Az orosz diplomácia egyik nagykutyája beismerte, hogy a Kreml az elnökválasztási kampány során  végig kapcsolatban állt Donald Trump kampánystábjával.

A november 8-i amerikai elnökválasztás győztese, Donald Trump és felesége csütörtökön Washingtonba repült, hogy az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint Barack Obamával találkozzon a Fehér Házban, feleségeik társaságában. Találkozójukat sok találgatás előzte meg, hogy vajon mennyire lesz civilizált a leköszönő és a leendő elnök első tárgyalása, de Barack Obama szerint „kiváló beszélgetésük" volt, mintegy másfél órán át.

A kaliforniai Oceanside-ban újraválasztották Gary Ernst városi kincstárnokot, noha az amerikai politikus még szeptemberben elhunyt, írja az MTI. Ez az igazi meglepetésgyőzelem, nem Trumpé!

Connie Mack, a magyar kormány és a Századvég washingtoni lobbistája, illetve hazánk hivatalos amerikai „szószólója″ a republikánus előválasztási küzdelmek, majd az elnökjelölti kampány során végig durván bírálta Donald Trumpot, amire a 444.hu számos idézetet hoz.

De most úgy néz ki, Trump győzelme után hirtelen megvilágosodott.

Előre ivott a medve bőrére a Newsweek amerikai magazin, amikor a választást annyira lefutottnak tudta be, hogy az eredményt meg sem várva Hillary Clintont hozta ki győztesnek, méghozzá a magazin címlapján. És mindebből 125 ezer példányt nyomott ki az újságárusokhoz - írja a Telegraph.

Donald Trump felelős elnök lesz, nem reális azt gondolni, hogy elnöksége egyenlő egy katasztrófával. Minél inkább ezt írja majd az amerikai média (és gondolom a magyar sajtó egy része is így tesz majd), annál erősebb lesz Trump. 

Ezt az Orbán-kormány egyik diplomatája írta levelezésünkben Trump győzelme után, miután a nyáron vitatkoztunk egy jót az elnökválasztási esélyekről, és miután végül az ő várakozásai jöttek be. A „médiának" (persze bőven nem csak róluk van szó) az USA-ban és Európában is valóban meg kell értenie, miféle súlyos hibákat követett el a Trump-jelenség értelmezése és kezelése során. És legalább az immár elkerülhetetlen Trump-elnökséggel kapcsolatos elvárásokban itt lenne az ideje realistábbnak lenni (hogy a külpolitikában és az orosz-viszonyban mi várható, arról ebben a cikkben lehet olvasni, külön nem térünk rá ki).

Bár kedden eldőlt, hogy Donald J. Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke, maga a hatalomra lépése még kicsit odébb van: csak január 20-án fogják beiktatni a manhattani ingatlanmágnásból lett politikust. Addig pedig egy hosszú, és Trump személyéből és politikai hátterének hiányából fakadóan vélhetően a szokásosnál is izgalmasabb hatalomátvételi folyamat fog lezajlani, amelyek a következők lesznek a fontosabb állomásai.

Ez az ország sokkal megosztottabb, mint azt valaha gondoltuk

– ezt Hillary Clinton mondta az elvesztett választás utáni beszédében, és ez a gondolat különböző formában de az amerikai elit számos képviselőinek részéről visszaköszönt. Az amerikai elit egy része ennél durvábban fogalmazott, tragédiáról és arról beszélt, hogy a fehér többséget favorizáló, autoriter nézeteket valló polgártársaik egy másik Amerikát akarnak, mint amit eddig építettek. 

Vidékiek a városiak ellen, frusztrált tömegek az elit ellen, a fehérek mindenki mással szemben: a konkrét kampányszövegeknél és hazugságoknál is fontosabbak azok a szakadások, amelyeket felszínre hozott az amerikai elnökválasztás. Trump bázisa, az új ellenforradalmi osztály.

Justin Trudeau miniszterelnök gratulált ugyan az új amerikai elnöknek, de utalt rá, hogy ki kell majd állniuk a Kanada számára fontos témák érdekében. Nem véletlenül: Trump az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény felmondásával nehéz helyzetbe hozhatja az északi szomszédot, és van néhány egyéb érzékeny pontja is az amerikai-kanadai viszonynak.

