Emilia Clarke éveken át attól rettegett, hogy kidobják a Trónok harcából
Emilia Clarke korábban már többször is beszélt arról, hogy a Trónok harca forgatása alatt kétszer is agyi aneurizmája, arról mindeddig azonban nem nyilatkozott, hogy mindezt hogyan élte meg – mint kiderült, rettegett attól, hogy betegsége miatt kirúgják őt az HBO-s sikersorozat színészgárdájából.
Az agyi aneurizma egy olyan kiboltosulás az agyban, ami az agyi érfal gyengesége miatt alakulhat ki, és akár agyvérzéshez is vezethet. A betegség a fiataloknál leginkább genetikai okok miatt jelentkezhet.
Emilia Clarke egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez volt a lehető legkínzóbb fájdalom, amit valaha átélt, agyműtétje után azonban szerencsére egyszer sem tapasztalták nála a kiújulás jeleit – írja a Sky News.
A 37 éves színésznő most a Big Issue-nak adott nagyinterjút, amiben többek között kitértek a több mint tíz évvel ezelőtt történt esetre is, illetve arra, hogy felépülése után milyen gondolatokkal tudott visszatérni Clarke a Trónok harca forgatására.
Francis Ford Coppola akkor sem tud botrány nélkül filmet rendezni, ha ő fizeti az egészet
Évtizedek óta a legjobb filmrendezők között tartják számon, valamiért mégsem alakul sosem zökkenőmentesen egy forgatás sem, ha a filmnek köze van az olasz származású filmrendezőhöz, Francis Ford Coppolához.
A most 85 éves Coppola a múlt hónapban ismét visszatért Cannes-ba a Megalopolis című filmjével, karrierje egyik álomprojektjével, amelyet már több mint 40 éve szeretett volna elkészíteni. Az ötszörös Oscar-díjas szakembernek ez volt az első filmje a Twixt 2011-es debütálása óta – amelynek zenéjét egyébként Magyarországon készítette el.
Mindez azonban korántsem meglepő, hiszen Coppola annak ellenére, hogy a szakma egyik legelismertebb képviselője, mindig is önfejű volt, és saját művészeti kifejezésére koncentrált ahelyett, hogy komoly pénzekért vállaljon olyan projekteket, ahol nem marad meg a szabadsága.
Nácik között kapták lencsevégre Budapesten Russell Crowe-t
Ahogyan arról az Index is beszámolt, idén februárban ismételten Magyarországra érkezett az Oscar-díjas Russell Crowe és Rami Malek, akik a James Vanderbilt által rendezett Nürnberg című, a nürnbergi pert feldolgozó alkotást forgatják hazánkban. Előbbiről ráadásul már akkor kiderült, hogy ezúttal is remekül érzi magát nálunk, olyannyira, hogy ezúttal még otthonosabbá akarta tenni az itteni életét, így a Blikk értesülései szerint Crowe nem egy szállodába, hanem ugyanabba a mátyásföldi luxusvillába költözött be, melyben tavaly ősszel, a Modi című film készítésekor Johnny Depp is lakott.
A Sárkányok háza új évada felér egy gyomorba rúgással
Miután a Trónok harca fináléját annyira elrontották, nem sokan fogadtak volna rá, hogy az HBO képes lesz még belátható időn belül épkézláb spin-offot kisajtolni Westeros világából. Mind tudjuk persze, hogy amíg George R. R. Martin írásai kéznél vannak, a televíziós adaptációk is nagyobb biztonsággal képviselnek majd magas minőséget, és azért nem véletlenül kiáltották ki a 74 éves írót az amerikai Tolkiennak. A 2018-ban megjelent Tűz & vér című regény, ami tulajdonképpen egy fiktív történelemkönyv, jó kis forrást adott megint csak ahhoz, hogy Sárkányok háza címmel az HBO A tűz és jég dalához nyúljon. Biztosra mentek, mert a sárkányokat, a kiszámíthatatlan és egymással viaskodó Targaryeneket eddig is imádták a nézők, a Trónok harca előzményszériájában pedig mindkettőből jó adaggal kapott mindenki.
Igaz, hogy a Sárkányok háza csak június 17-én fut be a Maxra, mi már megnézhettük az HBO-nak köszönhetően az új évad első négy részét, és bár az eleje kicsit altatott, a második etap felénél az alkotók annyira letaglózó, és mondjuk ki, kegyetlen csatát hoztak nekünk össze, amit látva, őszintén szólva, nehéz szavakat találni. Nem beszélve arról, hogy rögtön a második évad elején a Sárkányok háza váratlan és gyomorforgató merénylettel kezd, abból a fajtából, amit még a Trónok harca sem mert megengedni magának. Pedig ott is sűrűn remeghettek a karakterek, nemcsak a csaták és fegyveres összetűzések közepette, hanem még a sima esküvőkön is.
Rhaenyra hercegnő (Emma D’Arcy) a gyerekét gyászolja. Daemon Targaryen (Matt Smith) bosszút forgat a fejében. A Starkok a télre készülődnek. Valahol itt veszi fel a fonalat a Sárkányok háza új évada, és bizony kell néhány perc, mire másfél év szünetet követően újra felvesszük a fonalat az eseményekkel. George R. R. Martin könyvei mindig is szövevényesek voltak, és ha a Winds of Winter valaha megjelenik, a jövőben azt lehet várni, hogy bonyolultabbak lesznek ennél is. De legalább Ryan Condal és csapata szántak időt rá, hogy visszarázódjunk a véres belháború küszöbén álló Westerosba – tekintve, hogy Deressel kezdünk, egy olyan helyszínnel, ami az első etapból hiányzott, de a felbukkanása a fagyos képsorok ellenére is melegséggel tölti el az egyszeri Trónok harca-rajongó szívét.
Ez a film akkora marhaság, hogy csak nevetni tudtunk rajta
Ambivalens élményt nyújt a Halálkártya című film. Ha már horror, az ember óhatatlanul a nagy művekhez szeretné hasonlítani a filmet, de a Halálkártyát – ami a tinihorror műfajához áll a legközelebb – nagyjából olyan lenne a Rémálom az Elm utcában, a Halloween vagy a Gonosz halott című alkotásokhoz mérni,
mintha az Űrgolyhókat szeretnénk a Csillagok közötthöz hasonlítani, csak mert mindkettőben ott a kozmosz.
