagéra bíztuk a fizetést, akit megzavart a sok egyforma színű bankjegy, itt elvett, ott visszatett, és utólag nem tudtuk összerakni, hogy most végül is adtunk azért egy-két százalék borravalót, vagy az utolsó italunk ingyen volt. Mindenesetre az előző napi italbolt után gyarapodik azoknak a helyeknek a listája, ahova már nem mehetünk vissza.

A kaszinóban egyelőre nem próbáltunk szerencsét, egyrészt mert tegnap olvasóink azt szavazták meg, hogy inkább igyuk el a pénzünket (megtörtént, túlestünk egy Cuba Libre-túladagoláson), másrészt a Ballmer-nyitóelőadás után elment a kedvünk mindentől. De ami késik, nem múlik, egy esti rulettezést mindenképpen beiktatunk, az elegánsabbnak tűnik, mint beülni a nappal elszórtan nyerőgépező déliek közé. Meg egyébként is, nappal CES van, órákon belül nyit, dolgozni jöttünk ide, vagy mi.

A Consumer Electronic Show nulladik napján tizenhat vállalat tartott sajtótájékoztatót, és olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a legtöbb eseményre lehetetlen volt bejutni. A Samsungtól körülbelül ötszáz érdeklődőt zavartak el, amikor megtelt a terem, a Nokiára viszont sikerült bejutnunk, mert több mint egy órával a kezdés előtt beálltunk a sorba. A CES kemény terep, ötezer újsígíró versenyez a helyekért.

Nagyon látványos volt a Nokia nyomulása, és ennek jó oka van. A finn cég gyengén teljesít az amerikai piacon, és most Windows Phone alapú készülékekkel készül a kontinens meghódítására. Stephen Elop vezérigazgató itt mutatta be a Lumia 900 szupertelefont, ami az AT&T negyedik generációs LTE hálózatára csatlakozik, a processzora 1,4 gigahertzes, a kijelzője 4,3 hüvelykes, és ugyanolyan dögösen néz ki, mint a Lumia sorozat több tagja. Ezen végre szemközti kamera is van, tehát lehet vele videotelefonálni. Sajnos egyelőre nem tudjuk, mikor jön a készülék Európába, hazánkba még a múlt ősszel bejelentett két modell, a Lumia 710-es és 800-as sem jutott el.

A Nokia még Steve Ballmert, a Microsoft vezérigazgatóját is odarángatta a sajtótájékoztatójára, hogy kihangsúlyozza a  két vállalat közötti együttműködés jelentőségét, majd a következő napon Elop még egy reklámblokkot lenyomott a "nagyszerű Lumia telefonokról”, ezúttal a mobilcsipeket gyártó Qualcomm vendégeként. Elvégre valahogy az amerikai újágírók és elemzők tudtára kell adniuk, hogy van helyük a mobiliparban.

Ultrabookok, tabletek

A sajtónap első előadója egyébként az Intel volt, és az ultrabook platform jövőjét mutatta be. Már tizenöt különféle modell kapható, és további hetvenöt van a gyártók tervezőasztalán. Előkerült néhány extrém prototípus is, az egyik laptopnak például ki volt vágva az alja, és azon kereszült csukott állapotban is látható volt a kijelző egy része, hogy a felhasználó hozzáférjen a Window 8 bizonyos alkalmazásaihoz.

Jen Hsun Huang, az Nvidia vezérigazgatója arról beszélt, hogy a tavaly eladott 60 millió táblagép 40 százaléka nem iPad volt, tehát nagy mértékben sikerült csökkenteni az Apple dominanciáját. A csipgyártó nehezen tudta kitölteni a rendelkezésére álló időt, és nem a technológiai alapokról volt szó, inkább bemutattak néhány szoftvert, amiket a táblagépekben lévő Nividia Tegra 3 csip hajt meg. A Splashtop THD nevű programmal például azt demonstrálták, hogy egy táblagépről milyen könnyen érhetünk el egy távoli windowsos pécét, amiről akár videókat is átjátszhatunk a tablet kijelzőjére.

Dél-koreai barátság

Fucsa páros a Samsung és az LG, mert hivatalosan nagyon utálják egymást, de kívülről szemlélve őket úgy tűnik, mintha szándékosan egymás kezét fogva menetelnének előre, hogy meghódítsák az elektronikai ipar csúcsait. A két dél-koreai vállalat a világ legnagyobb OLED tévéit mutatta be, 55 hüvelykes képátlóval. Mindkét tévé ezerszer gyorsabb, mint a hagyományos lcd és led tévék, de persze eltérő elnevezésű technológiák biztosítják a kiváló kontrasztot és a szép színeket (meg a borsos árat).

A Sony egy újfajta tévével rukkolt elő, amiben a ledek nem a háttérvilágítást biztosítják, hanem az apró fénykibocsátó diódák maguk a pixelek, a Sharp pedig egy 80 hüvelykes 3D tévét mutatott be.

A tévék piacán egy új játékos, a Lenovo is meglepő újítást mutatott be, egy kétmagos Snapdragon processzorra épülő, Android 4.0 operációs rendszert futtató K91 okostévét. A processzor könnyedén lejátssza a 1080p felbontású videókat, és a menüje nagyon gyorsan reagál a távirányító utasításaira. Az Androidnak hála a tévén több ezer különféle szoftver futtatható, az 5 megapixeles webkamerával nagy felbontásban cseveghetnek egymással a felhasználók; ez arcfelismerésre épülő azonosítást is lehetővé tesz, így a gyerekek könnyen elzárhatók a nem nekik szánt tartalmaktól.

Egyre közelebb van az a pillanat, amikor a tévé is annyit tud majd, mint egy számítógép. A Samsung is komoly teljesítményt, kétmagos, 1 gigahertzes processzort rak a felső árkategórába tartozó okostévéibe, így azok az Angry Birds futtatására is képesek. Az idei modellek a beépített kamerának és mikrofonnak hála hanggal és mozdulatokkal is vezérelhetők, és a felhasználó 5 gigabájtos online tárhelyet kap, hogy az oda feltöltött képeket, zenéket is videókat minden eszközön, tévén, táblagépen és telefonon is elérje.

A CES-t szervező szervezet, a Consumer Elecronic Association sajtóközleményben tudatta, hogy az idei CES rekordot ért el a show történetében. Az expo 3100 kiállító céget vonultat fel, ennyi még soha nem volt. Tavaly 2865 vállalat bérelt helyet a show-n, idén az előzetes – és ezek szerint óvatos – becslések 2700 kiállítót vártak. A várakozások szerint január 10. és 13. között 140 ezren látogatják majd a Las Vegas-i expót – mivel a látogatók nagy része maga is kiállító, lehet, hogy ezen a téren is új rekord születik.

A kiállítók nagyjából húszezer új terméket mutatnak be, persze ebben benne vannak az új telefontokok és a Távol-Kelet fröcsöntött csodái is, és nem kizárt, hogy a komolyabb kütyük közül a CEA olyanokat is beleszámol, amelyeket pár héttel vagy hónappal ezelőtt már megismerhetett a világ (például a Lumia 800 telefont, ami a CES több előadásának is szereplője volt).

