Január 25-én, pénteken készített drónfotókat az MTI-től Czeglédi Zsolt a félig befagyott Bodrog folyón, a tokaji hajókikötőnél. Ez az egyik:
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Ez pedig egy másik szögből:
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
A drónnal egészen Tiszacsegéig lementek ezután a Tiszán, ahol épp havas jégtáblák úsznak, és erről is közöltek képeket. Így néz ki most a híres, tiszacsegei komp, ami a 2017-es jégzajláson elsodorta Janit.
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Jani biztonságban van, a komp Facebookján posztolja jobbnál jobb természetképeit, ezért itt van még egy távolabbi MTI-kép a Tiszáról, Tiszacsegénél:
Kulka János 2016-ban súlyos sztrókot kapott, amelyből szerencsére felépült, de a betegsége része az afázia is, amely miatt újra meg kellett tanulnia beszélni, és bár pontosan tudja, mit akar mondani, mégis hatalmas nehézséget okoz számára a szavak megformálása. "Ez egy börtön" - fogalmazott a színész két év után az első műsorban, amikor a betegségéről beszélt. Azóta már szerepelt filmben, és bejelentették új színházi munkáit is, de ezek többnyire néma vagy majdnem néma szerepek.
Épp ezért különleges a Citroën autómárka új, világszerte futtatott reklámjának magyar verziója: a Párizsban felvett képek alatt Kulka János hangja hallható, ő az, aki elmondja a reklámszöveget. Külföldi autóreklámnak valószínűleg még sosem örült ennyire a magyar színházi és filmes szakma.
A New Yersey-ben élő Matt MacMillan második gyermeke 9 héttel született korábban a vártnál. 6 hetet töltöttek a klinikán, ami a szülőnek egy örökkévalóságnak tűnt. Miután hazamentek a kórházból, úgy döntött, különleges módon örökíti meg gyermekét - felnőttként ábrázolja őt. A végleges képek elkészítéséhez, azért szükség volt Matt Photoshop tudására is.
A New York Jetsnek utoljára 2010-ben sikerült a rájátszásban legyőznie a New England Patriots-ot, miközben a csoportriválisuk idén zsinórban harmadszor jutott be a Super Bowlba. Érthető a Jets játékosainak frusztrációja, akik szeretnének valahogyan elégtételt venni a csapaton. Most hétvégén rendezik a sportág All Star gáláját, a Pro Bowlt, amin a döntőbe jutott csapatok játékosai nem vesznek részt, hiszen nekik az év legfontosabb mérkőzésére kell készülniük.
A New England Patriots-ot egyedül a kabalájuk, Pat Patriot képviseli, úgyhogy a Jets védőjátékosa, Jamal Adams jó mókának tartotta, hogy rajta vezeti le a Patriots nyerőszériája által okozott feszültséget. A kabalát megszemélyesítő dolgozónak esélye sem volt, ahogy a közel 100 kilós játékos ráugrott és a földre vitte. Az esetről készült videót a játékos boldogan osztotta meg Twitteren, és azt írta mellé, hogy ezzel a Patriots-gyűlölőknek szeretett volna kedveskedni.
Az ESPN először azt írta, hogy a tackle után a kabala jelmezét viselő dolgozót kórházba kellett szállítani a sérülései miatt. Ezt később cáfolták, viszont a helyszínen tartózkodó orvosoknak így is el kellett látni őt.
Nagy baja nem történt, Twitteren azóta bejelentkezett Pat Patriot, ez viszont a Sports Illustrated jogi szakértőjét nem akadályozta meg abban, hogy írjon egy hosszú cikket arról, hogy érdemes-e perelnie a kabala jelmezét viselő embernek.
Komoly műfordítói dilemmát vetettem fel ebben a ma reggeli posztban: hogyan mondjuk magyarul azt az angol szlengkifejezést, hogy '"douchebag"? A drága jó Index-olvasók tucatjával siettek a segítségemre különféle tippekkel, a selejtezők után bennmaradt hat legjobb verzió közül most döntsük el közösen, melyik legyen az abszolút nem hivatalos fordítás!
