Az európai futballtörténelem első stadionkatasztrófájaként szokás emlegetni, valójában csak a kilencedik a sorban, de tény: a korábbiak eltörpülnek az 1902. április 5-én, a glasgow-i Ibrox Parkban történt szerencsétlenség mellett. 

A stadion alig volt három éves, és az az Archibald Leitch tervezte, aki negyven másik brit stadiont is, köztük a legendás Goodison Parkot, az Anfieldet vagy a Highburyt, és akinek éppen ez volt az első stadionépítő munkája.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta az első hivatalos mérkőzését. Fél évvel korábban az Ibrox-ban már a huszonhetedik skót–angol meccsre gyűlt össze a stadion befogadóképességénél jóval nagyobb, 68 ezres tömeg. Különösen a nyugati tribün volt túlterhelt, soha nem volt még rajta ilyen sok ember, ráadásul napok óta szakadt az eső, így az acélvázra szerelt fatribün jócskán megszívta magát vízzel. A szurkolói kultúra is más volt itt, mint Angliában, a nézők szorosabban voltak a lelátón, és erőszakosabban is viselkedtek, mint déli társaik.

A vezetést a skót, Tottenhamben játszó Sandy Brown szerezte meg, amire az evertonos Jimmy Settle lapos lövéssel válaszolt a félidő utolsó percében. 

Fotó: Hulton Archive

A lelátó a szünet után, az 51. percben adta meg magát. Egy nagy reccsenést, majd észveszejtő üvöltéseket lehetett hallani. A nyugati lelátón közel ezer ember zuhant több mint tíz métert. A meccs húsz percre megállt ugyan – már csak azért is, mert sokan a pályán találtak menedéket –, de aztán folytatódott, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a 68 ezres tömeg stadionból való hirtelen távozása akadályozta volna a mentési munkálatokat.

A végső összegzés szerint 25 ember halt meg és 547 szenvedett sérülést, legtöbben a fejükön.

A 25 áldozatból 14-en roncsolásos, töréses sérülésbe haltak bele, nyolcan az összepréselődéssel összefüggő sérülések következtében, három emberrel pedig az átélt események miatti szívelégtelenség végzett. 

A stadiont építő vállalkozó ellen vádat emeltek, de felmentették, így a szerencsétlenségnek hivatalos felelőse nincs.

A katasztrófa után az Egyesült Királyság stadionjait betonnal erősítették meg.

A beszakadt lelátó

Fotó: Hulton Archive

A skót és az angol szövetség megállapodása értelmében a meccs eredményét törölték, és május 3-án Birminghamben, a Villa Parkban mindössze 15 ezer néző előtt újrajátszották. Hiába vezettek a skótok 2:0-ra, a végeredmény 2:2 lett.

Aki gyerekként ott volt az 1902-es skót–angolon, az 1971-ben nagypapaként átélhetett még egy nagy szerencsétlenséget az Ibrox-ban. A Rangers 100 ezer ember előtt játszott odahaza a Celtic ellen, és vesztésre állt. Sok csalódott rangersös drukker elindult haza, amikor csapatuk egyenlített. Visszarohantak, miközben a lépcső vaskorlátjai kiszakadtak a helyükből, és 66 embert tapostak halálra.

Forrás: englandfootballonline.com, The Sports Historian. British Society of Sports History (pdf), BBC On This Day, wikipedia.

Élsportolók tényleg asztmát hazudnak maguknak, hogy legálisan használhassanak olyan gyógyszereket, amik doppingként is működnek, vagy egyszerűen arról van szó, hogy tényleg betegek, és nincs más választásuk? Ez napjaink nagy doppingsztorijainak a kérdése.

A válasz mindkettőre lehet igen, hovatovább az is elképzelhető, hogy valaki éppen az élsporttól válik asztmássá.

A százméteres síkfutás a világ legegyszerűbb versenyszámának tűnik, elsőre nem bonyolult feladat rohadt gyorsan szedni a lábat. Egy tíz másodpercen belüli időhöz ez önmagában nem elég: agy, erős koncentráció, tökéletes technika kell. A 40-50 lépést a Guardian kutatók és atléták segítségével szedte darabokra. 

