Téli sport
Másfél év után indult újra magyar női alpesi síző a vk-ban
A nemzetközi szövetség (FIS) eredményközlő oldala szerint a Vasas sportolója 71-es rajtszámmal kezdhette meg a versenyt a 85 fős mezőnyben, de nem tudta befejezni az első csúszását.
A magyar szövetség közleménye szerint a pekingi téli olimpián is szerepelt Tóth Zita elsőéves felnőttként áll rajthoz a vk-sorozat hétvégi futamain.
Igazságos döntést remélnek a Valijeva-ügyben az oroszok
Az eljárás többi résztvevőjéhez hasonlóan mi is igazságos döntést várunk a bíróságtól
– áll a RUSADA közleményében.
Ahogy korábban már írtunk róla: szeptemberben megkezdődött a 17 éves sportoló tárgyalása – amelyet elhalasztottak november 9–10-re további dokumentációk megszerzésének kérése miatt, miután a 2021-es nemzeti bajnokságon egy a trimetazidin nevű tiltott szert találtak a szervezetében, amely az anyagcserére hat.
A teszt eredményét azonban csak egy nappal azután hozták nyilvánosságra, hogy tavaly a pekingi téli olimpián Valijevával az Orosz Olimpiai Bizottság (ROC) csapatban aranyérmet nyert.
Váratlanul bejelentette visszavonulását a világkupa 23 éves címvédője
A műlesikló-világkupa címvédője Söldenben, az idénynyitó futam helyszínén sajtótájékoztatón közölte, felhagy a versenyzéssel. Braathen – akinek több vitája is volt a norvég szövetséggel a reklámjogokról – kijelentette: már pár hete meghozta a döntést, ami után boldog, és végre szabadnak érzi magát.
A sízőt a norvég szövetség büntetéssel fenyegette, mert az engedélye nélkül reklámozott egy olyan ruhamárkát, amely a szervezet hivatalos beszállítójának riválisa.
A vk-sorozatban 2018 óta versenyző Braathen 2020-ban épp Söldenben nyerte első világkupaversenyét, összesen ötször állhatott a dobogó legfelső fokán, a legutóbbi szezonban pedig ő nyerte a műlesikló szakág győztesének járó kristálygömböt.
Az új világkupaidény a nőknek szombaton, a férfiaknak vasárnap óriás-műlesikló versennyel kezdődik az ausztriai helyszínen.
Ugrott a tervezett pályaépítés, sportágak végét jelentheti
Giovanni Malago, az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) elnöke a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Mumbaiban tartott ülésén elmondta: miután a rendezési költségeik megduplázódtak, 40 millió euróról 80 millióra nőttek, a tervezett új pálya építéséről kénytelenek voltak lemondani.
Az olasz kormány most azt szeretné elérni, hogy a szkeleton, bob és szánkóversenyeknek ne az északi város legyen az otthona, hanem alternatív megoldásként elköltöztessék őket.
Erről végleges döntés még nem született, a lehetséges jelöltek közül mindenesetre elsőként az ausztriai Innsbruckot jelölték meg.
Megkezdődött a 17 éves sportoló doppingügyének tárgyalása
Valijeva országa kitiltása miatt az Orosz Olimpiai Bizottság képviseletében szerepelt nemzeti együttesében a tavaly februári pekingi téli olimpia sportági csapatversenyében, amelyet meg is nyert az orosz válogatott, viszont az aranyérmet azóta sem kapták meg , az olimpiai medálátadási ceremónia elmaradt, mivel az ötkarikás játékok közben - miután az egyéni versenyben negyedik lett - Valijeva doppingvádak kereszttüzébe került , egy megkésve közzétett vizsgálati jelentés szerint megbukott egy korábbi ellenőrző vizsgálaton.
Valijeva, aki 15 éves volt a játékok idején, első nőként teljesített négyfordulatos ugrást a csapatverseny során. Egy nappal később derült ki, hogy a tinédzser trimetazidin-tesztje pozitív lett a 2021 decemberi orosz nemzeti bajnokságon, vagyis alig néhány héttel a pekingi olimpia előtt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) engedélyezte Valijevának, hogy a pozitív minta ellenére részt vegyen az egyéni versenyeken, de közölte, hogy a csapatverseny érmét addig nem osztják ki, amíg ügyét nem rendezik.
Az orosz doppingellenes ügynökség (RUSADA) fegyelmi bizottsága utóbb saját hatáskörben megállapította, hogy Valijeva olyan szabálysértést követett el, amiért „nem minősíthető vétkesnek vagy gondatlannak”, bár az orosz bajnokságból kizárta. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) és a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) ugyanakkor megtámadta a moszkvai döntést, s a most a CAS-ra vár, hogy lezárja az ügyet.
„A férjemmel azóta sem lehet beszélni Magyarországról és gyorskorcsolyáról”
Két könyvet írt, sportága legjobbja, nagy cégeknek tart előadásokat – és még csak 19 éves
Trunk Tamás novemberben a finnországi Leviben indította a versenyszezont, és szlalomban 36 világranglistapontot gyűjtött, majd rögtön ezután versenyt nyert a finnországi Suomuban. Ezzel az eredményével szlalom kategóriában a magyar felnőtt férfi versenyzők közül a legelőkelőbb világranglistahelyre ugrott, és azóta többször is megjavította legjobb egyéni eredményeit. Sikersorozata az ausztriai Pass Thurn U21-es nemzetközi versenyen folytatódott, ahol első helyezett lett, februárban a Koreai Köztársaságban két elsőséget szerzett, míg most szombaton a szlovéniai Rogla NJC versenyen szintén dobogóra állhatott, amivel tovább javította pontjait.
Az élsport mellett író, 2020 nyarán jelent meg második könyve a Z generáció és a vállalatok legfontosabb kapcsolódási pontjairól, amely témában nemzetközi cégeknek tart előadásokat. A fiatalabb generáció tagjai azonban elsősorban a sneakerek világából vagy a YouTube-ról ismerhetik, mivel nagyon fiatal kora óta vlogger, valamint a hazai divat- és sneakerkultúra egyik ismert alakja.
