Kőkemény drogosból lett apáca
A Vera nővér egy két évtizedes lelki utazás leképezése egy zárdába vonuló nő történetén keresztül. Cécile Embleton és Alys Tomlinson 2024-es dokumentumfilmjét 2025. február 1-jén és 2-án vetítik a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Vera nem tervezte, hogy apáca lesz, rossz döntései vezették az elszigetelt belarusz kolostorig. Mindössze húszéves volt, amikor férje, Oleg börtönbe került, méghozzá miatta: Vera (akkor még Olga) drogos volt, sok fiatalt szoktatott rá a szerre. A bűntudat felemésztette. Nem feltétlenül az Istenhez fűződő viszonya miatt vonult be, sokkal inkább önmaga megfejtése volt a cél. Eleinte úgy tervezte, hogy addig marad bent, amíg Oleg nem szabadul. Igen ám, csakhogy Oleg időközben beleszeretett egy másik nőbe, Vera nővér pedig magára maradt.
Az ortodox közösségben Vera leginkább az állatok – főleg a lovak – mellett érzi jól magát, gondoskodását feléjük mutatja ki igazán. A négylábúak a nővér csendes önvizsgálatának és lelki átalakulásának elengedhetetlen kellékei. Vera magányos lovas, aki úgy vágtat a havas erőben, mint egy szláv westernhős. Csakhogy ő nem másokkal, hanem saját magával viaskodik: őrlődik a múlt, a jelen és legfőképp a jövő között.
Az egykori Netflix-sztár az Indexnek mesélte el, hogyan rejtőzik el a rajongók elől
Molly Parker igazi veteránnak számít a sorozatiparban, aki nem most kezdte az erős női karakterek játszását, elvégre a Deadwoodban egy Alma Garrett nevű, a két sarkára a férfiak között bátran álló, felső osztálybeli hölgyet alakított, de az 52 éves kanadai színésznő a netflixes Kártyavárban, majd később egy sokak által szeretett, ugyancsak netflixes családi sci-fi szériában, a Lost in Space-ben is főszerepelt. Molly Parker nemrég az Amerikában remek nézettséggel indult, Doki című orvosos sorozat főszereplőjeként tért vissza, mely január 16-tól kezdve a Maxon is megtekinthető idehaza, és heti rendszerességgel érkeznek az online videótárra az első évad epizódjai.
A Doki története egy dr. Amy Larsen nevű doktornőről, a Minneapolisban található Westside Hospital belgyógyászati osztályának vezetőjéről szól, aki egy autóbalesetet követően elveszíti az elmúlt nyolc évének emlékeit, amnéziája miatt családjáról és megszerzett orvosi tapasztalatairól is elillan minden a fejéből. Ha pedig mindez nem lenne elég, Molly Parker karaktere, az egykor szigorú és kollégái által elviselhetetlennek tartott Amy még egy komoly személyiségváltozáson is keresztülmegy a balesetet követően, ám a kedvesebbé és empatikusabbá vált főszereplőnek így sem bizonyul épp a legegyszerűbbnek a visszailleszkedés a hétköznapokba.
Molly Parkerrel és a Doki című sorozatban a főszereplő Amy legjobb barátnőjét, kolléganőjét, dr. Gina Walkert alakító, az Undergroundból és az Apple TV+-on vetített Bölcsőrablókból ismert Amirah Vann-nal a Sony Pictures Televisionnek köszönhetően készítettünk exkluzív interjút, Zoomon keresztül.
Az Indexnek Molly Parker többek között arról mesélt, hogy
- a Dokiban a gonosz vagy az empatikus Amyt alakítja-e szívesebben,
- mennyire ismerik fel az utcán azután, hogy több Netflix-sorozatban is játszott,
- miért rajonganak szerinte a mai napig az emberek az orvosos sorozatokért,
- Amirah Vannt pedig kifaggattuk, mekkora váltás volt a sorozatok weird-horror zsáneréből egy orvosos szappanoperába csöppenni.
Az interjút rendhagyó módon Molly Parker kezdte egy kérdéssel, a rövid bemutatkozást követően.
Molly Parker: Budapesten tartózkodik éppen?
Igen.
Molly Parker: Imádom Budapestet, nagyon szerettem az összes ott forgatott munkámat, különösen jó szívvel emlékszem vissza a Szabó István által rendezett A napfény íze című filmre. Mindig szívesen megyek magukhoz.
Ezt örömmel hallom! Térjünk rá a Dokira, elvégre érdekes alapkoncepciója van ennek az új sorozatnak: a baleset, az amnézia mindent megváltoztat benne. Még a főszereplő személyiségét is, aki rideg és gonosz főnökből hirtelen sokkal empatikusabb és szimpatikusabb osztályvezetővé válik. Melyik Amyt szerette jobban játszani?
Molly Parker: Anyukámnak meséltem elsők között a szerepről, és lelkendeztem neki, hogy pontosan ezért nagyszerű lehetőség, mert egy kemény, szigorú orvos bőrébe bújhatok, aki ugyanakkor vicces is, ám tudja, hogyan tartsa kézben az alatta dolgozó embereket.
Erre anyukám rögtön úgy reagált, hogy „te abban amúgy is jó vagy!” Kérdeztem tőle, hogy mire gondol pontosan, erre rávágta, hogy a gonoszkodásban! Megköszöntem neki, bár nem tudom, ez mennyire számít bóknak.
Nagyszerű élmény volt elmerülni dr. Amy Larsen karakterében, már csak azért is, mert egészen mély felfedezéseket tesz magával kapcsolatban a Doki hősnője. Hogy ki volt ő korábban, kinek gondolta magát korábban, kivé vált a traumái miatt. A baleset pedig, nos a mellettem ülő Amirah Vannra kell tekintenem, mert ő játssza Amy sorozatbeli barátnőjét és kollégáját, dr. Gina Walkert, aki rengeteget segít neki mindezek boncolgatásában azzal, hogy őmellette is megbízhatóan ott van.
