Mint a rátótiak a népmesében
Van egy magyar népmesetípus, a falucsúfoló. Ezek a mesék mindig arról szólnak, hogy egy faluban (általában persze a rivális szomszédnál) micsoda butaságokat csinálnak: csikótojásnak vélik a tököt, elvetik a sót, hogy több teremjen, és ha felveri a gaz a környékét, megpróbálják arrébb húzni a templomot, ahelyett, hogy körbekaszálnák.
A Tarcal határában húzódó mandulási álpincesor épp olyan, mintha egy ilyen népmesében szerepelne. A történetét az idei Hello Wood Építész Mustráján hallottam, ugyanis a Szent István Egyetem tájépítész-hallgatói, Valkai Csaba és Zelenák Fruzsina vezetésével épp ezen a helyen építettek egy kilátópontot.
Lebontják a Dózsa György úti toronyházat
A Vízművek eladta a Váci út 23-27 szám alatti irodáját, a "modern" toronyházat. A Hvg.hu azt írja a XIII. Kerületi Hírnök alapján, hogy az egykori székházban működő ügyfélszolgálatok augusztus 10-ével megszűnnek, itt volt a Főtáv és a DHK Hátralékkezelő és Pénzügyi Szolgáltató is. A lap szerint a bontási munkálatok miatt lesz erre szükség, és a Hvg-nek több helyről is megerősítették, hogy az "épületet elbontják".
Az egész ingatlan évek óta pusztult, a felújítás és korszerűsítés pedig többe kerülne, mint a bontás és egy új épület felhúzása, írja a lap, ami szerint a "Vízművek-iroda bontása egyébként nem engedélyköteles".
Az új tulajdonos a Skanska, a svéd ingatlanfejlesztő cég, amelynek már több épülete is van Budapesten, a közelben például a Kassák Lajos és a Lőportár utca sarkán, egy másikat pedig a Váci út és a Süllő utca kereszteződésében.
Az épületet 1979-ben kezdték építeni és két évvel később adták át, összesen 26 ezer négyzetméternyi területen voltak itt irodák.
Emlékművet állítottak az ország legismertebb gólyájának
Bodrogkeresztúr az utóbbi években leginkább azzal került a hírekbe, hogy ott él Fülöp, a gólya, aki télen sem hagyja el otthonát. Fülöpöt az egész település, sőt az egész ország szerette, még futóversenyt is elneveztek róla. Aztán idén júniusban jött a szomorú hír: a gólya, aki már 13 éve élt folyamatosan a környéken, nekirepült egy villanyvezetéknek és elpusztult.
A Hello Wood idei Építész Mustrájának - melyről részletesen írtam nem is olyan rég - épp Bodrogkeresztúr volt az egyik helyszíne. A Pécsi Tudományegyetem hallgatói, akik itt dolgoztak, eredetileg is gólyás témában gondolkodtak Fülöp (és a településben amúgy is szép számmal tanyázó faj) miatt. Amikor megtudták a szomorú hírt, elhatározták, hogy emlékmű lesz az építményükből.
Fából épült újra a Szerencsi Cukorgyár kéményfüstje
A Hello Wood mindenkinek mást jelent. Van, akinek egy tervező irodát, amelyik fával dolgozik, vagy annak egy műhelyét, másoknak egy tábort Kapolcs mellett, Csórompusztán, vagy egy rakás faizét a Balaton közelében, esetleg adomány-karácsonyfákat évről évre több helyen. Az egyik legösszetettebb és legizgalmasabb kezdeményezésük az Építész Mustra a Tokaji-borvidéken - kevés olyan kezdeményezést tudok, ahol tényleg minden szereplő nyertesen kerül ki az egészből. Tavaly csak egy rakás sajtófotó alapján számoltam be arról, hogy milyen is az egész, most egy napra leugrottam a táborba, és most elmesélem milyen. Röviden: baromi jó.
