A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

1956 romjai

2015. október 23., 16:15 Módosítva: 2015.10.24 13:50
1367
'56 fizikai jelei helyenként még ma is láthatók a városban, a kitapintható golyónyomok mellett főként hiányként, az elpusztult épületek és épületrészek halványuló emlékezetnegatívjaiként. A Fortepan archívumában a forradalom napjaiban és a szovjet megtorlás után közvetlenül készült képek még egészen friss sebeket mutatnak. Nézze meg, átderengenek-e még a hegek nyomai a mai utcaképeken.
Tovább

Fiatalok voltak, és kellett a pénz

2015. október 19., 00:23 Módosítva: 2015.10.19 19:38
1262
Az izgalmas családi hagyatékok mellett egyre több profi fotós és szervezet adományozza személyes archívumát a Fortepannak. Ennek köszönhetően a képek között olykor-olykor feltűnnek napjaink híres emberei is, akik a hetvenes-nyolcvanas években még feltörekvő tehetségként álltak a kamerák, mikrofonok elé.
Tovább

Piros útlevéllel Jugóba

2015. október 11., 23:39 Módosítva: 2015.10.12 12:07
785
A szocializmusban a hatvanas években kezdett el enyhülni az utazással kapcsolatos szigor, viszont a nyugatra irányuló külföldi utazás a rendszerváltásig nem a ma ismert szabad jogként, hanem kiváltságként működött. Ezzel szemben a keleti blokkba, Jugoszláviába, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba a hatvanas évektől – nagyon kevés kivételtől eltekintve – korlátozás nélkül indulhattak az akkor éppen legvidámabb barakknak tekintett országunkból az utazók, és ezt a lehetőséget tömegesen ki is használták. A Fortepan 1960–1981-es képein a Kádár-korszak határátkelői elevenednek meg.
Tovább

Pocsolya és Misa mackó

2015. október 5., 00:27 Módosítva: 2015.10.06 14:06
919
Ottfelejtett fegyver a kenyértartó mellett, szürke eső és hányólavór: Kárpátalja Brezsnyev alatt, egy pesti fotós szemével. Jávor István képei 1980-ban politikai okokból nem jelenhettek meg, most a Fortepan menti meg őket az enyészettől. Ennyi idő után is szorítja a szívet a megörökített fekete-fehér szovjet-magyar világ, az azóta is legfeljebb csak pillanatnyi egzotikumként felvillanó örök pangás birodalma.
Tovább

100 éve is imádtuk a kutyás képeket

2015. szeptember 27., 23:42 Módosítva: 2017.06.28 15:32
1323
A kutya az ember legjobb barátja, sok helyen igazi családtag, aki akár a kedvenc fotelunkban is alhat. Őrzi a házat, futkározik a gyerekkel, velünk pancsol a balatoni nyaraláson, és ha kell, még háborúzni is elkísér minket. Nem érdekli, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában, a király nélküli királyságban vagy a Magyar Népköztársaságban él-e, csak legyen vele a gazdi. A Fortepanra feltöltött kutyás fotókból válogattuk össze a legjobbakat: ezt látták a magyar blökik 1900-tól 1984-ig.
Tovább

65 éve vágtunk bele a legnagyobb metrókudarcba

2015. szeptember 20., 23:45 Módosítva: 2015.09.21 14:14
1950
1950. szeptember 17-én, a Szabad Népben jelent meg az örömhír: földalatti gyorsvasút épül Budapesten! Gyors lesz, modern és gyönyörű, mint a moszkvai nagytesó. A Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion) és a Déli pályaudvar közötti kapcsolat kiépítéshez azon nyomban hozzá is láttak, de hamarosan kiderült, hogy pusztán lelkesedéssel, acélos akarattal, meg munkaversennyel nem lehet megoldani egy ekkora feladatot. A határidőket és a költségvetési keretet egy darabig tologatták, azután feladták. 1954-re kellett volna elkészülnie, ehelyett abban az évben fújták le az egészet: ekkorra még csak az alagutakat sem sikerült teljesen kiásni. A kettes metró ügye jó időre feledésbe merült, csak egy évtizeddel később láttak neki megint, hogy 1970-ben valóban megnyíljon. Az alábbiakban az első, kudarcba fulladt kísérletnek a képeiből válogattunk.
Tovább