Trunk Tamás az Indexnek adott interjújában többek között elmeséli:
- hogyan ismerkedett meg a síeléssel,
- melyek voltak sportolói karrierjének legfontosabb mérföldkövei,
- mikor kezdett el foglalkozni a gumitalpú cipők, azaz sneakerek világával,
- hogyan fér bele ennyi feladat, teendő egy napjába,
- és milyen céljai vannak a közel- és hosszú távú jövőben a sísporttal.
Hogyan ismerkedett meg a síeléssel? Honnan indult a története?
Abszolút nem otthonról hoztam a síelést, közel sem egy síelő családban nőttem fel. Persze hobbiszinten jártunk síelni a családdal, de versenyszerűen előttem senki sem foglalkozott a sportággal. Engem viszont rögtön beszippantott a síelés világa, már 3-4 éves koromtól kezdve műanyagon tanultam itthon, majd elég rövid idő alatt versenyszintű dolog lett számomra a sport.
A síelés egy teljesen más világ, van benne egy különleges, kreatív oldal is, amely a leginkább megfogott.
A sívilág egyébként egy viszonylag zárt közeg, de nagyon hamar tudatosult bennem, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni ezzel. Természetesen ilyen fiatalon a tanulmányaim is fontos szerepet játszottak, az általános első négy évét itthon, egy klasszikus állami általános iskolában végeztem, ahol köszönhetően a zseniális, részben német anyanyelvű tanároknak, úgy megtanultam németül, hogy túlzás nélkül közel anyanyelvi szinten voltam, mikor végeztem.
A további két évet még Magyarországon töltöttem egy speciális német nyelvű iskolában – a Deutsche Schule Budapest német ágán –, ami után következett az első nagyobb váltás. Egyre komolyabb versenyeken indultam, miközben több éve már Ausztriában, osztrák edzővel készültem, de akkor még ingáztam Magyarországról. Aztán jött a lehetőség tizenkét évesen, hogy kint folytassam a tanulmányaimat. Először a sít fókuszba helyező vidéki általános iskolában, majd egy osztrák, sportos beállítottságú suliban tanultam, ahol az élsport mellett gazdasági és politikai tematikájú óráim voltak.
Az osztrák fiatalok síelésen és biciklizésen nőttek fel, emlékszem, az első edzéseken leborultam a számukra már fiatalkorban is megszokott klipszes bicikliről. Mindent megtettem, hogy hamar felzárkózzam a hiányzó alapokban.
Amit még kiemelnék mint különbséget: a versenyszellem teljesen más formában volt és van meg bennem. Hiányzik belőlem az a szellem, hogy a másikat teljes mértékben lenyomjam, és győzedelmeskedjek felette. Inkább alkotásként tekintek a síelésre, az egész dolog értékteremtési oldalról mozgat meg.
Ebben az időben kezdett el foglalkozni a gumitalpú cipők, más néven sneakerek világával, amelynek egyik ismert alakja lett végül a magyar piacon. Hogyan jött az életébe az élsport mellett ez az érdeklődési kör?
Ha lehet ilyet mondani, én intellektuálisan, feltűnően írásban, beszédben ügyesebb, okosabb voltam a társaimnál, így nem kizárólag a sport foglalkoztatott. Az utcai sportcipők iránti szeretetem abszolút a német nyelvhez köthető, amikor kimentem Ausztriába, ott már elég komoly kultúrája volt a sneakereknek, miközben Magyarországon még közel sem voltak annyira ismertek. Beszippantott ez a világ, rengeteg német nyelvű videót néztem a cipőkről, azok kultúrájáról és a mögöttük álló történetekről.
Az olvasás is egy olyan dolog, amit otthonról hozok, mindig is nagyon fontosnak tartottam, így szabadidőmben szinte mindig olyan könyveket olvastam, amelyek a sneakerekről szóltak. Hatalmas lexikális tudásra tettem szert, egy idő után már fejből tudtam szinte az összes cipő megjelenési dátumát és a modellek mögött megbújó történeteket.
Az olvasás mellett írással is elkezdett foglalkozni, sőt tizennégy évesen megjelent első könyve, amely a Márkák. Sneakerek. Z Generáció. címet kapta.
Már akkoriban is nagyon foglalkoztattak a márkák, az útjuk, a társadalomban betöltött szerepük. Így a Jordan márka története is, ahogy kikerültek az utcára a sportcipők, nagyon megfogott a téma. Nagymamám nyelvész, az olvasás szeretetét elsősorban tőle örököltem, de egyébként is szerettem a történeteket, azok elmesélését, így ez volt az első lépés a könyvírás felé vezető úton. Az első könyvem megírását úgy kiviteleztem, hogy általában az edzések után 4-5 órát írtam egy nap, de ez inkább egy nyári projekt volt, mivel akkor nem volt síszezon, így versenyeken sem szerepeltem.
Tizenhárom-tizennégy évesen Oxfordba járt nyári tanfolyamokra, ami egy hasonló korú magyar fiatal számára nem hétköznapi. Honnan jött az ötlet?
Online találtam a lehetőséget, amelyet azóta is életem egyik legjobb döntésének tartok. A világ minden pontjáról jöttek Oxfordba tehetséges fiatalok, rengeteg új embert ismertem meg, barátokra tettem szert, hatalmas élmény volt számomra. Abszolút tudtam azonosulni az ottani felfogással, mivel közel sem olyan dolgokat tanultunk, amilyeneket a mi korunkban tanítanak. De pontosan ez jellemzi az utamat is: attól még, hogy valami elő van írva, és úgy megszokott, nem kell hozzá és a paradigmákhoz ragaszkodni.
Szeretek tisztelve a hagyományt, de merni gondolkodva, „out of the box” ránézni a dolgokra.
Közel sem átlagos élsportolói karrier az öné. Hogyan viszonyul ehhez a sívilág?
Igazából ennek a vonalnak köszönhetően lett rendkívül sok barátom a nemzetközi sívilágban. Nemzetközileg elismert, a világ élmezőnyébe tartozó síelőkkel baráti a kapcsolatom, nagyon tetszik nekik, hogy ilyen fiatalon mással is foglalkozom a sporton kívül. Szeretem megismerni a versenytársaim történeteit is, a találkozásokat, közös kapcsolódási pontokat, mert hihetetlen emberi, sportolói utak vannak a nemzetközi sportvilágban. A sok különböző „miért” az, ami az utak mozgatórugója.
