Az elmúlt két év nehéz volt a Huawei életében, mert a korábbi háttérszereplő, amely leginkább megrendelésre gyártott más cégeknek készülékeket, fokozatosan felküzdötte magát az élbolyba. De a cég nem csak az eladások alapján akar a csúcson lenni. „A Huawei ugyanolyan ismert, vonzó és erős márkanév lesz, mint bármelyik másik, amelyikkel itt Barcelonában találkozunk" – jelentette ki az idei Mobile World Congress előestéjén magabiztosan Amy Lou, a társaság márkanevének globális menedzselésével megbízott igazgató.

Lou ugyanakkor azt is elismerte, hogy egy globális márkanév létrehozásához sok időre, pénzre és következetességre van szükség. Ennek érdekében indítják el a globális imidzsépítő kampányukat. Amy Lou azt már nem mondta ki, de józan paraszti ésszel is belátható, hogy a reklámhadjárat mellett egy ütős szupertelefonra is szükség van ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberek a Huawei névre. Ezt a szerepet pedig a vasárnap bemutatott Ascend P2 kapta meg.

Az évente Barcelonában megrendezett Mobile World Congress az iparág véleményvezéreinek legfontosabb fóruma. Tavaly a világ minden tájáról körülbelül 3500 vezérigazgató érkezett a rendezvényre, de az előadók között mindig nagyon kevés a nő – írja Belinda Parmar, a nők aktívabb szerepvállalásáért küzdő Geek Lady kampányszervezet alapítója.

Az idei mobilkongresszus nyitóbeszédeinek 27 előadójából csupán három nő (11 százalék), és az összes (250) előadónak 14 százaléka tartozik a gyengébbik nemhez. Belinda Parmar szerint ez felháborítóan rossz arány, és a világ legnagyobb rendezvényeinek foglalkozniuk kellene a nemiség kérdésével, valamint az egyenlőtlenséggel.

Azt a kérdést is a szőnyeg alá söprik ezen a konferencián, hogy – akár felhasználóként, akár fejlesztőként – milyen szerepük van a nőknek a technológiák világában. Egyetlen előadás sem érinti ezt a témát.

Azért lenne fontos a konferencián foglalkozni a nőkkel, mert az eseményről 92 ország ezerötszáz médiavállalatának háromezer újságírója tudósít. Köztük számos riporternővel, akik közül biztosan sokan magukénak éreznék és felkarolnák a témát. Parmar szerint elegendő lenne egyetlen délutáni előadás ahhoz, hogy többen foglalkozzanak a nemi egyenlőtlenséggel. Mások azonban radikálisabb megoldást javasolnak, hogy a férfi előadók is utasítsák vissza a felkéréseket, ha egyetlen nő sem vesz részt az előadássorozatukban.

Belinda Parmar azt a hibát is felrója a kiállítások szervezőinek, hogy gyakran alkalmaznak szexista marketingfogásokat, például engedik, hogy a kiállítók lengén öltözött lányokkal csábítsák a standjaikhoz az érdeklődőket.

Három éve bukkant fel a Huawei a mobilipari eladásokat ábrázoló grafikonokon. A kínai társaság a toplista kilencedik helyén indított, és a következő negyedévekben csak nem akart eltűnni onnan. Lassan tört magának utat az élmezőnyig, most a világ ötödik legnagyobb mobilgyártója, az okostelefonok piacán pedig megszerezte az előkelő harmadik helyet – a napokon belül kezdődő Mobile World Congress kiállítás környékén is megkerülhetetlen trend és beszédtéma a cég nyomulása.

A Huawei 2012 utolsó negyedévében maga mögé utasított olyan iparági nagyágyúkat, mint a Nokia, a HTC és a Blackberry – az okostelefonok piacán ez a három cég már nincs benne az első ötben. Mondjuk az is igaz, hogy három éve még az Apple is csak üde színfolt volt, most pedig már az iPhone viszi el a mobilipar nyereségének a zömét.

	2012 4Q millió darab	2012 4Q részesedés	2011 4Q millió darab	2011 4Q részesedés	éves változás
1. Samsung	63.7	29.0%	36.2	22.5%	76.0%
2. Apple	47.8	21.8%	37.0	23.0%	29.2%
3. Huawei	10.8	4.9%	5.7	3.5%	89.5%
4. Sony	9.8	4.5%	6.3	3.9%	55.6%
5. ZTE	9.5	4.3%	6.4	4.0%	48.4%
Mások	77.8	35.5%	69.2	43.1%	12.4%
Összesen	219.4	100.0%	160.8	100.0%	36.4%
					forrás: IDC

Plusz kép és hang

Ha még jobban visszaugrunk az időben, akkor is találkozunk a Huawei nevével: a magyar mobilszolgáltatóknak ők szállították a 3G-modemek nagy részét. Ez viszonylag kényelmes pozíció volt, mert aki előfizetett laptopos mobilinternetre, automatikusan kapott hozzá egy Huawei modemet, nem kellett minden egyes vevőért megharcolni. Az eredményekből viszont az látszik, hogy innen is el lehet startolni, és a szolgáltatókkal kiépített szoros kapcsolat jó ugródeszka a fogyasztók meghódításához. Nyilván nem volt nehéz bekerítenie a szolgáltatókat, akik sokat akarnak profitálni a percdíjakon és az adatcsomagokon, de ehhez szükségük volt egy beszállítóra, aki olcsón ad nekik okostelefonokat.

Nagyon jó volt a Huawei időzítése, mert amíg az ipar veterán szereplői küszködtek, hogy lerakják a súlyos örökségként rajtuk ragadó butamobilok gyártását, kevésbé tudtak odafigyelni az okostelefonok nagy lendülettel felpörgő piacára. Ennek is szerepe volt a Motorola és a Nokia bukásában. Amikor a feltörekvő Huawei belépett a nagyok közé a ringbe, az okostelefonok piaca elkezdett éretté válni. Az eszközök olyan általános fogyasztási cikké kezdtek átalakulni, mint amilyen a mosógép és a villanyborotva. Ahogy kevesen tudnak félmilliót fizetni egy mindent verő Miele mosógépért, úgy az okostelefonok vevői közt is egyre többen keresték az ésszerű kompromisszumokat. A Huawei pedig nagyot ütött az ellenfeleibe a friss technológiák, a nem éppen kimagasló dizájn és az alacsony ár kombinációjával.

Bár a kiállítás hivatalosan csak hétfőn kezdődik el, vasárnap is lesz néhány rendezvény. A Huawei kora délután tart sajtótájékoztatót, az éjszakába nyúló MobileFocus rendezvényen pedig 27 kiállító kap extra bemutatkozási lehetőséget. Hétfőn kora reggel a Nokia indítja a hetet, a pletykák szerint végre megismerhetjük az első olyan Lumiát, amit több tíz megapixeles PureView kamerával szerelnek fel.

A CES kiállításnak sok hasonló show-val ellentétben nincsenek hivatalosan, a szervezők által megválasztott legjobbjai, ehelyett minden nagyobb tudósító weboldal magazin és tévé saját maga osztogat díjakat. Ez persze ahhoz vezet, hogy több tucatnyi show legjobbjai díj létezik, a kiállítás utolsó napján gyakorlatilag minden fontosabb standot ellepnek a matricák, hogy melyik terméket ki milyen díjra jelölte. A sok különféle díj közül az egyik, ha nem a legértékesebb a CNET amerikai hírportálé, ami hatalmas stábbal, és saját, helyszíni tévéstábban tudósít a kiállításról. A CES-legek választásának legsúlyosabb botránya tört most ki, amikor kiderült, hogy a CNET díjainak odaítélésébe belenyúlt a portál anyacége, és letiltatta a fődíj nyertesét, és egyenesen megtiltotta, hogy a portál többet egy szót is írjon róla.

A CNET szerkesztői szavazásán a Dish cég Hopper set-top boxa vitte el a show legjobb termékének címét, azonban a portál anyacége, a CBS amerikai tévécsatorna (közösen az NBC, ABC és Fox csatornákkal) éppen perben állt a Dish-sel, és azt szeretné elérni, hogy a Hopper ne kerülhessen kereskedelmi forgalomba. Ennek oka, hogy a set-top box a rögzített tévéadások visszajátszásakor automatikusan átugorja a reklámszüneteket, amit a tévécsatornák szerint erősen rontja az üzletüket, és jogilag sem tehetne meg a Dish. Előbbit senki nem vitatja, utóbbiról majd a bíróság fog dönteni.

