Hozott szalonnával autófelvásárlást vállalunk
"A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd.
Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz.
Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet.
Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava.
De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula:
Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné."
Az ördög tudja, miért, de Örkény István fenti, Budapest című egypercese jutott eszembe, amikor tegnap este elmentem az utcánkban az előtt az autó előtt, ami most már lassan másfél éve áll mozdulatlanul ugyanazon a parkolóhelyen. Valaki figyel rá, mert január óta egyszer sem jelent meg rajta büntetés a fizetős parkolóövezetben, tehát megújították az engedélyét. Másfél éve nézzük, ahogy a szélvédője hol kivirágzik a rápakolt szórólapoktól, mint egy burjánzó üveghegy, hol pedig újra megtisztul, amikor az eső vagy az idő lehervasztja róla a papírt.
De tegnap valami megváltozott. A leleményes özvegy Varsányiné erre járt, és meglátta a nagy lehetőséget:
