A rekordszámú kiállító 17,1 hektáron terül el (ez csak a nettó kiállítótér, a standok közötti terület nincs beleszámolva), ez nagyjából 30 focipálya területe. A 3100 cég nem is fért el a legnagyobb Las Vegas-i konferenciaközpontban, az LVCC-ben, egy részük a Venetian kaszinóban és a Hiltonban kapott helyet. Tavaly 15,2 hektár elég volt a kiállítóknak.

Amikor a New Jersey-i Newark reptéren kiszedtek minket a sorból, és három rendész kérdezgette, hogy nem ismerünk-e egy bizonyos magyart, miközben táskánkat feltúrva még azt is megnézték, milyen felvételek vannak a videokameránkon, már lehetett sejteni, hogy ez nem mindennapi út lesz.

A Las Vegas-i CES-re indultunk, ahova így éppen Elvis születésnapján, január 8-án sikerült megérkeznünk – ilyenkor koszorúkkal ékesítik Vegas Elvis-szobrait (több is van), de ez igen visszafogott dolog a városban, ahol a mű-Velence műlagúnái között, műkarácsonyfák árnyékában lehet műjégpályán műkorcsolyázni.

A világ legnagyobb szórakoztató elektronikai expójának számító CES-t a Consumer Electronic Association szervezi, és ez a szervezet tette lehetővé azt is, hogy most a helyszínről tudósítsunk. A CEA-nak ugyanis létezik egy ösztöndíjprogramja, aminek lényege, hogy a csóró országok szakújságíróit kiviszik a CES-re, állják a repülőjegyet és szállást. Idén egy IDG-s kolléga, Virágh Márton mellett az Indexből ketten is befértünk a keretbe (Tóth Balázs és én).

Azt mondják, ami Vegasban történik, az Vegasban marad, de mi nem ezt valljuk: a látott kütyük mellett naplónkban azt is leírjuk majd, milyen viszontagságok történnek velünk a bűn városának nevezett településen, ami maga is olyan, mint egy expo, a kaszinógyártók éves vására. Egy italboltban máris megjegyezték az arcunkat, úgy emlékeznek ránk, mint a három csapzott férfira, aki egy „Liquor Store” feliratú helyen képes volt vásárolni egy darab hajkefét és egy darab fogkefét.

A következő napokban persze duhajabbak leszünk, rulettezni is fogunk – hogy mire teszünk majd, azt szavazza meg ön! És persze a munkát sem hanyagoljuk el, a hét végéig napi több cikkre számíthat tőlünk az év egyik legfontosabb tech expójáról.

A Consumer Electronics Show nagy múltú kiállítás, amit az is jelez, hogy sok technológiai újdonságot ezen a rendezvényen mutattak be először a nyilvánosságnak. A Philips például 1970-ben a CES-en prezentálta a videomagnót, több mint kétezer dollár volt az első modell. 1981-ben a videokamera is itt mutatkozott be, a következő évek pedig a Betamax-VHS háborúról szóltak az ágazatban és a CES-eken is.

Ha már a formátumoknál tartunk: a fontosabbakról mind a CES-en rántották le a leplet. 1974-ben a lézerdiszk, 1981-ben az előbbi spinoffjaként indult, a Sony és a Philips közös boszorkánykonyhájában fejlesztett cd, 1996-ban pedig a szintén iparági összefogással készült dvd volt az expo sztárja. 1998-ban a hdtv, 1999-ben pedig a digitális videorögzítés lopta el a show-t (az utóbbinál rögtön két versenyző: a ReplayTV és a TiVo), 2001-ben a plazmatévéről, 2009-ben pedig a 3D hdtv-ről szólt a CES. 2004 is emlékezetes év volt: ekkor feszült egymásnak először a blu-ray és a hd-dvd, harcuk még 2010-ben is tartott, akkor Toshiba nagy reklámkampánnyal próbált fordítani a formátumháborún, ma már tudjuk, hogy hiába.

A videojáték-ipar is fontos eseményként kezelte a CES-t a hetvenes-nyolcvanas években (vagyis amíg az ágazatnak nem voltak saját expói). 1975-ben az Atari otthoni Pong konzolját mutatták be a rendezvényen, a Commorode pedig két szupergépét is a CES-en leplezte le: 1982-ben a Commodore 64-et, 1984-ben pedig az Amigát. Egy évvel később a Nintendo tanította meg az expo látogatóinak a NES rövidítést. 1988-ban a Tetris mutatkozott be Vegasban a nyugati világnak (Alexszej Pajitynov már négy évvel korábban megalkotta a programot). Az utolsó nagy videojátékos bejelentés az első Xbox volt a 2001-es CES-en.

Mindegyik nemzetközi techkiállítás nagyjából ugyanarra a forgatókönyvre épül, aminek az első fejezete a Különösen Izgalmas Újítások bemutatásáról szól. Ezt az eseményt a Las Vegasban úgy hívják, hogy CES Unveiled, és mint minden más kiállításon, itt is ráksaláta és koktélok társaságában ismerhetők meg az új kütyük. Ezekkel a csalikkal próbáknak még nagyobb figyelmet kapni a mínusz egyedik nap válogatott kiállítói, amelyek többnyire kicsi és innovatív cégek. Az újságírók többsége a többi napon úgyis általában a nagy vállalatokra koncentrál, de a CES Unveiled azoknak a fejlesztéseknek is ad egy esélyt, amelyek mellett szemrebbenés nélkül elmenne az ultrabookkal és táblagéppel fanatizált tömeg.

Éppen ezért volt csalódás kicsit, hogy a nagy újítók majdnem fele idén valamilyen kütyütok vagy -tartó volt a vasárnapi CES Unveileden. Csodálatos, hogy már hihetetlenül ütésbiztos iPhone-tokok és fantasztikusan ízléses iPad-állványok gyártására képes az emberiség, de amikor átverekedtük magunkat egy-egy standhoz a zsúfolt tömegen – amit létrával közelekedő fotósok és segwayjel nyomuló veteránok tettek néhol kimondottan veszélyessé –, nem azt vártuk, hogy egy műanyagdarab előtt kell majd leborulnunk. Az emberben ilyenkor felmerül, hogy vajon mekkora összeg milyen szelekciós sztenderdek alapján kerül be egy-egy kis cég a krémbe. Az is feltűnő volt, hogy sok kiállított kütyüt már láttunk korábban. A mobillal irányított Parrot helikoptert például éppen két éve ugyanitt (igaz, a szoftvere azóta sokat fejlődött, látványos átfordulós manőverekre képes), de a Sony tabletjét is kipróbálhattuk már a legutóbbi IFÁ-n.

Termosztát és tűzhely is lehet szép

Azért szép számmal akadtak olyan kütyük is, amik megindították a nyáltermelésünket. Például a Nest nevű cég termosztátja, amely Apple-hatással próbálja felforgatni a fűtésvezérlők piacát. A cirkót irányító eszköz élőben még szebb, mint a képeken, és valóban nagyon egyszerűen, néhány csavarintással beállítható rajta, hogy mikor milyen hőmérséklet legyen a szobákban. A cég képviselője elmondta, hogy túl kicsik még, alig bírják teljesíteni az amerikai megrendeléseket, és majd akkor készítenek európai szabványoknak megfelelő berendezést, ha már erre is lesz szabad kapacitásuk.

