Meglett a Szabadság téri Breki-szobor eredetije
Hatalmas sikert aratott a neten a Szabadság téri bronzbéka. Gerillamódra került ki, úgyhogy csak tippeltem, hogy Brekit ábrázolja, az alkotója pedig a kárpátaljai művész, Mihajlo Kolodko, azaz Kolodko Mihály. Nos mint kiderült, jól tippeltem!
A Köztérképen nem sokkal később megjelent az adatlapja , amiben minden kétséget kizáróan szerepel a szobrász is. Sőt, kiderül a leírásból, hogy akárcsak a Nagy Ho-Ho-Horgász Főkukacának, ennek is van egy eredetije Kárpátalján, mégpedig Perecsenyben. Igaz, oda hivatalosan került.
Mint a Kárpátaljának nyilatkozta egy turisztikai szakember: „A békát azon a helyen állíttattuk fel, ahol eszik is őket. A Perecsenyi járásban a XIX. század második felében kezdték el a békalábak fogyasztását, amikor itt tartózkodtak a Napóleon seregéből fogságba ejtett franciák”
Érdekelnek az izgalmas köztéri alkotások? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!
Elképesztő házat szúrtak ki egy régi kabai képeslapon
Egy nagyon izgalmas képet küldött nekem egy kedves olvasó (akinek a nevét sajnos nem tudom*, mert a hülye Facebook-levelezőben nem lehet visszakeresni semmit normálisan, le is kapcsoltam a francba az egészet, írjatok inkább e-mailt). Ahogy azt megszokhattuk a hasonló képes levelező lapokon, itt is a település "látnivalóit" tették egymás mellé: a templomot, az emlékművet, meg néhány szebb házat.
Viszont az itt szereplő Dr. Birtha Zoltán villája elképesztően izgalmasan néz ki. Kár hogy szinte semmit nem tudunk róla.
Hát ez a szobor meg hogy került a Szabadság térre?
A Szabadság térnél aligha van szobrokkal jobban terhelt közterület Budapesten, és erre tessék, valaki belehekkelt még egy alkotást. Nekem mégis tetszik. Vagyis nem csak mégis, hanem többek közt pont ezért: a nagy ellentmondásos megemlékezésdömpingben - nincs olyan élő ember, aki valamennyi ideállított emlékművel azonosulni tudna - felbukkant egy teljesen semleges szobor. Egy kicsi béka!
Eltűnik egy macskaköves budavári utca, leaszfaltozzák
Egymástól függetlenül több olvasó is elküldte nekem az Ittlakunk.hu cikkét, amely arról számol be, hogy új burkolatot kap egy budavári utcácska. A híradás egyértelműen pozitív (a címe: "Ezentúl nem kell csúszkálni a macskaköveken: rendbe hozzák a Ponty utcai burkolatot"), a linket küldő olvasók azonban egytől egyig szomorúan jelezték, hogy eltűnik egy újabb kövezett út Budapestről.
A dolog persze nem egyértelmű, hiszen érvek szólnak a kockakő mellett és ellen is.
Hova lett a hatalmas budapesti távíróhálózat?
Pár hónappal ezelőtt, a 7a1-es Rotary telefonközpont el (nem) költöztetésével kapcsolatos híradásaink egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy nagyon sok olvasónk nem is tudott erről a helyes kis múzeumról (ami végül megmenekült, vagyis marad az eredeti helyén).
De a június egy újabb ünnepet tartogatott a távközlés és a külső pesti kerületek rajongóinak: új múzeum nyílt Budapesten, ráadásul a külvárosban, Rákoskeresztúron. Ez a tárlat szintén nem szerepel a legismertebb kiállítások toplistáján, pedig egy órácskát megér. A távírótörténeti állandó kiállítás a Podmaniczky-Vigyázó kastélyban talált helyet magának (XVII. kerület, Pesti út 115.).