Így élik mindennapjaikat egy sorozatgyilkos szülei
Ép ésszel képtelenség felfogni, mélységében átélni azt a kálváriát, amit az idős német házaspár, Ulla és Didi Högel jár be a mindennapokban. Ők a hírhedt Niels Högel szülei, a sorozatgyilkosé, aki a bizonyított áldozatok számát tekintve a modern történelem egyik legtöbb gyilkosságát elkövető személye. Bár már a kétezres években börtönbe került, az elmúlt mintegy húsz évben folyamatosan derülnek ki részletek lehetséges áldozatairól, így az idős pár sosem tudja lezárni a múltat. Próbálják feldolgozni a történteket, de igazi megnyugvásra nem lelnek, így az ösztönös szülői szeretet és a rideg valóság között tengetik a napjaikat.
Katharina Köstel és Katrin Nemec rendezők közös filmje – amit a Budapest International Documentary Festival (BIDF) keretében mutatnak be hazánkban – ambivalens élmény. Egyfelől az ember elgondolkodik, mennyire okozta szülői hiba vagy gondatlanság, hogy valaki odáig jusson, mint Niels Högel. Vajon mekkora az ő felelősségük ebben a történetben?
Másfelől felvetődik a kérdés, hogyan képes valaki a történtek után továbbra is szeretni egy világszinten szörnyetegként kezelt személyt? Hogyan létezhet családi kötelék ott, ahol milliók gyűlölete és megvetése visszhangzik mindennap? A film mindenre választ ad, nyelvezetében emberi és valóságos. A mindennap gyötrelmeivel, kilátástalanságával viaskodó élni akarás látlelete.
Szétcsalták az egész versenyt, és még dicséretet is kaptak érte
Új „tanárfilm” érkezett a hazai mozikba 2025. január 23-án, amely görbe tükröt állít a motiválatlan tanároknak és az egyre romló oktatásnak. Az Éretlenségi című francia–olasz vígjáték a Pannónia Entertainment forgalmazásában, magyar szinkronnal jelent meg.
A francia gyártású ifjúsági vígjátékok kétségkívül az egyik legszórakoztatóbb filmtípusok: erőteljesen karakterközpontú alkotások, amelyek egyszerre mutatják be a kamaszkor szépségeit és nehézségeit, az élet könnyedségét és összetettségét, ráadásul legtöbbször univerzális kicsengésűek, vagyis fiatalok milliói kapcsolódhatnak a történetekhez.
A kategóriába tökéletesen illeszkedik Émilie Noblet Éretlenségije (Bis Repetita), amely – ahogy azt a cím is sugallja – erőteljesen utal az 1980-as Éretlenek című, klasszikussá vált alkotásra. A vígjátéki eszközökkel operáló film egy napjainkat meghatározó problémára hívja fel a figyelmet. Az oktatás minőségének, a kevésbé elhivatott pedagógusoknak állít görbe tükröt.
Magyarnak lenni a legnagyobb szenvedés a világon, ezt járja körbe ez az Oscar-jelölt film
Egy olyan hosszú filmnél, mint amilyen A brutalista, nagyon sok minden áll vagy bukik azon, hogy a legelső jelenetek, a hangulat, a főszereplő magukkal tudnak-e ragadni. Másképp esélytelen, hogy egy 215 percre, azaz a negyedórás szünettel és reklámokkal együtt majdnem négy órára rúgó sztorit végig bírjuk nézni. Szerencsére a január 23-tól játszott dráma e tekintetben nem vall kudarcot, ahogy először meglátjuk a vásznon az érdekes, fejjel lefelé perspektívában felbukkanó Szabadság-szobrot, és meghalljuk az Adrien Brody által játszott, éppen az Egyesült Államokba emigráló Tóth László üdvrivalgását, nem lehet megállni, hogy az egyszeri nézőt is elkapja egyfajta győzelmi eufória.
Pedig a történet, amit Brady Corbet rendezése előad, teli van buktatókkal, sötét és reménytelen pillanatokkal. Megkockáztatnám, azt, hogy mennyire traumatikus szenvedő magyarnak lenni a világban, eddig mozifilmben nem járták körbe ennyire alaposan.
Mégis, A brutalista rögtön a felütésétől kezdve hősies, eposzi méreteket ölt, és bizonyos tekintetben, ahogy Lászlóval egy sima, menetrend szerinti busszal elkezdünk átrobogni New Yorkból Philadelphiába, a címszereplő magyar zsidó építésszel együtt várjuk, hogy vajon mit hoz a jövő az újvilágban.
1947-ben járunk, amikor László munkát vállal unokatestvérénél. Családon belüli szívességnek indul, mégis ez az apró gesztus indítja el Adrien Brody karakterét arra az amerikai odüsszeiára, ami valódi pokoljárássá válik, hiszen a philadelphiai rokon köti össze a tehetséges építőművészt a tehetős Van Buren famíliával, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódik Lászlóéval.
Egy sima olvasószoba felújítása egy grandiózus szabadidő-komplexum építésébe csap át, amely nagyrészt felöleli a játékidőt. Ahogy a betonból épülő, szigorú és nyers épület egyre inkább összeáll viszont, Brody karaktere úgy esik szét a néző szeme előtt, a szenvedő művész a saját nagyságával és felesége betegségével képtelen egyszerre felvenni a kesztyűt, így zuhan össze a brutalista, és válik mindenféle könnyű élvezetek rabjává.
Folytatást kaphat a Futni mentem
Az elmúlt 25 év egyik legnézettebb magyar filmje lett a Futni mentem, amelyet már több mint 500 ezren láttak a mozikban.
A film rajongói örülhetnek, mert folytatódhat a Hajdú család története, erről Herendi Gábor beszélt egy a Klubrádiónak adott interjúban: „Gondolkozunk a folytatásban, éppen azon agyalunk, hogy milyen irányban lehetne továbbvinni ezt a történetet, mert annyira sok megkeresést kapunk, hogy annyira szerethetőek ezek a karakterek, és olyan szívesen néznének róluk egy következő mozit.”
Egy misztikus sorozat, amit a Trónok harca színészei sem tudnak megmenteni
Pedig lehetne akár jó is, csak éppen attól nem az, amitől az lehetne. Hiába játszanak benne négyen is olyanok, akiket kedveltünk és szerettünk például a Trónok harcában (Emun Elliott, Iain Glen, Mark Addy és Owen Teale), A fúrótorony (The Rig) fagyos és rideg világa a filmipar és a Prime elszalasztott lehetősége marad. Pedig...
