Szilárda
-4 °C
3 °C

22 ügy, amiben a kormány előhúzta a mindent vivő kártyát

5K8A3914
2018.12.07. 08:24 Módosítva: 2018-12-07 09:41:32
Öt éve él a jogszabály, amellyel a kormány elvette a lehetőségét annak, hogy versenyszabályok miatt esetleg meghiúsuljon a nagy Fidesz-barát média-összefonódás. Eddig sem volt hiány nemzetstratégiai jelentőségre és közérdekre való hivatkozásban, ha olyan ügyletről volt szó, amit a kormány bármi áron keresztül akart vinni. Végignéztük ezeket, és bár van köztük pár meredek, a mostani testhosszal veri őket.

Szerda este olyan hír érkezett az új, kormánybarát médiaholdingról, amire még a harcedzett, NER-logikához hozzászokott közönség is felvonta a szemöldökét:

a kormány közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódássá nyilvánította azt az ügyletet, amellyel a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) több száz sajtóterméket bekebelezett.

Az Európai Unió sokszor fellépett már Magyarország ellen olyan lépéseket követően, melyek sértették az uniós versenyjogot, gondoljunk csak például az étkezési utalványokat forgalmazó multik kiszorítására, vagy a pálinkával és Unicummal történő adójogi kivételezésre. Míg ezek miatt eljárásokat indított az Európai Bizottság, a nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásokat a versenyjog hatálya alól kivonó törvény esetében ez nem történt meg.

A nemzetstratégiai jelentőségű összefonódás nemcsak fennkölt kifejezés, hanem egy jogi kategória is, méghozzá elég lényeges. Arra szolgál, hogy az így címkézett tranzakciók kikerüljenek a versenyjog szabályai alól, amelyek minden más mezei ügyletre vonatkoznak. A parlament 2013-ban fogadta el a törvényt, ami lehetővé teszi mindezt, azóta tehát a kormány szívének kedves monopóliumok, oligopóliumok jöhetnek létre anélkül, hogy a Gazdasági Versenyhivatal belepiszkálhatna.

A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerdai közleményéből, amelyben a KESMA nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítését bejelentették, kiderült az is, korábban hányszor alkalmazta a kormány eddig a versenyjogi jolly joker-szabályt:

huszonegyszer.

Mivel ezt csak kormánydöntéssel lehet meglépni, mindegyik esetnek nyoma van a Magyar Közlönyben. Kigyűjtöttük az összes tranzakciót, amelyben a kormánynak fontosabb volt az állítólagos közérdek, mint az, hogy ne jöjjön létre durva erőfölény egy-egy iparágban.

Átvette az állam a műsorszórást

Az eseteket végignézve olyan minta rajzolódik ki, amelyből a sajtókisgömböc esete némileg kilóg. A kormány a legnagyobb előszeretettel az energetika és a bankszektor területén alkalmazta a nemzetstratégiai kategóriát, az egyetlen példa, aminek köze van a médiához, rögtön a kezdeti időszakra esik, ez pedig az Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Zrt. visszavásárlása a francia TDF csoporttól.

Az Antenna Hungária a hazai telekommunikációs és műsorszóró szektor meghatározó szereplője. Fő tevékenységi területe az országos földfelszíni televízió- és rádióműsor-szórás, illetve -szétosztás, előfizetéses tv-műsorszórás. De végeznek hosting és karbantartási szolgáltatásokat telekom-szolgáltatóknak, illetve nyújtanak egyéb telekommunikációs szolgáltatásokat vállalati ügyfeleknek.

Az indoklás az volt, hogy az Antenna Hungária nemzetbiztonságilag is kiemelt fontosságú közművagyonnal rendelkezik, valamint hogy az egyik fő megrendelője amúgy is a magyar állam. A cég legutóbbi, 2017-es árbevétele 44,6 milliárd forint volt, adózás előtti eredménye pedig egy kicsivel 1 milliárd forint felett.

Egyféle, rosszabb minőségű tankönyvek, mint közérdek

Szintén 2014-ben történt, hogy az állam végképp leuralta a tankönyvpiacot, ennek egy fontos eleme volt, hogy megvásárolta az Apáczai Kiadót és a Sanomától a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót. A Nemzedékek Tudása (korábbi nevén Nemzeti Tankönyvkiadó) átvételével az elméleti cél „a versenyképes, 21. századi tudást és a nemzeti hagyományokra épülő nevelés” biztosítása volt, valamint az elemi oktatásban használt tankönyvek ingyenessé tétele (jelenleg 1-9. évfolyamig mindenkinek ingyen járnak). Nem mellékesen minden más szereplőt kizártak a tankönyvgyártásból és -terjesztésből. 