Eladó a hollókői Babamúzeum
Ez a hirdetés nagyon nem mindennapi: egy 80 négyzetméteres családi házat árulnak Nógrád megyében közel 42 millió forintért - vagyis több mint félmilliós négyzetméteráron, miközben a megyei átlag 95 ezer forint. A dolog még furcsább, ha figyelembe vesszük azt is, hogy egy 1920-ban épült házról van szó, amit az sem tesz vonzóbbá, hogy az udvaron van egy "félig lebontott istálló", ami az ingatlanos szerint nagy lehetőségeket rejt.
Na de persze nem akármilyen ingatlanról van ám szó: ez a Palóc Babamúzeum Hollókőn!
Augusztusban újranyit a legendás Hauer cukrászda
Augusztusban újranyílik a legendás Hauer cukrászda, ami kettős öröm. Egyrészt mindig jó, ha feltámad valami a régi Budapest dicsőséges vendéglátós emlékei közül. Másrészt nagyon tetszik, ha újra életet lehelnek egy valamikor nyüzsgő, de mára már leeresztett környékbe, mint amilyen mondjuk a Baross utca, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Margit körút vagy az Üllői út. Na és mindenekelőtt a Rákóczi út, annak is a Blaha és a Keleti közé eső szakasza, ahol a Hauer áll.
A villamos találkozása a pulival és a gémeskúttal
A héten nyílt meg a Városliget Caféban egy fotókiállítás Budapest romantikája címmel.Egy pályázat anyagából válogatták hozzá össze a képeket: olyan, 1990 előtt készült fotókat vártak a szervezők, amelyeket korábban még nem publikáltak sehol. Kicsit szkeptikus voltam ugyan a kiíráskor, hogy a Fortepan korában vajon mekkora érdeklődés lesz egy ilyen játék iránt, de meglepően sok alkotás érkezett.
A zsűri, amelyben Saly Noémi, az ismert Budapest-kutató muzeológus, és Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológus mellett én is helyet kaptam, az első három helyezetten kívül egy-egy személyes kedvencet is jutalmazott, na és persze volt egy közönségdíjas is a Facebook-szavazás alapján.
Az alábbi válogatásban ezek mellett néhány olyan kép is helyet kapott, amelyek lemaradtak ugyan a dobogóról, de mindenképpen érdemes figyelni rájuk. Szóval jöjjön néhány fotó a régi Budapestről, amivel interneten még biztos nem találkoztatok!
Útbaigazítást kérő űrhajósnak állítottak szobrot Szentendrén
Volt ugye Szentendrén A végtelen érintése nevű szobor, amit mindenki ismert, aki legalább egyszer járt már Szentendrén HÉV-vel. Nem, én sem tudtam sokáig, hogy így hívják azt a nagy női ujjat, amin egy kígyó tekeredik felfelé, de az persze egyértelmű volt, hogy ef Zámbó István alkotása. Aztán húsz év elteltével a szobor egyszer csak eltűnt, és tavaly az Erzsébet téren tűnt föl az Akvárium előtt.
Kicsit szomorú voltam, még azután is, hogy megtudtam: a művész döntött így, merthogy az övé az alkotás. Számomra Szentendre egyik jelképe volt. Na de nem maradt sokáig üresen az a füves placc ott a HÉV-megállóval szemben. Sőt, ef Zámbóhoz is elég sok köze maradt.
A nyár legjobb kifestője
Bartos Erika Budapestet bemutató mesekönyve kapcsán arra panaszkodtam, hogy idén mindössze egyetlen Urbanista-témájú, frissen megjelent gyerekkönyvet tudok ajánlani a nyári szünetre. A kommentekben és a Facebookon is feldobtatok egy csomó remek ötletet (érdemes minden városszerető, kisgyermekes szülőnek átböngésznie a tippeket), sőt egy olyan könyvet is ajánlottatok, amelyik tényleg vadonatúj, alig néhány hete jelent meg.
Igaz nem 100%-ban város vagy építészet, de erősen határeset, és nagyon ígéretes. Ez a Barangoló a Magyar Nemzeti Galériában.