Így pózoltunk a századelőn

2015. szeptember 14., 00:37 Módosítva: 2015.09.15 00:27
158
A fotózás hajnalán az emberek egy része még rettegett attól, hogy lefényképezzék őket, mert úgy tartották, hogy a fényképek elrabolják azok lelkét, akik meg lettek rajtuk örökítve. Később, a dagerrotípiák elterjedésével a kételyek feloszlottak, és akár komplett családok is műtermekbe vonultak azért, hogy szeretteik és egyéb hozzátartozóik társaságában megörökítsék őket.
Tovább

Amikor a Magányos cédrus még egy nappalit díszített

2015. szeptember 6., 20:58 Módosítva: 2015.09.07 15:01
15117
Volt idő, amikor még csak egyetlen ember lakását díszítették Csontváry-alkotások – viszont azok mind eredetiek voltak! Ő volt Gerlóczy Gedeon építész, aki egy csomó menő épületet tervezett, például a legendás Napraforgó utcai kísérleti lakótelep egyik házát. Ám, ami miatt igazán hálás lehet neki az utókor, az az, hogy megmentette nekünk Csontváry-Kosztka Tivadar képeit. A festő örökösei ugyanis fuvarosoknak akarták eladni a vásznakat: ha már egyszer összekoszolták azokat, legalább valami hasznuk legyen belőle. A fiatal Gerlóczy viszont felismerte, micsoda kincsekről van szó, és felvásárolta valamennyit. Így került a páratlan hagyaték egy belvárosi bérház negyedik emeleti lakásába, ahol csak néhány beavatott láthatta azokat. Ilyen beavatott volt a legendás fotóriporter Urbán Tamás is, akinek életéről, s pár képéről már itt a Fortepan blogon is esett szó. Hogy mit tapasztalt ott, arról meséljen ő maga szövegben és képekben – át is adjuk neki a szót:
Tovább

A Horthy-korszakban is szép volt a balatoni nyár

2015. augusztus 29., 22:30 Módosítva: 2015.09.05 10:39
3677
A manapság gasztroforradalomtól pezsgő, második aranykorát élő Balaton nem volt ám mindig a szocmodern szállodasorok, a „Zimmer frei” táblás nyaralók és a lángosszagú bazársorok bűnös Szodomája és Gomorája, ahol most trendi kézműves kajáldák próbálják elfeledtetni a lengőtekés, beton pingpongasztalos üdülői retrót. A XIX. századi balatoni gőzhajózás elindulása és a Budát Fiumével összekötő vasútvonal megépítése idején még csak az arisztokrácia és a tehetős polgárság engedhetett meg magának egy-egy kiruccanást a falusias Balatonhoz. A vitorlázás és a sétarepülés sokáig a nagyon gazdagok hóbortja és a nagyon szegények álma maradt, a '30-as évekre azonban már kiépült a balatoni műút, a vendégfogadók pedig villanyvilágítást kaptak, hogy az úri közönség esténként lámpafénynél költhesse el halvacsoráját, és rophassa egészen hajnalig. A gyerekek és a munkában megfáradt dolgozók balatoni táboroztatása viszont nem kommunista trükk volt: már a Horthy-korszakban is itt üdültek az ipari tanulók és a belügyminisztériumi dolgozók. Íme a magyar tenger kevésbé ismert arca.
Tovább

