63 éves korában elhunyt Terry Hall, az angol skaegyüttes, a The Specials énekese – jelentette be a zenekar a közösségi médiában. Közleményükből kiderül, hogy Hall rövid betegség után hunyt el.

Mély szomorúsággal tudatjuk, hogy rövid betegség után elhunyt Terry, csodálatos barátunk, testvérünk és az egyik legzseniálisabb énekes, dalszerző és szövegíró, akit ez az ország valaha is produkált. Terry csodálatos férj és apa volt, az egyik legkedvesebb, legviccesebb és legőszintébb lélek. Zenéje és előadásai az élet esszenciáját foglalták magukba… az örömöt, a fájdalmat, a humort, az igazságért folytatott harcot, de leginkább a szeretetet

− olvasható a zenekar közleményében, akik arról is megemlékeztek, hogy az énekes rendszerint három szóval búcsúzott koncertek végén a színpadon: „Love, love, love.”

Terry Hall az angliai Coventryben született 1959. március 19-én. Zenei pályafutását a Squad nevű punkzenekarral kezdte, amelyet erősen inspirált a Clash és a Sex Pistols.

A The Specials 1977-ben alakult, először The Automatics, később The Coventry Automatics néven. Hall 1979-ben csatlakozott, Tim Strickland korábbi énekes helyére, ekkortájt vették fel a The Specials nevet. A zenekar azután vált ismertté, hogy a Clash előzenekaraként turnéztak, majd a Ghost Town című daluk a népszerűség csúcsára juttatta a bandát az 1980-as évek elején.

A Ghost Town akkor vált igazán slágerré, amikor a popdal a fiatal feketék és a rendőrség közötti polgári zavargások kvázi himnuszává vált az Egyesült Királyságban. A zenekar aktívan részt vett a Rock Against Racism mozgalomban, és több jótékonysági koncertet is adtak rasszizmusellenes szervezetek számára.

A zenekar a Ghost Town sikere után 1981-ben feloszlott, Hall pedig két zenésztársával (Lynval Golding és Neville Staple) megalakította a Fun Boy Three zenekart, majd a Colourfieldet. Hall nem vett részt a The Specials újraegyesülésében, de a 2009-es 30 éves jubileumi turnéra végül ő is csatlakozott a zenekarhoz.

Váratlanul, bő egy héttel az ünnepek előtt karácsonyi dallal jelentkezett a Bagossy Brothers Company. A srácok azt mondják, ha egy héttel ezelőtt valaki azt mondta volna nekik, hogy idén lesz egy karácsonyi daluk, nem hittek volna neki.

Aztán belépett a stúdióba a producer, Ligeti Gyuri, és azt mondta, erre a dalra most van szükség. Bagossy Norbert a további eseményeket így idézi fel:

Hazamentem, és másnapra elkészült az Égnek a fények című szerzemény. Meghangszereltük és rögzítettük, ahogy Zsombi a Szent Miklós templomban feljátssza az orgonabetétet, majd elkészült a végleges felvétel. Felhívtuk a barátainkat, a What's in the Box Productions-nél, és megkértük őket, vegyék videóra, amint a dalt először előadjuk Gyergyószentmiklós főterén, advent harmadik vasárnapján. Mindig is közel állt hozzánk a karácsonyi időszak és boldog vagyok, hogy adni tudunk az embereknek egy kis melegséget, talán pont akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá. Áldást, békességet!

Az ünnepekhez kapcsolódba Norbi azt mondja, hogy sajnos nem minden ünnepi időszak sikerülhet úgy, ahogy szeretnénk. De hiszem, hogy a szeretetet távolról is el lehet juttatni szeretteinknek, családunknak. Vagy éppen azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Megjelent Chris Isaak Everybody Knows It’s Christmas című ünnepi albuma, hogy a karácsony csillogóbb legyen, mint egy 1955-ben gyártott, cápauszonyú Chevrolet dísztárcsája. A vinyl színe a hetvenes évek meggyízű szaloncukorkáié, még jóval a zselés korszak előttről. Az oldies rock & roll éppolyan édes, mint gyerekkorunk finomságai, csak az érzelmes, atavisztikus harmóniák és a revizionista rockabillyk nem a szánkban, hanem az agyunkban olvadnak el.

Chris Isaakről sokaknak csak a Wicked Game című dal jut eszükbe, amelyet Herb Ritts rendezett Hawaiin. Mára már hiába keresnénk a paradicsomi helyet, mert nem sokkal a forgatás után a Kilauea-vulkánból kitörő láva betemette, hogy igazi szimbóluma legyen a szerelmi vágyálmokkal járó csalódásoknak. De ott van a többi évődő rock & roll szerenád is, a Blue Hotel vagy a Somebody’s Crying. Aki azt hiszi, hogy Mr. Lucky – aki a Wicked Game-ben Helena Christensent ölelgette, míg a Baby Did a Bad Bad Thingben Laetitia Castát – csak egy bájgúnár, az nincs tisztában azzal, hogy a legnagyobb filmrendezők keresték a barátságát.

Tűz, jöjj velem!

