A CineFix pontosan tudja, mi kell az embereknek karácsonykor: hát a Reszkessetek, betörők! Úgyhogy rengeteg egyéb videójuk után végre elkészítették mindenki kedvenc ünnepi filmjének nyolcbites, egy Commodore 64-es játék stílusában animált verzióját.

Az Időkép élő közvetítésén meg lehet nézni, hogy síelgetnek épp az eplényi sípályán (zárásig): 

Bizonyára önnel is előfordult már, hogy tudta, mi a helyes döntés, de a kötelességtudat erősebbnek bizonyult. Ehhez hasonló erkölcsi-logikai patthelyzettel szembesülhet az e-portfólió feltöltőfelületet kitöltő gyanútlan pedagógus is.

Ahhoz, hogy egy tanár feljebb léphessen a pedagógus-életpályamodell ranglétráján, mindenféle feltételeknek kell megfelelnie és próbákat kiállnia. Az egyik ilyen próbatétel a munkáját bemutató portfólió feltöltése az Oktatási Hivatal rendszerébe. Erről a rendszerről küldte ezt a remek képet egy tanár-olvasónk:

Töltött káposzta, csalamádé, nokedli, szilvásgombóc és így tovább, ezeket a dolgokkal etetett meg a Buzzfeed egy csomó olyan emberrel, aki még soha a büdös életben nem kóstolt magyar ételt. Azt nem mondom el, hogy ízlett nekik, mert arra itt ez a videó:

Balla Zoliról, azaz DJ-nevén Galactic Jacksonról még korábban készítettünk egy videót. A szinti- és italodisco-gyűjtő Zolit pedig most már el tudja küldeni a külföldi ismerőseinek is, ugyanis feltettük Youtube-ra, ráadásul angol feliratokkal. Egy jópofa boldogságpetárda az ünnepek előtt!

A hivatalos magyarázat szerint csupán magánjellegű találkozó történt Németh Sándor és Andy Vajna (és Habony Árpád) között a méregdrága Nobuban, politikáról szó sem volt, ahogy az ATV-ről sem – ahonnan nemrég még Kálmán Olga is elmenekült a HírTV-hez, ahol ráadásul jóval kevesebb fizetéssel is beéri.

Fotó: Juhász Péter / Facebook

De akkor vajon miről társaloghatott a Hit Gyülekezete vezetője és az ATV tulajdonosa Vajnával és Habonnyal? Miután megnéztem a vidamvasarnap.hu-n a "Németh Sándor válaszol"-rovatot, ez alapján számomra teljesen egyértelművé vált rögtön, hogy a luxusétteremben is nagyjából a következőkről prédikálhatott Németh a beszélgetőpartnereinek:

"Ha a munkához szükséges javak megszerzéséhez lopás társul, akkor a munka eredménye Isten részéről átokkal van sújtva. Nem érdemes lopással növelni a jövedelmet, hiszen Isten szerint törvényes keretek között kell dolgozni és bízni kell Istenben, hogy Ő az ember munkáját megáldja." (innen)

"Sem a cigarettának, sem az alkoholnak, vagy drogfüggőségnek nincs semmilyen haszna, csak kárt okoz, és pótcselekvés. Sok ember szabadult már meg közöttünk is ilyen jellegű függőségekből. Akik Istenhez fordulnak, azokat az Úr kész megszabadítani!" (innen)

"Elsősorban a férfiakat kell megszólítani, mert ha a férfiaknak nincs igényük a prostituáltakra, bordélyházakra, akkor a hölgyek nem választják ezt a foglalkozást. Mivel nagyon sok férfi – bibliai értelemben – illegális vágyakkal van tele, sok nő rájött, hogy ebben az iparágban könnyebb pénzt keresni, mint munkával. A férfiakat állandóan olyan befolyásokkal bombázzák, amik arra sarkallják őket, hogy ezen a területen Isten tökéletes akaratával szemben lázadók legyenek." (innen)

Két nappal karácsony előtt a legjobb dolog amit egy - profi - szörfös tehet: az ajándékokért kígyózó sorok helyett Castlerock mólóján várja, hogy tengerre szállhasson. Észak-Írországban most tökéletes szörfidő van, de péntek-szombatra a Barbara nevű vihar 90 km/órás széllökésekkel eléri a partokat.