A Bikn cég egy iPhone-tokból és néhány kulcstartóból álló készlettel rukkolt elő, amelyek segítségével megtalálhatjuk elveszett tárgyainkat. A telefonon futó szoftver jelet küld az elvesztett eszközre, ami elkezd hangosan sípolni, illetve a telefon kijelzőjén megjelenik a becsült távolsága.

A kulcstartóban nincs GPS, amivel méterre pontosan meg lehetne határozni a tárgy (vagy akár a kertben kószáló kutya) helyzetét. Ehelyett a hideg-meleg játékhoz hasonlóan jelzi, hogy közelebb kerültünk, vagy éppen távolodunk. Hatótávolsága 250 méter, persze attól függően, hogy milyen vastag betonfalak vannak köztünk és a keresett tárgy között.

A kulcstartó talán a legkisebb kütyü, amit a CES Unveiled mutatott, a legnagyobbnak pedig a Thermador Freedom tűzhely tűnt, amíg ki nem derült, hogy az asztal már nem a szerkezet része, vagyis az egész nem akkora, mint egy átlagos gáztűzhely, hanem nagyjából tíz centi vastag. Első látásra beleszerettünk: a kütyüt fedő üveglap alatt 48 indukciós főzőlap gondoskodik az étel melegítéséről, fokra pontosan szabályozható, és mivel mindegyik főzőlap érzékelős, a tűzhely tudja, hogy milyen felületen kell melegítenie, akkor is, ha kislábost teszünk rá, és akkor is, ha tepsit. Persze aranyárban mérik: majdnem ötezer dollárba kerül, majd ha júliusban megjelenik, viszont lesz Európában is (bár valószínűleg más néven).

Tessék, köcsög

Az Index helyszíni tudósítóinak különdíját a Sculpteo kapja, ügyesen megoldották az iPaden futó 3D nyomtatást. A felhasználónak nincs szüksége saját 3D nyomtatóra, mert a szoftverrel a kiválasztott formát beküldheti a cégnek, ők pedig legyártják és kipostázzák a tárgyat. A program olyat is tud, hogy egy fényképen megkeresi egy ember arcélét, és ez alapján készíti el egy köcsög egyedi formáját. Ennél finomabban nem is közölhetjük az ismerősünkkel, hogy mit gondolunk róla. Az elkészült tárgyak persze nem olcsók, egy kis bögrét 70 dollár körül vesztegetnek.

A rendezvényen volt pár tablet és okostelefon is, és megjelentek a speciális igényeket kiszolgáló eszközök, amelyek bizonyos szempontból túltesznek a piacot uraló Apple iPaden. Az emberek szeretnének a fürdőszobában netezni a táblagépükkel, ám ez a kütyüre nézve igen veszélyes, mert a víz tönkreteheti az elektronikát. A japán Fujitsu ezért készített el egy vízálló tabletet, ami mobilneten is működik, és Android operációs rendszer fut rajta. A beépített kamera segítségével érintés nélkül, a kijelző előtt hadonászva is lapozhatunk a weboldalon, így például főzés közben nem kell összemaszatolni a kijelzőt, ha tovább akarjuk olvasni a receptet.

A főzés népszerű tevékenység lehet a táblagéppel rendelkezők körében, mert a francia QOOQ is kimondottan erre készítette fel a konyhai mérlegre hasonlító eszközét. A QOOQ tabletben megtalálhatók a szokásos programok, van fotóalbum, mp3-lejátszó, jegyzetfüzet, Facebook- és Twitter-kliens, de az extra tartalmak teszik igazán érdekessé. Az eszközzel 3500 interaktív recept, főzős videók és újságok érhetők el, és ismert séfek adnak praktikus tanácsokat. Személyre szabott szolgáltatásokat kap a felhasználó, ám mindezért havidíjat kell fizetnie.

Már a híres százdolláros laptopnak is elkészült a táblagépes verziója. Az ARM processzorral és 8 hüvelykes érintőkijelzővel felszerelt eszközt a fejlődő országok oktatási piacára szánják, és még nem árulták el, hogy az átlagfelhasználók is vehetnek-e belőle. Az alapváltozat 100 dollárnál olcsóbb lesz, sőt, a megrendelő a 10 óra működést biztosító akkunál gyengébbet is kérhet, ha csökkenteni akarja az árat. Ugyanakkor a költség nőhet is, amennyiben napelemes és kurblis töltőt is kér a vevő.

iPadem pengetem

Hogy az innováció mennyire szabadon kezelt fogalom a CES-en, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ion Audio cég játékkütyüjei. Négy termékkel is a CES Unveileden voltak, ezekből kettő iCade, aminek a genezise népmesébe illő: egy geekoldal pár éve április elsején viccből olyan kütyüt kínált eladásra, ami játéktermi géppé alakítja az iPadet. Csak egy leleményes üzletember kellett hozzá, hogy a termék tréfából valósággá váljon. Az iCade-nek már iPhone-ra szabott kistestvére is van, első blikkre teljesen használhatatlan, legalábbis nem hisszük, hogy bárki asztali gépként szeretne játszani az okostelefonján. Inkább csak egy poén, és ezzel a kör be is zárul.

A másik két termékük a Guitar Apprentice és a Piano Apprentice, mindkettő erősen megkésettnek tűnik, évekkel a ritmusjátékok tündöklése után. A Piano Apprentice-en egy iPad funkcionál kottaként, illetve súgóként, egy apró zongorabillentyűzetre kell rácsattintani. A Guitar Apprentice-ben ezzel szemben az iPad a húrok helyén található, vagyis az embernek a kijelzőn kell maszatolnia a pengetéshez – és ezen a ponton kapnak sírógörcsöt azok, akinek már a Guitar Hero is sok volt. Egyébként mindkét kütyü zenélni próbál tanítani (száz dollárért adják a gitár-, illetve a zongorahüvelyt), de nem tűnnek túl kiforrott és céltudatos alkalmazásnak. Viszont mindkettőnek iPad a lelke, szóval nem kétséges, hogy sikeresek lehetnek. Az Ion pedig jó úton halad a fizetős léggitár kifejlesztéséhez.

A CES felvezetése hétfőn sajtókonferenciákkal, illetve este (magyar idő szerint már kedd hajnalban) a nyitóbeszéddel folytatódik. Steve Ballmer tartja majd, idén utoljára, ki nem hagynánk semmi pénzért

A bűnös város már lázasan készülődik a Consumer Electronics Show, vagyis az év legnagyobb elektronikai kiállításának a megnyitójára, ahol kiderül, hogy a következő 12 hónapban melyek lesznek a legmenőbb tévék, telefonok és táblagépek. A CES 2012 hivatalos nyitóbeszédét Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója tartja, aki utoljára áll a CES-en nagyközönség elé. A Microsoft nemrég bejelentette, hogy jövőre sem kiállítóként, sem előadóként nem kíván megjelenni az expón.

Steve Ballmer bizonyára elárulja a Windows 8 megjelenésének időpontját, és azt, hogy a mobilos Windows Phone milyen frissítéseket kap a jövőben. Más vállalatoktól is izgalmas beszédekre számítunk, hiszen a Mercedes Benz és a Ford, az Ericsson, valamint a Qualcomm és az Intel vezére is elárulja, hogy a mérnökeik milyen jövőt terveznek nekünk. Különösen érdekes lesz a Qualcomm és az Intel csatája, hiszen az előbbi vállalat a mobilok piacán erős, de most már laptopokba is készít csipeket, míg az utóbbi a pc-k piacát uralja, de a CES-en bemutatja a mobilokba szánt processzorait is.

