Búcsúturnéjuk után újra koncertet ad a legendás amerikai zenekar
A Slayer ősszel újra színpadra lép – adta hírül az MTI. A rollingstone.com beszámolója szerint a gitáros Kerry King azt mondta, a Slayer sokat jelent a rajongóknak, és ez kölcsönös.
„Semmi sem hasonlítható ahhoz a másfél órához, amikor élőben játszol a színpadon, és az intenzív energiában osztozol a közönségeddel. Mi tagadás, hiányzott ez nekünk” – fogalmazott a Slayer hivatalos közleményében Tom Araya basszusgitáros, énekes.
Az 1981-ben alakult Slayer 2019-es világkörüli búcsúturnéja Magyarországot is érintette. Abban az évben júniusban a Papp László Budapest Sportarénában adtak koncertet. Bár Kerry King két hete még azt nyilatkozta, a Slayer újraösszeállása valószínűtlen, a csapat már leszerződött két idei fesztiválfellépésre, szeptember 22-én a chicagói Riot Festen, szeptember 27-én pedig a louisville-i Louder Than Life-on játszanak.
King a hírek szerint az elmúlt öt évben még csak nem is beszélt Arayával, ráadásul az elmúlt hetekben arról beszélt, szólókarrierjére koncentrál. A Slayer azonban fontosabb lehetett,
a csapat King és Araya mellett a gitáros Gary Holttal és a dobos Paul Bostaph-fal ősszel ismét színpadra áll.
A zenetörténetben a Slayert a Metallica, a Megadeth és az Anthrax mellett a thrash metál műfaját megalkotó nagy négyesbe sorolják. 1981-től 2019-ig a Slayer megőrizte punk-thrash gyökereit. A zenekart ötször jelölték Grammy-díjra, ebből kétszer el is nyerték a díjat.
Dalaik tükrözik a társadalom zűrzavarát és rendellenességeit. A csaknem négy évtizedes történetet kísérték botrányok a dalszövegek és a lemezborítók miatt, vihart kavart a dobos ki-, majd visszalépése is, a siker azonban az 1986-ban megjelent Reign in Blood című album óta töretlen.
A Slayer az alapító gitáros Jeff Hanneman 2013-as halála után 2015-ben készített el eddigi utolsó stúdiólemezét, a Repentlesst, 2019-ben pedig világkörüli turnén búcsúzott el a közönségtől.
A csapat többször járt Magyarországon, például 2003-ban a Sziget fesztiválon, 2011-ben a Hegyalján, 2016-ban pedig a soproni VOLT Fesztiválon. A Budapest Sportarénában 2011-ben és 2019-ben léptek fel.
Mit adott a világnak Bob Marley és a reggae?
Megjelent a Bob Marley életét bemutató One Love című film a mozikban. Az életrajzi dráma követi az elmúlt évek trendjeit: Elvis, a Queen, Elton John és a Mötley Crüe után most a reggae-zene legismertebb neve is a vászonra került. Az alkotásnak köszönhetően, noha nem feszítette szét a filmipart, egy olyan zenei zsáner van most reflektorfényben, amely sokszor küzd az alulreprezentáltsággal.
Ennek kapcsán úgy döntöttünk, megkeresünk több hazai előadót, akik a reggae-zenét és annak társműfajait képviselik. Szerettünk volna alaposabb képet kapni arról, hogyan is áll jelenleg a magyar reggae, miként viszonyulunk a nemzetközi szcénához, miért pont Bob Marley neve vált a műfaj egyik legnagyobbjává nemzetközi szinten, és kik azok az előadók, akikről sokszor nem hallunk, pedig érdemes lenne zenéjüket megismernünk.
A hazai reggae körképünkben három előadót szólaltatunk meg, a szélrózsa minden irányából:
- Ladánybene 27,
- Irie Maffia,
- Copy Con.
Ismét plagizálták az Omega legismertebb slágerét, a vétkes megúszta a kártérítést
A Blikk megkereste a dal jogait birtokló Hungaroton vezetőjét, Molnár Grétát, aki elmondta: megtették a szükséges jogi lépéseket, és sikerült részleges sikert elérniük, ám a kártérítés sajnos elmaradt.
Mint a kiadó vezetője elmagyarázta, a probléma az, hogy Lil Yachty dala nem szerepel az amerikai szerzeményeket listázó hivatalos rendszerben. A szóban forgó dal ugyanis csak a videómegosztó portálokra került fel. A Hungaroton így csak annyit tudott tenni, hogy mindenhonnan letöröltette azt.
Lil Yachty zenei életművének nem része a hivatkozott felvétel, amelyben a Gyöngyhajú lány című dalt felhasználta, ilyen művet nem jelentetett meg. Annak érdekében, hogy a jogellenes felhasználás ne legyen elérhető, az átdolgozást minden olyan platformról töröltettük, ahol az tudomásunk szerint elérhető volt
– számolt be Molnár Gréta.
Mint a Blikk felidézi, az Omega gitárosa, Molnár György „Elefánt” korábban éles kritikával illette az amerikai rapper szerzeményét.
Alatta végig ez a dal megy, miközben egy fekete srác valami hablatyoló szöveget nyom rá, mondja a maga igazát, hogy ilyen gettó meg olyan gettó
– fogalmazott a gitáros, hozzátéve, hogy örül az elért eredménynek, de sajnálja, hogy pénzt nem sikerült behajtani Lil Yachty kiadóján.
Molnár György korábban az Omega Addig élj című számának jogsértő felhasználása miatt tervezte, hogy pert indít a Hulu nevű streamingszolgáltató ellen, melynek egyik sorozatában, a Future Man-ben szólalt meg a dal.
Rendszeresen lopkodják a Gyöngyhajú lányt
Az Omega slágerét már számtalan alkalommal használták fel filmekben, sorozatokban és dalokban, legtöbb esetben jogtalanul. 2019-ben például az ITV The Bay című sorozatának előzetesében csendült fel a dal, az Omega tudta nélkül – ebben az esetben azonban sikerült kártérítést fizettetni a „bűnösökkel”.
A dal körüli kétségtelenül leghíresebb botrány 2013-ban robbant ki, mikor Kanye West használta fel a szerzemény egy részletét a New Slaves című számában. A konfliktus egészen 2017-ig tartott a dalszerzők között, melynek egy peren kívüli megállapodás vetett véget.
Ezen kívül a Jonah Hill által rendezett Mid 90s című filmnél is előkerült a Gyöngyhajú lány, 2021-ben pedig egy ausztrál bank reklámjában volt hallható.
Jennifer Lopez és csapata nem aratott osztatlan sikert
Hatalmas hír volt, amikor majd húsz év elteltével újból összejött Hollywood egyik kedvenc sztárpárja, Jennifer Lopez és Ben Affleck. A kétezres években már megértek pár évet együtt, az eljegyzésig is eljutottak, de a színészt zavarta, hogy hatalmas médianyomás nehezedik rá és énekes partnerére. Végül különváltak, ám harag nem maradt köztük – nyilvánosan is többnyire pozitívan beszéltek egymásról.
Néhány éve azonban megújult az egykori szerelem,
amelyet „oltár előtt” is szentesítettek. Szerelmük útjait az énekesnő most legújabb albumában énekli meg, ebből született a This Is Me... Now. A lemez egy három alkotásból álló csokor része lesz majd, amelynek a második tagja egy zenés film – ebben a sztárpár több barátja is szerepelni fog, úgymint Jane Fonda vagy Post Malone –, a harmadik pedig a pár színfalak mögötti szerelmét bemutató dokumentumfilm lesz, amelyet Ben Affleck Lopeznek címzett szerelmes levelei inspirálnak.