Sokan elfelejtik, hogy Isaak nem az az a fickó, akinek tuttifruttiillatot lehel a légkondija, és a sportkocsiján a letört Chevi-logó rózsaszínű rágógumival van visszaragasztva. Nem, Isaaknek nemcsak Stanley Kubrick utolsó filmjéhez, a Tágra zárt szemekhez volt köze, de Lynch Kék bársonyához, sőt Lynch Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! című filmjéhez is, de  Bertolucci Kis Buddhájában szintén láthattuk. Igazi karakterszínész is, csípőből hozza azt, amit a Megáll az időben a Pierre-t alakító Sőth Sándor vagy amit Szikora Róbert még a nyolcvanas Hungáriában.

Nem gondolod, hogy idősebbnek tűnök? – tette fel a kérdést George Michael az Older című dalában, ami az 1996-os albumának címe is egyben. Amikor a felvétel lemezre került, már három éve elhunyt Anselmo Feleppa, a brazil divattervező, aki az énekes nagy szerelme volt. Hol vagyunk már attól, amikor a Wham idején csípőből hozta a forrónadrágos ibizai úszómestert, aki tagja volt a helyi strandröplabdacsapatnak is?

A popban ritkán fordul elő, hogy egy albumról hat dalt másolnak ki kislemezre, és mindegyik a top3-ban landoljon a brit listán, de aki tisztában volt George Michael zaklatott életével, és meghallgatta az album végtelenül keserű dalait, nem gondolhatta komolyan, hogy a siker vigaszt jelentett számára. George Michael nem volt jó passzban, nehezen dolgozta fel, hogy az elképesztően sikeres 1990-es Listen Without Prejudice Vol. 1. album az egész világot meghódította, kivéve talán a legfontosabbat, az amerikai piacot.

Életet az éveknek

Az énekes a Sonyt hibáztatta, amely cég valóban nem reklámozta eléggé a lemezt, hiszen promóció nélkül is vitték, mint a cukrot, kapásból eladtak belőle nyolcmilliót. Ugyanakkor az USA-ban éppen elindult a grunge rockforradalma, akkor éppen másról szólt a dal. A kiadó szerint a lemez csak azért nem futotta ki magát, mert George Michael nem akart az album klipjeiben szerepelni, cserébe ezekből a klipekből megismertünk egy komplett modellgenerációt. Végül az énekes nem készítette el az album folytatását, a Listen Without Prejudice Vol.2-t, a lemezre szánt dalokat jótékonysági projekteknek adta.

SZA legújabb, SOS című albumára megérte ennyit várni, hiszen az énekesnő hibátlan anyagot rakott össze. A hosszú, műfajokon átívelő lemez megmutatja, hogy SZA tényleg generációja egyik legtehetségesebb zenésze.

SZA

Fotó: Dimitrios Kambouris / Getty Images Hungary

Az énekesnő első, tripla platina nagylemeze, a Ctrl óriási sikert hozott az előadónak, 2017-ben négy Grammy-díjra jelölték, és szinte egyből a legnagyobbak közé emelkedett. 2018-ban a Fekete Párduc című Marvel-filmnek Kendrik Lamarral készítettek közöst dalt, ami Golden Globe- és Oscar-jelölést kapott. 2020-ban Doja Cat énekesnővel közös produkciója, a Kiss Me More Grammy-díjat nyert. Bár az énekesnőnek folyamatosan jelentek meg dalai, a következő nagylemezre öt évet kellett várniuk a rajongóknak, most viszont megérkezett az SOS.

Nick Cartert újfent szexuális erőszakkal vádolják. Az eset állítólag még 2001-ben történt, amikor az akkor 21 éves zenész egy 17 éves lányt erőszakolt meg – adta hírül a The Rolling Stones.

A vádló Shannon Ruth szexuális zaklatás miatt nyújtott be keresetet, amelyben azt állítja, hogy Carter kiválasztotta őt az autogramot kérő rajongók sorából a washingtoni Tacoma Dome-ban, és meghívta a zenekar turnébuszába.

Ruth, aki autizmussal és agyi bénulással él, azt állítja, hogy Carter egy VIP-dzsúsznak keresztelt, különös ízű rózsaszín itallal itatta, majd orális szexre kényszerítette, aki állítás szerint eközben végig sírt.

A most 39 éves Ruth azt állítja, hogy Carter ezek után egy ágyhoz vezette, és amikor ellenállt, erőszakkal levette a nadrágját.

Az elmúlt 21 év tele volt fájdalommal, zűrzavarral, frusztrációval, szégyennel és önkárosítással, amelyek közvetlen következményei annak, hogy Nick Carter megerőszakolt

– nyilatkozta Ruth az ügyvédjével, Mark Boskovichcsal tartott sajtótájékoztatón, ahol a könnyeivel küzdő lány azt is felidézte, hogy az erőszak közben Carter retardált ribancnak nevezte őt.

Carter tagadja a vádakat.

Nick Carter 2022. december 6-án

Fotó: Scott Legato / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images /AFP

Az eset nem példa nélküli, ugyanis Cartert korábban már más is vádolta szexuális erőszakkal. 2018-ban Melissa Schuman, a Dream lánybanda egykori tagja állította, hogy amikor ő 18, Carter pedig 22 éves volt, a férfi szexuális aktusra kényszerítette.

