Egy halott óriás és egy fejvadász megmenti a második évadot
Már az első évad is szívet és szemet gyönyörködtetett, amikor két évvel ezelőtt, március idusán 18 résszel megérkezett a Love, Death & Robots, a Netflix animált sci-fi antológiája. Az Indexen akkor meg is jelent, hogy a páratlan látványvilágot elénk táró CG-varázst, vagyis a full animált tartalmat egy magyar cégre, a DIGIC Picturesre bízták a Secret War (Titkos háború) elkészítéséhez, de az Ice Age (Jégkorszak) hűtős jeleneteit is ők kreálták.
A sorozat azonban, bármennyire is örömteli benne a magyar részvétel, azért lett sikeres, mert olyan tartalmat adott, és vele együtt látványt és élményt, amire az igazi sci-fi-rajongók egy novelláskötet elolvasása után mondják azt, hogy ez remek.
Persze az animált történetek sűrítmények, mindegyik bele a közepébe nyit, és valahol ott ér véget, ahol a sztori még továbbgondolható, és ez a második évad epizódjaiban sincs másként. Azt ugyan nehéz volt elképzelni, hogy a Zima Kék szinte már tökéletes sztorijához fel tud-e nőni bármelyik új epizód, de amekkora szomorúságként ért bennünket, hogy a második évad csupán nyolc történtet kínál, annál nagyobb elégedettséggel töltött el az, hogy az alkotók bevállalták a Megfulladt óriás történetét.
Angoltudás nélkül, a nyomorból hódította meg Hollywoodot
A napokban indult el a Netflixen a Lupin filmsorozat második évadja. A streamingszolgáltató – melynek előnye, hogy nem szabdalják a filmeket idióta potencianövelőszer- és pizzareklámok, hátránya pedig, hogy fizetős – történetének második legnagyobb kasszasikere, amely eddig 76 millió előfizetőt vonzott, igazi one-man-show. A pörgős, ellenállhatatlanul szellemes és lebilincselően izgalmas sztorit Omar Sy, a legnépszerűbb francia viszi a hátán. Aki a bevándorlók lakta párizsi külvárosból, Trappes-ból indulva egészen Hollywoodig szárnyalt.
Egy valószínűtlen karrier története.
Omar Sy lerakta a gyerekeit a sulinál, megvárta, amíg bemennek a kapun, majd megfordult a kocsijával, és elindult hazafelé a Sunset Boulevardon. És ekkor meglátta Jézust.
Lobogott utána a hosszú haja, mezítláb volt, és az áttetsző tógáján átsütött a reggeli nap. Lelassítottam, és bámultam, mint egy tüneményt. Csakis Jézus lehetett... Meg is kérdeztem magamtól, vajon hallucinálok-e, vagy ébren vagyok. Érdekes módon azonban senkinek sem tűnt fel, egy lány elsietett mellette kezében egy Starbucks kávéval, amott egy srác a reggeli futóedzését végezte, egy másik meg a kocsiját mosta. És egyiket sem érdekelte Krisztus, csak engem. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy megérkeztem Los Angelesbe. Ez az, amit szeretek Amerikában: úgy öltözködsz, ahogy akarsz, azt csinálsz, amit akarsz, és senki sem bámul meg.
Napjaink legnépszerűbb francia színésze, sőt bizonyos felmérések szerint legnépszerűbb franciája pár hónappal azelőtt érkezett meg Hollywoodba; 2011-et írtunk. Omar alig volt túl a – hazájában – frenetikus sikerű, Életrevalók című filmen, amellyel berobbant nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi figyelem középpontjába is.
Ennek már idestova tíz éve, Omar megszokta Kaliforniát, jógaleckéket vesz, a Grand Canyon sziklameredélyeit mássza, és olyannyira megtanult angolul, hogy amikor a The New Yorkernek interjút adott a minap, már ilyen amerikanizmusokat kevert a mondataiba, mint „perfect fit” vagy „make a statement”.
Lupin visszatért a Netflixre, és meglassúdva is pazar
Mindig a szünetekkel van baj. Bár a Lupin című Netflix-filmsorozat szépen, mit szépen, pazarul indult, ám mindjárt az első évad felénél ketté is tört, a folytatás pedig olyan lett, mintha egyetlen történetet a végtelenségig nyújtottak volna.