Így nyaralt a századfordulós elit

2015. augusztus 23., 21:10 Módosítva: 2015.08.24 14:28
1015
Schmidt Albint nem kell bemutatni a Fortepan blog olvasóinak. Ő az a gazdag biztosítótársasági titkár, aki imádott fotózni, így pontos képet kaphattunk arról, milyen is volt egy igazi nagypolgári lakás a századfordulós Pesten. Ám a fényképezőgépét nem csak otthon használta, hanem magával vitte sörözni, lóversenyre vagy épp a családi nyaralásra is.Most megnézhetjük, milyen volt a tengeri fürdőzés vagy az oldalkocsis motorozás akkor, amikor azt még csak a felső tízezer engedhette meg magának Magyarországon.
Tovább

Világ körüli hajóúton tért vissza a magyar fogoly Szibériából

2015. augusztus 16., 12:30 Módosítva: 2015.08.17 12:37
948
Az első világháborús szibériai hadifogság magyarok százezreinek volt sorsa és halálos ágyig kísérő emléke – már akinek megadatott, hogy ágyban haljon meg, és ne tömegsírba temessék hastífuszos bajtársai mellé. A fogolytáborok nyomorúságos, de a későbbi világégések lágereihez képest még viszonylag szabad mikrovilágok voltak, ahol bezárva is leképeződött kicsiben a Monarchia. Eredeti felvételek a tízezer kilométerre vetett ifjú dédapákról, a Fortepan jóvoltából.

Világot látni a magyar úgy nagyban 1914-ben kezdett. Messzebbi utazásra előtte se módja, se különösebb oka nem volt az egyszerű alattvalónak, a „n agy verekedés” azonban kitárta a látóhatárt    hogy aztán rögtön végtelenül be is szűkítse azt. A keleti frontról a Magyar Szent Korona országainak félmillió alattvalója került a következő években orosz hadifogságba, szinte mind a félelmetes hírű Szibériába.

Lőw Márton is csak úgy járt, mint mások. Az ifjú geológust júliusban bevonultatták, és decemberében már fogságba is esett Galíciában. Ettől fogva közel hat év telt el, mire haza térhetett. Addig megjárta a hatalmas Oroszország legtávolabbi táborait, belakva-túlélve azokat a pontokat, amelyek nevé t legfeljebb a földgömbről ismerheti az ember, annak is a túloldaláról. Habarovszk, Skotovo, Krasznaja-Rjecska után a Japán-tenger partjáról, Vlagyivosztokból a fél világot megkerülve hozta haza a hajó 1920-ban, egy másik Magyarországra, mint ahonnan a többi honvéddal együtt anno elpöfögött.

 
 
 
Tovább

Nem láttuk ugyanazt, amit ő, és most csak nézünk

2015. augusztus 9., 14:50 Módosítva: 2015.08.10 11:42
489
Hátborzongató érzés, jó értelemben, ahogy egy személyes történeten keresztül ismerhetjük meg a XX. század közepének fontosabb eseményeit. Láthatjuk a háború hátországát egy fiatal katona szemével, a béke rövid éveit egy átlagos család mindennapjain keresztül, akik a budai hegyekben kirándulnak, és a Dunapartról figyelik a naplementét, majd azt is, ahogy ezekre a szinte idilli fotókra ráborul az '56-os forradalom minden borzalma.
Tovább

Kaja, pia, olimpia

2015. augusztus 1., 20:09 Módosítva: 2015.08.02 13:16
441
Nem tudom, hogy sportnemzet vagyunk-e, és egyáltalán: jó-e sportnemzetnek lenni. Ha a nyári olimpiákon szerzett aranyérmek számát nézzük, akkor mindenképpen: csupán hét ország előz meg minket, miközben lakosságszámot tekintve 83. Négyévente van is okunk örülni, de vajon nem érezzük azt, hogy az olimpiai statisztikákat a négyévenkénti örömünkkel szívesen elcserélnénk, mondjuk: a) kiszámítható, osztrák típusú életszínvonalra; b) mosolygósabb, egészségesebb, kevésbé telt képű környezetre; c) a vb-kre, Eb-kre kijutó fociválogatottra; d) akármire?