Hangsúly van a pedigen. Nem is kevés. Az alaptörténet nem rossz. Van egy fúrótorony (Kinloich Bravo) a messzi északi, jeges vizeken, és a melósok, az olajvállalat emberei furcsa dolgokat élnek meg. Rejtélyes köd, szokatlan rengések sorozata, valami misztikus dolog, ami feléjük közelít, olyan erő, ami akár a holtakat is képes feltámasztani.
Ez a valami azonban nem barátságos, minden mozzanatával képes bárkit és bármit is elpusztítani.
Ez még nem spoiler, hiszen ez már az első évad (kettő van) első epizódjából kiderül, és itt találkozunk mindjárt az első hibával. Erre a történetre két évad olyan, mintha a végtelenbe akarnánk nyújtani valamit, aminek a vége amúgy ott van az orrunk előtt. Pedig így is csak tizenkét epizód, évandonként hat, ám ha mindezt kihozták volna a feléből, akkor most egy sokkal pörgősebb, feszesebb, üresjáratoktól mentes minisorzatról írhatnánk.
Lötyög a sorozat
Így viszont a történet lötyög, suta párbeszédekkel teli, felesleges jelenetekkel odázza a végkifejletet, s mivel mindezt viszonylag zárt térben teszi, fúrótorony falai közé, tengerfenékre és katonai sátrakba álmodott környezetben, nem a drámai feszültség születik meg, hanem a haladjunk már légyszi érzés.
Pedig ebben a műfajban (sci-fi, fantasy, misztikus) születtek emlékezetes alkotások (filmben például: A mélység titka, A gömb; könyvben inkább a fantáziában, semmint írásban erős Frank Schätzing: A raj), és A fúrótorony is lehetne ilyen, csak nem tud.
Ennél jobban el se baltázhatták volna ezt a posztapokaliptikus sorozatot
Az Apple sci-fi sorozataival kapcsolatban nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire magas minőséget képviselnek, napjaink legélvezetesebb néznivalója ebben a zsánerben a nemrég visszatért Különválás, de a For All Mankindot, a Sötét anyagot és A silót is joggal dicsérik az egekbe. Nemcsak a mezei tévénézők, hanem a kritikusok is.
A siló, amely Hugh Howey magánkiadásában megjelent, magyarul is olvasható írásain alapszik, 2023 májusában indult útjára, és egy hatalmas föld alatti bunkerbe kalauzol a 10 részes első évad alatt.
Egy olyan bunkerbe, ahol az emberiség pár ezer fős maradéka tengeti reménytelen életét, ugyanis a külvilág állítólag pusztítóan radioaktív, de mivel 140 évnél régebbről nem maradtak feljegyzéseik, ezért mindenki csak arra a nagy ablakra hagyatkozhat, amin keresztül kitekintenek a szomorúan festő valóságra. A siló világának komoly és komor szabályrendszere van: ha valakinek elhagyja a száját, hogy ki akar menni, azt ki is küldik, kvázi a halálba, hogy megtakarítsa a kinti kamerákat.
A felső tízezer nyilván sanyargatja a népet, amolyan futurisztikus diktátorok mintájára, ám a széria nemcsak velük, hanem az alsó régiókkal is jócskán megismerteti a nézőt.
A semmibe vett gépészek egyike Juliette Nichols (Rebecca Ferguson), aki egyfajta reménysugárrá válik a nép számára, a másik fogódzkodó pedig Bernard (Tim Robbins), az IT vezetője. Ők ketten vívják a kis hatalmi játszmáikat, mígnem a seriffé avanzsáló nőt magát is ki nem küldik takarítani. Itt vette fel valahol a fonalat az Apple TV+-on látható posztapokaliptikus sorozat még november 15-én, egy egészen komótosan startoló második évaddal, amelyről külön is írtunk, és az évadkezdésnél még nagyon bizakodók voltunk, hogy a streamingszolgáltató húzócíme marad olyan, amilyen eddig volt: bivalyerős, hardcore science fiction.
Ryan Gosling is szerepelhet a következő Star Warsban
Bár Ryan Gosling korábban is a legfelkapottabb színészek közé tartott, mégis a Kaliforniai álom és a Barbie – különösen az utóbbi – lendített nagyot a karrierén. Ken karaktere ismét elhozta számára a világsikert, illetve jövőbeli lehetőségeket is. A The Hollywood Reporter közlése szerint a színész tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy szerepelhessen a következő Star Wars-filmben. Egyelőre annyit tudni, hogy egy teljesen különálló projektről van szó, ami nem köthető a Skywalker Sagához, ami 2019-ben a Star Wars: Skywalker kora filmmel zárult.
Tanítani kellene, hogyan cseszték el ezt a horrorfilmet
A farkasemberek története unásig játszott alapötlet, mégis a nemezisüknek számító vámpírokhoz képest még így is jócskán hátrányban vannak a bundás szörnyek. Ez a hátrány azonban nemcsak a filmek számán, hanem azok minőségén, büdzséjén, az irántuk való érdeklődésen és popkulturális súlyukon is meglátszik. A legújabb, címében sokadik Farkasember is kicsit ebbe a „futottak még” kategóriába tartozik, ami óriási csalódás, tekintve hogy a megközelítés jó volt, az első fél óra alapján pedig bőven akadt potenciál az alkotásban.
Már az is a film sikere ellen dolgozik, hogy amikor beírja valaki a netes keresőbe, hogy „farkasember”, lendületből három művet dob fel a világháló, amiből egy klasszikus, egy sztárparádé, egy pedig most jött ki a mozikban. Az eredeti, 1941-es igazi kultfilmnek számít, valódi gótikus horror, annak minden korabeli velejárójával. A 2010-es az eredeti sztorit megtartva némileg átírt változatban jelent meg, kicsit egy B kategóriás Az Álmosvölgy legendájának formáját öltve. Persze ezt kevesebb poénnal, több pszichológiai tényezővel és egy-egy igazán jó színészi pillanattal tarkítva kapjuk olyan legendáktól, mint Anthony Hopkins, Hugo Weaving, Emily Blunt, vagy a főszerepet játszó Benicio Del Toro.
