Tovább kígyózik a Ruszwurm-ügy
A hétvégén mi is behatóan foglalkoztunk a Ruszwurm cukrászda ügyével. A szövevényes történet lényege, hogy az I. kerületi önkormányzat a sokszorosára emelte a műemlék-státuszú épületben már 189 éve működő cukrászda bérleti díját. Az üzemeltető Szamos Miklós három állításával sem ért egyet az önkormányzat, érveiket és kiegészítéseiket elküldték nekünk.
Gegesy: Korábban szó sem volt ingatlanpiaci szempontokról
A Ferencvárosban zajló bontások kapcsán ültünk le beszélni kedden Bácskai János polgármesterrel a IX. kerületi városrehabilitációról, mely csütörtökön megkapta a Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség, a FIABCI nagydíját. A díjátadóra meghívták Gegesy Ferencet, a kerület korábbi polgármesterét is, aki 1990 és 2010 között vezette Ferencvárost és a rehabilitációt. Ma közös sajtótájékoztatón jelentették volna be a győzelmet, ám Gegesy Ferenc elolvasva a vasárnap megjelent interjút, úgy döntött, nem vesz részt az eseményen, és az alábbi levelet küldte reakcióként:
Mi folyik Ferencvárosban?
Mire való a védett homlokzat, megmenthetők-e a romos ferencvárosi házak, és kitől lesz szociális szempontból is sikeres egy városrehabilitáció? Az elmúlt hetekben többször is szóba került, hogy Budapest IX. kerületében korábban védett épületeket bontanak, illetve terveznek bontani. A témában több kérdést is elküldtünk az önkormányzatnak, de feleletet akkor nem kaptunk rájuk – egy technikai malőr miatt nem küldték el azokat nekünk. Most azonban a polgármester, Bácskai János és a főépítész, Szűcs Balázs személyesen válaszolt a cikkben feltett kéréseinkre, és még számos másra, amelyek a beszélgetés során felmerültek.
A krémes sorsa Szamos Miklós kezében van
A nagy múltú, előbb családi tulajdonban lévő, majd államosított, jelenleg a Szamos-család egyik tagja által vezetett Ruszwurm cukrászda Buda egyik legjobb pontján áll, nevezetesen a Szentháromság utcában, szemben a régi Városházával, ahová minden turista odatéved a Halászbástya és a Mátyás templom lefényképezése után. Az ötven négyzetméteres cukrászda tényleg egyedülálló, nemcsak azért, mert a Vár közepén nem elszállt árakon kínálja süteményeit – és ezért magyar vendégköre is jelentős –, hanem azért is, mert belépve az embernek olyan érzése támad, mintha a boldog békeidőkbe csöppent volna vissza.
Szamos Miklós a hét közepén jelentette be Facebook-oldalán, hogy ebből az idillből akarja őt kiebrudalni Nagy Gábor Tamás, az első kerület polgármestere.
Gigantikus irodaház épül a Bem téren
Alig pár nap telt el azután, hogy az új tulajdonos, a HB Reavis bejelentette az épület felvásárlását, elkezdték bontani a Bem téren álló, egykor Radetzky-laktanyaként ismert épület tetőszerkezetét. A 2011-ben műemlékké nyilvánított épület bontása többeknél kiverte a biztosítékot, a Magyar Patrióták Szövetsége nevű szervezet már aláírásgyűjtést is indított az épület megmentéséért (ezt a cikk írásakor 462-en írták alá).
A tulajdonost is megkerestük azzal kapcsolatban, hogy hogyan kaptak építési engedélyt a műemléki védettség ellenére. Ahogy a HB Reavistől megtudtuk, az építési engedély már a végleges műemlékké nyilvánítás előtt megszületett, érvényességét pedig 2011 után sem vesztette el. A cég válaszai szerint az épület
„már 2006 óta ideiglenes műemléki védettség alatt állt, 2010-ben kapott építési engedélyt. Az ideiglenes műemléki védettség státusz miatt az ügyben eljáró építésügyi hatóság a kitűnő szakemberekkel dolgozó Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal volt, mely szervezet kiemelt feladata volt a műemléki szempontok figyelembe vétele az eljárás során. A végleges műemlékké nyilvánítás 2011-ben történt meg, amely nem érintette a 2010-ben kiadott, építési engedélybe foglalt műemlékre vonatkozó átépítési jogosultságokat. Ennek megfelelően az építési engedélyt a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal a végleges műemlékké nyilvánítás hatására nem módosította. Az épület megvásárlása előtt az eladótól megkaptuk a hivatal 2016-ban írt levelét, amiben megerősítette az építési engedély hatályosságát.”