Ebben a cikkben a szexuális visszaélés bűncselekmény a téma.  Kérjük, olvassa el erről szóló írásunkat is!

Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes, 06 (80) 20-55-20-as számon.

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06 (80) 505-101-es telefonszámon.

T. Danny kétségkívül az egyik legfelkapottabb hazai előadó, így már vártuk, hogy mikor bukkan fel egy számával a Sávlekötő című zenei YouTube-műsorban. Annál is inkább, hiszen a Sávlekötő műsorvezetője Lil Frakk, aki Ress és kapitány Máté oldalán kiadott egy kollab lemezt, amelynek egyik számában T. Danny is részt vett. Ez volt a Ne sírj című dal.

T.Danny

Fotó: Vasvári Tamás / MTI

Amikor behívtuk a kollab lemezünkre, nem egy szimpla igent küldött válaszul. Négy órán belül már küldte is a demót

– emlékszik vissza Lil Frakk a műsor elején közös munkájuk kezdetére.

„Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy sokadik káprázatos üzleti tevékenységem eredményeképpen – »csak« fél év késéssel, újra – holnap megjelenik a Térdig a szarban, fülig a szeretetben könyvhöz tartozó, két hasonló című lemezem” – tette közzé Hobo saját internetes oldalán. Az Indexnek két koncertről is beszélt, és ezúttal nem vadászatot, hanem vadulást ígért.

A könnyűzenei élet gondolkodó sodra időről időre összegyűlik alkotótáborokba, hogy valami izgalmasban mártózzon meg. Ilyenkor új ötletekre alapoznak, barátságok, szakmai kapcsolatok és dalok születnek.

Idén erre két spéci alkalom is volt kis hazánkban. Egy tavasszal, egy pedig ősszel. Utóbbi a Songbook Songwriting Camp a Zeneszöveg.hu szervezésében, és ennek immáron

Ennek segítségével beleláthatunk kicsit abba, milyen alkotások születnek egy ilyen táborban.

A progresszív zenei irányzatok lényegét manapság két oldalról szokták az előadók megfogni. Vannak, akik progresszivitás alatt a mérhetetlen technikai profizmust keverik a popzenével szándékosan viaskodó, szokatlan hangzásvilággal, ritmusképletekkel és akkordmenettel, mások viszont az irányzat eredeti gondolatához nyúlnak vissza.

Kísérletezni azzal, hogy a rádióbarát alapvetéseken túl milyen zenei elemekkel lehetne variálni a már meglévő világpartitúrát, a zenei haladást és fejlődést igyekezve elősegíteni. A progresszív előadó ennek érdekében olyan vizekre evez, amelyek a járatlan ösvényen érhetők el, olyan dolgokat próbál ki, amiket a rádiók féltve őrzött üdvöskéi nem tehetnek meg, mert túlságosan megcsípné a kezüket a vadhajtás.

Mándoki László (Leslie Mandoki) Németországban élő magyar producer-zenész (középen) és supergroupja, a Man Doki Soulmates koncertje a budapesti Várkert Bazárban 2015. augusztus 21-én

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Az önmagát sokszor progresszív rock és fúziós jazz stílusokba kategorizáló Mandoki Soulmates is valahol azt keresi, hogy miként lehet a meglévő hangzatokat kibővíteni, továbbgondolni. Új lemezük a két fő stílusirányukon túl beemel klasszikus  és népzenét, heavy metalt, pop és soul muzsikát egy végeláthatatlan stíluskavalkádot alkotva, amelyben az egymással legjobban rezonáló pontokat keresi. Ez a Magyar Képek.

Bár csak két éve tolja a zúzós hardcore punkot a Vodka for Kids, a műfaj kedvelői között igen hamar népszerű lett, amit mi sem bizonyt jobban, hogy jelenleg a szcéna egyik legnagyobb bandájával, a Fish! zenekarral turnéznak. Második kislemezükről most megérkezett legújabb klipjük, amely a közép-kelet-európai álvalóságot szeretné bemutatni.

Fotó: Vodka for Kids

A DiSMiSFit EP dalaiban a pécsi fiatalok hozzák az első kislemezről ismert hangzást, amely a post-hardcore és a punk érdekes egyvelege. Zenéjük instrumentális részről a műfajhoz viszonyítva kifejezetten dallamos, így azok számára is érdekes lehet, akik nem akkora punkarcok.

Ennek köszönhetően a műfaj idősebb és fiatalabb kedvelőit is megfogja.

Elmúlt idők, képeslapok, üzennem kéne: megvagyok, üzennem azt, hogy: létezem, énekli Dévényi Ádám a Jelen című dalában, ami egy most megjelent vinyl válogatás címe. Pontosabban a fele, mert a teljes cím ez: Elmúlik – jelen. Talányos, amilyen maga Dévényi folkból indult, majd eszpresszós alpakkatálcán szervírozott életműve is. Megtudjuk tehát, hogy az elmúlt idő nemcsak percalapú lehet, vannak más mérőszámok is, ilyen például a 140×90mm is, a képeslap szabványmérete.