Nekem immár főállásom a síelés, extrém módon folytatok sportolói életmódot. Több mint kétszáz napot vagyok havon, szigorú napirendem van, nem ittam még soha alkoholt, és nem voltam még szórakozóhelyeken sem.
Szerintem ha egy ember sikeres és boldog akar lenni, akkor meg kell tartania azt a fajta táncot az életben, amellyel több világba egyszerre tekintünk bele. Több helyről merítünk inspirációt, impulzusokat, mert ez visz minket előre.
Ezt a síelésben is igyekszem kivitelezni, éppen ezért foglalkozom az élsport mellett más dolgokkal is, a profilom sokkal többrétűbb, mint egy átlagos sportolóé. Mindig a legmagasabb szinten gondolkozom, néha már az edzőim szólnak rám, hogy túl sokat edzek, de ha valamibe belekezdek, azt kizárólag maximális koncentráció mellett végzem. Ezek a dolgok visznek előre az életben, a sportban, hogy inspirációkat gyűjthetek, és közben aktívan tevékenykedhetem más területeken is.
Milyen a kapcsolata a hazai sítársadalommal?
Engedd meg, hogy a kérdésfeltevéshez hozzátegyek, mert a társadalom szót használtad a sporttal összefüggésben. Nemrég egy márka guideline-jainak fejlesztése közben a szavakat elemeztük, hogy vajon a „sneakerkultúra” vagy a „sneakerközösség” – utalok most a „társadalom” megfogalmazásodra – szó a megfelelő a sneakereket szeretők „tömegének” perspektivikus meghatározására. Az adott guideline-ba egyértelműen a „kultúra” szó került be, azzal az érveléssel, hogy egy „közösség” zárt, egy „kultúra” pedig nyitott. Egy kultúrába mindenki beviheti a saját felfogását, inkluzív.
Egymástól lehet tanulni. A sport is így fejlődik, nyer új hódolókat a magja megtartásával.
Nézzük az NBA-t mint „inkluzív” sportot, ami nagyon sikeres az itthoni Z generáció körein belül is. Bizonyára nagyon sok kosárlabdapályát építenek, hogy az utánpótlás gyakorolhasson. De az új generáció az e-sporton, a Jordaneken, a történeteken, az NBA-játékosok komoly társadalmi felszólalásain és a legnagyobb sztárok sajátcipő-„kollabjain” keresztül jut közel a sporthoz.
Én szívesebben használom a nyitottságra jellemző kultúra szót sportolóként és márkatanácsadóként is ebben az összefüggésben, hisz ez mutat a gyarapodás felé, ad belépési pontokat a sport világába.
Itthon az alpesi síben egyéni felkészülési terv keretében készülnek a legjobbak, és mindenki más edzői formációban, úton dolgozik azon, hogy a magyarországi síkultúra tovább gyarapodjon.
Imádom ezt a sportot, és a könyvemben szereplő Lucas Pinheiro Braathennel, a világ egyik legjobb síelőjével való beszélgetést is azért élveztem, mert ösztönösen így gondolkozik a sísportról. Írnak nekem magyar síelő fiatalok, ami nagyon jó érzés. Akad közöttük olyan utánpótláskorú, akivel és a családjával nyáron el is megyek pár napra, egyszerűen továbbadni a tapasztalatom.
Az elmondottak alapján kimondottan sűrű lehet a napi programja, jut ideje egyáltalán a kikapcsolódásra?
Van egy nagyon kedves kanadai barátnőm, aki szintén síelő – 15 FIS-ponttal 32. a világranglistán –, támogat a sportban és az előrehaladásban, ami hatalmas segítség számomra. Amint vége a versenyszezonnak, velem lesz Európában. Klasszikus értelemben is szoktam azért pihenni, a regenerációt fontosnak tartom.
De ami igazán feltölt, az az alkotás folyamata. Lehet ez egy előadás vagy a sípályán nyújtott teljesítményem, ahogy egymás után veszem be a kanyarokat, ez éltet és visz előre igazán. Bár elsősorban élsportoló vagyok, a megbeszélések, hívások vagy az írás így együtt biztosítják számomra a feltöltődést és a kikapcsolódást.
A síelés szezonális sport, hogyan képzeljük el a felkészülését nyáron, mikor nincsenek versenyek?
Akkor leginkább a kondicionális állapotra fektetem a hangsúlyt, és nyáron is havon vagyunk. A síelés összetett sportág, nehezen szimulálható, a valós eredménye a felkészülésnek csak a pályán derül ki. Idén van egy olasz versenycsapatom, amely hozzám hasonló síelőket készít fel a szezonra. Velük csináltam az alapozó felkészülést, közben sokszor működtem együtt a finn válogatottal, és van egy állandó kísérőedzőm, aki mindenhová velem tart.
A most zajló szezonban egyik sikeres versenyeredményét halmozza a másikra. Emellett szervezi ugye az előadásait, tanácsadói munkakört tölt be, valamint tartalmakat készít a YouTube-ra. Nem kell már ehhez egy egész stáb?
Nincs semmilyen stábom, mindent saját kézben tartok. Ezek természetesen rendkívül időigényes folyamatok, a szüleimnek nagyon hálás vagyok a segítségért, mert logisztikai és adminisztrációs téren rengeteg terhet vesznek le a vállamról. Tőlük igazi értékeket kaptam az életre vonatkozóan, és bármit csináltam, bármibe kezdtem, megbíztak, hittek bennem, és támogattak. Nem szabad megfeledkeznem a szponzoraimról sem, akiknek ugyanúgy sokat köszönhetek.
Eredményei alapján jelenleg hazánk első számú alpesi sízője szlalom kategóriában. Érez emiatt nagyobb nyomást a sípályán?
Itthon egy kiváló sportpszichológussal dolgozom, aminek rengeteg kedvező hatását élvezem. És ott van még a sportoláson kívül több másik terület, amivel foglalkozom, és épít, egyébként is a síelés maga egy flow. Felszabadít. Sokszor persze így sem könnyű, de hiszek abban, hogy ha alkotói fejjel fogja fel az ember a dolgokat, és nem az eredményeivel foglalkozik elsősorban, akkor a nyomás is csökken rajta.
