A férfiaktól este hat óra körül érdemes kérni valamit, mert olyankor a legengedékenyebbek - derítette ki egy brit felmérés.

A legrosszabb időpont délután három, olyankor a legelutasítóbbak. Az ezer főre kiterjedő felmérést egy gyógyszergyár rendelte meg. Kiderült az is, hogy előléptetésért folyamodni legjobb délután egykor, nem pedig a nap kezdetén.

A megkérdezett 1019 ember 86 százaléka azt mondta, ismeri napi hangulathullámzását.

A Daily Telegraph című lap a jelenségről megkérdezte Evie Bentley bioritmus-szakértő pszichológust, aki megerősítette, hogy mindenki fizikai, szellemi, érzelmi közérzetét nagyban befolyásolja természetes bioritmusa

A Social Cognitive and Affective Neuroscience című szaklap internetes oldalán kedden megjelent tanulmányban a tudósok megállapították, hogy annál kevesebb aktivitás mutatkozik az érzelmi reakciókért felelős agyi területeken, minél több erőszakos képet láttak a kamaszok.

Az érintett agyi területek normális esetben az agresszív viselkedés fékjeként működnek - mutatott rá Jordan Grafman amerikai kutató. - Ha ez a funkció megszűnik, növekszik annak a veszélye, hogy elfogadják az agresszivitást mint megfelelő viselkedési formát. Ugyanakkor a kutató azt is megjegyezte, hogy az erőszakos viselkedés mögötti okok annyira komplexek, hogy nem lehet laboratóriumi körülmények között vizsgálni.

A közhiedelem szerint egy hosszú kapcsolat során legalább annyira megismerjük a másikat, mint saját magunkat. Egy svájci kutatás most azonban ellentmond ennek. Ez alapján az emberek annál kevésbé ismerik partnerüket, minél tovább együtt vannak vele.

A Bázeli Egyetem pszichológusai 78 pár tagjaitól kérdezték meg, hogy partnerük három témakörön belül mit szeret és mit nem. 58 pár csupán néhány éve élt együtt, míg a többi húsz már több mint negyven éve. A fiatalabbak gyakran jobban képben voltak kedvesükkel kapcsolatban, mint az idősek - írják a kutatók a Journal of Consumer Psychology című szaklapban.

A kaliforniai Stanford Egyetem orvosi karának kutatói szerelmes egyetemi hallgatókon végeztek kísérleteket. Olyan párokat választottak ki, akik legfeljebb kilenc hónapja voltak együtt. Szándékosan összpontosítottak a szenvedélyes szerelem korai szakaszára - magyarázta Sean Mackey, a kutatás vezetője. Olyan alanyokra volt szükségük, akik szinte megszállottan gondolnak és vágynak szerelmükre.

Mivel a szerelem e korai szakasza igen hasonló egy függőséghez, a kutatók azt gyanították, hogy érzületei ugyanazokon az agyterületeken alakulnak ki, mint a függőség hatásai.

A tizenöt kiválasztott résztvevőnek hoznia kellett egy-egy fényképet szerelméről, illetve egy számára éppoly vonzó ismerősről. A kutatók felváltva mutatták fel nekik a fényképeket, miközben az alanyok kezében hőstimulátort hevítettek fel, hogy enyhe fájdalmat idézzenek elő. Ezzel egy időben a kutatók mágneses rezonancia tomográffal jegyezték fel az agy aktivitását.

A hallgatóknak ezen kívül figyelemelterelő kérdéseket is feltettek, kizárandó azt az eshetőséget, hogy a szerelem csak figyelemelterelő hatása miatt mérsékli a fájdalmat.

Az eredmények szerint a szerelem és a figyelem elterelése egyaránt csökkenti a fájdalmat, és mindkettő hatékonyabb, mint a vonzó ismerősre vetett pillantás. A két folyamat közben azonban eltérő agyterületek aktiválódnak: míg a szerelem fájdalomcsillapító hatása az archaikus területeken, a figyelemelterelés a nagyagy magasabban fejlett részein vált ki aktivitást. A jelenség ahhoz a folyamathoz hasonlítható, amely fájdalomcsillapítók, ópium vagy kokain bevételekor zajlik le.

Aki épp nem szerelmes, annak is van esélye az alternatív fájdalomcsillapításra. Vidám filmek vetítése közben a kísérleti alanyok sokkal jobban elviselték a jéghideg víz okozta fájdalmat, és az édes illatok is segítenek kibírni a fizikai fájdalmat.

Brittudós-körökben meglehetősen nagy hagyománya van az olyan kutatásoknak, amelyek azt próbálják kideríteni, hogy az ember milyen napokon érzi magát legrosszabbul. Bár a népi bölcsesség szerint egyértelműen a hétfők a legrosszabbak, tudományos kutatások ugyanezt bebizonyították már a szerdáról, január 5-ről, 21-ről és 22-ről is.

Most pedig itt a legújabb felmérés, amiben 22 ezer ember hagulatváltozásait mérték fel két hónapon keresztül a London School of Ecomonics kutatói, és megállapították, hogy valójában a kedd a legnyomorúságosabb nap. Erre az az indok látszik logikusnak, hogy keddre már elmúlik a hétvége hatása, ami a hétfőt még kicsit feldobta, viszont még reménytelenül távolinak tűnik a következő hétvége, amikor megint lehet pihenni.

Az adatgyűjtést a kutatók egy iPhone-alkalmazáson keresztül végezték, amivel a kísérletben részt vevő önkéntesek napi kétszer osztályozták az éppen aktuális közérzetüket, és küldték el a központi adatbázisba ezt. A program a telefon beépített gps-ét felhasználva a földrajzi koordinátákat is rögzítette, így a statisztikából az is kiderült, hol vannak Anglia legboldogabb, és legboldogtalanabb környékei. Eszerint a legvidámabb hely Bournemoth városa, a legdepressziósabb pedig két londoni kerület, Eastbourne és Slough (utóbbit a Hivatal című sorozat eredeti, brit verziójából ismerheti a világ).

