Némelyik tengeri csiga egyszeri használat után egyszerűen ledobja péniszét, ám 24 órán belül újabbat növeszt - figyelték meg japán tudósok. A szokatlan párzási viselkedést a hermofrodita Chromodoris reticulata fajnál figyelték meg, amelynek példányait a csendes-óceáni Okinava szigeténél gyűjtötték be.

Egyetlen más állat sem ismert arról, hogy többször is eldobható hímvessző segítségével párosodjon - írták a japán kutatók a brit tudományos akadémia Biology Letters című tudományos szaklapjában szerdán közzétett tanulmányukban. A Szekizava Ajami vezette kutatócsoport tagjai a begyűjtött egyedeket kettesével tartályokba helyezték. Ezek az állatok szimultán hermafroditák, azaz olyan egyedek, amelyekben mindkét nem nemi szervei jelen vannak, és egyidejűleg mindkettőt képesek használni.

A tudósok összesen 31 párosodást figyeltek meg, amelyek pár másodperctől néhány percig tartottak, majd a tengeri csigák eltávolodtak egymástól, és 20 perccel később pedig lehullatták hímvesszőjüket. A szakemberek a csigák belső felépítését alaposan tanulmányozva megállapították, hogy az állatok péniszének nagy része testükben spirálszerűen tekeredik. Ennek alapján képesek összesen három himvessző-hosszúságot belsejükben raktározni, és 24 órán belül egy újabb péniszt növeszteni. Azt is megfigyelték, hogy az állatok legfeljebb háromszor voltak képesek párzani, az aktusokat egy-egy nap választotta el egymástól. Az eldobhatóságra minden bizonnyal azért van szüksége a csigának, mert pénisze tüskés, így nehéz lenne számára visszahúzni. A kutatók a tüskékben spermiumot találtak. A csigák péniszén lévő tüskék egyébiránt vélhetően azt szolgálják, hogy eltakarítsák a többi partner által hátrahagyott spermát.

A tengeri csigán kívül még számos állatról ismert, hogy megválnak testük valamely részétől, a kutatók azonban úgy vélik, hogy a Chromodoris reticulata az első olyan ismert faj, amely képes nemi szervét visszanöveszteni.

Egy, a Journal of Social Psychology című szaklapban megjelent kutatás szerint a beosztottak felé irányuló ellenséges viselkedés negatívan befolyásolja a munkahelyi környezetet. Olyanokat is sérthet a rossz főnök viselkedése, akik nem is érintettek.

Az ellenséges viselkedés sokféleképpen megnyilvánulhat, lehet nyilvános kritika a beosztott munkájával kapcsolatban, durvaság, gúnyolódás, kiabálás. A kutatásban 233 munkavállalót kérdeztek meg különböző munkahelyekről, a kérdések a főnökökkel való viszonyról, főnöki agresszióról, munkahelyi frusztrációkról szóltak.

A kutatás szerint amikor a beosztottak valamilyen ellenséges viselkedésről értesülnek akár emailben, akár szóbeszéd alapján, úgynevezett másodlagos visszaélés áldozatai lesznek. Az olyanok, akik nap mint nap ki vannak téve ennek, hajlamosabbak ugyanígy viselkedni munkatársaikkal, frusztráltabbak a munkahelyükön. Amikor valaki személyesen és közvetve is ki van téve ennek, akkor megsokszorozódik a negatív hatás.

Az ellenséges hangulatnak hosszútávú hatása van a munkavállalókra. Végső soron el is idegenítheti a munkavállalót a szervezettől, mert azt látja, hogy ez egy olyan hely, ahol megengedik az ilyesmit.

A gyerekként átélt érzelmi állapot hatással lehet felnőttkorban a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására, kiváltképpen a nőknél – állapították meg amerikai kutatók.

A Journal of Epidemiology and Community Health című folyóiratban közzétett tanulmányukban arra jutottak, hogy azoknál a középkorú nőknél, akik hétéves korukban hajlamosak voltak a szorongásra és az aggódásra, a többi okozati tényezőt is figyelembe véve 31 százalékkal nagyobb lehet a kockázata valamilyen szív- és érrendszeri betegség felbukkanásának, mint egyébként. A férfiaknál ez az arány mindössze 17 százalékos.

A felméréshez 317 olyan, negyvenes éveiben járó felnőttet vizsgáltak meg, akiket már gyermekkorukban is bevontak a kutatásba.