A romantikus nagy hármas első darabja részben ott veszi fel a fonalat, ahol egykor a két sztár elvált, tekintve, hogy egyfajta folytatásról beszélünk Jennifer Lopez 2002-es lemezéhez, aminek címe This Is Me... Then volt. Már az az album is számos utalást tartalmazott Lopez és Affleck kapcsolatára,
amiket a mostani hol burkoltan, hol direkt módon visz tovább.
Az énekesnő kilencedik stúdióalbuma tízévnyi várakozás eredménye, hiszen a 2014-es A.K.A. korong óta nem adott ki teljes szólólemezt. Hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket? Mondjuk is.
A festett hajú tinik gyorsabban nőnek fel
Összeöltözött a Paramore zenekar énekesnője, Hayley Williams a napokban megjelent ünnepi, remaszterizált, 2013-as albumukkal. A művésznő haja pont olyan „tangerine” sárga, mint amilyen mandarinszínűek maguk a vinylkorongok. A Paramore a Z generáció fontos zenei beszállítója, Hayley a pop-punk Taylor Swiftje, így sokaknak már az is ünnepi esemény, hogy a cím nélküli, 2013-as korongjuk – amely a túlélés és a felnőtté válás fontos popkulturális dokumentuma volt – éppen tízéves. Ez volt az első albumuk, amely a testvérpár, Zac és Josh Farro távozása után jelent meg. Az újjászületés lemeze is, egy emblematikus borítóval, amin Hayley Williams látható egy Grow Up feliratú farmerdzsekiben.
Felnőni a feladathoz
Ha van jövő, akkor most akarjuk – követeli Williams a Now című dalban, és igaza van: mikor kérje valaki a jövőjét, ha nem akkor, amikor éppen növésben van.
A Paramore-ban az a legizgalmasabb, hogyan lettek alkalmasak a nemzedéki kikiáltó szerepére.
Érdekes, hogy míg Willamsnek mandarinszínű a haja, addig a hasonlóan kamaszpanaszokra érzékeny Pinknek rózsaszín tincsei voltak, Avril Lavigne-nek pirosra és narancsra festették fürtjeit, míg Billie Eilish fűzöld színekben pompázik. Pedig a cím nélküli Paramore-albumon nincsenek a nyugalom megzavarására alkalmas riffek, amit hallunk, az egy 17 dalból álló punk-rock szett, jól kivehetően azzal a produceri szándékkal, amely szerint meg kell festeni a 2010-es évek hangképét.
Színes hajakról álmodom
Amit hallunk, az nem emo-metal, nem is posztemo, még csak nem is pop-metal és nem is pop-punk. Az egész olyasmit sugall, mintha lenne Taylor Swiftnek egy „rossz kislány” unokatestvére, aki értesítéseket küld nekünk arról, mit gondol a stadionrockos pop-punkról, a hagyományos balladákról és a zavarba ejtő ukulelebetétekről. A Paramore-ban pont azok a finom megoldások az érdekesek, amelyeknek köszönhetően a lemez ott van minden tini hálószobájában a Pusheen cicás kapucnis pulcsik mellett.
Valamit tud Hayley Williams, amitől ő lehet Olivia Rodrigo képzeletbeli, intézetis barátnője.
A 2004-ben Franklinben (Tennessee) alapított Paramore-ban azonban az a legizgalmasabb, hogy bár déli keresztények, mégis kiállnak az abortusz mellett, és miközben felsorolják a nemzedéki problémákat, a műsoruk nem lesz széteffektezett evangelizáció.
LP: A vén fehér fószerek nem értették, miért lennének kíváncsiak rám az emberek
Laura Pergolizzi, ismertebb nevén LP már fiatal korától kezdve zenéléssel foglalkozik, ám az igazi áttörést dalszerzőként csak a 2010-es években érte el, amikor megírta a Cheers (Drink To That) című szerzeményt Rihannának. Eddigi munkássága során több pályatársának is szerzett dalokat, köztük Christina Aguilerának, Chernek, Céline Dionnak és a Backstreet Boysnak, azonban előadóként csak sokkal később futott be. Annak ellenére, hogy első lemezét 2001-ben jelentette meg, a 2012-es Into the Wild című kislemezzel hívta fel magára a figyelmet. Végül pedig a 2016-ban debütált negyedik albumán lévő Lost On You dalnak köszönhetően ismerhette meg őt a világ.
Az ukulelés hangszerelésű, érzelmes dalairól és egyedi hangszínéről ismert énekesnő kétszer koncertezett már Budapesten, előbb 2018-ban, majd 2021-ben a Budapest Parkban, és idén újra visszatér. A 42 éves LP a tavaly piacra dobott hetedik albumának, a Love Linesnak a megjelenését követően ugyanis ismét világ körüli turnéra indult. A Love Lines World Tour nevet viselő koncertsorozat egyik állomása március 7-én a magyar fővárosban lesz a Budapest Arénában. A fellépést megelőzően videós interjú formájában kérdezhettük az énekesnőt, aki az Indexnek többek között arról beszélt:
- miért örül neki, hogy eljutott Magyarországra,
- honnan nyer inspirációt,
- mit tart a legnehezebbnek a dalszerzésben,
- miért nem gondolja jó ötletnek a stílusváltást.
A lány, aki csak szórakozásból bántja magát
Az írországi Galway főleg arról volt híres, hogy megfordult ott Kolumbusz Kristóf, aki az első nyugati útja előtt a város templomában imádkozott azért, hogy sikerrel járjon. Végül sikerült felfedeznie Amerikát, azaz fohászát meghallgatták.
De vajon a szintén Galway-ből származó NewDad zenekar imái voltak-e olyan igazak, hogy jutalmuk szintén valami felfedezés legyen? Ha a Madra című debütáló albumuk 11 felvételét imaként fogjuk fel, akkor azt is mondhatjuk, hogy valamit felfedeztek, ez pedig a shoegaze, a poszt-punk és a dark-rock gazdátlan területe. Ez az ő Amerikájuk. Vagy az Írországuk. Büszkék a szülőföldjükre, maga a Madra is ír szó, kutyát jelent.
Nem ugat hiába
Az albumot azért is ünnepelhetnénk, mert néhány fiatal a gitárt tartotta az önkifejezés legjobb eszközének, és az álmodozó, dream-popos shoegaze-t, amely sosem volt igazán a fősodorban, mert amikor 1990 körül áttörhetett volna a szcéna, mindent vitt a grunge, majd később a brit-pop, de búvó patakként folyamatos volt a jelenléte.
Az atmoszférikus, álomszerű popnak számos kis csodáját ismerjük, ilyen például a Puressence, a Slowdive és a My Bloody Valentine is. Az viszont különösen érdekessé teszi a NewDadet, hogy bátran nyúl inspirációkért a Siouxsie and the Bansheeshez és a The Cure-hoz, ugyanakkor a Wold Alice-ért rajongó TikTok-korosztály számára is otthonos világ mindaz, amit a NewDad életre kelt.
Álmodozások kora
Persze legjobban az szórakozik majd, aki megnyugtató otthonosságra talál ebben a világban, hiszen van itt a New Ordertől a Pixiesen át egészen a Garbage-ig szinte minden, ami karakteres volt az elmúlt évtizedek indie-popjában. Ugyanakkor az is izgalmas, ahogy az álmodozós, de mégis jól táncolható zene összeér a szégyenről, az önmarcangolásról és az önbizalomhiányról szóló dalszövegekkel.
Bizonyára törékenységre és a sebezhetőségre utal az album borítója is, amelyen egy törött arcú, ódivatú babát láthatunk (fotó: Joshua Gordon). Érdekes, hogy milyen jól megfér egymás mellett az éteri, kissé patetikus zene és a zajos hangkép is, mintha a zenekar kimondottan a szélsőértékeket próbálná összeterelni képzeletbeli babaházába.