Igaz, manapság az első évadok is lehetnek olyannyira rövidek, hogy a folytatásra rá lehet fogni, az már a második évad, ami után, persze, készül a harmadik, de így megtörni a varázst, ahogyan a Lupin esetében történt, nem illik. Ennél jobban már csak azt nem illik, hogy a folytatásból eltűnjön az erős kezdés lendülete.
Itt a film a nemváltó fiatalról – vajon ezt is betiltják?
Egyszerűen fogalmam sem volt, miről is szól majd a Tobi színei című dokumentumfilm, pedig már a nézőtéren ültem. Persze a történet megvolt: egy szabolcsi faluban úgy dönt egy nőneműként anyakönyvezett gimnazista, hogy hivatalosan is nevet és nemet változtat. Tíz perc múlva rájöttem, hogy ez csak a címke, és egészen más a lényeg.
Mivel a sajtóvetítés előtt két nappal fogadta el az Országgyűlés a homoszexualitás és nemváltás népszerűsítését tiltó törvényt, amelynek deklarált célja, hogy ilyen témával ezentúl ne zaklassák a tizennyolc évnél fiatalabb magyarokat, elgondolkodtatott a karikába zárt 16 felbukkanása a film elején. Gondoltam, jó teszt lesz arra nézve, vajon én is megtoldanám-e kettővel a 16-ot.
A történet a szülőszobában indul. Csapzott anyuka, karjában újszülöttel, hallani az apa hangját. Valaki videóra vette a Tuza család harmadik gyermekének világra jöttét, és nyilván nem a dokumentumfilmesek. Bakony Alexa rendező, Táborosi András operatőr és Rudas Mariann vágó, forgatókönyvíró akkoriban még az általánosban tervezgette, hogy mi lesz, ha nagy lesz. A szülőszobai operatőrről a beszélgetésből kiderül, hogy az apa volt, aki végig felesége mellett maradt a szülésnél.
Ezek most ártatlan ifjúsági filmek, vagy rejtett melegpropaganda?
Azzal mindenki tisztában van, hogy a tévében vetített filmek sarkában megbújó korhatár-karika irányelv. Olyan jelzés, amire a szülők egy számukra ismeretlen film esetében akkor támaszkodhatnak, ha a lelkes tizenéves lurkó szombat este a kanapén ragadt, vagy csatlakozott volna egy családi mozizásra.
A korhatáros besorolás komoly feladat, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) honlapján így fogalmaznak erről:
A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény 20. § (1) bekezdés értelmében a Magyarországon forgalomba kerülő filmalkotásokat a kiskorúak egészséges szellemi és lelki fejlődése érdekében a törvény 21. §-ban meghatározott kategóriákba be kell sorolni. Ennek céljából a mozgóképszakmai szervezet létrehozta és működteti a Korhatár Bizottságot, amely bizottsági ülés keretében javaslatot tesz a filmalkotások kategóriákba sorolására.
Viszont mi a helyzet most, hogy a melegségellenessé tett pedofilellenes törvény többek között a médiára is kihat, hiszen tiltja a homoszexualitás, vagy a nemváltás ábrázolását 18 éven aluliak számára? Amellett, hogy a NMHH most vizsgálhatja újra az összes film korhatár-besorolását, olyan filmek kerülhetnek át a késő esti idősávba, amiknek közönsége jobb esetben a másnapi iskola miatt este tízkor már lövi fel a pizsit.
Főgonoszból vadóc Disney-hercegnőt csináltak Szörnyellából
Kinyitottak a mozik, a Disney nem várt sokat, egy klasszikus mese élő szereplős változatát azonnal betette a kínálatba. A Szörnyella két remek színésznővel meséli el a rettegett karakter eredettörténetét, az más kérdés, hogy ez mennyire sikerül neki.
Szükségünk van főgonoszokra. Olyan karakterekre, akiket nem lehet megmenteni. Akik képesek végignézni, ahogy egy mérgezett almától mély álomba szenderülünk, vagy ha nincs kéznél gyümölcs, akkor ott a rokka orsója. A nézőknek kellenek a kegyetlenek, akikben nincsen jóság, akiktől félni lehet. A gonosz, aki megtanítja, hogy a világ nem csak játék és mese, és ha nem vigyázol, elkap, megfőz és felfal a gonosz Hókuszpók – vagy a nő, aki hozzáment apádhoz, kizár az örökségből, és szolgasorba taszít.