Tévék

Hardverben és szoftverben is teljesen megújul a tévépiac, de az új kijelzőket csak a leggazdagabbak tudják majd megvenni maguknak. Az LG bemutat egy 55 hüvelykes OLED tévét – ez a kijelzőtechnológia eddig csak mobilokban el, és a Sony tavaly csak egy 11 hüvelykes modellel mert előrukkolni. Az LG 4 milliméter vékony tévéje elemzők szerint 5000 dollárba kerül majd. Állítólag a Samsungnak is lesz OLED tévéje. A másik nagy újdonság a 4K felbontású tévék piaci bevezetésének első hulláma lesz. Ezeknek a tévéknek négyszer nagyobb a felbontásuk, mint a full hd-nak is nevezett 1080p modelleknek.

A Samsung, az LG és a Sony is bemutatja a Google TV platformra épülő készülékeit, de egyelőre kérdéses, hogy mit szólnak ehhez az Egyesült Államokban nagyon erős kábeltévés és műholdas szolgáltatók. Bár egyre több ember használja a mozifilmeket, sorozatokat és más műsorokat kínáló online videotékákat, mint például a Netflixet és az iTunes-t, a tévés tartalom integrálása nélkül nem marad életben a Google TV.

Számítógépek

A tabletek és az okostelefonok növekvő népszerűsége háttérbe szorította a pc-t, de ezen változtathat az Intel új ultrabook platformja. Ezek a vékony, könnyű és gyors számítógépek lesznek a CES legnagyobb látványosságai, a gyártók körülbelül 30-50 ilyen modellt mutatnak be. Persze az izgalomból sokat elvesz, hogy az ultrabookok nagyon hasonlítanak egymásra. Mindegyik nagyjából ugyanolyan vékony, az Intel Sandy Bridge platformra épülnek, az SSD háttértárnak hála másodpercek alatt elindítják a Windowst, és igen hasonló a felszereltségük. A gyártók nem tudnak csodákat művelni a kis méretű házzal, amiben korlátozott számú alkatrész fér el.

Az ultrabooknak azonban új riválisai is megjelennek, és éppen az őt fenyegető tabletek irányából. Az Intel legnagyobb ellenlábasa, az ARM is bemutat olyan laptopokat, amik a processzoraira épülnek. Az ARM chipjei a mobiloktól és tabletektől a mosógépeken és tévéken át egészen az autókig sokféle eszközben megtalálhatók. Talán csak a számítógép volt a kivétel, egészen mostanáig. A tabeletekben használt négymagos ARM csipek (amiket a cég partnerei, például az Nvidia, a Texas Instruments és a Qualcomm gyártanak) elég erősek ahhoz, hogy egy rendes laptopot is meghajtsanak.

Egyetlen kérdés maradt: Milyen operációs rendszer lesz az ARM-os gépeken. A Windows 8 is fut majd ARM-on, de az még nem készült el. Az Android 4.0 elérhető, de túlzás lenne azt állítani, hogy minden tekintetben helyettesíteni tud egy pc-s operációs rendszert.

Tabletek és mobilok

Eszméletlen nagy számítási teljesítmény kerül az eszközökbe, a táblagépek után az okostelefonokban is megjelennek a négymagos processzorok – az ARM licence alapján készülő Tegra 3 és a Snapdragon S4 csipek. Ezen processzoroknak hála lehetővé válik, hogy a mobilokat egy nagyobb kijelzőre (vagy tévére) kötve használjuk, mint egy hagyományos számítógépet, vagy mint egy játékkonzolt.

A másik hardveres újdonság az Inteltől érkezik, az óriáscég ugyanis bemutatja a processzort, grafikus gyorsítót és RAM-ot magába foglaló Medfield platformot, ami androidos telefonokat hajt meg.

Sajnos a CES-en általában az amerikai piacra szánt mobilok jelennek meg, és a legtöbb gyártó a barcelonai Mobile World Congress idejére tartogatja a nagyágyúit, de biztosan látunk majd néhány LTE-hálózaton működő Windows Phone-os modellt, aminek már itthon is hasznát vehetjük a T-Mobile januárban elindított szolgáltatásával.

Windows 8

A szoftverek közül a cikk elején már emlegetett Windows 8-ot fogja övezni a legnagyobb figyelem, mert idén nagyon sok múlik a Microsoft operációs rendszerén. A sikere kulcsfontosságú az ultrabookok elterjedéséhez, az Intel mobilos csipjéhez is szükség van a hibrid rendszerre,  ami a Metro interfésszel egyszerűvé teszi a tableteken való használatát, ugyanakkor megvan benne a jól ismert Asztal is, amin a régi szoftvereinket használhatjuk, egérrel is billentyűzettel.

A CES-re idén több mint 140 ezer látogatót várnak, akik 167 ezer négyzetméternyi területen járhatják be 2700 kiállító pavilonjait. A látogatók között csak újságíróból lesz több mint ötezer, köztük két indexes is – a kedden kezdődő expóról a jövő héten végig tudósítunk majd helyszíni tesztekkel és riportokkal.

Álmodozhatunk arról, hogy egyszer Budapesten is lesz olyan show, mint amilyen a berlini IFA, hiszen a 1990-es években volt itt Compfair és IFABO is. Én is ezeken gyűjtöttem be az árlistákat, hogy olcsóbban tudjam összerakni a 486-os DX2-es gépemet, de egy ütős nemzetközi szakkiállítás teljesen más. Egy IFA-szerű show megrendezésére annyi esélyünk van, mint a 2020-as budapesti olimpiára.

A német ipar is elvinné a hátán

Az IFA a világ egyik vezető elektronikai kiállítása, amelynél csak a januárban Las Vegasban megtartott CES nagyobb. Tematikáját tágan értelmezik, gőzölős vasaló, nyomtató, tévé és laptop is látható a standokon, mindegyik korosztály talál valami érdekeset. A belépőjegy 15 euró, de ez jelképes összeg a kiállítás méretéhez képest. Huszonöt csarnokot töltenek meg a kütyük, és némelyik a világon először itt látható, mint például a Samsung Galaxy Tab Note, és olyan újítások is, mint a Sharp óriástévéje, amely úgy 8-10 év múlva kerül a boltokba.

A kiállítók személyzete nem csak az eladásra koncentrál, szórakoztatják és oktatják is a látogatókat. Persze, találkoztam néhány síkhülyével is, akinek halvány fogalma sem volt az általa bemutatandó termékről. Az elég problémás, ha egy hifigyártó nem érti a DLNA DMR móddal kapcsolatos kérdésemet, és ha a tablettel rohangáló hosztesz egyedi újdonságnak tartja a Honeycomb rendszert. Többségük azonban ügyes és segítőkész volt, és nem csak az újságírókat ugrálták körbe, bárkivel szóba elegyedtek.

Azért csak Berlinben lehet ilyen óriáskiállítást szervezni, mert a német ipar önmagában is csordultig megtölt 4-5 csarnokot. Az országnak sok kiváló gyártója van – AEG, Blaupunkt, Loewe, Grundig, Bosch, Kärcher, Siemens, Hama, hogy csak a legismertebbeket említsem. Az IFA azonban nemzetközi vásár, és a gazdag német piac meghódítása érdekében a világ bármely gyártója hajlandó komolyabb lépéseket tenni.

