Pár hete nagyot szórakoztunk az Elfújja a szél pucér változatán, nemrég pedig újra jelentkezett az alkotó, most az R-Go Ballag a katonája kapott vicces/őszinte újraértelmezést. Az Elfújja a szél nekem jobban tetszett, de azért ezen is röhögtem.
Tout en haut. En équilibre.
— Festival de Cannes (@Festival_Cannes) 2019. április 15.
Agnès Varda sera le phare inspirant de la 72e édition du Festival de Cannes !
La Pointe courte © 1994 Agnès Varda et ses enfants - Montage & maquette : Flore Maquin.
Plus d'infos : https://t.co/pM0JNHuzV1
#Cannes2019 #AgnesVarda @RosalieVarda pic.twitter.com/IebjTUsFsB
Május 14. és 25. között rendezik meg az idei cannes-i filmfesztivált, aminek hétfőn mutatták be az új plakátját. Az idei poszteren a nemrég elhunyt Agnès Varda francia filmrendező látható, aki akkor éppen az első, La Pointe Courte című filmjét forgatja. A plakátot Flore Maquin készítette.
A müncheni műegyetemen (Technische Universität München) egy csapat megpróbálta adatelemzéssel kitalálni, hogy a Trónok harca most kezdődött utolsó évadában kinek milyen esélyei vannak a túlélésre. Nagyjából kétezer karaktert elemeztek egy rakás szempont szerint, figyelembe vették, hogy az egyes uralkodóházaknál milyenek a túlélési esélyek, életkorok és nemek szerint is vizsgálták a halálozásokat, a teljes módszerről erre lehet bővebben olvasni.
Olyanokat figyeltek meg például, hogy ha valaki Baratheon, akkor 5 százalékkal nagyobb eséllyel hal meg, mint bármelyik másik ház leszármazottja, míg a Lannister név 45 százalékkal növeli a túlélési esélyeket.
A kapott adatokat mesterséges intelligenciával elemeztették ki. A következő érdekességekre jutottak:
A legnagyobb eséllyel túléli az utolsó évadot:
A legnagyobb eséllyel nem éli túl az utolsó évadot:
Most, hogy elindult a nyolcadik évad, időről időre érdemes lesz visszanézni a gépi előrejelzés oldalára, hogy kiderüljön, mennyire tudja kiszámítani a sorozatírókat egy mesterséges intelligencia.
Szokták mondani, hogy Magyarország pornónagyhatalom, de nehéz felmérni az ilyen dolgokat, hogy mégis mennyire számít annak.
A Terrible Mapsen ismét remek térkép jelent meg, ezúttal magyar vonatkozású, merthogy az európai pornóiparról szól.
A térkép azt listázza, hogy egymillió főre mennyi pornósztár jut egy országban. Elég látványosan kirajzolódik Csehország és Magyarország dominanciája az európai pornópiacon.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Április 3-án szombaton, a Gyermekvasút 71. születésnapi rendezvényén felnyitották az ötven évvel ezelőtt a hűvösvölgyi végállomás épületébe falazott időkapszulát. A két alufóliával védett műanyag doboz néhány jelvényen és kitűzőn kívül leginkább borítékokat tartalmazott, bennük az 1969-es év akkori úttörőinek jövőbe szánt üzeneteivel. Néhány birtokunkba került levelet most közzéteszünk.
Az elsőből kiderül, hogy miért lesz egy csomó időnk majd szórakozásra, amit a vidámparkkal kiegészült Úttörőpalotában űzhetnénk, mint a ma úttörői:
Mozgójárdán indulunk majd a marsi nyaralásra:
Ennek a szegény úttörőcsapatnak a tagjai biztos rendkívül csalódottak lennének, ha látnák, mennyire érdekli a jelen pajtásait ugyanaz, amire ők lelkesen készültek:
Itt megnézhetik az eseményről készült videónkat:
Frissítés: Újabb hívást kaptunk, várnak minket szeretettel. Köszönjük!
Korábban írtuk:
Végre sajtótájékoztatót hirdetett az illetékes államtitkárság keddre a Hungary Helps programról, íme, így nézett ki a dolog az MTI eseményei között:
Ez az a program, amellyel messzi messzi országokba öntjük a közpénzt, például mexikói templomokra. Regisztráltam hát a tájékoztatóra, hogy megkérdezzük, miért, mennyit, és hasonlókat, de nem gondoltam, hogy e̶g̶y̶ ̶a̶b̶s̶z̶u̶r̶d̶ ̶s̶z̶í̶n̶j̶á̶t̶é̶k̶r̶a̶ ̶n̶e̶v̶e̶z̶e̶k̶ ̶b̶e̶ ̶v̶e̶l̶e̶ sajnos pont nem lesz szerencsém. Három óra múlva ugyanis felhívtak a Miniszterelnökségtől, hogy rossz hírük van (:DDD), a tájékoztató limitált létszámú, és már a regisztrációm előtt betelt. A sajtótájékoztató. Amit azért szerveznek, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük.
