Rengetegen csalódtak a Nintendoban, amiért a Super Mario Run játékot először csak iOS-re adta ki, és arra is decemberig kellett várni a szeptemberi bejelentést követően. Most az Androidot használók is fellélegezhetnek, mert már közzétettek egy előregisztrációs oldalt a Play Áruházban, és aki erre feliratkozik, a megjelenés pillanatában kap egy értesítést. (Ide kell kattintani.)
Játékosként az ünnepek előtti és utáni időszak azért nehéz, mert még akkor is akciókkal bombáz minket az internet, mikor már nagyon érezzük, hogy nincs szükség új videokártyára vagy a hetvenkettedik új játékra, hiába olcsó. Hát na, „olcsó” – szóval olcsóbb, mint általában.
Tegyük fel, hogy van 20-50 ezer forintunk, és nagyon szeretnénk életet lehelni a mostanában egyre többször akadékoskodó pécénkbe. Ha ez a helyzet, akkor lehet örülni, hogy akkor élünk, amikor, és lehetőségünk van akár egy-két alkatrész beújításával is segíteni a helyzeten.
A Csillagok háborújához kötődő videojátékokban is virtuális megemlékezéseket tartanak a rajongók Carrie Fisherről, akik szívinfarktusban hunyt el kedden.
A Dead Rising 2-höz fűződik az egyik kedvenc játékélményem valaha. Az egész ugye arról szól, hogy ott ragadtunk egy pláza közepén annyi zombival, amennyit egy konzol meg bír rajzolni, ki kell mentenünk a túlélőket, gyógyszert szerezni a kislányunknak, és harcolni mindenféle kettyóssal. A játék elején teljesen béndzsák vagyunk, nincsen rendes életerőnk, a zombik könnyen lelöknek a földre, nem tudunk gyorsan menekülni a támadások elől, lomhák vagyunk, lassúak, a szedett-vedett fegyvereink hamar szétesnek a kezünkben. Az élőhalottak veszélyesek, és több ezren vannak. Amikor körbevesznek, az a legfélelmetesebb érzés, hiába hadonászunk egy deszkával a Dead Rising 2 elején, fel tudnak falni pillanatok alatt. Tiszta horror.
Az év videojátékos buzzwordje vitán felül a virtuális valóság, ami még mindig elég komoly kételyeket ébreszt (és néha hányingert is). Nem nagyon látni a "killer appokat", vagyis azokat a húzónév játékokat, amik felgyorsítják a vr-platformok eladásait. Az általunk próbált, amúgy gyönyörű dínós Robinson-kaland sem volt az igazi, a Rez Infinite pedig szórakoztató ugyan, de túl rétegjáték ahhoz, hogy milliós tömegeket mozgasson meg. A fejlesztők persze szorgosan próbálkoznak, ezt érezni az újabb kihagyott zicceren is, aminek a neve Eagle Flight, és nem kisebb név, mint a Ubisoft készítette.
Hogy a játékot kifejezetten virtuális valóságra (Oculus, Vive, PlayStation VR) tervezték, az a szokatlan alapszituból is látszik: a játékos egy sast irányít, aki az 50 éve lakatlan Párizs felett röpköd (bár néha alatta, mert még a metróba is le lehet szállni). Hogy Párizsból miért tűntek el az emberek, nem tudni, de valami nagy gebasz történhetett, mert a természet már egészen benőtte a turisztikai nevezetességeket, a Szajna partján pedig elefántok legelnek.
A vr-irányítás egyik rákfenéjét, a mozgást a program egy huszárvágással megoldja: sasunk folyamatosan repül, nekünk csak a repülés sebességére lehet egy kis ráhatásunk, illetve fejmozdulatokkal kormányozhatjuk a ragadozómadarat. Csak hát amikor az embert kicsit beszippantja a virtuális valóság, hajlamos diszkrét biccentések helyett egész testből játszani, ami elég vicces látvány a külső szemlélőnek.
A tériszonyos rettegésből és az egymáson való röhögésből még egy külön videót is forgattunk, amiből az is kiderül menet közben, hogy néz ki ez a játék:
Rengetegen unatkozhatnak most, hogy teljesen elérhetetlenné váltak a Steam szolgáltatásai, és a játékosok nem tudnak belépni a szerverekre.
Aki valaha játszott pécén a RollerCoaster Tycoon nevű klasszikussal, mindig kellemes bizsergés fogja el, ha a hullámvasutakon boldogan sikongató pixelemberkék hangja töri meg a vidámpark izgatott alapzaját. Pláne, ha nem kell utána takarítót küldeni a szakaszosan összeokádott járdára.