A mostani változat – ami a Universal Pictures és a Blumhouse égisze alatt került a mozikba – történetében már frissebb, a karakterek eltérnek, akár a megközelítés is, viszont a végkifejlet némi párhuzammal szolgál a korábbi alkotásokhoz képest. A film kezdete rögtön elővetíti a végeredményt (pláne ha az ember megnézte a trailert), ennek ellenére mégis lendületesen indul. Azonban ezt a lendületet lépésről lépésre fojtja meg sok-sok apróság, amelyek előbb a horrorjelleget irtják ki, majd a pszichológiai drámának veszik élét. Ez egészen addig fajul, amíg a film egyfajta tanmesévé nem válik arról, miként lehet fokozatosan feltölteni hibákkal, végül pedig teljesen elveszteni egy olyan filmet, amelyiknek minden esélye megvolt arra, hogy intenzív, izgalmas és (ha történetében nem is, de) megközelítésében rendhagyó farkasemberes sztori legyen.
Megdöbbentően mocskos a Netflix új westernsorozata, de mi pont ezért imádjuk
Egy talpig feketébe öltözött nő, Sara (Betty Gilpin) és bicebóca kisfia, Devin (Preston Mota) egy isten háta mögötti, éppen épülő településkezdeményen várják, hogy kísérőjük végre megérkezzen, és haladhassanak tovább. Rögtön az első helyszín nagyon hangulatos, már-már idealista ábrázolású. Nos ehhez nem érdemes hozzászoknia a nézőnek, mert a Netflix vadonatúj, január 9-én debütált westernsorozata, A vadnyugat születése (American Primeval) pont egy olyan nyomorúságos időszakba kalauzol el bennünket, amikor a telepesek egyelőre nem szilárdították meg uralmukat a pusztaság felett, és még a későbbiekhez képest is erőteljes és kegyetlen indiántámadásokkal, illetve a mormon milícia álarcos eszelőseivel is kénytelenek voltak megküzdeni az életben maradásért.
A vadnyugat születése tulajdonképpen egy western road movie, hiszen a cselekmény jó része az állítólagos férjéhez tartó nej sztoriját dolgozza fel, de a Trónok harcához mérhetően sok karaktert mozgatnak a készítők: az anya-fia páros segítségére siető mogorva Isaac (Taylor Kitsch) egyértelműen az emlékezetesebb figurák közé tartozik, nem beszélve a félig megskalpolt Jacobról (Dane DeHaan), egy pórul járt és feleségét vesztett hithű mormonról. A film és sorozatsztárok sorának itt még nincs vége, Jai Courtney pénzéhes fejvadásznak áll a Netflix produkciójában, míg Shea Whigham a rémes állapotban lévő, Fort Bridger nevű erőd vezetőjének mindig sáros bakancsába bújik.
Bravúr, hogy a szálak nem kavarodnak össze.
Ebbe a hibába esett nemrég Kevin Costner a nagyot bukott, Horizont: Egy amerikai eposz című filmjével, melynek szkriptje az elejét és a végét tekintve egy értékelhetetlen masszává silányult. Bár a Netflix új westernje ugyancsak ismerős és sok helyen látott elemekből építkezik, A vadnyugat születése mégis képes újat felmutatni. Köszönhetően annak, hogy a manapság divatos Taylor Sheridan-westernekhez (Yellowstone, 1923, 1883) képest is sokkal piszkosabb, mocskosabb, realistább, már-már naturalista módon ábrázolja Amerika ezen korszakát.
Még a születésnapján is emészti Whitney Houston elvesztése Kevin Costnert
Múlt szombaton ünnepelte 70. születésnapját Kevin Costner, aki a boldog pillanatok mellett a jeles napon egykori kollégájáról és jóbarátjáról, a 13 évvel ezelőtt elhunyt Whitney Houstonról is megemlékezett.
A színész az Instagram-történetében osztott meg egy kulisszák mögötti fotót a kultikussá vált 1992-es Több mint testőr című film forgatásáról, amelyen Houston, Costner és Ellin LaVar, Houston fodrásza látható.
Ez a kép emlékeztet arra, milyen szerencsés vagyok, hogy újabb születésnapot ünnepelhetek. A fényt veszítettük el, amikor Whitney elment
– idézi Costnert a Variety.
Végre visszatért a legelborultabb sci-fi-sorozat a világon
Azt mondják, a munkát a magánélettel nem szabad összekeverni, és ezt a hétköznapi bölcsességet egészen a falig el is vitte az Apple TV+ nagy sikert aratott sorozata, a 2022 elején vetített Különválás (Severance), mely egy munkahelyi dráma és egy hardcore sci-fi ötvözeteként funkcionált remekül kilenc epizódon keresztül.
A történettel kapcsolatban senkinek nem árthat egy kis emlékeztető, elvégre még a modern tévéiparhoz képest is rengeteget, majdnem három évet vártunk a Különválás folytatására, mely egy titokzatos, Lumon Industries névre keresztelt, biotechnológiával foglalkozó cég steril falai közé kalauzolt. Itt ismerhettük meg többek között Mark S-t (Adam Scott), aki neje halála miatt menekült a munkába, de az újoncként érkező, teljesen összezavarodott Helly (Britt Lower), a hatalmas szívvel megáldott Dylan (Zach Cherry) és a cinikus Irving (John Turturro) ugyancsak a szívünkhöz nőhettek. És nőttek is, merthogy olyan emberekről van szó, akik amellett, hogy érdekesek és sokrétűek, még izgalmasak is, hiszen vállalták, hogy lényegében két személyiségre bontják őket. Míg a cégnél dolgoznak napközben, nem emlékeznek a kinti életükre, és amikor elhagyják a Lumont, akkor a benti munka, a kollégák és minden egyéb hétköznapi irodai gyötrelem kiröppen a fejükből.
Az első évad ugyebár egy szabotázzsal ért véget, a főszereplők a zsarnok főnökök, Harmony Cobel (Patricia Arquette) és Milchick (Tramell Tillman) spártai szigora ellenére kitörtek, legalábbis a benti elméjük a kinti világban aktiválódott, ami olyan kavarodásokhoz vezetett, mint hogy a tűzrőlpattant Hellyről kiderült, hogy civilben a Lumon cégvezérének a lánya.