Fotó: Poós Zoltán / Index

Erre a képzeletbeli képeslapra ráférhet egy Dévényi-féle rövid dal, üzenet, például az, hogy várni nem érdemes. Ezekre a lapokra ráégtek a betűk, a magánsorsok és a történelem is. Ilyen képeslapokból áll az Elmúlik – jelen című kollekció, Dévényi Ádám 18 rövid dalban küldi üdvözletét Budapestről, mindig más és más bárból, presszóból.

Dévényivel azonban e sorok írója egy cukrászdában beszélgetett, a Lukácsban, valamikor a kilencvenes évek elején, hírlapírói minőségben, akkor persze szóba kerültek a Rolls Frakcióhoz, később a Bikinihez került szövegei, olyanok, mint az Adj helyet magad mellett vagy a Közeli helyeken.

Adj helyet magad mellett

Az előbbit – amit eredetileg a Rolls Frakció zenésített meg – a lengyel szolidaritási mozgalom ihlette 1981 hideg telén, nem Dévényin múlott, hogy aztán részeg, leszerelő kiskatonák énekelték a metrókocsikban, amíg tartott a hadkötelezettség. Dévényi szövegeit Trunkos András kérte el, akivel a hetvenes években együtt mozogtak a táncházakban, és barátságuk később is megmaradt. Mindketten tagjai voltak az Átmeneti kabát nevű formációnak, az ő produkciójuk volt a Nincs kegyelem című, 1986-ban megjelent album is, amelyen Dévényi mellett Postássy Júlia énekelt. A lemez pop-kulturális jelentőségéről csak annyit, hogy e nélkül nem biztos, hogy megszületik a Budapest Bár és a Szívemben bomba van sokadik átirata.

Pierre Schaeffer, aki először készített mágnesszalag segítségével zenét, még 1951-ben, azt mondta egy Jean-Michel Jarre nevű diáknak: Ne habozz a váratlan dolgoktól, keverd össze a mosógép hangját a harsonával. Többek között ez a mosógép jut eszünkbe Jarre Oxymore című új albumáról, amelyen hallhatunk többek között kilencvenes éveket idéző zajos és kőkemény elektropopot, a harsona talán akkor szólal meg, amikor épp centrifugázik a képzeletbeli gép.

A hang és a téboly

Az Oxymore albummal Jarre azt akarja megmutatni, milyen az, ha egy produkció a hangokkal foglalkozik, nem pedig hangjegyekkel, tehát nem a zeneszerzés, hanem a hangtervezés áll a koncepció középpontjában. Pierre Schaeffer még azt is mondta Jarre-nak, hogy ne pazarolja az idejét kísérletezésre, mert az ő útja az, hogy hidat teremtsen a kísérletezés és a popzene között. Ezt az ifjú Jarre maradéktalanul végrehajtotta, most azonban nemcsak hidat hozott létre, hanem más építményeket is, sőt egy Oxyville nevű komplett várost, amely hangokból, zajokból, fényekből áll.

Jean Michel Jarre - Oxymore

Protonok tánca

Mert az egykor szintetizátorzenének hívott produkciók nem a hifista hajlamú elektromérnök-hallgatóknak készülnek, hanem a nagyközönségnek. És ezúttal különösen Pierre Henrynak, aki Schaeffer tanítványa volt, 1950-ben együtt írták a forradalmi Symphonie Pour Un Homme Seul című művet, amely tele van kollázsokkal, visszafelé felvett, felgyorsított énekfoszlányokkal, zajokkal és preparált zongorák hangjával. Jarre munkatervében szerepelt, hogy közösen készítik el az Electronica című albumot, de a techno nagyapja 2017-ben elhunyt. Az özvegye később odaadta Jarre-nak azokat a hangfile-okat, amelyet Henry ebben a munkában kívánt felhasználni.

Jövőre újra felforgatják a blueszene hazai mesterei és valódi világsztárjai a Duna menti kisváros életét egy hasadóanyaggal működő hazai árammalom anyagi támogatása és a fesztivál megújuló energiaforrása, Gárdai György – Kaktusz révén. Idén viszont még egyszer megünneplik az elmúlt évtizedek legfényesebb pillanatait egy vándorkiállítással összekötött koncerten.

December 3-án, szombaton a 30 éves Gastroblues és a 60 éves Rolling Stones előtt tisztelegve a Stones Sixty Session fellépésével kezdődik az éjfélig tartó buli a paksi Csengey Dénes Kulturális Központban. Nyolctól a Blues MD-vel veszi át a színpadot Szebényi Dániel, Mike Gotthard, Gudics Martin és Gudics Marcell.

Este tíztől a nap végéig a Best of Gastroblues sorozatban frissen megjelenő albuma apropóján a Tűzkerék xT dübörög.

Mindig zavar támad az erőben, amikor olyanokat olvasunk, hogy apám, hallottad, a Belau új dalában a Massive Attack egykori énekesnője (Mezzazine lemez), Sarah Jay Hawley közreműködik. Persze, ez remek, fontos is, de kicsit olyan, mintha Hawley nélkül az Unimaginable sikere elképzelhetetlen volna.

Márpedig a Belau útja felfelé ível, még mindig a zenit felé tart – harmadik nagylemezükre 2023 őszéig még várni kell –, ám ahhoz, hogy a világon egy 93 ezer négyzetkilométernél nagyobb területen is felfigyeljenek erre a formációra, lehet, szükség van ilyen együttműködésekre.