A Verge értesülései szerint egyenesen a CBS vezérigazgatói irodájából jött az utasítás, hogy a Hopper nem nyerhet, sőt, ki kell zárni a versenyből, és többé egy szót sem írhat róla a CNET, mivel az anyacég érdekeit sérti, ha hírt ad a készülékről. Ironikus módon, néhány hete egy másik bírósági ügyben (a CBS-t azért perelték be, mert a fájlcserélők használatáról írt részletesen, és a vád szerint ezzel nem csak megtanította, de bátorította is az olvasóit az illegális fájlmegosztásra) a cég ügyvédei éppen azzal érveltek, hogy az sajtószabadság lényege éppen az, hogy mindenről írni kell, ami hírértékű, akkor is, ha az esetleg jogellenes dolgokra is felhasználható információkat tartalmaz.

A CNET megismételt szerkesztői választásán egyébként a Razer Edge gémer tablet nyerte meg a fődíjat, ami egybevág a portál olvasói szavazásának végeredményével is.

A legmeglepőbb sztárvendég: Bill Clinton volt amerikai elnök, aki a Samsung egyik sajtótájékoztatójának vendégeként mondott beszédet. Jól félre is vitte a témát: az egyik percben még ott tartott, mennyire jó dolog a technológiai fejlődés, aztán vagy tíz percig a fegyvertartás szabályozásának szigorítását taglalta.

A leghosszabb sor: A sajtószobában ebédnél. 11 óra körül már legalább 150-en álltak sorban, hogy délben kapjanak egy nyamvadt marhahúsos szendvicset. Az újságíró szörnyű éhenkórász fajta, a jelek szerint kortól, nemtől, és nemzetiségtől függetlenül.

A legabszurdabb pillanat: A mexikói „itt a piros, hol a piros” maffia egy rendőr felbukkanásának jelére fejvesztve bemenekül a Caesar's Palace-ba, es megpróbálnak elvegyülni. Beleértve az addig szerencsés nyerő játékosnak álcázott beépített embert is. A háttérben Celine Diontól szól a My heart will go on, ezer decibellel.

A legkeményebb akcentus: Boo-Keun Yoon, a Samsung-vezér alaposan ráerősített a sztereotípiára, miszerint az ázsiaiak borzasztóan beszélnek angolul, az előadásának közönsége mégis egy pisszenés nélkül itta, és próbálta értelmezni a szavait, és kameraerdő leste minden mozdulatát. A marketigbe fektetett több raklapnyi pénz meghozta az eredményét, a Samsung menő lett Amerikában.

Akiknek legjobban hiányozniuk kellett volna (de nem hiányoztak): Apple, Microsoft, Google és Amazon. A nagy négyes hivatalosan nem volt kinn, de mégis tele volt minden a termékeikkel, és folyton róluk beszéltek. Érdekes módon utóbbi háromról mindenki a legnagyobb barátság és tisztelet hangján, míg az Apple-t jellemzően ott ekézték, ahol érték.

A legerősebb plafon: Ami nem szakadt le, amikor Toshi Osawa Sharp-vezérigazgató azzal kezdte az előadását, hogy a cég remek évet zárt, és 2013 még jobb lesz. A Sharp valójában 5,6 milliárd dolláros veszteséggel, gyárbezárásokkal, és leépítésekkel zárta 2012-t, és a csőd szélén táncol.

A legviccesebb sajtóanyag: A Samsungé, amit egy NFC-csipes karkötőn adtak. Ez az a technológia, ami a Samsug telefonjaiban benne van, de az iPhone-ban nincs. És holtversenyben a Lockitron levű cégé, amit egy 3,5  colos floppy lemezen adtak (persze nem a lemezen volt a sajtóanyag, hanem a címkén szereplő webcímen, de a nosztalgiától párás szemű újságírók vitték, mint a cukrot).

A legkínosabb elszólás: Jen-Hsu Huan, az Nvidia vezérigazgatója a cég nagy durranása, a saját kézikonzol bejelentésekor rossz nevet mondott, Shield helyett Thort.

A leggázabb marketinges duma: A Sharp sajtótájékoztatóján hangzott el, egy amerikai vásárlójuk hálálkodását idézte az egyik fejes, ami szerint amióta 70 colos Sharp tévéjük van, a filmnézés sokkal jobb hangulatú, és a tévé újra összehozta a családot. Meg kell a szívnek szakadni.

A legviccesebb félreértés: Egy kínai cég standjánál az újságírói belépőn szponzorként szereplő Best Buy logó miatt azt hitték, a nagy amerikai áruházlánc embere vagyok, és mindenáron el akarták érni, hogy rendeljek meg százezer neonzöld, Gangnam Style-ra táncoló minirobotot. Nem rendeltem. Szomorúak voltak.

A leggagyibb reklámszlogen: „Oral is better”, vagyis szájjal jobb. A Voco nevű cég hirdette ezzel az élő beszéddel irányítható zenestreamelő rendszerét. Szegény hoszteszlányok a negyedik napon bár biztos kibírták röhögés nélkül a látogatók tréfálkozását a témában.

A legmegdöbbentőbb szám: 1,76 milliárd, ennyi alkalmazást töltöttek le karácsony hetében Amerika iOS- és Android-felhasználói. Csak karácsony napján 17,4 millió okostelefont és tabletet aktiváltak, csak az USA-ban – hangzott el egy mobil ökoszisztémákkal foglalkozó előadáson.

A legkellemesebb meglepetés: Csak egyszer találkoztunk a borzasztó hungry-Hungary szóviccel (az is a Heart Attack Grill pincérnője volt, neki meg elnézzük), és szinte mindenki, akivel csak beszéltünk, tudta, hol van Magyarország, nem keverték Budapestet Bukaresttel, és hasonlók.

A legbőkezűbb osztogató: A kínai Hisense, ami minden nap 50 hüvelykes led-tévéket sorsolt ki a standján a látogatók között. Nem volt 4K, ezért be sem álltunk a sorba.

A legjobb koncert: Maroon 5 a Qualcomm sajtópartiján. Igaz, csak három számot nyomtak le, és a CES-en potenciális vetélytársként megjelenő rock- és popsztárok (50 Cent, Lemmy a Motörheadből, Will.I.Am a Black Eyed Peasből) egyike sem zenélt, csak a nevükkel hirdetett termékeket reklámozták.

A legnagyobb telefon, tablet és tévé: Sorrendben 6.1, 27, és 150 hüvelykes képátlóval bírt. Magyarán a telefon akkora, mint egy kisebb tablet, a tablet akkora, mint egy kisebb tévé, és a tévé akkora, mint egy kisebb alföld.

A legnagyobb fejlődés a nyelvtudásunkban: Amikor kiderült, hogy a Nikont az amerikaiak nájkonnak ejtik.

A legidegesítőbb vizuális környezetszennyezés: Hello Kitty mindenhol, telefontokon, fülhallgatón, notebooko, pendrive-on, MIN-DEN-HOL. És a háttérben Gangnam Style, óránként hatszor.

A legkínosabb beismerés: Gary Shapiro, a kiállítást szervező CEA vezetője újságírói kérdésre bevallotta, hogy biztos tök jók ezek a 4K-tévék, de ő valójában már évek óta nem néz tévét, mert a felesége nem engedi.

A legtöbb névrokon: Pontosan 218 olyan kiállító céget számoltunk meg a CES hivatalos katalógusában, aminek a neve úgy kezdődött, hogy Shenzen.

A legjobb párhuzamos kiállítás: Potato Expo a Caesar's Palace-ban. Hogy az amerikai krumplitermesztők éves kongresszusát miért Las Vegas legmenőbb kaszinójában tartják Idaho végtelen burgonyaföldjei helyett, rejtély. És legalább egy évig az is marad, mert mire belebotlottunk, a sajtóregisztráció rég lejárt, a sima látogatói belépőre meg sajnáltuk a 899 dollárt.