Mik a következő céljai az élsportban?
Fontosnak tartom, hogy a sikereket az ember értékelje és mondja ki, adjon hangot nekik. U16-ban például olyan kiemelkedő eredményeket értem el, amilyenekre eddig egy szezonban, minden verseny eredményeit összevonva nem volt példa a serdülőfiú-mezőnyben.
Korosztályos versenyeken Kanadában a Whistleren, Szlovéniában, Andorrában, Szlovákiában vagy Horvátországban is dobogós és első helyezéseket értem el, aztán a tavalyi EYOF-on sikerült a legjobb tízben végeznem, ami egy rendkívül erős és népes szlalommezőnyben fantasztikus eredmény volt.
Az idei szezon szerencsére még ennél is jobban halad, sikerült javítanom a világranglista-helyezésemen. Emellett viszont azt is fontosnak tartom, hogy az ember ugyanilyen intenzíven foglalkozzon a gyengeségeivel is, sőt akár építsen rájuk. Továbbra is fejleszteni szeretném magam, az egyik legnagyobb célom, hogy bekerüljek a világkupa mezőnyébe. Hogyha ez összejön, attól egy olyan löketet kapnék, melyből csak idő kérdése, hogy mi sül ki.
A hosszú távú célokkal igyekszem óvatosan bánni, nem akarok szürreális, túl nagy dolgokat kitűzni magam elé, mindig csak arra koncentrálok, amit tudom, hogy elérhetek.
(Borítókép: Trunk Tamás. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
A női és a férfi váltó is elődöntős a short track világbajnokságon
A Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Sziliczei-Német Rebeka, Bácskai Sára Luca összeállítású négyest – akik 4:14.708 perc alatt teljesítették a 3000 métert – futamában csak a sztárokkal felálló hollandok (4:14.011 perc) előzték meg.
A Talabos Attila, Nógrádi Bence, Tiborcz Dániel, Jászapáti Péter alkotta férfiváltó negyeddöntős futamában Hollandia és Kanada mögött harmadik lett 5000 méteren, ám időeredménye (6:54.271 perc) elegendő volt az elődöntőhöz.
Kiválasztották a téli olimpia kabaláját
’A Milánóban és Cortina d’Ampezzóban sorra kerülő, 25. téli ötkarikás játékok szervezői írtak ki pályázatot a kabalafigura megtervezésére. Többnyire fiatal diákoktól várták az ötleteket azzal a koncepcióval, hogy használják kreativitásukat, és küldjenek javaslatokat két olyan karakterre, amelyek szerintük a legjobban képviselnék az olimpiai és paralimpiai játékokat. A pályázatra 81 olasz tartományból összesen több mint 1600 terv érkezett, amelyekből a hermelinpár kapta a legtöbb közönségszavazatot.
Történelmet írt az amerikai sztár, első aranyát nyerte óriás-műlesiklásban
Az amerikai sztár hetedik vb-aranyát gyűjtötte be, de ebben a számban először diadalmaskodott. Korábban műlesiklásban négyszer, kombinációban és szuperóriás-műlesiklásban egyszer-egyszer lett első.
A szakág 2018-as olimpiai bajnoka már az első futam után az élen állt, az időeredmények alapján pedig csak az olasz Federica Brignone és a francia Tessa Worley lehetett rá veszélyes, utóbbi viszont kiesett a második menet végén.
34 év után megszületett az eredmény, amire Németország várt
A mindig izgalmas szám kedden az előfutamokkal kezdődött, majd szerdán már csak a legjobb 16-16 síző folytatta a küzdelmet. A nyolcaddöntőktől párban küzdöttek meg egymással a sportolók, s minden körben két-két futam alapján kerültek ki a győztesek.
A férfielődöntők előtt már biztos volt az osztrák érem, Adrian Pertl és Dominik Raschner ugyanis egymással küzdött meg a fináléba jutásért. A párharcot utóbbi nyerte, aki azonban nem tudta az osztrákok első aranyát megkaparintani ezen a világbajnokságon, miután a döntőben mindkét futamon kikapott a német Alexander Schmidtől.
Alexander Schmid 1989 óta, azaz 34 év után az első német egyéni vb-aranyérmet nyerte a férfiaknál.
A szövetség elnöksége hozzájárul a Liu testvérek országváltásához
A szövetség közleménye szerint az MOKSZ megkapta azt a két sportoló által aláírt, október 30-án kelt nyilatkozatot, amelyben jelezték, hogy nem kívánják aláírni új, a 2022 és 2026 közötti időszakra vonatkozó sportolói szerződésüket, és kérik közös megegyezéssel az országváltást, egyúttal a korábbi szerződéses jogviszonyunkból eredő esetleges további fizetési vagy egyéb kötelezettségeik alóli mentesülést.
Az MOKSZ elnöksége a Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor által előterjesztett országváltási kérelemhez hozzájárul, amennyiben a 2019. március 1-jén kelt, a MOKSZ és a Liu testvérek által aláírt sportolói szerződésekben (III. 11.27. pont) foglalt kötelezettségnek a versenyzők vagy a képviseletükben eljárók maradéktalanul eleget tesznek
– áll a csütörtöki közleményben.
Országváltást kezdeményeztek a Liu testvérek
A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) közleménye szerint a Liu fivérek, Shaolin Sándor és Shaoang országváltást kezdeményeztek. A szövetség tájékoztatása szerint
- a Liu testvérek kérelmükben nem neveznek meg országot,
- a MOKSZ felé nemzeti szövetség nem jelzett igényt sem formálisan, sem informálisan a versenyzők versenyzői jogának megszerzésére.
Jön a Jégpályák Éjszakája
Aki szeret korcsolyázni, már alig várja a szombatot. Újra megrendezik a Jégpályák Éjszakáját. Az ötletet, 2016-ban a Múzeumok Éjszakája és a Strandok Éjszakája adta, írta a csodalatosbalaton.hu.
Ezen a hétvégén mintegy 50 jeges helyszín kínál izgalmas programokat, kedvezményeket, meghosszabbított nyitvatartást az országban.