A nők társaik hangja alapján is meg tudják mondani, hogy melyikük jelent leginkább veszélyt párkapcsolatukra. A Pennsylvania Egyetem munkatársai fordítottak időt és energiát arra, hogy felvegyék egy sor nő hangját, majd lejátsszák férfiaknak, utána meg nőknek. A férfiakat arról kérdezték, hogy a hangok alapján, melyik nővel lenne kedvük összejönni. A férfiak a magasabb hangúakat választották, különösen, ha a kérdés egyéjszakás kalandot firtatott.

A nőktől nem ugyanezt kérdezték a kutatók, hanem azt, hogy szerintük, melyik női hang tetszhet a legkiinkább a férfiaknak. Nagyon jó arányban találták el.

A kutatók szerint a magasabb hangok fiatal korra, kalandvágyra utalhatnak a férfifülnek, ahogy a mély tónusú férfihang ugyanakkor dominanciát sugall.

Egy órán át bicikliző férfiak és nők izzadtságát vizsgálták meg japán kutatók. Az eredmények azt mutatják, hogy a jó kondícióban lévő férfiak mindenki másnál hamarabb elkezdenek izzadni, és sokkal több verejték ömlik le róluk.

A kutatók 37 embert vizsgáltak, és az számított edzettnek, aki a vizsgálat előtt több mint 6 éven át aktívan sportolt. Az inaktívak közé olyan embereket válogattak be, akik az elmúlt három évben nem sportoltak rendszeresen.

Az oszakai nemzetközi egyetem munkatársai megállapították, hogy az edzettség sokkal drámaibb mértékben javította a férfiak teljesítményét, mint a nőkét. Az edzett emberek alacsonyabb testhőmérsékleten elkezdenek izzadni, ami lehűti a szervezetüket és emiatt hosszabb ideig tudnak sportolni. Az inaktív nők tudtak a legkevésbé izzadni, csak magasabb testhőmérsékleten kezdett gyöngyözni a homlokuk.

Az amerikai Michigani Egyetem pszichológusai arra voltak kíváncsiak, hogy a szóbeli, vagy írásbeli hazugságok után valóban éreznek-e az emberek valamilyen kényszert a fizikai megtisztulásra. A szakemberek ezért 87 ember bevonásával készített kísérletbe kezdtek.

A kutatócsoport munkáját vezető Spike Lee elmondta: azok az emberek, akik hazudnak, nagyobb valószínűséggel mosnák meg utána a szájukat, vagy a kezüket, míg azok, akik az igazat mondják, nem éreznek hasonló késztetést. A szóban füllentők inkább a szájmosást, az emailben ködösítők pedig a kézmosást részesítik előnyben.

A Psychological Science című folyóiratban megjelent tanulmány résztvevőit arra kérték, viselkedjenek úgy, mintha ügyvédek lennének és előléptetésért küzdenének Chris nevű kollégájukkal. A szereplőknek abba a szituációba kellett képzelniük magukat, hogy megtaláltak egy nagyon fontos dokumentumot, amelyet vetélytársuk veszített el, és amelynek visszajuttatása neki előrelépést, nekik azonban hátrányt jelentene. A résztvevők maguk dönthettek arról, hogy milyen formában, hangüzenetben, vagy emailben tájékoztatják kollégájukat és, hogy hazudnak, vagy igazat mondanak-e neki.

Az írott, vagy szóban elhangzott üzenet elkészítése után a résztvevőket rögtön arra kérték, hogy egy reklámkutatás céljából, rangsoroljanak néhány tisztálkodási terméket, úgy mint száj-, és kézmosókat aszerint, hogy éppen mennyire érzik szükségét a használatuknak, illetve mondjanak egy árat, amelyet hajadóak lennének kifizetni az adott árukért. Azok az emberek, akik a telefon hangpostáján hamis üzenetet hagytak, nagyobb vágyat éreztek a szájmosásra és hajlandóak voltak magasabb összeget kifizetni a szükséges termékekért, mint azok, akik az igazat mondták. Azok pedig, akik emailben hazudtak, a kézmosáshoz használt termékeket részesítették előnyben.

A mélyen kivágott felsők, miniszoknyák és magas sarkú cipők helyett a nők a formás és hosszú karjaikkal vannak leginkább hatással tudat alatt a férfiakra – állítják az ausztráliai University of New South Wales egyetem kutatói. A Journal of Evolutionary Biology című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatócsoport összesen 96, 20 és 49 év közötti nőről készült videót nézetett meg a tesztben részt vevő férfiakkal, akiknek aztán osztályozni kellett, hogy melyik nőt mennyire tartják vonzónak. A kísérleti alanyok ausztrálok, illetve kínaiak voltak, hogy kimutathassák a különféle kultúrák közti különbségeket is az eredményekben.

Az eredmények elemzése azt a meglepő tanulságot hozta, hogy a leginkább vonzónak talált nők legjellemzőbb közös tulajdonsága a hosszú kar volt. Csak ezután következett a derék és a csípő; a láb hossza pedig szinte egyáltalán nem befolyásolta az eredményeket. A kutatók Madonnát, Courtney Coxot, és Christine Bleakleyt (ő nálunk nem annyira ismert, a brit BBC műsorvezetője) említették példaként, mint a tökéletes méretű és formájú karok gazdái.

A kutatás azt is kimutatta, hogy az ausztrál, illetve kínai tesztalanyoknál egyaránt a hosszú kar mutatkozott a legvonzóbb női tulajdonságnak a kísérletben, ami azt jelenti, hogy ez olyan mélyen beágyazott evolúciós örökség, amit az eltérő kultúrák, szokások és szépségideálok sem voltak képesek megváltoztatni.