A magyar teniszválogatott legyőzte Szlovákiát, és osztályozót játszhat a Davis-kupa világcsoportjáért. Elképesztő magyar bravúr, hiszen a sorozat 117 éves történetében csupán kétszer volt példa arra, hogy a mieink eljutottak a legjobbak közé, de az osztályozót is csak négyszer sikerült kivívni.

A mostani csapattól ez különösen nagy teljesítmény, és hogy miért, annak megértéséhez felelevenítjük a magyar teniszválogatott legdicsőbb korszakait.

Többek között Angliában is ma zárul a téli átigazolási időszak, ami szerkesztőségünk álláspontja szerint mintha nem is lett volna, alig voltak játékosmozgások, de nemcsak Angliát, hanem a topbajnokságokat is beleértve (kivéve talán a PSG-t). A helyzetet Kína mentette meg, ahova ismét számos levitézlett vagy még aktív, de rengeteg pénzért elcsábított futballista tette át a székhelyét.

Néhány név, akik most télen oda váltottak: Pato a Villarreálból, Axel Witsel a Zenitből, Tévez Argentínából, Obi Mikel vagy éppen Guzmics Richárd, mindannyian Kínában kötöttek ki. Említsük meg, hogy Kína megvette a Honvéd utánpótlás-akadémiáját is.

Az okostelefonok nemcsak függőséget alakíthatnak ki, de egy specialista szerint a túlzott használatuk sportbeli képességeket is leronthat.

Travis Shaw, Brock Holt, Mookie Betts és Andrew Benintendi a Boston Red Soxból

Fotó: Michael Ivins/Boston Red Sox / Getty Images Hungary

Az 1960-as években remek, nemzetközileg is jegyzett magyar országúti bringások voltak. A szocialista blokk tagjaként ugyan nem versenyezhettek a profikkal, mondjuk a Tour de France-on, de így is nagy sikereket értek el például a Békeversenyeken. És nemcsak Európában, hanem olykor a tengerentúlon is megmutathatták, mit tudnak.

Kevesek emlékeznek rá, de éppen ötven évvel ezelőtt, 1966. december 11-én óriási eredményt ért el a magyar válogatott a pokoli nehéz mexikói körverseny megnyerésével. Akkora díjat kaptak, mint egy ház.

Napra pontosan 60 évvel ezelőtt, a melbourne-i olimpián sorrendben harmadik olimpiai aranyát nyerte Papp László. Ő volt az első ökölvívó, akinek ez sikerült, utána is csak két kubai tudta megismételni. A nehézsúlyú Teofilo Stevenson és Felix Savón.

1994-ben, a Labdarúgás című szaklap egyik utolsó számában jelent meg Baróti Lajos írása arról, hogy mi a baj a magyar focival, illetve a bajnokik színvonalával. Az írás címe: Megállt az idő? A kérdőjelet akár le is lehetett volna venni. 

Képzeljék el, milyen lenne, ha az NBA-sztár LeBron James egy labdaszerzés után tök üresen megindulna, a nézők felugranának, de a sztárkosaras egy látványos zsákolás helyett csak visszafogottan behelyezné a labdát a gyűrűbe. Nem zsákolhatna, mert be lenne tiltva. Ötven éve így nézett ki a kosárlabda Amerikában. Mindezt egyetlen játékos nyakába akarták varrni, aki szerint faji okokból tiltották meg nekik a zsákolást. 

Biztosan előfordult már önnel is, hogy egy többnapos buli feldobott állapota után csak ült otthon a sötét szobában, és azon túl, hogy nosztalgiával gondolt vissza az elmúlt napok pörgésére és eufóriájára, semmi másban nem lelte örömét, és az egész hétköznapi élettől elment a kedve. Valami ilyesmit szoktak érezni a sportolók is, amikor mindent kiadtak magukból életük legfontosabb versenyén. De náluk ez a letört állapot állandósulhat is, és nem is egyszerű kikeveredni belőle.