Aztán az MTI eseménytükörből is eltűnt a program. Hát, így megy mostanában a kormányzati tájékoztatás.
A magyar nevű, de ausztriai Locsmánd (Lutzmannsburg) már nem csak a világbajnok gyerekmedencékkel ellátott szállodájáról híres, hanem a napokban itt adták át a világ jelenlegi leghosszabb, VR-szemüveggel csúszható vízi csúszdáját. Több mint kétszáz méter hosszú cső, miközben fantasys, világűrös látvány elevenedik meg körülötted.
Az élmény elsőre nehezen emészthető, és pont annyira ijesztő, mint ahogy hangzik, de a csúszás után szinte képtelenség abbahagyni. Nekem mondjuk azért is muszáj volt még egyszer lecsúsznom, mert rögtön az első csúszásnál, a legelső kanyarban kiborultam a szánkámból és a szemüveg is leesett a fejemről, de legalább így lehetőségem volt anélkül végigcsúszni és megfigyelni, hogy milyen csőben csúsznak végig a valódi világtól elvágott VR-szemüvegesek. Egy közepesen gyors, díszítetlen, néhol félelmetesen sötét részen.
De szemüvegben ebből persze semmit se látsz, csak a felhők között cikázol, miközben szárnyas unikornisok, hatalmas fehér sasok vagy éppen űrhajók repkednek körülötted, alattad meg viszolyogtató mélység.
Mivel alapvetően gyerekek számára készült az egész, 80 szobás szálloda, így a csúszdát is úgy készítették, hogy a gyerekek a leérkezés után lehetőleg ne falfehéren, rémülettel az arcukon kászálódjanak ki a csőből, ahogy például a lányom tette, miután egyszer csak leesett a fejéről a szemüveg, és a cső sötét részén karral kellett magát továbbtolnia, de a következő csúszások bőven kárpótolták a rossz élményért.
Így is beleprogramoztak néhány összecsattanó álkapcsot, a szükségesnél kicsit élesebb kanyart, amit úgy élsz meg, hogy éppen kicsúszol a világból. És félelmetes az is, hogy a szemüvegben többször is úgy érzed, teljesen megfordultál, és háttal lefelé csúszol, de a helyzet az, hogy továbbra is viszonylagos biztonságos körülmények között tartasz a tálcányi végállomás felé a becsapott agyaddal.
Gyermekeim közül csak a 7 éven felüli vehette igénybe a csúszdát, de közben a kisebbik sem unatkozott köszönhetően a gyerekmedencéknek és a gyerekcsúszdáknak.
Ajánlom: 9/10
A hétvégi Saturday Night Live-ban szerepelt ez a szkeccs, amiben az Oscar-díjas Emma Stone próbálja összerakni a karaktert, amit el kell játszania, ez a karakter pedig nem más, mint egy melegpornóban szereplő nő, akinek egy funkciója van: hogy megcsalják egy férfival, ráadásul a keresztfiával.
A nagypénteki filmjük a Marvel 2016-os szuperhősfilmje, a Doktor Strange lesz. Ehhez készült is egy menő plakát köpenyes főszereplővel, hatalmas lángoló repülővel és rengeteg füsttel.
De a Facebook egyik nagy, magyar playstatinös csoportjában kiszúrták a felhasználók, hogy ezt a képet már látták valahol: a kép 90%-ban megegyezik a filmmel egy időpontban megjelent, Battlefield 1 nevű első világháborús játék borítóképével. Az RTL-nél pedig fogták ezt a képet, rátettek két mágikus kört a főszereplő kezére, átcserélték a fekete szereplő fejét Benedict Cumberbatch-ére - de itt megállt a dolog, és a varázsló szuperhős oldaláról már nem tüntették el a teljesen karakteridegen géppisztolyt.
Addig én sem akartam elhinni, amíg nem láttam saját szememmel: az első képen a screenshot az RTL-től, a másodikon az eredeti battlefieldes kép. Találjátok meg az összes apró különbséget, jó játékot!
Frissítés: olvasónk, Máté megtalálta a kép forrását, ami úgy néz ki, hogy egy kreatív Reddit-felhasználó kilenc hónappal ezelőtti munkája.
