Simba az iraki Moszulban élt, Szaed pedig a szíriai Aleppóban. Szaed azon kevesek egyike, aki túlélte a város ostromát, körülötte több százan haltak meg. Simba és Szaed máshol élt, de a sorsuk közös: menekültek lettek, migránsok. Először Jordániában éltek, de most új otthonra leltek egy dél-afrikai nemzeti parkban. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ők oroszlánok.
Tony Cavalero lett a szerencsés, aki végül eljátszhatja Ozzy Osbourne-t a Netflix Mötley Crüe filmjében, a The Dirt-ben. A film egyébként a zenekarról szóló 2001-es The Dirt: Confessions of the World's Most Notorious Rock Band című könyvön alapul. Cavalero korábban a Nickelodeon's Rocksuli sorozatában játszott, azelőtt meg a Szívek doktorában. Szerintem kevéssé hasonlít Ozzyra, de ezt döntse el mindenki maga:
Don Young alaszkai republikánus képviselő, a legrégebben (1973 óta!) hivatalban levő a teljes képviselőházban. Most az amerikai közbeszédet a floridai lövöldözés óta újra domináló fegyvertartási vitában szólalt meg, és hát elég meredeket sikerült mondania, miközben amellett próbált érvelni, hogy a fegyvertartás feltételeit nem szabad szigorítani, mert az éppen hogy növeli az emberek biztonságát.
Hány millió embert lőttek le és öltek meg, mert fegyvertelenek voltak? Csak Oroszországban 50 milliót, mert a civileknek nem voltak fegyvereik. Hány zsidót tettek a sütőbe, mert fegyvertelenek voltak?
Tanulságos, és még Magyarországról nézve is mérhetetlenül abszurd, hogy a civil fegyvertartás témájában ennyire szélsőséges vélemények hangzanak el egészen komoly emberektől. És hát elég fura gondolat, hogy pont a magánkézben levő fegyverek állították volna meg Hitlert az orosz tél meg az angol légvédelem helyett.
(via)
A Cofidis Hitel Monitor reprezentatív kutatásból kiderül, hogy 10-ből négy magyar tart jelenleg is kutyát, és a magyarok 65 százaléka tartott már valaha kutyát vagy szeretne.
A magyar lakosság háromnegyede nagy problémának érzékeli, hogy sok a kóbor kutya Magyarországon és a menhelyeknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy mindet befogadják. Ugyan 10-ből csak egy kutya kerül menhelyről a gazdájához, mégis van egy erős szándék a potenciális kutyatartók többségében, 60 százalékában a menhelyről való befogadásra.
Az esetek felében a kutya ismerőstől került az új gazdákhoz (53 százalék), ezt követi a hivatalos vagy nem hivatalos tenyésztőtől vásárlás (16-16 százalék).
A potenciális gazdák elsősorban olyan kutyát választanának, ami gyerek mellett is tartható (79 százalék), fiatal, és könnyen tanítható (68 százalék). A kutya mozgásigénye is kiemelkedően fontos szempont (75 százalék), ahogy az is, hogy jó házőrző válhasson belőle (62 százalék). A kutya mérete a többség számára (60 százalék) szintén fontos tényező.
A kutya neme (47 százalék), az, hogy lakásban is tartható-e (36 százalék), illetve, hogy törzskönyvezett (30 százalék) és fajtatiszta-e (25 százalék) nem döntő szempont a kiválasztásnál. A potenciális kutyavásárlók átlagosan 35 ezer forintért vásárolnának kutyát, a legtöbben 10-20 ezer forint közötti összeget hajlandóak kifizetni. (MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Még tavaly májusban írtunk Jossi Aviram A Polgár lányok című dokumentumfilmjéről, amit sajnos csak egyszer vetítettek le az Uránia moziban. A film jóval több, mint egy sakkfilm, bár persze sok szó esik benne a sakkozásról is. De közben a három sakkzseninek nevelt lány, Zsuzsa, Zsófi és Judit sztoriján keresztül beszélnek arról, hogy milyen volt szembemenni a szabályokkal a szocializmusban, szóba kerül zseninevelés kontra teljes(nek) mondott gyerekkor, antiszemitizmus, feminizmus, kívülállás és beilleszkedés, az egyén és a hatalom viszonya, a siker és a kudarcok feldolgozása.