• Miközben erre a dalra a világ minden szegletében fel kell figyelni. 
• Sarah Jay Hawley hangja pedig tökéletes választás ehhez a dalhoz.

Persze, a Belau (Kedves Péter és Buzás Krisztián) azt mondja, hogy zenéjük menedék a mai ember – ők ezt a kifejezést használják: modern egyén – számára, de tény, zenéjük segítségével a „hallgató önmagába és a gondolataiba merülhet”. 

Unimaginable

Fotó: Belau

Ebben a klipben ráadásul szó szerint, hiszen főhősünk (Szász Júlia, őt sokan A besúgó című filmből ismerik, mások a Nemzeti Színházból) a dal klipjében a vízszínt alól emelkedik a felszínre.

Arról nem is szólva, hogy az Unimaginable sokkal több bármiféle lélekzenénél: tényleg olyan, hogy hallgatása közben mintha körülölelne valami. Valami, ami mindig is részünk volt, csak valahogyan elfeledkeztünk róla. Hátrahagytuk a gyerekkorral, betettük egy dobozba – amit a Belau most kinyitott, mint valami szelencét.  

A kezdésre olyan füst lepi el a Papp László Budapest Sportarénát, mintha Snoop Dogg házibulijában lennénk. A házibuli-hangulat a tömeg nagyságában is tetten érhető, ugyanis az Aréna legnagyobb része le van zárva a Bonobo-koncerten, de ezt egyáltalán nem bánjuk. Mindig ezek a bensőséges hangulatú bulik a legjobbak.

Fotó: Kieran Frost / RedFerns / Getty Images Hungary

A negyed tízkor kezdődő koncert előtt az Analog Balaton csábítja könnyed bulizásra a nagyérdeműt, tőlük a színpadot Poté veszi át, aki továbbhangolja az embereket a könnyed lötyögésbe. A közönségben rengeteg a fiatal, az a korosztály, amely látványra épp érettségire készül, de nagyon sokan vannak, akik akkor voltak ennyi idősek, amikor Simon Green elkezdett nyilvánosan zenélni.

Már Poté alatt is remek a hangulat, de mire a fő attrakció tagjai elfoglalják helyüket a hangszerek mögött, a közönség eksztázisközeli állapotba kerül, amit hamar el is ér, és ezt a koncert végével sem engedi el.

Utazzunk keresztül a kozmoszon – énekli Billy Corgan az Embracer című új Smashing Pumpkins-dalban, amely a zenekar háromrészes, 33 dalt tartalmazó rockoperájának, az Atum: A Rock Opera in Three Acts első részén található. Az ambiciózus vállalkozás a zenekar klasszikus dupla lemezeinek, a Mellon Collie And The Infinite Sadnessnek (1995) és a Machina/The Machines Of Godnak (2000) a folytatása. Mivel a „közeli jövőben játszódó” Atum idáig ismert 11 dala a zenekar minden korszakára utal, helytálló lehet a definíció, az utazás a Smashing Pumpkins zenés kozmoszán keresztül.

Persze, ez már nem olyan bájosan naiv kalandozás, mint a Tonight, Tonight klipje, amely Georges Méliès Utazás a Holdba című 1902-es klasszikus filmjének a felülírása. Corgan tehát ismét utazásra invitál minket. Az Embracer című dalban ugyanakkor Corgan arról is énekel, hogy csak a magányosok veszítenek, és ez részint rá is igaz. Bizonyára a mindent kontroláló, mindenkivel szemben bizalmatlan zenekarvezetőt James Iha, Jimmy Chamberlin és Jeff Schroeder is megpróbálták lebeszélni a Baby Sharkot is önvizsgálatra késztető Hooray!-ről, de aztán a felvétel mégis itt virít a lemezen.

A mélypont ünnepélye

Hasonlóan kellemetlen a The Gold Mask című retró diszkójuk is, így aztán nem csoda, ha a rajongói kommentek szerint az ATUM Act 1 a zenekar mélypontja. Az összkép persze árnyaltabb. A címadó nyitófelvétel ügyes pop-prog felütés, némi Yes- és Rush-hatásokkal és egy nagyképű gitárszólóval, és a Butterfly Suite sem olyan rossz. Persze ha a szintipopos hangzás helyett újrahangszerelték volna a dalokat, és a dobgépek helyett arra használják a zseniális dobost, Jimmy Chamberlint, amire a szerződése szól, akkor máris bentebb lettünk volna.

Hát igen. Akkor a legnehezebb írni egy albumról, ha se nem jó, se nem rossz. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy szimplán unalmas. Színházi közhely – egy volt tanárom kedvenc gondolata –, mely ilyen esetekben többszörösen igaz: az ember legyen baromi jó, vagy totálisan rossz, de semmiképp se legyen középszerű, mert arra senki sem kíváncsi. Most sajnos mégis ez történt. A legújabb, számszerűsítve tizedik stúdióalbuma a kanadai rockzenekarnak – melynek becses neve Nickelback –

A közhelyes, jellegtelen dalok, a saját maguk által féltucatszor felhasznált dallamívek és szövegrészletek, valamint a szimplán, dinamikailag egy helyben toporgó nóták vegyes felvágottja érdektelenné teszi a lemezt, a harmadik dal után nincs kedv továbbhallgatni. Mi mégis megtettük, és itt az eredmény. Ez a Get Rollin’.