Kenyeret és cirkuszt

A helyszín, a Berlin Messe infrastruktúrája szinte hibátlan. Van pihenőszoba, külön csarnok a gyermekeknek, és minden sarkon virsli, sör, üdítő és ingyenes mosdó. A főtéren minden nap koncertet tartanak, és a színpad előtt ugráló tömegből ítélve egészen biztos, hogy nem D kategóriás sztárokat vittek oda.

A nagyobb belépődíjat fizető látogatókat kisbuszok, a fontos üzletembereket luxusautók szállítják a vásár területén. Ez is fontos része az IFA-nak, sikerét részben annak is köszönheti, hogy az üzleti élet egyik jelentős eseménye, ahol a gyártók és a kereskedők minden évben több milliárd euró értékben kötnek megállapodásokat.

Gadget show

Magyarországon hiányzik az ipari háttér, vevőből is nagyságrendekkel kevesebb van, de ez nem tántorította el a Gadget Expo szervezőit, akik decemberben a bronzhétvégén akarják kütyükkel megtölteni a Syma csarnokot. Lesznek hifik, fényképezők, játékkonzolok és számítógépek, mobilok és háztartási berendezések, hogy mindenki megtalálja a számára érdekes eszközöket.

Nem érdemes az IFA méreteiben gondolkozni, már az is nagy eredmény lenne, ha egy jó helyi rendezvény összejönne, és egy helyen láthatnánk a teljes hazai kínálatot. A szervezők erre törekednek, és azt ígérik, hogy kedvezményesen lehet majd vásárolni a kiállítóktól. De az is biztos, hogy belépődíjat kell fizetni. A Gadget Expo sikere a kiállítókon múlik; azon, hogy képesek-e a látogatók színvonalas szórakozatására, vagy leragadtak a szórólapok osztogasánál, ami már az 1990-es években is kevésnek bizonyult.

Az iRobot egy új robotporszívót mutatott be a berlini IFA kiállításon. A hírek szerint az új gépnek hosszabb az akkumulátor-élettartama, érintőfelülettel kezelhető. A Roomba névre hallgató porszívók népszerűen az Egyesült Államokban, és már Európában is egyre többen használják.

A rendszer érzékelői és programja segítségével minden másodpercben 64 alkalommal figyeli a környezetét, és tucatnyi viselkedés mintát kombinálva takarít.

A Samsung önként eltávolította a berlini IFA kiállításról a Galaxy Tab 7.7 tableteket és a létezésükre utaló nyomokat, mégpedig az Apple jogi támadásai miatt. A kaliforniai gyártó egy nagyobb méretű tablet, a Galaxy Tab 10.1 miatt indított eljárást a Samsung ellen, és teljesen érthetetlen, hogy ebben az ügyben miért lehet érintett a 7.7-es változat. Olyan ez, mintha a Ferrari beperelné az Alfát, mert az utóbbinak is vannak piros és sportos autói.

A Galaxy Tab 7.7 már a mérete miatt sem lehet az iPad másolata, hiszen majdnem két hüvelykkel kisebb a kijelzője, ráadásul az előlapján egyetlen gomb sincs, csak a kijelző felületén lehet vezérelni. Azt sem ártana figyelembe venni, hogy a Samsung főmenüjében egy bazi nagy óra és időjárás widget terpeszkedik, míg az Apple menüjében csak színes négyzetek sorakoznak, mint egy bonbonok a dobozukban.

Az egyik csak bejön nekik

A Samsungnak a 3-10 hüvelykes képátlós tartományban minden méretben vannak eszközei, de nem gondolom, hogy ez a gyártó bizonytalanságának a jele. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a Samsung végre megtalálta az ideális méreteket, amelyeknél még nincs olyan érzésünk, hogy egy számítógépet cipelünk magunkkal. A 7.7-es változat simán farmerzsebbe csúsztatható, míg az 5.3 hüvelykes Note az öltönyzsebben is simán elfér.

A Galaxy Tab 7.7 egy kézzel is kényelmesen megtartható, ami részben a vékonyságának köszönhető. Kijelzője nagyon fényes, és talán egy kicsit harsányak a színei, ám az is igaz, hogy ettől lesznek szépek a könyvesboltban megvehető magazinok digitális másolatai.

A kijelző kisebb méretének, és az ehhez tartozó nagy (1280x800 pixeles) felbontásnak egyik hátránya, hogy a virtuális billentyűzet kis méretű, nehezebb rajta írni, mint a 10.1-es tableteken. Az Android Honeycomb rendszerhez tartozó vezérlőgombok is nagyon aprók, nehezebb azokat pontosan eltalálni.

Nagyon okos újítás a Samsungtól, hogy a kijelző alján elterülő fekete sávot hasznossá tette, itt minialkalmazásokat lehet elindítani, amelyek bármely más alkalmazás kezelőfelülete előtt meg tudnak jelenni. Például olvasgatjuk az Indexen a svájci frank újabb szárnyalásáról szóló cikket, közben előkapjuk a számológépet, és - miközben egyszerre látjuk a cikk számait és a számológépet - gyorsan kikalkuláljuk, hogy a következő hónapban mennyivel leszünk szegényebbek.

Izomból eveznek

A kis méretű, csupán 335 grammos gép 21 megabites sebességgel tud szörfölni a mobilhálózaton, a processzora 1,4 GHz-es, és 16, 32 vagy 64 gigabájtos alapmemóriája akár további 32 GB-tal is bővíhető, ha beleraknak egy microSD memóriakártyát. Egyébként a gépelést, ha nagyon muszáj, meg lehet oldani billentyűzetes dokkolóval is.

Nagyon hasonló a Galaxy Note tudása, az 5,3 hüvelykes kijelzővel szerelt tabletnek is 1280x800 pixeles felbontása, 21 megabites a letöltési sebessége és 1,4 gigás a processzora, de ez csak 16 vagy 32 GB beépített memóriával kapható. A Note fő attrakciója a hozzá tartozó toll, amellyel ugyanolyan jól lehet rajzolni, mint az általam korábban tesztelt HTC Flyer kijelzőjén.

Egyedülálló ökörség

Szándékosan kihagytam a Galaxy Tab 7.7 egyik fontos tulajdonságát, mert számomra csak a Sony standjánál derült ki, hogy a Samsung milyen ügyesen tudta titokban tartani új táblagépének adatait. Elkaptam a Sony egyik hoszteszét és rögtön rátértem a lényegre: kértem mutassa meg nekem a Tablet S egyedi extráit.

Azt mondta, hogy az egyik a DLNA, ami persze rohadtul nem igaz, mert az szinte mindegyik tableten van ilyen médialejátszó. A másik pedig az infra port lett volna, ami szerinte egyedülálló, de a valóság ezzel szemben az, hogy a Galaxy Tab 7.7-en is van. Valószínűleg túl korán kapta meg a kiképzést, és csak droidként ismételgette a betanult infókat. Ennél a tabletnél tehát nem maradt más egyedi extra, mint a kialakítás, vagyis az, hogy a műanyag váz oldalról nézve elnyújtott csepp alakú.