A Különválás január 17-én elstartolt második évada rohanósan kezd, szó szerint, elvégre Markot látjuk a jól ismert fehér folyosókon kétségbeesetten szaladgálni, míg hősünk rá nem eszmél, magára maradt a könyörtelen multinacionális cégnél. Csapata sehol, a különösen gonosz hangulatában lévő Milchick valami olyasmit hadovál, hogy nem volt kedvük folytatni a munkát, de nem szabad elfelejteni, hogy egy rendkívül paranoid hangulatú science fictionről van itt szó, az Apple szériájában a karaktereknek azt sem szabad elhinni, amit kérdeznek, és mindent legalább háromszor meg kell kérdőjelezni, ha jót akarunk magunknak. Mark nyilván jót akar magának, meg is kérdőjelezi Milchick szavait, és egy újabb rizikós magánakció vezet el addig, hogy végre visszakapja jól ismert munkatársait.
Brutálisan valósághűek a francia akciófilmek, az Ad Vitam szimplán kegyetlen
A franciák ismét próbáltak kitenni magukért, az Ad Vitam című akciófilmben azonban ezúttal inkább a romantika győzött. És lássuk be, a romantika ritkán emel meg egy olyan történetet, amelynek brutálisan valósághűnek kellene lennie.
Kőkemény akciófilmet ígér az Ad Vitam előzetese, de a franciák ezúttal kicsit eltévesztették a fókuszt. A film cselekménye nem bonyolult, ennek ellenére próbál csavaros lenni, de éppen a csavar az, ami kicsit olyan érzést kelt, hogy a forgatókönyvíróknak menet közben jutott az eszébe: abban nem biztos, hogy elegendő feszültség van, ha két kommandósnak gyereke születik.
Ettől viszont kissé csinált íze lesz mindennek.
Esetlegessé válik az élmény, mert a terhesség nem párhuzamosan fut a kommandósléttel, hanem alárendeltté válik, hivatkozássá, szükségszerűen kellene emiatt feszültnek lennie. A helyzet az, hogy az áldott állapot valójában felesleges is, nélküle valóban lehetne kőkemény a sztori.
Akciófilm egy születendő gyermekért
Az alapszituációról annyit elegendő tudni, hogy főhősünk, Franck (Guillaume Canet) hibát vét egy akcióban, a barátja meghal, és emiatt távoznia kell a kommandó kötelékéből, ám később rájön arra, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Nyomozni kezd, és kiderül, hogy...
Felesége, Leo (Stéphane Caillard) lényegében végig áldozat, kiszolgáltatott, ő az, akit Francknak meg kell védenie, mert a gyermeknek meg kell születnie.
Jamie Foxx: Amikor felébredtem, tolószékben találtam magam. Nem tudtam járni
Az Oscar-díjas színész 2023 áprilisában került kórházba „orvosi szövődménnyel”. Azóta kiderült, hogy az 57 éves férfi agyvérzést kapott, és hetekig eszméletlenül feküdt a kórházban.
AThe Graham Norton Show 2025. január 17-i epizódjában Foxx kifejtette, hogy „semmire sem emlékszik” a vele történtekből azokból a napokból, mielőtt kórházba került. „Nem emlékeztem arra, hogy bármi is történt volna, így amikor húsz nappal később felébredtem, azt hittem, hogy megtréfáltak” – mondta az Independent szerint a Miami Vice sztárja Nortonnak és a többi vendégnek, köztük Cameron Diaznak.
Amikor felébredtem, tolószékben találtam magam. Nem tudtam járni – mesélte Foxx, hozzátéve: Isten pénzzel és hírnévvel áldott meg, de amikor megfeledkeztem Istenről, agyvérzéssel áldott meg.
A nyilvánosságba való visszatéréséről Foxx ezt mondta Nortonnak: „Tudtam, hogy vissza kell térnem, és rájöttem, ezt úgy kell megtenni, hogy vicces vagyok. Annyi viccet mondtam, hogy az emberek azt hitték, őrült vagyok, aztán úgy viselkedtem, mint valaki más – három napig Denzel Washington voltam.”
Ijesztően aktuális problémára hívja fel a figyelmet ez a sci-fi
2025-ben szinte minden napra jut egy disztópikus jövőképet felvázoló szalagcím vagy híradás, nem csoda, hogy futószalagon születnek a világvégével mint témával foglalkozó sorozatok és filmek. Az emberiség sorsának legrosszabb forgatókönyvét most egy dominikai rendező, Leticia Tonos új filmje, a Csak lélegezz mutatja be.
Leticia Tonos Csak lélegezz című sci-fije egyszerre borzasztóan örök érvényű és aktuális, hiszen amellett, hogy morális témákat boncolgat, a mesterséges intelligenciát helyezi fókuszba. A film vízió egy elpusztult jövőről, amely bár vizuálisan elképesztő, megtapasztalni már annál kevésbé: sivár, üres és fenyegető.
Új magyar film érkezik a mozikba, akár az év egyik legjobb alkotása is lehet
Mocskosul tudnak fájni azok a dolgok, amelyekről úgy hittük, hogy már rég lezártunk önmagunkban. Valakinek az elvesztése után még akkor is felszakadhatnak a sebek, amikor már sem az arcát, sem az illatát nem könnyű felidéznünk. Lakos Nóra új filmje, a Véletlenül írtam egy könyvet, egy tinédzser szemszögéből mutatja be, hogyan lehet felépülni ebből a pokoli érzésből.
Szokták mondani, hogy nem a holtakat, hanem az élőket kell szánni, hiszen a fájdalom, ami a szeretett személy elvesztéséből fakad (legyen az egy szülő, egy szerelem vagy csak egy házi kedvenc), próbára teszi az embert. Ilyenkor az életbe és a jövőbe kell kapaszkodni, mert a szeretet iránti vágy összefogja az életben maradtakat: valahol ez történik Lakos Nóra filmjében is.
Az alkotás alapjául a holland írónő, Annet Huizing Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című kötete szolgált, erre húzták fel a nemzetközi koprodukcióban megvalósult, de alapvetően magyarországi családi filmet. Az alkotás, amely a JUNO11 égisze alatt kerül a hazai mozikba 2025. január 16-án, joggal pályázhat majd az év egyik legjobb magyar családi filmjének címére, hiszen szinte minden korosztálynak képes nyújtani valami érdekeset.