Magyar idő szerint péntek hajnali fél kettőkor kezdődött a 2010-es IgNobel-díj-átadó ceremónia. A Nobel-díj görbe tükre egyre patinásabb elismerés, idén már huszadszor osztotta ki a Harvard Egyetem tudományos humorlapja, az Annals of Improbable Research. A díjat hagyományosan a Nobel-díj bejelentéseit megelőző hét csütörtökén adják át, az elismerést komolynak szánt, de haszontalannak bizonyult vagy csak egyszerűen vicces kutatási eredmények kapják (innen a díj neve is, ami az angol „ignoble”, azaz „alantas” szóra utal). Néhány kivételes esetet leszámítva csak olyan eredmény kaphat IgNobelt, amit szerzői valamilyen tudományos szaklapban, közlönyben publikáltak.

A díj 1991-es megalapítása utáni években a szervezők olyan eredményeket jutalmaztak, amiket „nem lehet vagy nem kellene reprodukálni”, de később finomítottak ezen a megfogalmazáson. Az elmúlt években már olyan felfedezések kaphattak IgNobelt, amelyek „az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják”. A díjkiosztónak minden évben van egy témája, ez idén a baktérium volt, így a tíz kategóriában átadott díjak egy része is mikrobákkal kapcsolatos (a kategóriákat minden évben kicsit a győztesekhez igazítják).

Hátulról, fejjel lefelé

A díjazottak között több olyan eredmény is van, amiről az Index is hírt adott korábban. Például a mérnöki díjat elnyerő vívmány, a bálnataknyot gyűjtő helikopter. Az apró távirányítású helikoptert a brit Karina Acevedo-Whitehouse és Agnes Rocha-Gosselin, valamint a mexikói Diane Gendron tervezték, hogy könnyen tudjanak váladékot gyűjteni az egyébként nagyon félénk bálnák kifújt permetéből. A tudósok azt kutatják, hogy mennyire más az egyes bálnafajok légzőrendszeri baktériumkultúrája. Acevedo-Whitehouse a LiveScience-nek nyilatkozva azt mondta, hogy örül a kitüntetésnek, mert a kutatók túl komolyan veszik néha magukat, és a díj jó alkalom arra, hogy enyhítsék a közvéleményben a merev tudós képét.

A bálnaváladék-gyűjtő helikopter (a Londoni Zoológiai Társaság felvétele)

A biológiai IgNobelt elnyerő kínai tudósokról is hírt adtunk korábban. A Li Piao-csang és Min Tan vezette kutatócsoport a repülőkutyák párzási szokásait vizsgálva megfigyelte, hogy amikor az állatok párzanak, a nőstény néha megnyalogatja a hím péniszét, és ez az orális izgatás megnöveli az aktus hosszát – átlagosan minden másodperc felláció hat másodperccel. A repülőkutyák fejjel lefelé párosodnak, és a hím hátulról hatol a nősténybe. E pozitúra tudományos neve dorzoventrális kopuláció – már ez a csodás kifejezés megérdemelte az IgNobelt.

Gyógyászat kategóriában a holland Simon Rietveld és Ilja van Beest nyertek, akik rájöttek, hogy az asztma tünetei könnyen kezelhetők néhány menettel a hullámvasúton. A közegészségügyi IgNobelt amerikai kutatók kapták: Manuel Barbeito, Charles Mathews és Larry Taylor bebizonyították, hogy a mikrobák megkapaszkodnak a kutatóhelyeken dolgozó szakállas tudósok arcszőrzetében.

Au, de beb***tam a könyököm

Az IgNobel mindig reflektál a nagyvilág történéseire is, néha egyáltalán nem vicces kutatás kapja meg a díjat, így más kontextusba kerül. Így járt idén három amerikai, Eric Adams, Scott Socolofsky és Stephen Masutani, akik azt kutatták, hogy az olaj milyen körülmények között tud oldódni a vízben. Ők a British Petroleummal megosztva kapták az elismerést, mert „megcáfolták a régi hiedelmet, miszerint az olaj és a víz nem keveredik.” Az elismerés arra is bizonyíték, hogy díjkiosztó tudósok is tudnak nagy szemétládák lenni.

Kínai kutatók megdöbbentő felfedezése

A közgazdasági IgNobelnek is van aktualitása, a díjazottak ugyanis a Goldman Sachs, az AIG, a Lehman Brothert, a Bear Stearns, a Merrill Lynch és a Magnetar igazgatói. A pénzintézetek vezetői új befektetési lehetőségek felfedezésével érdemelték ki a díjat. „Maximizálták az anyagi hasznot, és minimalizálták a pénzügyi kockázatokat a világgazdaságban, vagy legalábbis egy részében” – szól a hivatalos indoklás. Bár nem ide kapcsolódik, itt említenénk meg a vállalatirányítási kategória olasz győzteseit: Alessandro Pluchino, Andrea Rapisarda és Cesare Garofalo matematikailag igazolták, hogy a vállalatoknak sokkal hatékonyabb véletlenszerűen előléptetni embereket, mint ha valamilyen rendszert követnének.

A fizikai IgNobelnek új-zélandi kutatók – Lianne Parkin, Sheila Williams és Patricia Priest – örülhettek, ők a díjátadón be is mutatták felfedezésüket: az emberek ritkábban csúsznak el a jégen, ha kívülről is zoknit húznak a cipőjükre. Az IgNobel-békedíj győzteseiről is írtunk már: a brit Richard Stephens, John Atkins és Andrew Kingston igazolták, hogy a káromkodás elviselhetőbbé teszi a fizikai fájdalmat.

Nyálkagomba, a vasúti mérnök

Végül közlekedésmérnöki kategóriában is kiosztották az elismerést egy népes japán–brit kutatócsoportnak. Nakagaki Tosijuki, Kobajasi Rijo, Tero Acusi, Ito Kentaro, Takagi Szeidzsi, Szaigusa Tecu, Jumiki Kendzsi, Dan Bebber és Mark Fricker arra jöttek rá, hogy nyálkagombákkal érdemes megterveztetni a vasútvonalakat. Nakagaki, Tero és Kobajasi már 2008-ban kapott IgNobelt egy nyálkagombás kutatásért, akkor egy magyar kutatóval Tóth Ágotával, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének docensével együtt (az a nyertes cikk egyébként az egyik legrangosabb lapban, a Nature-ben jelent meg).