A hosztesz azt se nagyon tudta, hogy mi az Android Honeycom beépített funkciója, és mit tett hozzá a Sony, ezért a tudatlanságában hagytam és rávetettem magam következő áldozatomra, az összehajtható két kijelzős Tablet P-re. Extravagáns, praktikus, dizájnos, itt-ott egy kicsit kidolgozatlan a szoftvere, de nagyon megtetszett. Összehajtva olyan, mintha egy gorilla óriási szemüvegtokja lenne, szétnyitva meg olyan, mint egy feltuningolt Nindendo DS.

Szokatlan látvány, hogy gördítés közben a cikk két síkban csúszkál, de az látszik, hogy a Sony nagyon jól összehangolta a két kijelzőn a tartalom mozgását. A szoftverek közül az ekönyvolvasó jól használja ki a dupla kijelzőt, mindegyiken egy-egy lap látható. A naptárnál az egyik oldalon a heti nézet, a másikon a hónap napjai, a levelezőben az egyik oldalon az emailek listája, a másikon a megnyitott levél tartalma jelenik meg. A két kijelzős játék azonban nagyon béna, mert a felső kijelzőnek csak a kétharmadát foglalja el a tartalom.

A Samsung és a Sony új tabletjei egyértelműen azt mutatják, hogy az ázsiai gyártók egyedi formákkal, újításokkal próbálják megkülönböztetni magukat az Apple-től. Nekem úgy tűnik, jó irányba haladnak, bár a Sony furcsa szemüvegtokja bizonyára inkább a divatbolondokat vonzza majd, és a Samsung hagyományos, lap formájú gépei iránt lehet nagyobb kereslet.

Az IFA 2011 hivatalos jelmondata, a "Get in touch" egyszerre utal az érintőkijelzők elterjedésére és a mindent összekötő internetre, ám a gyártók úgy tűnik egészen más tematikát választottak maguknak. Akármerre néz az ember, az okosság, a "smart" a fő üzenet. Az okotelefon már szinte lejárt lemez, és ez a februáronként megrendezett Mobile World Congress témája, ezért az IFA kiállítói inkább más eszközökre koncentrálnak. Leginkább az okostévékre.

Az Apple úgy is hatással tudott lenni a tévék piacára, hogy egyáltalán nincs tévékészüléke. Legalábbis egyelőre, az Apple-fanok már jó ideje azt rebesgetik, hogy az amerikai cég is előáll egy tévével, úgyis csak az Apple TV nevű médialejátszóját kellen egybeépítenie egy jó kijelzővel.

A tévégyártóknak az is elég volt, hogy látták az iPhone sikerét, amely az okostelefonok piacán bebizonyította, az internetes tartalmak is pénzzé tehetők. A tévés cégek lemásolták a modellt, szoftverboltokat és online szolgáltatásokat telepítettek a készülékeikre.

Az idei IFA meggyőzött arról, hogy a tévéken a Facebook és a böngésző ikonja már nem csak egy drága dísz, hanem valóban használható.

Valamennyi megahertzes

Nagyon eltérőek a készülékek, de egy közös pontot azért találtam: egyik gyártó sem szeret beszélni a tévébe épített hardverekről. Ennek mindenképpen változnia kell, mert a processzor sebessége – ugyanúgy, mint a pc esetében – messzemenően meghatározza a felhasználói élményt. Ha gyors, akkor gombnyomásra ugrik a böngésző, ha lassú, akkor másodpercekig nézhetjük a várakozást jelző homokórát, és szar lesz a felhasználói élmény.

Szerencsére az Opera Software munkatársainak van némi rálátásuk a piacra, hiszen több tucat tévégyártónak adták el a netes platformjukat, amelyen alkalmazások futtathatók, tartozik hozzá böngésző és szoftverbolt is. Annyit tudtak mondani, hogy a jelenleg kapható olcsóbb okostévékben 400-800 MHz-es processzorok vannak, és ők úgy lőtték be a szoftverüket, hogy az alsó kategóriás tévéken is működjön.

Az IFA-n persze mindegyik gyártó csúcskategóriás tévéken mutatta be a netes szolgáltatásait, de ezek közt is érezhető volt a különbség, mind sebességben, mind a kezelhetőségben.

Vezérlő elvek

A nagy gyártók közül a Philips gyenge játékosnak tűnt. Arra a kérdésre, hogy mennyi alkalmazás tölthető le a tévére és hol van a menüben a szoftverbolt, a hosztesz úgy nézett rám, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. A wifis kapcsolattal ellátott Philips tévé iPad tablettel is távirányítható, de a készülék lassan reagált az utasításokra. A gyártó ráadásul csak annyit tett, hogy a távirányítón lévő gombokat átültette egy tabletre telepíthető szoftverre.

Sokkal ügyesebb volt a Panasonic, wifis tévéinél (a csúcskategóriás, GT és VT-sorozattal demóztak) az iPad egérként és billentyűzetként is funkcionál. A táblagépre letölthető program felületén van egy nagy terület, amellyel majdnem úgy lapozhatunk a menüben, mintha egy laptop érintésérzékeny tapipadját használnánk. Azért írtam, hogy csak majdnem, mert a Panasonic tévéin nem jelenik meg a kurzor, csak a menü bejegyzései közt lehet lépkedni.

A legügyesebb megoldás LG-é, a dél-koreai gyártónak van egy távirányítója, amely pont úgy működik, mint a Nintendo Wii kontrollere. Használatakor megjelenik egy egérmutató a kijelzőn, és pillanatok alatt a megfelelő gombra bökhetünk. Ez a szöveg bevitelét is jelentősen felgyorsítja, amikor be kell írni egy weboldal címét a böngészőbe.

Az összes gyártót figyelembe véve a Panasonic csúcsmodelljei tűntek a legfürgébbnek, nagyon gyorsan lehetett a menüben lépkedni. Kérdésemre annyit mondtak, hogy nincs értelme megahertzekről beszélni, legyen elég annyi, hogy egy sokmagos, egyedi fejlesztésű processzor dolgozik a tévében, ami nagyjából olyan gyors, mint az iPad. A Panasonic azonban fekete pontot érdemel azért, mert a nagy dérrel-dúrral bejelentett Viera Connect szoftverboltjában még mindig csak 30 program elérhető.

A szoftverek száma alapján a Samsung vezet. A vállalat azt a célt tűzte ki 2011-re, hogy a szoftverboltjában 1000 alkalmazás legyen. Az IFA-n bejelentette, hogy már most megvan 900 app, és a jelenlegi növekedési ütem alapján szeptemberben teljesítik az éves célt. A Samsung tévéi az IFA-n tett próbálkozásaim alapján nem voltak feltűnően fürgék, de elfogadható a menürendszer reakcióideje.

Ígéretes a Sony által bemutatott androidos modell, amely eddig csak az USA-ban volt kapható, most jön az európai piacokra. Ezen is nagyon kevés app van, de a japán cég képviselője azt mondta, az európai forgalmazás kezdetekor elérhető lesz a tévés Android Market, és ezer szoftver közül lehet majd válogatni. Ennek a tévének is fürge a menüje, és a Chrome böngészőben gyorsan, szépen jelennek meg a weboldalak. Viszont az is kiderül, hogy nem szabad vadul nyomkodni a gombokat, mert akkor az alkalmazás csúnyán lefagy.