Klasszikus koncerteken kétszer nagyobb valószínűséggel kezdenek el köhögni az emberek, mint a hétköznapi élet során más helyzetkben - állapította meg egy német kutató. Andreas Wagener német közgazdász szerint bár kevés statisztika létezik a zavaró jelenségről, a témában született eddigi összes kutatás mégis azt mutatja, hogy a klasszikus koncertre járók körében valamiért különösen megnő a köhögések gyakorisága.

A professzor szerint az eredmények az ilyen koncertekre jellemző átlagközönség demográfiai összetételének figyelembe vétele mellett is érvényesek maradtak. "Jóllehet idősebb emberekről van szó, de még így is olyan jelentős a mennyisége a többlet-köhögéseknek, hogy arra mindenképpen magyarázatot kell adni" - idézte Wagenert a The Daily Telegraph.

A jelek szerint bizonyos zenék jobban irritálják a közönség torkát. "A 20. század klasszikus zenei örökségének modernebb darabjai, és a csendesebb, lassúbb tételek azok, amiket a legtöbbször megzavar a közönség. A köhögési inger ráadásul olykor, mintha valami mintát követve, lavinaként vagy vízesésszerűen söpör végig a hallgatóságon" - magyarázta.

A szeretkezés messze nem éget el annyi zsírt, mint azt korábbi tanulmányok szerzői állították, és miként hiedelemként elterjedt. Mindössze 21 kilokalóriát (kcal) veszítünk egy átlagos együttléttel.

Ritkább a szex, ha a férfi több házimunkát végez – erre jutottak 4500 házaspár adatai alapján egy amerikai tanulmány készítői. A Washingtoni Egyetem szociológusai szerint gyakrabban szeretkeznek azok a párok, amelyek a nemek szerinti hagyományos módon osztoznak az otthoni teendőkön, azaz a nő főz, most, takarít, a férfi pedig a kertben tesz-vesz, autóval bíbelődik, villanykörtét cserél.

A jelenséget mindenki ismeri. Minden évben, amikor eljön az influenzaszezon, férfiak százezrei dőlnek ágynak jajongva, elhaló hangon teáért könyörögve, miközben asszonyaik ugyanazt a kórt lábon hordják ki, és cinikus megjegyzéseket tesznek a teremtés ún. koronáira. A nemek harcában nem várt helyről érkezett a segítség. Minden tudós közül pont egy nő, dr. Amanda Ellison, a Durham Egyetem neurológusa jutott arra a következtetésre, hogy a férfiaknak valószínűleg tényleg jobban fáj.

Mindenkivel előfordulhat, hogy egy édes kisgyermek láttán kedve szottyan megcsipkedni a puha kis pofiját. Most már tudományos bizonyíték van rá, hogy ez teljesen normális reakció. A Yale Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy a cukiság agresszív reakciót válthat ki az emberekben.

Fotó: Dea / D. Robotti

Rebecca Dyer pszichológus állatokról készült fényképeket játszott le a kísérletében részt vevőknek, és buborékfóliát adott a kezükbe, hogy ezzel vizsgálni tudja a reakcióikat. Amikor az emberek cuki képeket láttak, akkor sokkal aktívabban nyomkodták szét a buborékokat, mint amikor vicces vagy semleges képeket láttak.

Minden korábbi tanulmány azt sugallja, hogy az embereknek éppen ellentétes módon kellene viselkedniük, és kedvesen kellene bánniuk az aranyos állatokkal. Dyer mégis kíváncsivá volt, hogy mi az igazság, miután néhány hallgatótársával arról csetelt, hogy a cuki internetes képek láttán kedvük lenne jól meggyömöszölni egy ilyen aranyos állatot.

Fotó: Lambert

Persze Dyer szerint nem arról van szó, hogy az emberek kimondottan szeretnének fájdalmat okozni, ha meglátnak egy szőrős kiscicát. A kutatók még csak találgatják, hogy mi van a cukiság által kiváltott szelíd agresszió hátterében. Könnyen lehet, hogy az aranyos kisbaba és a szőrmók kisállatok éppen azt a vágyat keltik fel bennünk, hogy szeretnénk gondoskodni róluk.

De mivel nem tudunk az általunk kívánt mértékben foglalkozni a cuki élőlénnyel, ez frusztrációt, áttételesen pedig agressziót generál. Vagy egyszerűen annyira nem szeretnénk bántani az állatot, hogy a végén mégis ezt tesszük. Mint amikor a gyerekek túl szorosan fogják a macskát, és a túláradó szeretetért cserébe karmolásokat kapnak. A kérdés tehát további kutatásokat igényel.