Ramaty állapotban az egyedülálló lakótelepi kapu
Budapest utolsó nagy lakótelepe sok mindenben különbözik a korábbiaktól. Az építészek, Heinrich Ferenc és Füzesséry Zoltán már jobban szabadjára engedhették a fantáziájukat, mint elődeik. Lettek különböző méretű, formájú és elrendezésű épületek, na persze azért a házgyári vasbeton panelekből nem engedtek a megrendelők. Ezzel együtt is izgalmas dolgok születtek: sorházak, sétányok, belső udvarok. A korábbi panel lakótelepeken elképzelhetetlen lett volna, ami itt történt: fakorlátot kaptak az erkélyek, cseréptetőt a házak, az épületeket nem csak szétszórták, vagy katonás rendbe tehették, hanem akár kanyaroghattak is az utcák. Joggal érdemelték ki érte az Ybl-díjat.
A nagy kóskárolykodásban odáig mentek, hogy épült egy különös kapu is, mintha csak a Wekerletelep közepén járnánk. Mint időközben megtudtam, Fekete Antal, Ybl-díjas építész tervezte pályakezdő, lakóterves korában. Két panelházat köt össze és valódi funkciója nincs, csak egyszerűen jól néz ki: még emberibbé teszi a környezetet. Viszont mára az állaga erősen megromlott, úgyhogy nagy kérdés, mi legyen vele. Három opció merül fel.
Gyerekkönyv Budapestről, szuper metszeti rajzokkal
Tavaly nyáron három gyerekkönyvet ajánlottam a szünetre az Urbanistán, és gondoltam idén sem ártana valami tippet adni a szülőknek, mivel üssük el az időt a hosszú és unalmas vonatozás/autózás közben, vagy épp az esős napokon. Viszont idén nem nagyon halmoztak el a kiadók gyerekkönyvekkel (ha csak Búzás Aliz albumát nem vesszük annak, de hát miért is vennénk).
Az egyetlen, ami így a nyárelőn eljutott hozzám a témában, Bartos Erika Brúnó Budapesten című kiadványa. Vagyis kiadványsorozata. Vagyis kiadványsorozatának ajánlója - merthogy kézbe még nem vehettem. Viszont így is elég érdekes.
Ferencvárosban új emeleteket építenének a panelekre
Budapestnek nem csak az egyik legnépszerűbb lakótelepe, de az egyik legnépszerűbb városnegyede is a ferencvárosi József Attila-lakótelep. 2012-ben a JALT lett a városnegyedbajnok az Urbanista városrészek közt zajló játékában, de 2014-ben is az elődöntőig jutott.
Ami miatt izgalmas, az az, hogy nem egyszerre, egyetlen terv alapján húzták fel, hanem az 50-es, a 60-as, a 70-es, sőt még a 80-as években is épültek egyes részei. Voltak időszakok, amikor kísérleti telep volt: olyan technológiákat, beépítési formákat próbáltak itt ki, amik a maguk korában egyedülállók voltak. Nem homogén az épületállomány, ettől sokkal városszerűbb, mint a legtöbb lakótelep.
Ugyanilyen fontos, hogy nagy zöldfelületeket hagytak a házak között, ahol az évtizedek alatt értékes faállomány fejlődhetett ki, sok a parkosított rész - ami, mint láthattuk, nagyon fontos egy lakótelep esetében.
Ezzel együtt az épületállomány az elmúlt években erősen leromlott, úgyhogy Ferencváros önkormányzata pályázatot írt ki, amivel a következő problémákat szeretnék megoldani:
- a műszakilag elöregedő típusépületek energetikai korszerűsítése,
- a lift nélküli épületekbe felvonó szerelése,
- a házak "megszépítése",
- az esetlegesen kialakult zöldterületek rendezése,
- korszerű pavilonok kialakítása,
- zajvédelem az Üllői út irányából,
- parkolási gondok megoldása és
- egy közösségi központ kialakítása.
Ami egészen érdekes húzás, hogy az épületek korszerűsítését helyenként emeletráépítéssel szeretnék megoldani, ez volt a szlogenje az év elején kiírt pályázatnak is:
panelből penthouse.
Tulajdonképpen elég logikus eljárás, hiszen a belvárosi házakat is így szokták megújítani. Itt ráadásul a műemlékvédelem sem problémázhat, meg ugye a lapos tetővel egyszerűbb bánni, mint egy hagyományos padlástérrel.