„Olyan ritka finomság, amit ki kell élvezni, és elnyújtani, amíg lehet: elvállalni minden egyes mellékküldetést, felkutatni még a patkányoktól hemzsegő csatornákat is. Hogy zajosan vagy csendben, pacifistaként vagy vérben gázolva, az már rajtunk múlik” – ezt írtam négy éve a Dishonored című akciójátékról, és nagyjából ennyivel tudom elintézni a nemrég megjelent folytatását is. De azért kifejtem, mert megérdemli.
Öten indultunk el a szabadulószoba küldetésén, techrovatos csapatépítésként, de csak ketten jutottunk ki, miután megnyomtam azt a bizonyos gombot. Hogy melyiket, azt nem árulhatom el, mert lelőném a poént. Az viszont fontos tanulság, hogy szociológusokra semmi szükség nincs az űrben, ha célunk a gyors haladás és a biztos túlélés, és hát, sajnos, időnként akadnak járulékos áldozatok. Kemény szabályok uralkodnak az űrben, akkor is, ha csak virtuális.
A Pokémon-sorozat egy-egy része alapvetően nem bonyolult. A képernyőn mászkáló főhőst irányítva belefutunk az elképzelt világ egy-egy szörnyébe, akit a saját, korábban már magunk mellé fogadott szörnyünkkel csatában legyengítünk annyira, hogy megpróbáljuk elfogni. A kislabda-hajítás világszerte ismert japán változata után vagy van plusz egy szörnyünk vagy nincs, de mindegy is, mert mehetünk tovább, hogy rövid időn belül megint megpróbáljunk elkapni egy pokémont.
A végső cél főképp az, hogy egyrészt összegyűjtsük az összes létező pokémont (ami nem is olyan egyszerű, az aktuális részben például 500 körüli különféle kis állat van), másrészt pedig be kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a környék legmenőbb pokémon-trénere, mégpedig úgy, hogy legyőzünk mindenkit, aki csak ki akar állni ellenünk. Az elsőre gyermetegnek tűnő játékmenet mögött nagyon komoly mechanika van. Egyrészt nehéz ellenállni a gyűjtőszenvedélynek, ha valaki egy picit is hajlamos csak azért játszani valamivel, mert gyűjteni lehet benne valamit, azt a Pokémon elragadja, és sosem ereszti. Másrészt viszont a játék lényegét adó csaták igazi taktikai játszmákká tudnak fejlődni, főleg mikor már nemcsak mi érkezünk hat bevethető pokémonnal a párbajba, de az ellenfelünk is.
A Crytek videojáték-fejlesztő cég bejelentette, hogy öt külföldi stúdióját is bezárja, köztük a budapestit is. A frankfurti központú cég a magyar mellett a bolgár, a török, a kínai és a dél-koreai részlegét is felszámolja.
Az Apple szeptemberi keynote-ján az új iPhone és AppleWatch mellett azt is megtudhatta a közönség, hogy a Nintendo ikonikus játékának, a Super Marionak elkészül a mobiltelefonokra gyártott verziója, ami először csak iOS képes eszközökön lesz elérhető. (Azt továbbra sem tudjuk, hogy Androidra mikor érkezik pontosan.) Ez nagy újításnak tűnt a cég számára, a program december 15-én került fel az App Store-ba, néhány órányi intenzív játékélmény után megosztjuk tapasztalatainkat a Super Mario Runról.
A League of Legends népszerűségét jól mutatja, hogy a játékot kiadó Riot együttműködési megállapodást kötött a Major League Baseball leányvállalatával, a BAMTech-kel. Ők szervezik a baseballmeccsek online közvetítéseit is. Most gyakorlatilag ugyanazt fogják csinálni, csak éppen a világ egyik kedvenc videojátékával.
Azt mondják, az ember azért játszik videojátékokkal, hogy azokban olyasmiket csináljon, amiket a való életben úgysem fog, de azért szeretne. Hogy űrhajót vezessen, birodalmat építsen, terroristákat lőjön halomra, hogy hős legyen: sárkányt le, kincset fel, királylányt meg, satöbbi. Na, ebből a szempontból a Farming Simulator sikere teljesen értelmezhetetlen. Elvégre ki a fene akarna szórakozásból traktort és kombájnt vezetni, szántani, vetni, meg aratni? Márpedig úgy tűnik, elég sokan. A Farming Simulator-sorozat:
Ezek után egészen nyilvánvaló volt, hogy ki kell próbálnunk.