Dr. Cliff Arnall, a Cardiff Egyetem volt pszichológusa 2005 januárjában dobta be a köztudatba az év legrosszabb napjával kapcsoltos képletét. A publikálást követően a Cardiff hivatalos közleményben határolódott el a tudóstól, akinek valóban ez lehetett a legrosszabb hónapja – februárban már nem dolgozott az egyetemnél. Ez persze nem mentette meg a világot attól, hogy minden évben előkerüljön Arnall alaposnak tűnő [1/8W+(D-d) 3/8*TQ]/[M*NA] képlete, amivel csupán az az apró gond van, hogy nem működik.

Arnall az időjárást, a karácsony óta eltelt időt, a cselekvés szükségességét jelző változót, az adósságokat, az átlaghőmérsékletet, a leszokási kísérletek óta eltelt időt, illetve az általános motivációs szintet is figyelembe veszi. A képlet azt sugallja, hogy január utolsó teljes hetének hétfője az év legrosszabb napja. A karácsonyi pezsgés elmúlása, a korai sötétedés, a lehangoló időjárás, a karácsonyi vásárlásokból fakadó adósságok, és persze a közutálatnak örvendő hétfő együttese csakugyan indokolná, hogy szörnyű hangulatba kerüljünk.

Fotó: Robert Alexander

Azt a nézetet pedig Philip Hodson, a brit pszichológusszövetség elnöke is osztja, hogy a hétfő a hét legrosszabb napja. Mivel az emberi szervezet 25 órás ciklusok szerint működik, az emberek hétvégén tovább maradnak fenn, így hétfőn álmosan és rosszkedvűen ébrednek, azzal a tudattal, hogy egy teljes munkahét áll előttük.

A Daily Telegraph felmérése szerint viszont az év legstresszesebb napja nem más, mint az év első munkanapja. A kutatók szerint az embereket ilyenkor a legkisebb apróság is képes felbőszíteni. Kérdés, hogy egy zsúfolt munkahelyen mennyire alkalmazható Judi James pszichológus tanácsa: James szerint a felgyülemlő feszültségtől úgy szabadulhatunk meg, ha időnként ordítunk egyet, vagy mélyeket lélegzünk. A vizsgált időszakban az év első munkanapja január 5-re esett, idén pedig január 2-re. Ha január ötödikén a kiadós ordibálás és a légzőgyakorlat bizonyulhat stresszoldó hatásúnak, valószínű, hogy a másodikai munkakezdés – a lappangó szilveszteri másnapossággal kombinálva – csak úgy lenne leküzdhető, ha oxigénmaszkban hörögnénk, mint Dennis Hopper a Kék bársonyban.

Isten veled, bús hétfő

Hogy valóban a hétfő lenne a hét legrosszabb napja, arról megoszlanak a vélemények. A London School of Economics felmérése során 22 ezer ember hangulatváltozásait kísérték figyelemmel. A kutatók megállapították, hogy a hétfő negatív hatásait ellensúlyozza a kevésbé gondterhelt hétvége, de keddre mindez tovatűnik, a hétvége pedig még reménytelenül távolinak látszik. Az adatgyűjtéshez a kutatók egy iPhone-alkalmazást használtak, ami – a naponta kétszer esedékes hangulatjelentésen túl – a földrajzi koordinátákat is rögzítette. Ennek köszönhetően azt is sikerült kideríteni, hogy az Egyesült Királyság legvidámabb városa Bournemouth, a leglehangolóbbak pedig London Eastbourne és Slough kerületei.

Mások szerint nem is a kedd, hanem a szerda a hét legborzasztóbb napja. A Vermont Egyetem alkalmazott matematikával foglalkozó kutatói 2,4 millió mikroblogot vizsgáltak meg a Twitteren. Christopher Danforth és Peter Dodds a pozitív töltetű szavaknak magas, a negatívaknak pedig alacsony pontszámot adtak. A kísérlet meglepő eredményt hozott, ami részben összecseng a London Schools of Economics kutatási eredményeivel: nagy tömegben vizsgálva csakugyan nem a hétfő tűnik a legnegatívabb napnak.

A Vermont Egyetem kísérlete kimutatta, hogy az emberek a szerdát gyűlölik a legjobban; valószínűleg azért, mert ez a munkahét kellős közepe, ami egyenlő távolságra van a hétvégi elégedettségtől és a soron következő hétvégétől is. Hasonló eredmény érkezett Ausztráliából is. A Sydney-i Egyetem kutatói először 200, majd 350 embert hangulatváltozásait vizsgálták; szerintük a hét napjai között nincs szignifikáns különbség, de a szerdát mindenki egyformán gyűlöli.