A mostani film, noha nem horrorkomédiaként reklámozza magát, mint a nem sokkal korábban megjelent Abigail, elmenne annak is, sőt – jóval többet nevettünk rajta, mint a balerina vámpír történetén. Persze akadnak benne olyan pillanatok, jump scare-rel végződő jelenetek, amelyek miatt képes itt-ott ráhozni a frászt a nézőre, ha az nem vigyáz, de a rengeteg poén miatt megragad a komédia és a horror között félúton.
Hogy kinek ajánljuk a filmet? Máris mondjuk.
Végre egy Star Wars-sorozat, amit képtelenség abbahagyni
Tény, hogy a legutóbbi Star Wars-mozifilm, a Skywalker kora premierje óta lassan már öt év telt el, és jelenleg a kanyarban sincs, hogy a vásznon kézzelfogható folytatást kapjon a George Lucas által megteremtett franchise. Ettől még a jelenlegi tulajdonos, a Disney nem engedte el a jedik kezét, az általuk bemutatott tévésorozatok azonban nagyon hullámzó minőséget mutatnak. Az Andor zseniális lett, A Mandalóri és az Ahsoka pedig hibákkal teli, de hiányosságaik ellenére bőven szórakoztató kibővítései az univerzumnak. Ám a nyakunkba sóztak olyan értelmezhetetlen szériákat is, mint a Boba Fett könyve és az Obi-Wan Kenobi – utóbbi összeesése és logikai bukfencei azért is késztették fejvakarásra az embert, mert az Ewan McGregor főszereplésével készült Star Wars spin-offnak megvoltak a maga emlékezetes momentumai, például egy parázs visszavágó a jedi-mester és Darth Vader között.
A Star Wars: Az akolitus című, a Disney+-on június 5-én debütált szériából eddig négy részt láttunk, és bár a korábban a Russian Dollt is jegyző Leslye Headland alkotásának újfent megvannak a maga botlásai, talán az eddigi legszórakoztatóbb, az előzménytrilógiához kapcsolódó produkcióról van szó, amit az egeres cég kiadott a kezei közül. A történet ugyebár nagyjából 100 évvel a Baljós árnyak előtt játszódik, a Skywalkerek gondolatban se fogantak meg, és egy olyan világrendet láthatunk kibontakozni Az akolitusban, amit eddig csak a Star Wars-könyvek olvasói csodálhattak meg.
A Köztársaság Fénykorában járunk, amikor a jedik rendje ereje teljében van, jól szervezett, de némiképp ellustult rendfenntartó szervezetként őrködnek a béke felett, anélkül, hogy bárki ellenkezne velük.
A sorozat kezdőjelenete nagyszerűen festi fel a messzi-messzi galaxis lelkiállapotát, amikor egy titokzatos aszaszin beállít egy bárba, és az éppen iszogató Indara mesterrel (Carrie-Anne Moss) közli, hogy most akkor álljon fel az asztaltól, és küzdjön meg vele életre-halálra… na és ebben a pillanatban az összes kocsmatöltelék röhögésben tör ki. Az akolitusban persze a változás szele fúj, és az Amandla Stenberg által játszott Mae egészen vehemensen kezd el dolgozni rajta, hogy nagy hatalmú jediket tegyen az Erővel egyenlővé. Így a sorozatban viszonylag gyorsan letörlik a rosszfiúk a magabiztosságot a jedik arcáról.
Jeremy Renner megóvta filmbeli karaktere életét azzal, hogy nemet mondott
Jeremy Renner kétszer is osztozott a vásznon Tom Cruise-zal a Mission: Impossible című filmsorozat alatt. Egyszer 2011-ben a Fantom protokollban, majd 2015-ben a Titkos nemzetben. Ebből majdnem triplázás lett, azonban 2018-ban, amikor a rendező, Christopher McQuarrie elmondta neki, hogy milyen feladata lenne az Utóhatásban, határozottan visszautasította a munkát.
Kiabáltam a rendezővel [...] Haver, ezt velem nem csinálod, nem fogsz kiszúrni velem
– idézi a színészt a Variety, aki nevetve emlékezett vissza az esetre.
A Netflixen tér vissza a Peaky Blinders-film
A Netflix zöld utat adott a játékfilmnek, amelyben az Oscar-díjas Cillian Murphy visszatér a birminghami banda vezetője, Tommy Shelby ikonikus szerepében.
Az egyelőre cím nélküli filmet az a Tom Harper rendezi, aki a sorozat első évadának második felét irányította.
A forgatás még idén elkezdődik a Peaky Blinders alkotója, Steven Knight forgatókönyve alapján. A producerek Caryn Mandabach, Knight, Murphy és Guy Heeley. Az executive producerek között Harper, David Kosse, Jamie Glazebrook, Andrew Warren és David Mason is szerepel. A játékfilm a BBC Filmmel közösen készül majd.
Steven Knight márciusban azt mondta a Birmingham Worldnek, hogy a film Cillian Murphyvel a fedélzeten folytatódik; korábban a Deadline-nak is beszélt róla, hogy a film létre fog jönni. Azonban mégis ez az első hivatalos megerősítése a filmnek.
A cselekmény részleteit és a további szereposztást egyelőre titokban tartják, bár Knight korábban azt mondta a Deadline-nak, hogy a film története a második világháború idején játszódna.
Úgy tűnik, Tommy Shelby nem végzett velem... Nagyon örömteli, hogy újra együtt dolgozhatok Steven Knighttal és Tom Harperrel a Peaky Blinders filmváltozatán
– mondta a Deadline-nak a 48 éves ír színész.
Evangeline Lilly visszavonul, hátrahagyja Hollywoodot
A színésznőtől, aki még a Lost című sorozatban játszott szerepével, Kate Austen karakterével vált híressé, 2006-ban megkérdezték, hol látja magát tíz év múlva. Erre akkor azt felelte, hogy nyugdíjba vonulva, családja körében, szabadidejében pedig írni szeretne, és arra ösztönözni másokat, hogy humanitárius életmódot folytassanak. Noha 2016-ban ez még nem sikerült, 2024-re, úgy fest, megteszi az első lépést.
Ahogy arra a Variety is felhívta a figyelmet, a színésznő egy Instagram-posztban osztotta meg a korábbi videót, és írta hozzá aktuális gondolatait.