Fotó: Charles McQuillan

80 éves korában elhunyt Moszkvában Sztálin unokája – írta a Ria Novosztyi. Jevgenyij Dzsugasvili Sztálin legidősebb fiának, Jakovnak a gyermeke volt, akivel a generalisszimusznak nem volt különösebben jó a viszonya. (Inkább nagyon rossz volt, ennél kisebb nézeteltérésekbe is könnyen bele lehetett halni.)

A II. világháborúban meghalt Jakovhoz kötődik az a legenda, amely szerint Sztálin azt mondta volna a német fogságban lévő fiáról, amikor felmerült, hogy Hitler megkaphatná a Sztálingrádnál fogságba esett von Paulust: közkatonát tábornagyra nem cserélünk. Ilyen jelenet egyébként valószínűleg nem volt, a csere lehetősége sosem merült fel, Jakov egy német táborban halt meg.

Az apa és a nagyapa közül Jevgenyij Dzsugasvili úgy tűnik, az utóbbit választotta (elvégre őt 17 éves koráig ismerte, az apját meg öt évesen látta utoljára), büszkén vállalta Sztálin unokájának szerepét, könyvet is írt "Papám Sztálin – Ő egy szent!" címmel.

2010-ben bírósághoz fordult nagyapja becsületének védelmében, azt kifogásolva, hogy az orosz parlament Sztálint a katyni mészárlás felelőseként nevezte meg. Abban az évben elbukott egy másik pert az Eho Moszkvi ellen is, amelynek egyik műsorvezetője kijelentette: Sztálin 12 éves gyermekek lelövését is jóváhagyta.

Dzsugasvili a légierő akadémiáján végzett mérnökként, oktatott, a hadseregből a Szovjetunió megszűnésekor szerelt le.

Egyik fia Grúziában él, aki 2003-ban politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban – akárcsak 1967-ben Sztálin lánya, aki két másik Sztálin-unokát is hátrahagyott a Szovjetunióban. Igaz, Szvetlana Allilujevával ellentétben Sztálin dédunokája két évvel később visszatért, jelenleg is dokumentumfilmes rendezőként dolgozik. És mellesleg egyik fia – Sztálin ükunokája – épp azt a nevet viseli, amit eredetileg Sztálin: Joszif Visszarionovics Dzsugasvili.

Az Országos Mentőszolgálat egyszerre felkavaró és megható történetet adott közzé a Facebook oldalán. Mint írják,

a héten bejelentés érkezett egy eszméletlen, fejsérülést szerzett férfiről, akit egy óbudai általános iskola előtt ért baleset. A szemtanúk elmondása szerint a beteg az unokájával játszott, amikor futás közben megbotlott, elesett és fejét a betonlépcsőbe ütötte. A helyszínen laikusok elkezdték a mellkaskompressziót, majd a kiérkező bajtásak átvették. 20 perc elteltével a beteg keringése visszatért, állapota stabilizálódott, további ellátásra pedig az egyik fővárosi kórházba szállították. Gratulálunk az M1/301-es Bázis Esetkocsin szolgálatot teljesítő Csorba Ákos mentőtiszt, Kulcsár Alex mentőápoló, Kallós Benjámin mentőgépkocsivezető bajtársunknak, és a laikusoknak, akik elkezdték az újraélesztést, nélkülük nem sikerült volna. Az ellátott betegnek jó egészséget kívánunk.

Mi is. Vigyázzanak magukra, és tanulják meg, hogy kell újraélesztést végezni:

„Megyesiről is két éve tudom, mekkora a baja, de nem vitt rá a lélek, hogy egyszer is leírjam egy mondatát. Így most se lesznek időpontok. Szóval egyre jobban fájt a lába, járt masszázsra, fizikoterápiára, ám mind rosszabb lett. Engem pedig elkezdett a frász kerülgetni, mert Bajor Iminél is így kezdődött, de nem mertem neki mondani, mivel udvarias vagyok, más szóval hülye. Aztán elérkezett a nap.” -búcsúzik a Hócipőben Farkasházy Tivadar Megyesi Gusztávtól.