Azahriah olyat tett, amire senki nem számított
A lefekvés előtti kötelező YouTube-kör nem várt fordulatot vett, ugyanis ismerős név – ugyanakkor váratlan dal – tűnt fel az ajánlott videók között. Azahriah este tíz óra előtt rukkolt elő egy új számmal: a mariana.árok című szerzeményt azonnal felkapta a platform, és persze a rajongók is.
Azahriah nem hazudtolta meg önmagát, ismét egy vegyesfelvágottat tálalt az újdonságokra mindig éhes hallgatóságnak. A fele angol, fele magyar dalhoz egy meglepően látványos, a megszokott, realisztikusabb vizuális stílusától elrugaszkodó klip készült.
Emil Goodman videója kicsit retró, kicsit Wes Anderson-hatású, kicsit a Fritz Lang-féle Metropolist idéző és nagyon animációs rövidfilmszerű alkotás. Goodman készítette egyébként az előadó téveszmék, valamint kaotikus egy ház! című dalainak klipjét is.
A kaliforniai kriplik és a vörös mocsár története
Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,
küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t.
Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben kiadó, sem PR-os sem marketinges – legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbeli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:
- AZL,
- Red Swamp,
- The Criples.
Vigyázz, kész, pánik!
Frissen debütált AZL (Ádám Zoltán Levente) első kísérleti dala, amely a downtempót, az alternatív elektronikus zenét és az atmoszféra hatásokat vegyíti, hogy valami eredetit alkothasson. Az előadó bemutatkozó dala, a mentalexperi érdekes keveréke számos zenei elemnek. Olyan hallgatni, mintha egy végtelen térben veszne el az ember, de mégis valamilyen konzekvens haladást írna le egy kevéssé konzekvens görbén.
Ahogyan az alkotó a hozzánk eljuttatott közleményben mesél daláról, a zenei káoszt a belső zűrzavarral hozza párhuzamba. Az alkotásban megéli legbelső énjének ziláltságát, a pánikot, majd a megkönnyebbülést. Hallgatóként kicsit olyan, mintha egy űreposz katartikus pillanatát írná le, ahol a kiszolgáltatottság és a grandiózus végtelen keveredik.
AZL első dala kellően kísérleti ahhoz, hogy ne lehessen könnyen befogadni – pont annyira váljon ez kihívássá, mint egy másik ember teljes valóját magunkba szívni – de közben történetet ír le. Noha az előadó a káoszt szeretné átadni, a hangokban és effektekben leginkább az jelenik meg, hogy amikor őszintén magunkba nézünk,
A ZŰRZAVARON KERESZTÜL LÁTJUK MEG A BELSŐ RENDET, VALAMIT, AMIT HARMÓNIÁK ÉS DINAMIKAI ÍVEK URALNAK.
Az alkotó első szerzeménye, bár kísérleti és még valamelyest nyers, igazán ígéretes. Amennyiben ezt az experimentális, mégis öncélúságot nélkülöző vonalat viszi tovább – még ha ő belülről mást is érez hozzánk eljuttatott levele alapján –, különleges pontjává válhat az elektronikus zenei szcénának.
Kanye West új albumát nem szereti a Spotify
Kanye West botrányaiból soha sem elég, hiszen amikor azt gondolnánk, hogy kezdenek lenyugodni a kedélyek, újból lök valami olyat az egykori top selling rapper, ami valakinél kivágja a biztosítékot. Néhány nap leforgása alatt sikerült kiadnia új lemezét – ami csak korlátozottan jelenik meg –, valamint összebalhéznia a sötétség hercegével, Ozzy Osbourne-nal is.
A zenész-producer új albummal rukkolt elő Vultures címen, amiről szerettünk volna egy vaskos kritikát írni, hiszen több szempontból is formabontó. Egyrészt West nem adott ki nagylemezt a Donda óta, amely későbbi „folytatásával” egyetemben komolyan megosztotta a kritikusokat és a hallgatókat egyaránt, most azonban nem szólóban, hanem egy szuperduóban rukkolt elő friss zenével.
A formáció, amely a ¥$ névre hallgat, Ty Dolla Sign és Kanye West – vagy csak szimplán Ye – szerelemgyereke. Már egy-két dalt különféle felületeken el lehetett csípni, ezek érdekes ötleteket vetítettek elő, de kimondottan vártuk, hogy a friss lemezbe belemélyeszthessük a fogunkat. Azonban jött a feketeleves.
Egy generáció hangjává vált, amibe belefér a Székelykapu és a Zárka is
Az ember abból farag rímet, amiből tud, ami az életének a veleje, ami az övé, amit jobban ismer bárkinél – minden más csak klimpírozás a szavakkal. Itthon fel-feltűnt időnként néhány olyan rapper, aki azt a tobzódó nyomort feszegeti, ami körülvesz bennünket. Olyanból azonban már kevesebb akad, aki ezt párhuzamba állítja a belső nyomorral – nem közhelyes módon –, és mindkettőben megmutatja, meddig lehet elsüllyedni.
Megjelent Szirmai Marcell, alias Pogány Induló új lemeze, amelynek szimplán annyi a címe: Vagy Mindent Vagy Semmit. Rappelni lehet érzelemből, értelemből, technikából és stílusból is, de az ágazat – talán túlzás nélkül – aranykorának kezdete, a Death Row Records óta tudjuk, hogy igazán egy dolog számít. Teljes testtel, elmével és hévvel mögéállni valaminek, ami azonos velünk, amit igazmód tudunk közölni, amivel átszakítunk bármilyen falat, állítsa azt az élet, a család, a banda vagy a társadalom.
Pogány Induló új lemezének központi témája az egyén, amit minden szemszögből megrángat a rapper.
Félreértés ne essék, nem az egón van a hangsúly, hanem azon, ahogy az élet különféle aspektusai hatnak ránk, ahogy a környezetünk mozgatja az önmagunkról alkotott képet. Ezt tépi darabokra, új lemeze pedig kaput nyithat egy friss, mai, mégis a gyökerekhez kötődő, erőteljes magyar rapnek, ami kinő az underground sötét színpadairól, és felépít egy olyan közeget, amire generációnként talán ha egy példa akad.
Visszatért és sokkolt a fiatal TikTok-sztár
Új dallal jelentkezett JXDN, azaz Jaden Hossler, a Z generáció körében népszerű előadó. A When the Music Stops a fiatal zenész második nagylemezének előfutára.
A TikTokon 9,1 millió követővel rendelkező srác 2020 óta megállás nélkül adja ki dalait. A Blink-182 dobosa, Travis Barker rögtön az első single-je után szerződtette saját kiadójához, a DTA Recordshoz, így a fiú már karrierje elején lehetőséget kapott a fejlődésre. Amellett, hogy debütalbumán rögtön egy Machine Gun Kelly feattel nyitott, a rap és pop-punk szcénában is aktívan jelen lévő MGK turnéjának több állomásán melegítette be a közönséget.
A friss anyag, a When the Music Stops akusztikus alkotás, súlyos mondanivalóval. Hossler mindig is nyíltan beszélt a mentális egészségével kapcsolatos problémáiról, két öngyilkossági kísérletéről, amik zenei karrierjének kezdetéhez vezették, valamint drogproblémájáról, és rövidebb elvonókúráiról is. Ezek a meghatározó élmények inspirálták az új single-t is.
A megjelenés dátuma nem véletlen, 2024. 02. 08. az előadó 23. születésnapja, ami fontos fordulópont számára, hiszen nehéz életszakaszból lábalt ki.