Egészen mókás, hogy mire pár napja eredményt hirdetett az önkormányzat, állami szinten épp az ellenkezőjét kezdték felvázolni: a panelházak felső szintjeinek lebontását. Na de a politikai kommunikáció helyett nézzük inkább, mi is nyert a József Attila-lakótelep tervpályázatán.
Budapest egyik legnagyobb parkja egy lakótelepen van
A Semsey park nevével először tavaly találkoztam, amikor Budapest kültéri tornapályáit szedtük össze az Urbanistán. Bár az Árpád úton is, meg időnként a Görgey Artúron is szoktam közlekedni, sokáig nem gondoltam volna, hogy egy ekkora közpark van a panelházak között. A szigorúan vett Semsey park ugyan ennek csak egy része, de a köznyelv általában így hivatkozik az egész "belső udvarra", amit a tízemeletes panelek zárnak közre.
Több mint tíz hektáros területről van szó, s bár ezen van jó pár kisebb épület is, a nagyja zöldfelület - vagy az lehetne. Ezzel a mérettel amúgy simán helyet kaphatna Budapest tíz legnagyobb parkja közt, hiszen alig valamivel kisebb mint a Vérmező vagy a Városmajor, persze azoknál azért jóval szerényebb a faállománya és a zöldfelület aránya. (Hasonló méretű, ráadásul jóval homogénebb kialakítású park a Bikás, amely szintén megérne egyszer egy önálló posztot.)
Valamikor apróházas környék volt ez is, aztán amikor lakást kellett teremteni a rengeteg munkásnak (Újpest már Budapesthez csatolása előtt is az ország egyik legkomolyabb iparvárosa volt), felhúztak egy hatalmas lakótelepet.
Mai szemmel elég ijesztőek a méretei (az újpesti az ország legnagyobb lakótelepe), de ha összevetjük egy olyan 21. századi lakóteleppel, mint amilyen mondjuk a Marina-part, kifejezetten emberléptékű. Nem csak az számított, hogy a területből kihozzák a maximális beépíthető négyzetmétert, vagyis a házak között nem csak a kötelező minimális távolságot hagyták meg. Valahol a Fischer által megfogalmazott elveket követték, vagyis sokkal több embernek otthont adni, sokkal kisebb terület beépítésével.
Na de minket most nem annyira a házak, hanem a köztük elterülő park érdekel. (A környéket amúgy még április végén jártam be, de akkor végül inkább az épülő piacról született egy nagyobb cikk. Most lássuk tehát a hatalmas lakótelepi parkot!)
Mikor omlik össze a kelenföldi állomás?
A kelenföldi vasútállomás épületére még nem tették ki a „megközelíteni szigorúan tilos és életveszélyes” táblát, de ránézésre nincs olyan messze ettől. A falak omladoznak, mintha úgy maradtak volna egy bombatalálat után, arra meg nincs semmi jel, hogy felújítanák az állomást.
Hatalmas napórává alakították a siófoki könyvtárat
Nagyon szeretem a napórákat, meg eleve minden apró fényjátékot, amelyek akár véletlenül képződnek a városban (mint amilyenek például ezek a fénymajmok a Külkernél). Ilyen spontán fényjáték volt az is, ami a siófoki könyvtár falán játszódott le nap mint nap, ahogy az épület egyik sarka árnyékot vetett oda. Aztán jött valaki, aki észrevette és addig dolgozott, míg napóra nem lett a természeti jelenségből.
Ez a valaki Molnár János, siófoki mérnök volt, a napórák nagy ismerője, aki könyvet is írt már a témában. Nem ez az első alkotása a városban, de alighanem ez a legkülönlegesebb: nagyon ritka, hogy egy épület egyik része egy másik falán kijelölt skálára vet árnyékot. Az izgalmas napóráról az Építészfórumon számolt be az alkotó.
