Mind tudjuk, hogy hiába a logikus gondolkozás, időnként az észérvek helyett az érzelmeink hajtanak inkább bennünket. Ezt a jelenséget fogta meg vagy inkább vizualizálta zseniális módon a Pixar 2015-ös filmje, az Agymanók. A rendezőt, Pete Doctert a saját lánya inspirálta, amikor kipattant a szakember fejéből a rajzfilm ötlete, aki elgondolkozott azon, vajon mi járhat egy gyerek fejében, amikor vigasztalhatatlanul sír, önfeledten nevetgél, tör-zúz, undorral néz a főzelékre, vagy éppen megijed a szomszéd palotapincsijétől. Az Agymanók egészen különleges módon ábrázolta, hogyan működik egy ember, a sztori legfőképp a főszereplő kisgyerek, Riley Anderson koponyájába kalauzolt, ahol gombokat serényen nyomkodó és egymással veszekedő manócskák, Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré igyekeztek úgy befolyásolni a lány életét, hogy az ne fulladjon teljes katasztrófába.
Az Agymanók meglepően mélyen mászott bele a filozofikus és pszichológiai kérdésekbe, ennek megfelelően többször is csúnyán fejbe kólinthatta a nézőket a végeredmény. Na és a tanulság is úgy ütött, hogy a fő mondanivalót a szülők is elvihették maguknak a moziból, és megfontolhatták: bánat nélkül nincs öröm, szomorú pillanatok nélkül nem lehet igazán értékelni a boldogságot az életünkben, és mindkét érzelem szükséges ahhoz, hogy valakiből funkcionális ember váljon.
A Pixarnak az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb mellényúlásai, bár a Toy Story 4. bőven hozta a szintet, az Előre és a Lelki ismeretek egészen felejthető alkotások lettek. Még a Luca című, az olasz nyárban lubickoló coming-of-age mese lett talán a nagy múltú stúdió legerősebb sztorija mostanában, a Lightyear és az Elemi sokkal kevésbé szolgáltak nagybetűs moziélményt, mint szerettük volna. A Pirula Panda pedig hiába szolgált ügyes tanmeseként kislányoknak és fiatal nőknek, egyszerűen túl szűk körnek készült ahhoz, hogy igazán belevésse magát a popkultúrába. Remekül sikerült, de rétegfilm lett.
Négy nap jutott a 2024-es Magyar Mozgókép Fesztiválnak – új nevén a MOZ.GO-nak. Ez a negyedik alkalom, hogy a Veszprém–Balaton régió otthont adott a magyar film kiemelt eseményének. A június 12-i, szerdai megnyitót különleges alkotással fűszerezték:
A közönség Fazakas Péter rendezésében láthatta a Ma este gyilkolunk című krimi-vígjáték első vetítését.
A film, amelynek producere Lajos Tamás volt, írója pedig Köbli Norbert, a magyar színészszakma számos nagy nevét hozta össze: Koltai Róbertet, Jordán Tamást, Bodrogi Gyulát, Pogány Juditot, Hámori Ildikót, Bálint Andrást, Takács Katalint, Hermányi Mariannt vagy a főszerepet alakító Kern Andrást.
Nagyszerű volt a légkör. Irtózatosan jól röhögtettük egymást – a kamerán kívül persze. A filmezés tele van várásokkal, és amikor vártunk, mindig nagyon sokat hülyültünk, aztán a filmet csinálva persze dolgozni kellett, mert azért nagy munka egy filmet létrehozni
– fogalmazott kérdésünkre Kern András arról a másfél hónapról, amíg az alkotáson dolgoztak.
A jövő év elejére érkezik a TV2 képernyőjére a Hunyadi János életét bemutató tízrészes sorozat – jelentette be Lengyel Balázs rendező.
A film Bán Mór Hunyadi című regénysorozata alapján készült. A rendező nagy kihívásnak nevezte, hogy a színészeknek számos nyelven kellett megszólalniuk, hiszen rengeteg helyszín jelenik meg, köztük a hadjáratok során érintett birodalmak. Hozzátette: a színészek alázattal, fegyelmezettséggel kezelték a nyelvhasználatból adódó nehézségeket, sokaknak az alapoktól kellett kezdeniük a nyelvtanulást. A szereplők például törökül és olaszul is megszólalnak a filmben.
Az előkészítő munkálatok három évig, a forgatás egy évig tartott.
Nagypál Orsi, az alkotás másik rendezője pedig arról beszélt, hogy a mű alapját jelentő regényt elolvasva hitelesebben tudott dolgozni, a szereplők életkörülményeit, szokásait plasztikusabban meg tudta jeleníteni. Hozzátette, hogy az egyes jelenetekben megjelenő török nyelv komoly kihívást jelentett számára, nehéz volt instrukciót adni úgy, hogy nem ismeri a nyelvet.
Rujder Vivien, aki Hunyadi feleségét, Szilágyi Erzsébetet formálja meg, azt mondta, hogy régóta nagyon szeretett volna egy kosztümös filmben szerepelni. Nagyon tetszettek neki a ruhák, ám amikor napi 12-16 órát viselte ezeket, rájött arra, hogy nem könnyű a nehéz és szűk darabokban létezni.
A Hunyadi Jánost alakító Kádár L. Gellért felidézte, hogy a forgatást több mint féléves kiképzés előzte meg: lovagolni tanult, edzésekre járt. Kiemelte, nagy felelősség számára az egyik legnagyobb történelmi személyiséget megformálni. A sorozat producere a magyar származású Robert Lantos, rendezői az Oscar-jelölt és Emmy-díjas Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs.
A sorozatot külföldön Rise of the Raven címmel értékesítik. A tíz egyórás rész Hunyadi János, a hadvezér életét dolgozza fel, aki a 15. századi Európa kegyetlen viszonyai között, dacolva a túlerővel, döntő győzelmet aratott a nándorfehérvári csatában, átformálva ezzel Európa történelmét. A magyar szereplők között van Töröcsik Franciska, Fekete Ernő, Hermányi Mariann és Medveczky Balázs is.