A klasszikus mesékben ezeknek a karaktereknek nem volt eredettörténetük, nem magyarázták meg, miért váltak gonosszá. Mert a mesék úgy tanítanak, hogy happy enddel képesek elmondani olyan dolgokat, amikre a szülők képtelenek lennének. Hogy létezik halál, árulás, kegyetlenség. Akármennyire is szeretnénk megóvni gyermekeinket a rossz dolgoktól, a struccpolitika erre a legrosszabb megoldás. Hiszen ha tudjuk, hogy mitől és kitől kell félni, több esélyünk lesz a túlélésre, mint ha bizalmat szavazunk egy sorozatgyilkosnak csak azért, mert előbbre helyezzük gondolatban a sanyarú gyerekkorát, mint a saját testi épségünket.
Todd Phillips 2019-es Joker filmjét több kritika is érte, hogy felmenti főszereplőjét a jövőbeni bűnök alól. Tény, hogy a film üzenete főként arra volt kihegyezve, hogy hogyan termeljük ki kegyetlenséggel és az empátia teljes hiányával a saját gonosztevőinket, de ez attól még nem ment fel egyértelműen senkit a majdani gyilkosságok terhe alól. Abban a produkcióban például nem gyengítette a karakter kegyetlenségét, hogy megmutatták, hogyan hasad szét a lelke. Mindemellett nem is gyerekeknek szánták a filmet, hanem egy olyan korosztálynak, amelynek már nem kell megtanítani a gonosz létezését.
A magány egyenlő a haldoklással Kocsis Ágnes új filmjében
A Pál Adrienn és a Friss levegő után már nagyon vártuk Kocsis Ágnes új filmjét, a Covid-járványra is közvetetten reflektáló alkotást, az Édent. Persze a rendezőt ismerve most sem gondoltunk paradicsomi állapotokat bemutató történetre, nem is igazán tudni, a cím mire is vonatkozik. Vagyis valószínűleg átvitt értelemben arra a csupa fém, csupa sötétség, csupa hideg steril, leginkább űrállomásra emlékeztető, belvárosi lakásra, ahová Éva, a főszereplő hét éve van bezárva, mert allergiás a radioaktív, az elektromos, az elektronikus és mindenféle sugárzásra, kemikáliára és egyáltalán mindenre, a bennünket körbevevő világra. Nem fóbia ez, vagy mondvacsinált, kényszeres allergia, hanem nagyon kemény, fulladásos rohamokkal járó pánikbetegség, ami miatt a beteg csak szkafanderben mehet ki a külvilágba, még az erkélyre se léphet ki, az üvegen innen nézi, ahogy szegény madarak nekiütköznek az ablaknak, és elhullanak.
De hát milyen élet szkafanderben metrózni, sétálni, szánkózni vagy koncertre járni,
azon keresztül látni, szagolni, érezni, beszélni, és ezek még a felemelő pillanatai Éva mindennapjainak, hiszen az idő nagy része a szobában telik szemlélődéssel, fémtárgyak készítésével és önmarcangolással.
Besúgó és ellenzéki egyetemista – készül az HBO új magyar sorozata
Gőzerővel folyik a magyar történelem legutóbbi negyven évének filmes feldolgozása. Nemrég fejeződött be az Elxurtuk munkacímű Megafilm-produkció forgatása, ami Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét krimisíti, és már itt is az újabb hír az HBO A besúgó című sorozatáról. A történet főhőse egy tehetséges vidéki srác, aki Pestre kerülve a kommunisták elzavarásáról álmodó egyetemisták között találja magát, miközben jelentéseket vár tőle az állambiztonság tartótisztje.
Március eleje óta forgatják az HBO saját gyártású nyolcrészes sorozatát, A besúgó című produkciót. Előreláthatólag ez is az év második felében, vagy kicsit később kerül a közönség elé, így idén októberben a Megafilm Gyurcsány-thrillere és Skrabski Fruzsina szemkilövetős rendőri akciókról készülő dokumentumfilmjét követően az HBO rendszerváltós-besúgós sorozatát is megismerhetik a magyar nézők.
A streamingcsatorna gyártásában készülő történet 1985-ben játszódik. Akkoriban már sokan látták, hogy nem nagyon épül a szocializmus, a Szovjetunió nem önzetlen barát, a Mercedes határozottan jobb, mint a Lada, de még nagyon kevesen hitték, hogy a keletet és nyugatot elválasztó vasfüggöny valaha is eltűnik.