Ha eltekintünk a magyarok halálozási statisztikájától, valamint a sportolásra való hajlandóságuktól (a nagy siránkozás közben azért ne feledjük: a Margitszigeten csúcsidőben az egymást érő futók miatt néha szinte lehetetlen futni), és a nyári olimpiai aranyérmeken túl is bizonyítékot akarunk találni sportnemzeti mivoltunkra, akkor ott a Fortepan. Nem tudom, van-e még egy ország a miénken kívül, amelynek össznépi képarchívumában olyan magától értetődően szerepelne szinte az összes sportág fényképe a 20. század legelső éveitől az utolsókig. És döntően ne profikra tessék gondolni, hanem lelkes amatőrökre, akik nyakig becipzározva tollasoztak, kerékpárost ölelgettek befröccsözve, vagy munka után lementek egyet íjászkodni a Hunfalvy utca végébe.

 

A Fortepanról ezúttal a teljesség igénye nélkül az olimpiai sportágak fotóit szedtük össze, valamint azt, hány olimpiai aranyérmet szereztünk ezekből a sportágakból. Akár sportnemzet vagyunk, akár nem.

Tovább

Ilyen volt az igazi nagypolgári lakás

2015. július 26., 23:42 Módosítva: 2015.07.28 00:08
10988
Hogyan élt egy valóban jómódú, polgári család száztíz évvel ezelőtt? Ennél szebben talán még sohasem láthattuk. Egy lomtalanításon bukkant rá valaki azokra a múlt század eleji negatívokra, amelyeket egy menő biztosítótársaság titkára, Schmidt Albin készített annak idején, merő kedvtelésből. A közel kétszáz fotó hamarosan a Fortepanon is látható lesz, mi most azokból válogattunk, amelyeket saját, Nádor utcai otthonáról készített. Ritka, hogy egy századfordulós, pontosan meghatározható lakásról ennyi és ilyen jó fénykép maradt fenn. Lássuk hát, milyen volt az igazi luxus a XX. század elején!
Tovább

Szex, drogok és fotózás: egy magyar hippi élete képekben

2015. július 18., 20:28 Módosítva: 2015.08.14 18:22
3978
Hiába a zárt fizikai és ideológiai határok, a hatvanas évek lázadó kultúrája Magyarországra is beszivárgott. Bár Kádár Jánosnak sosem volt hosszú a haja, és a nagy lobonc a magyar nép dolgozói számára is az erősen nem ajánlott viseletek közé tartozott, voltak néhányan, akik fittyet hányva az elnyomó konvenciókra, megnövesztették. És voltak, akik nem álltak meg itt, ha szabadságkeresésről volt szó.

Ilyen volt Sándor László is. Egy átlagos budapesti srác, aki nem csinált semmi különöset, csak megpróbált úgy élni, ahogy jólesett. Az életét pedig részletesen dokumentálta, szenvedélyesen fotózott. Nem sokkal a II. világháború után született, első gépét már a Práterben töltött középiskolás évei alatt megvette, onnantól pedig nem volt megállás. Sosem csak fotózással foglalkozott, dolgozott ápolóként, mélyépítkezésen, vagy éppen a geodéziai kutatóműhelyben segített be. Az élete egy nagy kaland volt – három szóban összefoglalva: szex, drogok és fotózás.
Tovább