Mondhatják az orvosok, hogy mindig legalább két percen át kell fogat mosni, ezt senki sem méri stopperrel. Ezért tulajdonképpen jó, ha a digitális fogkeféből pontosan két percen át szól Justin Bieber, Psy vagy az LFMAO, mert a dalok ott tartják a tiniket a mosdóban. Csak akkor van baj, ha inkább mikrofonként használják a fogkefét.

Képes összeállításunkban van még horrorisztikus baba, amit saját gyermekünk arcképéről mintázhatunk, mell alakú izzó, gyilkos fényágyú, minden eddiginél olcsóbb Windows 8 hirdetés, és még sok egyéb a nemzetközi CES 2013 kiállításról.

Ne tétovázzon, kattintson!

Guruló számítógép lesz az autóból?

Lehet, de egyelőre nem sok kézzel fogható jelét láttuk. Kaliforniában ugyan pár hónapja engedélyezték az önmagukat vezető autókat, de a CES-re kivonuló autógyártók (jó sok volt belőlük) még csak prototípusokat se hoztak ezekből, csak ígérteteket. Sofőr nélküli autót jelentett be az Audi és a Ford, intelligens másodpilótát a Lexus, de a jelen egyelőre megállt ott, hogy van GPS az autóban, meg ilyen-olyan radarok, és a járgány esetleg beparkol velük magától. Ami nyilván remek dolog, de ahhoz képest, hogy az összes autógyártó Batmobilokról, a közúti baleseteket totálisan megszüntető intelligens rendszerekről, a sofőr kiterjesztett érzékszerveiként működő szenzorokról fantáziál, a CES-een a szokásos autókiállításos kunsztokat mutogatták csak, brutális hangrendszerek, pár kiállított versenyautó, köszönjük szépen, legyen szerencsénk jövőre is. A vezeték nélkül tölthető elektromos Rolls-Royce azért ott volt a szeren. Meg a Bentleyben az LTE-kapcsolaton át a hd-s videotelefonálás is.

Többször végigjártuk Las Vegasban a CES kiállítótermeit,  és alig találkoztunk számítógéppel. Már a tömött sorokban közlekedő beszerzési menedzserek vállán sem lóg laptoptáska, kizárólag tablettel rohangáltak. Lefotózzák a terméket, bepötyögnek hozzá két sort, viszik a névjegykártyát, és már megy is tovább az öltönyös hadsereg.

A változásra számítani lehetett, hiszen Steve Ballmer a tavalyi CES-en bejelentette, ezentúl nem ők nyitják meg a kiállítást, és standjuk sem lesz. Ahogy kitette a lábát a Microsoft, betódult a helyére az elektronikai ipar többi szereplője, és most a HiSense mutogatta méteres tévéit, ahol korábban a szoftvercég standja állt.

Tény, hogy a kiállítóknak nagyon drága a CES-en megjelenni, a stand bérlése mellett a nagy figyelmet kapó nyitóelőadásra is licitálni kell. De nem is arról van szó, hogy szívesen láttuk volna a Surface Pro tabletet, vagy az új Office csomagot. Azok az pc-s újítások hiányoztak, amikre nagyot csettintve azt mondanánk: ezek valóban megváltoztatják majd a hétköznapjainkat.

A tévék és a táblagépek piaca azonban nagy lendülettel fejlődik, és az új eszközök lépésről lépésre átveszik a pc funkcióit. A Samsung legújabb tévéin már csak egy elektronikai modult kell lecserélni, hogy erősebb processzort és újabb operációs rendszert kapjunk. Ez már majdnem olyan, mint amikor a pc-t bővítjük, azzal a lényeges különbséggel, hogy a tévé ezután is célhardver, tartalomfogyasztó eszköz marad.

Az egyetlen izgalmas pc, amit a CES-en láttunk, pont ugyanezt valósítja meg. A Xi3 belehajtogatta a számítógép komponenseit egy öklömnyi házba, amit direkt úgy alakítottak ki, hogy fel lehessen csavarozni a tévékészülékek hátára. És már ez sem egy hagyományos értelemben vett pécé, mert olyan szinten integrálták az alkatrészeket, hogy nem tudjuk lecserélni benne az alaplapot, vagy a videokártyát.

Közösségi rendőrfigyelés

A CES ideje alatt összesen kétszer jutott eszünkbe magyar politikus: egyszer Matolcsy György egy 3D-printeres standon, ahol az egyik elrontott munkadarab kísértetiesen emlékeztetett az ábrázatára, és egyszer Lázár János, az Escort Live Ticket Protection bemutatóján, ami olyasmi, mint a lézerblokkoló, csak sokkal jobb. A rendszer egy radardetektorból, és egy iOS-es vagy adroidos telefonból áll, ami bluetooth-on veszi az adatokat róla. Ha a detektor sebességmérő radart fogott, a cucc gps-koordinátákkal együtt rögtön fel is dobja a helyzetét egy valós időben frissülő közösségi térképre, így minél több Escort-felhasználó jár az utakon, annál pontosabban tudjuk, hol mérnek (vagy hol vannak útakadályok, veszélyes útszakaszok, mert ilyesmiket is jelenthetünk a többieknek). Amikor megkérdeztük a demót tartó marketingest, hogy ez vajon legális-e Magyarországon, egy darabig hümmögött, majd visszakérdezett, hogy az hol is van. Hát ott, ahol az egész országban annyi nyerőgép van, mint itt a város véletlenszerűen kiválasztott bármelyik tíz négyzetméterén, válaszoltuk, és harmadszor is magyar politikusok jutottak eszünkbe.

Eredetileg a 32 hüvelykes és nagyobb tévékhez találták ki az 1920*1080 pixeles full hd felbontást, hogy a részletgazdag képen a színészek ráncai is láthatóvá váljanak, de ma már semmi meglepő nincs abban, hogy egy okostelefon kijelzője is képes ilyesmire. Persze a méret is folyamatosan növekszik. Tavaly még a 4 hüvelykes kijelzőket hívtuk péklapátnak, most már az 5 hüvelyk is általánosnak mondható, a Samsung, az LG és a Sony is piacra dobott ilyen készülékeket.

A kínai Huawei pedig még erre is rádob egy lapáttal, a CES-en bemutatott Ascend Mate mobil képátlója 6,1 hüvelykes. Most már a nagyon nagy fejű emberek is tudnak úgy telefonálni, hogy a hangszóró a fülüknél, a mikrofon a szájuk előtt van. Az óriásmobilok hátránya, hogy általában nagyon sérülékenyek, mert a vékony testban alig van anyag. A Galaxy Note védőtok nélküli használata oroszrulettezés, mert a puha burkolat egy kisebb esésre rondán benyomódik.

A Huawei új készülékei – beleértve a Mate kistesóját, az 5 hüvelykes Ascend D2-t is – por- és cseppállók, és a kínai cég mindent megtett, hogy az ellenállóságukat bebizonyítsa. A bemutatón a telefont leöntötték vízzel, és szándékosan a földre ejtették, azt állítva, hogy nemcsak a szőnyegen, hanem az aszfalton is karcolás nélkül megúszható egy ilyen baleset.

Ugyanazt tudja

Hogy milyen nagy különbségek vannak a hasonló képességű mobilok között, arra CES-en bemutatott két új készülék, a Sony Xperia Z és a ZTE Grand S kipróbálása után jöttünk rá. Mindkét készülékben 5 hüvelykes full hd kijelző és 13 megapixeles kamera van, processzoruk is hasonló kategóriájú. De amíg a Sony készüléke nagyon jól működött, szép fényképeket rögzített, és azok nagyszerűen néztek ki a kijelzőjén, addig a ZTE Grand S kicsit kimosott színeket produkált, és néha bizonytalanul működött, nem reagált tökéletesen az érintőkijelzője. Reméljük, a bolti megjelenés előtt még optimalizálják a Grand S szoftverét.