Testreszabott nyomor

A fenti módszertanok általános hibája, hogy nem reprezentatív mintavételezésre és általános mutatókra építenek. Ezt a hibát segít kiküszöbölni az Index Csodálatos Lúzerkalkulátora, amit a tavaly januári félhivatalos legrosszabb napra készítettünk. Ennek segítségével kiszámolhatja, hogy mennyire nyomorult az ön élete, és ha emlékszik a tavalyi eredményére, most azt is megtudhatja, rosszabbul él-e mint egy éve.

Egy 80 éves bácsi, aki ötödmagával él egy 30 négyzetméteres lakásban, 120 kiló, egy foga sincs, viszont 1 Mbiten internetezik (!), 0,08-as értéket produkál a lúzerindexen. Vele szemben egy 21 éves, 70 kilós, hiánytalan fogsorú fiatalember, aki 500 négyzetméteres villában él egyedül, 100 MBites sávszélen netezik, és egymilliárdja van a bankban, 787 pontot ér el. Számításaink szerint a bérből és fizetésből élő átlagpolgárok 4 és 20 pont között mozognak.

A képlet az otthonunk alapterületét, a lakók számát, az internet-előfizetésünk sávszélességét, a bankszámlánkon lévő pénzt, a testsúlyunkat, életkorunkat, valamint fogaink számát is figyelembe veszi, ráadásul egy plusz ponttal mi is megajándékozzuk, hogy szép legyen a napja. A levezetés első pillantásra bonyolutnak tűnhet, de a kalkulátorunk használata már nem igényel matematikai előképzettséget.

A Leicester Egyetem diákjaiból álló kutatócsoport bebizonyította, hogy ha a Star Wars űrhajója, a Millenium Falcon 12 parszek alatt teljesítené a Kessel-futamot, Han Solo és az utasai nem megnyúló csillagokat látnának, hanem ködös fehérséget. Azt is csak egy rövid ideig: azon túl, hogy a hipertérugrás elpusztítaná a célállomás környékén élő lényeket, az űrhajó utasai ilyen sebesség mellett halálos dózisú röntgensugárzást kapnának.

A Journal of Physical Species Topicsban megjelent, Relativistic Optics című tanulmányban a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a relativisztikus sebesség elérésekor a csillagok fénye már nem is lenne látható. Ehelyett Han Solo, Chewbacca, Leia hercegnő, Luke Skywalker és Obi-Wan Kenobi a kékeltolódás jelenségét érzékelné: a csillagok röntgensugárzása láthatóvá válna, mivel az elektromágneses hullámok hullámhossza megrövidülne a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyítva. Ez eredményezné a fentebb említett ködös fényt.

A kutatócsoport megállapította, hogy egy csillagközi űrutazásnál a fény az utasok látómezejében egy fényes kúpként jelenne meg, ami a középpontban világít a legerősebben, a szélek felé haladva pedig fokozatosan elhalványul. A diákok azt is megjegyezték, hogy a beérkező röntgensugárzás nemcsak az életveszélyes mivolta miatt jelentene problémát a Millenium Falconnak, hanem a hajó sebességét is csökkentené.

Bizonyos színű bögrékből finomabbnak és édesebbnek érezzük a forró csokoládét és a kakaót, legalábbis a spanyol Polytechnic University of Valencia kutatói szerint. A kutatók 57 önkéntesnek adtak forró csokit különböző színű bögrékben. Mindegyik műanyagból készült, ugyanolyan volt a formájuk és ugyanakkorák voltak, de különböző a színük: fehér, krémszínű, piros és narancssárga.

Az önkéntesek szerint a krémszínű és a narancssárga bögrékben lévő forró kakaó volt a legfinomabb. A bögre színének természetesen semmi köze a csokoládé ízéhez, csak az önkéntesek agya érzett különbséget.

Narancssárga csészéből kortyolgatva érzik legfinomabbnak az emberek a forró csokoládét - állapították meg európai szakemberek, akik szerint ezzel újabb bizonyítékot találtak arra, hogy az ételek és italok tálalásának módja nagymértékben befolyásolja az ízük érzékelését.

A kedves gyerekek népszerűbbek – így összegezhető a Kaliforniai Egyetem négyhetes kísérletének eredménye. A kutatók két csoportra osztották a megfigyelt gyerekeket, az egyik csoport tagjainak hetente három jócselekedetet kellett elvégezniük és feljegyezniük, a kontrollcsoportba tartozó gyerekek pedig azt a feladatot kapták, hogy jegyezzenek le hetente három helyszínt, amit meglátogattak. A kutatás 400, kilenc és tizenegy éves közötti életkorú általános iskolás részvételével folyt. A változások követéséhez a négyhetes vizsgálat előtt és után is arra kérték a gyerekeket, hogy nevezzék meg azt az osztálytársukat, akivel a legszívesebben vennének részt egy közös feladatban.