Hozzájuk csatlakozik a nemzetközi színészgárda: Laurence Rupp, Cornelius Obonya, Murathan Muslu, Giancarlo Giannini, Francesco Acquaroli, Karel Roden, Rade Serbedzija, Thomas Trabacchi és Elena Rusconi. A tízórás epikus sorozatot a Nemzeti Filmintézet és a Beta Film finanszírozza. Társproducere a TV2, amely Magyarországon és Szlovéniában, valamint az ORF, amely Ausztriában sugározza a filmet.
Breier Ádám első nagyjátékfilmje, a Lefkovicsék gyászolnak a Nemzeti Filmintézet elsőfilmeseket segítő Inkubátor programjának keretében készült el, igaz, néhány évnek el kellett telnie, mire megvalósult a projekt. És milyen jó, hogy megvalósult, mert a film pozitív kritikákat kapott, ráadásul a laikus közönség is szereti. Olyannyira, hogy a Szabó Kimmel Tamás és Bezerédi Zoltán főszereplésével készült dramedy a hazai mozikban, illetve a külföldi fesztiválokon is népszerű.
Úszósapka, te tudsz magyarul?
– kérdezi döbbenten a nagypapa sábeszdeklis unokáját, aki addig kizárólag héberül kommunikált, a kisfiúban azonban megtörik (vagy megjavul) valami, talán az idős rokonba vetett bizalom, és közel egy hét után magyarul szólal meg.
Merthogy a papa nem beszél héberül, és még csak erőfeszítést sem tesz azért, hogy megértse a gyereket, legfeljebb gúnyos megjegyzéseket tesz a zsidó szokásokra, például a kipára. Nem úgy, mint a nagymama, aki héberül tanul, hogy a kis Arival szót értsen. A tolmács szerepkör azonban hamarosan az apukára hárul, hiszen a történet mozgatórugója az, hogy a nagymama váratlanul meghal, az egymástól elhidegült apa-fia duó (az unokával kiegészülve trió) pedig hosszú évek után először találkozik újra. Már-már kényszerből, semmint szeretetből: a temetés és a gyász összehozza a családot.
A világ öt legnagyobb filmes óriása között tartják számon a mai napig a Paramount Picturest, ami a Paramount Global része. A cégcsoport vezető részvényese a National Amusements vállalat, amely világszerte nagyjából 24 ezer embert foglalkoztat. 2023-ban utóbbi úgy döntött, megválik a Paramounttól,
amelynek a részvényei az elmúlt években zuhanó tendenciát mutatnak, és egyre inkább elértéktelenednek.
A cég az elmúlt fél évben számos próbálkozást tett, hogy dűlőre jusson különféle vásárlókkal. Eleinte arról is szó volt, hogy a Fox vagy a Warner Brothers próbálja bezsebelni a céget, de ezek az egyeztetések hamar elhaltak. Később olyan aspiránsok jelentek meg, mint az Apollo Global Management, az Allen Media Group vagy a RedBird Capital Partners, de egyelőre a legesélyesebb vásárlónak a Skydance Media tűnt, amellyel korábban a Paramount már dolgozott olyan filmeken, mint a 2022-ben megjelent Top Gun: Maverick, amely mintegy 1,5 milliárd dolláros bevételt termelt.
2024 áprilisában a Paramount és a National Amusements képviselői felkeresték a Skydance-t, hogy kizárólagos ajánlatot tegyenek egy lehetséges egyesülésre. Shari Redstone, aki a Paramount Global egyik vezetője és a National Amusements elnöke, illetve David Ellison, Skydance Media alapítója, olyan szerződést igyekeztek tető alá hozni, amely mindegyik cég számára előnyös végeredménnyel járhat. Sajnos nem jártak sikerrel.
A 17 éves, Sydney-ből származó Catherine Laga’aia a Variety szerint nagyon lelkes, mert állítása szerint a Vaiana főszereplője, Moana a kedvenc Disney-karaktere, ami rokonsága miatt is lehet. Elmondta, hogy nagyszülei szamoai származásúak.
Megtiszteltetés számomra, hogy alkalmam nyílik megünnepelni Szamoát és a Csendes-óceáni-szigetek összes népét, és olyan fiatal lányokat képviselni, akik olyanok, mint én.
Azt is hangsúlyozta, Moana megváltoztatta a Disney-hercegnők sztereotípiáját, mert erős és bátor, és kiállt egy félisten ellen. Szerinte szuper, hogy egyre több generáció képes kapcsolódni ehhez a karakterhez.
A szereplők között még ott lesz Dwayne Johnsonon kívül – aki a rajzfilmhez a hangját kölcsönözte – az új-zélandi John Tui mint Moana apja, valamint Frankie Adams szamoai–új-zélandi színész mint Moana anyja.
Május elején érkezett meg a Netflix sikerszériájának első etapja a streamingszolgáltató platformjára. Azóta pedig már A Bridgerton család harmadik évadának második fele is befutott, és a nézőknek feltűnt valami.
Nicola Coughlan, a sorozat Penelope Featheringtonja a People magazinnak elárulta, hogy sokan azzal vádolják, hogy a derekát „photoshoppolták”, vagyis vékonyabbra retusálták. Elmondása szerint az alaptalan pletykákat a sorozatban szereplő korhű jelmezek váltották ki.
Azt hiszem, ha elég sokáig viselsz fűzőt, a tested tényleg hozzáidomul
– magyarázta, hozzátéve, hogy „látott néhány trollt a közösségi médiában kommentelni”, de határozottan cáfolta, hogy photoshoppolták volna a derekát.
Luke Newton – aki Colin Bridgertont alakítja a sorozatban – azt mondja, hogy „nem panaszkodik” a férfijelmezekre, de mindig várja, hogy a forgatások után kényelmesebb ruhadarabokat húzhasson magára.
A hét elején a 37 éves ír színésznő pimasz választ adott egy dublini vetítésen, miután azt mondták neki, hogy „nagyon bátor”, hogy meg merte mutatni a testét a kamerák előtt.
Tudod, szerintem nehéz ez a helyzet, mert az enyémhez hasonló testalkattal rendelkező nők – vagyis a tökéletes mellekkel megáldott nők – nem látják viszont magukat elégszer a képernyőn. Nagyon büszke tagja vagyok a tökéletes mellű nők közösségének. Remélem, örültök a látványnak!