Minden hazai rekordot megdöntve egy nap alatt több mint 1 milliószor játszották le Majoros Péter és Molnár Tamás Azt beszélik a városban című dalát a YouTube-on, egy hét alatt pedig több mint 3,2 millió megtekintést produkált. Kétség nem fér hozzá, hogy az óriási népszerűséget elsősorban a szerzemény tartalma generálta, pedig zeneileg, a dal felépítését és ívét tekintve is ugyanolyan zsenialitással bír az alkotás.

Majka és Molnár Tamás

Fotó: Bodnár Patrícia, Papajcsik Péter / Index

A szerzők közül a szöveg gerincét adó részét Majoros Péter jegyzi (ugye mint kiderült, Molnár Tamás elsősorban a refréneknél segített be a dalba), aki erős kritikával szemléli az őt körülvevő világot – egészen pontosan annak azon szeletét, amit Magyarországon tapasztal, és amivel a hallgatók számát, illetve a különböző felületeken megjelenő kommentáradatot tekintve nagyon sokan azonosulni tudnak. Persze így is vannak, akik hibát keresnek a szövegben, hiányolva olyan személyek és mozzanatok említését, amelyeket legalább olyan fontosnak tartanak, mint azokat, amelyeket felfedeztek a sorok között. Pedig az alkotás úgy kerek, ahogy van, ha csak a politikai utalásokat nézzük, áttételesen bizony

Azt énekli Alex Turner, az Arctic MonkeysThe Car című új lemezének címadó dalában, hogy úgy teszel, mintha visszafelé aludnál el. Nos, jól sikerült az alvás, mert míg az álmok bejárták a visszafelé utat az időben, és a hatalmas fesztiválemelvényektől eljutottunk odáig, ahol már olyan kicsik a színpadok, hogy nincs szükség világításra, elég fényt adnak a parázsló Gitanes cigaretták, a Vermona villaorgona és a Selmer erősítő pirosan fénylő gombjai. A The Carral kapcsolatban az a legfontosabb kérdés, hogy lehet-e olyan eszközökkel kifejezni a rock and roll attitűdöt, amelyben zajt csak a mandzsettagomb ad, ha hozzáér a polírozott mikrofonhoz.

Végül is Serge Gainsbourg is punk volt, csak nem csavarlazítószaga volt, hanem Guerlain kölnit éreztünk rajta. Elképesztő, hogy a sheffieldi kvartett az I Bet You Look Good On The Dancefloor című zakatoló nemzedéki himnusztól eljutott szállodai bárzenék világához, és ez persze csak annak lehet fura, aki nem hallotta a zenekar legutóbbi, 2018-as Tranquility Base Hotel & Casino című nagylemezét, aminek hasonló a hangfekvése, némileg szerényebb kreatív kivitelben. Mert meg lehet ezzel a felülfogalmazott tánczenei koktélos és slágermúzeumos attitűddel szólalni, ott van például Nick Cave & The Bad Seeds 1986-os Kicking Against the Pricks című feldolgozáslemeze, vagy ott vannak Bowie szerepjátékai, de mindkét esetben nagyon erős színpadi személyiségekkel van dolgunk.

Slágermúzeum

És persze Alex Turner zseniális dalszerző, remek énekes, de nem tudja hozni a karizmatikus ripacsot, laza kandúrbandi-zakóban, ahhoz ő túlságosan is civil. Lehet, hogy cool ez a megszólalás, de egy bizonyos életkor felett azért a hazai közönségnek eszébe juthat a Juventus, az Universal és a Volán Rt zenekarok, és mindenki, aki lekísérte az ORI-műsorokban Koós Jánost, Kovács Katit és Bim-Bam Terit. Hogy tovább fokozzuk a bajt: a dalokból hiányzik a szükséges cukorfok, nincs meg bennük az a slágeresség, az a megadásra késztető pátosz és báj, ami ellenállhatatlanná teszi a francia sanzonokat vagy a hatvanas évek olasz slágereit.

Pápai Joci tanúbizonyságát adta annak, hogy nem véletlenül szerepel zenei tehetségkutatók zsűrijében már több éve. Bár az énekes stílusa sokak számára megosztó, most a Mandoki Soulmates új dalában, az Ide tartozunkban megmutatja, hogy egy dal sikerének érdekében képes megtalálni azt az arany középutat, ahol a személyisége is megjelenik, mégsem nyomja el a szám mondanivalóját és zeneiségét.

Az Ide tartozunk egy klasszikus rockballada gyökereit emeli be a soul és a progresszív hatások terébe. Ismerős slágeresség lesz úrrá rajtunk, mégsem unalmas, nincs benne „hallottuk már” érzés. A dal közepén, amikor a hangulat már kezdene megülni, erős dinamikai váltással forgatják meg a hangzásvilágot, ez nem kis izgalmat ad a dalnak. 