A legszembeötlőbb trend az, hogy alig-alig láttunk 3D-tévéket, ami az volt, ott is csak mellékesen jegyezték meg általában, hogy ja, ez 3D-t is tud. Úgy néz ki, a 3D kiment a divatból, mielőtt igazán befuthatott volna. Pár cég erőlteti még a szemüveg nélküli megoldásokat (az LG-nél láttunk például néhány egész jót), de a képük bántóan pixeles és homályos az idei trend – mit trend, hisztéria, őrület és bolondéria –, a 4K mellett. A 4K, vagy hivatalos nevén UHD (ultra high definition) 3840­*2160 pixeles felbontást jelent, ami mindkét irányban pont a duplája az 1080p-s full hd-nak, vagyis nyolc megapixel. Az nem olyan nagy cucc, gondolhatja az egyszeri szkeptikus, hiszen 15 ezer forintért már 16 megapixeles fényképezőgépeket vágnak az ember után. Az egyszeri szkeptikus nyilvánvaló módon nem látott még 4K-tévét bekapcsolva, ez a felbontás ugyanis mozgásban, tévéképernyő méret mellett rettenetesen sok, példának okáért nagyobb, mint egy digitális IMAX mozié. Mindez a nappalinkban. Feltéve hogy elég nagy a nappalink.

Ha a hagyományos analóg tévéadás és a hd kép közötti minőségkülönbség ordító volt, a full hd és a 4K közötti eleinte jószerivel csak suttog, aztán, ha kicsit belejövünk, középhangosan beszél. Beletelt egy-két órába, mire tíz lépés távolságból, nagy biztonsággal meg tudtuk mondani, hogy egy kiállított tévén hd, vagy 4K videó megy, de a különbség tényleg érezhető, és a 4K kép természetesen tényleg ámulatba ejtő. A nagy kérdés ugyanaz, mint a 3D-nél volt: tényleg kell ez nekünk? Ilyen drágán és ilyen kevés tartalommal is?

100 hüvelyk, 4K

Egy átlagos hétköznapon senki sem merne kora reggel sajtótájékoztatót tartani, de a CES ebből a szempontból is kivételes. Egymást érik a bemutatók, a vállalatok hajnaltól késő estig lekötik az újságírók minden idejét. Az LG bátran bevállalta a 8-as nyitást, és persze erre a rendezvényre volt a legkönnyebb bejutni. Karikás szemek árulkodtak arról, hogy sokan nem heverték még ki az Nvidia hétfő hajnalig tartó buliját, és még nem kígyóztak hosszú sorok a folyosókon.

A dél-koreai gyártó legizgalmasabb újítása a 100 hüvelykes képátlójú lézeres tévé, ami nagyon kis távolságból vetít full HD képet a kijelzőre. Csak a második helyre sorolnánk be a 84 hüvelykes ultra HD felbontású OLED tévét, és nem a mérete, hanem a felbontása miatt. Tegye fel a kezét, aki látott már a sarki szupermarketben 4K felbontású mozifilmet! Esetleg 4K-csatornát a kábeltévés kínálatban? Na ugye. Már megint egy csúcstechnológia, amit évekig nem tudunk kihasználni.

De ma már nem csak a tévékben és telefonokban kell okosságot keresni. Az LG műszaki vezérigazgatója, Skott Ahn arról beszélt, hogy természetesebb interfészekre van szükség, amire azt találták ki, hogy a telefont, tévét, mosógépet és hűtőt ezentúl NFC csip segítségével tudjuk egymáshoz kapcsolni. Így például a telefonon értesülünk arról, hogy lejárt a mosás, kéne menni teregetni.

Az Optimus G okostelefon pedig HD minőségű játékokat tud vezeték nélkül a tévére sugározni, így nagy kijelzőn játszhatunk. A kapcsolat más esetben fordított irányban működik: az egyik új bluray-lejátszó a telefonra tudja sugározni a lejátszott film hangját, így tízméteres fejhallgatózsinór nélkül is csendben mozizhatunk, ha nem akarjuk zavarni a többi családtagot. Sajnos keveset tudtunk meg a természetes interfészekről, hogy mennyire működőképes a Magic Remote nevű távirányítóba épített hangvezérlés, és hogy mit ért meg a tévé, amikor ujjal mutogatunk felé, vagy számokat rajzolunk a levegőbe. Az utóbbi módszert azért vezette be az LG, mert szerinte ez kényelmesebb, mint karral hadonászni.

A Kingston bejelentett egy 1 terabájtos flashdrive-ot, ez kétszer nagyobb a mostani legnagyobb tárhelyű zsebre vágható pendrive-nál. A jelenleg 512 gigabájtos kapacitással elérhető DataTraveler HyperX Predator 3.0 a világ legnagyobb kapacitású usb 3.0 flash meghajtója, de az első negyedévben már 1 terabájtos kapacitásban is elérhető lesz. A SuperSpeed USB 3.0-tanúsítvánnyal is rendelkező meghajtó akár 240 megabájt per szekundum olvasási és 160 MB/s írási sebességével a KingstonR termékcsalád leggyorsabb USB-kulcsa.

A nagy kapacitás és a gyors USB 3.0 átvitel a cég szerint lehetővé teszi, hogy a felhasználók közvetlenül a meghajtóról, teljesítménycsökkenés nélkül érjék el és szerkesszék az alkalmazásaikat és fájljaikat, például hd felbontású videókat.

A DT HyperX Predator 3.0 megfelel az új generációs USB 3.0 specifikációinak. A Kingston a meghajtót az USB 3.0 portokkal rendelkező, újabb számítógépekhez optimalizálta. A ház cinkötvözetből készült, így jól tűri a rázkódás és ütéseket. A meghajtó az USB 2.0 technológiával is kompatibilis.

A Polaroid bemutatta a világ első cserélhető objektíves, androidos kameráját. A cég a Las Vegasi-i CES szórakoztatóelektronikai kiállításon debütált a iM1836 kamerával.

A fényképezőgépet a Polaroid partnere, a Sakar fejlesztette, a legújabb Android 4.1, a Jelly Bean fut a gépen. Elvileg ugyanazokat a funkciókat tudja majd, mint a Samsung Galaxy Camera, lehet módosítani a fényképeket, akár azonnal meg lehet osztani a közösségi oldalakon, Facebookon, Twitteren és Instagramon.

A különbség, hogy a Polaroid fényképezőgépének cserélhető lesz az objektívje. Az alapcsomagban 10-30 milliméteres lencse lesz, de adapterrel bármilyen mikronégyharmados objektívekkel lehet majd használni a gépet.

A fényképezőgépnek 18 megapixeles a szenzora, akár 1080p-s videókat is tud készíteni. Hdmi kimenetet is tettek bele, így közvetlenül is rákapcsolható a tévére. Egy hátránya van a Samsung kamerájával képest, hogy főként a wifire hagyatkozik, ezen keresztül lehet feltölteni a képeket. Van persze Bluetooth kapcsolat, ezen keresztül a mobilra is át lehet küldeni a fotókat és innen feltölteni a közösségi oldalakra, de ez nehézkesnek tűnik.

A fényképezőgépet még tavasz előtt a piacra dobják 399 dolláros áron. A Polaroid az elmúlt években többször is csődközeli helyzetbe került, 2009-ben azonban megmentették a céget. A Summit Global Grouppal kötött megállapodás szerint Polaroid márkájú digitális kamerákat fejlesztenek és gyártanak.

Tényleg szükségünk van a legújabb okostelefonra és táblagépre, vagy csak a gyártók őrült termékfrissítési ciklusának váltunk az áldozatává? Ezzel a kérdéssel szembesültünk a konzumidióták fellegvárának számító Las Vegasban, az elektronikai gyártók által uralt CES 2013 egyik nyitóelőadásán. Persze a témát feszegető iparági guruk mindjárt meg is nyugtattak mindenkit, hogy idén minden más lesz.

A pécés játék a reneszánszát éli, jobban van, mint valaha, kezdi a tajvai-kaliforniai cégvezető a mesét egy némileg meglepő kijelentéssel, hiszen manapság temetni szokás a pécét, ami nem bírja a versenyt a játékkonzolokkal meg a mobil platformokkal. Persze, a free to play modell szupersikeres, a játékosok által generált tartalom egyedi pécés jellegzetesség, és az online játékok is hasítanak (tavaly 13 milliárd dollár volt a forgalmuk, ami több, mint az amerikai profi fociligáé, az NFL-é), úgy általában mégis döglődnek a pécés játékok? Miért?