A legérdekesebb múzeumépület a Várban
A budai Várhegy valamikor kisebb volt mint ma. Az északi végén nem volt meg sem az Esztergomi-rondella, ahol egy hatalmas zászlórúd áll most, sem a mai Anjou sétány, ahol mindenféle hadieszközök vannak kiállítva. De még a Hadtörténeti Múzeum mai épületének jó része is a levegőben lógna, ha hirtelen visszaállna alatta a középkori állapot. Már csak ezért is érdemes elnézni ide, merthogy az udvarán ott az eredeti várfal egy szépen rekonstruált szakasza. Kovács Vilmos ezredessel, az intézmény parancsnokával jártuk be a múzeumot, hogy meséljen nekünk az épület történetéről, mely épp oylan izgalmas, mint a szomszédos Levéltáré.
Megmutatták, milyen lesz az új Miniszterelnökség a Várban
A Miniszterelnökség a Várba költözik, mégpedig a karmelita kolostorba. Az épület felújítása akkor kapott országos figyelmet, amikor kiderült, hogy a Duna irányába egy erkélyt építenek hozzá. Az esemény kapcsán szerveztek bejárást és egy kerekasztal-beszélgetést a sajtó képviselőinek, a legfontosabb résztvevőkkel: jelen volt maga az építész vezető tervező, Zoboki Gábor, a kivitelező részéről Holman Attila, a régész csapatot pedig Papp Adrienn képviselte. Beruházói – azaz állami – oldalról Lázár János és a kerületi polgármester, Nagy Gábor Tamás jelent meg a beszélgetéssel egybekötött tájékoztatón, amelynek legfőbb értéke talán éppen ez a sokszínűség volt.
Amikor az ingatlanos mást mond és mást írat alá
Egy olvasónk ingatlanközvetítő bevonásával szerette volna letudni lakása eladását minél gyorsabban. Nem jött össze. Íme a nekünk küldött levele:
Beépül Budapest legdrágább foghíjtelke
Ahogy pár hete megírtuk, a Clark Ádám téren megjelent (időközben paddá alakult) furcsa bűvészdoboz volt az első jele annak, hogy elindult az építkezés a 26 éve üresen álló foghíjtelken. Több korábbi elképzelés elvetése után úgy látszik, a mégis szálloda lesz itt, Hotel Clark néven. A beruházó több érdekes részletet is megosztott az Urbanistával a készülő szállodáról, de előbb érdemes végigfutni a város egyik legexkluzívabb pontján álló telek kalandos történetén.
A tökéletes közösségi kert
Az elmúlt években rehabilitálták Londonban a Kings Cross állomás mögötti elég lepukkant területet, ami meglehetősen jól sikerült. Nekünk magyaroknak azért is érdemes lehet rá figyelni, mert náluk is régóta égető probléma, hogy mihez is kezdjünk a Nyugati mögötti területtel. Londonban remek, éttermektől nyüzsgő közösségi tereket hoztak létre itt, de emellett két nagyon különleges projektet is megvalósítottak.
Az egyik egy közösségi kert, a Skip Garden, amelynek az az érdekessége, hogy teljesen mobil. Nem a földbe ültették tehát a növényeket, hanem hatalmas, színesre festett sittes konténerekbe. Ez több szempontból is ideális, egyrészt
vagy akár másra használja a tulajdonos, nem kell az egész kertet felszámolni, mint például annak idején a Lecsós kert esetében a Millenárison.
Új szigete lesz a Városligeti-tónak
Új tó és új sziget. Megszűnik az Olof Palme sétány, lesz helyette viszont egy Promenád, amiről nem nagyon tudni még, hogy mi. Eredményt hirdettek a Városliget parkpályázatán, melyen a Garten Studio nyerte el az első helyet. Az alábbiakban végigvesszük, hogy mit is kell tudni a Városliget parkjának átalakulásáról (jaj de hülyén hangzik, hiszen a Városliget az egy park nem?), hogy szükség volt-e rá, és hogy a legfontosabb változások közül mi az, ami jó, és mi az, ami nem.