Az asztali konzolok piacán a Nintendo többnyire vagy a sereghajtó, vagy az éllovas szerepét tölti be. A Gamecube például alulmaradt az Xboxszal vagy a Playstation 2-vel szemben, de egy generációval később a Wii mind a Microsoft, mind a Sony konzolját lepipálta eladásokban. A Wii U-val ismét az eladási listák végére kerültek, de a legutóbbi asztali konzoljuk, a NES Classic Edition annyira fogy, hogy hiánycikk lett belőle.
Annak ellenére, milyen nehezen lehet leprogramozni a síelést, tulajdonképpen a számítógépes játékok hajnala óta mindig volt pár évente legalább egy csapat, aki nekifogott a lécek alatt surrogó hó bitekbe öntésének. Ebből volt, ami jól sikerült, volt, ami nem – például a Ubisoft egyszer már nekifutott a dolognak, amikor Shaun White Snowboarding néven kiadott egy játékot, melyről talán mindent elmond, hogy bár három millió darab ment el belőle, a legsikeresebb platform a Wii volt.
Na, de ami a lényeg, hogy a Ubisoft most megint nekifutott, és ha már nekifutott, akkor rögtön nem is állt meg egy sima snowboardos játéknál: a Steepben ugyanis hódeszka mellett sílécet is csatolhatunk, siklóernyőzhetünk, és ami talán a legjobb, madárruhát is ölthetünk.
A 45 éves Kevin Lee Co 2008 májusától 2015 márciusáig kopasztotta rendszeresen alkalmazója, a nehézgépekkel foglalkozó Holt nevű céget. A kaliforniai férfi irányította a cég pénzügyi részlegét, és mint a számvitelért felelős vezető, ő felügyelte és kezelte a Holt folyószámláját. Co pozícióját kihasználva csaknem ötmillió dollárt sikkasztott a cégtől, a banki, pénzügyi jelentéseket manipulálva, meghamisítva, írja a Washington Post.
A nagy szoftvercégek már javában dolgoznak azon, hogy termékeik értelmes módon kihasználhassák az új Apple MacBook Pro leglátványosabb újítását, a Touch Bart. A laptop billentyűzete fölött elhelyezett vékony érintőképernyős sávot sokan parasztvakításnak tartották bemutatásakor, de a kritikus hangok egyre halkulnak, ahogy egyre több hír érkezik az ötletesebbnél ötletesebb felhasználási módokról.
Ueda Fumito nem túl termékeny játékfejlesztő: az elmúlt másfél évtizedben összesen három játékhoz adta a nevét. A 2001-ben megjelent Ico és a 2005-ös Shadow of the Colossus mára kultikus címekké vált, ás a 2007 óta (!) fejlesztett Last Guardiannek is jó esélye van rá, hogy az legyen. Az Ueda nevével fémjelzett játékok igen erős érvek a Playstation brand mellett: a Team Ico játékai csak ezen a platformon elérhetők.
Új alkalmazásokat kap a Google Daydream, ezzel még közelebb kerül ahhoz az ígérethez, hogy év végére már ötven különböző appot próbálhatnak ki a felhasználók. Az új alkalmazások között talán a NextVr és az HBO a legérdekesebb.
A NextVR arról ismert, hogy koncerteket és sporteseményeket közvetít a felhasználóknak, az HBO-val pedig az HBO Now és a Go is elérhető lesz. A hírek szerint egy Netflix alkalmazás is úton van.
A játékok terén az a legújabb hír, hogy a Lego is kiad egy játékot, a Lego BrickHeadzBuilder Vr-t, ami ráadásul ingyenes lesz és még alkalmazáson belül sem kell pénzt költeni plusz pályákért vagy építőkockákért. Két módban lehet majd játszani ezzel, az egyikben Lego figurákkal játszhatunk és új elemeket és karaktereket tehetünk elérhetővé. A másik módban kapunk egy virtuális építőlapot és különböző modelleket építhetünk fel, teljesen szabadon engedve fantáziánkat.
A többi alkalmazás fizetős lesz, mint a lövöldözős Gunjack 2:End of Shift, a Wands nevű varázslós játék, vagy a toronyvédős Underworld Overlord.
Jimmy Fallon tévés showműsorában mutatták be először élőben a Nintendo új, Switch nevű konzolját. A konzol különlegessége, hogy valójában egy tablet az egész, arra van rácsatolva a kétfelé szedhető kontroller, és a dokkoló, amibe a tabletet rakjuk, csak tölti a szerkezetet (illetve abból futnak ki a kábelek a tévé felé).