Star Wars-készítő az Indexnek: A rajongóknak az a dolguk, hogy gyűlölködjenek
A Star Wars: Az akolitus című új sorozat a messzi-messzi galaxis egy olyan időszakába, a Köztársaság Fénykorába kalauzol, amelyet a tévéképernyőn és a mozivásznon eddig nem láthattunk kibontakozni. A történet szerint 100 évvel az előzményfilmek eseményei előtt járunk, amikor a jedik rendje még erős, szilárd és megingathatatlannak tűnik – ám, a háttérben olyan, gonosznak tűnő erők kezdenek mozgolódni, amelyek megbonthatják ezt az egészet. A Star Wars: Az akolitus nemcsak azért keltette fel sokak érdeklődését, mert az eddigi Star Wars-sorozatokhoz képest eddig soha nem világrendet mutathat a nézőknek, hanem azért is, mert a sztorija várhatóan a gonoszokra, a Sithekre erősen fókuszál majd. Eközben pedig egy thrillerbe hajló nyomozás is kibontakozik benne egy elszánt jedi-mesterrel a középpontban.
Az új Star Wars-sorozat első két epizódja június 5-én érkezik idehaza is a Disney+-ra, a közelgő premier alkalmából a produkció író-rendezőjét, a netflixes Russian Doll című sci-fi széria alkotójaként is ismert Lesyle Headlandet kérdeztük egy kerekasztalos interjú során.
A Star Wars: Az akolitus show-runnerje az Indexnek arról beszélt,
- milyen pozíciót jelent a Sithek rendjén belül az akolitusé,
- mit gondol a Star Wars-rajongók toxikusságáról,
- és látta-e, hogy a sorozat egyik előzetesében felbukkanó fényostor mekkora felbolydulást okozott a Redditen.
Az akolitus nem egy gyakran használt kifejezés, a Sithek rendjén belül milyen pozíciót takar, hogyan írná körül?
Elég nagy spoiler lenne, ha erre pontosan válaszolnék. Maradjunk annyiban, hogy a Sitheknél uralkodó a kettő szabályát vettem alapul, ami ugyebár azt takarja, hogy mindig van egy mester és egy tanítvány. Egyikük a hatalom birtokában van, míg a másik megkaparintaná magának. Ami a legérdekesebb ebben a dinamikában, hogy a tanítvány hogyan lép a mestere helyébe, miképp vált pozíciót tulajdonképpen, és fogad fel maga mellé saját tanítványt. Ezt a váltást igyekeztem új nézőpontból, egy eddig ritkán látott korszakban elhelyezve újraértelmezni.
A Star Wars bővelkedik az ikonikus pillanatokban, melyik volt ezek közül ön számára a legemlékezetesebb?
Az egyik kedvenc pillanatom egyértelműen Grogu behozatala A mandalóriban. Azt mondtam magamban, hogy ez a legzseniálisabb dolog, amit valaha láttam. Ha kicsit korábbra megyek vissza, akkor A klónok támadása film végét emelném ki, ahogy Padme Amidala és Anakin Skywalker húsvér és robot kezei összefonódnak az utolsó jelenetekben az esküvőjükön, nagyon megmaradt bennem, ahogy felvették ezt az intim momentumot. Gyönyörű utalás volt rá, hogy mi történik majd kettejükkel a későbbiekben.
Ütik a kritikusok, pedig ez egy ritka izgalmas thrillersorozat
Nem kifejezés, ahogy kapja az ívet a nagy külföldi lapoktól A lepel (The Veil) című új, hatrészes thriller. Van, aki egyenesen időpocsékolásnak bélyegzi, más a készítő, Steven Knight ügyetlenkedő történetvezetését ostorozza, de akad olyan is, aki a főszereplőt, Elisabeth Mosst tartja teljesen félresikerült castingnak. Ez az a ritka eset, amikor egy sorozatot meg kell védenünk az ostorozástól, ugyanis A lepel a maga zsánerén belül igenis feszült, fordulatos és érdekfeszítő néznivaló lett, a Homeland eddigi legjobb szellemi örököse.
A lepel egy elszánt MI6-ügynök, Imogen Salter (Elisabeth Moss) körül forog, akit azzal bíz meg a francia titkos szolgálat, hogy kerítsen kézre egy Adilah El Idrissi (Yumna Marwan) nevű francia állampolgárságú nőt, egy feltételezett ISIS-vezetőt. Ennek a történetnek az ad különleges szájízt, hogy senki sem az, akinek mondja magát. Ahogy Adilah az őt a biztos halálból kimenekítő Imogenről sejti, hogy valójában nem egy humanitárius szervezet segítőjét tisztelheti személyében, fordítva is igaz ez. Elisabeth Moss karakterének minden tudására, empatikus képességére, emberismeretére szüksége van ahhoz, hogy a lehetséges terroristát lebuktassa. Adjuk hozzá a mixhez, hogy a sorozat egy pontján még az amerikaiak is beleköpnek a fővő levesbe, így főhősünknek tényleg nem lesz könnyű dolga az előtte álló nyomozásban.
Steven Knight, aki korábban olyan szériákat adott ki a kezei közül, mint a Peaky Blinders, a Taboo és a See, ezúttal is jól kevergeti a szálakat. Már abból a tekintetből is, hogy minket, nézőket is folyamatosan bizonytalanságban tart.
Vannak olyan sorozatok, amelyek azért fulladnak ki gyorsan, mert túlságosan követik a már bevált formulát – na ez A lepelre picit sem süthető rá. A pilotepizód végén van is egy kiszólása Imogennek ezzel kapcsolatban, amikor úgy fogalmaz, fogalma sincs, mi lesz most, hogy letért a kijelölt útról. Szerencsére valahogy mi is így vagyunk ezzel, mert kedvünk támad rögtön indítani a folytatást, vajon hogy alakul az ügynöknő és a terrorista sorsa.
Bátran döntögeti a tabukat a Netflix új sorozata
Azt, hogy Emily Carey mennyire jó színésznő, mi sem jelzi jobban, mint hogy tömeges „gyászt” váltott ki a nézőkből, amikor a Trónok harca előzményszériája, a az első öt epizódja után időt ugrott, onnantól kezdve pedig nem a feltörekvő tehetség alakította Alicent Hightower karakterét. Nyilván az erős kezdéshez kellett a Rhaenyra Targaryent játszó Milly Alcock, és hogy a két szereplő közt bitang erős kémia volt – az ugyanakkor senki számára nem lehetett kérdéses, hogy ők ketten megragadnak a szórakoztatóiparban. Milly Alcocknak ugyebár bejött az élet, legközelebb Supergirlként láthatjuk őt a vásznon, hozzá képest Emily Carey karrierje meglepőbb fordulatot vett, hiszen a Netflix új, fiatal felnőtteket célzó sorozatában tért vissza a kamerák elé.