Egyébként annak is lehet okosabb a tévéje, aki pár évvel ezelőtt vett magának drága plazmatévét, és még hiányoznak belőle az internetes funkciók. A RaidSonic bemutatott egy 25 ezer forintos médialejátszót, amely amellett, hogy Flash-t kezelő böngésző van rajta, és netes tartalmakat tud megjeleníteni, még fájlszerverként és full HD médialejátszóként is működik. Meglepően gyors volt a menüje, figyelembe véve azt is, hogy a kütyü az alsó árkategóriába tartozik.

Tévé mindenkinek kell

Mindegyik gyártó a fiatalokra koncentrál, nekik való tartalmakat kínálnak az okostévéken, ám ha valóban el akarják terjeszteni az okostévéket, akkor muszáj lesz figyelniük az idősebb korosztály igényeire is. Ebben szeretne segíteni a német Fraunhofer kutatóintézet, mégpedig egy olyan szoftverrel, amellyel olcsón egyedi igényekre szabható a tévék kezelőfelülete. Nem kiscicás háttérképről meg színes ikonokról van szó, hanem egyedi vezérlési módszerekről, mint például a hangutasítás, a távirányítók, a gesztusok, illetve ezek kombinációja. Az a cél, hogy a megváltozott képességű időseknek is szórakoztatónak, hasznosnak tallálják az okostévéket.

Ehhez a projekthez kapcsolódik a Cambridge Egyetem szoftvere is, amellyel a fejlesztők a korral járó változásokat tudják szimulálni, és ennek köszönhetően megtudják, az idősek esetében milyen lesz a felhasználói élmény.

Egyik kedvenc témám a 3D, ezért végigfutottam az IFA pavilonjain, hogy ezen a területen mi újat mutatnak a gyártók. Az Epson projektoros mozitermében egy jókora szemüveget nyomtak a fejemre, néztem meredten a homályos képet, persze nem volt bekapcsolva a szemüveg. Oda kell figyelni, ez nem úgy van, hogy az ember megkívánja a 3D-t, és már élvezi is. Hátrányban vannak a nem szemüveges emberek, akik csak úgy figyelik a világot.

Az LG-nél jól oldották meg a helyzetet, a pavilon két bejáratánál rögtön a látogatók kezébe nyomtak egy könnyű, kényelmes, és többé-kevésbé divatos szemüveget, ami az egész teremben használható volt, mert mindegyik cinema 3D megjelenítővel kompatibilis. Voltak ott szemüveg nélkül használható kijelzők is, de hiába céloztam be a fejemmel a jó látószöget egy lassú jelenetnél (ilyenkor tökéletes volt a 3D élmény), gyorsabb mozgásoknál szétesett a térhatás. Még dolgozni kell rajta.

Ezután a Sharp pavilonjában egy óriáskijelző előtt gyökeret eresztett a lábam. Az emberek gyanakodva méregették a falra helyezett kijelzőt, és minden második látogató azt kérdezte a hosztesztől: Ez ugye 3D? A hosztesz pedig készségesen válaszolt: Nem, ez két dimenziós.

Amíg nem láttam ezt a 85 hüvelykes monitort, őrültségnek tartottam az 1920x1080 pixeles, azaz körülbelül 2 megapixeles full HD felbontás további növelését. A Sharp és az NHK által közösen kifejlesztett 8K4K kijelző azonban olyan gyönyörű, olyan valósághű volt, hogy szinte sírva fakadtam a látványtól. Pusztán a kamera mélységélessége elegendő volt a térhatás eléréséhez. A 8K4K felbontás egyébként 7680x4320 képpontot jelent, azaz nagyjából 33 megapixeles.

A japán cég csak azért hozta el Európába a kijelzőjét, hogy mi is lássuk, létezik. Elterjedésére még várni kell az első 8K4K felbontású kísérleti adás nagyjából 2020-ban lesz. Addigra pedig a 3D technológiák is olyan fejlettségi szintre juthatnak, hogy könnyet csalogatnak a szemünkbe.

A berlini IFA-n a Dell hű maradt magához és új laptopokat mutatott be, köztük az új Inspiron 14z laptopját. Az Inspiron 14z második generációs Intel Core processzorral, HD kijelzővel, beépített HD webkamerával és SRS Premium hangrendszerrel érkezik szeptember végén. A 6 cellás akkumulátor 9 óra megszakítás nélküli működést biztosít.

Az Inspiron 14z a Dell erőteljes, ugyanakkor vékony termékeket felvonultató családjának legfrissebb darabja. A laptop fekete és piros színekben lesz elérhető, Microsoft Windows 7 operációs rendszerrel, beépített médiakártya-olvasóval, WiFi, Bluetooth 3.0 és USB 3.0 támogatással.

A laptop akár 8GB memóriával és akár 750GB-os háttértárral is választható, emellett optikai DVD-RW meghajtóval érkezik.

Az lcd kijelzőket csak a méteres képátló, a 3D, vagy a megapixelek teszik hasznossá és érdekessé? Tévedés. Az iMPROV electronics készített egy digitális palatáblát, Boogie Board a neve, ami egyszerű, mint a palakő, mégis megkockáztatom, hogy ez az évtized egyik legnagyszerűbb találmánya. Írni lehet rá és letörölni, illetve a most bemutatott verzióról már számítógépre is menthetjük a firkálmányunkat.

Maga az eszköz egy 9,5 hüvelykes képátlójú, érintésérzékeny felületű, speciális tollal írható monokróm lcd kijelző, amire ötvenezerszer írhatunk. Napi tíz jegyzettel is több mint egy évtizedig elvagyunk vele. Csak akkor használ áramot, amikor töröljük a kijelző tartalmát, és a gyártó becslése szerint az akku egy töltéssel egy hetet bír ki.

Nehezen tudom visszafogni magam: fantasztikus ötlet, pillanatok alatt megszerethető, és nem kell semmilyen menürendszer használatát elsajátítani. Hosszú percekig álltam a gyártó standjánál, újra és újra rajzoltam a kütyüre. Míves bőr kötésben menőbb, mint a drága Moleskin jegyzettömbök.

Kis módosítással ideális iskolai eszköz lenne, hiszen a diák rajzol és ír valamit, a tanár beszedi a jegyzeteket és lementi róla az adatokat. Csupán azt kell megoldani, hogy adott eszközhöz hozzá lehessen rendelni a diák nevét. Nem kellene többé papírra dolgozatot írni, a beszedett munka a szülőnek is egy gombnyomással elküldhető lenne, bizonyítékként, vagy ezért, hogy tudja, miből kell a gyermeket jobban felkészítenie.

Az első - még menteni nem tudó - változat 45-60 euróba került, ami drágának tűnhet, ám ha az élettartamát is figyelembe vesszük, ez igazán nem nagy ár érte. Az új, usb-s változat csak november 1-jén kerül a boltokba.

A berlini IFA mindegyik standján vannak táblagépek, de a pc-t ettől még nem nevezhetjük teljesen halottnak. A processzorgyártó Intel által bemutatott alacsony fogyasztású platform segítségével a gyártók olyan vékony és gyors laptopokkal állnak elő, amelyek a Macbook Airhez hasonlóak, azzal a lényeges különbséggel, hogy ezeken a gépeken nem Mac OS X, hanem Windows 7 fut.