Mert pécére fejleszteni macerás, nincs egy fix hardver, amire optimalizálni lehetne, hiába 15-ször erősebb egy mai csúcspécé egy Xbox 360-nál, ha a játékoknak futniuk kell az ennél  jóval gyengébb vasakon is. Lehetetlen az összes processzor, videokártya, alaplap, memória, Windows és meghajtóprogram-verzió összes létező kombinációján egyesével kipróbálni minden játékot, hogy aztán optimalizálják az adott konfigurációra a grafikai és egyéb beállításokat. Pontosabban nem lehetetlen, csak ép ésszel nehéz elképzelni. Az Nvidiának hét évébe került. Automatizáltak és teszterek légióit vetették be, de lehet hogy fekete mágia is volt a dologban, mindenesetre elkészült az adatbázis és az elemzőszoftver, ami jobban tudja nálunk, mire képes a gépünk.

A Geforce Experience nevű rendszert a Call of Duty legutóbbi verziójával mutatja be Huang, a játék a gyári alapbeállításokkal hozza a kicsit sárga, kicsit savanyú, úgy néz ki, mint Xboxon szinte, ami persze szégyen, lévén a konzol hatéves, és harmadannyiba kerül mint egy átlagos gémer pécé. Aztán jön a GFE, az alkalmazás kielemzi, mi van a pécé dobozában, felnéz az online adatbázisba, aztán addig tologatja a grafikus beállításoknál a csúszkákat az anizotropikus filterezés, antialiasing és hasonló vudumágiák környékén, míg a játék képe hirtelen sokkal élesebb és részletgazdagabb lesz, érezhető lassulás nélkül. És mindez bekerül a GFE adatbáziséba, hogy aki legközelebb a miénkhez hasonló géppel kapcsolódik, annak eggyel több eset alapján tudjon beállításokat javasolni a rendszer. Konzolos kényelem a pécés teljesítményhez, előételnek határozottan nem rossz.

Izzadt testek nyomulnak izzadt testemhez, miközben mindenki igyekszik minél jobb szögből fotózni a jelmezbe öltözött izzadt testeket. Valaki japánul kiabál, szerintem káromkodik. A kamerák előtt egyik Chun Li méregeti féltékenyen a másikat, de a tömegben még kettőt láttam belőlük – a Street Fighter karaktere népszerű a tokiói cosplayesek körében. Ha a pillantás ölni tudna, valószínűleg már rég elintézték volna egymást.

A Tokyo Game Show félidőben teljesen megváltozott. Csütörtökön és pénteken csak a sajtó és a szakma képviselőit engedték be a japán játékexpóra, nyugodtan meg lehetett nézni a legfurcsább és legfontosabb újdonságokat (ami esetenként így is 40-60 perces sorban állást jelentett). Szombat és vasárnap viszont nyílt nap, bárki bemehet, aki kipengeti az 1200 jenes (nagyjából 3500 forintos) napijegyet. És mennek is, rengetegen: 223 753 látogató volt a négy nap alatt, ennyien soha nem voltak még a TGS-en. Szombaton voltak a legtöbben, 95 ezren – az 15 ezerrel több, mint egy teltházas Sziget, csak itt sokkal kisebb helyen zsúfolódnak össze az emberek.

Tilos görkorcsolyában, zöldséggel rohangálni

Összehasonlításul: az E3-on általában pár tízezer ember fordul meg naponta, és összesen 40-50 ezer embernek adnak belépőt. És az E3 területre legalább másfélszer akkora, mint a Tokyo Game Show-é. A TGS-en sűrűbb a tömeg, mint bármelyik másik játékexpón (még a kölni Gamescom nyílt napjait is felülmúlja), több órás sorok alakulnak ki, sok játékot csak messziről lehet megnézni, vagy még úgy sem. Nem csoda, hogy még a legkisebb standoknál is két-három csinos hoszteszlány osztogat szórólapokat, egyrészt azért, hogy egyéb látnivaló is akadjon, másrészt azért, hogy a játékokról azok is megtudjanak valamit, akik nem férnek hozzájuk.

A japán videojátékok arról hírhedtek, hogy közöttük vannak a legfurcsább szórakoztató szoftverek , amik valaha készültek. Gyakran emlegetett példa a Boong-Ga Boong-Ga című fenékenbökés-szimulátor (beépített műfenékkel), vagy a tavaly megjelent Cinema Keiba Japan World Cup 3 című, ritka vicces lóverseny. Az idei Tokyo Game Show, a legnagyobb távol-keleti játékexpo első és második napján a bemutatott hagyományos játékokat próbáltam ki, de szombaton rámentem a kuriózumokra.

Esernyőn játszani?

A TGS-en meglepően sok műszaki és művészeti egyetem képviselteti magát egy-egy kisebb standdal, ezért főleg ezeken keresgéltem, de csalódással kellett tudomásul vennem, hogy a kísérleti játékok többsége valamilyen bevett zsánerhez igazodik, egyszerű klón. Persze ez valamelyest érthető: a játékfejlesztő hallgatók zöme valószínűleg fejlesztőstúdióknál szeretne dolgozni, ahhoz pedig azt érdemes megmutatni, hogy a bevett fogásokat milyen jól tudták elsajátítani. Így főleg egyszerű platformjátékok, kisebb szerepjátékok, ügyességi- és akcióprogramok találhatók az egyetemi standkon.

Távol-Kelet legfontosabb videojáték-expóján, a Tokyo Game Show-n az első nap okozta kultúrsokk után, pénteken már kissé lehiggadva tudtam körülnézni, hogy melyek azok a játékok, amik az európai embernek is érdekesek.

Egészen kevés ilyen akad a show-n, a csak Japánban megjelenő mobiljátékok és az esetek legalább felében tányérszemű, természetellenesen nagy mellű mangalányokat felvonultató, szintén hazai piacra szánt konzoljátékok között keresgélni kellett egy darabig. (Az ehhez kapcsolódó kínzó kérdés: Miért adnak a kiadók latin betűs nevet is olyan játékoknak, amik soha nem fogják elhagyni az országot?) Aki keres, az talál, néhány olyan játékot is, amiket az augusztusi Gamescomon még nem lehetett kipróbálni – de olyan is akad, amin nyugat már rég túlvan, például a Max Payne 3, amit még nyár elején teszteltünk.

Harry Potter light

Kezdjük a három nagy konzolgyártóval, ami a Tokyo Game Show-n csak egy. A Microsoft idén nem jött el, ami érthető annak fényében, hogy az Xbox 360 igencsak hátrányban van a hazai terepen mozgó Sony és Nintendo konzoljaival szemben: a nagyjából hetvenmillió eladott Xboxból másfélmillió van csak Japánban – ez nem akkora piac, hogy érdemes lenne kihurcolkodni a Microsoftnak egy olyan évben, amikor nincs Kinect kaliberű újdonság.

Egy százjenessel nagyjából húsz percig bírtuk egy teljesen ismeretlen lövöldözős játék előtt, és nagyon büszkék voltunk magunkra. Klasszikus shoot’em up volt, két repülő irtott tízezret, hullottak a főellenfelek, zakatolt az adrenalin. Ez még akár Európában is történhetett volna. Aztán amikor egy óvatlan bukórepülésnél az utolsó életerőpixel is elfogyott, 576-os kollégámmal, Grath-tel kipróbáltunk valami igazán japánt: a kézzel táncolós játékot. Ritmusra tapicskoltunk nyolc öklömnyi gombot meg egy kör alakú érintőképernyőt, szaknyelven szólva kimaxoltam a Night on Fire-t, Grath is lenyomott hasonló borzalmat, aztán az egymásról készített videofelvételek láttán kötöttünk egy megnemtámadási deletét.

Ez még szerda este volt Tokió geeknegyedében, Akihabarában, ahol már árulják a iPad 6-ot (pardon, az ioPad 6-ot), és ahol egymáshoz simulnak a több emeletes fétisruhaboltok, játéktermek, valamint a flipper és a nyerőgép szentségtelen nászából fogant pacsinkószalonok. Itt van az AKB48 stúdiója is – ők egy eredetileg 48 tagú (és ezzel Guinness-rekorder) lánybanda, innen az együttes neve. Nagyon sikeresek, annyira, hogy a producerük Nagoja város Szakae kerületében klónozta is őket, megalapítva a SKE48 zenekart. De szeptember közepén még az AKB48 és az SKE48 is elhalványul kicsit, amikor a geekek tömött vonatokon zarándokolnak el a pálmafákkal szegélyezett Makuhari Vásárközpontba, a Tokyo Game Show-ra.