A központi helyszín az idén a budapesti Városligeti Műjégpálya lesz. A vidéki városok közül Debrecenben, Győrben és Veszprémben is színpompás program ígérkezik. Utóbbi megyeszékhelyen jégkorongos programokkal, éjszakai korcsolyázással, sőt jégdiszkóval is várják az érdeklődőket.
A Balaton sem marad ki a programból, például Balatonalmádiban is lehet éjjel korcsolyázni, oktatás is lesz, különböző ügyességi játékok is, de Balatonfüreden, Szigligeten is korcsolyázhatnak az érdeklődők az éjszakába nyúlóan is.
Liu Shaolin Sándor: Sokáig nem találtam önmagam
Október 21-én indul a rövidpályás gyorskorcsolya-világkupa, amelynek komoly tétje van, ugyanis csak ezen az úton lehet kijutni a 2022-es pekingi téli olimpiára. A négy állomásból álló sorozatból minden versenyzőnek a legjobb három eredményét számítják be, így alakul majd ki a téli játékok mezőnye. A magyar válogatott számára természetesen a maximális kvótaszerzés a cél, ráadásul a harmadik fordulót hazai pályán, Debrecenben rendezik november 18. és 21. között.
2018-ban az 5000 méteres férfi váltó történelmi sikert ért el azzal, hogy megszerezte Magyarország első aranyérmét a téli játékokon. Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang számára még különlegesebb lesz ez az olimpia, hiszen tulajdonképpen hazai pályán versenyezhetnek, ahol nem más a céljuk, mint hogy minél több éremmel bővítsék a kollekciót. Az olimpiai bajnok testvérek mellett Jászapáti Petra is mesélt az Indexnek az elmúlt időszak nehézségeiről, a jövőbeli kihívásokról, olimpiai célokról és arról, mennyire örülnek annak, hogy végre versenyezhetnek.
Megcélozná a nyári olimpiát a világ legjobb sífutónője
A 32 éves sztársportoló ideiglenes sportágváltásáról menedzsere nyilatkozott az NRK norvég televízióban, kiemelve, hogy Johaug a Bislett Stadionban sorra kerülő viadalon megpróbál olyan időt futni, amellyel kvalifikálhatná magát a tokiói nyári olimpiára, bár az esetleges indulásról még nem döntöttek.
Felépülhet a horrorbalesetből az olimpiai bajnok síugró - videó
„Az első vizsgálatok semmi negatívat nem mutattak, agyi és nyaki problémát sem találtak, ami nagyon pozitív. A körülményekhez képest jól van" - mondta Alexander Stöckl a versenyzőjéről, akit pénteken felébresztenek a mesterséges kómából.
Liu Shaoang: Az az álmunk, hogy az olimpiai dobogó első két fokán álljunk
Liu Shaolin Sándor világbajnok 1000 méteren
Liu Shaoang megszerezte első világbajnoki címét
A Ferencváros 22 éves gyorskorcsolyázója pályafutása első világbajnoki címét szerezte, korábban olimpiát és Európa-bajnokságot már nyert. Magyarországnak ez a második vb-diadala, mivel Liu Shaolin Sándor 2016-ban ugyancsak a legrövidebb távon diadalmaskodott.
Liu Shaoang a legjobb idejének köszönhetően a legkedvezőbb, egyes pályáról rajtolhatott. Az első kanyarra ennek megfelelően elsőként fordult rá, ráadásul némi előnyt is kidolgozott magának.
Az üldözőbolyt az orosz Szemjon Jelisztratov vezette, a hajrára fel is ért Liu Shaoangra, de előzési kísérletet már nem tudott indítani, így a magyar klasszis rajt-cél győzelmet aratott az 1500-on bronzérmes Jelisztratov és az olasz Pietro Sighel előtt.
Kellemetlen meglepetés a rajton: a címvédő Liu Shaoang kiesett
Óriási bukás és mentőhelikopter az ausztriai síversenyen
A legszebb sportot örökre bemocskolta a legaljasabb merénylet
Mi az, ami először eszünkbe jut a műkorcsolyáról? Nekünk, magyaroknak talán a legfrissebb emlékünk az, amikor a 2018-as phjongcshangi téli olimpián Tóth Ivett a rövidprogramját nem a megszokott csillogó-villogó ruhában adta elő klasszikus zenére, hanem szegecses mellényben „ropta” az AC/DC két slágerére, amivel felrobbantotta az internetet.
De szívesen emlékezünk vissza Sebestyén Júlia 2004-es Európa-bajnoki címére, az idősebbek pedig Regőczy Krisztina és Sallay András legendás párosára, amely 1980-ban világbajnoki aranyat és olimpiai ezüstöt nyert.
A műkorcsolya az egyik legtisztább sport (már ami a látványt illeti), ahol a szépség, a kellem, a kifinomultság, no és persze a rengeteg munka hozhatja meg a sikert. A téli sportok operája ez.
Mégis a korcsolyához tartozik a sporttörténelem egyik legnagyobb botránya.
Tonya Harding és Nancy Kerrigan. 1994 óta ezt a két nevet lehetetlen egymás nélkül használni, annyira összefonódtak. Már-már nyelvtani szókapcsolatot alkotnak, köszönhetően annak, ami 27 évvel ezelőtt, 1994. január 6-án, az amerikai olimpiai válogató előtt két nappal történt.
Nézzük, mit kell tudni a történet két főszereplőjének egymást keresztező útjáról.
Tonya Harding az Egyesült Államok nyugati partján, Oregon államban nőtt fel. Édesapjának, Alnek nem volt állandó munkája, volt, amikor egyszerre hármat csinált, de olyan is, amikor semmit. Édesanyja, LaVona pincérnőként dolgozott, és mivel a vásárlást nem engedhették meg maguknak, kézzel varrta Tonya ruháit. Ez volt az egyetlen cselekedet, amit pozitívumként lehet felhozni vele kapcsolatban, egyébként lelkileg és fizikailag is bántalmazta a lányát.
Kövér vagy és ronda, mit akarsz te a korcsolyázástól?
– Harding állítása szerint ez a kérdés gyakran hagyta el az anyja száját, aki verte is őt, sőt, egyszer egy konyhakést is hozzávágott.