Mi lenne, ha egy 32 emeletes városháza állna a Deák téren?
80 méteres felhőkarcoló a Deák téren, négy 60 méteres torony a lágymányosi Nemzeti Stadionon? Akár ilyen is lehetne ma Budapest. Bár a New York-i felhőkarcolók stílusa Magyarországon is megjelent, azokhoz mérhető házak soha nem épültek nálunk. Pedig tervek születtek. Mégis milyenek lettek volna a Horthy-korszak meg nem épült toronyházai és sportlétesítményei?
Az Egyesült Államokkal ellentétben az öreg kontinensen az első toronyháztervek nem a gazdasági-technikai fejlettséget, hanem csak a lakáshiány enyhítését, a túlzsúfolt városközpontok fellazítását, valamint a városi terek felborult hierarchiájának helyreállítását célozták meg. Bár a magyar építészekre szinte kivétel nélkül jelentősen hatottak az amerikai és a német vertikális építészeti törekvések, a Kárpát-medencében sohasem volt olyan mértékű tőkekoncentráció, iparágakat magukba olvasztó vállalat- és bankcsoportok, amelyeknek szüksége lett volna a külföldi toronyház-építési kedv meghonosítására.
Ráadásul a budapesti telekspekulációk nem az építési telkek minimalizálását jelentették, mint a tengeren túl. Sokkal inkább azt, hogy egy fülesnek köszönhetően valaki időben megszerezte az állami–városi beruházásoknak kiszemelt parcellákat, majd azok többszörös áron eladta a köznek. Ez sokkal kényelmesebb bevételi forrást jelentett, mint az amerikai módi. A magyar toronyházak elterjedését „ráadásul” az is hátráltatta, hogy az 1914-es építési szabályzat 7 emeletnek megfelelő 25 méterben engedélyezte csak a párkánymagasság kialakítását.
Épülhetne jobb Néprajzi Múzeum?
Tegnap kihirdették, milyen is lesz a Városligetben a Néprajzi Múzeum új épülete. Első ránézésre megosztó. Ez alatt azt értem, hogy lesznek, akiknek tetszeni fog ez az épület, és nem fog egyöntetű közutálatnak örvendeni, mint a Liget-projekt másik két új háza. A Nemzeti Galériát gigantikus mérete, a Zene Házát a kivágott fák miatt támadták sokan, elhelyezkedésük miatt pedig mindkettőt.
Ez viszont kifejezetten szerethetőnek tűnik.
Mivel többen is kérdeztétek, mi a véleményem a tervekről, leírom pontokba szedve, ugyanis a viták során rendszeresen összemosódnak olyan szempontok, amiknek egy épület megítélésekor nem kellene összemosódniuk.
Egy nagy, csíkos gördeszkapályára hasonlít az új Néprajzi Múzeum
Egyhangúlag a Napur Architect Kft. által vezetett konzorcium tervét találta a legjobbnak a nemzetközi zsűri, így a magyar építésziroda tervezetheti a Néprajzi Múzeum új épületét a Liget Budapest projekt keretében az Ötvenhatosok terére, írja az MTI.
A Néprajzi Múzeum új épülete a tervek szerint 2019-ben készül el, így 140 év után végre a gyűjteményéhez méltó otthonba költözhet a több százezer műtárgyat őrző intézmény - hangsúlyozza a Városliget Zrt. által az MTI-hez kedden eljuttatott közleményében.
Kinek Moszkva, kinek Széll – Mindent a Kalefről
A Moszkva tér Török Ferenc kultfilmjének is köszönhetően a főváros talán leginkább ikonikus köztere. A tér jelentős felújításának apropóján a Kiscelli Múzeumban Május 19-től #moszkvater - A Széll Kálmán tér története címmel nyílik időszakos kiállítás.
Még a kiállítás megnyitója előtt egy POP-UP kiállítás megnyitóján vettünk részt a Kossuth Lajos utcai Budapest Projekt Galériában.
Simonovics Ildikó, a kiscellis kiállítás kurátora elmondta, hogy két szálon zajlott az anyaggyűjtés. Egyrészt a konzervatívabb vonal Maczó Balázs helytörténész vezetésével, aki a levéltárakban, könyvtárakban ásta bele magát a tér múltjába egészen a XVII. századig visszamenően, 1686-tól.