Expót hoz az ősz
Geekek gyűlnek pálmákhoz
Zajló csöcstenger

A TGS egészen más, mint az E3, a Gamescom vagy más nyugati játékos expo, mivel a távol-keleti játékkultúrában más trendek, szokások uralkodnak. A szervezés is szokatlan: belépőként csak egy nyakba akasztott sorszámot kapunk – más show-kon lehet figyelni a többi látogató belépőjét, ki jött a Gamespottól, ki az IGN-től, de a TGS-en csak annyit látunk, hogy ott megy a 24515. számú ember.

A leglátványosabb fejlődésen a tévék mentek keresztül, nehéz is lett volna nem észrevenni a körülbelül két méter széles kijelzőket. Az LG, a Sony és a Toshiba is bemutatott óriástévéket, amikben a felbontás a full HD jelenlegi 1920*1080 pixeléről annak négyszeresére, 3840*2160 pixelre nőtt.

A 4K felbontású megjelenítőkhoz egyelőre nehéz lesz tartalmakat szerezni, hiába beszélünk egy filmiparban elterjedt szabványról. Az eredeti felvéteket lerontva jön létre a filmek lakossági, full HD változata, tehát elméletileg minden megvan a 4K-ban is. Szomorú hír, hogy a blu-ray lejátszók többsége nem támogatja a 4K formátumot (frissítés: van pár utólag update-elt lejászó, ami már viszi a 4K-t, mint ez a Sony itt.). Nincsenek fogyasztóknak szánt 4K kamerák sem.

Ha mindez nem lenne elég: az LG tévéje körülbelül ötmillió forintba kerül majd, és üres falfelületet is nehéz lesz találni a 84 hüvelykes megjelenítőknek. Az még érdekes lehet, hogy a túlméretezett 4K tévéknek alig nagyobb a pixelsűrűsége, mint egy 50 hüvelykes full HD plazmának (54 ppi a 44 ppi-vel szemben), miközben a legjobb mobilokon kétszáz pixel fér el egy hüvelyken. Vannak kisebb, megfizethetőbb 4K monitorok is, egy 20 hüvelykes Panasonic már potom egymillióért elvihető.

Az óriástévék közül a Sony Bravia XBR-84X900 és az LG 84LM9600 tűnt a legjobbnak, de ha választani kellene, akkor inkább a Samsung 55 hüvelykes OLED tévéjét vinném haza, amely nagy energiahatékonyság mellett lenyűgözően kontrasztos képet ad. Mindhárom tévé támogatja a 3D-t, és két egymás mellett ülő ember egy időben más-más tartalmat tud nézni. Ideális videojátékokhoz.

Előjáték a Microsofttal

Az IFA 2012 volt a Windows 8-at és Windows RT-t futtató táblagépek bemutatkozó rendezvénye. Az Intel processzorain fut majd a Windows 8, míg az ARM csipeken a Windows RT. Érdekes módon az iPad és Android esetében senkit sem zavart, hogy azok csupán érintőkijelzővel vezérelhetők, és csak utólag, kiegészítőként érkeztek meg a billentyűzetek. Ezzel szemben a Windows 8-nál a gyártók kényszeresen ragaszkodnak a hardveres billentyűzethez, amik lehetnek rápattinthatók, kihajthatók, vagy a tokban elrejtve. A billentyűzetek használhatósága kérdéses, hiszen 11,6 hüvelykes, a netbookoknál alig nagyobb gépekről van szó, tehát épp csak elfér minden gomb a klaviatúrán.

A legjobb kombináció a HP X2 Envy, a gyártó szépen oldotta meg a kijelző csatlakoztatását, a tablet-laptop hibridek közül ezt emelném a dobogó csúcsára. A Samsung viszont már ott liheg a HP nyakában, és könnyen lehet, hogy később megelőzi. A dél-koreai gyártó az elmúlt két évben sok tapasztalatot szerzett a táblagépekről, az Androidot alaposan feltuningolta, és az ott bevezetett megoldásait máris átültette Windows 8-ra. Az ATIV PC várható 900 dollárnál magasabb árát azonban nem biztos, hogy ellensúlyozza az a néhány szoftver, és az érintőkijelzőn használható nyomásérzékeny toll.

De az is lehet, hogy nem a hibridek lesznek a nyerők, hanem az ultrabookok. Az érintőkijelzős modellek pár száz grammal nehezebbek, de a Windows 8 szereti az érintőkijelzőt.

Akkor tudjuk jól kihasználni, amikor csak szórakozási célból böngészünk a neten, vagy egyszerűbb játékokat játszunk, ölünkben a laptoppal. Az megint csak jó kérdés, hogy mennyit fizetnénk ezért a kis extráért?

Gépek a zsebben

De minek a laptop és a táblagép, ha kétméteres szélességben vetíthetjük magunk elé a szövegszerkesztőt és a levelezőt? A Philips bemutatta egy hordozható projektor prototípusát, amin Android fut, van a tetején egy tapipad, és a közepesen megvilágított standon egészen jól látható volt a kivetített tartalom. Ez azért inkább csak kiegészítőnek jó, mert az akku pár órán át bírja, szemben a tabletek 6-10 órás üzemidejével.

Bár az IFA leginkább az otthoni elektronikai berendezésekről szól, a kínálatból nem maradhattak ki az okostelefonok sem. A Samsung Galaxy Note II–nél nincs jobb készülék az óriástelefonok mezőnyében, de a pálca használata elsőre nagyon szokatlan lehet annak, aki korábban csak az ujjaival nyomkodta a telefonját.

Aki egyszerűbb, valamivel kisebb telefonra vágyik, annak a HTC Desire X lehet érdekes, a ma már átlagosnak mondható 1 gigahertzes processzorával és 4 hüvelykes, 800*480 pixeles kijelzőjével. Illetve az Intel standjánál már felbukkantak az első Atom processzoros androidos modellek, például a ZTE Grand X IN, amelynek 960*540 pixeles, 4,3 hüvelykes kijelzője van.

Adatok a szabadban

A kiegészítők közül a Maxell Airstash és a Toshiba FlashAir volt az, amiket szívesen a zsebembe süllyesztettem volna. A Maxell eszköze egy saját akkuról hat órán át működő hordozható hotspot, amely wifin osztja meg a rajta tárolt adatokat. Rákapcsolódva le tudjuk játszani a rajta tárolt filmeket a mobilon vagy a tableten. Az Airstash tárhelyét teljes méretű sd-kártya adja, ami szabadon lecserélhető nagyobb kapacitásúra is.

A Toshiba pedig sd-kártyába épített hotspotot. Ez nagyjából úgy működik, mint az Eye-fi kártyák, csak éppen a japán gyártó a SD Szövetség szabványát használja, ami sok újítást tartalmaz. Ez a hotspot a kamera vagy a fényképező akkujáról üzemel, és a rajta tárolt tartalmak 802.11n kapcsolaton érhetők el. Vagy az eszköz böngészőjét, vagy egy erre kitalált androidos szoftvert kell használni. A FlashAir kártya például készenléti üzemmódba tud kapcsolni, tehát sokkal kevesebb áramot fogyaszt, mint az Eye-fi.

Az asztali számítógépek csökkenő népszerűsége mögött részben az áll, hogy az okostelefonok és a tabletek sokkal természetesebb módon, érintéssel irányíthatók. A Microsoft úttörő volt az Xboxhoz tartozó Kinect bevezetésével, ahogy az Apple is jó úton jár a kérdéseinket értelmezni tudó Sirivel. Ez a két technológia elkezdett utat törni magának, a berlini IFA expón a legtöbb tévégyártó kínálatában vannak már mozgásérzékelős tévék. A Samsung standjánál majdnem ki is próbáltam a hadonászós Angry Birdöt, de inkább meghagytam a hoszteszeknek a hónaljfoltnövesztés örömét.