Az elég sűrűn előfordul, hogy egy sportoló nevét a Wikipédiába beütve számos találatot kapunk, az viszont ritkábban, hogy 21 találatból 13 aktív futballista. Ilyen a Berisha név, de az még szokatlanabb, hogy ők 13-an nem egy, hanem nyolc ország futballistái.

Éppen húsz éve, hogy Arsene Wenger bemutatkozott az Arsenal kispadján. Húsz év alatt 15 különböző trófeát nyert, van három bajnoki címe, egy BL-döntője, 647 győztes meccse, és kipróbált 162 futballistát.

Wenger jubileumot ül a hétvégén.

Az újabb közös rendezésű Európa-bajnokságon megtörtént ugyanaz, ami a 2008-ason: mindkét házigazda ország a csoportban ragadt, a lengyelek és az ukránok sem jutottak tovább. 

Az ukránok kiesését kisebb botrány övezte, és ebben a magyar bíró, Kassai Viktor is érintett volt. A csoportmeccsek utolsó körében, a donyecki Anglia–Ukrajna 62. percében követte el az Eb legnagyobb bírói hibáját, amikor az ukrán Marko Devics lövése után nem ítélt gólt. A gólbíró Vad II. István ugyanis nem jelezte neki, hogy a labda áthaladt a gólvonalon, mielőtt John Terry visszarúgta a mezőnybe. A végeredmény is 1-0 lett az angoloknak, a társházigazda ukránok ezzel kiestek.

Csakúgy, mint a világbajnokságot, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és a modern olimpiai játékokat, az Európa-bajnokságot is francia sportvezető álmodta meg. Henri Delaunay, aki hazája labdarúgó-szövetségének első embere volt, az 1957-es UEFA-kongresszuson tudta keresztülvinni elképzeléseit.

Az első, 1960-as Eb-n a legjobb négy közé jutott csapatok Franciaországban küzdöttek az Európai Nemzetek Kupájáért.

Július 1. különleges nap az idén már 52 éves korábbi baseballozó, Bobby Bonilla életében: a 2001 óta nyugdíjban levő játékos ugyanis 2010 és 2035 között minden évben 1,2 millió dollárt kap ezen a napon azért, amiért 2000-ben vállalta, hogy többé nem áll be a New York Mets csapatába.

Fotó: Al Bello / Europress / Getty

1986. június 19-én, a hajnali órákban halt meg kokaintúladagolásban a korszak egyik legnagyobb tehetségének tartott kosárlabdázója, az NBA-bemutatkozástól csak hónapokra levő Len Bias, 22 évesen. Játékát jobbnak és látványosabbnak tartották, mint Michael Jordanét, de a profik között soha nem feszülhettek egymásnak. A halála miatti médiafigyelem gyor sította fel annak a törvénynek az elfogadását, ami lecsapott a kokainfogyasztókra.

Fotó: Bettmann

A hétvégén a Marseille-ben amolyan hobbiultrákként zúzó pocakos angolokat sokkolták a fogvédővel és símaszkokkal felszerelt, profi falkataktikával készülő orosz brigádok. Az angol lapokhoz még mindig özönlenek a tényleg ijesztő történetek, melyekben megütötte a szememet egy kifejezés:

Hogy mi ez?

32 nemzet vágott neki a küzdelmeknek. Magyarország egy bulgáriai vereséggel és egy franciák elleni döntetlennel csoportelsőként jutott a negyeddöntőbe, ahol a románokkal kétszer is döntetlenezett, így az akkori szabályok szerint harmadik mérkőzésre volt szükség. Semleges helyszínen, Belgrádban rendezték, a mieink Kocsis duplájával nyertek 2-1-re, ismét Eb-döntő-résztvevők lettek.