A pozitív cselekedetek formáját nem határozták meg a szakértők, a gyerekek ennek megfelelően elég széles körben jegyeztek fel kedvességeket, sokan írtak olyasmit például, hogy megölelték az anyukájukat, amikor az feszült volt a munkája miatt, de akadtak olyanok is, akik az ebédjüket adták oda valakinek, vagy egyszerűen csak felporszívóztak otthon.

A négyhetes időszak végén elvégzett felmérés alapján kiderült, hogy bár mindkét csoport tagjai több jelölést kaptak a társaiktól, a kedves csoportba tartozók nagyságrendekkel népszerűbbé váltak, mint a többiek. Kristin Layous, a kísérlet vezetője szerint meglepő, hogy már az ilyen egyszerű kedvességek is milyen nagy hatással vannak a csoportban korábban kialakult viszonyokra. „A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy a csoportdinamika pozitív befolyásolásához már néhány apró figyelmesség is elég” – foglalta össze a tapasztalatokat Layous.

A szakértők szerint a kísérlet eredményei segíthetnek a diákok között gyakran az erőszakig vagy a durva lelki megalázásig fajuló feszültségek kezelésében is. A vizsgálat ráadásul bebizonyította, hogy az apró kedvességek nemcsak egy kialakulóban lévő csoport tagjait kötik össze erősebben, de korábban már megszilárdult kapcsolatrendszerű osztályok is átalakíthatók, ráadásul akár igen rövid idő alatt.

A sikeres szólókarriert befutó rock- és popsztárok fiatalabb korban halnak meg, mint a hasonlóan sikeres popbandák tagjai, derítette ki egy brit tanulmány. A liverpooli John Moores Egyetem szakemberei az 1956 és 2006 közötti időszakban sikeres karriert befutó 1489 amerikai és európai zenész életrajzát tanulmányozták, akik közül 137-en már nem élnek. Összehasonlították a 137 halálesetet, és kimutatták, hogy a szólóénekesek esetében kétszeres a valószínűsége annak, hogy korábban halnak meg, mint az együttesek tagjai és az átlagnépesség - függetlenül attól, hogy Európában vagy Észak-Amerikában éltek.

A 137 énekes között volt például Elvis Presley, Jimi Hendrix, Michael Jackson, Amy Winehouse és Whitney Houston, az együttestagok között Kurt Cobain a Nirvanából, Sid Vicious a Sex Pistolsból és Stuart Cable a Stereophonicsból.

A British Medical Journal orvosi szaklapban közzétett tanulmány készítői szerint mindennek az lehet az oka, hogy az együttesek tagjai egymástól sokkal több baráti segítséget kapnak, és ez jobban védi őket az önpusztító életmódtól, az italozástól és a kábítószer-használattól. A szakemberek azt is kimutatták, hogy nyugtalan gyermekkoruk volt azoknak az énekeseknek, akik a túlzott ivászat, a drog vagy az erőszak áldozataivá váltak.

A szakemberek a vizsgált énekesek és együttesek hírességét a zenei toplistákon elért helyezéseik és a hivatalos weboldalaikon közzétett adatok valamint életrajzaik alapján állapították meg. A vizsgált időszakban elhunyt 137 énekes közül az észak-amerikaiak átlag 45 éves korban, az európaiak 39 éves korban haltak meg. A zavaros gyermekkort maguk mögött tudó emberek valószínűleg egyfajta menekülés gyanánt vonzódnak a zeneiparhoz, ám a popsztárok életmódja a problémákat kiélezheti - írják a kutatók tanulmányukban.

Kis adagban gyógyszer, nagy adagban orvosság, tartja a népi bölcsesség gyakorlatilag bármilyen alkolholos italról, és japán tudósok kutatásai most azt támasztják alá, hogy az eredetileg viccnek szánt szállóigének igenis van tudományos alapja. A Sapporo Brewery sörgyár által támogatott kutatásban a sapporoi orvosi egyetem kutatócsapata a sör hatását vizsgálta a hétköznapi megfázást, a tüdőgyulladást és a hörghurutot is okozó RS-vírusra. Azt találták, hogy a sör több fontos alapanyaga, így a komló és a maláta is nagy mennyiségben tartalmazza a humulone nevű alfasavat (ez eddig nem újdonság, ez az anyag adja a sör jellegzetes keserű ízét) , ami nagy mértékben segíti az emberi immunrendszert a vírus legyőzésében.