Mondhat bárki bármit, ez a sorozat az új Vészhelyzet
Aki látott már életében közelről távirányítót, annak nem kell bemutatni a Vészhelyzet című kórházas sorozatot, amely 1994-től egészen 2009-ig bezárólag, 15 évad alatt járta körbe hihetetlenül alaposan, hogy mit is jelent egy amerikai metropolisz, jelen esetben Chicago egyik városi kórházának sürgősségi osztályán dolgozni. A történet hiperrealisztikus volt, állandóan a fejük tetején álltak a dolgok, az orvosok és nővérek mégis utat találtak a káoszban, miközben néha rejtélyes, máskor tragikus esetekkel néztek farkasszemet. A legnagyobb pofonokat pedig nekik, és a nézőknek is azok a fordulatok adták, amikor kiderült, egy-egy eset, egy-egy jó ember nem megmenthető.
Nem csoda, hogy a Vészhelyzet olyan valóságosnak hatott, a történet eredeti írója, a Jurassic Parkot is jegyző, Steven Spielberggel szívesen kollaboráló, a Westworld-filmet író-rendező Michael Crichton a saját tapasztalatait is latba vetette, melyeket orvostanhallgatóként szerzett, amikor legépelte új projektje szkriptjét. Egy forgatókönyvet, ami húsz éven keresztül nem kellett senkinek az égvilágon, míg Spielberg be nem vetette kapcsolatait, és a dokumentarista stílusú sztorit el nem vitte a Warnernek. De csak azután, hogy kétórás pilottá dolgozták át Crichton írását.
A többi már történelem, a Vészhelyzet alapmű lett, meghatározó darabja az orvosos-kórházas műfajnak, és bár akadtak sorozatok, amik hasonló babérokra törtek (New Amsterdam, A Rezidens, Doktor Murphy, esetleg a Kés/Alatt), az NBC klasszikusát a kanyarból sem tudta egyik sem megközelíteni. Az amerikai tévéiparban is uralkodó remake/rebootláz közepén adta magát a dolog, hogy a 2020-as évek elején megpróbálják visszahozni, esetleg folytatni a Vészhelyzetet, ám a projekt kínkeservesen elhalt. Épp ezért lepte meg a Michael Crichton örökségét kezelő társaságot, amikor az egykor Carter dokit alakító Noah Wyle bejelentette, a Vészhelyzetre megszólalásig hasonló szériában tér vissza.
Több milliárd dolláros perrel néz szembe a Disney, plágium lehet a népszerű mese
A Disney egy több milliárd dolláros perrel néz szembe, miután Buck Woodall animátor azt állítja, hogy a stúdió a Vaiana és annak folytatása, a Vaiana 2 cselekményét az ő korábbi munkájából plagizálta. Woodall szerint a Disney szándékosan használta fel az ötleteit, mivel véletlenül aligha lenne ennyi átfedés – írja a Sky News.
Buck Woodall keresetét pénteken nyújtotta be a kaliforniai szövetségi bíróságon. Az animátor azt állítja, hogy a Disney ellopta a Bucky című animációs filmtervének elemeit, amelyen a 2000-es évek elején dolgozott. A projekt részeként Woodall forgatókönyvet és előzetes anyagokat készített, amelyeket 2003-ban megosztott Jenny Marchickkel, aki akkor a Mandeville Films fejlesztési igazgatója volt.
A keresetben Woodall kifejti, hogy a Mandeville Filmsnek kizárólagos első megtekintési megállapodása volt a Disney-vel, vagyis minden új projektet először a Disney értékelhetett. Marchick állítólag kérte Woodalltól a projekt részletes anyagait, például gyártási terveket, karakterterveket és storyboardokat, és biztosította arról, hogy képes lesz zöld utat adni a filmnek.
Megszólalt A Flash – A Villám rendezője, elmondta mi okozta a film bukását
Ahogy az Independent is megírta, Andy Muschietti szerint két dolog miatt is felelős a stúdió filmje bukásáért. Az egyik az, hogy teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak egy-egy alkotással szemben, ami általában a munkafolyamaton és az eredményen is meglátszik. Elmondása szerint olyan alkotást várnak végeredményben, ami minden korosztálynak és nemnek egyaránt szól, úgy viszont nehéz közönség specifikus filmet készíteni, ha a célcsoport a teljes társadalom.
A Flash azért bukott meg többek közt, mert nem tudta bevonzani mind a négy kvadránst
– idézi a lap a rendezőt, aki a négy célcsoportra gondol, amik alapvetően a 25 év alatti és 25 év feletti korosztály illetve a férfiak és a nők.
Nem lassít a Hogyan tudnék élni nélküled?, rekordidő alatt ért újabb mérföldkőhöz
A produkció közleménye szerint záporoznak a nézői visszajelzések a Hogyan tudnék élni nélküled? hivatalos Facebook-oldalára, ahol sokan osztják meg élményeiket a film megtekintése után. Az egyik kommentelő úgy értékelte a látottakat, hogy „ha egy film nézése közben 27-szer fut végig a gerincemen valami kéjes bizsergés, és 8-szor lábad könnybe a szemem, és 5 percenként hangosan felnevetek, az egy jó film”. Akadt olyan követő, akiből személyes emlékeket csaltak elő a látottak. Ő úgy fogalmazott, hogy „nekem is visszahozta kamaszkorom és huszonéves korom összes nyarát”.
Míg más úgy összegezte a film rá gyakorolt hatását, hogy „sírtam, nevettem, és énekeltem a dalokat! És én is visszarepültem az időben”. Ezzel pedig nincs egyedül. Számos mozivezető számolt be hasonló spontán nézői reakciókról a Hogyan tudnék élni nélküled? vetítései kapcsán a fővárosban és vidéken egyaránt.
A mintegy négy éve indult projekt egy hónapja érkezett meg a mozikba, de a számos hírességet összehozó produkció már egy ideje mozgásban tartotta a hazai filméletet. Sokakat érdekelt, hogy Demjén Ferenc dalaiból milyen zenés alkotás sülhet ki, főleg ilyen rendhagyó alkotói gárdával.