Urbán Tamás hetvenes évei

2015. július 13., 00:22 Módosítva: 2015.07.13 13:43
2955
Urbán Tamás fotóriporter, a Fortepan első – és ezidáig egyetlen – ösztöndíjasa hetven éves. A Pest Megyei Hírlap, az Ifjúsági Magazin, majd a Stern fotósaként (utóbbinál hetente közel kétmillió olvasóval!) képek tízezreit exponálta. Ismertté a korábban elképzelhetetlen bátorsága tette, ő fotózott először javítóintézetben és börtönben, gyilkosságok és balesetek döbbenetes helyszínein, portrézott csövesek, punkok és kurvák közt. Talán ugyanez a bátorság áll a mostani döntése mögött: teljes életművét megosztja, és szabadon publikálhatóvá teszi a Fortepanon. Ősztől a hetvenes évek közel háromezer fotója lesz látható, jövőre jönnek a korai, majd a 80-as évek. A tengernyi képből ezúttal egy budapesti sorozatot szeretnénk megmutatni, a legfontosabb “urbántamási” karakterekkel: figurák, dokumentarizmus, helyzetek az 1973-ban centenáriumra készülő Budapesten.
Tovább

Ez volt a Balaton aranykora

2015. július 4., 11:11 Módosítva: 2015.07.06 14:02
16490
Nekünk, azaz a Kádár-korszak gyermekeinek az igazi nyári szünet mindig csak akkor kezdődött el, amikor a család Trabantjával magunk mögött hagytuk Osztapenko kapitány szobrát, és az M7-esen ledöcögve a vállalati beutalóval végre birtokba vehettük a balatoni SZOT-üdülő Junoszty tévés, csipketerítős szobáit. Sokunknak még a világútlevél kiváltása után is a magyar tenger maradt a világ legjobb üdülőhelye, ahol sosem bántuk, hogy csak a vasúti sínen átvágva, kockanyaralók labirintusát leküzdve lehetett lejutni a tópartra, hogy ott aztán farzsebükben fésűt hordó német turistákkal fussunk versenyt a friss lángosért és főtt kukoricáért, vagy a családdal közösen alufóliából majszoljuk el az otthon sütött csirkecombot. A balatoni turizmus aranykora egyértelműen a Kádár-rendszer időszakára esett, ezért most mi is a Fortepan-gyűjtemény '60-as, '70-es és '80-as évekből származó privát fotói közül válogattuk ki a leghangulatosabb nyári képeket. Nosztalgiamaratonra és gumimatracra fel!
Tovább

Egy csók és más semmi

2015. június 28., 11:09 Módosítva: 2015.06.29 00:42
472
Mindjárt itt a csók világnapja, és ahogy két éve Valentin-napon, úgy most is összegyűjtöttük a legjobb archív csókolózós fotókat a Fortepan segítségével. A csók világnapja elvileg arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy mennyire lehet örülni egy annyira egyszerű emberi gesztusnak, mint a csók, de valószínűleg a már csókolózott emberek 99 százaléka tisztában van vele, hogy az ajkunkat mások ajkára tapasztani alapvetően is király érzés. Nyilván tudták ezt elődeink is évtizedekkel ezelőtt.
Tovább

Ideje leszámolni az amerikai autók legendájával

2015. június 21., 21:13 Módosítva: 2015.06.22 13:34
770
A Fortepanon az automobil kulcsszóra keresve 2254 találat jön elő. Bár ezekben benne vannak azok az utcaképek is, ahol feltűnik egy-egy kósza autó, de mégis tekintélyes mennyiségről van szó. Megkértük Négyesi Pált, a magyarjarmu.hu szerkesztőjét, autótörténészt, aki egyben a Fortepan munkatársa is, hogy válassza ki 13 kedvenc képét és írjon azokról ismertetőt.
Tovább

Iskola a halálra

2015. június 14., 23:43 Módosítva: 2015.06.15 13:42
597
Alig serdülő fiúk egyenruhában; tanteremben; hálótermekben vigyázzban állva, gyakorlótéren a frontra indulás előtt. A Fortepan 102 éves képein a Monarchia katonaiskoláinak életképei, rajtuk mai szemmel gyerekek, mielőtt kivezényelték volna őket, hogy életüket és vérüket áldozzák a császárért és a királyért, meg a soknyelvű hazáért.
Tovább