Az igazat megvallva, én már akkor sem értettem a Farming Simulator című traktoros-kombájnos-szántóvetős videojáték sikerét, amikor pár éve teszteltem az éppen aktuális, milliós eladású verziót. Na de az mind semmi a mostani hírhez képest, miszerint esport liga indul a játékból, 250 ezer eurós (kb. 80 millió forint) összdíjazással. A versenyek egyébként arról szólnak, hogy melyik csapat tud egy gabonaföldet adott idő alatt minél hatékonyabban learatni, és több szalmabálát felhalmozni a terület mellett leparkolt teherautó platóján. Mutatok is egy közvetítést egy ilyen meccsről, mindenki épülésére:
Ha valaki érzi magában a tehetséget és az indíttatást, hogy learassa (!) a 80 milliót, a selejtezők idén nyáron kezdődnek, a döntő a FarmCon 2020 rajongói találkozón lesz. Addig is álljon itt egy 1949-es Filmhíradó vonatkozó részlete:
Az új termelési verseny ütemétől függ életszínvonalunk emelkedése. Ebben a munkában a mintagazdáknak kell elöl járni jó példával. A Mezőgazdasági Versenyiroda kiküldötte átnyújtotta a múlt évi verseny díjait. A tavaszi kikelet már szorgalmasan versenyző parasztokat talál szerte az országban.
A Hot Ones egy remek YouTube-sorozat, tulajdonképpen nagyon egyszerű felállással, sima interjúkról van szó érdekes/híres emberekkel, és egy csavarral: a beszélgetés közben az interjúalany, és a kérdező is egyre brutálisabb szószokkal felütött csirkeszárnyakat eszik.
A tegnap indult nyolcadik évad nyitóadásába sikerült végre a nézők által legtöbbet kért vendéget meghívni (akit a saját gyerekei is unszoltak, hogy menjen el a youtuberekhez): Gordon Ramsay sztárséf, tévés celeb, az ember, aki ötvözi a Michelin-csillagos arisztokrata kifinomultságot az artikulálatlan üvöltve káromkodással. maga a beszélgetés is szórakoztató (kicsit kell hozzá angolul tudni), de az még inkább, ahogy Ramsay egyre jobban izzad és szenved. A végén azért megtanít tökéletes tojásrántottát is készíteni (spoiler alert: csípős szósz NEM kell bele).
Kísérleti jelleggel még idén beindul először Párizsban és New Yorkban, majd Londonban, 2020-tól pedig további húsz nagyvárosban, például Tokióban és Torontóban egy olyan program, aminek a lényege, hogy hatékonyabbá tegye az újrahasznosítást. Egészen pontosan kikerülje az újrahasznosítást, és előtérbe helyezze az újrafelhasználást.
Fagyi tartós csomagolásban
Fotó: Loop
A TerraCycle nevű hulladékmenedzsmenttel foglalkozó szervezet Loop nevű programjának a lényege, hogy a vásárlók a különféle termékeket olyan tartós csomagolásban kapják meg, amiket rengetegszer újra lehet használni, és ne kerüljenek be az újrahasznosítási spirálba, hanem kerüljék meg azt.
Az először ötezer kiválasztott vásárlóval startoló kísérletben például a Dove és az Axe dezodorokat, a Häagen-Dazs fagyit, a Coca és Pepsi kólát, a Danone termékeit és a Tide tisztítószereit olyan fémdobozokban kapják meg a vásárlók, amiket több ezerszer újra fel lehet használni, a számítások szerint nagyjából nyolc éven keresztül. A gyakorlatban pedig úgy néz ki majd a kísérlet, hogy amikor valakinek elfogy a dezodora vagy a fagyija vagy a mosószere, akkor szól a TerraCycle-nek, hogy jöjjenek összegyűjteni a dobozokat, a szervezet kitisztítja a csomagolást, majd eljuttatja a gyártónak, és már mehetnek is vissza a teli tégelyek a vásárlóknak.