A tankönyvpiacról kiszorított kiadók végül pert indítottak a magyar állam ellen, amit Strasbourgban első fokon meg is nyertek. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontja szerint az átalakítás tisztességtelen terheket rótt az érintett vállalatokra, megfosztotta őket korábbi vevőkörüktől, a változtatások pedig gyakorlatilag monopol piac kialakulásához vezettek az iskolai tankönyvellátásban. A bírósági eljárás tétje végső soron a tankönyvválasztás szabadsága. Az MTA szerint egyébként a központosítás óta a tankönyvek színvonala romlott, mivel sokszor elmarad azok megbízható szakmai kontrollja.

A mutyigyanúba keveredett IT-cég fura halálesettel

Még ugyanebben az évben került sor a Welt 2000 nevű informatikai cég állami megvételére is. Ahogy akkor beszámoltunk róla, az uniós pályázati pénzek elosztását bonyolító szoftvercéget a tulajdonosok eredeti szándékuk szerint nem akarták eladni, a Miniszterelnökség viszont meg akarta venni. Ki tudja, ezzel összefüggésben-e, mindenesetre a NAV fegyveres ellenőrei szálltak ki a Welt 2000 irodájába, és a tulajdonosok lakására is, állítólag áfacsalási ügyben nyomoztak. A cég tulajdonosa nem sokkal később váratlanul meghalt.

A céggel kapcsolatban később az a gyanú merült fel, hogy tevékenységével nem volt minden rendben, a szocialista kormányok alatti ügyeivel kapcsolatban ügyészségi nyomozás is indult, és valószínű, hogy az EU emiatt visszakér 18 milliárd forintot Magyarországtól (bár akad olyan Gyurcsány-időszakbeli állami vezető, aki szerint ez még alakítható lenne). A cég és az állam későbbi együttműködését már nem vizsgálja a hatóság, bár a szóban forgó EMIR-ügyben az elköltött milliárdok nagyobbik részét 2010 után fizették ki, a projektet a 2010-es kormányváltás után fél tucatszor módosították, rendre emelve a támogatható költséget.

A WELT 2000 megvétele azért volt nemzetstratégiai jelentőségű a kormány indoklása szerint, mert korábban olyan fejlesztéseket találtak ki, amihez szükségük van a cég informatikai rendszerére. Az időközben Új Világ Nonprofit Kft.-re átnevezett cég tavaly közel 2,5 milliárd forintos forgalmat bonyolított, ezzel 239 millió forintos eredményre tett szert.

Az óriás dohánymonopólium is közérdek

Kötődik nemzetstratégiai jelentőségű összefonódás a dohánypiaci átalakításhoz is. A kormány 2015. júniusában vetette be a GVH-elleni szuperfegyvert a Tabán Trafik és a BAT Pécsi Dohánygyár összeolvadásának elősegítésére, hogy így létrejöhessen az ország összes trafikjának monopolhelyzetből beszállító Országos Dohányboltellátó Kft. Ezzel értelemszerűen kiszorítva a többi szereplőt.

Peho Árpád az Országos Dohányboltellátó Kft. (ODBE) ügyvezetője (b) Balaicz Zoltán polgármester (b3) Vigh László fideszes országgyűlési képviselő (j2) és Halászné Dormány Orsolya a logisztikai központ vezetője (j) az ODBE új logisztikai központjában Zalaegerszegen 2018. szeptember 7-én.
Peho Árpád az Országos Dohányboltellátó Kft. (ODBE) ügyvezetője (b) Balaicz Zoltán polgármester (b3) Vigh László fideszes országgyűlési képviselő (j2) és Halászné Dormány Orsolya a logisztikai központ vezetője (j) az ODBE új logisztikai központjában Zalaegerszegen 2018. szeptember 7-én.
Fotó: Varga György / MTI

A Lázár János-közeli Tabán Trafikos Sánta János és a British American Tobacco igencsak jól jártak az így kialakult helyzettel, az Országos Dohányboltellátó 2016-ban csaknem 3,3 milliárd, 2017-ben 3,6 milliárd forint nyereséget termelt, miközben árbevétele a tavalyi évben elérte az 543 milliárd forintot.

Stratégiai vásárváros, a tulajdonos által visszabérelve

Megijedt a kormány a versenyjogtól a Hungexpo visszavásárlásakor is. Orbán Viktor 2016 elején döntött a francia anyavállalattal rendelkező Foncière Polygone Hungária Kft. állam általi megszerzéséről, ez a cég birtokolta ugyanis a híres budapesti vásárvárost. Magyarország a 2000-es évek második felében privatizálta a Hungexpót, vagyis nem töltött sok időt magánkézben a terület. Az ár 17 milliárd forint volt a hírek szerint, viszont 2035-ig a pavilonokat a franciák bérlik, így ha az állam a saját területén rendezni akar valamit (például 2021-ben elvileg vadászati világkongresszus lesz a helyszínen), akkor vissza kell bérelnie tőlük.