Hálás vagyok azért, hogy 25 évvel ezelőtt megalkottuk a Találkozások albumot, és olyan nagy legendákkal fonódhattam össze, mint Somló Tamás, Zorán, Charlie, Cserháti Zsuzsa és Demjén Ferenc. Most pedig csodálatos, fiatal előadóművészeket ismerhettem meg a Magyar Képek kapcsán, többek között Pápai Jocit

– fogalmazza meg Leslie Mandoki az Indexnek eljuttatott közleményben.

A 2022. december 2-án megjelenő Magyar Képek című albumról az Új a szél című dal után – amelyet a Mandoki Soulmates Mező Misivel közösen készített  – ez a második kedvcsináló nóta. 

Dallos Bogi öt év után jelentkezik új albummal.  Az út közepén mély témákat dolgoz fel, személyes történetekbe ad betekintést. A Fonogram díjas énekesnő a lemez mellett izgalmas képi világú klippel is jelentkezik, és ezzel teljesen új oldalát mutatja meg.

„Szeretek albumkoncepcióban alkotni. Az Épp most volt az első lemezem 2017-ben, amit a Budapestre költözésem ihletett. Tinikorom érzelmeit, vibrálásomat, zenei ösztönösségemet foglalta magában, aztán 2020-ban jelent meg a Közelebb EP, ami a 2022-es Az út közepén nagylemez tökéletes előfutára volt” – így vezeti fel új albumának bemutatóját Dallos Bogi.

Dallos Bogi

Fotó: Molnár Dániel

Azt mondja, a dalokban – szerzőtársa Wagner Emil – a sérülékenység, a magabiztosság váltakozása, illetve a történetmesélő dalszövegírás a közös.

Úgy jellemezném ezt a lemezt, hogy kompromisszummentes, érett, a mellőzöttség, szívfájdalom, szorongás, magány, útkeresés, de közben az önfeledtség, fiatalság, szerelem témaköreit járja körül. Aki meg akarja ismerni Dallos Bogi gondolatait, ne azokra a cikkekre kattintson, amelyek arról szólnak, hogy új hajszínem van, hanem hallgassa meg ezt a lemezt. 25 éves vagyok. Sokszor bizonytalan, sokszor magabiztos, sokszor boldog, sokszor szomorú, sokszor sikeres, sokszor sikertelen. Egy érzelmi labirintus vagyok, de haladok az úton, hogy kibogozzam.

Bemutató a Hotel Astoriában

Albumát különleges eseményen, a Budapest egyik legforgalmasabb terén álló Hotel Astoriában mutatta be. A lemezről most meghallgatható a Van tovább című dala, a klipet hozzá Czoller Bence rendezte, de ehhez egy kicsit tovább kell görgetni (olvasni) ezt a cikket.

A Canossa Superhuman Struggle For A Humane Life című albuma a magyar lemezkiadás egyik legkülönösebb vállalkozása, amely úgy indul, mint egy hangoskönyv, úgy folytatódik, mint egy hálaadó mise, majd a túlélés nagy oratóriuma lesz belőle. A zenemű a korábban az A.C.T.U.S.-produkciókat is jegyző Kulcsár Attila Ferenc munkája, amely a sajtóanyag szerint egy történet könyvben és zenében, rákról, gyógyulásról, életről, halálról. Túlélőcsomag azoknak, akik súlyos betegséggel küzdenek, reménytelennek érzik életüket, elvesztették hitüket, vagy nem találják a helyüket a világban.

Váratlan események

A rossz hírek sokszor úgy csapódnak be az életünkbe, mint amikor vidáman beszélgetünk valakivel a kocsiban, majd hirtelen, nagy erővel, a semmiből belénk jön valaki. Ehhez hasonló az is, amikor egy forró nyári napon közlik velünk telefonon, hogy a közeli hozzátartozónknál tumort diagnosztizáltak. Süt a nap, még szánkban a kávé és a sütemény íze, és tudjuk: már semmi nem lesz olyan, mint a kávé előtt, azaz: véget ér egy korszak. Ennél is van rosszabb: amikor egy járni is alig képes idős férfit éjjel hét órán át utaztat a belegszállító, majd amikor reggel megérkezik a klinikára, nincs szék, ahová leülhetne, nincs hely, ahová felakassza a kabátját.

Látja a bulvárújságokat lapozó embereket, akik szintén ott állnak, és akik közül sokan fél év múlva már halottak lesznek. A legrosszabb az egészben, hogy nincs méltósága az élet utolsó hónapjainak, minden a remény megcsúfolásáról szól. Miközben fel sem tudjuk fogni, milyen fizikai és lelki fájdalmakkal jár a betegnek, amikor az áttét a vastagbélből a májon és a tüdőn át végül megérkezik az agyba, hogy felszámoljon mindent, ami emberi. Aki a másik oldalon, tehát az élet oldalán áll, annak egyszerre két világba lesz bejárása, és ezek az évekig tartó folyamatos határátlépések mindenkit felőrölnek a beteg környezetében.