Századfordulós korzózás a Duna-parton

2015. június 7., 23:22 Módosítva: 2015.06.08 14:03
2417
Klösz György nem csupán a magyarországi városfotózás úttörője volt, hanem máig az egyik legjelentősebb alakja. A németországi Darmstadtban született, eredetileg Johann Justus Georg Kloess néven, majd ideházasodott, magyarrá lett, és rengeteget tett a hazánkért – például az angol Adam Clarkhoz hasonlóan, akit mi inkább Clark Ádámként ismerünk.
Tovább

Úsznak el a felmálházott népek

2015. május 30., 11:42 Módosítva: 2015.05.31 08:07
910
Kendős lányok szégyenlősen somolyognak a kamerába, kalapos férfi, mellette karonülő gyerek kapaszkodik a nővérébe. Sok a népviselet, de még több az egyenruha. Kelet-Európa felkerekedett, hogy mások otthonában próbáljon otthon lenni, mert így parancsolták. 1940-es színes diák a kitelepítésekről.

Az Országház előtt gőzös pöfög, kéményén vöröskereszt, farán horogkeresztes zászló. A Ferenc Józsefről Jupiterre átkeresztelt utasszállító 1940 őszén 26 másik hajóval együtt szállította új hazájuk felé utasait, a furcsa nevű távoli falvakból a harmadik birodalomba igyekvő besszarábiai németeket. A mai Moldáviából a világháborús felfordulás, a rettegett oroszok és a náci propaganda miatt költöztek az ismeretlenbe a derék gazdálkodók. Más népcsoportokhoz hasonlóan ők is át lettek verve: titkos nagyhatalmi paktum döntött a sorsukról, politikai propagandakelléknek és ágyútölteléknek kellettek, majd maguk is asszisztáltak mások elüldözéséhez, hogy aztán újra menekültek legyenek, akiknek emlékezni sincs joguk. Szászok, svábok, székelyek, lengyelek, magyarok tudják, nincs itt ebben semmi különös, nagy errefelé a forgalom.

Tovább

Az épület, amiben betonná kötött a metróból kiáramló tömeg

2015. május 23., 08:20 Módosítva: 2015.05.27 15:05
1057
A Széll Kálmán téri metrómegálló most vázig visszabontott épületét 1972-ben adták át. Szerencse, hogy nem előbb épült, mert akkor bombabiztos, betonkupolás bunker állna a helyén. Máig tartja magát a városi legenda, hogy engedély nélkül húzták fel a mostani harmonikatetős pavilont. A Fortepan képein megelevenedik a múlt, szinte látjuk magunk előtt a rigmusbrigádok jampec melósait, ahogy a munkásruhát ledobva, lezseren a munkásszálló felé tartanak, rázni az amerikai giccsre.
Tovább

Fotóritkaságok a Tabánról

2015. május 18., 23:52 Módosítva: 2015.05.19 14:17
3437
A Fortepan életében is egyedülálló fotóhagyaték feldolgozása folyik Érden a Magyar Földrajzi Múzeumban. Egy több mint kétezer darabos üvegnegatív-gyűjtemény digitalizálását végzi a Fortepan – és egy megdöbbentő sorozat darabjai kezdenek kirajzolódni.

A hagyaték története nehezen rekonstruálható, mert egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő adat. Ami biztos, hogy az üveglemezek a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pincéjéből kerültek a Földrajzi Múzeumba, harminc évvel ezelőtt. (Ezt sajnos a fotók állapota is igazolja, sok az erősen sérült lemez, az emulzió levált az üvegről, pereg és töredezik).

A szerző kiléte egyelőre csak feltételezhető. Az eredetileg keményfa dobozokban tárolt, többször át- és újraszámozott negatívok egy része ugyanis Erdélyi Mór fotográfus céges emblémájával ellátott borítékokban, illetve műtermi tasakokban volt. Hogy valóban ő készítette-e a képeket, még nem tudni. De hogy egy nagy szakmai tudású, hivatásos fényképészről van szó, az a képeket látva bizonyos.

