Az Átlátszó újságírója már csak olyan ember, aki a szakmáját megpróbálja a legnagyobb gondossággal végezni. Pedig tudhatná, hogy aki tényfeltáró újságíróskodásra adja a fejét, annak nem lesz könnyű élete. Dörzsölt ügyvédekkel körbebástyázott lelkiismeretlen politikusokkal, mindenre elszánt bűnözőkkel és még a szakmán belül is féltékeny kollégákkal kell nap mint nap szembenéznie.
Arra azonban egyszerűen nem lehet felkészülni, hogy a tényfeltáró újságíró egyszer csak egy joviális esztétika professzorral találja szembe magát. Erdélyi Katalinnak most jött el ez a pillanat az életében. Ellenfele a társadalmi abnormalitást általában kíméletlen nyersességgel bíráló, de a közpénzt távolról sem az ördögtől valónak tartó György Péter, aki Baán László, korábban az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójáért felelős kormánybiztos, ma már miniszteri biztosnak adott tanácsokat többek között a Városliget átalakításával kapcsolatban.
Ha hunyorítva nézzük, ez egy állami megbízatás, és mint ilyen, közpénz is van benne, ezért teljesen legitim megkérdezni, hogy akkor mennyi is pontosan.
Azt mondjuk ma már egy óvodás is tudja, hogy a politikusok hogyan állnak a közpénzhez és az azok felhasználásával kapcsolatban feltett kérdésekhez: alapesetben a pénzt megragadják, a kérdést pedig negligálják. Gyönyörű példák sora található arra, miként reagálnak az ilyen jellegű kérdésekre: a hős, aki a kérdésekre csak makacsul paneleket ismételget, vagy éppen a cinikus, aki szimplán úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a kérdést.
Ebbe a politikai iskolába iratkozott be most György Péter is, aki nem volt hajlandó Erdélyi Katalin kérdéseire válaszolni, hogy mettől meddig és mennyiért dolgozott Baánnak. De ahelyett, hogy azt mondta volna, nem válaszolok, be be bee, nem kötöm az orrodra!, eljárta a politikai polka eme kecsesnek nem mondható, viszont minden rációt figyelmen kívül hagyó táncát.
Sőt, levelezésük végén (érdemes elolvasni) még egy Örkény-novellát is küldött Erdélyinek. Mindez azért is érdekes, mert akárhogy is olvasom, a történetben mintha György lenne a filozófia-szakos gumimatrac árus, Erdélyi pedig a bérlő.