Sajnos egyetlen pohár sör túl keveset tartalmaz az anyagból ahhoz, hogy érezhető legyen a szervezetet erősítő hatás, mondta el a kutatást vezető Jun Fuchimoto az AFP hírügynökségnek. A kutatócsoport számításai szerint harminc kis dobozos sör (a Sapporo sörei kicsit nagyobb kiszerelésűek, mint a hazai 3,33 deciliteres dobozok, a kis doboz 354 millilitert jelent) elfogyasztása juttat annyi humulone-t a szervezetbe, hogy az valóban hatásos legyen. Ez több mint tíz liter ital, amiben az orvosság mellett nagyjából 4500 kalória, és még aránylag gyenge sör esetén is igen komoly mennyiségű alkohol van, így a gyakorlatban aligha használható a felfedezés a megfázás kezelésére. A kutatócsoport most nem alkoholtartalmú italok és élelmiszerek humulone-nal való feldúsításán dolgozik, illetve azon, hogy az anyag keserű ízét megszüntessék, és így a gyerekek számára is szimpatikus immunerősítő szereket hozzanak létre.

Az ausztrál Mezőgazdasági Minisztérium Sunshine Coast-i kutatóközpontjában több mint egy évtizeden át kísérleteztek egy finom, szaftos és ízletes ananászfajta előállításával. A kísérletsorozat meglepő eredményt hozott, ugyanis a gyümölcsnek végül inkább a kókuszra, mint az ananászra emlékeztető íze lett. A kutatás vezetője, Garth Senewski szerint a mostani eredmények ennek ellenére ígéretesek, és a gyümölcs fejlesztése már az utolsó fázisban tart. Senewski reméli, hogy az új gyümölcsízt a fogyasztók is vonzónak fogják találni.

Az Ausfestival nevű ananásszal már több kóstolási tesztet is végeztek, és Senewski szerint a gyümölcs nagy sikert aratott. A kutatásvezető lelkes beszámolója szerint az Ausfestivalnak sikerült olyan sajátos, kókuszos ízt adni, ami egyetlen, Ausztráliában termő ananászra sem jellemző. A gyümölcs állítólag édes, alacsony savtartalmú és nagyon lédús.

Senewski arról is beszámolt, hogy nem szándékosan hozták létre a kókuszízű ananászt. A termesztés során a kutatók nem fordítanak figyelmet arra, hogy a gyümölcsnek különleges íze legyen, csupán arra törekednek, hogy a termés édeskés, alacsony savtartalmú és aromás legyen. A kókuszízű ananász mindenesetre szép karriert futhat be egzotikumként, ha két év múlva a boltokba kerül.

A fogínyük gyulladásával kezelt férfiak merevedési problémái is javultak a terápia hatására – állapították meg egy török tanulmányban. Az Inonu Egyetem kutatói a Journal of Clinical Periodontology című szakfolyóiratban számolnak be eredményeikről. „Tudomásunk szerint ez az első olyan tanulmány, amely a merevedési zavarok súlyossága és a fogágybetegségek közti potenciális kapcsolatot elemzi” – írják a szerzők tanulmányukban.

A vizsgálatba 120 pácienst vontak be, akik közepes vagy súlyos merevedési zavarról számoltak be, egyúttal krónikus fogínygyulladásuk is volt. A résztvevők egyik fele kapott kezelést fogínybetegségére, míg a másik fele nem. Három hónap elteltével ellenőrizték a résztvevők egészségi állapotát, és úgy találták, hogy azoknál, akik fogínybetegségét kezelték, csökkent az impotencia súlyossága.

A török kutatók arra nem adtak magyarázatot, hogy milyen összefüggés állhat fenn az ínybetegségek és a merevedési zavar között. „A (kapcsolatot magyarázó) oki tényező lehet érbetegség, rossz általános egészségi állapot, az egészségügyi odafigyelés hiánya, háttérben meglévő diabétesz vagy magas vérnyomás, vagy éppen valamennyi ezek közül” – idézte Andrew Kramert, a Marylandi Egyetem orvosi karának urológus professzorát szakértőként a LiveScience című ismeretterjesztő portál.

A kopasz macskák a legbarátságosabbak, míg a rövid szőrű házimacskák a legkevésbé - állítják egy brit felmérés készítői. Az utóbbi típusból, a vegyesből van messze a legtöbb a szigetországban, azaz éppen a legkevésbé kedves macskából. A felmérés során tesztelték, hogy az egyes macskafajták mennyire lépnek kapcsolatba az emberrel, elrohannak-e az idegenek elől, semmibe veszik-e gazdájukat. A legkedvesebb alaptermészetűnek egyértelműen a szőrtelen szfinx macska bizonyult, amely még állatorvoshoz is boldogan ment és a fürdetést sem utálta. Állatszakértők szerint ennek a macskafajtának éppen a kopaszsága magyarázza emberszeretetét, mivel rá van szorulva, hogy melegen tartsák.