A történelmi Magyarországot keresztül-kasul utazó fotós erdélyi és felvidéki kisvárosok főtereit, szállodáit, fürdőit és villamosvonalait dokumentálta – a fotókból pedig sejthetően nagyítások vagy képeslapok készültek. A pár hónapon belül online is látható több száz kép közül bevezetőként egy tabáni sorozatot szeretnénk bemutatni. A fotós itt láthatólag kilépett a cs. és kir. udvari fotográfus szerepéből, és egy korai szociosorozatot készített nekünk, helyenként a belső udvarokat, lakókat is megörökítve.

Tovább

A tribünön anyáztuk végig a szocializmust

2015. május 9., 23:16 Módosítva: 2015.05.10 14:41
411
Nagyon kevés okunk van egy olyan időutazásra, ami a negyvenes-ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbe visz vissza minket, de a futball, az az egyik ilyen ok. Mert mit bánnánk, ha a vérkommunista Gerő Ernővel és Farkas Mihállyal kellene is végignéznünk a válogatott meccsét, ha éppen 6:1-re nyerne a még éppen csak formálódó Aranycsapat az osztrákok ellen? Vagy ott van az a hatalmas sor a Fradi korabeli stadionjában, pedig hol volt még a vénaszkenner, de örömmel beállnánk mi is a sorba negyvenezrediknek, hiszen az 1948–49-es volt az a bajnokság, amikor 140 rúgott góllal lett bajnok a hamarosan Édoszra keresztelt, zöld-fehér színétől megfosztott Fradi, a gólkirály pedig Deák Ferenc 59 góllal. De mai ésszel az is felfoghatatlan, hogy volt idő, amikor egy szimpla színész-újságíró futballmeccsre telt meg a Népstadion. A Fortepan válogatása a szocializmus szurkolóit mutatja be, ők azok, akikkel most is találkozhatunk Dorog, a szegedi Felső Tisza-part vagy Rákospalota rozoga lelátóin. Már nem kiabálnak úgy, mint régen, talán a meccset se látják már egészen jól, de emlékeznek mindenre, ami az elmúlt hatvan-hetven évben történt a magyar futballpályákon.
Tovább

Ilyen volt az „első szabad május elseje”

2015. május 1., 08:46 Módosítva: 2017.05.02 01:00
751
A munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokra emlékeznek a munka ünnepén, ami egyébként nem minden országban május elsején van. Budapesten 1919-ben tartották az első, filmfelvételen is dokumentált május elsejei ünnepséget az Andrássy úton, aztán elég nagy szünet jött. Annyira, hogy legközelebb 1946-ban rendeztek ünnepséget, de akkor már megadták a módját, kapásból állami ünnepséget faragtak belőle. A kommunista pártnak ugyanis jól jött az ideológia, hiszen a párt mindig is azt hazudta, hogy a dolgozó népet szolgálja. 1946 május elsejétől kezdve minden évben óriási tömegfelvonulásokat rendeztek. A Fortepan gyűjteményéből, az első két "szabad polgári" május egy fotóiból válogattunk.
Tovább

Utazás a vadkeletre: a magyar imperializmus kísérleti terepe a századfordulón

2015. április 26., 11:38 Módosítva: 2015.04.27 10:50
529
Tamási Miklós, a Fortepan kitalálója és lelke egy árverésen bukkant arra az eredeti Kodak-albumra, mely egy régi balkáni utazás képeit tartalmazta. A századelőn, részben lovaskocsin megtett út nem csak az akkor keletiesen vadnak tekintett Boszniának állít emléket, a magyar művészettörténet szempontjából is van jelentősége. Turista közhelyek és látomásos festészet a magyar imperializmus kísérleti terepén.