A napjainkban és harminc évvel ezelőtt játszódó zenés vígjátékban Demjén Ferenc legismertebb számait fiatal színészek és zenészek éneklik. Köztük Törőcsik Franciska, Marics Peti, Ember Márk, Brasch Bence, Kirády Marcell és Varga-Járó Sára. Mellettük a további szerepekben Márkus Luca, Kovács Harmat, Seress Zoltán, Györgyi Anna, Medveczky Balázs, Markó-Valentyik Anna, Szántó Balázs és Barta Veronika látható.
Olyan film született, amit 0–99 korig élvezettel fog mindenki megnézni a mozikban
– mondta Marics Peti, aki első nagyjátékfilmes szerepében a történet vicces, szívtipró rosszfiúját alakítja.
Az IKO gyártásában és az olyan nagyszabású televíziós show-műsorok és sorozatok, mint a Megasztár, a Sztárok a jégen, a Pepe, a Mintaapák, a Holnap tali producereként ismert Kirády Attila közreműködésével megvalósult zenés vígjáték rendezője a számos nagy sikerű komédiát (Poligamy, Coming Out, Seveled) készítő Orosz Dénes volt.
Tizenhat év után oldódott meg a svéd kettős gyilkosság rejtélye
Még csak pár napja láthatjuk a Netflixen azt a valóban mini-, csak négy részre terjedő sorozatot, ami a svéd bűnügyek egyik legérdekesebbjeként vonult be a skandináv bírósági ügyek történetébe. Mintha egy Nesbo-regény lenne a 2004-ben elkövetett kettős gyilkosság és az ezt követő kálvária.
Egy linköpingi parkban, egy teljesen szokásos hűvös svéd reggelen agyonszúrtak egy 8 éves, libanoni származású kisfiút és egy 56 éves nőt, aki a gyerek segítségére sietett volna. Az elkövető, bár igen kiterjedt volt a rendőrségi nyomozás, sőt azt mondják, a miniszterelnök, Olof Palme 1986-os lelövése óta a legalaposabb is, 16 évig nem került elő. Erről az esetről, a kutatásról és a kitartó nyomozóról szól a Netflix minisorozata, Az áttörés, ami a végére az izgalmas percek mellett váratlan érzelmi húrokat is megpendít.
Jude Law alakítja majd Vlagyimir Putyint a legújabb filmjében
Az 52 éves Jude Law a Deadline-nak adott, január 9-én, csütörtökön megjelent interjújában elárulta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt fogja alakítani A Kreml varázslója című készülő filmben. Olivier Assayas francia filmrendező alkotása a most 72 éves Putyin kormányzásának elejére fog koncentrálni.
„Még nem igazán kezdtem el dolgozni rajta. Mármint igen, de jelenleg úgy néz ki, mint egy megmászandó Everest – úgy, hogy a hegy lábánál állok, és felfelé nézek, és arra gondolok, hogy »Ó, Jézusom, mit is mondtam?«” – nyilatkozta Law a Deadline-nak.
„Gyakran érzem így magam, miközben igent mondok. Azt gondoltam: Istenem, hogy fogom ezt megcsinálni? De mindegy is, ezt nekem kell megoldanom” – tette hozzá.
A film Giuliano da Empoli azonos című bestseller regénye alapján készül. Paul Dano, Alicia Vikander, Zach Galifianakis és Tom Sturridge is játszik benne. Paul Dano egy fiatal filmrendezőt fog alakítani, aki váratlanul Putyin tanácsadójává válik, amikor az hatalomra kerül.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Jude Law. Fotó: Contributor, Theo Wargo/GA / Getty Images)
Ilyen naiv riportert még sohasem láttunk a képernyőn
Az élet értelmét igyekszik megfejteni a BBC új áldokumentumfilmje, a Cunk on Life, amely a 2022-es Cunk on Earth című sorozat folytatása. A Netflixen is elérhető mockumentary jelenetei hatalmasat mentek a közösségi médiában, kismillió mém született a főszereplő, a Diane Morgan színésznő által megformált Philomena Cunk beszólásairól és agymenéseiről, szarkasztikus, igazi brit humoráról.
A BBC Two áldokumentumfilmje, a Philomena Cunk szerint a világ (Cunk on Earth) 2023 elején debütált a Netflixen. A produkció most folytatást kapott, de nem egy újabb ötrészes évad, hanem egy 70 perces film formájában. A Netflix egyik legagyzsibbasztóbb, mégis leghumorosabb műsorának új felvonása a jól bevált formátummal operál, és majdnem annyira jól működik, mint az első évad. De csak majdnem.
Be akarták záratni az iskolát, a tanárok csellel próbálták megmenteni
A Jurico, egy külön világ egy olyan római tanár szívmelengető történetét meséli el, aki egy apró olasz falu iskolájának megmentéséért folytatott küzdelemben úgy érzi, újra él.
A kis, elszigetelt városokról szóló filmek általában szórakoztatóak, ez alól a bájos, új olasz film, Riccardo Milani Jurico, egy külön világ című filmje sem kivétel, amelyet a 22. Olasz Filmhéten mutattak be, jelenleg pedig a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban játsszák, a Budapesti Olasz Kultúrintézet együttműködésével, az Itáliai Utazás programsorozat keretein belül.
Leonardo DiCaprio eltűnt, de hatalmas dobásra készül
Hová tűnt Leonardo DiCaprio? – tehetnénk fel joggal az egyre divatosabbá váló kérdést, hiszen az Oscar-díjas színészt legutóbb a legendás rendező, Martin Scorsese Megfojtott virágok című, 2023-as filmjében láthattuk. Aggodalomra persze semmi ok, hiszen a közelmúltban napvilágot látott hírek szerint hamarosan egy másik nagy formátumú direktor, Paul Thomas Anderson alkotásában láthatjuk.
Paul Thomas Anderson és Leonardo DiCaprio első közös munkáját egyelőre számos titok övezi. Két dolog tűnik biztosnak, az angol címe The Battle of the Baktan Cross lesz, és várhatóan már idén augusztusban mozikba kerül. Az elérhető stáblista szerint nem DiCaprio lesz az egyetlen nagy név a Vérző olaj, a Beépített hiba és a Boogie Nights alkotójának új mozijában. Bőven elég, ha DiCaprio mellett csak Benicio Del Toro, Sean Penn és Regina Hall nevét említjük a szereplőgárdából.