Az okos nyálkagomba

Tóthot akkor megkerestük, és ő készségesen elmagyarázta, mire jó a nyálkagomba. „Ez valójában matematikai probléma, a legrövidebb út keresése. A nyálkagomba biológiai megvalósítása ennek, egy ilyen egyszerű lény is képes megtalálni a legrövidebb utat. Ezt a benne található kémiai anyagok határozzák meg, én ennek kapcsán kerültem a kutatásba, aminek számos gyakorlati haszna van, például vasúthálózatok tervezésénél” – fogalmazott akkor a magyar kutató. A próféta szólt belőle, a nyálkagomba pedig ezek szerint még mindig vicces élőlény az IgNobel-bizottságnak.

Egyébként korábban is voltak már magyar IgNobel-díjasaink. Az első béke-IgNobelt 1991-ben (még az eredeti mottó szellemében) Teller Ede nyerte, általában az egész életművéért. 2005-ben Gál József fizikus is részesült az elismerésben, amiért a Brémai Egyetemen kutató kollégáival leírta, hogy a pingvinek milyen nagy nyomással lövik ki székletüket.

Randi egy Nobel-díjassal

A harvardiak idén hétezer jelölésből választották ki a nyertes tízet, és az idei ceremónián szokás szerint elismert Nobel-díjasok adták át az IgNobeleket: Sheldon Glashow (fizika, 1979), Roy Glauber (fizika, 2005), Frank Wilczek (fizika, 2004), James Muller (békedíj, 1985) és William Lipscomb (kémia, 1976).

Glauber papírrepülőket söpör az 1998-as ceremónián

A díjjal nem jár pénz, csak a kétes dicsőség, mégis egyre többen átveszik – idén a tíz díjból nyolcat átvettek, pedig mindenkinek saját költségen kellett a ceremóniára utaznia. Hagyomány az is, hogy a győztesek legfeljebb egyperces köszönőbeszédet mondhattak, az egy perc lejártát egy nyolcéves kislány jelezte azzal, hogy bekiabált: „Fejezze be, unatkozom!”

A gálán volt műsor is, például egy szintén tradicionális miniopera, ami ezúttal egy nő fogain élősködő baktériumól szólt. Idén is megrendezték a „nyerj randit egy Nobel-díjassal” tombolát, a nyertes William Lipscombbal tölthet majd el pár kellemes órát. És volt papírrepülő-dobálás is – az elmúlt években biztonsági okok miatt ez elmaradt, de idén megrendezték. A papírrepülőket szokás szerint a Nobel-díjasok takarították fel. A ceremóniát a YouTube-on élőben lehetett követni, Marc Abrahams, az Annals of Improbable Research szerkesztője így búcsúzott el: „Ha nem nyertek idén IgNobelt – és különösen, ha nyertek –, talán több szerencséjük lesz jövőre.”

A Sunday Times vasárnapi híradásával szemben mégsem lesz földönkívüli nagykövete az emberiségnek. A hírt maga a poszttal hírbehozott malájziai asztrofizikus, Mazlan Othman cáfolta a Guardiannak küldött emailjében.

"Igazán laza ötlet, de sajnos cáfolnom kell" - írta a tudós. A Guardian Othman válasza előtt több forrásból is megpróbálta megerősíteni a hírt.

Minél erősebb a feleség bevételétől való anyagi függés, annál nagyobb a hűtlenség lehetősége - vélekedik Christin L. Munich, az ithacai Cornwell Egyetem szociológusa. A The Effect of Relative Income Disparity on Infidelity for Men and Women (Az eltérő bevétel hatása a férfiak és a nők hűtlenségére) című tanulmány a New York Times című lap vasárnapi számában jelent meg.

A tanulmány a National Longitudinal Survey of Youth, egy 18 és 28 év közötti amerikaiak részvételével zajló hosszú távú vizsgálat eredményeire támaszkodik. Ezek szerint azok a férfiak, akiknek egyáltalán nincs bevételük és teljes anyagi függésben élnek, ötször gyakrabban bocsátkoznak házasságon kívüli kapcsolatba, mint azok, akiknek a feleséggel azonos összegű a keresetük.

Ez azokra a fiatal apákra is érvényes, akik bevallásuk szerint készek rá, hogy gyermeknevelés céljából meghatározott ideig otthon maradjanak.

Othman jelenleg az ENSZ űrügyi hivatalának vezetője, azelőtt pedig a malajziai űrügynökség igazgatója volt, ő vezette az ország első űrhajósának kiképzőprogramját is.

A csillagászat, és azon belül is az exobolygó-kutatás az utóbbi években óriási fejlődésen ment keresztül, egyre-másra fedezik fel a csillagászok a Földhöz sok szempontból hasonló, Naprendszeren kívüli bolygókat. Mivel a technológia már megvan az exobolygók méretének, légköri összetételének, felszíni hőmérsékletének meghatározásához, gyakorlatilag bármelyik pillanatban találhatunk olyan bolygót, ahol a földihez hasonló élet kifejlődésére alkalmas körülmények uralkodnak. Az ENSZ ezért érezte úgy, hogy ideje kialakítani egy protokollt, amire az intelligens idegen létformákkal való első találkozáskor lehet támaszkodni, még ha ez nem is várható a közeljövőben.

Az idegeneket üdvözlő nagykövet pozíciójában Othman várhatóan komoly vitákat fog szítani az űrügyekkel foglalkozó ENSZ-alszervezetekben. Egy ausztrál lapnak adott interjújában a fizikus már előrejelezte, hogy felülvizsgálná az 1967-es Outer Space Treaty nemzetközi egyezmény több pontját. Például azt, ami kimondja, hogy az idegen létformákat a Földre lépés előtt sterilizálni kell, a fertőzések elkerülése érdekében. Othman az ennél sokkal toleránsabb és barátságosabb kapcsolatfelvétel híve, míg a másik tábor Stephen Hawking elméletét vallja, és arra figyelmeztet, hogy az idegenek nem lesznek feltétlenül barátságosak, és az első találkozásunk olyan lesz, mint amikor az európai hódítók találkoztak az amerikai őslakosokkal.