A május 30-án debütált Geek Girl ránézésre afféle Gossip Girl-klónnak tűnik egy csomó rongyrázással és felszínesnek tűnő párbeszédekkel, na és itt-ott némi Disney-rajzfilmes hatást is lehet érezni ezen a 10 epizódon. A Geek Girl azonban hiába olyan, mint bármelyik széria, amit a The CW-csatorna gyártott egy évtizeddel ezelőtt,
egyvalamit nagyon jól csinál. Olyan tabutémákba mászik bele nyakig, amelyeket a legtöbb tinisorozat inkább óvatoskodva elkerül.
A Netflix új sorozatának főszereplője, Harriet (Emily Carey) nemcsak azzal lóg ki a sorból, hogy autista, hanem egy betegségéből kifolyólag a tesiórákon sem tud részt venni, csak gubbaszt a sarokban. Mindemellett a lány feltűnően stréber is, ez a három dolog meg már bőven elég ahhoz, hogy a hobbiból gonoszkodó osztálytársai kipécézzék maguknak. Ami meglepő, legalábbis az első epizódokban mindenképp az, hogy Emily Carey-nek picit nehezére esik átadni nekünk, hogy a karaktere mennyire geek, és milyen szinten bolondul a popkultúráért. Persze napjainkra szinte mindenki divatból kockának vallja magát, és így nehéz is. Ami a félénkséget, ügyetlenséget illeti: a színésznő, aki a valóságban maga is autista, meggyőzően alakul át a visszahúzódó, de nagyon kedvelhető Harrietté, akit a Geek Girl-regénysorozat írója, Holly Smale saját magáról mintázott.
Maya Hawke gyakorlatilag beismerte önmagáról, hogy egy nepo baby
Nepo babynek nevezik azokat a gyerekeket, akik szüleik, rokonaik miatt jutnak előnyökhöz. Nepotizmus, ismerjük. Most Ethan Hawke és Uma Thurman lánya, Maya Hawke ismerte be, hogy igen, a Hawke név nem kicsit támogatta karrierje elején.
Hawke a The Times-nak nyilatkozva azt mondta, hogy sokszor csak a neve miatt választották ki egy-egy szerepre, de hozzátette:
mit ért volna azzal, ha visszautasítja, noha tudja, hogy nem saját érdemei miatt történik?
Mint mondta, amikor elindult a pályán, két választása volt: vagy nevet változtat, megműtteti az orrát és elkezd castingokra járni, vagy elfogadja, hogy a neve miatt sikeres. Ő, mivel egy kicsit kényelmes és lusta, a második utat választotta. Bár sokan viccelődtek ezen és gúnyolták, de nem érdekelte. Mint mondja, szerencsés helyzetben van, mert a szüleivel őszinte és nyílt a kapcsolata, és ez mindent felülír.
Megérkezett a Venom 3. első előzetese
Hétfő délután befutott a várva várt Venom: The Last Dance első hivatalos előzetese, amelyet eredetileg 2024 nyarán mutattak volna be, de a filmipar dolgozóinak sztrájkja miatt félbeszakadt a forgatás. A harmadik, befejező rész forgatása végül 2023 novemberében indult újra, a 118 napos színészsztrájkot követően.
A trilógia utolsó filmjében a 46 éves brit színész, Tom Hardy által alakított Eddie Brock és Venom menekülőre fogja, ugyanis kettejük világa üldözőbe veszi a párost.
A hurok egyre jobban szorul körülöttük, ezért egy végzetes döntés meghozatalára kényszerülnek, amellyel véget ér Venom és Eddie utolsó tánca – írja a Variety.
Az előzetesben Tom Hardy egy hatalmas, Venom szülőbolygójáról származó szimbiótával néz szembe, ráadásul a kormány ügynökei is vadásznak rá. Rengeteg szimbióta-akciót láthatunk, valamint egy jelenetet, amelyben Hardy egy szupergyors, venomizált lovon lovagol. Hardy mellett a Ted Lasso sztárja, Juno Temple és a Doctor Strange az őrület multiverzumában színésze, Chiwetel Ejiofor is feltűnik.
A közelmúltban a rajongók Venomot a Pókember: Nincs hazaút című film utójelenetében láthatták. Ebben a gonosztevő megérezte dr. Strange (Benedict Cumberbatch) szerencsétlen multiverzumvarázslatának hatását, amely különböző Pókember-gonoszokat szállított a Marvel-moziuniverzum (MCU) fővonalába. A Venom 2. – Vérontó című film végén a szimbióta gonosztevő az MCU-ba teleportálódott, és Tom Holland Peter Parkerét látta egy híradóban, de a Pókember: Nincs Hazaútban visszaszippantották a saját világába – ám csak azután, hogy hátrahagyott egy ragacsos darabot a szimbiótájából.
Rangos nemzetközi elismerést kapott a Kék Pelikan
Vasárnap véget ért az olaszországi animációs fesztivál, a Cartoons on the Bay, amely a mozis, a transzmédia és a televíziós alkotások javát vonultatja fel évről évre. Az esemény fő szervezője a Rai Com és különböző olasz tengerparti helyszíneken tartják.
Első díj
A döntés indoklásában a zsűri kiemelte a Kék Pelikannal kapcsolatban a „cinéma vérité eklektikus újragondolását, amely egyedi és innovatív stílusban ünnepli a szabadságot.” Ennek mentén, a Cartoons on the Bay fesztivál
legjobb egész estés animációs film díját Csáki László alkotása nyerte el.
A Kék Pelikanról az Index is többször írt. Az animációs film gerincét megtörtént események adják, de nem klasszikus dokumentarista műfajban került a nézők elé, hanem vicces rajzfilmként. Sztorijának lényege, hogy a '90-es években, amikor a határok a már nyitva voltak, de a fiataloknak nem volt pénze, hogyan oldották meg okosba' kalandozásaikat.