Életem zenéje végre újra szólni kezdett, és alig várom, hogy mindenkinek megmutathassam, hogyan is szól
– fogalmazott a fiatal tehetség, a Magneoton közleményében.
Hossler nyárra kitűzött albuma is a DTA Records gondozásában érkezik majd, az énekes művészi döntéseiben pedig továbbra is Travis Barker teljes támogatását élvezi. Az új track producerei maga Barker és Brian Lee voltak –
utóbbi olyan előadók dalainak készítésében vett részt korábban, mint Lady Gaga, Post Malone és Camilla Cabello.
Jógik, nácik, tolvajok, vagy középosztálybeli művészek?
A Kula Shaker hetedik, pszichedelikus prédikációkkal teli stúdióalbuma, a Natural Magick maga a boolywoodi britpopesküvő, amit egy technicolor indiai musicalen nézhetünk végig. Aki azt hiszi, hogy a rózsaszín és sárga színekben játszó vinylkorong üzeneteit akkor értheti meg, ha az Ortofon lemeztűjét lecseréli egy kihegyezett füstölő szárára, az téved. És nincs az a varázstükör sem, amit a forgó lemez mellé téve megpillanthatnánk négy elefánt ormányát, amik szvasztikát formáznának, vagy éppen egy elveszett Kipling-regény címlapját. Kétségtelen, hogy a Kula Shaker ellenkultúrákban gyökerező, George Harrison-féle India-mániája kicsit olyan, mintha egy Austin Powers „Beatles a jóginál” című kimaradt jelenete lenne negyven percben lezenélve. Kicsit bonyolult?
Lélektől lélekig
Szerencsére a zene nem az, amiket hallunk, azok csak jól megírt, villanyorgonára és The Kinks-féle ősrockra komponált, hipnotikus rave-mantrák. Maga a kazetta (mert az album kazetta formátumban is megjelent), világoskék színű, ami meglepően jól passzol a kiadvány tasakjának sárga és pink színvilágához. A Natural Magick a 2022-es 1st Congregational Church Of Eternal Love And Free Hugs folytatása, és ennél is örömtelibb, hogy visszatért Jay Darlington billentyűs, vagyis 1998 óta először játszik újra együtt az eredeti felállás. És persze feltehetnénk azt a kérdést is, hogy mi, magyarok miért maradtunk ki a Kula Shaker-féle spirituális happeningekből, nekünk miért nincs meg úgy a zenekar, ahogy a briteknek?
Síva vigad
Talán azért, mert a zenekar vezetője, Crispian Mills még a második albumuk megjelenése előtt tett néhány meggondolatlan kijelentést a horogkereszt ősi indiai kultúrában gyökerező misztikus hatásáról, amit, ahogy kell, azonnal félreértett a brit sajtó, és sokan el is fordultak a zenekartól. Mills hiába kért bocsánatot, és látta be, hogy a horogkereszt reménytelenül a nácizmushoz kötődik, hiába ítélte el a szélsőjobboldali ideológiát, hiába tette hozzá, hogy megveti az antiszemitákat, már csak azért is, mert a nagyanyja is zsidó, hiába állt ki a béke, a szeretet, a nagylelkűség mellett, az ügy megtörte a zenekar lendületét, és mivel hetente tucatnyi új zenekart kellett bemutatni a New Musical Expressben, a Kula Shakerre – legalábbis a kontinensen – kevesebb fény jutott.
Aki sokat nézett tévét, túl gyorsan nőtt fel
David Byrne arról fantáziál a Dream Operator című Talking Heads-dalban, hogy minden álomnak van neve, és a nevek visszaidézik, elmesélik az álmokat. De szerinte az is lehet, hogy mi, hallgatók csak álmodjuk ezt a dalt, és hogy mi vagyunk az álom üzemeltetői.
Viszont, ha felébredünk, akár el is mehetünk egy lemezboltba, és megvehetjük felújított hanggal, meggypiros vinylkorongon az 1986-os keltezésű, True Stories című Talking Heads-albumot, amelyen megtalálható az előbb idézett Dream Operator című, fájdalmasan szép dal, és még olyan kapitális slágerek is, mint a Love for Sale, a Wild Wild Life vagy a Radio Head. Utóbbiról nevezte el magát minden idők egyik legjobb indie-rock zenekara, a Radiohead is.
Beszélni nehéz
Persze a Dream Operator félrevisz, mert a True Stories nem zenés álomfejtés, hanem nagyon is igaz történetekre épülő projekt, amely nemcsak album, hanem film is. Az album a fogyasztói világ kritikája, maga a film is többek között bulvárlapokból szemlézett sztorikra épül. Ebben a világban mindenki teszi a dolgát, dolgozik a gyárban, vásárol a plázában, majd leülnek a tévé elé.
A filmben a legtöbb dalt a színészek éneklik, az albumon azonban Byrne hangját halljuk. A True Stories persze igazi Talking Heads-sorlemez. Az album alapbölcsessége – a fogyasztói társadalomban az áruk helyettesítik a lelki kielégülést – még a popban sem új ráeszmélés, hiszen a The Rolling Stones már a Satisfactionnel ráfordult erre az üzenetre.
Az igazat mondd!
Viszont a Talking Heads felépített a fogyasztáskritikára egy következetes koncepciót, játékfilmet gyártott hozzá, Byrne rendezésében. A Love for Sale például tele van reklámokból idézett szlogenekkel, használati utasításokkal: Nyomd meg a gombomat. A pirítós felugrik.
Szerencsére a zene nem ilyen egyszerű. Néhány dal puritánabb, poposabb, mint a Little Creatures (1985) felvételei, ugyanakkor mégis burjánzóan gazdag a zenés szövete. Inkább azt mondhatnánk, hogy a True Stories az életmű szintetizáló gyűjteménye, a Wild Wild Life beidézheti például az 1977-es Pulled Upot, míg a Dream Operator a szintén az első lemezen megtalálható Happy Dayt. A korong annak ellenére is a Talking Heads egyik legemlékezetesebb albuma, hogy Byrne megbánta, hogy a projekt szponzorainak nyomására a saját énekhangjával adta ki.
Szemtanúja volt, ahogy testvére életét veszítette egy sziklaomlásban
„Száműzzél most minden egyéb gondolatot. Hagyd, hogy környezeted, a világ semmivé váljék. Legjobb, ha becsukod az ajtót” – olvashatjuk Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című regényének első oldalán. De mi köze van ennek a The Coral egykori gitárosához, Bill Ryder-Joneshoz?
Nos, a Royal Liverpool Philharmonic közreműködésével készült If című, 2011-es bemutatkozó szólólemeze egy képzeletbeli filmzenealbum volt, amit Calvino kulcsregénye ihletett. Amikor Ryder-Jones Iechyd Da című új albumát hallgatjuk, akkor sem kell mást tennünk, mint hagyni, hogy a világ semmivé váljék. Már csak azért is, mert a szelíd szellemességgel elkészített kamara-pop album a végén úgyis összeáll egy képpé.
Ha egy téli éjszakán egy zenész
Ahogy beköszön Calvino a Ha egy téli éjszakán egy utazóban, és ellát mindenféle tanáccsal, úgy köszön be Ryder-Jones is, hiszen már maga a lemez címe is üdvözlés. A Iechyd Da walesi nyelven annyit tesz: Jó egészséget! Ezt felfoghatnánk ironikusan, hiszen az album egyben a mentális betegségek térképe, de higgyünk az optimizmusban, a reményben, még ha a lemez a remény igen sajátos változata is.
Higgyünk a csodákban, ahogy a Ryder-Jones is.