Az egész Brexit nem más, mint a Spice Girls Wannabe című slágerének feldolgozása. Úgymint:
Britek: Yo, I'll tell you what I want, what I really really want
EU: So tell me what you want, what you really really want
Britek: I'll tell you what I want, what I really really want
EU: So tell me what you want, what you really really want
Britek: I wanna...
EU: Huh?
Britek: I wanna...
EU: Huh?
Britek: I wanna...
EU: Huh?
Britek: I wanna...
EU: Huh?
Britek: I wanna really really really wanna
EU: ???
Britek: ZIGAZIG HA
EU: ...
(via Twitter)
Amerikában nagy kultusza van a kereszténység mindenféle karizmatikus leágazásainak, ezek azok a gyülekezetek, ahol a részvevők (látszólag) eksztázisba esnek, nyelveken szólnak, csodás gyógyulások történnek.
Az egyik ilyen szekta gyűlésén történt az alábbi videón látható ördögűzés, ahol a pásztor (a közösség lelki vezetője) egy nő vaginájából próbálja kiűzni a szexdémont, valamint megtisztítja a száját, ami az orális szex miatt szintén démonokkal fertőződött.
Figyelem, a felvétel felkavaró lehet.
Epicrealitytvfights
SEX DEMONS ARE REAL!!!!!!!!! MESSAGE US FOR PROMOTIONAL OPPORTUNITIES!!!!!!!
A felvételen az látszik, hogy a nő artikulálatlanul üvölt, sőt egy ponton látszólag el is ájul, miközben a pásztor valami folyadékkal spricceli az ágyékát.
Felvonulást tartott vasárnap a lengyelországi Krakkóban a Demokráciavédelmi Bizottság nevű ellenzéki szervezet. A KOD-ot (Komitet Obrony Demokracji) még 2015-ben alapították civilek, és tüntetéseket szervezve tiltakoztak a választáson győztes Jog és Igazságosság (PiS) politikája ellen.
A krakkói felvonuláson – ahogy az olvasónk által küldött fotón látszik –, nemcsak a PiS-t vezető Jarosław Kaczyńskit figurázták ki, hanem Orbán Viktor szobra is rákerült az utánfutóra. A sarló-kalapácsra azt írták „jobboldali diktatúrák”.
A beavatási szertartások szerves részét képezték minden emberi társadalomnak, ahhoz, hogy a közösség egy tagja új szintre léphessen a közösségen belül, át kellett esnie bizonyos ceremóniákon. Ezek a szertartások jellemzően először megfosztották valamitől a beavatásra váró egyént, például szimbolikusan meghalt, hogy aztán a közösség tagjaként éledhessen újra. Jó példa erre az egyetemre bekerülő elsőévesek, a gólyák beavatása, amelynek mindig is része volt az újoncok szarvának letörése – bár a szokást beárnyékolták a szexuális visszaélések az utóbbi időben.
A középkor egyik kevésbé ismert, de annál izgalmasabb eleme az egyetemi élet. A nagy egyetemvárosokban összegyűltek a környező országok tanulni vágyó diákjai, és ahol sok életerős fiatal összegyűl, ott a balhé sem marad el, a középkori egyetemek házirendjének bevett eleme volt például, hogy fokossal és íjjal tilos az előadásokat látogatni, ugyanis a nemzetiségi alapon klikkesedő diákok rendszeresen jól összeverték egymást.
Az egyetemi élet egyik lenyomata a Manuale scholarium, egy 15. századi latin szöveg Heidelbergből, amelyben két diák párbeszédein keresztül ismerhetjük meg az egyetemisták gondját-baját, például, hogy mennyire várják a nyári szünetet, vagy, hogy mennyire finom a helyi sör.
A szöveg tartalmaz egy útmutatót is a gólyák beavatására. A gólyának először szörnygúnyát kellett öltenie, szarvakat és kilógó fogakat erősítettek rá, majd az idősebb diákok egymás közt sértegetni kezdik, elmondják, hogy mekkora egy ostoba fajankó, förtelmes szörnyeteg. Majd ezt követően "felismerik" a szörnyben megbújó diákot, és elhatározzák, hogy megszabadítják a ráragadt barbár és förtelmes tulajdonságoktól. Levágják a szarvát, kihúzzák a álfogait, levágják a haját, kitépik az orrszőrét, majd egy a középkori medicinában album graecumként ismert anyaggal dörgölik be az orra alatt a gólyát – utóbbit magyarul fehérre száradt kutyaszarként ismerjük.