Csáki László, a Magyar Filmszemlén és a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon többször díjazott, Balázs Béla-díjas író-rendező éveken át készített interjúkat olyan érintettekkel, akiknek az életére sorsfordító hatást gyakoroltak azok az utazások, amelyeket a kék Pelikan indigóval hamisított vonatjegyek tettek lehetővé.
Megy a következő fesztiválra
Az április elején bemutatott film az ő történeteik humoros, rendszerkritikus és heistfilmes elemeket felvonultató, korabeli magyar slágerekkel teli – Bonanza Banzai, Kispál és a Borz, Hiperkarma – feldolgozása, méghozzá
Magyarországon egyedülálló módon animációs dokumentumfilm formájában.
A film még mindig látható a hazai mozikban, és igazi nyári csemegeként hamarosan a kertmozik és más szabadtéri vetítőhelyek műsorán is felbukkan. Az eddig több mint 15000-es nézettséget elért alkotás legközelebb az Annecy Fesztiválon versenyez, amely az animációk világelső seregszemléje.
„Ne a telefonon nézzék a filmeket” – kiakadt az Oppenheimer operatőre
Az Oscar- és BAFTA-díjas holland–svéd operatőr, Hoyte van Hoytema, aki utoljára az Oppenheimer-rel dobott nagyot, de az ő nevéhez fűződik a Dunkirk, a Tenet és az Interstellar képi világa is, kiakadt a Netflixre.
Szerinte nincs igaza az egyik igazgatónak, Ted Sarandosnak, aki szerint a filmek ugyanúgy élvezhetők a tévén vagy telefonon, mint a mozivásznon – olvasható a TMZ-n.
Sarandos kissé nevetségessé vált, mikor az interneten elterjedt, hogy azt mondta: a fia is élvezte a telefonján az 1962-es klasszikus Arábiai Lawrence-t, és az Oppenheimer is jó kis képernyőn. Hoyte van Hoytema viszont hangot adott annak, hogy a kis zsebképernyő korántsem tudja ugyanazt az élményt biztosítani, mint egy nagy mozivászon.
Meg akarták csalni a párjukat, drágán megfizettek érte
Az Ashley Madison az angolszász területeken az egyik leggyakrabban használt női név és egy társkereső honlap címe is. A torontói központú cég reklámokban és hangzatos interjúkban kommunikálta, hogy mindenkinek kijár egy affér a párkapcsolatában, és rajtuk keresztül mindezt biztonságosan meg is tehetik. Ezek a férfiak azonban sokszor nem is létesítettek kapcsolatot a kiszemeltjükkel, ehelyett viszont egy nagy adag adósságot is kaptak a nyakukba, és még ezzel a forgatókönyvvel jártak a legjobban.
A Netflix Ashley Madison, szex, hazugságok és botrányok című legújabb sorozatában a cég egykori alkalmazottai és áldozatai mesélnek arról, hogyan tette tönkre az emberek életét a honlap.
Az élet túl rövid, legyen szeretőd! – hirdette magát az Ashley Madison óriásplakátokon, tévéműsorokban és sportcsatornákon is. A vezérigazgató állította, hogy nem a hűtlenség mellett kampányolnak, csupán egy biztonságos platformot csináltak azoknak, akik egyébként is kikacsintgatnak a kapcsolatukból. Az érdeklődés óriási volt, 2015-re már 37 millió felhasználója volt a weboldalnak szerte a világon.
A honlap több helyen is hirdette, hogy mennyire biztonságos és diszkrét, a 2000-es évek elején pedig még nem foglalkoztatta az embereket a biztonságos internetezés, így, bízván az ígéretben, minden adatukat megadták. Címek, szexuális preferenciák és meztelen fotók milliói és egyéb adatok kerültek a szerverekre. Még a bankkártyaadataikat is megadták, hogy krediteket vásároljanak az oldalon, ezzel tudtak ugyanis kommunikálni a számukra szimpatikus nőkkel, akiknek nem kellett fizetniük a szolgáltatásért. A cég egykori PR-vezetője vallotta be, hogy abban az időben a vállalatot javarészt inkább a marketingstratégiája érdekelte, és nem az adatvédelem.
Nem tér vissza a második évadra A Hatalom Gyűrűi egyik közkedvelt színésze
A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi első évadának állandó szereplője nem tér vissza a második évadban. Nazanin Boniadi, aki Bronwynt játszotta a Prime Video sorozatának első évadában, nem lesz benne a következő epizódokban – erősítette meg egy, a sorozathoz közel álló forrás a The Hollywood Reporternek.
Bronwyn egy emberi gyógyító, aki Theo (Tyroe Muhafidin) édesanyja volt, és tiltott románcot folytatott a tünde harcossal, Arondirral (Ismael Cruz Cordova).
A rajongóknak feltűnt Boniadi hiánya a sorozat első traileréből, amely az elmúlt két hétben 13 millió megtekintést produkált. Nemrég fejezte be az Egy szúnyog a fülben című indie film forgatását, amely Nicola Rinciari játékfilmes debütálása és az Una Zanzara nell’Orecchio című olasz képregény adaptációja.
Nazanin Boniadi korábban az Instagramon posztolta, hogy visszalépett a színészkedéstől, hogy az aktivizmusra koncentrálhasson.
2022 szeptemberében visszaléptem a színészkedéstől, hogy kizárólag az iráni #WomenLifeFreedom (Nők, Élet, Szabadság – a szerk.) felkelésre koncentráljak, és hogy kiálljak a hazámban élő emberekért, akik mindent kockára tesznek a szabadságért
– írta. „A színészet iránti szenvedélyem ellenére tudtam, hogy egy nagyon különleges projekt kell ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy ismét megosszam az időmet a napi munkám és az aktivista hivatásom között. Az Egy szúnyog a fülbe ez a projekt, egy gyönyörű kaland, és alig várjuk, hogy megoszthassunk veletek” – tette hozzá.
Előzménysorozatot kap az Az
Ismét Bill Skarsgard alakítja majd Pennywise-t az Az filmek előzménysorozatában, a Welcome to Derryben – írja a Deadline.
A Warner Bros. által gyártott sorozatban a svéd színész újra összeáll az Az filmek rendezőjével, Andy Muschiettivel, Barbara Muschietti producerrel, Jason Fuchsszal, a második rész társproducerével, továbbá két másik producerrel, Roy Leevel és Dan Linnel is.
A Stephen King Az-univerzumának világában játszódó Welcome To Derry a filmekhez hasonlóan szintén az író regényén alapul. Bill Skarsgardhoz csatlakozik majd Taylour Paige, Jovan Adepo, Chris Chalk és James Remar is.