Bosznia mostanában sem az a kimondott Bibione, ha turizmusról van szó, de egy bő évszázaddal ezelőtt még kevésbé számított közkedvelt úticélnak. A Fortepanon jó néhány külföldi útikép van a világból, szépen látszik belőlük, hogyan íródnak át a bakancslisták, mikor mik a kihagyhatatlan helyszínek, milyenek a szokásos képbeállítások, mit fog be a „turista pillantása”. Bosznia-Hercegovináról azonban idáig talán nem is szerepelt egy sem.


Ezért is volt egyedi és izgalmas az a talán 1903-ra datálható album, amely egy délszláv utazás felvételeit rejtette. Igényes összeállítás, az album hátoldalán a Kodak gyár eredeti pecsétjével; az előhívott képeket rögtön egy kompakt albumban kapták vissza a tulajdonosok. A fényképek készítői ismeretlenek, az sem teljesen biztos, hogy magyarok voltak az elkövetők, de mivel a baráti társaság utazásáról fennmaradt képek közül az elsőn egy balatoni fürdőház látható Földváron, az világos, hogy - Zágráb érintésével - Magyarországról utaztak Boszniába.

Tovább

50 éve robbantották fel a Nemzeti Színházat

2015. április 23., 13:41 Módosítva: 2015.04.24 09:04
1725
1965. április 23-án robbantották fel a Nemzeti Színházat a Blaha Lujza téren – a rendkívül rossz állapotban lévő épület likvidálására végül a kettes metró építése lett a végső indok, noha ezt azóta is sokan vitatják. Az biztos, hogy a társulat egy tűzveszélyesnek ítélt épületből költözött a Blaha Lujza téri dalszínházba, ami a második világháborúban annyira tönkrement, hogy inkább felrobbantották, mintsem hogy belevágjanak a felújításába.

Az épület ugyanis még 1875-ben épült, nem volt bevezetve az áram, és teljes körű felújítása esetén is csak egy századfordulós szintre lehetett volna felhozni – annyi pénzből, amiből már akár új palotát is építhettek volna a Nemzeti Színháznak. A Blaha Lujza téri épület nagyon balesetveszélyes volt, omladozott a párkány, a lyukas falon beázott az épület, és csak minimális javításokat alkalmaztak a toldozott-foltozott épületen. A metró jó ürügy volt a bontásra, noha azóta már kiderült, a legtöbb metróterv számolt az épülettel, és csak az szólt az eltüntetése mellett, hogy így nem kellett megtörni a mozgólépcsőt, és jó helyen lehetett a kijárat. (A robbantásról készült videót itt tudja megnézni.)

Az utolsó előadást 1964. június 28-án tartották meg, október 2-án költöztették a társulatot a mai Thália Színház helyére, innen kerültek két évvel később a Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre, és csak 2002-ben kaptak saját épületet. 

A robbantást magát 1965. január 15-én kezdték meg, március 15-én felrobbantották a színház pincéjét és tartófödémeit, április 23-án pedig a színház utolsó falszakasza is leomlott. A Fortepan jóvoltából megnézheti, milyen is volt az, amikor nem parkoló, hanem egy színház állt a Blaha Lujza tér közepén! (Még többet itt olvashat a Nemzeti Színház bontásáról)

Mit adott még nekünk a Fortepan?

2015. április 18., 14:59 Módosítva: 2015.05.06 16:23
645
Mármint, az ország közös emlékezetén kívül? Ha ide kattintott, valószínűleg nem kell már bemutatnunk önnek a Fortepant. Van viszont egy jó hírünk: elindult a Fortepan blog az Indexen! Az indulás alkalmából ebben a cikkben az eddigi kedvenc Fortepan-történeteinket gyűjtöttük össze. Sosem látott '56-os képek, az épülő szocializmus nosztalgikus fotói, az Uvaterv, a Mahart és a Váti egyedülálló képes örökségein kívül mit adott még nekünk a Fortepan? - A kérdés persze költői.

Az anyagok címére vagy a képekre kattintva új ablakban nyílnak meg a hozzájuk tartozó galériák.
Tovább