A fentieken kívül még számos új megoldás készül arra, hogy a segítségükkel még szorosabb kapcsolatba kerülhessünk a gépeinkkel, és tévedés azt hinni, hogy a gyártók csak a hipsztereket akarják lenyűgözni valami újjal. Az idősebb korosztálynak is nagy szüksége van ezekre a fejlesztésekre, egyszerűen mert nem billentyűzettel és egérrel a kezükben nőttek fel – mondta Marc Nieuwhof, aki a Philips új távirányítóját mutatta be a berlini kiállításon.

Az uWand nevű távirányítóhoz hasonlót árul az LG is, de a Philips a gyorsulásmérő mellé egy kamerát is beszerelt. Ez pontosabb célzást tesz lehetővé, amikor a tőlünk messze levő tévé kezelőfelületén az online tartalmak közt kell válogatni. Nagyon könnyen, fél perc alatt elsajátítható az uWand használata, a távirányító valóban elég pontosan követi a mozdulatainkat. Úgy lehet vele klikkelni, hogy a mozdulat nagyon emlékeztet az érintőkijelző használatára: megnyomjuk a gombot, és oldalra suhintunk a kezünkkel. Ez pont olyan, mint amikor a Windows 8-as tabletek érintőkijelzőjén oldalra lapozunk a szoftverek felületén.

A távirányító segítségével megragadhatunk tartalmakat, mondjuk a műsorújság egyik bejegyzését, és azt egy ikonra húzva felvehetjük a műsort a felvételi listára. A kamera pedig arról is gondoskodik, hogy amikor nem lát rá a tévére, kikapcsoljon az egérmozgatás. Ez sok eszközből hiányzik, így azok a távirányítók furcsa dolgokat művelhetnek a zsebünkben.

Vadabb elképzelés, hogy a kezünk helyett a szemeink forgatásával irányítsuk a tévét. A Haier által bemutatott eszközt elsősorban azoknak a mozgássérülteknek szánják, akik nem tudják kezelni még a távirányítókat sem. Az egy percig tartó kalibrálás pont olyan volt, mint tíz évvel ezelőtt a Pocket PC érintőkijelzőjénél: a szoftver a kijelző sarkaiban megjelenített egy-egy pöttyöt, amire ezúttal nem stylus-szal kellett rábökni, hanem szemmel rákacsintani.

Minden működtethető szemmozgással: a kijelző alján megjelenő hangerőállítót pofonegyszerű volt kezelni, a beépített Facebook-kliens bejegyzései közt lazán lépkedtem – ehhez csak a lista aljára vagy a tetejére kellett nézni. De 3-4 perc után már nem tudtam megfelelően pislogni. Hiába mondta az ottani hosztesz, hogy próbáljam lassabban, valószínűleg túl álmos voltam ehhez. Vagy egyszerűen csak nem elég kiforrott a technika, elvégre csak egy prototípussal demóztak.

Orvosi eszköznek készült a Wearable Technologies standjánál bemutatott, agyhullámmal működő irányítóeszköz is, amit a koncentrációzavaros, hiperaktív gyermekek terápiájában próbálnak alkalmazni. Persze játékos módon, egy pályán végigrepülve kell kincseket gyűjteni, miközben a fejünket vagy a szemünket mozgatjuk. Ez valóban nagy koncentrációt igényel, hiszen az eszköz nem a fej elmozdulását érzékeli, hanem a koncentráció által keltett agyhullámokat. Ez volt a legnehezebben kezelhető természetes interfész, mert nagyon frusztráló, hogy nincs közvetlen visszacsatolás. Nehéz ráérezni, hogy minek a következtében megy jobbra vagy balra a virtuális karakterünk.

Az agyhulllámok játékban való alkalmazása nem újdonság, az Emotiv évek óta árulja az Epoc nevű játékkontrollerét. A várt áttörés azonban elmaradt, nem terjedt el az eszköz. A legfrissebb fejlemények is gátolhatják az előrelépést, oxfordi kutatók ugyanis azt állítják, hogy agyhullámokat kiolvasó eszközökkel pontosabban tudnak majd következtetni a felhasználók jelszavára, banki adataira. Ha nem is tudják kiolvasni az emberek fejéből a konkrét adatokat, a módszerrel szűkíteni tudják a lehetőségek számát. Ügyes trükköket is bevethetnek a jövőbeni hekkerek, például egy számítógépes játékban valahogyan megjelenítenek információkat, és figyelik a játékos agyának a reakcióját.

Érintés helyett

Az agyolvasásnál valószínűbb az érintés nélküli mozdulatokra épülő vezérlők elterjedése, ami praktikus is: nem lesznek olyan dzsuvásak az eszközeink. Furcsa mód a Philips nagyon aktív az interfészek területén: a strapabíró kütyükről írt cikkünkben szereplő hangszórót ebbe az összeállításba is muszáj volt bevenni, mert kézlegyintéssel irányítható (tegnap ezt nem tudtam kipróbálni, mert mindegyik le volt merülve). Ha megvan a bluetooth-párosítás a telefonnal, az érzékelő fölötti függőleges legyintésre indul el vagy áll meg a zene, oldalirányú suhintásra pedig a következő vagy az előző számra lép a lejátszó. Hibátlanul működött, és mivel közel kell vinni a kezünket, viszonylag nehéz véletlenül számot léptetni. A bluetooth szabvány alapból tartalmazza a zenelejátszók parancsait, ezért a hangszóró Android, iOS és Windows Phone vagy régebbi rendszerű telefonnal és pc-kkel is működik.

Ez nagyon hasonlít a Leap Motion által májusban bemutatott apró szerkezet képességeihez. A következő években rengeteg eszközben megjelenhet ilyen érintésmentes irányítás, mert augusztus elején arról adott hírt a Leap Motion, hogy már 26 ezer fejlesztő jelezte érdeklődését a megoldás iránt.

A hagyományosabb interfészek is tartogatnak meglepetéseket. Az Acer Iconia W700 táblagépen például a Windows 8 régimódi asztalán nyithatunk meg egy táblagépen könnyen kezelhető interfészt, ha egyszerre öt ujjal érintjük meg a kijelzőt. Minden új Windows 8-as tableten kipróbáltam hasonló gesztusokat, de azok általában nem reagáltak semmire, csupán az operációs rendszer alapértelmezett gesztusait ismerték.

A dél-koreai Celluon a lézerrel asztalra vetített billentyűzetét fejlesztette tovább. A bluetooth billentyűzet, ami iOS-es és androidos eszközökre, valamint pc-re is ráköthető, most már multitouch tapipadként is működik. A megvilágított területen ugyanúgy két ujjal gördíthetünk és csippentéssel zoomolhatunk, mint az iPad kijelzőjén, de jól kell kiválasztani a felületet, nehogy a végén még szálka menjen az ujjunkba. A szintén koreai Penandfree pedig az általunk korábban tesztelt Wacom Inklinghez hasonló rajzeszközt készített. Az asztal lapjára vagy egy papírlapra tollal felrajzolt ábrák és szövegek azonnal megjelennek a kijelzőn, és a könnyű kis toll akár az egeret is helyettesíteni tudja.

Minden évben tömegek töltik az összes szabadidejüket a magyar vizek közelében, és egy csapásra több százezer forintot elveszíthetnek, ha a magukkal cipelt okostelefon vízzel találkozik. Az még nem is olyan nagy baj, ha egy kicsit vizes lesz a mobil, mert azt néha ki lehet szárítani, és vannak cseppálló modellek is. De az utóbbiakon sem segít, ha lesüllyednek mondjuk a Duna mélyére. Onnan a legügyesebb pecás sem fogja kihalászni a mobilját, az tuti.

A Lifeproof vízálló iPhone-tokja korábban is kapható volt, a vállalat a berlini IFA idejére időzítette az iPadhez való verzió bejelentését. A vékony tok egyáltalán nem brutális méretű, szépen rásimul a készülékre, és hermetikusan elzárja azt a víztől. Ebben a tokban az iPhone és az iPad majdnem két méteres mélységbe gond nélkül lemerülhet. A gyártó azt tanácsolta, hogy akinek fontos a védelem, az soha ne vegye le a tokot, nehogy feszegetés közben megtörjön a kemény műanyag váz, mert attól megszűnhet a védelem.