Kiwi

Új-zélandi kutatók ötlete szerint dezodorral kellene megvédeni a kiwiket és a bagolypapagájokat, a különös szagot árasztó madarakat ugyanis könnyen levadásszák a betelepített ragadozók.

Jim Briskie, a Canterbury Egyetem tudósa csapatával 330 ezer euró (92 millió forintnyi) támogatást kapott egy új-zélandi alapítványtól, hogy három éven át elemezze a madarak által árasztott szag problémáját, és találjon is rá megoldást. Szaguk alapján ugyanis ezeket a madarakat könnyen és gyorsan megtalálják az Új-Zélandra később betelepített nagymacskák és hermelinek.

A kutatók szerint a vizsgálatok eredményei alapján elő lehet állítani egy olyan dezodort, amely megvédi a madarakat a támadásoktól, írja többek között a 3news.co.nz. A gombáéhoz hasonlító, jellegzetes szag a madarak tollazatának ápolását szolgáló viaszból ered, amelyet a hátukon lévő mirigy termel. A legtöbb állat rendelkezik azzal a képességgel, hogy elfedje a bűzt, különösen az utódok felnevelésének idején. Az amúgy is erősen veszélyeztetett kiwinek azonban nem fejlődött ki ez a tulajdonsága.

Briskie hat énekesmadár mintáját gyűjtötte össze, hogy kiderítse, vajon az új-zélandi futómadár erősebb szagot bocsát-e ki, mint a többi.

Magas sarkú cipőt a nők azért hordanak, mert a közhiedelem szerint a férfiak vonzóbbnak látják őket benne, optikailag meghosszabbítja a lábat, kiemeli a feneket, és hasonlók. A Northumbria University egyetem kutatói szerint kár a fáradságért, a férfiak észre sem veszik, milyen cipő van a nőkön.

A kutatók kísérletében 18 és 35 év közötti nők jártak fel-alá a tesztalany férfiak előtt, akiknek utólag vissza kellett emlékezni arra, hogy melyik nőn milyen cipő volt. Az eredmények azt mutatták, gyakorlatilag senki nem emlékszik a nők lábán a cipőre.

A kísérlet folytatásában 3d-kamerákkal rögzítik majd a nők járását, és azt próbálják kideríteni, milyen mozgástípusokat tartanak vonzónak a férfiak, illetve azt, hogy a mozgás önmagában milyen támpontokat ad az ember koráról, személyiségéről, vagy akár a hormonális állapotáról.

Előfordulhat, hogy van valóságtartalma a Kivonulás könyvének, noha a Vörös-tenger vize nem Mózes utasítására, hanem az erős keleti szél hatására nyitott utat a menekülő zsidók előtt - állítják amerikai tudósok, akik kutatásaikról a PLoS ONE nemzetközi tudományos portálon számoltak be.

Az amerikai Légköri Kutatások Nemzeti Központja és a boulderi University of Colorado szakemberei a szélnek a tengerre gyakorolt hatását vizsgálják egy nagyszabású kutatás keretében. A számítógépes szimulációk során bebizonyosodott, hogy azon a ponton, ahol egy folyó a sekélyvizű lagúnába ömlik, meghatározott feltételek mellett a víz "meghátrálhat".

A Texasi Egyetem pszichológusai szexuális zavarban szenvedő nőknél vizsgálták placebók hatékonyságát. Andrea Bradford és kollégái kétszáz nő eredményeit értékelték ki, akik mind libidóproblémákkal fordultak szakemberhez. Százötvenen valódi készítményt kaptak, míg ötvenen hatóanyag nélkülit.

Azok közül, akik placebót kaptak, minden harmadik jelentős javulásról számolt be a következő három hónap alatt. A nők fokozott izgalmat tapasztaltak, és növekedett a beteljesülő nemi aktusok száma is - ismertették az eredményeket a pszichológusok a Journal of Sexual Medicine című szaklapban.

A kutatás összes résztvevője szakemberrel beszélgethetett nehézségeiről, a vizsgálat közben pedig gondosan figyelemmel kellett kísérniük érzelmeik és szexuális viselkedésük alakulását.

Valószínűleg már a kutatásban való részvétel is alapot szolgáltatott őszinte és lényeges beszélgetések lefolytatására - vélekedett Bradford. Lehetséges, hogy az önmagukban haszontalan tabletták hatása azon alapult, hogy valaki egyáltalán időt szakított a betegre, és meghallgatta panaszait.

Az Oxfordi Egyetem kutatóinak felmérése szerint az átlagosan öt barátból álló belső kapcsolati mag kettővel csökken, amikor a szerelem belép a képbe. Robin Dunbar antropológus kutatási eredményét az Astoni Egyetemen megrendezett Brit Tudományos Fesztiválon ismertette.

Durban oxfordi csoportja az emberek közösségi hálózatát vizsgálja, annak méretét, illetve változásait. Korábbi megállapításuk szerint például 150 körül van a maximális barátszám, amennyit még reálisan kezelni tud valaki. A legbelső körbe általában 4-6 ember tartozik, ők azok, akikhez baj esetén fordul valaki, vagy akikkel heti rendszerességgel találkozik. Ennél nagyobb kör a szimpátiacsoport. Velük legalább havonta találkozunk, és a kutatók szerint ők azok, akiknek a halála felzaklatna, hiányt jelentene számunkra.

Legutóbbi tanulmányukban az antropológusok 540 felnőttet kérdeztek meg kapcsolataikról és azok változásáról egy új romantikus elkötelezettség kezdetekor. Az eredmény igazolta a közkeletű elképzelést: az új partnerrel együtt is átlagosan ötről négyre csökkent a belső mag létszáma, két barát kicsúszott belőle.