Most végre mindenki megnézheti, március 3-án, szombat este 20.45-kor ugyanis leadja az M5. Hogy miért pont ez a minimális nézővel rendelkező csatorna, az rejtély, de a lényeg, hogy a film szuper, nézzék meg.
"Az idők változnak. Több értelme van eladókat alkalmazni modellek helyett, ugyanis autókat árulunk" - mondta egy másik cég, a Nissan szóvivője azt kommentálva, hogy a japán autógyártó úgy döntött, hogy nem állít modelleket a kedden kezdődő genfi autókiállításon az autói mellé. A Toyota luxusmárkája, a Lexus is hasonlóan döntött, a Fiat Chrysler pedig több női modellel is szerződést bontott az eseményt megelőzően. A Maserati, a Jeep és az Alfa Romeo márkák forgalmazója.
Az autókiállítás szóvivője elmondta, hogy a kiállításon részt vevő cégeknek nem írják elő, hogy milyen nemű alkalmazottakat állítanak az autóik mellé, hogy dresscode sincsen az alkalmazottakra vonatkozóan. Sokan ugyanúgy lengén öltözött nőkkel igyekeznek majd marketingelni az autóikat, ahogy az utóbbi években, több cég viszont a #metoo kampány hatására úgy döntött, hogy változtat a marketingstratégiáján.
A Bloomberg cikke szerint az új trend kiváltó okai között lehet az is, hogy az Egyesült Királyságban 10 év alatt 2016-ra a 66 százalékra nőtt a nők között az autótulajdonosok aránya, miközben Németországban és Franciaországban az új autók nagyjából harmadát veszik nők. (Bloomberg)
Vasárnap éjjel (vagy inkább hétfő hajnalban) kiderül, hogy meglesz-e Magyarország harmadik Oscar-díja három egymást követő évben. Nincs már, aki ne tudná: Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje versenyez a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Ennek apropóján újra moziba küldik márciusban Az én XX. századomat, Enyedi Ildikó 1989-ben készült és a cannes-i filmfesztiválon Arany Kamerával díjazott első játékfilmjét. A fekete-fehér film díszelőadása március 3-án lesz az Uránia moziban. Addig is itt egy aranyos kép a fiatal rendezőről és a film főszereplőjéről, Dorota Segdáról:
A Serengeti Nemzeti Parkben játszódott le a következő jelenet, amit Peter Heinstein feltöltött Instagramra. Két gepárd állította meg az úton, az egyikük beugrott az utastérbe, és a hátsó ülést kezdte szaglászni, a másik pedig felugrott a motorháztetőre.
Peter, pedig, mozdulatlanná merevedett, és felvette az egészet a telefonjával. Talán ez az egyetlen hasznos dolog, amit tehetünk, ha gepárd ugrik az autónkba.
Egy hete írtunk egy felhívást, amiben arra voltunk kíváncsiak, hogy miért szenvedte végig egy csomó olvasónk a Szabadság ötven árnyalatát (vagy annak előző részeit). A regényadaptációkat nagyon sokan megnézték Magyarországon, miközben mindegyik film több sebből vérzik, mint Anastasia egy, a vörös szobában töltött este után.
Rengeteg levelet kaptunk, amit ezúton is köszönünk: a levelek szinte mind igazolták a végigszenvedés-elméletet, és most ezeket a válaszokat össze is foglaljuk.
Általános vélemény, hogy a könyvet szerették, ezért nézték meg a filmet is.
A legtöbben a kíváncsiság miatt nézték meg (ha már ennyit beszélnek róla, biztos érdekes), aztán persze csalódtak, de volt, aki igyekezte megmagyarázni, miért is rajonghatnak iránta mások:
"Akármennyire szar is a film (trilógia), a női karakter helyzetébe rengeteg asszony/nő/csitri bele tudja képzelni magát. Átlagos körülmények között élő nő, átlagos igényekkel, aki minden szart elfogad egy palitól, nulla a büszkesége és az önbizalma, továbbá azt gondolja hogy ennél úgysincs jobb (ki lenne jobb egy kockás hasú, vérgazdag, perverz harmincastól?)."