A céget azóta már EXPO PARK Ingatlanfejlesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek hívják, tavaly 778 millió forintos árbevétel mellett 44 millió forintnyi eredményt termelt.

Vonatgyártás: magyar állam után jöhetnek az oroszok?

A közlekedési ágazatban is volt GVH-ellenőrzést kizáró tranzakció Magyarországon. Az állam 2014-ben részesedést szerzett a kötöttpályás járművek gyártására, felújítására specializálódott Bombardier MÁV Hungary Kft.-ben, az ügyletet nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítették.

Az akkor még létező Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt kommunikálta, hogy azért van erre szükség, hogy "a hazai járműipar fejlesztése a magyar gazdaság fejlődésének egyik legjelentősebb tényezője legyen a közeljövőben” és hogy megőrizzék a cégnél a munkahelyeket

A társaság új nevet kapott a tulajdonosváltás után, ma Dunakeszi Járműjavító néven fut, és a hírek szerint esélyes, hogy hamarosan megveheti az 50 százalékát az orosz Transzmaszholding. Közös üzletük mindenesetre már biztosan lesz, Egyiptomnak szállítanak vasúti kocsikat milliárd eurós tételben. A társaság tavaly 6 milliárd forintos árbevétel mellett 68 milliós eredményt könyvelt el. 

Így tudta megszerezni az állam a teljes gáz- és árampiacot

Az energetika területén számtalanszor bevetette a kormány a nemzetstratégiai kártyát. Erre szüksége is volt, hiszen a Nemzeti Energiastratégia keretében Orbánék teljes iparágak államosítását és központosítását vették a fejükbe, ami aligha ment volna ilyen zökkenőmentesen a hagyományos versenyjogi szabályok figyelembevételével.

Vegyük sorra. 2014 elején kezdődött a nagy közérdekű bekebelezési hullám, amikor az MVM megszerezte az RWE Gas International N.V.-től a Főgáz részvényeinek közel felét. Ez a részvénypakk még ugyanebben az évben átkerült az MVM-től a Magyar Fejlesztési Bankhoz és az MFB Investhez (az MFB vagyonkezelő zrt.-jéhez). Közben a részvények többi részét az állam átvette a Fővárosi Önkormányzattól. A folyamat betetőzéseként végül a Főgáz részvényeinek 100 százaléka az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltatóhoz került, természetesen szintén nemzetstratégiai jelentőségű ügylet keretében, de ez már 2017-ben történt.

Gázfronton más is történt időközben. 2014-ben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonába került a Magyar Gáz Tranzit Zrt. társasági részesedése, majd az állam a Főgáz képében felvásárolta a GDF Suezt a francia tulajdonosoktól, az NKM Nemzeti Közművek Zrt. pedig az Égáz-Dégáz Földgázelosztót olvasztotta magába tavaly. Az NKM Nemzeti Közművek Zrt. egyébként nem egy új szereplő, hanem az ENKSZ új néven

Az áramellátás területén lényegében ugyanez a folyamat játszódott le. Az állam (vagyis az ENKSZ) 2016 decemberében megvette az EDF Démászt az EDF International S.A.S.-től, pár hónappal korábban pedig a csepeli gáztüzelésű erőmű felvásárlására került sor. Itt az MVM volt a vevő és a svájci Alpiq AG az eladó. Az egész eseménysor betetőzéseként az MVM vásárolt 50 százalékos részesedést magában a szinte minden mást tulajdonló ENKSZ-ben tavaly év elején.

Bankrecept: stratégiai felvásárlás, majd továbbadás NER-embereknek

A pénzügyi szektorban sem voltak eseménytelenek az elmúlt évek nemzetstratégiai szempontból. 2014-ben az MKB Bank 55 millió eurós felvásárlását vonták ki a versenyjogi szabályozás alól. Az akkoriban csődtömeg MKB-t később szanálták, rendbe tették, majd értékesítették. A teljes sztorit itt olvashatja el, a lényeg, hogy egy rejtélyes külföldi szereplő közbeiktatásával végül Matolcsy György környezeténél kötött ki a pénzintézet, majd Mészáros Lőrincék is beszálltak a buliba.

