Alakul a nemzeti együttfüstölés rendszere

Ez történt a gazdaságban az év 17. hetében

2013.04.28. 08:01
Pénteken már ismét 302 forint fölött volt az euró, ismét mélyben a kamat, egy elütés megrogyasztotta a forintot, soha nem látott számú magyar van állás nélkül és csak ötszázzal több embernek van munkája, csúcson az államadósság, pofont kapott az állam az agyonreklámozott eurókötvénnyel. Ráadásul megpróbáltak kirabolni egy készpénz nélküli bankot. A hét a megannyi fontos és érdekes hír ellenére mégis egyetlen dologról szólt: a dohányról.

Hétfő éjjel nyilvánosságra került a lista: kik nyertek jogot arra, hogy nemzeti dohányt árusítsanak. „A listán több érdekesség is található” – írtuk aznap, és meg is említettünk néhányat, ami a 139 oldalas pdf-ből találomra kiszúrtunk: „Újfehértón a hét engedélyen ketten osztoznak, Túrkevén ötből hármat, Turán négyből kettőt egy-egy pályázó nyert”.

Néhány órán belül – olvasóink mostanáig szakadatlan, e-mailek százait eredményező lelkesedésének köszönhetően – kiderült, hogy ennél sokkal érdekesebb érdekességek is vannak azon a listán.

Nyerő emberek

A dolgok mostani állása szerint az országnak talán nincs olyan szeglete, ahol ne születtek volna gyanús eredmények. A győztes pályázók egy része – főleg a fővárosban – a Fidesszel jónak mondható viszonyt ápoló CBA-menedzsmenthez kötődik, derült ki kezdetben. Aztán hamarosan az is, hogy sokan könnyedén kijátszottak azt a szabályt, miszerint egy személy maximum öt trafikot működtethet: feleségek, családtagok, rokonok, strómanként az üzletbe bevont alkalmazottak nyertek a pályázatokon.

Nem sokáig kellett várni természetesen a már kezdetekkor sejthető politikai szálra sem. Előbb a Lázár János nevével benyújtott dohánytörvény egyik tervezetét író, Lázárhoz hasonlóan hódmezővásárhelyi kötődésekkel is rendelkező, a Continental dohányipari cégben érdekeltséggel bíró Sánta Jánosról derült ki, hogy a Dél-Alföldön jelentős befolyása lehet a dohány-kiskereskedelemben, majd a Continental további sikerei is napvilágra kerültek. Aztán előkerültek a fideszes családtagok – sőt, konkrétan fideszes politikusok – is a nyertesek között, nem csoda, hogy őrjöngenek a trafikosok.

Az ügy a kormányoldalon eddig nem okozott földindulást. A minisztérium megvédte az állami cég döntéseit, Rogán Antal nem érti a felháborodást, szerinte épp az volt a cél, amit elértek – egyébként történetesen az ő szomszédja és annak üzlettársa is a nyertesek között van –, az állami dohánycég azzal a meghökkentő érvvel védekezik, hogy nyertek egyszerű emberek is, míg a fideszes szóvivő a dohányügy kapcsán a baloldal erkölcsi ellehetetlenüléséről beszélt.

A történet a hét második felében még két csavart hozott. Egyfelől a hvg.hu-nak és az Indexnek is több forrásból megerősítették azt, hogy valójában a Fidesz helyi emberei, választókerületi elnökei döntöttek arról, hogy területükön ki kaphat trafikot, és ki nem. Másfelől pedig két nappal azután, hogy eldőlt, kik nyertek az eljáráson, Lázár János egy törvénymódosítással két és félszeresére növelné a trafikok hasznát, és számos más ponton is átírná a dohánytörvényt, amely alapján a most véget ért, és szinte teljes egészében titkosan kezelt eljárást lefolytatták.

Kamatrekord

És hogy miről lett volna szó a héten, ha nincs a trafikügy? Egyrészt egy keddi elgépelésről: a Bloomberg hírügynökség néhány perccel azelőtt, hogy a Magyar Nemzeti Bank közzétette volna a monetáris tanács kamatdöntésének eredményét, hírt adott arról (tévesen), hogy 1 százalék lesz az új magyar kamatszint.

A piacokon kisebb pánik alakult ki, az euró ára 303 fölé ugrott. Kamatvágás persze volt – és az elemzői várakozások szerint lesz is még több –, azaz ismét történelmi mélyponton, 4,75 százalékon van a jegybanki kamatszint, de azért ez mégsem 1 százalék. Viszont az meglepő, hogy az árfolyammozgások arra utalnak: a befektetők jobban hisznek a hírügynökségnek, mint a magyar jegybank vezetésének. A forint egyébként a héten a hírügynökségi hibától függetlenül is gyengélkedett, csütörtök óta már ismét 302 forint fölött van az euró.