A Switch elég különleges kiépítésű valami, a legtöbb kérdőjel a hardveres teljesítménnyel kapcsolatban van, de a Nintendo (természetesen) azt mondja, hogy a gép nem marad majd el a generációs konkurenseitől a megjelenítés minőségében, és a legnagyobb fejlesztők nagy játékai is elérhetők lesznek majd a platformon.
Fallon show-jában nem sok minden derült ki, az látszott, hogy a játék tényleg fut a tévére továbbítva, illetve kézikonzolként használva a Switch saját kijelzőjén is, de ez nem sokat tett hozzá az eddig tudott részletekhez. Az amerikai megjelenést jövő márciusra várják.
A műsorban helyet kapott a Nintendo első, igazán sikervárományos próbálkozása a mobiltelefonos világban: a Super Mario Run iOS-re jelenik majd meg, és a közismert vízvezeték-szerelő egyszerűsített kalandjainak tűnik. A játékban Mario magától fut, nekünk csak az ugrásokra kell figyelnünk. Ez így elsőre elég egyszerűnek hangzik, de ha azt nézzük, hány sokkal kevésbé értelmesebb endless runner játék (amikor csak futni kell a karakterrel) van iOS-re, a Nintendo valószínűleg megint arany tojást tojó tyúkot talált.
Dél-Korea új szintre emeli a csíterek, vagyis a (netes) számítógépes játékokban csalással előnyt szerző játékosok elleni harcot. Pontosabban nem is a játékosokat célozzák: az ország új törvényei alapján akár 5 év börtönt vagy 43 ezer dolláros, vagyis 12,5 millió forintos pénzbüntetést is kaphat az, aki a játék használati feltételeiben meghatározott szabályok kijátszására alkalmas programokat, például automata célzórendszert, a falon átlátó kiegészítést, vagy bármi hasonló, jogosulatlan előnyt adó dolgot fejleszt vagy terjeszt.
A törvény nem kizárólag a profi e-sportot célozza, bár az lenne a kézenfekvő, tekintve, hogy mennyire népszerű és mennyi pénz van benne, főleg Dél-Koreában. Ugyanakkor fals iránynak tűnik a készítők kriminalizálása, sokkal inkább a programok használatából konkrét előnyt vagy nyereséget szerzőket kellene felelősségre vonni. Főleg akkor, ha azt nézzük, hogy a törvény a játék felhasználási feltételeit veszi jogsértésnek, márpedig ez sokszor nem feltétlenül csalást segítő alkalmazások fejlesztését jelenti, van, hogy a játék lehetőségeit a saját ötleteik alapján bővítő modderek is belefutnak ebbe a tiltásba.
Orosz parlamenti képviselők azonnali lépéseket sürgetnek a világ legnépszerűbb focis videojátéka, a FIFA 17 ellen, írja a Guardian. A képviselők szerint a FIFA egyik novemberi akciója sérti azt a 2013-ban hozott törvényt, amiben betiltották a nem tradicionális nemi kapcsolatok propagálását.
Megjött az a frissítés a Pokémon Góhoz, amit már a játék megjelenése óta vár mindenki: a közeli pokémonokat végre normálisan, érthető módon mutatja a játék, sőt, nemcsak azt mutatja, milyen messze vannak, hanem azt is,
A módszer baromi egyszerű: a Nearby nevű radarra rányomva feljön a kilenc legközelebb lévő lény képe, ha valamelyikükre rányomunk, az app megmutatja, melyik közeli pokéstop (a játékban fontos helyszínként megjelenő földrajzi pont, mely a valóságban általában egy szobor, egy ház, egy építészeti érdekesség, vagy bármi egyéb szempont alapján megjelölt helyszín) mellett tanyázik épp az adott állat.
A rendszer a legutóbbi frissítéskor került a játékba, leellenőriztük, tényleg működik. A listán tényleg ott van pokéstop képe:
De ha ez nem elég, beállíthatjuk, hogy mutassa meg a térképen is, hova is kell mennünk.
A 2016-os Game Awards díjátadón a Blizzard játéka, az Overwatch tarolt a legtöbb kategóriában. Az Overwatch lett 2016 legjobb multiplayer és esport-játéka, illetve a legjobb rendezésért járó aranyérmet is ő kapta.