Világbajnok magyar látványterv
A címben és az alcímben tulajdonképpen mindent leírtam, csak azt nem, hogy tökre örülök neki, gratula a Brick Visual csapatának!
A világ egyik legfontosabb építészeti magazinjának, az Architizernek a díját egy Genfbe tervezett munkával, a Champ du Chateau Projecttel hozták el, renderelés és modellezés kategóriában. Ráadásul nem csak a közönségdíjat - amiben azért elég erősek tudunk lenni, mi magyarok -, hanem a zsűriét is.
A zsűri még júniusban döntött, a közönségszavazást pedig július 10-én zárták le, de az eredményt csak tegnap jelentették be. A többi döntős munkát, és a többi kategóriagyőztest itt nézhetitek meg, az előzményeket pedig itt találjátok.
Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is:
Egy kilométeres olajfestményt állítottak ki a Duna-parton
Csak ma látható az a gigantikus festmény a Duna-parton, ami furcsa módon magát a Duna-partot ábrázolja. Aki megnézi délután, az estére még kényelmesen átér a kísérő rendezvényekre a Valyo kikötőbe. Aki nem, az még kényelmesebben. Ana Tudor festményét ma délben mutatták be a sajtó képviselőinek és a pogácsás néniknek.
Hova lettek a Várnegyed palotái?
1944 karácsonyától 1945 februárjáig Budapest a második világháború egyik legsúlyosabb ostromának elszenvedője volt, melynek legfőbb építészeti kárvallottja a korabeli kormányzati és igazgatási központ, a Budai Vár volt. A negyed a főváros más részeihez képest döbbenetes mértékű károkat szenvedett el.
1944-ig a Királyi Palota főhercegi szárnyában volt a kormányzó, Horthy Miklós hivatala és rezidenciája is. Itt volt a miniszterelnökség és a Honvédelmi Főparancsnokság épülete is. A Várnegyedben és annak közvetlen környezetében pedig több minisztérium is működött. A falakon belül volt a Belügy-, a Külügy-, a Pénzügy-, és a Honvédelmi Minisztérium, míg a Lánchíd hídfőjénél működött az kereskedelemügyi és az iparügyi tárca is. A földrajzi tényezők és a Várban kiépült kormányzati védelmi központ természetszerűleg vezettek oda, hogy a fővárosért folyó küzdelmek itt csúcsosodtak ki.
A Budai Vár két jól elkülönülő részre volt osztható. A hegyplató déli harmadát a királyi rezidencia és a kormányzati épületek foglalták el, míg az északi kétharmad a minisztériumokkal és követségekkel tarkított lakónegyed volt. A két rész így eltérő fejlődési pályákon mozgott.
Miben különbözik Budapest és Debrecen?
Nagyon izgalmas ábrákkal tarolta le az internetet nem is olyan rég Geoff Boeing, amerikai várostervező mérnök. Egyszerűen diagramokra vitte fel egy rakás amerikai nagyváros úthálózatának tájolását, majd a nép nyomásának engedve, csinált egy merítést a világ nagyvárosaiból is. (Ez utóbbiban Budapest is szerepel, mint azt Kolozsi Ádám ki is posztolta a múlt héten.)
By popular request, here's a quick follow-up comparison of street network orientations in cities around the world: https://t.co/dvcdrBe1mu pic.twitter.com/TCxgxAbTef
— Geoff Boeing (@gboeing) July 11, 2018
Senkit ne tévesszenek meg elsőre az ábrák, ezekről nem lehet leolvasni, hogy mondjuk délre vagy északra vezetnek-e az utcák a város közepéből kiindulva. Csak azt, hogy milyen a tájolásuk. Vagyis egy keletre vagy nyugatra vezető út ugyanúgy kelet-nyugatinak számolódik - ennek megfelelően mindegyik körábra középpontosan szimmetrikus.