A tornát a belgák rendezhették, de hazai pályán nem voltak képesek újabb bravúrra a németek formálódó aranycsapata ellen. Az NSZK 1970-ben bronzérmes lett a vb-n, Helmut Schön ezen a tornán a fiatalokhoz nyúlt, Beckenbauer játszott a védelemben, Paul Breitner, Uli Höness és Günter Netzer középen, elől Gerd Müller rúgta a gólokat.

Az 1992-es Európa-bajnokságot a jugoszlávok helyett beugró dánok úgy nyerték meg, hogy a strandról jöttek a tornára - legalábbis a legenda szerint, és aztán így terjedt el a külföldi és a hazai sajtóban is a történet.

Mindenki strandgatyás, papucsos, napernyő alatt pihenő dánokat vizionált, akiket a tengerparton értek utol a hívással, csakhogy ebből semmi nem igaz. 

Fotó: Shaun Botterill

Harminc éve ezen a napon győzte le a mexikói világbajnokságra készülő magyar futballválogatott Brazíliát.

A tömött Népstadionban, 70 ezer néző előtt Détári Lajos, Kovács Kálmán és Esterházy Márton góljaival nyert Mezey György csapata.

Manapság már középszerű futballistákért is fontmilliókat szórnak ki a klubok, a heti, havi fizetésükről már nem is beszélve. Egészen másképp volt ez a hőskorban, és ehhez elég sokat kell visszalépnünk az időben. 1979-ben Brian Clough, a Nottingham Forest menedzsere ragaszkodott Trevor Francis megszerzéséhez, és ahhoz is - hogy ne helyezzen nagy nyomást a játékosra -, hogy ne legyen hétszámjegyű a vételár. Clough ezért 999 999 fontot kínált a Birminghamnek a csatárért. A végső összeg végül az adókkal és egyéb járulékokkal közel 1,2 millió fontra rúgott.

Itt van ez a videó a világbajnoki döntőről. Nézzen bele!

Nos, látott, hallott valami furcsát? Igen, felmerülhetett önben a kérdés, hogy ha ez világbajnoki döntő, akkor miért nem kínaiak vagy annak kinézők játszották. Azt is kiszúrhatta a felvételről, hogy a játszmák nem 11 pontig, hanem 15-ig tartanak, és ha nagyon sok pingpongot, pardon asztaliteniszt nézett, akkor a játékstílus is gyanússá válhatott, vagy az, hogy a pattanó labdának kongóbb, élesebb hangja van. Segítünk, most nem asztaliteniszt, hanem pingpongot látott.

Takács Károly története filmbe illik, ha nem közvetlenül a háború után (1948 és 1952) nyerte volna olimpiai bajnokságait, biztosan találkoztunk volna vele a mozikban.

A negyedik helyen kiemelt John Isner már a nyitókörben kiesett a Rio de Janeiróban zajló, 1,548 millió dollár (426 millió forint) összdíjazású salakpályás férfi tenisztornán.

A 208 centiméter magas Isner 31 ászt ütött a riói tenisztornán, írja az MTI. Az amerikainak azonban ez sem volt elég a 3 óra 1 perces meccsen, és kikapott ellenfelétől. Nem ez volt amúgy a legtöbb ásza egy meccsen az idén, az Austral Openen Feliciano Lopez ellen például 44 ászt sikerült összehoznia. De hol van ez a rekordjától?!

A 30 éves Isner a 11. a világranglistán, 2012-ben volt a legelőkelőbb helyen, befért a Top10-be, a 9. helyen állt. 

Minden valamire való tudomány szakkönyve úgy kezdődik, hogy: „Már az ókori görögök is...". A sporttal és a fogadási csalással sincs ez nagyon másképp. Újabb ókori dokumentumok kerültek elő, amelyek bizonyítják, sosem volt tiszta a sport.

A mérhető sportágakban bő száz év alatt óriásit javultak az eredmények, maratonfutásban például közel ötven százalékot, de más állóképességi számokban is ugrásszerű volt a fejlődés. Az ember ennyi idő alatt nem alakulhatott át szuperhumanoiddá, de nem is kell emberfelettit keresnünk az ugrásszerű változások mögött. Elég a tudatosságot és a technikát.