Az elmúlt napokban két posztban is foglalkoztam egy különös piszoárral, a másodikból, olvasói segítségnek hála, az is kiderült, hogy a nevezetes vécé a Balaton közelében lévő Fenékpusztán van. Ezt olvasva ragadt billentyűzetet, a Kis-Balaton vidéke, és általában a természetköltészet egyik legnagyobb magyar művelője, Szálinger Balázs, aki egyfelől felhívta a figyelmem, hogy Fenékpusztáról nemrég a blog.hu-n ő maga is írt (na jó, a nemréget értsük úgy, hogy nem vészesen régen), másrészt magáról a 400 éves Vámházról is mesélt egy kicsit.
Például azt, hogy „jó sok évig egy töritanár csinálta a kocsmát, mindenkire rácsapott, és végigvezette őket a helyiségeken”, meg azt, hogy ez a hely „a bakonyi betyárvilág egyik legnyugatibb betyárcsárdája volt, keletre volt a Répa Rozi csárda Nemesvita alatt, északra a Gyöngyösi betyárcsárda Hévíz mellett, nyugatra meg csak a Csali csárda Alsópáhokon”, és hogy „itt is vannak betyárok eltemetve a ház előtt”.
Ráadásul, derült ki Balázs soraiból, itt volt az a bizonyos híd, „ami a népdalban szerepel, de senki se veszi komolyan ('széles a Balaton vize, hosszú a híd rajta')”. Ugyanis 160-180 éve a Kis- és Nagy-Balaton közti átjáró nemcsak Zala hosszúságú volt, hanem 120-150 méteres, ezen vezetett végig egy hosszú cölöphíd, aminek a csárda volt egykor a vámháza”. Ma már nincs híd, csődbe ment a vámház is, és azt sem tudni, ki és milyen helyet működtet az épületben.