Viszont két dolgot le lehet olvasni azért mindegyikről:
- mennyire tart egy irányba az utcahálózat (egy sima kereszt a legegyszerűbb, négyzethálós úthálózatot feltételezné, a teljesen kitöltött kör pedig azt, hogy minden irányra egyformán sok út van tájolva), és hogy
- annak jellemzően milyen a tájolása.
Mindezt már hetek óta tudja minden netező, akit egy kicsit is érdekelnek a települések, de most egy kedves olvasónk igazi meglepetést küldött: megcsinálta ugyanezt magyar városokra!
Aquapark és kaszinó is épült volna a Nemzeti Színház mellé
A körönd nem valami gyakori közterületnév. Én sokáig azt sem tudtam, hogy a Kodályon kívül van még ilyen Budapesten. Pedig van. Például a Gregersen körönd, amiről szerintem elég kevesen hallottak, pedig simán lehet, hogy már át is mentek rajta, csak épp nem vették észre. Olyan épületek vannak mellette, mint a Müpa, meg a Nemzeti Színház. Rajzolt térképen, sőt még légi fotón is gyönyörűen kerekedik, de a helyszínre érve nyomát sem találjuk. Csak egy csonka körforgalmat. Valahogy így áll az egész Millenniumi Városközpont is.
Most, hogy pár napja bejelentették, épül a Millennium Garden irodaház (mely amúgy szintén a csak papíron létező köröndre néz), itt az ideje kicsit végigszaladni a nagyjából harminc éve húzódó városközpont-fejlesztés történetén, melynek senki sem tudja, mikor lesz vége.
A kilencvenes években kezdődött, egy álomszerűen jó adottságú területtel. A Petőfi és a Rákóczi (akkoriban Lágymányosi) híd között volt az utolsó pesti Duna-part szakasz a Hungária-gyűrűn belül, ahol bontások, meg mindenféle kompromisszumok nélkül fejleszteni lehetett. Remek lehetőség lett volna arra, hogy végre valahol megteremtsük a kapcsolatot a víz és a város között, amiről mindenki áhítozik, vagy hogy az itteni fejlesztésekkel katalizáljuk az egykori külső-ferencvárosi ipari területek újrahasznosítását. Sajnos mindezekből nem lett semmi.
Magyar látványtervek a világ legjobbjai között
Na persze, ez bezzeg megy! - mondhatná az epés olvasó, amikor meglátja, hogy milyen kategóriában jelöltek magyar céget a világ egyik legfontosabb építészeti díjára. A cég ugyanis a Brick Visual, az építészeti díj az Architizer A+ Awards, a kategória pedig a látványterveké (egész pontosan renderelés és modellezés). További hőzöngésre adhat okot, hogy legutóbb épp a budapesti olimpia látványtervei kapcsán találkozhattunk a Brick munkáival.
Na de félre a morgással. Egyrészt díjaztak már magyarokat ezen a versenyen a legkülönfélébb kategóriában - dizájntárgyaktól a tervező appokon és kilátókon át a metróállomásokig. Másrészt pedig nincs mese, látványtervezésben tényleg jók vagyunk. Elég csak a Zoa munkáira gondolni, akik amúgy arról is meséltek, hogyan lehet igazán ütős látványterveket készíteni.
Titokzatos magyar sztárépítész Sanghajban
Megvannak az Indiana Jones és a Végzet Templomának kezdőjelenetei? Egy elegáns, neonfényes klubban játszódnak, hatalmas revüvel, rengeteg dúsgazdag vendéggel, egy nyüzsgő ázsiai város közepén, 1935-ben. A forgatókönyvbeli helyszín nem véletlenül lett Sanghaj. A két világháború közt iszonyúan izgalmas, rohamléptekkel fejlődő, multikulturális metropolisz volt. Új hazát kereső, jómódú európai zsidók épp úgy letelepedtek itt akkoriban, mint a kommunizmus elől menekülő orosz arisztokrácia egy része (a második legnagyobb etnikum épp az orosz anyanyelvűeké volt).