A mobilokon futó navigációs szoftvereknek hála a gyalogosok sem tévednek el, viszont az ismeretlen városban valószínűleg nem fedeznek fel semmi izgalmas újdonságot a kötelező látnivalókon kívül. Simon Robinson és kollégái az egyesült királyságbéli Swansea Egyetemen készítettek egy szoftvert, amely csak arról értesíti a felhasználót, hogy a helyes irányba halad, az útvonalat azonban nem árulja el.

A szoftver folyamatosan elemzi a térképet, és a lehetséges útvonalak száma alapján dinamikusan változtatja a rezgését. Ha több utcán is tovább lehet haladni, akkor engedi a bóklászást, ha viszont kevesebb út vezet a jó irányba, akkor hamarabb rezeg, nehogy a felhasználó túl nagy kerülőt tegyen.

Huszonnégy önkéntes tesztelte a szoftvert, és mindannyian célba értek. A rendszerrel természetesen nem a navigációs szoftvereket akarják helyettesíteni.

A brit tudományos akadémia, a Royal Society Biology Letters című szakfolyóiratában szerdán jelent meg a tanulmány, amelyben a newcastle-i Northumbria Egyetem pszichológusai közölték eredményüket. E szerint a nők érdeklődését leginkább a test középső része, a törzs, a vállak és a nyak mozgásával lehet felkelteni. Ezek a mozdulatok ugyanis az egészség, a lendület és az erő elsődleges jeleit hordozzák.

Nick Neave és csoportja 19, nem profi táncos férfi mozgását filmezte le 12 kamerával. Az önkéntesek testére fényvisszaverő jelzőket helyeztek el, így táncoltak szokványos dobalapritmusra. A rögzített mozgást azután átalakították számítógépes animációvá. A videó a LiveScience portálon érhető el.

A felvételekből készült 15 másodperces klipeket 37 heteroszexuális nőnek mutatták meg, akik értékelték a táncos avatárokat. Kiderült, hogy a nők számára az a táncos vonzóbb, aki a törzsével, vállával, nyakával végez változatos mozdulatokat, és kevésbé tetszik nekik az, aki inkább csak a kezét, lábát használja tánc közben.

Neave úgy véli, kísérletük új alapokra helyezte az ilyen jellegű kutatásokat, mert az avatárok semlegessége nem terelte más irányba az értékelést végző nők ítélőképességét. Egy másik táncoktató videón élő előadókkal mutatják meg, hogy melyek a hibás és a jó mozdulatok.

Theodore Garland biológusprofesszor és kutatócsoportja kísérleti egerekben térképezte fel a lustaság genetikai hátterét, és szelektív szaporítással sikerült olyan egérpopulációt kitenyésztenie, amelynek tagjai sokkal többet mozogtak, mint a kontrollcsoport.

A Proceedings of the Royal Society  című szakfolyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a kutatók 224 egérrel kísérleteztek, nyolc csoportra osztották őket, ebből négy kontrollcsoportként működött, négyben pedig direkt a többet szaladgáló példányokat szaporították. Az eredmény az lett, hogy néhány generáció után a speciálisan tenyésztett egerek sokkal többet használták önként, a saját szórakoztatásukra a terráriumukba tett mókuskereket, mint a többiek.

A kutatók szerint a felfedezés akkor válik majd igazán nagy jelentőségűvé, ha a lustasággal, illetve a sok mozgásos életformával kapcsolatos géneket az emberben is sikerül feltérképezni. Ez ahhoz vezetne, hogy a túlsúlyos vagy elhízott embereket ezeket a géneket manipuláló gyógyszerekkel lehetne rávenni a több testmozgásra, és az egészségesebb életmódra.

Szakemberek szerint 75 ezer dolláros (16,57 millió forintos) éves jövedelemnél kell meghúzni a határt, mert aki ennél többet keres, az elégedettebb ugyan, de nem feltétlenül boldogabb - olvasható az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS). A szegénység ellenben elégedetlenné és boldogtalanná tesz.

Daniel Kahneman Nobel-díjas tudós és Angus Deaton, a Princeton Egyetem közgazdásza vezérletével a kutatók több mint 450 ezer olyan kérdőívet értékeltek ki, amelyeket a résztvevők 2008 és 2009 folyamán válaszoltak meg. Ennek során saját életüket egy tízes skálán kellett értékelniük, a tíz pont jelentette a legjobb értékelést.

A kutatók emellett a válaszadók "érzelmi elégedettségére" is kíváncsiak voltak, ezalatt az öröm, a stressz, a szomorúság, a düh és más érzelmek hőfokát firtatták.

Az értékelésből kiderült: pozitívabban értékelték életüket, ha magasabbak voltak bevételeik. Az elégedettség kéz a kézben járt a magasabb fizetéssel, a boldogság azonban 75 ezer dollár felett nem fokozódott. "Arra következtetünk, hogy a pénzért elégedettséget kap az ember, de boldogságot nem" - írták a szakemberek.

Tanulmányukban ugyanakkor nem állítják, hogy a tehetősek nem örülnének annak, ha fizetésük 100 ezerről 150 ezer dollárra emelkedne. Csak arra utal, hogy egy bizonyos összeghatár felett a boldogságot más tényezők befolyásolják.

A vizsgálat kimutatta: a szegények a váláshoz, a betegségekhez és a magányhoz hasonló kellemetlen élményeket rosszabban élik meg a tehetősebbeknél.

Paul Kirschner holland pszichológiaprofesszor és kutatócsoportja egy 219 egyetemistával végzett felmérésben a közösségi oldalak használatának káros hatását vizsgálta a tanulási folyamatokra, és ezen keresztül a vizsgaeredményekre. A vizsgálatban részt vevő, 19 és 54 év közötti diákok nagy része aktívan használta a számítógépet és az internetet a tanuláshoz, és egy jól elhatárolható részük a közösségi oldalakon is rendszeresen látogatta. A felmérés szerint ez a csoport egyrészt kevesebb időt töltött a tanulással (alig több mint a felét a nem facebookozókénak), másrészt azt is kevésbé hatékonyan.