Feminista bosszúvágy, fekete humorral, sok-sok csavarral
Az Ígéretes fiatal nő a bosszúálló filmek egy különleges változata, amelyben a női főszereplő nem öli meg az áldozatait, hanem tőrbe csalja és megalázza őket. Az elsőfilmes Emerald Fennell több Oscar-díjra jelölt alkotásának a fanyar, fekete humor és a váratlan, intelligens csavarok a legfőbb erényei.
Zombitigris, zombiló és a nagy kaszinórablás Zack Snyder módra
Zack Snyder a 300- és a DC-filmek után ismét visszatér elsőfilmes műfajához: a zombiapokalipszishez. A Netflixen bemutatott A halottak hadserege sok szempontból pont olyan őrült, helyenként extravagáns és snyderes, mint amit az ellenmondásos rendezőtől megszoktunk, a nagy kérdés csak az, hogy a zombifilmek műfajába mennyire illeszkedik napjainkban Snyder megszokott stílusa.
Lucifer visszatér a Netflixen
Lucifer visszatért közénk. Persze, el sem ment. Csak visszavonult kis időre poklába, és most is csak azért bukkan föl újra, hogy szórakoztasson bennünket.
Mert Lucifer szórakoztató. A Netflix népszerű sorozatában eleve egy kis nyaralásra érkezett közénk. Megunta az uralkodást, odalent a pokolban. Vágyott egy kis könnyedségre, illatra, érintésre. Csupa olyan dologra, amit a pokolban is megkaphatna, de az ördög, ugye, nem arról híres, hogy megértené az emberek gyarlóságait. Habár...
Nos, Lucifer gondolt egyet, és kivette évezredes vagy évmilliós, na jó, örökkévalós rendes szabadságát, és próbált úgy tenni, mintha ember volna. Ebből aztán adódott egy kis probléma: hiszen az ördög, pontosabban egy bukott angyal hogyan is lehetne szabad akarattal rendelkező érző lény. Ám a válasz egyszerű:
az angyalok is vágynak szabadságra, főleg akkor, ha teremtőjük elzavarta őket a pokolba.
Az Indexen már többször foglalkoztunk a Lucifer című sorozattal, valamint azzal, hogy hogyan lehet ennyire infantilis és esendő a teremtés egyik legfélelmetesebb alakja. Persze, az, aki még sosem volt ember, az nyilván kifejlett angyalpéldányként is gyerek lesz elsőre, ha úgy akar élni, mint bárki közülünk ezen a bolygón.
Ettől a mészárlástól csillagokat láthatunk a paradicsomban
Egyszerű recept: nézd meg a Nikitát, bármelyik Jason Statham-filmet (esetleg a Leon, a profi című eposzt), és ha maffiózós filmet forgatsz, gondolj Vito Corleone mosolyára! Mindezt tedd ázsiai környezetbe, adagolj hozzá csöppnyi romantikát, és az eredmény ez lesz:
Night in Paradise.
Vagyis: Éjszaka a paradicsomban. A dél-koreai film a Netflixen megnézhető. Hentelős, késelős, átverős, igazán látványosan véres és kellőképpen romantikus. Az ajánlók azt írják, hogy Park Hoon-jung bűnügyi drámafilmet írt és rendezett (főszerepben: Uhm Tae-goo, Jeon Yeo-been és Cha Seung-won), de ez azért annál több. Szinte már-már franciásan realisztikus. Húsig és csontig lecsupaszított naturalizmus, és a vége éppen csak annyira hepiend, amennyire az élet maga:
a boldogtalanság és kiszolgáltatottság reménye az örökkévalóság ígérete.
Arsène Lupin szelleme a Netflixre költözött és bankot robbantott
Králl Bernarda írása
2021 januárjában a Netflix legnézettebb programja a franciák váratlan nemzetközi streamingsikere, a Lupin volt. Már az első hónapban hetvenmillió háztartásban látták, ezzel leverte A vezércselt és A Bridgerton családot is, de az angol szinkronnal Amerikában is kaszáló Lupin még A nagy pénzrablást is maga mögé utasította, ami „csupán” 65 millió nézőt vonzott tavaly áprilisban.
De hogyan és miért lett ekkora siker a frankofón kultúra egyik emblematikus alakjának, a száz évvel ezelőtti Arsène Lupin kalandjainak modern feldolgozása?
Arsène Lupin karakterét 1905-ben alkotta meg Maurice Leblanc, hogy több mint egy tucat regény és számos novella főszereplőjévé tegye. Leblanc Rouenban született 1864-ben, gyerekként elvarázsolták a boszorkányos, vikinges történetek, de ahogy nőtt, szűkebb hazája, Rouen anekdotái kezdték érdekelni.