A Lenovo U300 nevű laptopja a kínai vállalat logójától eltekintve pont úgy is néz ki, mint az Apple gépe. A Lenovo U300 is alumíniumból készült, gombjai közt milliméteres rés van, nem levehető az akkuja és nagyon könnyű.

Nem ventilátorral vezetik el a processzor hőjét – az részben egy oldalsó nyíláson, részben pedig a gombok mellett távozik. Magyarán a laptop nem melegíti fel a combjainkat, viszont télen is kiülhetünk vele a teraszra, és nem fagynak le az ujjaink gépelés közben. A gombok nagyon jól használhatók, mint ahogy a hatalmas, fél tenyérnyi, több ujj mozdulatait érzékelő tapipad is.

Viszonylag drága laptopról van szó, 999 euróról indul az ára, de a mobil munkaerőnek ideális eszköz lehet. Nincs benne optikai meghajtó, tehát nem kell fölöslegesen magunkkal cipelni egy házimozi rendszert. SSD meghajtója fürgévé teszi, és úgy állították be, hogy a Windows 7 kevesebb mint fél perc alatt elinduljon. Így amikor szükségünk van a gépre, az szinte azonnal a rendelkezésünkre áll.

Felhasználói élményben a Lenovo Thinkpad tablet is nagyon jó, ennek az érintőkijelzőjét ugyanis nemcsak ujjakkal, hanem a tollal is lehet böködni. Először szokatlan volt úgy írni, hogy a tenyerem oldalával rá kellett támaszkodnom a kijelzőre – ez tollal való írás közben elkerülhetetlen –, de a gépet ez csöppet sem zavarta, pontosan felismerte a beírt szavakat. A jegyzettömbben lehet szabad rajz módban firkálni, kézírás módban pedig szépen sorba rendezi a szavainkat. Egyetlen hibája a tabletnek, hogy nagyon vastag.

Kompakt, ikerobjektíves 2D/3D kézi kamerát mutatott be a Panasonic a berlini IFA kiállításon. Állításuk szerint az új modell áthidalja a szakadékot az amatőr és a professzionális felhasználók között, így ideális eszköz a filmezéshez például fiatal művészeknek és filmeseknek, vagy bárkinek, aki televíziós minőségű videofelvételeket szeretne készíteni.

A Panasonic Dupla 3MOS-rendszere két 3MOS-érzékelőt tartalmaz, amelyek 6,57 millió pixeles valós felbontásukkal 2D-ben és 3D-ben egyaránt jó minőséget biztosítanak. A két nagy átmérőjű F1,5-es objektív pedig egymástól függetlenül, a bal, illetve a jobb oldalon helyezkedik el, és kamkorderek közt elsőként Nano Surface Coating bevonattal rendelkezik, amely jelentős mértékben csökkenti a szellemképesedést és a becsillanást.

Kompakt méretének köszönhetően a készülék könnyen hordozható. Az ikerobjektív számtalan felvételkészítési szituációban használható, a 32 mm-es nagylátószögtől (2D-felvétel esetén 29,8 mm) a 10-szeres optikai zoomig (2D-felvétel esetén 12-szeres, Intelligens Zoommal 23-szoros).

A Dolby Digital 5.1 csatornás térhang-, illetve a kétcsatornás sztereó hangrögzítéshez beépített mikrofon áll rendelkezésre, de a HDC-Z10000 ezenkívül két XLR-audiobemenettel is rendelkezik 48 V-os fantomtáppal ellátva, amelyek külső mikrofon csatlakoztatását is lehetővé teszik.

A Toshiba az IFA nemzetközi kiállításon bemutatta az ultravékony, 25,7 cm-es (10,1 hüvelykes) képátlójú AT200 tableten. A tablet alig 7,7 mm vastag, egyelőre ez a legvékonyabb androidos tablet a piacon. Súlya 558 gramm.

Szinte minden szükséges porttal és csatlakozóval fel van szerelve: van benne microUSB, microSD, microHDMI. A tableten Android Honeycomb 3.2 fut. Akkumulátora nyolc órányi videónézést enged.

Kijelzője tehát 10,1 inches, felbontása 1280x800 pixeles. A processzora kétmagos 1,2 GHz-es, és 1GB RAM-ot tettek bele. Belső tárhelye legfeljebb 64 GB lehet, persze kisebb modelleket is lehet majd venni.

A Toshiba AT200 Magyarországon előreláthatólag 2011 novemberétől lesz kapható.

Néhány cég már az IFA nulladik napján megmutatta újdonságait a sajtónak, talán attól tartva, hogy nyüzsgő kiállításon a plazmatévére és táblagépre hajtó emberek szemrebbenés nélkül elhúznak a standjuk mellett. Ez biztosan nem lenne így a Native Union esetében, hiszen a cég aranyszínű és kristályokkal kirakott telefonkagylókat árul, amelyek jack dugóval köthetők a mobilra.

Állítólag Lenny Kravitz is vett egyet, de az extravagáns sztár nem a 3100 kristállyal kirakott modellt választotta, hanem egy szolidabb kinézetűt. Talán az árazást rontották el, a 600 eurós kiegészítő nem elég drága ahhoz, hogy fel lehessen vágni vele a csóróbb haverok előtt.

Egy vásáron sokkal nehezebb bemutatni az adattárolási vívmányokat, még akkor is, ha azok a mobilok és a tabletek használatát könnyítik meg. A Pogoplug egy apró fekete doboz, amelyet otthon rákötünk a wifi routerre, rádugunk egy usb merevlemezt vagy egy sd-kártyát, és az ezeken tárolt fájlokat bárhol a világban elérjük. A iOS-re vagy Androidra telepített szoftverrel pedig a képeinket rögtön fel is tölthetjük az otthoni tárolóra. Az 59 euróba kerülő Pogoplug segítségével meg is oszthatjuk fájljainkat, emailben küldhetjük el a letöltés linkjét az ismerőseinknek.

Aki nem otthon szeretné tárolni a fájljait, hanem a mobilját, laptopját vagy táblagépét szeretné kibővíteni 500 GB tárhellyel, annak a Seagate nyújt megoldást. A GoFlex Satellite egy 199 eurós hordozható merevlemez, amely saját akkuról 5 órán át működik, és a beleépített wifi hotspottal lehet elérni. Böngészőből tudjuk megtalálni a fájlokat, így gyakorlatilag bármilyen platformmal kompatibilis. Három eszköz képes csatlakozni rá, és a felhasználók egyszerre három különböző full HD filmet lejátszhatnak róla.

Ott volt a bemutatón a Samsung Galaxy Tab 7.7-es változata is, amely pont befér egy farmernagydrág farzsebébe, már a táblagépekre szánt Android Honeycomb fut rajta, és a kijelzője egyszerűen gyönyörű, élénkek a színei és széles szögből látható.

Az igazán menő geekek persze nem táblagépen néznek filmeket, hanem fejen hordható kijelzőn. A Vuzix STAR 1200 a 3D videolejátszót ötvözi a kiterjesztett valósággal, tehát egyszerre láthatjuk az előttünk lévő valóságos tájat, valamint a kijelző által elé vetített virtuális tárgyakat. Nem hétköznapi eszköz, talán az építészek tudják jól kihasználni, hiszen a helyére vetítve láthatják a tervezett épületeket. A 4200 eurós szemüveg nehéz és nem is túl dizájnos, folyamatosan az volt az érzésem, hogy lecsúszik a fejemről.