Soroksáron nyílik Magyarország legnagyobb IKEA-ja
Ha elhisszük a közhelyet, hogy a bevásárlóközpontok a fogyasztás templomai, akkor az IKEA egy katedrális, ahova minden hívőnek kötelező elzarándokolnia, sőt még az ateisták is benéznek időnként a nagyobb ünnepeken. A lakberendezés Caminóját járó igazi zarándokokat könnyű felismerni: általában párban sétálnak elmélyülten a hálószoba osztály környékén, a férfi már elgyötört, le-le marad, de a nő átszellemült arccal tör magának utat a Klippan, Vittsjö és Liatorp szavakat motyogva.
Eddig két szentélye volt a skandináv lakberendezésnek Magyarországon: az első, 26 ezer négyzetméteres egység még 1990-ben nyílt az Örs vezér terénél, egy kisebb, mindössze 19 ezer négyzetméteres kápolnát pedig 1999-ben húztak fel Budaörsön. A június 14-én nyíló harmadik, soroksári IKEA minden eddiginél hatalmasabb, közel 34 ezer négyzetméteren lehet majd hódolni az európai értelemben vett polgári dizájnnak és persze a préselt pozdorja bútoroknak. Hol máshol, mint a Bevásárló utcában!
100 hely Budapesten, ahonnan látszik a Szabadság-szobor
Hogy épp mi Budapest legfontosabb jelképe, az folyton változik. Volt idő, amikor a Szabadság-szobor volt az egyik. Ott volt a tízforintoson, a kicsinyített mását meg felvitte Farkas Berci az űrbe. Ma már talán kevésbé van szem előtt - nem is olyan rég egy polgárpukkasztó húzással le is bontották volna fiatal építészek -, de azért mégis uralja a várost. Naná, hiszen rohadt nagy. Csak talán fel sem tűnik, annyira hozzászoktunk.
Épp erre hívja fel a figyelmet a thegirlwiththepalm Instagramja, ahol a város legkülönbözőbb pontjain készült fotókon tűnik fel a pálmát tartó nő.
Hatalmas fejszobrot állítottak fel Óbuda főterén
Elég jó kis installációk vannak mostanában az óbudai Fő téren. Pár hónapja a mobilgát ellen tiltakozók a Római-partot mutatták meg a polgármesternek lángosostul, horgászostul, kajakostul, most pedig az önkormányzat állított fel egy hatalmas fejet ugyanitt. Vagyis egy fejdarabot.
A szobor Hadrianus császárt ábrázolja, több mint három méter magas és közel fél tonnás. A Hello Wood alkotása, úgyhogy természetesen fából van és elég jól néz ki. Egy korabeli márványszobrot szkenneltek be 3D-ben, aztán CNC-vel kivágták az egészet rétegelt lemezből.
Nagyon szép, de persze jogos a kérdés, hogy mit keres éppen itt, és éppen most.
Jó ez a szobor! Milyen szobor???
Vannak határesetek, amikről nehéz eldönteni, hogy akkor ez most építészet, vagy szobrászat, vagy festészet, vagy mi. Sőt azt is, hogy akkor ez most egy jópofa burkolat vagy egy műalkotás. Nem muszáj rajongani az absztrakt művészetért, de nem venni róla tudomást butaság: egyszerűen nagy lehetőséget szalaszt el az ember, ha úgy megy el egy térplasztika mellett nap mint nap, hogy észre sem veszi.
Voltak idők, amikor a középületek építési költségének egy nem túl nagy, de kézzel fogható részét művészeti alkotásokra kellett költenie a fejlesztőnek. Ekkoriban születtek azok a mozaikok, szobrok, domborművek, amelyek sokunk gyerekkorát meghatározták:
A sok anya+gyermeke, éneklő pajtások és más figurális alkotás közt akadt jó pár, aminek semmi értelme nem volt, gyerekfejjel amolyan össze-vissza izék voltak. Na ezekről lesz most szó.
25 ezres stadiont építenének egyetlen parkolóhely nélkül
Az Egyesült Államokban is stadionépítéssel lendítenék fel a labdarúgást, azonban két olyan húzás is van benne, ami Magyarországról nézve meglehetősen szokatlan. Sőt, hogy őszinték legyünk, az egyik fele mindenhonnan nézve az:
- A stadion építéséhez semmi közpénzt nem használnak fel.