"A feleségem és én nagyon büszkék vagyunk Hillary Clintonra" - vezette fel Tim Kaine Hillary Clinton, a vereséget szenvedett amerikai demokrata elnökjelölt két órás csúszással megkezdett beszédét. Kaine elmondta, mennyire lojálisok az emberek Clintonhoz. Arról is beszélt, hogy abban senki nem kételkedett, hogy Hillary Clinton elismeri majd a vereségét.

Aztán jött Clinton, mosolyogva.

Fotó: John Moore / Getty Images Hungary

Köszönöm. Köszönöm mindenkinek! Nagyon köszönöm, hogy itt vannak

− kezdte beszédét. Azzal folytatta, hogy reméli, Trump sikeres elnöke lesz minden amerikainak. "Sajnálom, hogy nem nyertük ezt a választást" - mondta, hozzátéve, hogy a jelenlévők képviselik Amerika legjobbjait.

Tudom, milyen csalódottak lehetnek, mert én is az vagyok

− mondta, majd hozzátette,

ez fájdalmas, és sokáig az is lesz.

Szerinte a kampányuk nem egy emberről és nem egy választásról szólt, hanem az országról. „Nemzetünk mélyebben megosztott, mint gondoltuk. De hiszünk Amerikában" - mondta, kicsit később pedig arról beszélt, hogy elfogadják, hogy Trump lesz az elnökük.

Fotó: Justin Sullivan / Getty Images Hungary

Clinton azt is hozzátette, hogy felajánlotta Trumpnak, hogy együtt dolgozzanak az országért, illetve azt is elmondta, hogy a hatalom békés átadása mindig is az amerikai demokrácia erőssége volt, a vereség pedig bármennyire is fájdalmas, de el kell fogadni, az esélyt pedig meg kell adni Donald Trumpnak is, hogy jó elnök lehessen.

Clinton után Obama, hivatalban lévő amerikai elnök is megszólalt. Beszédében elmondta, hogy már gratulált Trumpnak és meghívta csütörtökre a Fehér házba, hogy az átmeneti időszakról beszélgessenek.

Vannak komoly ellentéteink, de nyolc évvel ezelőtt Bushsal is voltak

- fogalmazott és hozzátette, hogy csapatát arra kérte, hogy hasonlóan simán intézzék ezt az átmeneti időszakot, mint nyolc éve Bush csapata tette.

Fotó: Alex Wong / Getty Images Hungary

Nem demokraták és republikánusok vagyunk elsősorban, hanem amerikaiak és hazafik. Bízom abban, hogy Trump is ennek szellemében fog elnökölni

- fogalmazott Obama, aki szerint hosszú és fárasztó kampányon vannak túl, de "a demokrácia néha hangos és nem is feltétlenül inspiráló".

Sokan pislognak értetlenül Egyesült Államokban és szerte a nagyvilágban, miután Donald Trump kedden óriási meglepetésre megverte Hillary Clintont. Ez valahol érthető is: az ingatlanmágnás/showman elnöksége ugyanis odahaza egy agresszív, instabil, a szabadságjogokat fenyegető elnökséget ígér; a világnak pedig a szövetségi rendszer teljes felforgatását, ötletszerű háborúkat és krónikus nyugtalanságot.

De azért nem véletlenül írtuk döntött betűkkel a valahol-t. Amerika ugyanis két politikai válság szorításában vergődik, melyek végére a kirívóan népszerűtlen, botrányokon és korrupciós ügyeken trónoló Hillary Clinton megválasztása sem tett volna pontot, legfeljebb néhány újabb kérdőjelet.

Azt mindenki érzi, hogy a több mint nyolcvan éve nem látott populista hullám új időket jelez – és Donald Trump ezen új idők hírnöke. Mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy világgá kürtöli a Roosevelt óta fennálló ideológiai törésvonal (az Ötödik Pártrendszer) végét, hanem abban az értelemben is, hogy

Életrajza alapján kevés felkészültebb elnökjelöltje volt az Egyesült Államoknak, mint a demokrata Hillary Clinton. És kevés esélytelenebbnek tűnő, mint Donald Trump, aki az elnökjelöltséget is szinte a Republikánus Párttal szemben szerezte meg.

Mégis, viszonylag könnyedén – minden, a legutolsó előrejelzésre rácáfolva – elbukta az elnökválasztást Clinton, aki az Egyesült Államok első női elnökeként vonulhatott volna be a történelembe.

Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, hozta a legfontosabb csatatérállamokat, Floridát, Észak-Karolinát és Ohiót is, ezzel összesen legalább 288 elektort gyűjtött, miközben a győzelemhez 270 is elég lett volna. Több államban még számolnak, ezért az sem kizárt, hogy ennél is nagyobb különbséggel nyer. Egyedül az a kérdés, hogy végül országosan is több szavazatot kap-e, mint Hillary Clinton, de ez sokat nem számít majd (Update: végül Clinton 0,2 százalékkal, nagyjából 200 ezerrel több szavazatot kapott).

Ezt a képet biztos, hogy sose fogjuk elfelejteni: Donald Trump, immár megválasztott amerikai elnökként megtartja első beszédét a választás után. A republikánus jelölt, aki az amerikai történelem első olyan elnöke lesz, aki semmilyen politikai tapasztalattal nem rendelkezik, nem töltött be semmilyen választott, állami vagy katonai tisztséget, családjával együtt vonult a színpadra a manhattani Midtown Hilton hotelben, miután Mike Pence megválasztott alelnök majdnem könnyekig hatódva felkonferálta.

Elnézést, hogy megvárakoztattam önöket, ez elég komplikált ügy volt. Most hívott Hillary Clinton, és gratulált nekem, önöknek

– kezdte Trump, aki ezután a kampányában megszokott hangnemtől teljesen idegen módon azt mondta, ő is gratulált Clintonnak, aki nagyon keményen kampányolt. Trump azt is mondta ellenfeléről, hogy az amerikaiak köszönettel tartoznak azért a munkáért, amit Clinton a politikai karrierje során az országért tett (amit fura módon a szavazói és támogatói sem fütyültek ki). Clinton után Trump a támogatóinak és szavazóinak mondott köszönetet, akik szerinte egy többmilliós mozgalmat alkottak Amerika megújításáért. 

Hillary Clinton vágott neki esélyesként a keddi elnökválasztásnak, de Donald Trumpnak is van több lehetséges útja az elnökségig. Az elmúlt hét vége felé már úgy tűnt, hogy megáll Trump közeledése az országos pollokban, és Clintonnak sikerült is növelnie valamivel a különbséget. A RealClearPolitics-nél és a FiveThirtyEighten is 3 százalék fölötti előnnyel vezetett Trumppal szemben az utolsó országos felmérések alapján.

A FiveThirtyEight felméréseket összesítő legutolsó modellje alapján 71 százalék Clinton esélye a győzelemre, a New York Times 84 százalékra, a Huffington Post viszont 98 százalékra teszi Clinton várható győzelmét.

Hillary Clinton és Donald Trump párharcával párhuzamosan a kongresszusért is küzdenek a demokraták és a republikánusok. A kongresszusi képviselőket minden két évben újraválasztják, a szenátorok viszont hatéves ciklusokat töltenek ki, ami azt jelenti, hogy minden második évben a 100 szenátor harmadáról szavaznak csak.

Hacsak nem egy kő alatt élt, mindenki hallotta már, hogy ma, november 8-án (magyar idő szerint 9-én hajnalban) dől el, Donald Trump vagy Hillary Clinton lesz-e a következő amerikai elnök. Azonban az USA-ban egy füst alatt megosztó kérdésekben is döntenek majd, és az elnök, a képviselők, szenátorok és kormányzók megválasztása mellett egész más kérdéseket is feltesznek majd sok államban.

Nemiszervüknél megmarkolandó nők, hosszú idő óta nem adózó elnökjelölt, kiszivárgott e-mailek, rosszul kezelt levelezés, politikai terepre tévedő FBI – mind mind olyan botrány, amelybe egy szokványos választáson belebukna bármelyik párt jelöltje. Ez az amerikai elnökválasztás azonban nem szokványos: talán sosem indult egyszerre mindkét oldalon ennyire elutasított jelölt, mint amilyen a republikánus Donald Trump és a demokrata Hillary Clinton.