Tanulmányai miatt Párizsba költözött, itt kezdett írni a Figarónak is, de első bűnügyi története a Je sais tout (Mindent tudok) című magazinban jelent meg. A sikert Arsène Lupin hozta meg számára; az intelligens, a maga módján becsületes és mindig a tehetősek ellen harcoló visszaeső bűnöző.
Mire felfogjuk mit látunk, már vége is
A The Nevers című sorozat egy alternatív viktoriánus kori Londonba kalauzol minket, ahol leginkább nők, főként szegényebb társadalmi rétegekből, azon kapják magukat, hogy különleges képességek birtokába jutottak. Ők aztán, amennyire lehet, összefognak, és próbálnak megfelelni abban a világban, ahol egyik pillanatról a másikra váltak átlagosból különlegessé, félt, vágyott, szeretett vagy gyűlölt személyekké.
Az HBO a Trónok harca óta keresi a következő nagy dobását. Sőt a figyelem középpontjában még bőven Westeros állt, mikor a csatorna már kutatta azt a történetet, ami hasonlóan hosszú ideig képes magába szippantani a nézőket. Az első ilyen próbálkozás talán a Westworld volt, ami nem csak ígéretes, hanem kifejezetten zseniális első évaddal indult, és amit aztán egy megbotránkoztatóan rossz második és egy felejthető harmadik évad követett.
Mesterkélt katyvasz a Netflix új sorozata
Végre egy újabb tragikus sorsú divattervező kálváriáját megfilmesítő alkotás, amiről hetekig áradozhatom a sorozatfüggő barátaimnak – gondoltam magamban, amikor megláttam a napokban debütáló Netflix-széria, a Halston előzetesét.
Igen ám, csakhogy pár nappal később úgy érzem, aligha fogok ódákat zengeni a már-már minisorozatnak számító alkotásról.
A szériában Halston (Evan McGregor) szájából többször elhangzik, hogy a kritikusok szava nem mérvadó, de vajon mennyire pontozzák le a sorozatot a valódi ítészek? (Plot twist: eléggé.) Nem, még Ryan Murphy produceri munkája sem tereli el a néző figyelmét arról, hogy egy pocsékul megrendezett, mindössze ötrészes sorozatról beszélünk. Habár a széria rövidsége önmagában még nem lenne probléma – megannyi miniszéria cáfol rá arra, hogy a minőség és az erő a hosszban rejlik –, az utolsó epizód annyira össze lett csapva, hogy az ember előbb áll fel a kanapéból éhesen, mintsem jóllakottan. Az éhség ellenére azonban mégsem vágyik repetára.
Űrlényfiú jön megmenteni Zalatnay Saroltát
Badits Ákos első nagyjátékfilmjének hősnője a különcnek számító Panna (Walters Lili), aki gyerekkorától kezdve próbál az űrbe üzeneteket küldeni. Bár senki sem veszi komolyan, elmélete mégis bizonyítást nyer, ugyanis hatására a Földre érkezik egy, a saját világában hasonlóan különcnek számító űrlényfiú (Takács Zalán).
A (szó szerint) földtől elrugaszkodott történet itt kezd csak el igazán érdekessé válni, mert az űrlényfiú közli Pannával, hogy a bolygó pusztulásra van ítélve, neki pedig egy motivációja van:
megmenteni rajongása tárgyát, Zalatnay Saroltát.
Röhejes az új Mortal Kombat-film
Többliternyi művér és felturbózott erőszak a kötelező kivégzésekkel megspékelve sem tudja palástolni azt a tényt, hogy a legújabb Mortal Kombat is egy újabb alaposan elpuskázott videójátékos adaptáció.
A kilencvenes évek hatalmas videójátékos szenzációja volt a verekedős játékok egyik őse: az 1992-es Mortal Kombat. A játéktermekben kamaszként mind ott tolongtunk, hogy az árkádgépekbe pénzérméket bedobva
SCORPION, SUB-ZERO, KANO, A SZŐKE SONJA VAGY JOHNNY CAGE
karakterével szétverjük a virtuális ellenfeleinket, kitépjük a szívüket, a gerincüket, vagy egy övön aluli tökön veréssel garantáljuk, hogy már csak keresztapák legyenek.