A svéd színészt nemrégiben a John Wick negyedik részében láthattuk, de korábban szerepelt A hollóban, a Nosferatuban és a Barbárban is.
Bemutatjuk a világ legelégedetlenebb rendezőjét, ki nem találná, ki az
Van egy rendező, aki 1968 óta jegyzi alkotásait, dolgozott filmen, tévésorozaton és videóklipen, rajzolt képregényt és még videójátékot is készített. Noha 2000 után jelentősen megritkult az életműve, nem tűnt el. A 2010-es években is több alkotás köthető nevéhez, ám legyen szó bármilyen területről, egy dolog egyezik minden esetben.
Elégedetlen volt a végeredménnyel.
Valószínűleg egyesek már sejtik: Alan Smithee-ről van szó, a világ legelégedetlenebb rendezőjéről. Az alkotó volt már David Lynch, Michael Mann és Kiefer Sutherland rendezője is, dolgozott Whitney Houstonnal és a Metallicával, de készített videójátékot a PlayStation felületére, és még a Daredevil képregénybe is írt pár epizódot. Hogy miként lehet ez? Szimplán úgy, hogy – talán túlzás nélkül –
AZ ALAN SMITHEE Hollywood legismertebb álneve.
A Directors Guild of America (DGA), vagyis az Amerikai Rendezők Céhe azon alkotói váltották ki a nevet – szigorúan a céh engedélyével –, akik vagy úgy érezték, hogy kivették a kezükből a művet, és ezáltal már nem az ő alkotásukról van szó, vagy szimplán valahol (önhibájukon kívül) félrement a folyamat, így vállalhatatlan végeredmény született.
Szíven üti az embert Benedict Cumberbatch új sorozata a Netflixen
Benedict Cumberbatchtől nem állnak messze az excentrikus karakterek, a színész úgy igazán Sir Arthur Conan Doyle detektívjének eljátszásával tört be a köztudatba a négy évadot megért Sherlock című sorozatban, aztán a későbbiekben A hobbit félelmetes sárkányát, Smaugot szinkronizálta emlékezetes módon, de az elmúlt években Doctor Strange köpönyegébe bújva a Marvel Filmes Univerzumának is egyik húzóarca lett. A különcséget a 47 éves angol sztár A kutya karmai közt című idegtépő westernnel járatta csúcsra 2021-ben, azonban úgy tűnik, hogy Cumberbatch időről időre képes saját magára is rálicitálni. Valami hasonlót láthatunk az Eric című új thrillerben, a Netflixen május 30-án bemutatott 6 részes miniszériában, amelyben mindenki Benedictje talán eddigi legőrültebb, legkomplexebb és legizgalmasabb szerepét alakítja.
A Netflix mostanában egészen jó érzékkel tenyerel bele a popkultúrába, hiszen nemrég nagyot szólt tőlük a Szarvasbébi, és most az Eric című újdonságukban is bőven megvan a potenciál arra, hogy hasonlóképpen meghatározó néznivaló legyen – már ha a tömegek rátalálnak. Egyébként megérdemelné a széria, melynek története középpontjában a Benedict Cumberbatch által játszott Vincent áll, egy egészen zaklatott lelkű művészember, aki egy, a Muppet Show-hoz hasonló bábos tévéműsor készítésével keresi a kenyerét. Nyilván a show-biznisz megviseli az embert, folyamatos a lelki teher az alkotón a nézettség miatt, emiatt Vincent nem is tud kellőképp foglalkozni kisfiával, a 9 éves Edgarral (Ivan Howe), aki apjához hasonlóan a kreatív tehetség jeleit adja, de senki sem foglalkozik vele. Olyannyira nem, hogy egy nap a gyerek egyedül indul el iskolába, a baj pedig megtörténik: valaki elrabolja őt.
Sokkoló látni, ahogy a Benedict Cumberbatch-féle Vincent rohamtempóban hullik darabjaira ebben a sorozatban. Már a pilotban nyilvánvalóvá válik, hogy főhősünk egy toxikus, bántalmazó fickó, aki ráadásul alkoholista is. A nejével, Cassie-vel (Gaby Hoffmann) legalább annyira megromlott a kapcsolata, mint eltűnt gyerekével.
Hugh Jackman megszenvedte a tömegnövelést, de 55 évesen is tökéletes Rozsomák
Július 25-én mutatják be az itthoni mozik a Deadpool 3. részét, a Deadpool és Rozsomákot, amelynek több részletéről már lerántották a leplet a rendezők. A két főszereplő, Ryan Reynolds és Hugh Jackman azonban eddig csak keveset árult el arról, hogyan zajlott a várva várt szuperhősfilm készítése.
Erre sem kell azonban tovább várni, az immáron 55 éves Emmy-, Tony- és Golden Globe-díjas ausztrál Jackman elárulta, korántsem volt könnyű ennyi idősen újra tökéletes formába lendülnie.
Agyvérzést lehet kapni Nicolas Cage új horrorfilmjétől
Nicolas Cage új horrorfilmje, az Amikor leszáll az éj képtelen akár csak egyetlen percig leplezni a tényt, hogy Zs-kategóriás néznivaló, merthogy az első jelenettől kezdve olyan alacsony minőséget céloztak be vele a készítők, aminél lejjebb véletlenül sem lehetne lőni. A rendező, Benjamin Brewer és csapata önmagukat gáncsolják ki azzal, hogy egy innen-onnan összelopkodott, mindenfajta eredetiséget nélkülöző fércmunkát tettek le elénk az asztalra. Abból a fajtából, amit az olykor felfedezhető ügyetlen bájossága ellenére egy idő után kihívás nem félbehagyni, és kijönni a háromnegyedénél a moziból.
Posztapokaliptikus történetről van szó, de senki ne számítson The Last of Us-féle történetmesélésre, itt a megfáradt családapa, Paul (Nic Cage) kiégett arccal rostokol a kietlen tájon, mindenféle narráció vagy értelmes aláfestés nélkül; vicces módon mindez akár hatásos is lehetne, a főszereplőnek még mindig van egy összetéveszthetetlen karizmája, de az operatőr olyan rémes munkát végzett, úgy rázza a kameráját folyamatosan, hogy még a szebb tájképeket is tönkrevágja az amatőrségével.