Al volt LaVona ötödik férje, a nőnek a korábbi házasságaiból négy gyereke született. Az egyiket Chris Davisonnak hívták, aki többször is próbált közeledni Tonyához annak ellenére, hogy féltestvérek voltak. A legsúlyosabb eset akkor történt, amikor Harding 15 éves volt.
A 11 évvel idősebb Davison egyik este ittas állapotban ért haza, miközben Harding épp randevúra készült, a szülők pedig nem voltak otthon. Davison egyre erőszakosabbá vált (nem ez volt az első eset), Harding pedig a forró vasalóval védekezett, amivel végül megégette a férfi nyakát, majd egy hokiütővel még rá is vágott egyet.
Nem volt félős típus, ötéves volt, amikor megkapta első pisztolyát, hétéves korában az erdei folyóban birkózott egy nála alig kisebb tokhallal (ki is fogta), 13 évesen saját puskájával terített le egy szarvast.
De Davison elől menekülnie kellett, bezárkózott a szobájába és kihívta a rendőröket, akik előállították a férfit. Mielőtt bevitték, megfenyegette Tonyát, hogy ha még egyszer találkoznak, nem hagyja életben. A férfi három évvel később cserbenhagyásos gázolás áldozata lett, Harding nem ment el a temetésre.
16 volt, amikor szülei elváltak, ő pedig otthagyta az iskolát, hogy a korcsolyára koncentrálhasson. Az apjával akart maradni, aki azonban egy másik államban kapott munkát, így anyjához és az ő hatodik férjéhez költözött, akik viszont kidobták a 18. születésnapja után, mert nem fizetett bérleti díjat. Összeköltözött barátjával, Jeff Gilloolyval, akivel egy évvel később összeházasodott.
Egyre jobban szerepelt az országos bajnokságokon, 1989-ben harmadik lett, így pedig nem jutott ki a világbajnokságra, pedig úgy érezte, hogy azt is megnyerhette volna.
A házassága sem működött jól, Gilloolyval rendkívül viharosan alakult a kapcsolatuk, a férfi többször is megverte, egyszer egy tükröt vert szét az arcán, sőt, rá is lőtt.
Az esküvő után 15 hónappal Harding beadta a válókeresetet, valamint távolságtartási végzést kért.
Jóval nyugodtabb körülmények között versenyezhetett, 1991 pedig meghozta számára az áttörést:
az országos bajnokságon első amerikai nőként (a világon másodikként) végrehajtotta a tripla Axelt, amivel természetesen első helyen végzett. Egy hónappal később ezüstérmet nyert a vb-n, a dobogóra három amerikai állhatott fel.
Az első Kristi Yamaguchi lett, a harmadik pedig Nancy Kerrigan.
Yamaguchi 1992-ben megvédte címét és aranyat szerzett az albertville-i olimpián is, amelyen Kerrigan harmadik, Harding pedig negyedik helyen végzett. Yamaguchi az idény végén visszavonult, amivel kezdetét vette Harding és Kerrigan rivalizálása.
Harding közben újra összeállt Gilloolyval, de 1993-ban végleg kimondták a „boldogító” nemet. Ez azonban későn jött, az ob-t annyira elrontotta, hogy ismét kimaradt a vb-keretből.
Ezután mindennél jobban akart bizonyítani, elképesztően keményen edzett (50 kilóval nyomott fekve, miközben ő maga 43 volt), hogy 1994-ben megnyerje az amerikai bajnokságot, valamint a februári lillehammeri olimpiát.
Csakhogy Gilloolyval nem sikerült teljesen eltávolodniuk egymástól, annak ellenére, hogy Harding többször is elmondta, hogy általában halálfélelme volt a férfi mellett.
Nancy Kerrigant és családját sem vetette fel a pénz, mégis teljesen más gyerekkora volt, mint Hardingnak. A két legfontosabb különbség a szülők szeretete és az összetartó család volt.
Ha nem volt pénzük a korcsolyaedzésekre, akkor édesapjára bízták a jégfelújítást, így megvolt a barter.
Ezáltal a teljesítménye is kiegyensúlyozott volt, ráadásul a külseje miatt jóval nagyobb népszerűségnek örvendett, mint Harding, akit testfelépítése és ereje miatt sokszor jellemeztek úgy, hogy a technikája és az ugrásai miatt inkább a férfiakra hasonlít.
Harding volt az erdei amazon, aki ZZ Topra adta el a produkcióját saját készítésű ruhákban, és aki nem a táncmozdulatokra, hanem az erőre és a sebességre épített. Kerrigan pedig a karcsú szépség, aki klasszikus zenét használt, valamint letisztult, drága ruhákat.
De mégis hogy volt azokra pénze, ha szegény családban nőtt fel? Nos, a jégen elért sikerek reklámszerepeket is hoztak neki, amiből már bőven futotta azokra.
1994. január 6-án gyanútlanul készült a két nappal későbbi országos bajnokságra a detroiti Cobo Arenában.
Miután befejezte a gyakorlást, lejött a jégről, felrakta a pengevédőket, és elindult az öltöző felé. Amint átlépett a pályát elválasztó függönyökön, egy erős testalkatú férfi hatalmas ütést mért a jobb térde fölé egy teleszkópos bottal (viperával), majd elmenekült.
A fájdalomtól üvöltő Kerrigant azonnal körülvették az orvosok (és az edzését filmező kamerák), majd a vizsgálat után kiderült, hogy szerencsére nincs nagy baj, a támadó ugyanis nem találta el a térdet (amire célzott),
a sportoló zúzódásokkal megúszta a merényletet.
Az eset hatalmas port kavart, az újságok másnap címlapon számoltak be róla, az FBI pedig a kezébe vette az ügyet.
Január 8-án Tonya Harding megnyerte az olimpiai válogatót, amelyen Kerrigan nem tudott részt venni, így Michelle Kwan lett a második. Kwan, a többi korcsolyázó, valamint az amerikai szövetség azonban úgy döntöttek, hogy Kerrigané lesz a másik olimpiai kvóta, Kwan pedig tartalékként utazhat Lillehammerbe.
Január 11-én az FBI közleményt adott ki, amely szerint a támadást Harding exférje, Jeff Gillooly és annak barátja, egyben Harding testőre, Shawn Eckardt tervelték ki.