Kulka János Pálmaszív című új albumának bookletjében látható egy sejtelmes, artisztikus fotó: a művész a lemenő nap fényében háttal áll a könyvespolca előtt. Erről eszünkbe jutott egy másik kép: házibuli, szintén könyvespolc, ott áll Kulka János, finoman gesztikulál a szivar- és pipafüstben beszélgető esztéták és írók között, de nem sötét zakó van rajta, hanem fehér Adidas melegítő. Kulka Jánosnak ez is jól állt.

Úgy tudott járni-kelni a hófehér tréningruhájában az írók és filozófusok között, mintha egy milánói szabó öltönyét viselné, és épp beugrott, hogy nyelvész és költő barátjától kölcsönkérje a Gadamer és Derrida mint Celan értelmezői című Richard E. Palmer-tanulmányt, és közben lazán fütyülni kezdi a Te vagy a legjobb dolog a héten című Pa-dö-dő slágert, amit átkötött egy Gilbert Becaud-féle sanzonba.

A szív segédigéi

Kulka Jánosnak nemcsak a hófehér Adidas Originals mackó áll jól, hanem az éneklés is. Akkor is, ha éppen sztrókból gyógyult, így aztán az album hét évig készült, és ugyebár voltak olyan pillanatok, amikor éppen úgy állt a dolog, hogy nem biztos, hogy be tudják fejezni a munkát. De Tövisházi Ambrus zeneszerzővel és Tariska Szabolcs szövegíróval végül elkészültek, ami aztán nemcsak egy album lett, hanem egyben életjel is.

65. alkalommal rendezik meg a Grammy-díj-átadót, amelynek február 5-én a Los Angeles-i Crypto.com Aréna ad otthont. A trófeákért versengő művészeket, albumokat és dalokat szerda este jelentették be.

Fotó: Robert Gauthier/Getty Images Hungary

Beyoncé lett a 65. Grammy-díj-átadó első számú jelöltje kilenc jelöléssel, melyek közül egy kivételével mindet a „Renaissance” című albumáért kapta. Az esélyesek között Kendrick Lamar nyolc, Adele és Brandi Carlile egyenként hét-hét, Harry Styles, Mary J. Blige, Future, DJ Khaled és a producer, dalszerző The-Dream pedig hat jelöléssel szerepel. A rangos zenei díjátadót február 5-én, Los Angelesben tartják, a Crypto.com Arénában, a ceremóniát a CBS Television Network élőben közvetíti, illetve a Paramount+ felületén is megtekinthető lesz majd.

Az elmúlt két évben rengeteg zenészt termelt ki a fiatalok közkedvelt közösségimédia-oldala, a TikTok. Ezek közé tartozik a metál szcénát megújító Scene Queen is. Zenéje ötvözi a metalcore, a hyperpop és a feminista rap elemeket, legújapp kislemeze, a Bimbocore Vol.2, igazi műfajkavalkád.

Hannah Collins, azaz Scene Queen 2020-ban kezdett el egyre ismertebb lenni a TikTokon, ahol leginkább kedvenc előadóiról, zenekarairól és az emo szubkultúráról készített videókat. A lány akkor még önerőből ki is adott egy dalt, de a várt siker elmaradt. Egy évvel később viszont rátalált a Hopeless Records kiadó, amely olyan ismert előadókat segít, mint a Neck Deep, a Pvris, vagy a nemrég nálunk koncertező Sum 41. Scene Queent hamar le is szerződtették, első dala a kiadó alatt, a Pink Rover pedig egyből bekerült a trendelő hangok közé a TikTokon. Áprilisban ki is adta bemutatkozó kislemezét, a Bimbocore-t, és gyakorlatilag új műfajt teremtett.

Elképesztő metalbulit tolt november 14-én a Mammoth WVH, a Halestrom és az Alter Bridge. Bár nem telt meg a Papp László Budapest Sportaréna, a zenekarok láthatóan ugyanannyira élvezték a koncertet, mint a közönség.

11

Alter BridgeGaléria: A tökéletes hangok estéje(Fotó: Szollár Zsófi / Index)

A rocklegenda Eddie Van Halen fiának zenekara tökéletesen indította az estét. Wolfgang Van Halen olyan tisztasággal és technikával énekelt, hogy bárki megirigyelné. A banda az énekes szólóprojektjéből indult, első albumuk 2021 júniusában jelent meg. Mivel egy ennyire friss zenekarról beszélünk, így az is pozitív csalódás volt, hogy mekkora összhang van a tagok között, és az, hogy árad a profizmus a színpadról. Persze ez valójában nem meglepő, hiszen Wolfgang örökölte édesapja zeneiségét. A zenekar koncertje alatt már elkezdett érkezni a közönség, és a végére egész sokan összegyűltek.

Az elektronikus zene egyik kiemelkedő alakja világ körüli turnéján belül érkezik Budapestre, hogy november 29-én a Papp László Budapest Sportarénában mutassa be érzelmileg eddigi legintenzívebb lemezét.

Fotó: Grant Spanier

Bonobo Fragments című hetedik stúdióalbumján olyan zenészek működnek közre, mint Jamila Woods, Joji, Kadhja Bonet, Jordan Rakei, O'Flynn és Miguel Atwood-Ferguson. Európai turnéjának előzenekara az elektronikát világzenével és ütőhangszerekkel ötvöző Poté lesz, de