A kísérletet többek között azért indítják el, mert még az újrahasznosítási láncba be is kerülő csomagolások kb. negyede szeméttelepeken végzi. A májusban startoló kísérlet az első valóban komoly lépés lehet abba az irányba, hogy a sokáig az egyéni felelősségvállalás irányába tolt környezetvédelemből kivegyék a részüket a hatalmas globális vállalatok is, amelyek valójában sokkal többet tudnának tenni a változásokért, mint néhány tucat lelkes ember, akik a saját fogyasztásukat igyekeznek minél inkább környezetkímélő módon megoldani.
Dezodor tartós csomagolásban
Fotó: Loop
A kísérlet kiértékelése dönti majd el, hogy nagyobb közönségnek is bevezetik-e a tartósan újrahasználható csomagolásokat, az biztos, hogy ez is a fogyasztóknak azon részének lesz először elérhető, akik meg tudják engedni maguknak a környezettudatosságot. Egyrészt 1-30 dollár közötti kauciót kell majd fizetni a tartós csomagolásokért, másrészt a termékek házhozszállítása is pénzbe kerül majd.
Old Lady egy tíz éves bernáthegyi, a Minnesota állambeli Zimmerman városkájában él egy kutyamenhelyen. Illetve ott élt két és fél héttel ezelőttig, amikor megszökött. Minnesotában a január nem viccel, mínusz 30-ig is lemehet a hőmérő éjszakánként, most éppen -25 van (és hajnali 5 óra). Old Ladyt a fél város kereste, egyre kisebb lelkesedéssel, mígnem 17 nap múlva egyszer csak előkerült teljesen magától, csak úgy kisétált az erdőből. Az állatorvos szerint kicsit alultáplált és van rajta pár fagyási sérülés, de alapvetően kutya baja. Hogy hol és hogyan húzta ki 17 napig, rejtély.
A University of Miami kutatócsoportja (igen, tudom hogy amerikai, de lélekben ők is brit tudósok) több mint 2000 tesztalannyal igyekezett megfigyelni, hogy milyen különbségek vannak a tetovált és nem tetovált emberek között, már azon kívül, hogy az egyiken van tetoválás, a másikon meg nincs. Nagyszabású vizsgálatuk eredményeit röviden összefoglalva, a tetováltakra jellemző, hogy átlagosan:
több szexpartnerük van
többet dohányoznak
nagyobb eséllyel kerülnek börtönbe
nagyobb az esélyük alvászavarra és mentálhigénés problémákra
Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki magára varrat valami nonfiguratívat, másnaptól azt veszi észre, hogy úgy kell kirugdosnia az ágyából a szupermodelleket, egyszerűen annyi a tanulság, hogy ezek a dolgok, meg a tetoválás jellemzően ugyanabból a kockázatkereső személyiségjegyből fakadnak.
Abul Bajandra nevét 2016-ban ismerte meg a világ, amikor a bangladesi férfi azzal került be a hírekbe, hogy egy szuperritka genetikai rendellenesség miatt fakéregre emlékeztető, gigantikus szemölcsök nőttek a kezeire. Akkor úgy tűnt, a "bangladesi faember" eposzi jelzőt kapott Abul sztorija happy enddel ér véget, mert egy nagyon hosszú, 25 műtétből álló operációsorozattal sikerült megszabadítani a fura kinövésektől (a betegségének nincs más gyógymódja).
Most azonban arról számolt be a CNN, hogy Bajandra újra kórházba került, és az állapota rosszabb mint valaha. Mint kiderült, 2017-ben saját felelősségre elhagyta a kórházat és félbehagyta a kezelést, azóta pedig a szemölcsök visszatértek, most már nem csak a kezein, de a lábán, és más testrészein is. A nyilvánvaló kellemetlenségek mellett a rendellenesség extra érzékennyé teszi a beteget a bőrrákra és a HPV-fertőzésre, így az orvosok szerint az is kisebb csoda, hogy a 28 éves férfi egyáltalán él még.
