A dohai pokol ellen egy hektó víz sem elég

Egy-két fokkal talán hűvösebb, és kevésbé párás idő volt Dohában szombat éjszaka a női maratonfutáshoz képest, de a klíma még így is rendkívüli próbatétel elé állította az 50 kilométeres gyaloglás résztvevőit az atlétikai világbajnokságon. A férfi mezőny fele elvérzett. Venyercsán Bence sok küszködéssel érte el a célvonalat, Helebrandt Máté feladni kényszerült a versenyt. 

Az 50 kilométer olimpia bajnoki címvédője, a szlovák Matej Toth Instragramján azt írta, a dohai pokolra 6,3 liter izotóniás italt, 2 liter vizet tárazott be frissítésre, és hektoliternyi hideg vizet szánt arra, hogy locsolja magát gyaloglás közben. Elég eltúlzott mennyiségnek tűnhet mindez, de a világ összes folyadékja sem lett volna elég a gyaloglóknak ezen a hajnalon.

Urbán Ákos, a magyar gyaloglók szakágvezetője szerint ugyan a gyakran elhangzik, hogy mindenkinek ugyanolyan meleg van, de erre nem mindenki szervezete reagál ugyanúgy. Ez be is bizonyosodott, hiába készültek remek frissítési taktikák és irambeosztások, ez pillanatok alatt felülíródhatott. 

Az éjjel fél tizenkettőkor rajtoló 46 fős mezőny már 10 kilométer után kezdett megfogyatkozni. Ezután szinte minden körben kihullott versenyző, és nem azért, mert rengeteg piros lapot osztottak volna ki szabálytalan gyaloglásért. A párás meleg hosszú távon egyszerűen feldolgozhatatlan.

Az előbb említett Matej Toth jól kezdett, de 15 kilométer után kezdett visszacsúszni, majd meredeken kezdett nőni a hátránya, 30 kilométernél már nem volt versenyben. A szám világcsúcstartója és vb-címvédője, Yohan Diniz sem húzta sokáig, a francia gyalogló 15 kilométerig bírta. A két sztár mellett is sok jó nevű versenyző is kiszállt önszántából, vagy lett rosszul.

A mezőny két magyarja, Venyercsán Bence és Helebrandt Máté óvatosan választott iramot, nem siették el, elkerülték a korai fejre állást. Végül mindketten nehéz küzdelmet vívtak, Helebrandt 25 kilométer után erősített tempóján, kezdett feljebb kapaszkodni, de 35 után hirtelen eléhezett és megrogyott. Fel kellett adnia. 

Venyercsán is elég hosszú krízisbe került, olykor sétatempóra lassult, de újra és újra le tudta győzni magát, és nagy nehézségek árán eljutott a célig, a 26. helyen 4 óra 45 perces 4 másodperces idővel érkezett. A győztes, a japán Szuzuki Juszuke 4:04:20-at ment, és alighanem mindent elárul a körülményekről az, hogy a világrekord 3:32:33, és az eddigi leggyengébb vb-aranyat érő idő a 3:53:09 volt. Ezen sikerült alaposan rontani Dohában. 

„Húsztól 35 kilométerig szinte minden egyes körben azt gondoltam, hogy jó, ezt a kört még befejezem, aztán kiállok. Hagyjuk egymást békén ezzel a versenyre. Eddigre már többen kiálltak vagy rosszul lettek, és ez demoralizált. Az erejük végén járnak az emberek, te meg azért, fiam, menjél, jó lesz az. Nagyon nehéz elhinni, hogy jó lesz az.  A határon mozogtam” – mondta a verseny után Venyercsán. A női maratonból is okulva tudta, hogy lassan kell kezdenie, de még így sem sikerült elég lassúnak lennie. Elmondta, sokat számított neki az a biztatás, ami a frissítőponton lévő segítőitől kapott. Nehezen jött ki a hosszú holtpontból. 

 „Amikor megtudtam, hogy Máté kiállt, akkor úgy voltam, hogy legyen egy magyar, aki végigcsinálja ezt. Ez is erőt adott. Végül túllendültem. Az lett a célom, hogy csak érjek be valahogy, akár belesétálva, vagy megállva. Ennyit még sose gondolkoztam, hogy most kiállok.  Az, hogy beértem, elképesztő, magamat is meg tudtam lepni vele.”