Sokan vagyunk, akik Megyesi írásain szocializálódtunk. Én például Megyesi miatt olvastam sokáig a Hócipőt, az Élet és Irodalmat, aztán már nem. És most már bánom kicsit, ezért ezzel a poszttal igyekszem pótolni az elmaradtakat. Olvasson liberális lapokat is Ön!

Megyesi Gusztáv a hétvégén halt meg.

Panda és hóember küzdelme, minden egyes másodperc zseniális.

Alig mutatták be, máris nagyjából hatmillió díjat kapott a Kaliforniai álom (La La Land) című filmmusical Emma Stone-nal és Ryan Goslinggal, de az Oscar-díj legnagyobb esélyesének is tartják, ami nem csoda az amerikai filmkritikusok nyolc díja és a hét Golden Globe-jelölés után. De a Rostam Batmanglij nevű zenész, a Vampire Weekend egykori tagja, aki olyan filmekhez szerzett zenét, mint a Sráckor vagy a Csajok című sorozat egyik epizódja, rendesen felhúzta magát rajta.

Rostam szerint ugyanis a film egyáltalán nem annyira nyitott a társadalom sokszínűségére, mint az 2016-ban tanácsos lenne. Egy Twitter-bejegyzésében azt kifogásolta, hogy hiába játszódik a film a sokszínű Los Angelesben, egyetlen meleg szereplő sincs benne. Aztán tovább gondolkodott, és kijelentette, az is gáz, hogy az afro-amerikai szereplők maximum mellékszerepeket játszanak a filmben, sőt, a fekete zenész az a figura, aki kis túlzással maga felelős a jazz tönkretételéért. "A feketék találták fel a jazzt, de most egy fehér férfira van szükségünk, hogy megmentse/fenntartsa azt? Bocs, de ez a narratíva nekem nem jön be 2016-ban" - írta.

Lehet, hogy Rostam kicsit túlzásba vitte a dolgot, nem is lenne túl nehéz vitatkozni az állításaival, de az azért tényleg igaz - és erre a tavalyi, "túl fehér" Oscar-jelölések miatti botrány is rávilágított -, hogy ha nem is rasszista és nem is homofób, azért Hollywood számára az ember alapvetően fehér és hetero. (via Stereogum)

Az El Gordo Navidad, azaz a spanyol karácsonyi lottó arról híres, hogy sokan és sokat tudnak nyerni vele. Az idei sorsolás nyereményalapja 2,31 milliárd euró (cirka 720 milliárd forint), ehhez mérten óriási várakozás övezi az inkább tombolára hasonlító  (fix számokkal lehet szelvényt vásárolni) lottóhúzást, amit hagyományosan december 22-én, egy többórás élő showműsor keretében ejtenek meg. A részvétel a spanyol lakosság körében eléri a 98 százalékot, és pár éve már külföldről is lehet játszani interneten vásárolt szelvényekkel.

Fotó: Juan Medina

Remélhetőleg idén játszik az a sodetói férfi is, aki pár évvel ezelőtt egyedüliként maradt ki a korábban szegény falu összes többi lakója által elvitt mesés nyereményből.

Ahol nincs macska a háztartásban, ott könnyen nevetnek az olyan videókon, mint pl. a fenti. A rendkívül helyes cica végig remek műsort ad elő, de az utolsó pofozás mindent visz. 

De ha nem szeretné állandóan az összetört, elgurult, leeset díszeket, na meg a macskát szedegetni, ez lehet a megoldás:

Attól, még hogy valaki 400 kilométerrel a családja feje fölött tölti a decembert, még nyugodtan karácsonyozhat ugyanúgy, mint bárki más.

A Nemzetközi Űrállomás legújabb videóján három asztronauta, Shane Kimbrough, Peggy Whitson (NASA) és Thomas Pesquet (ESA) kíván boldog karácsonyt a bolygónak, és már csak a mikulássapka súlytalanságtól felfelé meredező bojtja miatt is érdemes megnézni:

Amellett, hogy az úrhajósok hosszan mutogatják, milyen előre csomagolt karácsonyi lakomával fogják meglepni magukat, egyikük arról is beszél, hogy az, hogy a magasból egyben látják az egész Földet, megerősíti bennük azt az elképzelést, hogy egy népként, békében kellene élnünk. Szép.