2014 végén aztán a Budapest Bank megvásárlása is nemzetstratégiai címkét kapott. A bankot az MFB-csoport egyik tagja, a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. vette meg 200 milliárd forintért MFB-hitelből, az ügyletben az állam 700 millió dollárig kezességet vállalt. A későbbiekben az MKB-hoz hasonló ívet futhat be a Budapest Bank is, az állam valószínűleg hamarosan megválik tőle, és NER-közelbe kerülhet: egy lehetséges opció, hogy az MKB-val és a takarékszövetkezetekkel gyúrják össze egy magyar gigabankká. A folyamat előjele, hogy vezérigazgató-helyettesi pozícióban megjelent a pénzintézetnél Rogán Antal egy bizalmasa.

De nemzetstratégiai közérdek volt a kormány szerint a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Magyar Takarék Befektetési és Vagyonkezelő Zrt. összefonódása is 2014-ben. A takarékintegráció vezető szerepére a Demján Sándor-féle Országos Takarékszövetkezeti Szövetség is bejelentkezett, ám kizárták őket a pályázatból, és a versenyjog-kicselező szabály alkalmazásával a GVH-nak sem lehetett már szava az ügyben. Az integrációt így Spéder Zoltán, az azóta kegyvesztetté vált milliárdos irányíthatta a következő pár évben a Takarékbankon és az FHB-n keresztül.

Hogy kerül ide a propaganda-nehézfegyverzet?

Mindezt végignézve joggal merülhet fel a kérdés, hogy a korábbi mintázatba és a törvény eredeti célkitűzéseihez hogyan passzol a mostani tranzakció. A jogszabály azt mondja ki, hogy "különösen a munkahelyek megőrzése, az adott ágazat nemzetközi versenyképességének megerősítése, az ellátás biztonsága érdekében" lehet alkalmazni a nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánítást. 

A korábbi esetekben gyakorlatilag azt láttuk, hogy többnyire potenciálisan profitábilis iparágakat (pl. bankszektor, műsorsugárzás, vonatgyártás), vagy valamilyen szempontból tényleg nemzetgazdasági jelentőségű, a lakossági ellátást biztosító ágazatokat (energetika) kebelezett be - majd esetenként passzolt tovább - maga az állam. 

A törvényben rögzített nemzetközi versenyképességi és az ellátásbiztonsági szempont nyilvánvalóan nem jön szóba egy magyar nyelvű médiaportfólió esetében, amiről maximum rendkívüli cinizmussal lehet azt gondolni, hogy a lakosságnak elemi érdeke a hozzájutás (már ha nem gondoljuk, hogy a sokszor nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló, kétes igazságtartalmú cikkek olvasása jót tesz az embereknek).

A munkahelyek biztonsága szintén kérdéses, hiszen egy ilyen összevonás megteremti annak lehetőségét, hogy áramvonalasítsák a cégcsoportot Liszkay Gáborék, vagyis kevesebb emberrel lehessen elvégezni ugyanennyi feladatot. Mint az korábban is látszott, a diverzitást amúgy sem tartják nagyra a Mészáros-médiában, sok helyen körbefuthat szinte ugyanaz a központi üzenet. Az ügyletről szóló korábbi cikkekben úgy spekuláltak a szerzők, hogy az összeolvadás után idővel minden kiemelt területen egy erős brand marad domináns

11954768 10153543627751093 8527352375335807322 n
Fotó: Orbán Viktor / Facebook

Ha azt nézzük, hogy pénzügyi szempontból megérheti-e az államnak a lépés, akkor a válasz szintén biztosan nem. Egyrészt azért, mert ez az eset abban is különbözik a többitől, hogy a címkét egy olyan ügyletre sütötték rá, amihez hivatalosan nincs is köze az államnak. A brutális méretű médiapakkot a Mészáros Lőrinc-féle Talentis Zrt. szippantotta fel majd adományozta nagylelkűen a KESMA-nak. Tehát még piaci alapú működéssel képzett nyereség esetén sem járna jól a költségvetés. 

Ilyesmiről azonban eleve nem lesz szó: a hanyatló példányszámú nyomtatott lapokkal és egyéb, mérsékelten népszerű, kormányüzeneteket közvetítő sajtótermékekkel kitömött alapítványi kisgömböc valószínűleg nem élne meg állami hirdetések nélkül, de az eddigi gyakorlat alapján ebben nem lesz hiány. 

Összefoglalva tehát a kormány még a saját, eleve meglehetősen vitatható szabályozásának indoklásával is szembe ment, amikor közérdekűvé és nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánította a KESMA-ügyletet; az intézkedés valódi értelme nem nagyon lehet más, mint hogy semmi esetre se kerülhessen porszem a kormánybarát médiaóriás létrehozásának folyamatába. 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!