A Naughty Dog akció-kalandjátéka, az Uncharted 4: a legjobb történetvezetésért és a legjobb színészi alakításért járó díjakat söpörte be. A Nintendo világsiker pénznyomdája, a Pokémon Go szintén két díjat kapott: ez lett a legjobb mobilos/handheld játék, illetve a legjobb családi játék. Ugyancsak duplázott az Inside: a legjobb művészi stílus és a legjobb indie játék címét érdemelte ki.
A Pokémon-őrület nemcsak az ingyenes Pokémon Góra terjed ki, hanem a dobozos játékokra is. A Nintendónál ez normális ügymenet: a kézikonzolokra kiadott Pokémon-játékok mindig a japán szoftvereladási listák élén nyitnak, és az eladott darabszám a hét- és nyolc számjegyű értékek között ingadozik.
Nincs két hete, hogy megjelent az új epizód, a Pokémon Sun and Moon, de máris a Nintendo történetének leggyorsabban fogyó játékává vált.
A Facebook Messenger eddig sem arról volt híres, hogy növelte volna a dolgozók produktivitását, viszont remekül alkalmas volt rá, hogy cseteléssel töltsük el a munkaidőt. Egy új fejlesztésnek köszönhetően most a dolog még rosszabb lett, ugyanis ezentúl nemcsak beszélgethetünk, hanem klasszikus videojátékokkal is elcseszhetjük a drága időnket a csevegőprogramban.
1996 egészen elképesztő, példátlan év volt a videojátékok történetében. Ebben az évben jelent meg és vált legendává a Duke Nukem 3D, a Super Mario 64, az első Quake, az első Tomb Raider, az első Resident Evil. Volt mire koccintani a gémereknek szilveszterkor – pedig csak akkor jött a java. December 31-én, a napon, amikor épeszű ember még sosem ment be a boltba videojátékot venni, megjelent a Diablo című játék. Diablo spanyolul azt jelenti, ördög, de a doboz borítóképe amúgy sem hagyott sok kétséget afelől, miről is szól ez a játék. Akkoriban amúgy videojátékokat szokás volt az ifjúság megrontójának kikiáltani, és minden egyes bűncselekménynél, ahol az elkövető 20 év alatti volt, visszavezetni az inspirációt valamilyen játékra. Ilyen szerencsétlen időzítéssel kijönni pont ilyen sátános-okkult körítéssel, pont egy olyan játékműfajban, amit akkoriban mindenki halottnak tartott, hát, nem ígért sok jót.
AAA-kategóriás, mind árában, mind a készítők tekintetében: a 60 dolláros, vagyis teljes árú játékot a Crytek kalapálta össze. Az ő nevük, ha másra nem is, a csodálatos grafikára mindenképpen biztosíték, és ez az, amiben a Robinson nem is vall szégyent. Az első pillanattól kezdve egészen parádésan faragott digitális világ vár minket, ami a megfelelő időben szép, bájos, kivételes és egyszerűen csak gyönyörű, ráadásul egészen aprólékosan kidolgozott.
És erre a sok jelzőre mind szükség is lesz, hiszen a játék egy újragondolt hajótörött-történet. A főhős, Robin, a Tyson-3 nevű bolygó egyetlen lakója, egy óriási űrhajó még nagyobb balesetének egyetlen túlélője. A bolygó azonban lehet lakatlan, nem kihalt: nagyjából ott tart most, ahol a Föld 65-70 millió évvel ezelőtt, vagyis az apró csigák, egerek és szitakötők mellett tele van
A játék a felfedezésről és a különböző logikai feladványok megoldásáról szól, a végcél pedig az, hogy picit többet megtudjunk arról, hogy is sodorta a mentőkabinunkat az élet egy idegen bolygó dzsungelébe.
A Ubisoft nevű játékgyártó vállalat működését egy egész egyszerű folyamatként lehet leírni. Vannak nekik kiváló alapötleteik, melyekből aztán csinálnak egy elsőre igen-igen gyenge, de kisebb részleteiben azért érdekes játékot. Ezt elképesztő reklámhadjárattal támogatják meg, hogy aztán óriási kritikai bukás, de egész elfogadható üzleti siker legyen belőle, és mikor ez megvan, nekiállnak a második résznek.
Általában ugyanis a második rész az, amelyből kiderül, hogy is képzelték el az első, valamilyen okból félrecsúszott részt. Eddig az Assassin's Creed-sorozat volt erre a legjobb példa, vagy épp a Far Cry, ahol ugyan a harmadik részre állt össze a jóság, de ott az elsőt még tök mások csinálták. Na, és akkor jött most a Watch Dogs 2.
Rovataink a Facebookon