A felmérésen a fajtatiszta macskák bizonyultak barátságosabbnak, ami - szakértők szerint - annak lehet az oka, hogy ezeket kölyökként hosszabb időn át hagyják a tenyésztők az anyjuk mellett. A tesztelés 129 macskára terjedt ki, összesen 14 fajtát képviseltek. Koruk a pár hetestől a 20 éves matuzsálemig terjedt. Akadt köztük, amely népes családban él, gyerekek és más állatok társaságában, és volt, amelyik kettesben a gazdájával. A csapat koedukált volt, és akadtak sterillé tett állatok is benne. A macskák viselkedéséről a legtöbbet gazdáik árulták el, egy sor kérdést tettek fel nekik a kérdezőbiztosok.

A szfinx egyébként szőrtelensége okán az asztmás és szőrallergiás macskarajongók körében a legkedveltebb, ezért egymillió forintba is egy-egy példánya.

Brit matematikahallgatók kidolgozták az esztétikailag optimális karácsonyfa komplett képletét, amely magában foglalja a díszek és az izzók számát, a boák hosszát és még a csúcsdísz pontos méretét is. A Sheffieldi Egyetem diákjainak kalkulációi szerint az angyalt, csillagot vagy nyúlánk kúpot mintázó csúcsdísz magasságának a fenyőhossz egytizedének kell lennie, 6 láb - 183 centiméter - magas fenyő esetében 18 centisnek.

Az izzósor hosszához szintén a fenyő magasságát kell alapul venni és beszorozni a pi-vel, azaz 3,14-gyel. Összhosszra 574 centi jön ki optimumként. Gömbdíszből pontosan 37 darabra van szükség egy 183 centis fán, hogy szemünk az optimális élményt kaphassa, boából vagy girlandból pedig 9 méter 20 centire.

Ha egy férfi jól kijön anyósával, akkor 20 százalékkal nagyobb az esély, hogy tartós lesz a házassága, ha egy feleség van jóban az anyósával, akkor viszont 20 százalékkal kevesebb - erre a megállapításra jutottak amerikai kutatók, a Michigani Egyetem pszichológusai és szociológusai, akik 373 pár életútját kísérték végig 26 éven át. A vizsgálat kezdetekor az alanyok életkora 25 és 37 év között volt, és legfeljebb egy éve voltak házasok.

Az, hogy a férjek és anyósaik jó viszonya a házasságokat tartósítja, nem meglepő: erősíti a kapcsot a férj és felesége között. Az viszont, hogy a nejek és anyósaik meghittebb kapcsolata rövidíthet a házasságok hosszán, már magyarázatra szorul. Az amerikai kutatók a 26 évnyi nyomkövetés alapján arra jutottak, hogy a jó anyóskapcsolat révén a feleségek jobban beépülnek férjeik családjaiba, ám az integrálódás egy idő után túlzott lesz, és a nők úgy érzik, hogy anyósaik beavatkoznak ügyeikbe, ők pedig - feleségként és anyaként - nem lehetnek saját családjaik központjai, anyósaik zavarják ezt az identitásukat.

Terri Orbuch, a kutatást vezető pszichológus azt tanácsolja, hogy a feleségek óvatosabban számoljanak be anyósaiknak házasságuk részleteiről, és tartsanak távolságot tőlük.

Fertőző lehet a mobiltelefon-használat: az emberek hajlamosabbak elővenni a telefonjukat, ha az, akivel épp vannak, szintén megteszi ezt. A jelenséget a Michigan Egyetem kutatói vizsgálták három hónapon keresztül, méghozzá úgy, hogy statisztikát vezettek az egyetem ebédlőiben és kávézóiban tartózkodó diákok tevékenységéről. Egy-egy párt legfeljebb 20 percen keresztül figyeltek, a mobiltelefonnal kapcsolatos tevékenységüket tízmásodperces szakaszokra osztva nézték.

Az eredmények szerint a vizsgált tanulók az összes szakasz 24 százalékában nyúltak a telefonjukhoz. A felmérésből azonban az is kiderült, hogy ha a pár egyik tagja használta a mobilját, akkora az esetek 39,5 százalékban a másik is tíz másodpercen belül elővette a készülékét. A kutatók szerint ez az összefüggés rendszeresen megismétlődött a vizsgált időtartam alatt. „Egy-egy ilyen esetet még megmagyarázhatnánk azzal, hogy az emberek rendszeresen ellenőrzik, kaptak-e valamilyen értesítést, de ez a fertőzés jellegű tevékenység a 15 perces időszakokban többször is előfordult” - nyilatkozta a tanulmányt jegyző Daniel Kruger.