Állati izgalmas interjút közölt a Rolling Stone magazin Jack Dorseyval, a Twitter vezérigazgatójával, itt lehet elolvasni, én most csak azt a részt emelem ki belőle, amiért az előbb az "állati" jelzőt használtam.
Szóval Dorseyt egyszer meghívta a vacsorázni Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és atyaúristene, méghozzá nem is valami puccos étterembe, hanem a saját házába, azzal, hogy majd ő főz. A vacsora kecskesült volt (hideg kecskesült, emeli ki Dorsey, azzal, hogy a végén csak a salátát ette meg mellőle), és mint kiderült, Zuckerberg maga ölte meg az állatot, mert abban az évben volt egy olyan fogadalma, hogy csak olyan állatot eszik, amit ő maga vág le. Ezért aztán tartott otthon hat kecskét, amiből az egyiket fel is áldozta a twitteres vacsi kedvéért. Dorsey elmondása szerint egy lézerfegyverrel kábította el az állatot, mielőtt leszúrta volna késsel, de mindannyiunk érdekében gondoljuk azt, hogy valójában nem lézerre, hanem tézerre gondolt.
Nyilván mindenki tucatjával látott már "így változott a szépségideál 100 év alatt" típusú videókat, hát most itt van mindezek paródiája, és egyben egy méltatlanul kevés tudományos figyelmet kapó terület feltárása:
(A "douchebag" egyébként egy tipikusan lefordíthatatlan angol szó, aki tud rá a gyökérnél kifejezőbbet, ne kíméljen.)
És nem orosz tartja. Sem kínai, sem szaúdi, pedig ők is csengettek már ki 88 millió dollárt egy-egy penthouse-ért.
A CNN szerint Ken Griffin ugyan nagyobb lakást vett: a Cantral Parknál lévő toronyház pár emeletén terpeszkedik, összesen 2230 négyzetméteren. (24 ezer négyzetláb, ha valakit érdekel.)
Fotó: Timothy A. Clary / AFP
Na, de mennyit adott érte a hedge fundja révén meggazdagodott milliárdos? 238 millió dollárt. 66 milliárd forintot. Egy lakásért. Amelynek négyzetmétere 30,5 millió forintba kerül. És ilyen négyzetméterből vett 2230-at. Azért ez übereli annak a késői kapitalizmus eddigi csúcstartójának múlt héten kikiáltott két macskáját.
Meg a lakás- és családiház-vásárlás rekordját is látványosan megdöntötte: eddig a csúcs egy 137 millió dolláros családi ház volt, amely még 2014-ben cserélt gazdát.
Nem kellett ahhoz valóban elkövetni valamit, hogy az embert felpakolják a cókmókjával együtt egy Németország felé tartó vagonba a háború után, elég volt, ha rosszul csengett a neve, netán megkívánta valaki a vagyonkáját. Ifjabb Preisinger Bélának annyi volt a bűne, hogy a szülei német nemzetiségűként regisztrálták az 1941-es népszámláláson. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy a súlyosan gyengénlátó fiatalember százezrekhez hasonlóan felkerüljön a kitelepítési listára, ami majdhogynem vakként valódi életveszélyt jelentett volna a számára.
Az akkor korai harmincas rákosligeti fiatalember kálváriája nem volt egyedi, az azonban elég ritka, hogy az esetében valóban az életéről döntő akták egybegyűjtve bukkanjanak újra elő. Ez most a magát műkedvelő órásként meghatározó Kőnig Leventének köszönhető. A szabadidős órásmesterhez, mint írja, időnként meglepő dokumentumok is kerülnek a megkeresések alkalmával. Így jutott hozzá a családtól Preisinger Béla korabeli kitelepítési dokumentumációja, amit a blogján alapos háttérrel együtt nyilvánosságra is hozott.