– vágott vissza Coughlan, akinek szavai hallatán a rajongók nevetni és tapsolni kezdtek.
her pout at the beginning 😭 pic.twitter.com/dinBsi5acR
— bel (@ccutiny) June 6, 2024
Mint megírtuk, a színésznő korábban egy interjúban azt is elárulta, hogy kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy a sorozatban egy erotikus jelenetben szerepelhessen. Nicola Coughlan azzal indokolta a döntését, hogy elege lett azokból, akik testalkata miatt kritizálják.
Van egy jelenet, ahol anyaszült meztelenül állok a kamera előtt, és ez az én ötletem, az én döntésem volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez a lehető legnagyobb »b*szd meg«, amit hozzátehetek a testemről kialakult beszélgetésekhez. Elképesztő erőt adott
– idézte fel az interjúban Nicola Coughlan.
Hozzátette, hogy a forgatás alatt végig gyönyörűnek érezte magát, majd arra gondolt, hogy amikor 80 éves lesz, örömmel idézi fel, hogy mennyire dögös volt. Nicola Coughlan már évek óta a testpozitivitás támogatója.
Kate Winslet egy videóban emlékezett vissza arra, hogy milyen zűrzavar uralkodott a harmonikusnak tűnő jelenet forgatása közben. Mind a kettőjüknek állandóan elkenődött a sminkje, ezért DiCaprio néha úgy nézett ki, mint akinek hiányzik a fél arca. Egyik oldala barna volt, a másik fehér.
Miközben újranézte a jelenetet, Winslet „rémálomnak” titulálta a felvételt, ami a világítási problémák és az irreális forgatási helyszín miatt volt kaotikus. A színésznő arra is visszaemlékezett, hogy több felvételt kellett készíteni, mert folyton beverte a térdét a korlátba. Leónak meg állandó röhögőgörcse volt, ezért négyszer is fel kellett venniük a jelenetet.
James (Cameron, a rendező) nagyon specifikus fényt akart a csókhoz, de persze a napfény folyamatosan változott.
A Rendben vagyok? című filmnek egészen érdekes élettörténete van, a Tig Notaro által rendezett és Dakota Johnson főszereplésével készült dramedynek jó régen, 2022 januárjában megvolt már a világpremierje a Sundance Filmfesztiválon. Nem sokkal később a Warner lecsapott a jogokra, ám hiába teltek-múltak a hónapok, semmi hír nem érkezett a bemutatóról. Ment a huzavona, tűzzék a nagy vászonra? Legyen az HBO Max exkluzív tartalma? Csak nem született döntés, és végül egészen pár nappal ezelőttig ült rajta a nagy stúdió, merthogy 2024. június 6-ig kellett várnunk rá, hogy a Rendben vagyok? széles körben nézhetővé váljon.
A fentiekből arra lehetne következtetni, hogy a Rendben vagyok? egy pocsék film lett, ezért ültek rajta olyan sokáig. Valójában azonban szó sincsen ilyesmiről, a maga zsánerén, vagyis a coming out sztorikon belül igenis szépen megállja a helyét. Nem ér fel az olyan zsenialitásba hajló darabokhoz, mint a Kszi, Simon és a Szólíts a neveden, de még így is képes egy nagyon intim, helyenként szívbe markoló és a néző lelkét megfacsaró alkotás lenni. Jókor is mutatták be tulajdonképpen, mert egy kicsit legalább javít Dakota Johnson renoméján, aki nem olyan rég nevetségessé tette magát a Madame Web címszerepében.
A Max új filmje egy Lucy (Dakota Johnson) nevű nő körül forog, akinek láthatóan egy helyben toporog az élete, festőként megbukott, így recepciósként kénytelen megkeresni a betevőjét. Ha mindez nem lenne elég, még a párkapcsolatok terén is szenved hősnőnk, valahogy nem fűlik a foga ahhoz, hogy komolyabbra fűzze a viszonyát Bennel (Whitmer Thomas), akivel régóta kerülgetik egymást. A Rendben vagyok? által feltett kérdésre abszolút az a válasz, hogy nem, Lucy egyáltalán nincsen rendben, és a dráma csak fokozódik, amikor Dakota Johnson karakterének legjobb barátnője, Jane (Sonoya Mizuno) bejelenti, a munkája miatt kontinenst vált.
Richard Linklater nagyon ért ahhoz, hogy emberközeli történeteket meséljen el nekünk, megtette ezt többek között a Mielőtt felkel a nap című 1995-ös klasszikusban is, amikor egy vonatúton ejtett szerelembe két fiatalt, majd a romantikus trilógia befejezése után a bravúrt megismételte a 11 éven keresztül forgatott, Sráckor című coming-of-age történettel. Most az amerikai rendező újfent kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen úgy döntött, akcióvígjátékot készít egy bizonyos Gary Johnsonról, akinek az életére mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy hétköznapi lenne. Először a Texas Monthly nevű magazin dolgozta fel a főszereplő thrillerbe illő hivatását, ezt a 2001-es cikket vette alapul a Hit Man, vagy magyarul A bérgyilkos, aki nem is volt, melyet a Netflix június 7-én a magyar nézőknek is elhozott.
A Hit Man főszerepét az a Glen Powell játssza, aki felbukkant kemény pilótaként a Top Gun: Maverickben, és a megkérdőjelezhető minőségű, de a pénztárakat letaroló Shakespeare-adaptációban, az Imádlak utálniban is együtt bolondozott Sydney Sweeney-vel, ezúttal pedig a 35 éves sztár egy olyan ürge bőrébe bújik, akit még ha finoman akarunk fogalmazni, akkor is a kiismerhetetlen jelzővel illetünk. Gary Johnson napközben filozófiát tanít a helyi egyetemen, de titokban a rendőrségnek is besegít lehallgatásoknál és terepmunkáknál, míg egy napon ki nem rángatják őt szokásos helyéről, a minibuszból. Innentől az lesz a feladata kicsit béna, kicsit kocka, macskaimádó főhősünknek, hogy
bérgyilkosnak adja ki magát, és lebuktassa azokat, akik felbérelnék őt egy kis vérengzésre.
Garyhez mindenféle emberek jönnek, a trógerektől kezdve a kőgazdagokig, hogy olyanoknak a kinyírásával bízzák meg az álbérgyilkost, akik szúrják a szemüket. Glen Powell karakterének folytonos átalakulásait, újabb és újabb álcáit és személyiségváltásait valami elképesztően jól és szórakoztatóan prezentálja nekünk a Hit Man. Persze nyilván kell ehhez a színész tehetsége is, akiből őszintén szólva nem néztük volna ki, hogy ennyire sokoldalú művész.