A Iechyd Da akusztikus esztétikája percek alatt elvarázsolja a hallgatóját, a legreményteljesebb dolog, amit a The Coral egykori társalapító gitárosa valaha is csinált, miközben minden pátosz, derű és dagályos vonós hangszerelés mögött ott van a napsütötte melankólia is.
Erőt, egészséget!
Neki sem volt könnyű, gyerekkorában szemtanúja volt annak, hogy idősebb testvére életét veszítette egy sziklaomlásban. Ryder-Jones a 2015-ös, szívszorítóan szép Daniel című dalában énekelte meg a tragédiát (Daniel az óceánhoz tartozik / Egy csepp az óceánban... Egy, a millió tragédia közül). Ezt a veszteséget máig nem tudta feldolgozni, ahogy a tüneményes, vintage-pop The Coral sikereit sem.
A depressziója és a pánikrohamai miatt akkor hagyta ott zenekarát, amikor az öt top 10-es albummal és a Mercury-jelöléssel abszolút a csúcson volt. Ryder-Jonest inkább nyomasztotta, mintsem motiválta a siker, jobban érdekelték a vonós hangszerelés lehetőségei, mint a tévés show-kban való szereplések, így aztán a magányos alkotói létet választotta.
Addig áztak a forró vízben, amíg kifolyt belőlük valami művészi
A súlyos elmék, túllépve súlyos szokásaikon, ezúttal valami igazán könnyedet hoztak el a közönség számára. Minden rossz szóvicctől függetlenül a Heavy Brains új albuma, a Tanult módszerek igazán érdekes, slágeres, lendületes lemez, amely bizonyos pontokon olyan előadók zeneiségét keveri, mint a Wellhello, vagy a korai Edda Művek. Furán hangzik, ugye?
Talán az is, de a végeredmény annyira a legjavát használja minden irányzatnak, hogy nem érheti szó a ház elejét. Katyvasz helyett igényes hibridet kapunk, amelynek a középpontjában – eddigi kiadványaiknál is százszor erősebben – a szintipop áll, amelyet alternatív zenei elemekkel és itt-ott dögös rockmuzsikával fűszereztek.
Az Öröm a zene!-nyertes banda nagy durranásokra készül idén,
amelyek közül a megjelent lemez csupán az első. Az ország számos pontján bukkannak fel, érdekes előadókkal lépnek majd egy színpadra, és ez csupán az, amiről előre beszámoltak. Hogy miként jön ehhez a forró víz? Mindjárt mondjuk!
Az öreg punkok elemes robotnőkkel szexelnek
A „Saviors” című új Green Day-album borítóján a 15 éves Paul Kennedyt látjuk 1978-ban, a nyugat-belfasti zavargás idején, amikor is egy égő autó mellett állva követ készül dobni az angol rendfenntartókra. A már hatvan pluszos Kennedy nemrég azt nyilatkozta a irishcentral.com-nak, hogy az unokahúga említette neki, hogy híres lett, mert rajta van egy lemez borítóján, de mint kiderült, sosem hallott a Green Dayről. Meghallgatta néhány dalukat, és csak ennyi mondott róla: punkzene, jó. Annak jártunk utána, hogy tényleg punk zenét hallunk-e, és hogy tényleg jó-e.
Napok romjai
Paul Kennedy a hetvenes évek végén főleg a The Jamet bírta, amit nem hallunk ki a Londonban és Los Angelesben felvett albumból, viszont minden mást igen. Például az Oasist (Goodnight Adeline), a Pixiest (Bobby Sox), a Beach Boyst (Corvette Summer). Jogos a kérdés: tartalmaz-e az album nyomokban punkot? Talán némi Ramonest, de ez is elhanyagolható. Ennél fontosabb, hogy a zenekar nem győzi hangsúlyozni: a „Saviors” az 1994-es Dookie és a 2004-es American Idiot folytatása, a trilógia záródarabja. De hol vannak már a Dookie kamaszpanaszai vagy az American Idiot politikusokat szőnyegre állító bírósági thrillere? Megtudhatjuk ugyanakkor, hogy ma már mindenki alszik, de senki sem álmodik (Saviors), és Amstrong egy elemmel működő robotnővel szeretkezik (Living in the ’20s).
Jönnek a mentők
Ha nagyon akarjuk, belemagyarázhatjuk azt is, hogy a címben („Saviors”) látható macskaköröm utal Bowie 1977-es, „Heroes” című legendás albumára is, ahol idézőjelként értelmezhetőek maguk a „hősök”, ahogy szintén némi iróniával kell kezelnünk a „megmentőket” is. A Green Day ezúttal is sokat markol, miközben bőven elég lenne, ha Billie Joe Armstrong úgy tartaná a kezét, hogy lefogjon egy e-mollt vagy egy A-dúrt. Nem ez az első, „vissza az alapokhoz” szlogennel eladott Green Day-lemez, a 2016-os Revolution Radiót is így reklámozták. Most a kerek évfordulók, a 30 éves Dookie és a 20 éves American Idiot kapcsán térünk vissza a gyökerekhez.
A fiúk bármit bevennének, hogy érezzenek valamit
Magányos tinédzser voltam, rózsaszín szegfűvel, kisteherautóval – meséli Don McLean 1971-es American Pie című nagy nemzeti tablójában, és erre a dalra utal a The Vaccines Pick-Up Full of Pink Carnations című új albumának címe is. Persze az egész sokkal nagyobb szőttes, hiszen maga az American Pie is utalások hálózatából áll, a rózsaszín szegfű motívuma eredetileg Marty Robbins A White Sport Coat (and a Pink Carnation) című 1957 countrydalában bukkan fel. A nyugat-londoni The Vaccines szerzeményei azonban közel sem olyan bonyolultak, mint a 8 perc 42 másodperces American Pie, hiszen jórészt a volt barátnőkkel megesett sztorikat taglalják, így legalább nem kell megfejteni semmit.
A nap, amikor a zene meghalt
A The Vaccines épphogy csak karcolja mindazt, amiről az American Pie valójában szól. A londoni srácok nem foglalkoznak például a társadalom mély kulturális változásaival vagy a rock and roll ártatlanságának elvesztésével. A The Vaccines komoly terheléses támadást kapott, hiszen a zenekart elhagyta két meghatározó tagjuk. Először 2016-ban Pete Robertson dobos, és tavaly tavasszal Freddie Cowan társalapító gitáros, mégis úgy tűnik, a zenekar erősebb, mint valaha. Ennyiben talán mégsem véletlenül idézik meg az American Pie-t, hiszen annak leghíresebb sora, a nap, amikor a zene meghalt utalhat a távozó zenésztársakra. (Don McLean dala eredetileg azt az 1959-es repülőgép-szerencsétlenséget idézi meg, amelyben életüket vesztették a klasszikus rock and roll sztárjai, Buddy Holly, The Big Bopper és Ritchie Valens.)
Süti, nem süti
Maradjunk annyiban, hogy az American Pie afféle kiábrándulás a nagy generációs illúziókból és az amerikai álomból, és ez a maga kedvesen naiv módján áll a The Vaccines új lemezére is. Amikor 2011-ben megjelent a What Did You Expect From the Vaccines? című bemutatkozó albumuk, mindenki azt várta tőlük, hogy megmentik a gitárcentrikus indie-popot, és generációs kapaszkodót adnak azoknak, akik épp feloldódni készültek az EDM és laptop hiphop semmitmondásában. A mentőakció csak részben sikerült nekik. Igaz, hogy a debütáló albumuk az Egyesült Királyság legkelendőbb bemutatkozó lemeze lett 2011-ben, és mind az öt albumuk a top 5-ben nyitott; de hiába adtak el több mint kétmillió albumot, a 2010-es évek megváltozott zenei klímája miatt a The Vaccines inkább brit jelenség maradt.