A vizsgaeredményekben számszerűen is megmutatkozott a különbség: a Facebookot nem használók átlagos érdemjegye 3,82 volt, míg a közösségi oldalon aktív online életet folytatóké csupán 3,08. A feladatsorokon elért pontszámban 20 százalék volt a különbség a két csoport között. A Computers in Human Behaviour című szaklapban megjelent tanulmány szerint a Facebook széttördeli a tanuló figyelmét és zavarja a koncentrációban. Éppen ellentétes hatást fejt ki, mint néhány elmélet szerint, amelyek azt állítják, hozzászoktatja az agyat az egyszerre többfelé irányított figyelemhez.

Német kutatók szerint az idősebb emberek társadalmi megítélése meglehetősen negatív irányba hajlik. Gyakran ábrázolják őket bölcs emberként, de a lelassult és feledékeny jelzőket is éppúgy előszeretettel használják velük kapcsolatban.

"Egy fiatal-központú kultúrában talán szükségük van némi önbizalomnövelésre. Ezért szeretik jobban az olyan történeteket, amelyek rossz színben tüntetik fel a fiatalokat, akikről úgy vélik, hogy nagyobb társadalmi megbecsülésnek örvendenek" - mondta Silvia Knobloch-Westerwick, az Ohiói Állami Egyetem munkatársa.

A tanulmány 276 német felnőtt bevonásával készült, akik közül 178-an 18 és 30 év közöttiek voltak, 98-an pedig az 55-60 éves korosztály tagjai közé tartoztak. A résztvevők azt hitték, hogy egy új internetes magazin tesztelésében vesznek részt. Az alanyok maguk dönthették el, hogy az előre kiválasztott tíz cikknek a pozitív, vagy a negatív változatát olvassák-e el. Minderre meghatározott idő állt a rendelkezésükre. Minden egyes történethez két fénykép tartozott: az egyiken egy fiatal, a másikon egy idősebb ember szerepelt.

Az eredmények azt mutatták, hogy az idősebb emberek sokkal szívesebben olvastak negatív történeteket a fiatalokról, mint a saját korosztályukról. Összességében sokkal kevesebb érdeklődést mutattak a kortársaik iránt, akár negatív, akár pozitív hírről is volt szó.

Ezzel ellentétben a fiatalok leginkább a saját generációjukról szóló, pozitív hangvételű híreket részesítették előnyben. A szakemberek szerint az idősek viselkedése a társadalmi helyük, illetve megítélésük szemszögéből magyarázható. "Mindenki szereti az önbizalom-gerjesztő dolgokat. A fiataloknak ez automatikusan megy, mivel őket fontosnak tartják a társadalomban" - mondta Knobloch-Westerwick.

A cikkek átolvasása után a résztvevők egy olyan kérdőívet töltöttek ki, amely az önbizalomszintjük mérésére szolgált. A fiatalabb generációval ellentétben, az idősebbek önbizalma jelentősen megnövekedett a fiatalokról szóló negatív cikkek elolvasása után.

A szakemberek szerint nem számít, hogy a vizsgálat Németországban készült, mert a nemzeti hovatartozás, illetve az etnikai sajátosságok nem befolyásolják az eredményeket. "Azt hiszem, hogy Amerikában is ugyanezeket az eredményeket kapnánk, ha elvégeznénk egy hasonló kísérletet" - mondták el egy interjúban.

Az idősebb emberek állandóan elmesélik ugyanazokat a történeteket. Egy új kutatás szerint ennek oka, hogy sokkal inkább elfelejtik, kivel osztották már meg az információt, mint a fiatalok.

A kutatás kétféle emlékezetet különböztet meg egymástól: az egyikben az alany tárolja el az információt a környezetéről, a másik azt tárolja el, hogy mit osztott meg másokkal. Az eredmények szerint az idősebbek nemcsak abban tévedtek, hogy kivel osztották meg az információt, de teljesen biztosak voltak abban, hogy nekik van igazuk.

Az idősebben sokkal határozottabbak abban, hogy kinek, mit mondtak el – állítja a kutatás egyik társszerzője, Nigel Gopie, a torontói Rotman Research Institute kutatója. Valószínúleg ez a túlzott önbizalom készteti arra az idősebbeket, hogy ismételjék önmagukat.

A kutatásban negyven, 18 és 30 év közötti egyetemi hallgatót vontak be, valamint ugyanennyi, 60 és 83 év közötti idős embert. A résztvevők ötven állítást olvastak fel hangosan ötven híres ember fotójának. Ezek után megkérdezték őket, melyik állítást melyik celebnek mondták. A kísérlet második részében a celebek nevében olvastak fel ötven állítást, és arra kellett emlékezni, hogy kitől hallották az adott állítást.

A két csoport nagyjából egyformán tudott emlékezni arra, hogy kitől halloták az állítást. A fiatalok 60, az idősek 50 százaléka emlékezett erre. Abban a kísérletben, amelyben azt kellett megnevezni, hogy kinek mondták az állítást, az idősek 21 százalékkal rosszabbul teljesítettek, mint a fiatalok.

A kutatók szerint ennek oka, hogy az évek múlásával az idősek kevésbé tudnak koncentrálni. Vagyis annyira arra koncentrálnak, hogy elmondják a sztorijukat, hogy azt már hamar elfelejtik, hogy kinek mondták el.

Az észak-karolinai állami egyetem kutatói Foster Thompson professzor vezetésével arra a kérdésre keresték a választ, hogy mi befolyásolja, hogy egy ember hajlandó-e kérdőívek kitöltésével felmérésekben segíteni. Ez fontos probléma a statisztikusoknak, hiszen ők csak azokból az adatokból tudnak dolgozni, amik a kitöltött tesztekből származnak, és a kérdőívet kitölteni nem hajlandók torzíthatják az eredményeket, illetve elronthatják a reprezentatív mintát.

Az amerikai tudósok a kérdőívkitöltési hajlandóságot egy kérdőív kitöltetésével tesztelték. Ezer ikerpár vett részt a kísérletben, egypetéjűek és kétpetéjűek vegyesen. Minden ikerpár azonos körülmények között nőtt fel, így az egypetéjűek és a kétpetéjűek között csak egy fontos különbség volt: előbbiek azonosak voltak genetikailag, utóbbiak pedig nem.

