Végre megtudhatták az adófizetők a pénzükből fenntartott Kossuth Rádióból, miről is szól az előválasztás. Ehhez a kormányközeli Médianéző David Attenborough-ját, Boros Bánk Leventét hívták segítségül:
"Kezd egy kicsit a dzsungelharcra emlékeztetni ez az ellenzéki összefogás" – az igazgató azonban gyorsan világossá tette, hogy nem az indákon sportosan átlibbenő izmos tarzanmauglikról van szó:
Hanem a "dzsungleharcon belül is az állatvilágról", "amikor a nagyvadakat próbálják az apró kis ragadózók legyőzni."
A nagyvad nem más, mint az MSZP, amely az elmúlt 30 vagy az elődjét is beleszámítva "az elmúlt 80 évben egy nagy mamutként volt jelen a politikai életben." – nagyvadnak nevezni az MSZP-t merész dolog, bár a mamutos hasonlattal talán elég életképtelen formációról van szó ahhoz, hogy elfogadható legyen a párhuzam.
Ez végül szerencsésnek is bizonyul, mert így az elemző az etológia terepén maradva megmagyarázhatta az ellenzék többi pártjának motivációit is:
A mamut körül ugyanis "kisebb sakálok vannak", "akik egy-egy falatot akarnak kimetszeni belőle."
Az MSZP-ért aggódó szakember szerint világossá vált az előválasztás tétje: a sakálok "az előválasztás keretében megpróbálják a nagy mamut jelöltjét legyőzni, ezzel gyengíteni a szocialista pártot. Arról szól, hogy hogyan tudják a korábbi erős pártot a földbe döngölni és valahogyan a koncon osztozni."
Szerencsére Boros helyrebillentette az MSZP-ről alkotott képet, nehogy a nagyvad szó ragadjon meg a hallgatókban:
Előválasztás a lehetőség erre. Összefogás, amit 8-9 évben mantrázta, ezt az MSZP mindig túlélte valahogy.
Az ellenzéki sakálok ugyanis ott állnak "a vélt, nem valós politikai mamut fölött".
Persze, a kis pártocskáknak, a "pártok nélküli kis indulóknak", mint Hadházy Ákos, Szél Bernadett – aki láthatóan "tévét csinálna, azért szokott ide bejárni" – nincs programjuk, csak az orbángyűlölet. Dehát "nehéz egy olyan kormánnyal és politikával szembemenni", "amely eredményeket tett le az asztalra" – összegzett az elemző.