Egy titokzatos vadászkastély Józsefváros közepén
A Füvészkert 240 év alatt 4-szer változtatott helyet, egyszer majdnem állatkert lett belőle. Csak az erélyes asszonyi kéznek köszönhető, hogy ma nem szarvasok és dámvadak között bóklászva sétálhatunk ösvényein. Az állatok végül eltűntek és egykori tavának nyomát is csak Molnár Ferenc regénye, meg néhány régi fotó őrzi. A titkok és a Mária Terézia-korabeli szekrények azonban mindent túléltek.
A New York-i felhőkarcolók stílusa Magyarországon
Az art deco olyan mint Pom Pom: hol ilyen, hol olyan, bámulatosan tudja változtatni az alakját. Van, amikor szögletes kubista, van, hogy lekerekített modern, esetleg cifrán neobarokkos. Mintha nem is egy stílus lett volna.
Mondjuk nem is egy stílus volt.
Inkább egy divathullám, főleg a két világháború közt, aminek az elemei épp úgy nem kapcsolódnak egymáshoz, mint a vastag aranylánc és a kapucnis pulcsi egy hiphop előadó nyakában, vagy mint a trapézgatya a tarisznyához egy hippin, de mégis egy-egy divatirányzatot alkotnak együtt.
Annak idején nem is volt neve (azt csak utólag biggyesztették rá), eredetileg magyarul is hol modern díszítménynek, hol cikkcakkos stílusnak nevezték, volt irányzata, amire pedig áramvonalasként hivatkoztak.
Az art deco építészet, lakberendezés és iparművészet egy nagyon furcsa, tünékeny valami. A modern stílus megosztó – rajongói és gyűlölői vannak –, a szecessziót mindenki szereti, a neoreneszánszról pedig a legtöbben azt sem tudják mi az, de ha régi pesti házra gondolnak, ez jut az eszükbe.
Az art decónak viszont nagyon kevés igazi szerelmese, ismerője van. Ezen kevesek egyike Bolla Zoltán, aki évek óta gyűjti a magyarországi építészeti emlékeit, akár épületként, akár csak fotón maradtak fenn. Merthogy ennek a stílusnak, mely részben Kelet-Közép-Európából származik, nemzetközileg Franciaországban mutatkozott be, hogy aztán az USA-ban virágozzék ki, itt a végeken is voltak a követői. A leggyakrabban úgy hivatkoztam rá itt az Urbanistán, hogy Batman-stílus, hiszen Gotham City a megtestesült art deco. Na de vissza Magyarországra és Bolla Zoltánhoz!
Tovább rombolhatják a régi Pest emlékeit
A közelmúltban hatalmas vihart kavart Ferencváros klasszicista-romantikus utcaképének elpusztítása: az önkormányzat egy 160 éves házat fosztott meg a védettségtől, hogy azt egy befektető lebonthassa, s a helyére jellegtelen társasházat építsen. Most szólunk: nem ez volt az utolsó bontás a kerületben! Tavaly decemberben az önkormányzat több épületet fosztott meg a védettségtől, a tervek szerint földig rombolnák azokat és az üres telkeket értékesítenék.
Középső-Ferencváros, vagyis a Nagykörúttól kifelé kezdődő terület a városrehabilitáció mintája volt. Ügyesen nyitottak egybe szűk bérházudvarokat és alakítottak ki gyönyörű belső kerteket, miközben a szükséges bontások és foghíjbeépítések mellett rengeteg házat mentettek meg a pusztulástól.
A fejlesztési lendület azóta alábbhagyott, jött a válság és a rehabilitációra költhető uniós támogatás is elfogyott. A városrész most igen tarka képet mutat, legalábbis a Kerekerdő-park szomszédságában futó utcákon. A néhány újépítésű ház között van jó néhány helyreállított régi, jó pár lepukkant állapotú régi, és rengeteg üres telek.
Az ember azt gondolná, hogy építkezni a sok üres telekre érdemes, de nem!
Mi lenne, ha a Hungária körúton belül mindenki kapna évi 50 ezer forintot?