A Journal of Organizational Behavior szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatók a kérdőívek tartalmára nem voltak kíváncsiak, csak azt figyelték, hogy az ikerpárok egyik tagjának viselkedéséből, abból, hogy kitöltötte a kérdőívet vagy sem, mennyire volt biztosan megjósolható a testvérének a hajlandósága ugyanerre. Arra jutottak, hogy az egypetéjűek sokkal nagyobb eséllyel döntöttek ugyanúgy, míg a kétpetéjűeknél nem igazán volt összefüggés a testvérek kérdőívkitöltési hajlandósága között. Ebből pedig arra következtettek, hogy genetikai okok állhatnak a jelenség hátterében, nem környezeti hatások, de ennek megerősítésére további vizsgálatok szükségesek.

A Bonni Egyetem kutatói több tanulmány során kérdeztek meg húsevőket és vegetáriánusokat, hogy szerintük az állatok képesek-e alapvető érzelmek, mint a félelem vagy a düh, illetve összetettebbek, mint a bűntudat megélésére.

Az eredmény szerint a húsevők az összetett érzelmeket kizárólag emberi sajátosságnak vélték, míg a vegetariánusok az állatokba is belelátták azokat. A vegetáriánusok összességében emberibbnek érzékelik az állatokat - magyarázta Roland Imhoff, az egyetem pszichológusa. A húsevők ezzel szemben általában egyedülállónak tekintik az embert, ami azzal jár, hogy az állatokat megfosztják bizonyos emberi tulajdonságoktól.

Ez az elv leginkább azon állatok esetében érvényes, amelyeket Európában az élelmiszer-előállításhoz használnak fel. A kutyáknak a húsevők is több érzelmet tulajdonítanak.

A pszichológusok párhuzamot látnak az állatok elembertelenítése és a háborúban elvégzett gyilkolás pszichológiai tisztára mosása között. Ezért tették fel a kérdést, hogy az állatok megölésében való passzív részvétel (az állat elfogyasztása) is az elembertelenítés stratégiáját vonja-e maga után. A húsevő embereknél úgy tűnik, így van - összegezte Imhoff.

A tanulmány rácáfolt azokra az előítéletekre, amelyek szerint a szexuálisan aktív fiatalok tanulmányaikban mindig rosszabbak. A kutatók rámutattak arra: nem az játssza a döntő szerepet, hogy a fiatalok szexuálisan aktívak-e, hanem az, hogy milyen típusú kapcsolatban vannak. Tinik, akiknek állandó partnerük van, lelki támaszt kapnak, így csökken a félelem és a stressz mindennapi és iskolai életükben.

A szakemberek ugyanakkor megállapították, hogy azok a tinik, akik gyakran váltogatják partnereiket és szexuálisan aktívak, általában rosszabban szerepelnek az iskolában és gyakrabban vannak egyéb jellegű problémáik.

"Ez a hír különösen azon szülők számára fontos, akik félnek, hogy negatív hatása lesz, ha gyermekük már kamaszkorban komoly kapcsolatot létesít" - nyilatkozta Peggy Giordano, a Bowling Green Állami Egyetem szociológusa.

A vizsgálat folyamán hatalmas adatmennyiséget értékeltek ki a kutatók, Bill McCarthy, a Kaliforniai Egyetem és Eric Grodsky, a Minnesotai Egyetem szociológusai az 1994-95-ös iskolai évben kezdődött, középiskolásokra vonatkozó országos felmérések eredményeit összegezték.

A tavalyi felmérésben az amerikai középiskolások mintegy fele mondta azt, hogy létesített már szexuális kapcsolatot, 14 százalékuk pedig arról számolt be, hogy már négy vagy annál több partnere volt.

Sigmund Freud szerint a fölény vagy az illetlenség az alapforrás, Mark Twain úgy fogalmazott, hogy nem az öröm, hanem a bánat az igazi mozgató. A Coloradói Egyetem pszichoanalitikusai úgy vélik, pontot tettek állításukkal a vita végére, szerintük a humor a világ normális működésének ártalmatlan megsértéséből fakad. Annak megítélése, hogy valóban ártalmatlan-e például egy végletekig fokozottan goromba szállodavezető - ahogy az a Waczak szálló című brit tévésorozatban megy -, már egyéni.

A coloradói kutatók kísérletekkel bizonyították állításukat. Forgatókönyveket osztottak szét önként jelentkező olvasók között. Az egyikben kolbászreklámozáshoz egy rabbit nevezett ki egy amerikai nagyiparos, a másikban egy farmert. Az olvasók a rabbis változatot találták mulatságosnak, mert az morális sértésen alapul.

Egy másik történetben sportkocsit sorsol ki tombolán tagtoborzásul egy bank és egy templom. Az utóbbi nyert, mivel szokatlanabb. Az már, hogy ártalmasan sértő-e, vagy sem, a hívők és nem hívők egyéni megítélésén múlik, írta a Daily Telegraph című brit lap.

A vonzó emberek általában nagyobb eséllyel szereznek állást, de egy friss tanulmány szerint néha hátrány a szépség. A Journal of Social Psychology szaklapban megjelent kutatásból kiderül, hogy a férifasabb állások esetében hátrányos helyzetben vannak a szép nők. Nehezebben kapnak állás mechanikus mérnökként, az építészként, kutatóként vagy pénzügyi vezetőként.

Stefanie Johnson, a UC Denver üzleti iskola professzora a kísérletében arra kérte meg a résztvevőket, hogy fotók alapján értékeljék 204 ember szépségét, majd a második körben azt kellett megmondaniuk, hogy melyik ember milyen állások passzolnak a legjobban.

A vonzó emberek minden esetben alkalmasabbnak bizonyultak, még olyan állásokra is, amelyeknél egyértelműen nem számít a kinézet. Ugyanakkor a férifasabb állásokban a vonzó nők rosszabbul szerepeltek, mint a kevésbé vonzók.