Egy nappal később Eckardt bűnösnek vallotta magát, de bemártotta Hardingot, Gilloolyt, valamint két barátját is. Eckardtot és az egyik társát, Derrick Smitht (a menekülő autó sofőrjét) a rendőrség másodfokú testi sértés vádjával őrizetbe vette.
Harding viszont tagadta az ellene felhozott vádakat.
Január 19-én Gillooly – miután a rendőrség körözést adott ki ellene – feladta magát, nem sokkal később pedig megnevezte Eckardot, Hardingot, Smitht, valamint Shane Stantet mint tettestársakat. Utóbbiról kiderült, hogy ő volt maga a támadó, aki 6500 dollárt kapott az akcióért. Mondjuk úgy, hogy nem ő volt a legprofibb,
ugyanis elsőre nem ismerte fel Kerrigant, és egy arra járó idegent kért meg, hogy azonosítsa a sportolót. Aztán elrontotta a térdre szánt ütést, majd bepánikolt, aminek következtében arra jutott, hogy a megfelelő menekülési módszer az, ha kifejeli a vészkijárat üvegét, és azon keresztül távozik.
Nem éppen angolos.
Január végén Harding bevallotta, hogy bizonyos információkat addig elhallgatott az FBI elől, ekkor pedig elszabadult a pokol.
Néhány napra rá a nyomozók Harding és Gillooly kukájában megtaláltak egy papírt, amelyen Kerrigan edzéseinek időpontjai szerepeltek.
A kalligráfus megállapította, hogy a jegyzeten Harding kézírása van.
Már nem bújhatott az ártatlanság mögé, ennek ellenére a Nike 25 000 dollárt adott neki, hogy fedezze minden költségét, és hogy mindenképp eljusson az olimpiára.
A békés Lillehammer alig várta, hogy vendégül lássa az ötkarikás játékokat, a norvégok rendkívül büszkék voltak arra, hogy időben elkészült minden létesítmény. Csak két év telt el Albertville óta, ekkor váltott a NOB arra, hogy ne legyen azonos évben a nyári és a téli olimpia.
Aztán megérkezett a média, amelyet egyedül az addigra már világszenzációvá eszkalálódott Kerrigan–Harding-ügy érdekelt.
A nyitóünnepség éjszakáján az Amerikai Olimpiai Bizottság sajtótájékoztatót tartott arról, hogy Harding részt vehet a versenyen. A meglehetősen rövidre fogott bejelentés nem elégítette ki az újságírókat, akik megrohamozták az AOB-nak szállást adó hotelt.
Néhány japán firkász odáig merészkedett, hogy beindították a szálloda tűzjelzőjét, így az aulában sikerült elkapniuk a Bizottság szóvivőjét, Mike Morant, aki pizsamában adott nekik interjút.
Az első edzésen megtelt a csarnok, több mint 400 újságíró várta remegve, hogy mi történik, amikor a két amerikai a botrány óta először egyszerre lesz jégen. Az addig meglehetősen rétegsportnak számító, sokakat meg nem mozgató műkorcsolyára figyelt az egész világ. A két versenyző természetesen nem szólt egymáshoz, a Sport Illustrated kiszámolta, hogy 9 méternél közelebb nem is került egyik a másikhoz. Kerrigan egyébként így is tudott üzenni Hardingnak:
ugyanazt a ruhát viselte, amit a támadásnál.
Nem mellesleg ő is kapva kapott az alkalmon, és meglovagolta a hullámokat, még az olimpia előtt nyélbe ütött egy majdnem tízmillió dolláros szponzori üzletet.
Eljött a verseny napja. Világszerte mérhető volt a megnövekedett érdeklődés, de az USA-ban tényleg tetőfokára hágott az őrület:
a rövidprogramot az amerikai háztartások 48,5%-ában nézték a tévében, ez a sportközvetítések között a mai napig a harmadik legmagasabb arány, minden műsort számolva pedig a hatodik.
A csattanó azonban elmaradt: Kerrigané volt a legmagasabb pontszám, Harding viszont borzalmasan teljesített, és csak a 10. helyen állt. A kűr még rosszabbul alakult, Harding ugyanis késve érkezett a jégre, ráadásul az első ugrás után sírva korcsolyázott oda a zsűri elé, mutatva, hogy elszakadt a korcsolyafűzője. A bírók megengedték, hogy kicserélje és újrakezdje a programot, de azzal is csak a 8. helyet tudta megszerezni összesítésben.
Kerrigan remekelt, és már elkönyvelte magában, hogy övé az olimpiai bajnoki cím, csakhogy az utolsóként jégre lépő, 16 éves ukrán lány, Okszana Bajul a végén egyetlen tizedponttal megelőzte őt.
A rossz nyelvek szerint a Nemzetközi Korcsolyaszövetség (ISU) és a NOB is ezzel üzent nekik: a műkorcsolya világába nem fér bele a botrány, és nem akarják, hogy ez a gyönyörű sport az amerikaiak házi balhéja miatt bemocskolódjon.
Harding sejthette, hogy számára itt az út vége. A kudarcos ötkarikás szereplés után nem sokkal,
március 16-án önként vallomást tett, igaz, nem arról, hogy részt vett a támadás kitervelésében.
Csak annyit ismert el, hogy akadályozta a nyomozást, amiről napokkal az elkövetés után szerzett tudomást.
A bíróság 3 év próbaidőre, 160 000 dolláros büntetésre és 500 órányi közmunkára ítélte. Smith, Eckardt és Stant egyaránt 18-18, Gillooly 24 hónapos szabadságvesztést és 100 000 dolláros bírságot kapott.
Harding nem úszta meg ennyivel,
az amerikai korcsolyaszövetség megfosztotta az 1994-es országos bajnoki címétől, valamint örökös kizárást kapott.
Állítólag könyörgött, hogy inkább menne börtönbe, csak ezt ne tegyék vele, de a bíró hajthatatlan volt.
Innentől magánedzőként dolgozott óránként 50 dollárért, de versenyekre nem járhatott. Aztán civil állásokat vállalt, az apjával együtt töltött idő eredményeként olyan szakmákban helyezkedett el, ahol nem volt túl sok nő: hegesztőmunkás, szobafestő, eladó egy barkácsboltban, autószerelő.