Mi lenne, ha minden budapesti, aki a Hungária körgyűrűn belül lakik, kapna évi 50 ezer forintot? Pusztán azért, mert ott él. Az ötlet elsőre elég mellbevágóan hangzik, de Tóth Csaba a PhD-dolgozatában teljesen komolyan veszi végig a gondolatot. Az önkormányzatok ugyanis most is szétszórnak fejenként ennyi (vagy még több) pénzt a közterületen parkolók közt azzal, hogy ingyenes parkolóhelyeket adnak. Csak ez persze nem annyira igazságos, hiszen így csak azt támogatják, aki az utcán parkol. Mi lenne, ha a helyben lakók is fizetnének dugódíjat és parkolódíjat, viszont ehhez mindenki kapna támogatást? Az is, akinek nincs kocsija.
Az elmúlt hónapokban több mint ezren (köztük kb. 200 Urbanista-olvasó ) töltöttek ki egy kérdőívet, ami egy PhD-kutatásához kellett. A témája Budapest tágan értelmezett belvárosa (Pesten a Hungária körúton belüli, Budán a Lágymányosi hídtól a BAH-csomóponton és a Széll Kálmán téren át az Árpád hídig tartó terület) volt: ki mit zavar a legjobban, és milyen változásokat szeretnének. A felmérés lezárása után Tóth Csaba nem csak a részletes eredményeket küldte el nekünk, de a megoldáson is elgondolkodott.
Az ötletnek ugyan számos bökkenője van (papíron alighanem a fél ország „beköltözne” például a Hungária körúton belülre), de mindenesetre elgondolkodtató a felvetés.
Az alábbiakban egy rövid összefoglalót és néhány érdekes elemet olvashattok ebből.
1937-es Bauhaus villát árulnak Miskolcon 28 millióért
Nagyon népszerű volt az Urbanistán az eladó budapesti Bauhaus-házakat bemutató poszt (amelyben persze tisztáztuk, hogy a többsége ugyan nem igazi Bauhaus, de ez a kifejezés már csak rajta ragadt minden korai modern épületen, mint az albérlet szó a bérelt lakásokon).
Talán kevesebb szó esik róla, de nem csak a fővárosban hódított a modern a két világháború között, jó pár magyar városban felbukkantak az első hírnökei, elég csak Rimanóczy bámulatos debreceni villájára gondolni. Természetesen Miskolcon is megjelent a 30-as években az akkor nagyon korszerűnek számító stílus, és egy-két villa ebben a szellemben épült meg a Népkert közelében.
Közülük az egyik (vagyis az egyiknek a fele) most piacra került.
Sikerült az államnak teljesen lerohasztani a Millenárist, ezúton gratulálunk!
Megérte felszámolni a közösségi kertet, kipaterolni a Csodák Palotáját, megfojtani minden kulturális programot, viszont idetelepíteni a város legnagyobb játszóházát! Hiszen ezekkel a lépésekkel pár év alatt eredményesen sikerült teljesen lerohasztania a Millenárist a fenntartó Millenáris Nonprofit Kft.-nek. Innen is erősen gratulálunk hozzá!
A könyvfesztiválon jártam a Millenárison a múlt héten, és a szavam is elakadt attól a pusztulattól, amit láttam. Fű már csak mutatóban van, száll a szemét a szélben, a deszkák és padok rohadnak, a halak meg fuldokolnak a koszos vízben. A szőlőtőkék helyett már csak szétrohadt karók meredeznek a földből, egy koszos, mocskos sártenger az egész. A tóban néha van víz, néha nincs, az óriási halak meg alig férnek el – nem tudom, enni adnak-e nekik, de nehezen hiszem.
Egy régi pesti tó, amire ma rá se ismerni
Kőbánya. Első ránézésre talán piszkos, szürke, rozsdás ez a vidék, és van, akinek nem más, csak egy hatalmas távoli kőkupac. Utcáit, terei járva, most lehajolunk egy-egy kavicsért, megtörölgetjük, és alaposabban szemügyre vesszük. Bár az évek porrétege gondosan ráül a múltra, bőven találunk itt gyöngyszemeket!
Sokak kedvence a Szent Lászlóról elnevezett plébániatemplom, és tőle egy sarokra a híres gimnázium. Találunk itt egy helyes MÁV-telepet is, ahol vasutasok művelték virágos, gyümölcsfás kis kertjeiket. Kicsit távolabb, az Üllői út mentén elegáns városi házak néztek át egykor büszkén a szemközti Mária Valéria-telepre.
Ha már így keresztül-kasul barangoltunk Kőbányán, pihenjünk meg az egyik leghangulatosabb parkban, az Újhegyen. Lépteinket lassítva már messziről feltűnnek a színes hasábházak egyhangú látványát felváltó, élénk színű hengerforma épületek! Egy sarokra tőlük, igazi kis oázis vár ránk!