Ezt követően egy kivégzést és egy gyónást is eljátszanak a gólyával – ebből is látszik, hogy a mókás külső alatt egy valódi beavatási szertartás rejtőzik.
Aztán végül mind jól berúgnak.
A Manuale természetesen elsősorban irodalmi szöveg, így nem jobban, de nem is kevésbé lenyomata a kornak, mint mondjuk a Pál utcai fiúk, de több forrás is utal rá, hogy valóban léteztek hasonló beavatási szertartások, szarvastul, kutyaszarostul.
A Manuale scholariumnak a szórakoztató történetek mellett gyakorlati haszna is lehetett, jegyzi meg Ruth Mazo Karras a középkori férfiképről szóló könyvében, ugyanis segített felvenni az egyetem ritmusát, a szlenget, valamint a párbeszédes forma segített az élőnyelvi, hétköznapokban beszélt latin elsajátításában is, ugyanis a diákoknak a saját barbár nyelvüket beszélniük az egyetem falai között megbocsájthatatlan bűn volt.
A Manuale scholariumon kívül is maradtak fenn történetek a középkori egyetemek izgalmas életéről. Avignonban a Szent Miklós egyetem új diákjainak, például, ki kellett szolgálniuk az idősebbeket az asztalnál, akik szolgaként beszéltek velük. A túlzóan erőszakos vagy megalázó beavatások ellen már a középkorban is próbáltak fellépni, a német egyetemeken például tilos volt ürülékkel és vizelettel leönteni a gólyákat.
A gólyának emellett illett megvendégelnie a földijeiket, és bár sokan a tandíjra is nehezen szedték össze, mégsem sajnálták erre a bemutatkozó bulira a pénzt, erre utal az is, hogy az egyetemek külön szabályokkal próbáltak harcolni az elharapódzó iszákosság és a prostituáltak ellen. Bár mintha maguk a mélyen tisztelt magiszterek is belátták volna, mennyire reménytelen a helyzet, ugyanis a Sorbonne-on az volt a büntetés,
ha valaki iszákosnak nevezte egy tanárát, hogy meg kellett hívnia a teljes társaságot egy körre.
A Chicago Bullsról az átlagembernek a mai napig a Michael Jordan-féle dinasztia jut az eszébe, amely a világsztár visszavonulása óta még mindig csak keresni önmagát az NBA-ben. 2008-ban aztán úgy tűnt, hogy végre szebb jövő vár Chicagóra, miután első helyen draftolták Derrick Rose-t, a 2008-as egyetemi osztály legjobb játékosát, aki ráadásul született chicagói.
Rose egészen 8 évig játszott a Bullsban, volt az alapszakasz MVP-je is, és Jordan óta magasan a legjobb Bull-játékosnak tartották. Aztán egyre-másra jöttek a komoly sérülések és operációk, és az egykoron körbeimádott Rose egész egyszerűen nem tudta már azt hozni Chicagóban, amit megszoktak tőle. Pedig valaha ilyenekre is képes volt:
Sok szenvedés után Rose-t három évvel ezelőtt végül elcserélte a Bulls New York-ba, ami annak idején egy elég logikus húzásnak tűnt a Chicago részéről, azonban abba talán csak kevesen gondoltak bele, hogy az egész életét a városban töltő Rose-ra ez milyen hatással lesz.
A kérdésre a választ egy nemrég megjelent dokumentumfilm adta meg, amelyet Derrick Rose életéről forgattak. Ebből kikerült a netre egy ötperces jelent, amelyben a riporter kérdezgeti a kosarast, miközben a néha meg kell szakítani a felvételt, mert Rose-t folyamatosan tájékoztatja a menedzsere (aki nem más, mint B.J. Armstrong, a Jordan-féle Bulls korábbi játékosa) arról, hogy éppen ebben a pillanatban próbálják elcserélni.
Aki esetleg nem tudná, az európai focival ellentétben az NBA-ben a csapatok nem pénzért vásárolják meg sportolók játékjogát, hanem egymás között cserélgetik azokat. Ez azt jelenti, hogy egy NBA-játékosnak gyakorlatilag semmi beleszólása sincs abba, hogy élő szerződéssel éppen hol játszik. Ez történt Rose-zal, aki valószínűleg az egész életét a Bullsban akarta tölteni, de végül elküldték New York-ba. A felvételen látszik, hogy ezek a helyzetek mennyire megviselik a profi sportolókat.
This is the moment Derrick Rose found out he was traded from the Bulls to the Knicks *
— Sports Illustrated (@SInow) April 12, 2019
(via @Stadium) pic.twitter.com/1dnSbQrT9z