A kutatók szerint a jelenség a társadalmi kirekesztettség és beilleszkedés élményére vezethető vissza. Ha a pár egyik tagja hosszabb beszélgetésbe bonyolódik, a másik ember kizárva érezheti magát, ezért a legegyszerűbb, ha a közös pont, a telefon segítségével próbálja újra a körön belülre helyezni magát.

A tanulmány kiemeli, hogy az eredményeket nagyban befolyásolta a vizsgált csoport összetétele. Szerintük más, például jellemzően idősebb felnőttekből összeálló csoport esetén valószínűtlen, hogy ugyanezt a következtetést tudták volna levonni, egyszerűen azért, mert nekik nem olyan természetes a telefon használata, mint a fiataloknak.

Valóban ásítanak a magzatok a méhen belül - derítette ki egy brit kutatócsoport, amely szerint azonban nem az álmossággal, hanem az agyi fejlődéssel függ össze a jelenség.

Fotó: Guillermo W. Rougier / PNAS

Túlélte a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalását egy fura emlős, a Necrolestes patagonensis, azaz a patagóniai sírrabló – bizonyította egy nemzetközi kutatócsoport. A kutatás eredményeit az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában tették közzé.

A vakondszerű emlős 16 millió éves fosszíliáit 1891-ben fedezték fel Argentínában, ám mint John Wible, a Carnegie Természettudományi Múzeum szakértője, a tanulmány társszerzője rámutat, vajmi keveset lehetett tudni az állatról. Százhúsz éven keresztül a kutatók igyekeztek pontosan meghatározni, hogy milyen állatról van szó, és elhelyezni az emlősök családfáján, de sehogy sem tudtak megegyezni.

A grönlandi viking telepesek kedvelték a fókahúst, amely jelentős szerepet játszott étrendjükben – derítették ki dán és kanadai kutatók. A Koppenhágai Egyetem, az Aarhusi Egyetem, a Dán Nemzeti Múzeum, valamint a Vancouveri Egyetem kutatói az eredményeiket egy tanulmánysorozatban ismertetik a Journal of the North Atlantic című folyóiratban.

Az első vikingek 1000 táján Vörös Erikkel jelentek meg Grönlandon, és a sziget nyugati részén telepedtek meg. Legnagyobb lélekszámuk 2000-3000 fő körül volt, majd ötszáz évvel ezelőtt váratlanul eltűntek Grönlandról.

A történésre számtalan magyarázat született, egyesek természeti katasztrófát, mások az éghajlatváltozást, megint mások alkalmazkodási képtelenséget sejtenek a jelenség mögött. A dán-kanadai kutatócsoport vizsgálatai során bebizonyította, hogy a telepesek nem azért hagyták ott Grönlandot, mert képtelenek voltak alkalmazkodni a helyi élelemhez - olvasható a Koppenhágai Egyetem honlapján.

Egy finn tanulmány megállapította, hogy minél közelebb lakik valaki egy kocsmához, annál nagyobb az esély, hogy a sárga földig leissza magát. A tanulmány készítői hét éven át követték 55 ezer finn felnőtt életvitelét, így a kutatóknak lehetőségük nyílt rá, hogy megfigyeljék a kocsmatávolság és az iszákosság intenzitása közti összefüggést. A kutatók, akik a kuopiói munkaegészségügyi intézet munkatársai, megállapították, hogy ha valaki 1 kilométernél közelebb költözik egy kocsmához, 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel válik nagyivóvá, mint a kocsmáktól távolabb élők.

A tanulmány készítői hangsúlyozták, hogy nem pusztán a kocsma közelsége okozhatja az emberek szeszesital-fogyasztásának emelkedését. Jaana Halonen, a kutatás vezetője feltárta, hogy kezdeti feltételezésük szerint az iszákosok hajlamosak közelebb költözni kocsmákhoz, csakhogy azoknak az alkoholfogyasztása is nőtt, akiknek a közelében megnyitott egy kocsma.

A meglehetősen népes vizsgálati csoport életének feltérképezéséből kiderült, hogy azoknak, akik csupán 120 méterre laknak egy kocsmától, 9 százaléka nagyivóvá válik. Azok, akiknek két és fél kilométert kell gyalogolniuk a legközelebbi kocsmáig, ez az arány csupán 7,5 százalék.