A szégyentelenkedés ilyen jó még sosem volt
Szex, drogok, lopás, csalás, gyilkossági kísérlet, házilag amputált lábujjak, fehér családba született fekete fiú, véletlenül felgyújtott tolószékes férfi, emberkereskedelem, tiniterhesség, abortusz, füves sütit majszoló kislányok... Csupa általános dolog a Shameless – Szégyentelenek című sorozatból, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
2011-től 2021-ig tartott a Shameless amerikai változata, aminek alapját egy azonos címen futó brit sorozat adta. Talán nem túlzás állítani, hogy az évtized egyik legkiemelkedőbb alkotása lett, de mi volt a titka, ami miatt ilyen hosszú időn keresztül, a megosztó kritikák ellenére sem lankadt a nézők lelkesedése a szégyentelen Gallagher család története körül?
Aludni tanít a Netflix, de azért beadja a következő részt
Év elején került fel a Netflix kínálatába a Headspace – Útmutató meditációhoz sorozata, ami izgalmas illusztrációkkal kiegészítve meséli el az agytorna jótékony hatásait, miközben minden rész végén másfajta meditációs technikát tanít. Most pedig ugyanettől a csapattól megtanulhatunk aludni is.
Akárcsak egy jó recept, a pihentető alvás is több összetevőből áll, amivel mindenki a saját életére tudja szabni azt az időszakot, ami a testi és szellemi feltöltődését szolgálja. Hasonlóan a meditációs sorozathoz, az Útmutató az alváshoz is körülbelül húszperces részekből áll, és minden epizód kettéosztható: az első felében információkat kapunk az alvásról, majd következik egy lazítást elősegítő technika.
Érdemes úgy hozzáállni ehhez a sorozathoz, mint egy bevezető órához, amikor a tanár végigmegy az éves tanterven, és beavatja a diákokat, hogy mi vár rájuk a következő hónapokban. Az Útmutató az alváshoz mindenből ad egy kis kóstolót, de nem hagyja el az alapokat, így arra tökéletes, hogy elindítson egy úton, de csodát nem érdemes várni tőle. Az illusztráció itt is telitalálat, maximálisan támogatja az elhangzott információkat, miközben szép és ötletes.
Na, ebbe a magyar filmbe tényleg bele lehet szédülni a Netflixen
Újabb magyar film nézhető a Netflixen. Illetve... nézhetőnek nevezni talán túlzás, ám csak abból a szempontból, amit egy film nézése közben általában megszoktunk. A Szeretlek, mint állat ugyanis – aki már látta, az tudja, hogy – az első olyan magyar film, amit szemüvegkamerával forgattak.
Ennek megfelelően olykor, vagy szinte mindig olyan gyorsan változik fókusz (az gyakran nem is észlelhető), hogy egy gyöngébb egyensúlyérzékkel rendelkező néző joggal érezheti úgy, a látvány értelmezhetetlen.
Miközben ez is csak egyfajta nézőpont. Igaz, annak eléggé szubjektív. Vagyis: ha kikapcsoljuk az agyunkban azt a funkciót (már ha erre képesek vagyunk), hogy a világon minden stabil, akkor a történetmesélés talán élvezhető is.
A Netflixnek hála a magyar kecskék világsikerre törnek
Megérkezett a Shadow and Bone – Árnyék és csont című fantasysorozat, ami egy tipikus, nagybetűs netflixes alkotás lett, amiben minden megvan, amitől az emberek rászoktak erre a streamingszolgáltató platformra.
Legelőször az HBO tudta elérni, hogy a kínálatába felkerült alkotásokról már az első képkockák után tudni lehessen, ez bizony az ő művük. Pár éve ezt a Netflix is elérte, és bár ez nem azt jelenti, hogy minden produkciójuk megüti ezt a szintet, de azért évente, félévente piacra dobnak egy olyan sorozatot, ami biztosítja nézőik hűségét.
Az Árnyék és csont most rendesen felrázta a Witcher óta nyugalmi állapotban tengődő fantasyrajongókat, méghozzá a Leigh Bardugo Grisaverzum-könyvsorozatain alapuló történettel. Hasonlóan a Vajákhoz, ezt is Magyarországon forgatták, vagyis a háttérben megbúvó ismerős arcok mellett végignézhetjük, hogyan válik országunk egy fantáziatörténet helyszínévé.
A sorozat első évada főként az írónő Árnyék és csont, illetve a Hat varjú című regényén alapszik. Ettől sokszor olyan is, mintha beakadt volna a távirányító, és az epizódok között ugrálva két filmből gyúrnánk össze egy történetet. Cserébe viszont kapunk hat fő és egy tucat izgalmas mellékkaraktert, humort, drámát, szerelmet, kliséket és persze kérdéseket.