És persze a Mikulás is létezik.

Nem viccelek, pontosabban a Washington Postnak nyilatkozó bennfentesek nem viccelnek. Ők ugyanis egytől-egyig megerősítették, hogy John Bolton egykori ENSZ-nagykövet azért esett ki a külügyminiszter-jelöltek piksziséből, mert a leendő amerikai elnök nem tűri meg azokat az embereket a közvetlen környezetében, akiknek szakálluk vagy bajszuk van. A Post cikke egyébként arról szól, milyen nagy hangsúlyt helyez a showbizniszben edződött Trump kabinetjének kiválasztásánál a jó megjelenésre; beosztottjainak határozottnak, vezetői készségeket sugárzónak kell lennie, és a mikrofon előtt sem fagyhatnak le úgy, mint Tállai András.

John Bolton

Fotó: Drew Angerer

Ezek a kis semmi sztorik a legjobbak, ahol nem történnek hatalmas, látványos, megdöbbentő dolgok, csak egy hétköznapi gyorshajtós intézkedés, meg egy kis emberi gesztus:

Martin Folczyk rendőrtiszt megállította a Wisconsini Egyetem sietős diákját, megbüntette gyorshajtásért, aztán nem bírta nézni, ahogy a nyakkendővel szerencsétlenkedik. 

Egy ilyen címről a legtöbbeknek nyilván az jutna az eszébe, hogy Donald Trump máris fullba nyomja a nácit, de hiába azonosak (részben) a módszerek, most épp az ellenkezőjéről van szó. Arról a Black Lives Matter ("A feketék élete is számít") mozgalomról, amely leginkább az afro-amerikaiak elleni támadások és rendőri brutalitás miatt tiltakozik: a BLM egy New York-i ügynökséggel összefogva elindította a  BackingBlackBusiness.com-ot, egy olyan adatbázist, amellyel az afro-amerikaiak által üzemeltetett vállalkozások között lehet böngészni, hogy a vásárlók azzal is támogathassák a közösséget, hogy náluk vesznek ételt, italt, vagy ilyen cégekhez járnak szórakozni vagy wellnesselni. (via HuffPo)

Vademberek hajszája

Régi anekdota Sztálin beszélgetése Zsdanov elvtárssal, amikor a diktátor megkérdezte a kultúrpolitikust, ugyan mondja már el, hány film készül évente a Szovjetunióban. "Két-háromszáz", felelte Zsdanov. "És ebből mennyi a jó film?" "Csak olyan tíz, Sztálin elvtárs." "Hát akkor ezentúl csak azt a tízet gyártsák le!", találta ki a költségkímélő megoldást Sztálin.

Persze rossz az, aki rosszra gondol, és akinek ez jut eszébe arról, hogy a világ leghíresebb filmkritika-összegző oldala, a Rotten Tomatoes szerdán nyilvánosságra hozta, a 2016-ban bemutatott filmek hány százaléka volt igazán jó, azaz hány filmet értékeltek a kritikusok legalább 75%-osra. (A versenyben azok a széles körben vetített filmek vesznek részt, amelyeket legalább 80 kritikus értékelt, a kisebb bemutatók közül pedig azok, amelyeket legalább 40.)

A szám meglepően kicsi, vagy meglepően nagy, attól függ, honnan nézzük: idén a filmek 17,4 százaléka ért el ilyen jó eredményt, köztük több olyan film is, amelyet nálunk egyik forgalmazó sem tartott bemutatásra méltónak, például a csodálatos Vademberek hajszája, a Hell or High Water és a Neruda. (A hasonlóan jó, de itthon nem látható filmekről hamarosan az Indexen is olvashatnak.) De köztük van pár olyan bemutató is, amit Magyarországon jövőre mutatnak majd be, például A régi város (Manchester by the Sea) vagy a Moonlight. Itt látható a teljes lista.

A legjobb év egyébként 2011 volt a Rotten Tomatoes értékelése szerint. Akkor a filmek 18,3 százalékát tartották igazán jónak a kritiktusok.