A körséta során a Mély-tóba dobott kavicsunk lassan elmerül, megtöri a víztükröt, és hullámokba rendezett emlékképeket küld a felszínre. Közülük halászunk ki most egyet-egyet.
Így fog kinézni valójában az új Nemzeti Galéria a Pecsa helyén
A látványtervek mindig kamuznak, túloznak, általában vidáman telefonjukba nevető menedzserek sétálnak rajta kéz a kézben a kutyájukra kacagó biciklis anyukákkal. Az épületek tiszták, üdék és olyan szögből látszanak, ahonnan a legjobban néznek ki.
Már egy üzleti terv elfogadásánál vagy egy el nem készült ház megvásárlásánál sem érdemes ezekre hagyatkozni, de Budapest egyik legvitatottabb beruházásánál, a Liget Projektnél pláne észnél kell lenni.
Németh Ádám történetesen 3D modellezéssel foglalkozik és szerencsére fontosnak tartotta, hogy a hivatalos látványtervek mellett egy realistább verziót is megismerjen a nagyközönség.
Óriásgömb az Erzsébet térre, gigantikus Krisztus a Flóriánra?
Már sokszor leírtam, hogy nem vagyok oda az újabb és újabb hagyományos emlékművekért: ha minden közepesen kerek évfordulón szobrot, obeliszket vagy gigantikus installációt emelünk valami fontos történelmi dátumnak, akkor lassan kiszorítjuk magunkat a saját városunkból. Nem azt mondom, hogy ne emlékeztessünk, csak azt, hogy máshogy. Nagyon szeretem például a kapuszárnyakba írt evangélikus idézeteket a Deák téren vagy a bevésett neveket a Trefort-kertben, amelyek felidézik a jó vagy rossz emlékeket, nem hagyják, hogy elfeledkezzünk róluk, de nem tolakodnak az életünkbe.
De egy emlékműnek nem lehet az a feladata, hogy elrontsa minden napunkat, hogy
hahó ne érezd már olyan jól magad mert, milliókat öltek meg holokausztban! Vagy mit mosolyogsz, mikor az ország 2/3-át elszakították?
Az emlékezés lényege nem ez.
Az I. világháború miatt eddig nem nagyon éreztük rosszul magunkat, szóval egyesek azt gondolták, hogy 100. évfordulós emlékműpályázat (ami önmagában nem lenne rossz ötlet) kitűnő apropó arra, hogy nyomasszák egy kicsit a túl optimista magyarokat. Olyan pályaművek érkeztek, amelyek az összes trianoni, holokausztos emlékművön túltesznek.
Mivel egyszerre lehetett pályázni helyszínre és alkotásra is, duplán elképesztő lett az eredmény. A nép most 50 pályaműből választhatja ki a legjobbat.
A semmiből építtik újjá a Szent István-termet a Várban
Miközben óriási viták övezik a budavári királyi palota jövőjét, az épületben működő Budapesti Történeti Múzeum falain belül az egyik II. világháborúban elpusztult helyiség rekonstrukciójára készülnek. Az úgynevezett Szent István terem helyreállítása nem új gondolat, már 2000 körül felmerült, amikor A Budavári Királyi Palota évszázadai címmel rendeztek konferenciát és kiállítást. Ami akkor nem valósult meg, pár év múlva az egykori rezidencia fénykorát idéző látványosság lehet.
Egy remek ötlet a Déli pályaudvar hasznosítására
Nem is oylan rég ismét hírek röppentek fel a Déli pályaudvar felszámolásáról és az egész terep parkosításáról. Hogy mi lesz a maga nemében páratlan üveghomlokzattal megspékelt pályaudvar épületével, arról nem szólnak a hírek. Csak remélni merjük, hogy bontást nem a váróra értették.
Ezért is örültem, hogy Tamási Miklós, a Fortepan lelke pár napja néhány fotóval, és egy meglepő ötlettel állt elő:
költözzön a Magyar Építészeti Múzeum a Déli Pályaudvar épületébe!
Persze a meglepő nem a legjobb szó, hiszen ez a múzeum annyira odapasszolna, hogy egészen természetesnek tűnne ezen a helyen.
Rovataink a Facebookon