Gothár visszatér, és nem beszél
Hét kis véletlen című új alkotásával tér vissza a mozikba Gothár Péter rendező. Egy csodás tanárnő és volt diákja között fellobbanó leszbikus szerelem kapcsán találkozunk egy élet nagy kérdésein még töprengő fiúval és egy lázadásokon túli apával. Megelevenedik a múlt és jelen – ha nem vagyunk túl bizakodóak –, és talán a jövő is. Összegző film, nagyszerű színészekkel. Gothár személyes botrányáról a film kapcsán sem beszél.
Legutóbb 2006-ban jelentkezett új filmmel Gothár Péter. Ez volt a Magyar szépség, ami ugyan 2003-ban nyert a Filmszemlén, de csak három év múlva kezdték el játszani a mozik. Most induló filmje is várt kicsit, hiszen épp a Covid-19-járvány kitörése előtt mutatták volna be, 2020-ban. Erre nem gondolhatott, amikor az 1982-es Megáll az időt forgatta, de ilyen értelemben sikeres jósnak bizonyult a címadáskor.
A Hét kis véletlenben is főszerepet kap az idő. Látunk málladozó vakolatokat, nem maradhat el a lichthóf és a gang sem, hiszen a szereplők közös élettere egy generációk lomjaival/emlékeivel/kincseivel telezsúfolt hatalmas pesti lakás. Maga a ház negyven éve is ugyanilyen lehetett, és már akkor is azt mondták rá, hogy negyven éve nem változott.
Aki mindenre allergiás, az vajon a szerelemre is az?
Manapság nem ritka, hogy a pandémia miatt egy elkészült film hosszú hónapokon át dobozban várja a bemutató napját.
Kocsis Ágnes nagyjátékfilmje, az Éden majdnem ilyen alkotás,
de világpremierjét már megtartották 2020-ban, a Rotterdam Nemzetközi Filmfesztiválon, tavaly októberben pedig az Édennel nyitották meg Szolnokon az Alexandre Trauner Art/Film Fesztivált.
Ettől függetlenül tény: a nagyközönség csak most, május 27-én nézheti meg először, úgy igazából élő, kólás-kukoricás mozis környezetben.
Strici is, meg nő is, meg valóság is
A stricinek is mondható Madame Claude története nem városi legenda, hanem egy hús-vér nő életútja – 2015-ben, 92 éves korában meghalt. Madame Claude Párizs legfelkapottabb bordélyházát vezette, kuncsaftjai között olyan hírességek fordultak meg, mint Marlon Brando vagy John F. Kennedy. A habzsi-dőzsi azonban nem tartott örökké: Madame Claude élete szinte zuhanórepülés az Eiffel-torony tetejéről egészen a párizsi csatornák mélyéig.
Madame Claude (Karole Rocher) egy kamaszként teherbe esett édesanya, de abból is a hanyagféle; üzletasszony, de abból is a keménykezű; és szerető, de abból is a szerethetetlen. Egy nő, aki első ránézésre puszta kézzel képes megfojtani egy kétméteres gazembert, aztán hagyja, hogy a saját „alattvalója” döngölje őt a földbe. Hataloméhes karakter, aki nemcsak a „lányai” és a mocskos pénz, de a patriarchátus fölött is uralkodni kíván, mégis saját maga ellen harcol.
Kőkemény anyák, édes mostohák, ízi-laza gyereknevelők
Ősi erő az anyaság. Mindenben és mindenkiben benne lakozik. Talán azért, mert valahonnan minden és mindenki érkezik, születik. Nem csoda, hogy a művészet egyik fontos téméja, legyen az festészet, szobrászat, és nincsen ezzel másként a filmművészet sem.
A filmekben az anya sokféle, szerető és mostoha, nagyvilági és zárkózott, prostituált és úriasszony, karrierista, családcentrikus, buzgó hívő vagy istent kereső – ahogyan az életben.
Vagyis az anyát lehet idealizáltan is ábrázolni, lehet realistán, az ehhez kapcsolódó társadalmi elvárások pedig többnyire az alapján változnak, ahogyan egy társadalmat is szabályzó jogi és morális irányelvek. A teljesség igénye nélkül nézzük, mit tud az anyákról a filmművészet.