- A stadionhoz nem lesz egyetlen parkoló sem.
Az egész tervet a David Beckham vezette Miami Beckham United dolgozta ki és akarja megvalósítani. Elmondásuk szerint alapvetően szeretnék megváltoztatni az emberek szokásait, ahogy sporteseményekre járnak: használják a tömegközlekedést, a közösségi bringákat, vízi taxikat. Mint mondják, itt az idő, hogy újra gyalogos társadalom legyünk.
Hotel épül a repülőtér szájába
Ennél közelebb valószínűleg nem is lehetne építkezni a kettes terminálhoz: az A-t és a B-t összekötő rámpa ölelésében, a parkolóval szemben épül szálloda Ferihegyen. Most volt a bokrétaünnep, aminek általában semmi jelentősége, viszont remek alkalom, hogy bemutassunk olyan fejlesztéseket, amikről még nem esett szó korábban a blogon.
Fantasztikus mesekertet adtak át Terézvárosban
Soha életemben nem jártam még játszótérmegnyitón, de ha tudom, hogy ilyen jó móka, biztos gyakrabban mentem volna. Nem volt ugyan állófogadás, csak egy frissen átadott, enyhén spriccelő, de kifejezetten menőn kinéző csapból ittam két korty vizet, viszont remekül szórakoztam. A feszengő öltönyösök serege helyett egy csomó gyerek volt ott, akik a szülők és az óvónénik felügyelete mellett kifejezetten könnyen kezelhető tömeget alkottak. Volt lánctánc furulya- és dobszóra (tisztára, mint a középkorban), lufieregetés, meg mesehallgatás a Benczúr kertben, ahol ma adták át az újjáépített játszóteret.
Az egyetlen felszólaló politikus, Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere volt, de ő sem beszédet mondott, hanem mesét. Kifejezetten jó ötlet volt az emberarcú politikus megvillantása, kár, hogy bár nagyon próbáltam figyelni, folyton elvesztem a hosszú, álmos mondatokban, amelyek olyan panelekkel voltak tele, hogy „cserfes fruskák”, „kacagó nyarak”, „kis gézengúzok”, sőt „süteményillatú nagymamák”. A végén elképzelésem sem volt, miről is szólt az egész. Megpróbáltam a mellettem álló egykori főnökömtől, Szily Lacitól segítséget kérni, de azt mondta, hogy pont ugyanezt akarta kérdezni tőlem. Hát jó.
Na de nem mesekritikát írni érkeztem a Benczúr kertbe, hanem megnézni és bemutatni az új játszóteret. Az alkotás két szempontból is érdekes. Egyrészt mert a nagyon hosszú huzavona volt a lakókkal, mire elkészült, másrészt, az egyik alkotója Kő Boldizsár, akit nagyon szeretek.
Nézze meg, hogyan építik át a pesti rakpart egyes szakaszait
Mint arról korábban többször beszámoltunk, hosszú semmittevés után 2015-ben a főváros végre elkezdett érdemben foglalkozni a budapesti Duna-partok helyzetével, mindjárt több fronton. Ebben az évben írta ki ugyanis a tervpályázatot a pesti oldalon a Fővám tér és a Kossuth tér közötti szakaszra. Időközben viszont Budapest belecsöppent a 2017-es vizes világbajnokság házigazda szerepébe, melynek részeként elhatározták, hogy legyen egy sétány a Kossuth tér és a Dagály Strand mellett épülő uszoda között.
Az elképzeléseket ebben a cikkben mutattuk be, és ahogy sejtettük is, utóbbi szakasz előbb lett kész, mint a belvárosi (pontosabban még készül, de júliusra nagy része kész lesz). Bár a tervpályázati szakasz hiánya itt sajnos meglátszik a tervek minőségén, az elkészült részek alkalmasak lesznek arra is, hogy a délebbre eső partszakaszok kihasználtságát, belakását elképzelhetővé tegyük azok fejében is, akik szerint nem olyan fontos, hogy gyalog is élvezhető legyen a közvetlen vízparti élmény a világ egyik legszebb fekvésű városának közepén.
Rovataink a Facebookon