A kőkemény télbe beköszön a hűvös őszi hangulat
Hűvös, őszi hangulattal jelentkezik új lemezén a Magashegyi Underground. Mostani albumuk az első nagyobb hangvételű kiadvány a 2020-as Titkos életem óta. Noha a lemezen elsősorban a drámai, letargikus pillanatok dominálnak, néha azért megjelenik a „napfény” egy-egy dalban, ami érdekes érzelmi hullámzást ad a korongnak.
Az új lemez kapcsán feltettük kérdéseinket a zenekar énekesnőjének, Bocskor Bíborkának arról, miként látja a csapat és általában az underground zene jelenét és jövőjét; honnan inspirálódtak a dalok, miket érez a lemez legnagyobb erősségének vagy épp gyengeségének.
Véget ért egy korszak, visszavonul Ozzy Osbourne
A bejelentés hivatalos, a sötétség hercege nem turnézik többé. Felesége, Sharon Osbourne erősítette meg a hírt. A Far Out Magazin értesülései szerint erre Ozzy Osbourne egészségügyi állapota miatt kerül sor. Noha hangja még nem ment tönkre, a Parkinson-kór, amiben szenved, ellehetetleníti, hogy ismét hosszabb útra keljen.
A hangja továbbra is teljesen rendben van. Valamint folyamatosan énekórákat vesz szabadidejében. Még ha nem is szereti valaki a zenéjét, nem lehet nem szeretni Ozzyt
– fogalmazott felesége.
Sharon Osbourne ennek ellenére azt is elmondta, rocksztár férje nem hagyja búcsú nélkül rajongóit, ezért két utolsó koncertet még terveznek. Ennek a részleteiről is mesélt.
Az idegenek a tévé képernyőjén át másznak az agyunkba
Amikor a Ponyvaregény egyik jelenetében Jules (Samuel L. Jackson) és Vincent Vega (John Travolta) vizitel az albérletező srácoknál, Jules megkéri a „tépett hajút”, mesélje el, hogy hová dugták az árut. Az eredetiben Flock of Seagullsnek nevezi, ami utalás az A Flock of Seagulls zenekar énekesének, Mike Score-nak a hülye frizurájára.
A „tépett hajút” gyorsan kivégzi Jules, és majdnem ilyen gyorsan ért véget a liverpooli szinti-rock banda karrierje is. Pedig az 1982-es bemutatkozó albumuk a new wave-es poszt-punk zsáner egyik legjobban sikerült mutatványa. És most megjelent az album remasztizált, úgynevezett „transparent orange vinyl” formátumban, azaz átlátszó, narancsos korongon, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok.
Sirálysziget
A lemez része a magyar popkultúrának is, a Magyar Televízió 1985-ben több reklámszpotban is népszerűsítette a Planetárium Lézerszínházát, és ehhez az A Flock of Seagulls Messages és az I Ran dalait használta fel, és még az sem biztos, hogy fizettek érte jogdíjat. Ha a reklámok könyörtelenül erős rotációjára gondolunk, talán azt is kijelenthetjük, hogy bizonyos fénytörésben az A Flock of Seagulls volt a legnépszerűbb brit újhullámos banda Magyarországon,
kár, hogy erről senki nem tudott.
Igen, a magyar popnak vannak különös rejtekútjai, például az United Balls Pogo In Togo című ska ritmikájú klipjét elég volt csak egyszer leadnia Juhász Elődnek a Zenebutikban, hogy aztán a Neoton átdolgozásában felkerüljön a Top Hits '83 című válogatásra, közvetlenül a Sandokan főcímdala mellé.
Az ész a fontos, nem a haj
Az A Flock of Seagulls sokak számára afféle ahaélmény, hogy tényleg, ismerős az a néhány taktus a napfényes nyolcvanas évek közepéről. Miközben a zenekar megérdemli, hogy elidőzzünk a bemutatkozó albumuknál, ami annyira proto new wave, annyira a kor hangja, hogy bizonyára feltűnik majd egy netflixes krimi főcímében is.
Az 1982 áprilisában megjelent lemezen hallhatunk öt zseniális new wave felvételt (Modern Love Is Automatic, Messages, I Ran, Space Age Love Song, You Can Run), és fel is soroltuk a teljes A oldalt. A B oldal erőssége a kislemezsláger Telecommunication, illetve a D.N.A. című instrumentális dal, utóbbiért 1983-ban Grammy-díjat kaptak. A D.N.A. majdnem olyan önmagán túlmutató, emblematikus megszólalás, mint a New Order Blue Monday című ikonikus felvétele.
Megjelent Justin Timblerlake legújabb dala
Azt nem mondhatjuk, hogy a sztár csak ül marylandi villájában, és nem csinál semmit, hiszen tavaly került a mozikba a Hidegvér című filmje, szinkronhang volt a Trollok: Együtt a banda produkcióban. Valójában zeneileg sem pihent, 2023 őszén újra összeálltak az NSYNC-kel, majd kiadták a Better Place című dalukat, és Las Vegasban is adott koncertet.
Ez mind örvendetes, ám producerével, Timbalanddel már jó ideje ígérik Justin Timberlake új albumát, de eddig erről semmi érdemleges nem látott napvilágot.
Egészen január 19-ig, amikor is a 42 éves sztár a szülővárosában, Memphisben adott koncertet. Már maga a fellépés ténye is kuriózum volt, mert ahogyan a One Night Only cím jelezte is, a show-t egyszeri alkalommal lehetett megnézni.
Hozott is ajándékot, meg nem is?
Ahogyan azt a Variety is megírta, mielőtt kinyitották volna a helyszín – az Orpheum Theater – kapuit, Timberlake feltöltött egy 30 másodperces beharangozót a közösségi oldalaira, amin egyébként nem ő énekel, hanem barátja, Benicio del Toro beszél.
A 24 órán elérhető történetében egy másik furcsaság is felfedezhető. Kis cédulákat tesz az asztalra: az elsőn egy dátum van (01. 27.), a másodikon Dakota Johnson neve, a harmadikon csak ennyi: én (me). Nos, a jelek alighanem a Jimmy FallonShow-ra utalnak, de ez majd kiderül.
Talán valóban lesz album is
Justin Timberlake kétségkívül ért a figyelem fenntartásához, de azért a zenében is adott valamit azoknak, a kik ott voltak az Orpheumban.
Mégpedig az új album – Everything I Thought It Was – első kislemezét, a Selfisht. Ezt teljes terjedelmében élvezhette a közönség, míg az All I Need Is My Moment című dalból csak egy rövid részletet kaptak.
Just Timberlake sings “Selfish” LIVE for the first time. pic.twitter.com/gS54uHL24Q
— Shannon Sweeney (@ShannonBSweeney) January 20, 2024
A koncerten részt vett Chris Kirkpatrick is az NSYNC-ből, de a legfontosabb néző mégis Justin édesanyja volt, akinek január 20-i születésnapja apropóján minden rajongó együtt énekelte kedvencével a Happy Birthdayt.
Működik a varázslat, érezni a finom, fűszeres letargiáját
Színészlemezeknek is megvan az életciklusuk, van, amelyik addig forog a lejátszókon, hogy körbeteker egy korszakot, és onnan már a lemez tárolja a hívószavakat. Aztán vannak olyan remek színészalbumok, amelyek úgy tűnnek el, mint a félházas előadások, amelyeket a huszadik este után az igazgató úgy vesz le, mint egy lemezt. Nincs mese, az etalon színészalbum Udvaros Dorottya Átutazója, amely valami olyan helyett született meg, ami hosszú időre eltűnt az országból.
Ez volt az elegancia.