Hát, erre mondják, hogy megdolgozza a vásznat. Anne Hathaway és Jessica Chastain új közös filmje valami olyan, amit érdemes megnézni. Az Anyai ösztön a közelmúltban debütált a mozikban és megmutatja,
milyen az, amikor két Oscar-díjas színésznő olyan szerepet kap, ahol van is mit eljátszani.
Az alkotás, noha nem gigastúdiók kezei közül csorgott ki – ami leginkább az intenzív reklám hiányán érződik –, művészi minőségben és gyártásban könnyedén felveszi a versenyt bármelyik vezető stúdió filmjével. Persze két ilyen színésznőnél azért akad is némi elvárás nézői oldalról.
Emilia Clarke korábban már többször is beszélt arról, hogy a Trónok harca forgatása alatt kétszer is agyi aneurizmája, arról mindeddig azonban nem nyilatkozott, hogy mindezt hogyan élte meg – mint kiderült, rettegett attól, hogy betegsége miatt kirúgják őt az HBO-s sikersorozat színészgárdájából.
Az agyi aneurizma egy olyan kiboltosulás az agyban, ami az agyi érfal gyengesége miatt alakulhat ki, és akár agyvérzéshez is vezethet. A betegség a fiataloknál leginkább genetikai okok miatt jelentkezhet.
Emilia Clarke egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez volt a lehető legkínzóbb fájdalom, amit valaha átélt, agyműtétje után azonban szerencsére egyszer sem tapasztalták nála a kiújulás jeleit – írja a Sky News.
A 37 éves színésznő most a Big Issue-nak adott nagyinterjút, amiben többek között kitértek a több mint tíz évvel ezelőtt történt esetre is, illetve arra, hogy felépülése után milyen gondolatokkal tudott visszatérni Clarke a Trónok harca forgatására.
Évtizedek óta a legjobb filmrendezők között tartják számon, valamiért mégsem alakul sosem zökkenőmentesen egy forgatás sem, ha a filmnek köze van az olasz származású filmrendezőhöz, Francis Ford Coppolához.
A most 85 éves Coppola a múlt hónapban ismét visszatért Cannes-ba a Megalopolis című filmjével, karrierje egyik álomprojektjével, amelyet már több mint 40 éve szeretett volna elkészíteni. Az ötszörös Oscar-díjas szakembernek ez volt az első filmje a Twixt 2011-es debütálása óta – amelynek zenéjét egyébként Magyarországon készítette el.
Mindez azonban korántsem meglepő, hiszen Coppola annak ellenére, hogy a szakma egyik legelismertebb képviselője, mindig is önfejű volt, és saját művészeti kifejezésére koncentrált ahelyett, hogy komoly pénzekért vállaljon olyan projekteket, ahol nem marad meg a szabadsága.
Ahogyan arról az Index is beszámolt, idén februárban ismételten Magyarországra érkezett az Oscar-díjas Russell Crowe és Rami Malek, akik a James Vanderbilt által rendezett Nürnberg című, a nürnbergi pert feldolgozó alkotást forgatják hazánkban. Előbbiről ráadásul már akkor kiderült, hogy ezúttal is remekül érzi magát nálunk, olyannyira, hogy ezúttal még otthonosabbá akarta tenni az itteni életét, így a Blikk értesülései szerint Crowe nem egy szállodába, hanem ugyanabba a mátyásföldi luxusvillába költözött be, melyben tavaly ősszel, a Modi című film készítésekor Johnny Depp is lakott.
Miután a Trónok harca fináléját annyira elrontották, nem sokan fogadtak volna rá, hogy az HBO képes lesz még belátható időn belül épkézláb spin-offot kisajtolni Westeros világából. Mind tudjuk persze, hogy amíg George R. R. Martin írásai kéznél vannak, a televíziós adaptációk is nagyobb biztonsággal képviselnek majd magas minőséget, és azért nem véletlenül kiáltották ki a 74 éves írót az amerikai Tolkiennak. A 2018-ban megjelent Tűz & vér című regény, ami tulajdonképpen egy fiktív történelemkönyv, jó kis forrást adott megint csak ahhoz, hogy Sárkányok háza címmel az HBO A tűz és jég dalához nyúljon. Biztosra mentek, mert a sárkányokat, a kiszámíthatatlan és egymással viaskodó Targaryeneket eddig is imádták a nézők, a Trónok harca előzményszériájában pedig mindkettőből jó adaggal kapott mindenki.
Igaz, hogy a Sárkányok háza csak június 17-én fut be a Maxra, mi már megnézhettük az HBO-nak köszönhetően az új évad első négy részét, és bár az eleje kicsit altatott, a második etap felénél az alkotók annyira letaglózó, és mondjuk ki, kegyetlen csatát hoztak nekünk össze, amit látva, őszintén szólva, nehéz szavakat találni. Nem beszélve arról, hogy rögtön a második évad elején a Sárkányok háza váratlan és gyomorforgató merénylettel kezd, abból a fajtából, amit még a Trónok harca sem mert megengedni magának. Pedig ott is sűrűn remeghettek a karakterek, nemcsak a csaták és fegyveres összetűzések közepette, hanem még a sima esküvőkön is.
Rhaenyra hercegnő (Emma D’Arcy) a gyerekét gyászolja. Daemon Targaryen (Matt Smith) bosszút forgat a fejében. A Starkok a télre készülődnek. Valahol itt veszi fel a fonalat a Sárkányok háza új évada, és bizony kell néhány perc, mire másfél év szünetet követően újra felvesszük a fonalat az eseményekkel. George R. R. Martin könyvei mindig is szövevényesek voltak, és ha a Winds of Winter valaha megjelenik, a jövőben azt lehet várni, hogy bonyolultabbak lesznek ennél is. De legalább Ryan Condal és csapata szántak időt rá, hogy visszarázódjunk a véres belháború küszöbén álló Westerosba – tekintve, hogy Deressel kezdünk, egy olyan helyszínnel, ami az első etapból hiányzott, de a felbukkanása a fagyos képsorok ellenére is melegséggel tölti el az egyszeri Trónok harca-rajongó szívét.