Ebben a speciális tokban 2 méteres zuhanást is kibírnak a készülékek. Ez a tok körülbelül hatvan euróba kerül, és ez még nem véd a merülés ellen; ehhez plusz harminc euróért kell venni még egy kiegészítőt. Ezzel már igen drabálissá válik az iPhone, de továbbra is használható marad a kamerája, a hangszórója és az érintőkijelzője. A Floating Lifejacket ráadásul az ütközésektől is jobban véd, a mobil akár 6 méteres zuhanást is túlél.

Telefon a betonkeverőben, zene az esőben

Ha már rátaláltunk erre a nagyszerű tokra, megkerestük a kiállításon a többi megerősített készüléket is. Nem találtunk túl sokat, de a CAT munkatársa nagyon meggyőző módon demonstrálta a B10-es jelő androidos okostelon képességeit. Engem ugyan nem tudott rávenni arra, hogy beledobjam a készüléket a kihelyezett, vízzel teli betonkeverőbe (mégiscsak egy okostelefonról van szó!), de a hosztesz úgy belevágta a dobba, hogy az csak úgy döngött. Aztán megállította, kivette, letörölgette, és a mobil továbbra is hibátlanul működött, nem láttam rajta egy karcolást sem. Azért így is figyelni kell a mobilra, nem érdemes belebetonozni egy irodaház falába.

A Panasonic sajnos nem hozott Toughbook gépeket Belinbe, pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy a világ legkeményebb laptopjaiból milyen Windows 8-as hibridet lehet készíteni. De volt helyette egy szórakoztató kütyü, a Philips Shoqbox bluetooth hangszóró, amit ellenálló gumiborítás véd az ütődésektől, cseppálló, és az akkujáról 8 órán át működik.

Az orosz alapítású Wexler e-könyv-olvasója, a Flex One pedig a világon elsőként veti be élesben az LG által gyártott 6 hüvelykes, 1024x768 pixeles, hajlítható kijelzőt. Ez a könnyű, csupán 110 grammos eszköz is sokkal jobban ellenáll az ütéseknek, mint amiken merev üveg borítás van. Nyolc gigabájtos belső memóriája viszonylag nagynak számít az e-olvasók körében, azt viszont még a gyártó is elismerte, hogy egyelőre nem ez a leggyorsabban lapozó.

Ötven országból ezernégyszáz vállalat utazott Berlinbe, hogy megmutassa a nagyközönségnek a termékeit. Az IFA tulajdonképpen az elektronikai vásárok karácsonya,  ilyenkorra működőképessé fejlődnek azok az eszközök, amiket a Las Vegasban megtartott CES-en még csak a legnagyobb jóindulattal lehetett terméknek nevezni. Amit Berlinben bemutatnak, azt egy-két hónapon belül meg is lehet venni.

Néha egy eszköznek csak a burkolata marad ugyanaz, és belül mindent kicserélnek. A Samsung Galaxy Note 10.1 táblagép például egészen katasztrofális volt, amikor év elején bemutatták, most viszont teljesen jól használható. (Úgy tudom, azóta még a processzorát is kicserélték.) Persze a Samsung gépe már akkor sem volt olyan tragikusan rossz, mint a kínai gyártók által találomra összerakott tabletek. Mihez kezdjünk például egy 13,3 hüvelykes androidos tablettel, ami nehéz, mint egy betonlap, viszont az 1 gigahertzes processzora kínosan lassan mozgatja a menüket?

Amíg a technológia ilyen lassú léptekkel és fölösleges kitérőkkel halad előre, nem kell komolyan aggódnunk amiatt, hogy egy napon robotok veszik át a (munka)helyeinket. Ezt bizonyította a japán Furo nevű cég humanoidja is, amely a pavilonok közti szűk területen próbált segítséget nyújtani az eltévedt látogatóknak. A robotlány rögtön zavarba jött, amikor körülvette egy ötfős férficsapat, hogy lefotózzák. Csak forgolódott körbe-körbe, nem tudva, hogy akkor most kit kellene megszólítania. Élettere nagyjából húsz négyzetméterre korlátozódik, mert a töltőtől nem érdemes nagyon eltávolodnia, és gyakorlatilag nem több, mint egy guruló táblagépállvány. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a robotlány csak egy előre bemagolt szöveget darál le nekem, amikor végre sikerült felém fordulnia.

Sokkal hasznosabbak a konyhai robotgépek. Ez az IFA egyik fő vonzereje, valószínűleg Panasonic is ezért döntött úgy, hogy a szokásos plazmatévé-blu-ray-kamera kombináció mellett a háztartási gépeit is felsorakoztatja. A japán cégnek érdekes a mindkét irányban hegyes orrú vasalója is: állítólag így sokkal szabadabban lehet vasalni, és hátrafelé menet nem gyűrjük össze a ruhát. A Panasonic kerámia sütőlapján pedig mindig az edénynek megfelelő méretű melegítő zóna alakul ki, így nem kell attól tartni, hogy a lapra tenyerelve megégetjük magunkat.

A konyhagépek és a fürdőszobai eszközök ki is próbálhatók. Csak néhányan vállalkoztak arra, hogy mindenki szeme láttára bekenjék a képüket borotvahabbal, és lecsupaszítsák a képüket. Az elektromos fogkeféknél azonban meglepően sokan várakoztak, és a szakértők az alapvető szájhigiénés tudnivalokat is elmondták az érdeklődőknek.

Az IFA szervezői egyébként egy külön kategáriát találtak ki azokra a segítőkre, akik nem csupán biodíszletként vigyorognak egy-egy termék mellett, hanem arról a legmélyebb  ismeretekkel rendelkeznek: ők a detailerek.

Persze annak sem kell csalódnia az IFA-n, aki csak a könnyed élvezetekre hajt. A konyhai részlegen a kávégépeknél – kis lökdösődés után – bárki ingyen megszerezheti a napi koffeinadagját, és még a gépek belső felépítése is megnézhető néhány átlátszó plexifalú demó modellen. Talán a precíz németeket így akarják lenyűgözni az ügyesen kitalált szerkezetekkel.

A háztartási gépek közül a kedvencem a Philips Homecooker elektromos főzőedénye, ami kevergetni is tudja helyettünk az ételt, amíg elvegyülünk a vacsoravendégeink társaságában. A gépet Jamie Oliver hathatós segítségével népszerűsítették, és a sztárséf felbukkanásának ára van: nagyjából 100 ezer forintba vagy többe kerül majd a kényelmes főzőcskézésről gondoskodó szerkezet. További negyvenezerért hozzánk vágnak egy szeletelőgépet is, ami úgy lett kialakítva, hogy abból közvetlenül az edénybe potyogjanak a hozzávalók.

Még helyen talkoztam gőzölgő ételekkel, de az inkább kellemetlen élmény volt. A B-kategóriás ázsiai gyártók csarnokában, amely arról ismerhető fel, hogy az égvilágon senki sem tolong a standoknál. Szombat délben jutottam el a Berlin Messe legeldugottabb sarkában lévő pavilonba, amelyben a rögtönzött piknikezés miatt volt átható ételszag. A kiállítók, mivel úgysem volt ott látogató, kipakolták a prezentációs célokat szolgáló Macbookok mellé a kicsicsipős szecsuáni szószt meg a tavaszi tekercset, és vígan falatoztak, már-már családias hangulatban.

Ezek a gyártók többnyire OEM termékeket forgalmaznak, ami azt jelenti, hogy a termékeiket nagy mennyiségben legyártják Sencsenben, vagy egy másik kínai iparvárosban, de nem adnak hozzá márkanevet, ez ugyanis az európai forgalmazó feladata. A szuperolcsó hajszárítótól a nagyon vacak tableteken át a sütőig minden van itt, és ebben a környezetben nem túl bizalomgerjesztőek. De éppen ez a lényeg, hogy az itt kiállított termék ne Panascodic vagy Smashung kamu néven kerüljön a boltokba, hanem kapjon a disztribútortól egy európainak tűnő márkanevet, bekerüljön egy csinos kis boltba, és máris rá lehet akasztani a névadónak jó profitot hozó árcímkét.