Sanghaj nem csak Ázsia egyik legfontosabb üzleti és szórakoztatóipari központja volt, hanem a világ ötödik legnagyobb városa is. Épp olyan iramban lendült fejlődésnek, mint a közelmúltba, és épp úgy Amerika építészeti stílusát követte már akkor is. A divatos irányzatokat ötvözve a kínai hagyományokkal, egészen különleges építészete alakult ki.
A hatalmas ingatlanboomban magyar építészek is részt vettek. Nem is akármilyen feladatokkal.
Hugyecz (külföldön leginkább Hudec) László nevét már tíz évvel ezelőtt is emlegettem a blogon. Akciófilmbe illő élete jelentős részét itt töltötte, és közel hatvan épületet tervezett a városban. Ezek jelentőségét jól mutatja, hogy közülük 28 ma védett. Az 1934-ben épült legendás Park Hotel a világ minden komolyabb art decóval foglalkozó könyvében szerepel. Nem csak azért, mert ez volt Ázsia legmagasabb épülete (Sanghajban egészen 1983-ig nem épült magasabb ház), hanem fantasztikus kerámiaborítása és felnyitható tetejű bálterme miatt is.
Az ő nevét a szakma elég jól ismeri, sőt talán a nagyközönség is kezd megbarátkozni vele, hiszen idén Hudec emlékév van: 125 éve született, 60 éve halt meg, és kereken 100 éve, hogy Sanghajba érkezett, ahol csodálatos karrierje beindult. Ám ez a poszt elsősorban nem róla szól, hanem egy másik tervezőről: C.H. Gondáról, akit Magyarországon a szakma is alig ismer.
Gyönyörű pop-up könyv a budapesti fürdőkről
Imádtam az olyan mesekönyveket gyerekkoromban, amiket ha kinyitott az ember, akkor egyes elemei maguktól kihajtódtak és hirtelen térbelivé vált minden. Még jobb volt persze, amikor lehetett benne mozgatni vagy húzogatni is dolgokat, na de ne legyünk telhetetlenek. Nem emlékszem már, mi volt a neve ezeknek (ha valaki igen, ossza meg velem), de mostanában pop-up könyveknek hívjuk őket. Nem is olyan rég emlegette a műfajt Varga Viola, hogy egyszer nagyon szeretne majd egy ilyet a Barangoló-sorozatában.
Nos ha nem is ebben a sorozatban, de szerencsére építészeti témában született most egy hasonló alkotás, úgyhogy be is tudom mutatni a blogon. Bihari Julianna a diplomamunkájában a legkarakteresebb budapesti fürdőkből tervezett egy meseszép könyvet. Nem az egész épületet mutatja meg sehol, még csak nem is azonosak az ábrázolási módok. Mindegyiknél azt a megoldást választotta, amelyik a legjellegzetesebb.
Miért néz ki így az ország egyik legmenőbb cukrászdája?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy az alábbi témáról írjak-e, és igazából még most sem vagyok benne biztos, hogy helyesen döntöttem, de majd ti megmondjátok. A lebontott régi Daubnerről és a kicsivel odébb felhúzott újról van szó.
Vannak ugyanis az országban jó hírű cukrászdák, amelynek csak a neve és a patinás épülete maradt meg a régi korokból. Ezeknél aztán az új tulajdonos megpróbálja visszahozni a hely régi fényét, kihasználva azt, ami még megmaradt a tárgyi emlékekből. (A Hauerről például nem is olyan rég esett szó a blogon.)
A Daubner egyáltalán nem ilyen. Úgy lett messze földön híres neve, hogy azt valóban a Daubnerek tették azzá mostanáig, mindenféle különösebb reklám, brandépítés, meg ilyesmi nélkül. Ha négy-öt menő budapesti cukrászdát kell mondania valakinek, nagy valószínűséggel bekerülnek merítésbe. Hogy miért, az - ahogy Gazda Albert pár éve összefoglalta - rejtély.