Ambivalens élményt nyújt a Halálkártya című film. Ha már horror, az ember óhatatlanul a nagy művekhez szeretné hasonlítani a filmet, de a Halálkártyát – ami a tinihorror műfajához áll a legközelebb – nagyjából olyan lenne a Rémálom az Elm utcában, a Halloween vagy a Gonosz halott című alkotásokhoz mérni,
mintha az Űrgolyhókat szeretnénk a Csillagok közötthöz hasonlítani, csak mert mindkettőben ott a kozmosz.
A mostani film, noha nem horrorkomédiaként reklámozza magát, mint a nem sokkal korábban megjelent Abigail, elmenne annak is, sőt – jóval többet nevettünk rajta, mint a balerina vámpír történetén. Persze akadnak benne olyan pillanatok, jump scare-rel végződő jelenetek, amelyek miatt képes itt-ott ráhozni a frászt a nézőre, ha az nem vigyáz, de a rengeteg poén miatt megragad a komédia és a horror között félúton.
Hogy kinek ajánljuk a filmet? Máris mondjuk.
Tény, hogy a legutóbbi Star Wars-mozifilm, a Skywalker kora premierje óta lassan már öt év telt el, és jelenleg a kanyarban sincs, hogy a vásznon kézzelfogható folytatást kapjon a George Lucas által megteremtett franchise. Ettől még a jelenlegi tulajdonos, a Disney nem engedte el a jedik kezét, az általuk bemutatott tévésorozatok azonban nagyon hullámzó minőséget mutatnak. Az Andor zseniális lett, A Mandalóri és az Ahsoka pedig hibákkal teli, de hiányosságaik ellenére bőven szórakoztató kibővítései az univerzumnak. Ám a nyakunkba sóztak olyan értelmezhetetlen szériákat is, mint a Boba Fett könyve és az Obi-Wan Kenobi – utóbbi összeesése és logikai bukfencei azért is késztették fejvakarásra az embert, mert az Ewan McGregor főszereplésével készült Star Wars spin-offnak megvoltak a maga emlékezetes momentumai, például egy parázs visszavágó a jedi-mester és Darth Vader között.
A Star Wars: Az akolitus című, a Disney+-on június 5-én debütált szériából eddig négy részt láttunk, és bár a korábban a Russian Dollt is jegyző Leslye Headland alkotásának újfent megvannak a maga botlásai, talán az eddigi legszórakoztatóbb, az előzménytrilógiához kapcsolódó produkcióról van szó, amit az egeres cég kiadott a kezei közül. A történet ugyebár nagyjából 100 évvel a Baljós árnyak előtt játszódik, a Skywalkerek gondolatban se fogantak meg, és egy olyan világrendet láthatunk kibontakozni Az akolitusban, amit eddig csak a Star Wars-könyvek olvasói csodálhattak meg.
A Köztársaság Fénykorában járunk, amikor a jedik rendje ereje teljében van, jól szervezett, de némiképp ellustult rendfenntartó szervezetként őrködnek a béke felett, anélkül, hogy bárki ellenkezne velük.
A sorozat kezdőjelenete nagyszerűen festi fel a messzi-messzi galaxis lelkiállapotát, amikor egy titokzatos aszaszin beállít egy bárba, és az éppen iszogató Indara mesterrel (Carrie-Anne Moss) közli, hogy most akkor álljon fel az asztaltól, és küzdjön meg vele életre-halálra… na és ebben a pillanatban az összes kocsmatöltelék röhögésben tör ki. Az akolitusban persze a változás szele fúj, és az Amandla Stenberg által játszott Mae egészen vehemensen kezd el dolgozni rajta, hogy nagy hatalmú jediket tegyen az Erővel egyenlővé. Így a sorozatban viszonylag gyorsan letörlik a rosszfiúk a magabiztosságot a jedik arcáról.
Jeremy Renner kétszer is osztozott a vásznon Tom Cruise-zal a Mission: Impossible című filmsorozat alatt. Egyszer 2011-ben a Fantom protokollban, majd 2015-ben a Titkos nemzetben. Ebből majdnem triplázás lett, azonban 2018-ban, amikor a rendező, Christopher McQuarrie elmondta neki, hogy milyen feladata lenne az Utóhatásban, határozottan visszautasította a munkát.
Kiabáltam a rendezővel [...] Haver, ezt velem nem csinálod, nem fogsz kiszúrni velem
– idézi a színészt a Variety, aki nevetve emlékezett vissza az esetre.
A Netflix zöld utat adott a játékfilmnek, amelyben az Oscar-díjas Cillian Murphy visszatér a birminghami banda vezetője, Tommy Shelby ikonikus szerepében.
Az egyelőre cím nélküli filmet az a Tom Harper rendezi, aki a sorozat első évadának második felét irányította.
A forgatás még idén elkezdődik a Peaky Blinders alkotója, Steven Knight forgatókönyve alapján. A producerek Caryn Mandabach, Knight, Murphy és Guy Heeley. Az executive producerek között Harper, David Kosse, Jamie Glazebrook, Andrew Warren és David Mason is szerepel. A játékfilm a BBC Filmmel közösen készül majd.
Steven Knight márciusban azt mondta a Birmingham Worldnek, hogy a film Cillian Murphyvel a fedélzeten folytatódik; korábban a Deadline-nak is beszélt róla, hogy a film létre fog jönni. Azonban mégis ez az első hivatalos megerősítése a filmnek.
A cselekmény részleteit és a további szereposztást egyelőre titokban tartják, bár Knight korábban azt mondta a Deadline-nak, hogy a film története a második világháború idején játszódna.
Úgy tűnik, Tommy Shelby nem végzett velem... Nagyon örömteli, hogy újra együtt dolgozhatok Steven Knighttal és Tom Harperrel a Peaky Blinders filmváltozatán
– mondta a Deadline-nak a 48 éves ír színész.
A színésznőtől, aki még a Lost című sorozatban játszott szerepével, Kate Austen karakterével vált híressé, 2006-ban megkérdezték, hol látja magát tíz év múlva. Erre akkor azt felelte, hogy nyugdíjba vonulva, családja körében, szabadidejében pedig írni szeretne, és arra ösztönözni másokat, hogy humanitárius életmódot folytassanak. Noha 2016-ban ez még nem sikerült, 2024-re, úgy fest, megteszi az első lépést.