Magára a kamatcsökkentésre és az olcsóbb hitelre elvileg persze továbbra is nagy szükség van. Hiszen például a lakáspiacnak eddig nem segített sem a kamattámogatás, sem a szocpol bővítése, a szakértők szerint az olcsó MNB-hitel segíthet majd, de persze egy kis áfacsökkentés sem ártana. Az biztos, hogy a támogatott lakáshitel egyébként is olcsóbb lesz, hiszen esnek a hozamok az állampapírpiacon, márpedig a bankoknak ehhez kell igazítaniuk a kamataikat.

Az MNB emellett együttműködést szeretne a bankokkal, és Balog Ádám alelnök a héten levélben is érdeklődött a pénzintézeteknél, hogy egyébként pedig hogyan is kívánják segíteni a gazdaságpolitikát. Ha már segítség: azt kapnak a devizaadósok is: ezentúl könnyebben lehet csatlakozni az Eszközkezelőhöz, így csaknem tízezer ingatlant vehet meg az állam.

Rekord rekord hátán

Nemcsak a kamatban, hanem a központi költségvetés adósságában is rekordot hozott a hét, igaz, ellentétes irányút. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint ugyanis összegében sosem látott csúcsra, 21 692,4 milliárd forintra nőtt az adósság az idei első negyedév végére – ez csaknem ezermilliárddal több, mint a múlt év végén volt, és azt jelenti, hogy az államadósság GDP-arányos rátája ismét 80 százalék közelében van.

Az ÁKK-nak egyébként is rossz hete volt: szintén a napokban hozták nyilvánosságra az elvileg lakosságnak szánt, bár főleg magyar nagyvállalatok által vett eurós államkötvény, a P€MÁK márciusi értékesítési adatait. Amiből kiderült, hogy a decembertől február végéig eladott 1,45 milliárd euró állampapír majdnem egyharmadát visszaváltották a múlt hónapban a befektetők.

Nemcsak az adósságban, hanem a munkanélküliségben is új rekord született, igaz, nem történelmi, csak több évtizedes. Az idei első negyedévben a foglalkoztatás lassuló bővüléséve párhuzamosan (500 emberrel többnek volt munkája, mint egy hónappal korábban) 508 700-ra nőtt az állástalanok magyarok száma, ami nagyjából hétezerrel haladta meg a múlt hónapban közölt számot, és az 1990-es évek eleje óta, tehát nagyjából húsz éve nem látott magas szintet jelentett.

Terv, csoda, cél

A héten voltak apróbb, örömteli mozzanatok is. Az Index birtokába olyan információk jutottak, hogy járulékcsökkentésre készülnek a kormánypártok az alacsony keresetű, két vagy több gyermeket nevelő szülők körében. A jövő januárra, tehát néhány hónappal a választás előttre időzített lépéssel bizonyos csoportok teljes adó- és járulékmentességet élveznének (tehát lényegében visszakapnák az egykulcsos adórendszer bevezetésével egyidejűleg eltörölt adójóváírás miatt elbukott pénzeiket).

Jó volt látni azt is, hogy csodájára jártak az online pénztárgépnek – elkészült ugyanis az első olyan kassza, amit be lehet majd kötni a NAV-hoz. Igaz, engedélye még nincs, de talán ennél is nagyobb baj, hogy május elsejétől már a pénztárgépek tömegeinek kellene az adóhivatalhoz becsatornázva működniük (sőt, az eredeti tervekben még április 1-jei bevezetés szerepelt), ami most elég reménytelennek tűnik, tekintve, hogy több százezer gépről van szó.

A heti jó hírek között szerepelt az üzemanyagok árának újbóli csökkenése, valamint az is, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feljelentett több nyugdíjkasszát, mert a gyanúja szerint azok kamu ingatlanalapokban szereztek részesedést, és ezzel 1,5 milliárd forintos kárt okoztak – most már az államnak. Kárt okozott az állami költségvetésnek, és szintén 1,5 milliárdosat, a gyömrői Varga Csaba is, aki a NAV legújabb feketelistájának második legnagyobb adósa lett.

Az állam pedig – amely Kornai János szerint egyre inkább a piaci szocializmus logikája szerint működik – élelmiszeripari vállalkozásoknak okozott kárt, legalábbis ezt állítják maguk a cégek a chipsadóként elhíresült népegészségügyi termékadó kapcsán: nem ért célt, viszont megszűnt miatt ezer munkahely, és fejlesztések is elmaradtak. Nemcsak az egészségkárosítónak mondott termékekkel, hanem az alkohollal is baj van, de Brüsszelben: az unió újabb magyar jövedékiadó-szabályozás miatt indíthat kötelezettségszegési eljárást.

De hogy mégis derűsen zárjuk a hetet: egy svédországi férfinak sikerült önmagából április bolondját csinálnia – igaz, nem elsején, hanem a hó végéhez közeledve –, amikor egy olyan bankot próbált kirabolni, ahol az országban egyre inkább visszaszoruló bankjegyhasználat miatt már nem tartottak készpénzt.