Szükségünk volt tehát egy dívára, aki ezt értelmezni tudta, egy alternatív Karádyra, mert díva kell. Honty vagy más, de kell. Nem voltak igazi, elérhetetlen underground díváink, de aztán jött Udvaros Dorottya, és tökéletesen eljátszotta a szerepet.
Tízes számkör
A színészlemezek most is hiányokat fednek el, ahogy Für Anikó vagány, könnyed indie-popos albuma is, a Für For Ten. A lemez olyan hangot szólaltat meg a honi popban, ami nálunk sosem volt igazán népszerű, amit Heather Nova és KT Tunstall fejlesztett tökélyre, de említhetnénk meredekebb megszólalásokat is, Fiona Apple-t vagy Regina Spectort például.
Lehet, hogy vannak olyan huszonéves előadók, akik a klipjeikben úgy tudnak keresztülmenni a nyikorgó parkettás nappalin a bezuhanó nap fényében, apu kinyúlt pulcsijában, pirosra festett körmökkel, ahogy kell. Vagy a tíz évvel idősebb pasijuk fehér ingében úgy isszák a kévét, ahogy azt Roman Polanski elképzelte, amikor először megpillantotta Sharon Tate-et. Ez a zsáner sosem volt meg itthon.
Mi jut eszedbe az énekesnőről?
Für Anikónak viszont elhisszük, hogy gőzölgő kávéja mellől előkap egy csehszlovák dobozgitárt, és megzenésíti barátaival, Hrutka Róberttel, Jamie Winchesterrel és Fekete Györggyel a 2020-as éveket. Új albumán nincs semmi póz, mesterkéltség, kábítás, és pont az benne a jó, hogy olyan természetes és közvetlen, mintha nem színészlemez lenne, hanem egy megzenésített podcast, amelyben az életéről, a gondolatairól vall. És az sem baj, hogy a közreműködőkről nem zenekar, hanem alkalmi színtársulat jut eszünkbe, mert hiába vannak itt fickós blues-ok, lendületes hard rock kíséretek, a rock and roll csak keret, egy forma, amivel Für Anikó ezúttal is ügyesen játszik.
Tört arannyal teli Gucci táskák és Covid-oltástól megduzzadt herék
„Még mindig királynő vagyok, a Chanel táskák még mindig lengenek” – mondja Nicki Minaj Barbie Dangerous című raphadüzenetében, és a szakma íratlan szabályai szerint beszól mindenkinek, aki kétségbe vonná a jogát az uralkodáshoz.
De nézzük, mit hozott ezekben a bizonyos Chanel táskákban? Nos, a Pink Friday 2 című új albumát, amely a 2018-as, önmagát megkoronázó Queent követi. A Pink Friday 2 természetesen folytatása a művésznő 2010-es Pink Friday-ének. Ha valami második rész, az biztosra akar menni, ráül a brandértékű sikerre, de arról is árulkodik, hogy az alkotó nem bízott magában teljesen. És van némi feszültség is abban, hogy azt mondja Minaj a konkurenciáról: „nem veszélyeztetnek a gyenge ribancok”, mégis a legsikeresebb albumának címe mögé bújik.
Ha jön a péntek
A Pink Friday című lemezzel 13 éve Minaj azonnal az első ligába került, és sikerült is tartania a pozícióját, miközben anya lett és elvesztette édesapját. Persze ettől még megy a kötelező rongyrázás, a dalokban a művésznő annyi luxusmárkát sorol fel, mint Bret Easton Ellis az összes regényében, szóval egyszerre szeretne utat mutatni a „csajsziknak”, de közben a lemez nem más, mint egy éves vagyonnyilatkozat.
A nyitódal, az Are You Gone Already Billie Eilish 2018-as When the Party's Overjének mintájával indul, de a 41 éves művésznő nem Ellis korosztályát szólítja meg. A dalban elsiratja édesapját, akinek nem volt lehetősége megismerni az unokáját, mert halálos közlekedési balesetet szenvedett.
Nőerőmű
Az album tehát érett, felnőtt munka, talán a hetven percével hosszabb is a kelleténél, de Minaj ügyesen hozza a tőle már megszokott karaktereket, identitásokat, talán csak a létszám feletti hangminta lehet zavaró. Könnyen felismerhető a Red Ruby Da Sleeze-ben a Lumidee Never Leave You (Uh Oooh, Uh Oooh) című 2003-as slágere, de a Pink Friday Girlsbe pimaszul ott fodrozódik Cyndi Lauper klasszikus diszkóslágere, a Girls Just Want to Have Fun. Hosszan sorolhatnánk még a mintákat, ami kevésbé szerencsés attól az előadótól, aki énképe szerint a rap királynője. Persze a szemplingezés kötelező egészségügyi gyakorlat a hiphopban, no de ennyi?
Hónapokon át falakba ütköztek, majd kitört a vihar
Visszatért a lila hajú lány, és új történetekkel melengeti meg a hallgatóság szívét. A Herself legújabb albuma a Vihar volt címet viseli, utalva az élet azon viharaira, amelyeken az elmúlt időszakban lendültek túl a zenekar tagjai.
A Bakos testvérek által indított banda sok átalakuláson esett át az elmúlt években, tagcseréken és zenei irányváltásokon egyaránt, mire első nagylemezük megjelent 2024. január 10-én. A csapat mára megtalálta azt az egyensúlyt, amely az élő hangszeres és az elektronikus alapok, eszközök között félúton van, amellyel a leginkább tudnak azonosulni zeneileg. Az együttes a saját stílusirányzatában különleges színfolt a magyar zenei palettán.
Noha korábban már jelentek meg előzetesen kiadványok – amelyek részét képezik a most debütált nagylemeznek –, számos vadonatúj dal is hallható, amelyek izgalmas alkotóelemei lesznek annak a zenei vegyületnek, amit egy Herself-koncerten szippanthat magába a hallgatóság. Hogy pontosan melyek ezek a dalok, azt rögtön mondjuk.
Jogi problémák miatt újra rögzítették ikonikus albumukat
Harmincéves a metál egyik monolitja, a Paradise Lost Icon című albuma, amely szándéknyilatkozat volt a goth-rock és a doom-metal összeházasítására, és akárhogy nézzük, az első goth-metál album. A zenekar szerette volna ezt méltóképpen megünnepelni, de mivel a Music For Nations kiadónál vannak az eredeti album jogai, és az alkotók azt akarták, hogy maguk rendelkezzenek a felvételek felett, felvették újra az anyagot, és ehhez a covert is újratervezték. Láttunk már ilyet, a nem annyira metál Taylor Swift is sorra rögzíti újra régi albumait, hogy legalább az új felvétel fölött maga gyakorolhassa a jogokat.
A Paradicsom meghódítása
A Paradise Lost a metál egyik legnagyobb hatású zenekara, az Icon 30 pedig impozáns felajánlás a rajongóknak. A beszerezhetetlen első kiadású vinylt most megkapják új felvételen, dinamikusabban, természetesebben, vastagabban, mégis az eredetivel szinte teljesen megegyező játékkal. Íme, egy kísérlet arra, hogy feltámasszák, új életet leheljenek a kultikus státuszú 1993-as albumba, amely mára már – valljuk be – kissé demószerűen szól. A zenekar is rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, nem beszélve az énekes, Nick Holmes hangjáról, amely mostanra képzett, markáns hang lett, és már cseppet sem akar hasonlítani James Hetfield orgánumára.