Anya: a kőkemény
Szilágyi Zsófia: Egy nap (2018)
Valójában másfél nap. De az húzós. Magyaros, velünk élő. Egy háromgyerekes anya belső monológja ez kivetítve a hétköznapokra. Elsőre nézve olyan, mint bármelyik anya élete, kelés, fürdetés, öltöztetés, reggeli, rohanás, vinni a gyereket, nem is egyet, különóra is van, de órából csak 24, és a pillanatok tele vannak kétséggel, jól csinálom-e, kellek-e, s akarom-e mindazt, amit úgy hívnak, kapcsolat, házasság, miközben másmilyenre vágyom.
Ez történik, ha valakinek holnap meg kell válni az életétől
Itt valami súlyos tévedés van, kérem szépen. Mármint abból a szempontból, miszerint A potyautas című film a Netflixen sci-fi volna. Mert tény, a sztori egy Mars felé száguldó űrhajón játszódik, de 1961. április 12. óta az már nem fantasztikus, hogy az ember elhagyja a Földet.
Oké, oké, ettől még a film simán értelmezhető tudományosként, de amióta az ember tüzet rak, a máglyarakás nem éppen számít fantasztikusnak. Már a Holdra küldött szondák is az életünk részei. Az ember ráadásul birkát is klónozott, haldokló szívet cserélt dobogóra, vagyis rohamosan szűkül a sci-fi birodalma, de az mondjuk még ma is izmos sci-fi lenne, hogy a 3D-vel nyomtatott hasnyálmirigy emésztőenzimet vagy inzulint is termel.
Ez a sorozat farkaséhesen üvölt repetáért
Így kell sorozatot készíteni. Tisztán, sallangok nélkül, ahogyan azt az élet elénk hozza. Mint tengervíz a nyákot, a habot. Ilyen a norvégok Velkommen til Utmark, vagyis Isten hozott Senkiföldjén című sorozata. Ahogyan a sorozat egyik szereplője a lényeget összefoglalja:
Tudod, hogy megy ez itt fenn, északon... Itt nem lehetsz baloldali, nem lehetsz muzulmán, és legfőképpen nem lehetsz leszbikus.
Ha valamiért dicsérni lehet az HBO-t, akkor a nemzetek sorozatgyártásába vetett bizalom biztosan közéjük tartozik. Lám, a magyar filmgyártásban is milyen remek sorozat lett az Aranyélet, és hamarosan érkezik A besúgó.
Ezekről a magyar alkotásokról ugyan szomorúsággal teli szavakkal is lehetne íni, hiszen ha az HBO velünk élő társadalmi problémákról forgat filmeket, akkor ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medence közepén, akár egy lavór alján, egymásba löttyen a társadalmi korrupció az állami maffia eszméjével, a közepében pedig a feljelentgető szomszéd és kolléga a vazallusvilág urambátyám bajszosaival dagonyázik. De az is lehet, ebben nem szabad kivetnivalót keresni, hiszen ahogyan mi nevetünk és szörnyülködünk a norvégok társadalmi gondjain, ők is ugyanezt teszik, ha eléjük tárul a magyar aranyélet tragédiája. És ez azért mégis film, nemde...
Tudja, ki játszotta volna eredetileg a Mátrix főszerepét?
Mel Gibson a 80-as évek derekán azért nem lehetett James Bond végül, mert a producer nem szerette volna, hogy egy ausztrál játssza a figurát. Számos esetben viszont maguk a színészek mondtak nemet – a legkülönfélébb okokból – utóbb ikonikussá vált szerepekre. Indiana Jonestól Forrest Gumpon át a Mátrix Neójáig.
Most eldöntheti, vajon jól kalkuláltak-e.
A film, amiben még a statiszták is bűnrosszak
Ez az év olyan ingerszegény, hogy az emberek még a rossz filmekre is ki vannak éhezve. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy a Lecsap csapat megjelenése óta a napi toplisták elején szerepel a Netflix nézőinek a körében.
Ennek két oka lehet: az egyik, hogy a streamingszolgáltató platform felismerte, hogy most bénább produkciókkal is hasítani lehet, ezért már meg sem erőlteti magát, vagy szimplán csak szerencséjük volt, mert jó időben dobták ki a Lecsap csapat című szuperhősös vígjátékot a vidámságra és szórakozásra éhező nép elé.
Világsztárok, akikről sosem hallott még
Tucatnyi színész azért változtatta meg a nevét, mert kigúnyolták őket, előítéletektől tartottak, vagy egyszerűen nem tudta senki kiejteni azt.
Lássuk, hogy kik is ők!
Rovataink a Facebookon