Az egy dolog, hogy a „shaky cam”-től agyvérzést lehet kapni, de sajna az Amikor leszáll az éj cselekmény tekintetében is hasonlóan alpári igénytelenséget mutat fel.
Csak egy jelenetet kiemelve: a film elején a világvégével és a rájuk vadászó szörnyekkel küszködő főhős rászól a vacsoraasztalnál a fiaira, Joseph-re (Jaeden Martell) és Thomasra (Maxwell Jenkins) és egy, a fejében valószínűleg még költőien hangzó, kimondva azonban inkább kínos kérdést tesz fel a tinédzsereknek, ami úgy hangzik: „Hát mik vagyunk mi, emberek vagy állatok?” Aztán a kését az asztalba vágja, és felkiált, „persze hogy emberek!” – a fiai meg követik a példáját az asztal kilyuggatásában.
Egy orvos minden határt túllépett, hogy megmentse a szereleme életét
Kicsit eldugták ez a történetet, és nem csak a Netflixen, pedig alighanem bármelyik romantikus Brooke Shields-filmnél jobb. Na jó, ez így talán túlzás, de az biztos, hogy Az univerzumon túl című brazil szerelmi dráma már-már olyan magasságokba emelkedik – no nem az égig –, ahová csak kevés romantikus alkotás jut el. Főleg akkor, ha az a film tényleg brazil.
Semmi baj nincs a brazil filmekkel, kivéve akkor, ha unásig kivéreztetett szappanopera-sémákkal akarnak bennünket a képernyő elé ültetni. A brazil filmgyártás mindig is híres volt szívtörténeteiről, talán azért, mert arrafelé sokan vágynak a boldogságra.
Tény, kívülről nézve a brazilok ritkán boldogtalanok, ám történeteik, talán mert arrafelé iszonyatos méretű társadalmi szakadékok húzódnak szegények és gazdagok között, tele vannak vágyakozással. A szépség és a gazdagság megmutatásával, a lehetőség felvillantásával, hogy mi is lehetünk szépek és gazdagok – mert azok vagyunk, ugye –, sok nézőt le lehet ültetni a képernyők elé. Az univerzumon túl szerencsére nem erről szól – és ez már önmagában erény, szinte már félsiker.
Hirtelen jött szerelem
Az alapszituáció ezúttal a brazil középosztály életébe enged bepillantást. Nina (Giulia Be) haldoklik. Van egy alapbetegsége, ami annyira megnehezíti az életét, hogy az kihat a terveire, vágyaira. Idővel a veséi is kezdenek leállni, és ez veszélybe sodorja álmát, hogy zongoraművész (vagy énekes) váljon belőle. Dialízisre kell járnia, hogy a vérét megtisztítsák a benne felhalmozódó, a szervezet működésére károsan ható anyagoktól.
A kórházban találkozik a fiatal rezidenssel, a belgyógyász Gabriellel, akiről kiderül, hogy egyszer már összefutott vele, pontosabban a fiú futott bele majdnem biciklijével, miközben Nina közterületen zongorázott – ahová amúgy be sem lehetne hajtani bringával... De ne csodálkozzunk egy ilyen szituáción, bizonyára bárkivel megesik az ilyen, nem csak egy romantikus filmben.
Repülőre szálltak, hogy teljesítsék halott barátjuk kívánságát
Milyen filmet lehet készíteni négy (plusz három) öregúrról, akik ötven éve ugyanazt csinálják? Ugyanúgy gitároznak, bőgőznek, furulyáznak és verseket énekelnek. Nos, meglepően izgalmasat. Pigniczky Réka Kaláka: A Kárpátoktól a Karib-tengerig című filmje globális road movie tengereken és földrészeken át, és egyben izgalmas időutazás, amelyben a Kaláka ma is végtelenül sármos tagjait megismerhetjük fiatalon is.
Amikor látunk egy zenekart játszani, fogalmunk sincs, és nem is jut eszünkbe, hogyan jutottak oda. Képletesen sem gondolkodunk ezen, de a szó fizikai értelmében sem. Nem tudjuk, hogy az a sok hangszer, amit megszólaltatnak, hogyan került a színpadra, ki hogyan cipelte bőröndben, vitte a hátán, húzta kocsin, pakolta a személyes cuccai közé.
A Kaláka: A Kárpátoktól a Karib-tengerig című film első képkockáin éppen ezt látjuk: hogyan lehet a kisebb hangszereket a gatyák közé rejteni, a nagyobbakat kemény fedelű bőröndbe, ládába pakolni, hogy aztán elinduljon a hosszú utazás földön, vízen, levegőben – az az utazás, ami valójában több mint ötven éve tart. Gryllus Vilmos ekkor, a csomagoláskor ejti ki először a charango nevét, amely egy kis gitárra emlékeztető húros, pengetős hangszer, elsősorban Dél-Amerikában, az Andokban használt népi zeneszerszám – és ennek még jelentősége lesz.
Végre elkezdődhet a Szárnyas fejvadász-sorozat forgatása
A Szárnyas fejvadász 2099 sorozatot 2022 szeptemberében rendelte meg az Amazon. A Collider információi szerint a forgatás júniusban kezdődik majd, többek közt Prágában és Spanyolországban is, a főszereplő pedig a Minden, mindenhol, mindenkor című nagy sikerű amerikai filmből is ismert Michelle Yeoh lesz.
Producerként visszatér Ridley Scott, aki az 1982-es eredeti Szárnyas fejvadászt rendezte, és a kritikusok által elismert folytatás, Szárnyas fejvadász 2049 producere volt. Jelenléte biztosítja, hogy a készülő sorozat hű marad a franchise gyökereihez, miközben új távlatokat is nyit.
Bár a rendezők teljes listája egyelőre titkos, az már biztos, hogy a sorozat első epizódjait Jonathan van Tulleken rendezi majd, aki A sógun című sorozat első két részét is rendezte. Michael Green pedig, aki a Szárnyas fejvadász 2049 forgatókönyvének egyik írója volt, executive producerként fog tevékenykedni. Az ő közreműködése garantálja majd a történetvezetés folytonosságát.
A sorozat történetét egyelőre rejtély övezi, csupán annyit lehet tudni róla, hogy ötven évvel a Szárnyas fejvadász 2049 eseményei után játszódik majd.