Ahogy arra a Variety is felhívta a figyelmet, a színésznő egy Instagram-posztban osztotta meg a korábbi videót, és írta hozzá aktuális gondolatait.
A Star Wars: Az akolitus című új sorozat a messzi-messzi galaxis egy olyan időszakába, a Köztársaság Fénykorába kalauzol, amelyet a tévéképernyőn és a mozivásznon eddig nem láthattunk kibontakozni. A történet szerint 100 évvel az előzményfilmek eseményei előtt járunk, amikor a jedik rendje még erős, szilárd és megingathatatlannak tűnik – ám, a háttérben olyan, gonosznak tűnő erők kezdenek mozgolódni, amelyek megbonthatják ezt az egészet. A Star Wars: Az akolitus nemcsak azért keltette fel sokak érdeklődését, mert az eddigi Star Wars-sorozatokhoz képest eddig soha nem világrendet mutathat a nézőknek, hanem azért is, mert a sztorija várhatóan a gonoszokra, a Sithekre erősen fókuszál majd. Eközben pedig egy thrillerbe hajló nyomozás is kibontakozik benne egy elszánt jedi-mesterrel a középpontban.
Az új Star Wars-sorozat első két epizódja június 5-én érkezik idehaza is a Disney+-ra, a közelgő premier alkalmából a produkció író-rendezőjét, a netflixes Russian Doll című sci-fi széria alkotójaként is ismert Lesyle Headlandet kérdeztük egy kerekasztalos interjú során.
A Star Wars: Az akolitus show-runnerje az Indexnek arról beszélt,
Az akolitus nem egy gyakran használt kifejezés, a Sithek rendjén belül milyen pozíciót takar, hogyan írná körül?
Elég nagy spoiler lenne, ha erre pontosan válaszolnék. Maradjunk annyiban, hogy a Sitheknél uralkodó a kettő szabályát vettem alapul, ami ugyebár azt takarja, hogy mindig van egy mester és egy tanítvány. Egyikük a hatalom birtokában van, míg a másik megkaparintaná magának. Ami a legérdekesebb ebben a dinamikában, hogy a tanítvány hogyan lép a mestere helyébe, miképp vált pozíciót tulajdonképpen, és fogad fel maga mellé saját tanítványt. Ezt a váltást igyekeztem új nézőpontból, egy eddig ritkán látott korszakban elhelyezve újraértelmezni.
A Star Wars bővelkedik az ikonikus pillanatokban, melyik volt ezek közül ön számára a legemlékezetesebb?
Az egyik kedvenc pillanatom egyértelműen Grogu behozatala A mandalóriban. Azt mondtam magamban, hogy ez a legzseniálisabb dolog, amit valaha láttam. Ha kicsit korábbra megyek vissza, akkor A klónok támadása film végét emelném ki, ahogy Padme Amidala és Anakin Skywalker húsvér és robot kezei összefonódnak az utolsó jelenetekben az esküvőjükön, nagyon megmaradt bennem, ahogy felvették ezt az intim momentumot. Gyönyörű utalás volt rá, hogy mi történik majd kettejükkel a későbbiekben.
Nem kifejezés, ahogy kapja az ívet a nagy külföldi lapoktól A lepel (The Veil) című új, hatrészes thriller. Van, aki egyenesen időpocsékolásnak bélyegzi, más a készítő, Steven Knight ügyetlenkedő történetvezetését ostorozza, de akad olyan is, aki a főszereplőt, Elisabeth Mosst tartja teljesen félresikerült castingnak. Ez az a ritka eset, amikor egy sorozatot meg kell védenünk az ostorozástól, ugyanis A lepel a maga zsánerén belül igenis feszült, fordulatos és érdekfeszítő néznivaló lett, a Homeland eddigi legjobb szellemi örököse.
A lepel egy elszánt MI6-ügynök, Imogen Salter (Elisabeth Moss) körül forog, akit azzal bíz meg a francia titkos szolgálat, hogy kerítsen kézre egy Adilah El Idrissi (Yumna Marwan) nevű francia állampolgárságú nőt, egy feltételezett ISIS-vezetőt. Ennek a történetnek az ad különleges szájízt, hogy senki sem az, akinek mondja magát. Ahogy Adilah az őt a biztos halálból kimenekítő Imogenről sejti, hogy valójában nem egy humanitárius szervezet segítőjét tisztelheti személyében, fordítva is igaz ez. Elisabeth Moss karakterének minden tudására, empatikus képességére, emberismeretére szüksége van ahhoz, hogy a lehetséges terroristát lebuktassa. Adjuk hozzá a mixhez, hogy a sorozat egy pontján még az amerikaiak is beleköpnek a fővő levesbe, így főhősünknek tényleg nem lesz könnyű dolga az előtte álló nyomozásban.
Steven Knight, aki korábban olyan szériákat adott ki a kezei közül, mint a Peaky Blinders, a Taboo és a See, ezúttal is jól kevergeti a szálakat. Már abból a tekintetből is, hogy minket, nézőket is folyamatosan bizonytalanságban tart.
Vannak olyan sorozatok, amelyek azért fulladnak ki gyorsan, mert túlságosan követik a már bevált formulát – na ez A lepelre picit sem süthető rá. A pilotepizód végén van is egy kiszólása Imogennek ezzel kapcsolatban, amikor úgy fogalmaz, fogalma sincs, mi lesz most, hogy letért a kijelölt útról. Szerencsére valahogy mi is így vagyunk ezzel, mert kedvünk támad rögtön indítani a folytatást, vajon hogy alakul az ügynöknő és a terrorista sorsa.
Azt, hogy Emily Carey mennyire jó színésznő, mi sem jelzi jobban, mint hogy tömeges „gyászt” váltott ki a nézőkből, amikor a Trónok harca előzményszériája, a az első öt epizódja után időt ugrott, onnantól kezdve pedig nem a feltörekvő tehetség alakította Alicent Hightower karakterét. Nyilván az erős kezdéshez kellett a Rhaenyra Targaryent játszó Milly Alcock, és hogy a két szereplő közt bitang erős kémia volt – az ugyanakkor senki számára nem lehetett kérdéses, hogy ők ketten megragadnak a szórakoztatóiparban. Milly Alcocknak ugyebár bejött az élet, legközelebb Supergirlként láthatjuk őt a vásznon, hozzá képest Emily Carey karrierje meglepőbb fordulatot vett, hiszen a Netflix új, fiatal felnőtteket célzó sorozatában tért vissza a kamerák elé.