— ' (@cravemedia_) January 30, 2024
Angelina Jolie legújabb filmje elképesztő alkotás, mégis lelombozó
Lehetséges valakinek az életét a halála bemutatásával ünnepelni? Ezen töprengtem majd két órán keresztül, amíg a Maria című filmet néztem. Pablo Larraín, chilei filmrendező alkotása – amiben az opera egyik legnagyobb csillaga, Maria Callas utolsó napjait követi végig – egyszerre visszatekintés, életértelmezés, a lezárás és elfogadás története. Az alkotás számos hibája ellenére különleges atmoszférát teremt, miközben a főszerepet alakító Angelina Jolie, bár vitatható, mennyire fogja meg pontosan az énekesnő személyiségét, egy-egy jelenetben valóban képes összetörni az ember szívét.
Larraín az elmúlt években több jelentős történelmi nőalak életét is vászonra vitte, úgy mint Jacqueline Kennedyét a Jackie című filmben Natalie Portman főszereplésével, vagy Diana hercegnőét a Spencer című filmben Kristen Stewart alakításában. Most Maria Callasra, az 53 éves korában eltávozott, görög származású, ám az USA-ban született operasztárra esett választása, akit különleges látványvilággal, rendhagyó narratíván keresztül próbál bemutatni és közel hozni a nézőkhöz.
Kihagyhatatlan néznivaló lett Clint Eastwood utolsó filmje
Clint Eastwood az elmúlt évtizedekben nagyon komoly dolgokat tett le az asztalra rendezőként, elég, ha a Hilary Swank főszereplésével készített Millió dolláros bébit felhozzuk, amely gyomorba vágó sportdráma lett, abból a fajtából, ami úgy megrázza az embert, hogy aztán élete végéig nem felejti. De hasonlóképpen kötelező néznivaló Eastwood munkásságából – már amit a kamera másik oldalán, nem színészként töltött – az Amerikai mesterlövész, na és a Sully is igazi közönségsiker lett, szintén a 2010-es években, részben Tom Hanksnek, részben a megtörtént és igen megkapó sztorinak köszönhetően.
Az említett produkciókban közös, hogy a büdzséjük sokszorosát hozták vissza, pénzügyi és kritikai sikerek lettek, most a Warner Bros Discovery és David Zaslav mégis úgy kezelte Eastwood legutóbbi alkotását, a Kettes számú esküdtet (Jury #2), mintha egy olyan direktortól érkezett volna, akiben nem lehet megbízni, és akinek nincs akkora neve, hogy a filmje, amely egy, a klasszikus hollywoodi időkre hajazó jogi thriller, taroljon a nagyvásznon. Ennek, mármint a stúdió bizalmatlanságának köszönhető, hogy a Kettes számú esküdtet csak a Maxon, azaz streamingen mutatták be december 20-án. Ami már csak azért is méltatlan elbánás, mert Eastwood bőven túl van a 90-en, és nagyon úgy tűnik, hogy ez karrierje utolsó filmje.
A Kettes számú esküdt hatalmas bravúr, hiszen Clint Eastwood 93 évesen készített egy olyan feszes, letisztult, a modern amerikai jogrendszer hibáiról minimalista körítésben beszélő thrillert, amit a mai 30-as, 40-es éveikben járó direktorok is bőséggel megirigyelhetnének. Patentül összerakott film, amelynek csavaros alapötlete önmagában olyan erős, hogy a tévé bekapcsolására csábítsa az embert.
Újabb részletek derültek ki a The Last of Us második évadáról
A The Last of Us című, Playstation-játék alapján készült sorozat még 2023-ban szántotta fel a világhálót, így a készítőknek nem sokat kellett agyalniuk azon, hogy egy második évadot is készítsenek-e hozzá, vagy sem. A következő etap idén tavasszal fog debütálni az HBO Maxon, ám addig is csepegtettek némi információt nekünk a folytatásról. Korábban szárnyra kapott az a pletyka, hogy a Joelt alakító Pedro Pascal alig pár hét alatt letudta a jeleneteit, holott ezek munkálatait csak 2024 második felére ütemezték.
Ahogy az eddig megjelent előzetesekből az is kiderült, hogy a második évadban feltűnik majd Gabriel Luna (Tommy), Kaitlyn Dever (Abby), Isabela Merced (Dina) és Jeffrey Wright (Isaac Dixon), továbbá új szereplőként láthatjuk majd Catharine O'Harát. A Deadline közlése szerint a Las Vegas-i CES technológiai konferencián ugyanakkor hétfőn újabb ízelítő érkezett, ahol levetítették a sorozat következő teaserét.
Több mint 30 éves pályafutása alatt most először jelölték Golden Globe-ra Pamela Andersont
Vasárnap este – közép-európai idő szerint hétfő hajnalban – rendezik meg a 82. Golden Globe-gálát, a világ egyik leghíresebb filmes díjátadóját. A 2025-ös felhozatal igazán érdekes, ráadásul sok meglepetést is tartalmaz, akár azt a Pamela Andersont, akit több mint harmincesztendős pályafutása alatt most először jelölték a díjra, ráadásul legjobb színésznő drámai főszerepben kategóriában.
Szinte mindenkinek megvan az a jelenet, ahogy a 90-es évek szexszimbóluma, Pamela Anderson fürdőruhában, lassítva fut a homokos vízparton, miközben szőke haját borzolja a szél. Nos, bár egy korszak jelképe volt a színésznő, ő sosem elégedett meg ennyivel. Legbelül úgy vélte, többre is képes, mint fel-alá rohangálni fürdőruhában, de ezt mindig titokban tartotta.
Most azonban, 57 évesen, úgy fest, mégis megmutatja, hisz legújabb filmjéért Golden Globe-díjra jelölték mint legjobb színésznő drámai főszerepben. Könnyű dolga azonban nem lesz, mivel az idei év az A+ kategóriás színésznők éve, így olyan riválisokkal kell megküzdjön a díjért, mint Angelina Jolie, Nicole Kidman, Tilda Swinton, Fernanda Torres és Kate Winslet.
Rovataink a Facebookon