Sötét erő
A zenekar sosem volt a helyén, pedig a legtöbb metálzenekartól eltérően őket nem száműzte a tematikus magazinműsorokba a Music Television, klipjeik többször feltűntek Britney Spears után vagy Salt-N-Pepa előtt. Aztán kiderült: a goth-rock mégis kegyvesztett irányzat maradt, nem szerezte vissza a cool státuszát, miközben inspiráló ereje, hivatkozási alapja mindvégig megmaradt. A Paradise Lost akkor sem volt a helyén, amikor Magyarországon játszott. E sorok írója először a Fekete Lyukkal szimbiózisban működő Vörösmarty Művelődési Házban látta őket, a Sepultura előzenekaraként, még 1993-ban, az Icon megjelenése idején. Nem állt jól nekik a leszedált művház.
Vízre száll a léghajó, hogy felelevenítse, miért nem halt még ki a rockzene
Január 19-én ad koncertet az A38 hajón a Lead Zeppelin fennállásuk huszadik évfordulója alkalmából. Európa egyik legjelentősebb Led Zeppelin tribute zenekara anno 2003-ban állt össze az eredeti csapat híres gitárosa, Jimmy Page tiszteletére, aki rá következő év elején ünnepelte hatvanadik születésnapját.
A dupla jubileum idén sem marad el, mivel a csapat az A38 hajón tartja meg ünnepi koncertjét. A zenekar számos ismert zenésszel lépett már színpadra közösen, és ezúttal sem lesz ez másképp. Hogy pontosan kik lesznek az idei meglepetésvendégek, azt a zenekar hozzánk eljuttatott közleménye nem részletezi, de korábban olyan alkotók is megfordultak a banda fellépésein,
mint Mark Clarke, Horváth Zsolt, Rudán Joe vagy Póka Egon.
A 2017 óta változatlan, négytagú csapat – Sipeki Zoltán (gitár), Körmendi Roland (ének), Vörös Gábor (basszusgitár) és Gerdesits Ferenc (dob) – mindig igyekszik az anyazenekar legikonikusabb pillanatait felidézni, miközben olyan dalokat is listára tűznek, amelyek rég elfeledett gyöngyszemek, ráadásul idén egy különleges társzenekar is párosul hozzájuk.
A videójátékbeli koncertek jelenthetik a zeneipar jövőjét?
A Fortnite egy ingyenesen játszható online játék, amit az amerikai Epic Games cég fejlesztett és adott ki 2017-ben. A játékmenetben 100 játékos ejtőernyővel landol egy szigeten, ahol egymással kell versenyezniük a túlélésért. A népszerű kiadvány egy egyedi építési mechanizmussal is rendelkezik, amely lehetővé teszi a játékosoknak, hogy saját épületeket hozzanak létre a harcok során. Az Epic Games fejlesztése főleg a fiatalabb videójátékosok körében népszerű, leginkább azért, mert együttműködve, párokban és négyes csapatokban is lehet küzdeni a túlélésért a szigeten.
A Fortnite rendszeresen frissül új tartalmakkal és játékbeli eseményekkel. Decemberben az egyik ilyen esemény egy rövid „Eminem-koncert” volt. A Fortnite történelme során nem ez volt az első nagyszabású zenei esemény,
a virtuális színpadon olyan népszerű előadók léptek már fel animált formában, mint Travis Scott, Marshmello, Ariana Grande és J Balvin.
Mik azok a videójáték-koncertek?
A videójáték-koncert a videójátékok játszása közben nézhető esemény, egy játékmenethez kapcsolódó, azt kiegészítő funkció. Ezek a virtuális koncertek valójában nem is élő fellépések, csak az előadó dalainak stúdiófelvételeit játsszák le a rajongóknak egy előre lemodellezett színpadképpel és a zenész avatárjával.
Az élő élmény hiányát elsősorban a vizuális tartalom sokszínűségével, nagyszabásúságával és kreativitásával igyekeznek kárpótolni.
Emellett, mivel mégiscsak egy videójátékról van szó, az interakcióra – vagyis a játékélményre – is nagy hangsúlyt fektetnek a szervező-programozók. Az Eminem-koncert alatt például a ritmusra kellett nyomkodni a billentyűzet megfelelő gombjait, ezekkel lehetett pontot szerezni. Mostanában ezeket a koncerteket általában egy-egy játékon belüli esemény alkalmából hozza össze a játék mögött álló Epic Games fejlesztőcsapata. A legutóbbi is egy ilyen volt, a 11 perces eseményen 3 percre megjelent a 2000-es évek egyik legsikeresebb amerikai rappere pixelformátumban.
A számok azt mutatják, hogy elég nagy kereslet van a videójátékon belüli zenei eseményekre, ugyanis a 11 millió résztvevő ellenére sokan így se tudtak bejutni Eminem „élő” koncertjére. Egyébként a Fortnite fejlesztői azt tervezik, hogy a jövőben ott lehessen mindenki – és a mindenki alatt nemcsak azokat kell érteni, akik most lemaradtak, hanem akár azt is, hogy az egész világ becsatlakozhasson a virtuális fellépésekre.
Egyszer Eszter, másszor Kriszta, Magyarországon a Korn is tiszta
Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról,
küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t.
Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem járt közben kiadó, sem PR-os sem marketinges – legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbeli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:
- Audioshake,
- Imre Fia Imre,
- Liana.
Aki kitalálta a nyolcvanas éveket, és megölte a rádiósztárt
Lehet, hogy Trevor Horn találta ki a nyolcvanas éveket, de az is lehet, hogy csak megjósolta, mi fog történni majd abban az évtizedben. Például, hogy a videó megöli a rádiósztárt. Ez igaz lett, hiszen a nyolcvanas évek elején elindult Music Television végre is hajtotta a mestertervet.
És hogy beteljesüljön az 1979-es prófécia – amit Horn zenekara, a Buggles fogalmazott meg a Video Kill The Radio Starban – a Music Television e dal klipjével debütált 1981-ben.
Hogy Trevor Horn szólóalbuma, az Echoes: Ancient & Modern szól-e ekkorát, kétséges, de nem is ez a célja. Sokkal inkább a szoborállítás, amelyhez Horn elkészített egy kísérőprogramot, egy lemezt, amelyen megmutatja, hogy mit tud kezdeni a különböző zsánerű popdalokkal.
A jövő elkezdődött
Ezt csinálja 1980 óta, amikor is felesége, Jill Sinclair azt mondta neki: művészként másodosztályú lesz, de producerként lehet a világ legjobbja. Énekelt a Yesben (miután Jon Anderson és Rick Wakeman is távozott), és társalapítója volt az elektro-pop Art of Noise-nak. De a leginkább mindenki úgy emlékszik rá, mint akinek meghatározó szerepe volt a nyolcvanas évek elektronikus pophangzásának kialakításában.
Horn összerakott egy stúdiót, amelynek a lelke egy Roland TR-808 dobgép, egy Minimoog és egy Fairlight CMI digitális szintetizátor volt. Horn az utóbbi géppel ismerkedve felfedezte, hogy mire képes a digitális sampler, amivel óriási hatást gyakorolt a globális pop fejlődésére.
Trevor Hollywoodba megy
Producere volt az ABC 1982-es sikerlemezének, a The Lexicon of Love-nak, de ő készítette a Sex Pistols egykori menedzsere, Malcolm McLaren Duck Rock című albumát is, amelyen az első brit hiphopfelvétel, a Buffalo Gals hallható. (Ezt a számot idézi be Eminem a Without Me című slágerében.)
Majd Horn megalapította a ZTT lemezkiadót, és gyorsan leszerződtette a Frankie Goes to Hollywoodot. Összerakta debütáló albumukat, a Welcome to the Pleasuredome-ot, amelyről a Relax első lett a brit kislemezlistán, de aztán első lett a Two Tribes és aThe Power of Love is. Ő beszélte rá a Yest a „túl popos” Owner of a Lonely Heartra, amely végül első lett a Billboard Hot 100-as listáján.
Rovataink a Facebookon