Összegyűjtöttük a kampány utolsó hetének legjobb képeit:

18

Galéria: Az utolsó erőpróbák a végső összecsapás előttFotó: El Nuevo Herald / Getty Images Hungary

Annak ellenére, hogy az amerikai választókat elsősorban a hazai ügyek mozgatják meg, nem szabad elfelejteni (se nekik, se nekünk), hogy az elnöki hatalom (melynek kiterjedéséről itt olvashat) igazán a védelmi- és külpolitikában teljesedik ki. Az amerikai alkotmány ugyanis az „amerikai életek védelmé”-t és „a többi nemzettel való kapcsolattartást” is az elnök hatáskörébe utalta, és bár a Képviselőház, illetve a Szenátus ellenőrzési jogkörrel bír mindkét terület felett, a Fehér Ház mindenkori lakója a titkosszolgálatokon, a hadseregen és a külügyi apparátuson keresztül

Ezért is lehet érdemes Magyarországról is külön figyelmet szentelni a jelöltek külpolitikai elképzeléseiket. Azért itt megnyomnám azt, hogy lehet, mivel az elnökválasztási kampányokban felbukkanó külpolitikai programokra és megszólalásokra két dolog jellemző:

1. a jelöltek között stratégiai prioritások tekintetében egyetértés uralkodik, a vita – egyes konkrét ügyektől eltekintve - inkább abban van, hogy ki tudja ezeket a prioritásokat erélyesebben és hatékonyabban megvalósítani. Obama inkább kivételnek számított, amikor 2008-ban az iraki csapatkivonással kampányolt.
2. a kampány során a politikusok igyekeznek héjának tűnni, programjaikban is keményebb hangot ütnek meg az USA konfliktusosabb ügyeivel kapcsolatban. Hogy maradjunk Obamánál és 2008-nál: a meglepetésjelölt csak úgy tudta eladni az iraki háborúval kapcsolatos ellenérzéseit, hogy közben Afganisztánnal kapcsolatban kifejezetten harcias hangot ütött meg

Elszabadulhat a pokol szerdán a világ tőzsdéin, ha Donald Trump megveri Hillary Clintont az amerikai elnökválasztáson, legalábbis ettől tart sok tőzsdei elemző és befektető. A Guardian azt írja, hogy kedden több befektetési cég arra figyelmeztette az ügyfeleit, hogy nagy eladási hullám jöhet szerdán, ha Trump nyer, vagyis a részvények és egyéb értékpapírok értéke zuhanni kezdhet. 

Az Egyesült Államokban hagyományosan nem hétvégén tartják a legfontosabb választásokat, azonban az amerikaiak többsége sincs tisztában azzal, hogy miért éppen a november első hétfőjét követő keddet írták elő az elnökválasztásra.

Kevés olyan, széles körben örök érvényű igazságként kezelt dolog van az amerikai elnökválasztással kapcsolatban, mint az, hogy ez az egész hajcihő végső soron a gazdaságról szól. Hiszen az átlag amerikait (mint bármelyik más ország átlagpolgárát) a nap végén nem az foglalkoztatja, hogy mi van a Közel-Keleten vagy házasodhassanak-e a melegek, hanem hogy mennyi pénz van az ő (és szomszédja) zsebében.

Hiába ad idén egy kicsit összetettebb színezetet a voksolásnak, hogy Donald Trump személyében egy elég rendhagyó figura a két esélyes jelölt egyike, a fenti axiómát még ez sem írhatja teljesen felül. Így ahogy négyévente mindig, most is sokan azt hangoztatják, hogy

[it’s] the economy, stupid,

azaz hogy a legfontosabb téma a gazdaság, ahogy azt Bill Clinton akkori kampányguruja híresen lényegre törően megfogalmazta az 1992-es választás előtt. (Bár a rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy Karl Marx egy évszázaddal megelőzte őt ezzel a megfigyeléssel.)

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érezhető gazdasági téren is a Trump-hatás. Nem véletlen, hogy amikor a republikánus jelölt a múlt héten hirtelen elkezdett feljönni a közvélemény-kutatásokban, a piacok rögtön bepánikoltak. Hiába szelídült ugyanis rengeteget Trump programja az utóbbi hónapokban, két legradikálisabb ígéretét megtartotta.

Fotó: Carlo Allegri / Reuters

Ezek, illetve kiszámíthatatlansága miatt pedig úgy tűnik, továbbra sem tudta meggyőzni a pénzvilágot arról, hogy nem hozna teljes kataklizmát elnökké választása az Egyesült Államok és a világgazdaság számára.

A leghíresebb vak popzenész utálná, ha Trump győzelme esetén az utolsó éveit egy pesszimista Amerikában kellene eltöltenie.