Mármint remek dolgokat készítenek, de azért a sikerhez ez manapság édes kevés (jaj bocs nem direkt szójáték volt). Bár a logójukban ott díszeleg, hogy 1902-ben alapították a céget, semmiféle hamis romantikával, régieskedéssel nem játszanak. Vagyis nem játszanak semmivel. Sőt. Ezt az őszinte "teszünk a marketingre" dolgot talán kicsit túlzásba is vitték. Na de lássuk miről van szó.
Már telefonon is vadászhatjuk az összes Fortepan-képet
A Fortepan már májusban előrukkolt első telefonos alkalmazásával, a ForteGO-val, de az akkor még eléggé kezdetleges fázisban volt. Csak iOS-re jelent meg, és csupán a Budapest100-ban résztvevő terekről tartalmazott néhány képet. Tamási Miklós, a fortepan alapítója és vezetője meg is mutatta, mit tud az app, de abban maradtunk, hogy a bemutatással megvárjuk az androidos változatot is. Most ennek is eljött az ideje, ráadásul a hétvégén nem csak egy bővített ForteGO jött ki, de megjelent egy új alkalmazásuk is sima Fortepan néven. Lássuk, mit tudnak.
A nézők talpa alól szólhat a kórus a felújított Operaházban
Szó szerint a pincétől a padlásig felújítják az Operaházat. Ráfért, a nyolcvanas évek eleje óta nem nyúltak érdemben hozzá, és akkor sem feltétlenül úgy, ahogy kellett volna. A rekonstrukció tervezője Zoboki Gábor, aki nem csak neves építész és operarajongó, de ugye ő és csapata tervezte a Müpát és az Erkel Színház átalakítását is, szóval nem nagyon van más ma Magyarországon, aki annyira otthon lenne a témában, mint ő. Már több órányi beszélgetésen és közös helyszínbejáráson vagyunk túl, de még mindig csak ömlenek belőle a történetek, és a legapróbb részletekhez fűződő érdekességek. Nem csak a műfaj, de az épület lelkes megszállottja is. Az alábbi interjúban csak egy kis ízelítőt adunk mindabból, amit a házról mesélt, és a későbbiekben további posztokban térünk vissza a részletekre.
Jön a városi növényhatározó. Szép lesz
A nagyvárosi flóra sokkal izgalmasabb, mint a fauna. Leszámítva a kóbor macskákat, a házi galambokat, a parktavak díszhalait, na meg a nyugat-európai metropoliszok elvadult papagájait, alig találkozunk olyan nagyobb állattal, amelyik ne élne a környező természetben is. Na persze a házak közt jóval szegényesebb a felhozatal, mint a városok határain túl.
A növényekkel más a helyzet. Nem csak azért, mert van egy csomó behurcol faj, amelyik csak az ember által bolygatott környezetben él meg. Egy jól működő természetes élőhelyen hiába is keresnénk akácot vagy parlagfüvet. Ám ennél is érdekesebb az a sok dísznövény, amit a városokba hoztunk. Tulajdonképpen sokkal több van belőlük, mint az őshonosakból. Gesztenyék, tuják, fenyők, muskátlik, árvácskák, rózsák. Egy részük nem itt él "szabadon", más részük sehol nem él, hiszen az ember nemesítette ki őket. A számuk egyrészt egyre nagyobb, másrészt például egyre kevesebb fafaj képes megélni az aszfaltrengetegben.
Erdélyi kisváros régi főtere? Ugyan!
A szocializmus évtizedeinek építészetét sokáig nem nagyon szerette senki, örültünk, hogy megszabadultunk tőle. Meg hát nem is nagyon volt egyszerű megtudni róla bármit, szigorú szakkönyveken és komoly konferenciákon kívül nem igen foglalkozott a múlt század második felében épült házakkal, városokkal senki. Aztán szerencsére megjelent néhány oldottabb hangulatú, nagyközönséget is megmozgató kezdeményezés.