A május 30-án debütált Geek Girl ránézésre afféle Gossip Girl-klónnak tűnik egy csomó rongyrázással és felszínesnek tűnő párbeszédekkel, na és itt-ott némi Disney-rajzfilmes hatást is lehet érezni ezen a 10 epizódon. A Geek Girl azonban hiába olyan, mint bármelyik széria, amit a The CW-csatorna gyártott egy évtizeddel ezelőtt,
egyvalamit nagyon jól csinál. Olyan tabutémákba mászik bele nyakig, amelyeket a legtöbb tinisorozat inkább óvatoskodva elkerül.
A Netflix új sorozatának főszereplője, Harriet (Emily Carey) nemcsak azzal lóg ki a sorból, hogy autista, hanem egy betegségéből kifolyólag a tesiórákon sem tud részt venni, csak gubbaszt a sarokban. Mindemellett a lány feltűnően stréber is, ez a három dolog meg már bőven elég ahhoz, hogy a hobbiból gonoszkodó osztálytársai kipécézzék maguknak. Ami meglepő, legalábbis az első epizódokban mindenképp az, hogy Emily Carey-nek picit nehezére esik átadni nekünk, hogy a karaktere mennyire geek, és milyen szinten bolondul a popkultúráért. Persze napjainkra szinte mindenki divatból kockának vallja magát, és így nehéz is. Ami a félénkséget, ügyetlenséget illeti: a színésznő, aki a valóságban maga is autista, meggyőzően alakul át a visszahúzódó, de nagyon kedvelhető Harrietté, akit a Geek Girl-regénysorozat írója, Holly Smale saját magáról mintázott.
Nepo babynek nevezik azokat a gyerekeket, akik szüleik, rokonaik miatt jutnak előnyökhöz. Nepotizmus, ismerjük. Most Ethan Hawke és Uma Thurman lánya, Maya Hawke ismerte be, hogy igen, a Hawke név nem kicsit támogatta karrierje elején.
Hawke a The Times-nak nyilatkozva azt mondta, hogy sokszor csak a neve miatt választották ki egy-egy szerepre, de hozzátette:
mit ért volna azzal, ha visszautasítja, noha tudja, hogy nem saját érdemei miatt történik?
Mint mondta, amikor elindult a pályán, két választása volt: vagy nevet változtat, megműtteti az orrát és elkezd castingokra járni, vagy elfogadja, hogy a neve miatt sikeres. Ő, mivel egy kicsit kényelmes és lusta, a második utat választotta. Bár sokan viccelődtek ezen és gúnyolták, de nem érdekelte. Mint mondja, szerencsés helyzetben van, mert a szüleivel őszinte és nyílt a kapcsolata, és ez mindent felülír.
Hétfő délután befutott a várva várt Venom: The Last Dance első hivatalos előzetese, amelyet eredetileg 2024 nyarán mutattak volna be, de a filmipar dolgozóinak sztrájkja miatt félbeszakadt a forgatás. A harmadik, befejező rész forgatása végül 2023 novemberében indult újra, a 118 napos színészsztrájkot követően.
A trilógia utolsó filmjében a 46 éves brit színész, Tom Hardy által alakított Eddie Brock és Venom menekülőre fogja, ugyanis kettejük világa üldözőbe veszi a párost.
A hurok egyre jobban szorul körülöttük, ezért egy végzetes döntés meghozatalára kényszerülnek, amellyel véget ér Venom és Eddie utolsó tánca – írja a Variety.
Az előzetesben Tom Hardy egy hatalmas, Venom szülőbolygójáról származó szimbiótával néz szembe, ráadásul a kormány ügynökei is vadásznak rá. Rengeteg szimbióta-akciót láthatunk, valamint egy jelenetet, amelyben Hardy egy szupergyors, venomizált lovon lovagol. Hardy mellett a Ted Lasso sztárja, Juno Temple és a Doctor Strange az őrület multiverzumában színésze, Chiwetel Ejiofor is feltűnik.
A közelmúltban a rajongók Venomot a Pókember: Nincs hazaút című film utójelenetében láthatták. Ebben a gonosztevő megérezte dr. Strange (Benedict Cumberbatch) szerencsétlen multiverzumvarázslatának hatását, amely különböző Pókember-gonoszokat szállított a Marvel-moziuniverzum (MCU) fővonalába. A Venom 2. – Vérontó című film végén a szimbióta gonosztevő az MCU-ba teleportálódott, és Tom Holland Peter Parkerét látta egy híradóban, de a Pókember: Nincs Hazaútban visszaszippantották a saját világába – ám csak azután, hogy hátrahagyott egy ragacsos darabot a szimbiótájából.
Vasárnap véget ért az olaszországi animációs fesztivál, a Cartoons on the Bay, amely a mozis, a transzmédia és a televíziós alkotások javát vonultatja fel évről évre. Az esemény fő szervezője a Rai Com és különböző olasz tengerparti helyszíneken tartják.
A döntés indoklásában a zsűri kiemelte a Kék Pelikannal kapcsolatban a „cinéma vérité eklektikus újragondolását, amely egyedi és innovatív stílusban ünnepli a szabadságot.” Ennek mentén, a Cartoons on the Bay fesztivál
legjobb egész estés animációs film díját Csáki László alkotása nyerte el.
A Kék Pelikanról az Index is többször írt. Az animációs film gerincét megtörtént események adják, de nem klasszikus dokumentarista műfajban került a nézők elé, hanem vicces rajzfilmként. Sztorijának lényege, hogy a '90-es években, amikor a határok a már nyitva voltak, de a fiataloknak nem volt pénze, hogyan oldották meg okosba' kalandozásaikat.
Csáki László, a Magyar Filmszemlén és a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon többször díjazott, Balázs Béla-díjas író-rendező éveken át készített interjúkat olyan érintettekkel, akiknek az életére sorsfordító hatást gyakoroltak azok az utazások, amelyeket a kék Pelikan indigóval hamisított vonatjegyek tettek lehetővé.