A kitelepítési ügy teljes dokumentációja
Kép: Kőnig Levente
Preisngerék esetében a kitelepítés azt jelentette volna, hogy a teljesen magyar származású, betegeskedő feleség és kisgyermekük elveszíti egyetlen, keresettel rendelkező családtagját. A betanított gyári munkásként dolgozó fiatalember fellebbezése végül célt ért, az akták azonban így is pontosan dokumentálják, miként döntöttek a hivatalok fogaskerekei teljes sorsokról.
A kitelepítési lista eredeti példányából
Fotó: Kőnig Levente
Amikor 1947 nyarán kiderült, hogy őt is felvették a rákosligeti gyűjtőlistára, öt napja maradt, hogy igazolja ennek megalapozatlanságát.
Teljesen vagyontalan vagyok, szegény sorban és a szó szoros értelmében nyomorban tengődöm háromtagú családommal. Lakásom berendezését a háborús események folytán csaknem teljsen elveszítettem
– írta. Elsősorban azt kellett cáfolnia, hogy a Hitler iránt elkötelezett német nemzetiségi szervezet, a Volksbund tagja lett volna 1945 előtt, és szerencsére mások is igazolták, hogy „nem volt tagja egyetlen nyilaskeresztes, illetve fasiszta szervezetnek, vagy egyesületnek sem”. A megmaradt iratokból az is kiderül, hogy a kitelepítés ellen a nyomorgó családnak (milpengőben fizetett inflációs) villanyszámlákkal kellett bizonyítania, hogy nincsen például rezsitartozása.
Bár Ifjú Preisinger Béla megmenekült a kitelepítéstől, Kőnig Levente írása szerint így is elvették tőlük a boldogulás lehetőségét, állandó zaklatások között élte mindennapjait,„gyengénlátóként és megbélyegezve, szinte idegenül maradt egy addigra már ellenségesen viselkedő környezetben”. A teljes iratanyag bemutatása a Watchmaker oldalán látható.
Hetven évvel ezelőtt ezen a napon, 1949. január 25-én jött létre a Szovjetunió kezdeményezésére a KGST-t, vagyis a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A furcsa cserekereskedelmi képződmény egészen 1991-ig létezett, a felbomlása évfordulóján írtunk is róla korábban, ebből idézzük fel, hogy miről is szólt a KGST:
„A Szovjetunió kezdeményezésére a szocialista tömbhöz tartozó hat ország, a szovjetek mellett Magyarország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia és Lengyelország hozta létre. A KGST alapításkor deklarált célja elsősorban "a tagországok népgazdaságának a gazdasági összefogás és a nemzetközi szocialista munkamegosztás útján való fejlesztése" volt. A legfőbb szerepe gyakorlatilag az volt, hogy ha jogilag nem is volt befolyása a tagállamok gazdaságpolitikájának a formálására, mégis olyan, országok feletti egységes fejlesztési irányt alakítson ki, amely a szovjet ipar-, katona- és fejlesztéspolitikai célokat szolgálja; ennek jegyében fogant az ötvenes években a "vas és acél országa leszünk" halva született elképzelése. [..] A kezdeti időszakban a tanács legfontosabb tevékenysége a cserekereskedelem koordinálása – vagyis inkább Moszkvából történő irányítása – volt. A cserekereskedelmet szó szerint érthetjük, ugyanis a rendszer csak elméletben volt rubelelszámolású, a gyakorlatban pénz soha nem cserélt gazdát, az országok termékekkel fizettek más országok termékeiért."
Galéria: 70 éves a KGSTFotó: FORTEPAN / FORTEPAN (adományozó: Urbán Tamás
A háttérben tehát a szovjet energiapolitikai és nehézipari fejlesztések koordinálásáról volt szó (villamosenergia-hálózatok, ola- és gázvezetékek épültek), a felszínen pedig maradt az, amit a lenti képek remekül összefoglalnak: autóbuszok csomagteréből kiszórt változatos minőségű termékek a szocialista blokk országaiban, valamint egy csokor vicc arról, hogy mennyire nem működött ez az egész szürreális konstrukció. További remek KGST-témájú képeket a Fortepanon érdemes keresni!