Nem csak remek könyvek születtek a témával kapcsolatban, hanem nagyon jó blogok is, mint amilyen a sajnos már inaktív Late-modern, vagy a térképes adatbázissá fejlődött Modern Győr. Sőt, indultak erről szóló nagyvárosi séták is (például a Hosszú lépés káderdűlőse, vagy a Sétaműhely gazdagrétije), a Lechner Tudásközpont honlapja pedig gyakorlatilag magazinként működik amellett, hogy kiállításokat, és a még élő építészlegendákkal beszélgetéseket szerveznek. Ezzel párhuzamosan szerencsére maga az építészet is divatba jött, ráadásul egy csomó általános hírportál újságírója is elkezdett foglalkozni a korszak művészetével.
Szóval a sort hosszan lehetne folytatni a jobbnál jobb kezdeményezésekkel, ám ezzel együtt is nagyon örültem a legújabbnak, mert még mindig lehet hiánypótló honlapot indítani. És ha az idén startolt Retropolisz szerzői bírják szuflával, akkor az oldaluk az lehet.
65-ről 90 méterre nőhet a toronyházzá minősítés határa
Változtatásokat fogadott el a törvényalkotási bizottság (TAB) a magasházak építési szabályainak módosítására benyújtott kormányzati javaslaton csütörtökön. Ezek között szerepel, hogy
- a toronyházépítési tilalom nem vonatkozna a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokra.
- a módosítás is 90 méterre növelné a toronyházzá minősítés határát az eredeti előterjesztésben szereplő 65 méter helyett, ahogy azt már egy korábbi, gazdasági bizottsági módosító javaslat is tartalmazta. A testület azonban ezt kiegészítette.
- kitételként bekerül, hogy a tilalom azokra a telkekre nem vonatkozna, amelynek beépítési szabályait a kormány rendeletben határozhatja meg.
Az elfogadott javaslat értelmében a 65 métert meghaladó építmények engedélyezése a központi tervtanács hozzájárulásához kötött.
Hegedűs Lorántné, a testület jobbikos alelnöke szerint a képviselők valójában a tervezett Mol-székház sorsáról döntenek, a változtatás arra vonatkozik. Szerinte teljes egészében megváltoztatják a törvény lényegét, amelynek célja eddig az volt, hogy 65 méternél magasabb házak ne épülhessenek az országban. Az alelnök szerint a módosításban szereplő 90 méteres határ sem érvényesül a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra, és emiatt felesleges területrendezési szabályokat alkotni, hiszen a kormány bármelyiket felülírhatja.
Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára szerint országos hatályú szabályt alkotnak, amely nem egyedi esetekről szól. Tuzsony szerint a 65 méter feletti építmény sorsáról egy szakmai testület, a központi tervtanács dönt majd. Rámutatott arra is, hogy eddig az épületek magasságát tartalmazta a szabályozás, most viszont az építményét, vagyis annak legmagasabb pontját, akkor is, ha az egy antenna.
Rég nem szívatták úgy a gyalogosokat, mint most a József nádor téren
Gyalogolni csak a szegények, a turisták és a hobbigyaloglók szoktak. A szegényeknek és a külföldieknek semmi keresnivalójuk a Belvárosban, a hobbigyaloglók meg biztos örülnek, ha még többet gyalogolhatnak. Talán ez lehetett annak a prezentációnak az összefoglalója, amit levetítettek a döntéshozóknak, mielőtt kijelölték a József nádor téri építkezés miatt lezárt járda kerülőútvonalát.
Számtalanszor leírtam már, hogy miközben London legfelkapottabb negyedeiben is kínosan ügyelnek arra, hogy minden építkezésnél szabadon maradjon a járda, addig nálunk egészen magasról tesznek erre. De hogy ilyen durván semmibe vegyék, hogy erre emberek élnek, jönnek-mennek, arra még nem nagyon láttam példát.