Volt egy hatmeccses profi bokszkarrierje is, 3–3-as mérleggel fejezte be, mert nem bírta az asztmája miatt.
És nem is szerette. Feltűnt kisebb sorozatszerepekben, reklámokban, műsorokban is.
Második házassága egy évig tartott, majd a következő barátjával sem alakultak rózsásabban a dolgok, Harding egyszer annyira összeverte őt, hogy három napot börtönben töltött. 2010-ben viszont rátalált a szerelem, és feleségül ment Joe Price-hoz, egy évvel később megszületett a közös gyermekük is,
Harding pedig felvette a Price nevet.
Kerrigan számára a show-biznisz további fényes éveket tartogatott. 1994-ben ő is visszavonult, modellkedésből, színészkedésből és különböző médiamegjelenésekből élt. 1995-ben hozzáment az ügynökéhez, három gyermekük született.
Állítása szerint Harding azóta sem kért tőle bocsánatot.
A történtek után a sportág népszerűsége robbanásszerűen megnőtt, a legnagyobb amerikai országos tévécsatornák (NBC, ABC, CBS) egyre gyakrabban adtak versenyeket, majd fejlesztettek is a dolgon, az egész addig fajult, hogy a páros versenyre alapozott szórakoztató műsorok jöttek létre, amelyek aztán Európában is elterjedtek, még itthon is megpróbálkoztak a Sztárok a jégen című show-val. Az biztos, hogy akkor senki sem gondolta volna, hogy az az alattomos támadás ekkora hullámokat fog gerjeszteni világszerte.
(Borítókép: Tonya Harding (balra) és Nancy Kerrigan (jobbra) a lillehammeri olimpia első edzésén. Fotó: Vincent Amalvy / AFP)
Ilyen lett az eplényi sípálya a korlátozások után
Az eplényi síaréna a karácsonyi, időjárás miatti kényszerleállás után december 27-én nyitott ki ismét. December 28-án írtunk arról egy olvasónk fényképei alapján, hogy a pálya továbbra is hatalmas népszerűségnek örvend, gyakorlatilag telt ház volt az ország első számú sípályáján. Azt is mondhatjuk, hogy a szociális távolságtartás nem igazán jelent meg a fotókon.
Aznap este a síaréna közleményt adott ki, amely a további egészségügyi intézkedéseket tartalmazta, másnapi hatálybalépéssel.
Mi is megnéztük, milyen változásokat hoztak az új szabályok, például az 1500-ban maximalizált naponta eladható belépő, vagy a szánkózók, kísérők és nézelődők kitiltása.
Kollégánk beszámolója alapján a tömeg egyértelműen megszűnt, a pálya munkatársai pedig folyamatosan igyekeztek betartatni a síelőkkel a rendeleteket.
A lenti parkolóba csak azokat engedték be, akiknek az autójában volt síléc vagy snowboard, és már ott is táblák hívják fel a figyelmet a kötelező kesztyű- és maszkviselésre.
Számos kézfertőtlenítőt kihelyeztek a sícentrum különböző pontjaira, a hütte pedig ugyan nyitva van, de semmit sem lehet helyben fogyasztani, a látogatókat megkérik, hogy mindenki a saját autójánál egyen-igyon. Amennyiben nagyobb csoportosulást látnak a pályamunkások, a dolgozók felhívják a figyelmet ennek a veszélyére és igyekeznek azt „feloszlatni".
A síarénában jelenleg egy pálya működik.
(Borítókép: Trenka Attila / Index)
A Liu testvérek már most a pekingi olimpiával kelnek és fekszenek
„Azzal kelünk és fekszünk. Mivel félig kínaiak vagyunk, ezért szeretnénk ott is nagyon jól szerepelni” – jelentette ki az M1 aktuális csatornának a 25 éves Liu Shaolin.
Huszonkét esztendős öccse úgy fogalmazott, konkrétumot nem jelentenek ki az elvárásokkal kapcsolatban, de jó lenne ugyanazt a sikert megismételni a kínai fővárosban, amit a váltó phjongcshangi diadalával elértek, vagy akár egyéni számokban is nyerni, azaz duplázni, akár triplázni.
A 2020-as évvel kapcsolatban Liu Shaolin nagyon sajnálja, hogy törölték a márciusi világbajnokságot, mert szerinte jó formában voltak. Hozzátette, reményei szerint a 2021-es már nem marad el.
Addig nyugodtan tudunk dolgozni, amíg az olimpiát nem mozgatják, mert mi arra készülünk
– mondta a világ- és Európa-bajnok Liu Shaolin.
Miután a vk-sorozatnak mind a hat állomását törölték már, a rövidpályás-gyorskorcsolyázók programjában két nemzetközi viadal maradt: január 22. és 24. között a lengyelországi Gdanskban sorra kerülő Európa-bajnokság, valamint március 5. és 7. között a hollandiai Dordrechtben a világbajnokság.
(MTI)
Életmentő műtéten esett át a vb-ezüstérmes síugró
Az osztrák szövetség csütörtökön jelentette be, hogy a baleset szerdán, Seefeldben történt egy tréningen. Az operációra szerda este került sor az innsbrucki klinikán. Pinkelnig a bukás után stabil állapotban, a tudatánál volt.
A 32 esztendős, kétszeres világbajnoki ezüstérmes síugrónak négy évvel ezelőtt is volt egy súlyos edzésbalesete,
akkor Oberstdorfban esett, és traumás agysérülést szenvedett.
Idén januárban nyolc nap alatt három világkupa-viadalon győzött, és az összetett pontversenyben végül harmadik lett.
(MTI)
Thiem legyőzte Nadalt a londoni ATP-világbajnokságon
Szívműtéte után visszatérhet az olimpiai bajnok síző
37 évesen elhunyt az olimpiai ezüstérmes bobos
A német sportági szövetség szerdán jelentette be a sportoló halálát, azonban annak körülményei egyelőre ismeretlenek.
Adjei 2007 óta versenyzett, ezen kívül amerikaifutballozott, a 2007-ben megszűnt NFL Europe-ban szereplő Rhein Fire együttesében játszott védőt.
Bobosként 2010-ben párosban Vancouverben második lett az olimpián, 2011-ben pedig világbajnoki aranyat nyert a német négyes tagjaként.
(MTI)