Az április elején bemutatott film az ő történeteik humoros, rendszerkritikus és heistfilmes elemeket felvonultató, korabeli magyar slágerekkel teli – Bonanza Banzai, Kispál és a Borz, Hiperkarma – feldolgozása, méghozzá
Magyarországon egyedülálló módon animációs dokumentumfilm formájában.
A film még mindig látható a hazai mozikban, és igazi nyári csemegeként hamarosan a kertmozik és más szabadtéri vetítőhelyek műsorán is felbukkan. Az eddig több mint 15000-es nézettséget elért alkotás legközelebb az Annecy Fesztiválon versenyez, amely az animációk világelső seregszemléje.
Az Oscar- és BAFTA-díjas holland–svéd operatőr, Hoyte van Hoytema, aki utoljára az Oppenheimer-rel dobott nagyot, de az ő nevéhez fűződik a Dunkirk, a Tenet és az Interstellar képi világa is, kiakadt a Netflixre.
Szerinte nincs igaza az egyik igazgatónak, Ted Sarandosnak, aki szerint a filmek ugyanúgy élvezhetők a tévén vagy telefonon, mint a mozivásznon – olvasható a TMZ-n.
Sarandos kissé nevetségessé vált, mikor az interneten elterjedt, hogy azt mondta: a fia is élvezte a telefonján az 1962-es klasszikus Arábiai Lawrence-t, és az Oppenheimer is jó kis képernyőn. Hoyte van Hoytema viszont hangot adott annak, hogy a kis zsebképernyő korántsem tudja ugyanazt az élményt biztosítani, mint egy nagy mozivászon.
Az Ashley Madison az angolszász területeken az egyik leggyakrabban használt női név és egy társkereső honlap címe is. A torontói központú cég reklámokban és hangzatos interjúkban kommunikálta, hogy mindenkinek kijár egy affér a párkapcsolatában, és rajtuk keresztül mindezt biztonságosan meg is tehetik. Ezek a férfiak azonban sokszor nem is létesítettek kapcsolatot a kiszemeltjükkel, ehelyett viszont egy nagy adag adósságot is kaptak a nyakukba, és még ezzel a forgatókönyvvel jártak a legjobban.
A Netflix Ashley Madison, szex, hazugságok és botrányok című legújabb sorozatában a cég egykori alkalmazottai és áldozatai mesélnek arról, hogyan tette tönkre az emberek életét a honlap.
Az élet túl rövid, legyen szeretőd! – hirdette magát az Ashley Madison óriásplakátokon, tévéműsorokban és sportcsatornákon is. A vezérigazgató állította, hogy nem a hűtlenség mellett kampányolnak, csupán egy biztonságos platformot csináltak azoknak, akik egyébként is kikacsintgatnak a kapcsolatukból. Az érdeklődés óriási volt, 2015-re már 37 millió felhasználója volt a weboldalnak szerte a világon.
A honlap több helyen is hirdette, hogy mennyire biztonságos és diszkrét, a 2000-es évek elején pedig még nem foglalkoztatta az embereket a biztonságos internetezés, így, bízván az ígéretben, minden adatukat megadták. Címek, szexuális preferenciák és meztelen fotók milliói és egyéb adatok kerültek a szerverekre. Még a bankkártyaadataikat is megadták, hogy krediteket vásároljanak az oldalon, ezzel tudtak ugyanis kommunikálni a számukra szimpatikus nőkkel, akiknek nem kellett fizetniük a szolgáltatásért. A cég egykori PR-vezetője vallotta be, hogy abban az időben a vállalatot javarészt inkább a marketingstratégiája érdekelte, és nem az adatvédelem.
A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi első évadának állandó szereplője nem tér vissza a második évadban. Nazanin Boniadi, aki Bronwynt játszotta a Prime Video sorozatának első évadában, nem lesz benne a következő epizódokban – erősítette meg egy, a sorozathoz közel álló forrás a The Hollywood Reporternek.
Bronwyn egy emberi gyógyító, aki Theo (Tyroe Muhafidin) édesanyja volt, és tiltott románcot folytatott a tünde harcossal, Arondirral (Ismael Cruz Cordova).
A rajongóknak feltűnt Boniadi hiánya a sorozat első traileréből, amely az elmúlt két hétben 13 millió megtekintést produkált. Nemrég fejezte be az Egy szúnyog a fülben című indie film forgatását, amely Nicola Rinciari játékfilmes debütálása és az Una Zanzara nell’Orecchio című olasz képregény adaptációja.
Nazanin Boniadi korábban az Instagramon posztolta, hogy visszalépett a színészkedéstől, hogy az aktivizmusra koncentrálhasson.
2022 szeptemberében visszaléptem a színészkedéstől, hogy kizárólag az iráni #WomenLifeFreedom (Nők, Élet, Szabadság – a szerk.) felkelésre koncentráljak, és hogy kiálljak a hazámban élő emberekért, akik mindent kockára tesznek a szabadságért
– írta. „A színészet iránti szenvedélyem ellenére tudtam, hogy egy nagyon különleges projekt kell ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy ismét megosszam az időmet a napi munkám és az aktivista hivatásom között. Az Egy szúnyog a fülbe ez a projekt, egy gyönyörű kaland, és alig várjuk, hogy megoszthassunk veletek” – tette hozzá.
Ismét Bill Skarsgard alakítja majd Pennywise-t az Az filmek előzménysorozatában, a Welcome to Derryben – írja a Deadline.
A Warner Bros. által gyártott sorozatban a svéd színész újra összeáll az Az filmek rendezőjével, Andy Muschiettivel, Barbara Muschietti producerrel, Jason Fuchsszal, a második rész társproducerével, továbbá két másik producerrel, Roy Leevel és Dan Linnel is.
A Stephen King Az-univerzumának világában játszódó Welcome To Derry a filmekhez hasonlóan szintén az író regényén alapul. Bill Skarsgardhoz csatlakozik majd Taylour Paige, Jovan Adepo, Chris Chalk és James Remar is.
A svéd színészt nemrégiben a John Wick negyedik részében láthattuk, de korábban szerepelt A hollóban, a Nosferatuban és a Barbárban is.
Rovataink a Facebookon