Hogyan rendezzünk be egy jó irodát?
Az Év irodája verseny első helyezettjét, az ACG új székhelyét már akkor bemutattuk, amikor még nem is tudtuk, hogy nyerni fog: tényleg elég jól sikerült helyről van szó. Örültem neki, mikor néhány héttel később megkeresett egy másik döntős, hogy szívesen megmutatnák az ő központjukat. Két ok miatt mondtam igent. Egyrészt a Skanskáról van szó, amelyik maga is elég jó irodaházakat épít idehaza, másrészt azt mondták, hogy kipróbálhatom. Vagyis nem körbevezetnek és elmutogatják, hanem nyugodtan odaülhetek egy szabad asztalukhoz, békén hagynak, dolgozhatok egész nap, legalább meglátom milyen is a hely valójában, működés közben. Úgyhogy fogtam a laptopom és beültem.
Egész jó ideiglenes parkot adtak át Budapest közepén
Egy csomó csilivil dologgal megtűzdelve nyitotta meg a Fővárosi Önkormányzat a Városháza parkot a nyári szezonra (vagyis a Károly körút Deák téri templom mögötti részét, szemben a Madách térrel). A sajtófotók alapján elég pengén néz ki, nagyjából olyan, mint egy fesztiválhelyszín színpadok és belépő nélkül, vagy egy trendi kiülős hely, ahol nincs kötelező fogyasztás. Van viszont ingyenes telefontöltési lehetőség, meg egy csomó sporteszköz (teqball és pingpong-asztal, streetworkout-pálya, sakktáblák), pálmafák és ücsörgőhelyek.
Szeretem az ilyesmiket, tisztára mintha a bécsi MuseumsQuartier egy továbblazított változata lenne. A jópofaság elsősorban a Hello Wood csapatának köszönhető, akik megtervezték és felépítették az egészet.
Kányádi Sándornak már életében szobrot állítottak
Elhunyt Kányádi Sándor, költő. Szerettem. Azt hiszem, az Urbanistán azzal a paddal lehetne róla legméltóbban megemlékezni, amelyik a 3-as metró Arany János utcai megállójában áll. Ahogy a vonal műalkotásait bemutató posztunkban is szó volt már róla, ez a pad elsőre egyáltalán nem tűnik szobornak, pedig egy egészen szellemes húzás ez, még a metrófelújítás honlapja is az alkotások közt említi.
Kányádi Sándornak van ugyanis egy verse még 1983-ból, amelyben egy neki szentelt padról ábrándozik, épp itt. Nem tudni, ki a „ready made mű” alkotója*, de le a kalappal előtte, hogy tíz évvel később keresztülvitte a dolgot, és még a vers is kinn van egy táblán a gyengébbek kedvéért. Így szól:
Csöpp bronz piszoárszobor került a Városligetbe
Nagyon megy mostanában Kolodko Mihály vagyis (Mihajlo Kolodko) kárpátaljai szobrászművész, aki miniszobrokkal szórja meg Budapestet, kicsit feldobva a hangulatot. Első nagy dobása a Duna-partra telepített Főkukac volt, de azóta már volt tankocska, meg Breki is az elmúlt években. Sőt a gerilláskodás mellé egy hivatalos szoborállítás is belefért: a Liszt Ferenc Repülőtérre került a névadó szobra.
A hébe-hóba jelentkező művész most nagyobb sebességre kapcsolt, vagy csak most tűnt fel hirtelen az embereknek, hogy mik vannak: néhány napon belül megjelent Mekk Elek a Széll Kálmán téren és egy áldozatocska Coloumbo hadnagy mögött.
És nincs vége a sztorinak, hiszen Ády, a Köztérkép munkatársa a Városligeti-tó mellett szúrta ki a legújabb csöppséget, egy bronz piszoárt. Mint írja:
Rovataink a Facebookon