Sztárparádé Herendi Gábor új romantikus vígjátékában
Elkészült Herendi Gábor új romantikus vígjátékának az első előzetese. A Futni mentem közvetlen állami támogatás nélkül készült, a romantikus vígjátékban olyan színészek szerepelnek, mint Udvaros Dorottya, Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix, Bányai Kelemen Barna, Csányi Sándor, Ember Márk, Csuja Imre, Schmied Zoltán, Gálffi László, Hevér Gábor, Trokán Péter, de feltűnik benne Góg Anikó triatlon olimpikon, személyi edző is.
Vera (Udvaros Dorottya) a férjével (Csuja Imre) közösen teljesít egy bakancslistát. Már csak egy kihívás marad hátra, amikor a férj váratlanul meghal. Az asszony elhatározza, hogy az utolsó kívánságot is végrehajtja, és lányaival (Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix) váltóban lefutja a maratont.
Apró probléma, hogy egyikük sincs fizikálisan és mentálisan felkészülve a futásra.
Emma (Trill Beatrix) a munkában és magánéletben sem találja a helyét. Dorina (Tenki Réka) a család helyett a karrierre koncentrál. Kata (Lovas Rozi) a két gyerekét neveli, és arra vágyik, hogy hosszú évek után a párja, Ákos (Bányai Kelemen Barna) végre megkérje a kezét.
A futáshoz Vera egy edzőt (Ember Márk) kér fel, akivel korábban Emmának volt már egy kutyás kalandja. A karrierista Dorina a szomszéd kislánnyal kerül barátságba, akit egyedül nevel a rendőr ezredes Tamás (Csányi Sándor). Az anya és lányai lehetetlennek tűnő vállalkozása a rokonokat és barátokat is váratlanul éri, Vera azonban nagyon eltökélt.
Ekkora pusztítást szörnyfilmben még sosem láttunk
Vannak olyan dolgok, amelyeket az amerikai filmipar jobb lenne, ha inkább a keletre bízna. Kreatív szempontból ugyanis Hollywoodban látványosan nem tudnak mit kezdeni olyan ikonikus karakterekkel, mint például a japán kultúrkörből importált, a mozivásznon először 1954-ben felbukkant Godzilla. Pedig a Legendary Pictures a Warner Brosszal karöltve vért izzadt az elmúlt tíz évben, hogy a bestiát domesztikálja: MonsterVerse néven univerzumot építettek, és hol Konggal együtt, hol nélküle szerepeltetik Godzillát… viszont mostanra a nemrég bemutatott Godzilla x Kongra – bár a film a pénztáraknál rettenetesen sikeres lett – eljutottunk odáig, hogy az óriásgyík ahelyett, hogy a frászt hozná a nézőjére, inkább hat vidámparki látványosságként.
Nagyon szomorú, hogy hasonló megeshetett, épp ezért szerencse, hogy a japánok, a Toho Studios mind a mai napig gördíti előre a saját filmsorozatát. Milyen jól teszik, mert legújabb alkotásuk, a Godzilla Minus One pont olyan téren ékeskedik, ahol az amerikai adaptációk rendre kudarcot vallanak.
A film sztorija a második világháború utolsó napjaiban indul, amikor is egy Koichi Shikishima (Ryunosuke Kamiki) nevű japán kamikazepilóta végez kényszerleszállást Odo szigetén. Csakhogy, mint kiderül, az öngyilkos repülős vasmadarának igazából semmi baja nem lett. Shikishimának egyszerűen inába szállt a bátorsága, és képtelen volt az életét áldozni Japánért. A Toho Studios filmje nem sokáig húzza az időnket, rögtön az elején megvillantja a tomboló Godzillát, a szörnyeteget pedig olyan formában látjuk, mint nagyon ritkán. Inkább emlékeztet Godzilla egy, a Jurassic Parkban látott T-Rexre, mint arra a felhőkarcolókat romboló rémségre, amelyet az amerikaiak is folyton mutogatnak. Vérszomjért azonban Godzillának már a bevezetőben sem kell a szomszédba menni kölcsönkérni, a rendező Takashi Yamazaki elképesztően, már-már horrorfilmesen kezeli a lényt, akiről eddig csak mendemondák szállingóztak a korabeli Japánban. Hősünk, Shikishama a saját bőrén tapasztalja meg, hogy ezúttal a népmesei gonosz igazi.
Hivatalos: Megvan, mikor érkezik a mozikba az Így neveld a sárkányodat élő szereplős változata
Ahogy arról korábban már írtunk, a Universal Pictures és a Dreamworks úgy döntött, egyik legsikeresebb animációsfilm-sorozatukat, az Így neveld a sárkányodat franchise-t élő szereplős változatban szeretnék a mozik vásznain viszontlátni. Bátor húzás ez azok után, amilyen gyűlölethullám és tömeges elégedetlenség söpört végig a közelmúltban ismert mesefilmek élő szereplős adaptációi után.
A filmstúdiót ennek ellenére szemlátomást nem tántorította el A kis hableány és az Aladdin körüli zavar, ráadásul igen céltudatosan kijelentették, szeretnék, hogy az élő szereplős változat a lehető legközelebb legyen az animációs film történetéhez. Ezért úgy döntöttek, több alkotót felkérnek az eredeti filmből, hogy az élő szereplős változatban is tiszteletüket tegyék.
Furiosa elvérzett a mozipénztáraknál
Hiába időzítették az Egyesült Államokban egy nemzeti ünnepre az új Mad Max film megjelenését, ez nem sokat segített a végeredményen. A Furiosa: Történet a Mad Maxból című mozi súlyos vérszegénységgel küzdött a debütálásakor. A Memorial Day ünnepi hétvégéjén négy nap alatt mindössze 31 millió dollárt – mintegy 11 milliárd forintot – hozott, ami nem sok jóval kecsegtet a Warner Borthers számára, tekintve, hogy az alkotás gyártási költségei egészen 168 millió dollárig (59 milliárd forint) rúgnak.
A nemzetközi piacon sem robbant nagyobbat a film. A Variety beszámolója szerint további 75 régióból is mindössze 33 millió dollárt szerzett a hétvégén, így világszerte nagyjából 60 millió dollár bevételről beszélhetünk. Kiadási oldalon ehhez még hozzájönnek a sajtókörutak és a plusz reklámköltségek – köztük a kiutazás a Cannes-i fesztiválra –, ami még inkább tragikus képet fest a Mad Max-film helyzetéről.
Rovataink a Facebookon