Gyakori az is, hogy férfiak a barátnőjük miatt nézték meg a filmeket. Ezek közül egy apró győzelem volt az, amikor olvasónknak se a jegyet, se a rágcsálnivalót nem kellett kifizetnie, de ennek egy tragikusabb változata az, amikor egyik olvasónk kicsit elaludt a filmen, aztán hangosan kinevette, cserébe megkapta a büntetését:
ESTE NEM VOLT SZEX, CSAK A KíNOS CSEND.
Egy Németországban dolgozó olvasónk nem is érti, hogy a kolléganői miért vannak oda érte:
"Nem diplomás egyik említett kollegina sem, de azért ezt a fajta sekélyességet nem néztem volna ki belölük. (...) Ez van, hanyatlik a nyugat, na."
Egy női olvasónk egy csajos este keretében nézte végig a barátnőivel, de egyáltalán nem érti, hogy miért is lett ez a film nőknek szóló filmként elkönyvelve: "ez a 90 perc olyan erkölcsi tanulságokat tartogat számunkra, mint hogyha az ember lánya ki akarja fogni a szexi milliárdos pasit, nincs más dolga, mint feladni AZ ÉLETÉT, és mindent úgy csinálni, ahogy élete párja kéri tőle."
Egy másik olvasónk elsőként egy félig megírt, furcsa karakterekkel befejeződő levelet küldött el, mert a macskája ráfeküdt a billentyűzetre (nem vicc!). Ő eleve a férfi színész, Jamie Dorman kezdte el nézni a filmeket, de az első rész után már szinte kötelességből szenvedte végig a másik két részt. A könyvekkel és az íróval kapcsolatban pedig líraian fogalmazott:
"Megadtam neki az esélyt, hogy elkápráztasson, hogy elvigyen olyan helyekre a képzelet birodalmában, ahol nem jártam még, a vörös szobába, ahol a gyönyör lakozik. De nem élt vele. Vibrátor helyett vécékefét kaptam a vaginámba. Kikötözés helyett felakasztás lett a jussom."
És akkor nézzünk pár rövidebb tanulságot:
Viszont volt, aki szerette a sorozatot, elsősorban a könyvek miatt. Ő ezt írta róla: "Ez a két ember minden körülmény ellenére talál úgy egymásra, hogy egymás nélkül semminek érzik magukat. Ezt a fajta erős kötődést sokan sosem élik meg szerelmi vagy házastársi kapcsolataikban. Szerencsés, aki így tud szeretni és akit így szeretnek."
És végül egy egész komoly vallomás egy női olvasónktól, aki az elsőt kíváncsiságból megnézte, a másodikat már nem akarta, a harmadikat pedig nem is tudja, mert "azóta volt részem egy ilyen kapcsolatban és a félelemtől, hogy azt kell látnom másoknak ez tetszik illetve azt gondolják, hogy ez milyen klassz dolog, mert így adják elő, na ezért nem merek elmenni! Aki tényleg szadista, azzal nem lehet ilyen cuki tejszínhabos sztorit varázsolni a vászonra. Az eleje szuper, de nem lesz belőle ilyen kezesbárány a valóságban, mint ebből a srácból."
Svédországban új őrület hódít, ami szerint a munkáltatók kötelezővé teszik a rendszeres testmozgást az alkalmazottaknak.
Az egykori teniszező által alapított Björn Borg cégnél például már két éve kötelező a mozgás, ami minden pénteken, munkaidőben történik a cég stockholmi központjától nem messze.
A céget igazgató Henrik Bunge tette kötelezővé a rendszeres mozgást, és ha valaki el akarja lógni, akkor az állásával játszik. Az igazgató szerint ugyanis: “Ha nem akarsz edzeni, ha nem akarsz a vállalati kultúra részévé válni, akkor távoznod kell tőlünk”. Ez elég zordul hangzik, de eddig még senkinek nem kellett távoznia, mert ki akarta volna hagyni a közös sportot.
A kezdeményezés fő célja általánosságban a termelékenység, a jövedelmezőség növelése, és a dolgozók közötti jó kapcsolatok ápolása. A szakemberek szerint a közös sport előnye, hogy ilyenkor megszűnnek a hierarchikus kapcsolatok, és egymástól távoli szektorokban dolgozó emberek között is kommunikáció alakul ki.
Van azonban, aki nem örül annyira az új őrületnek, többek között A wellness szindróma című könyv szerzője, Carl Cederstörm, aki szerint túlzott a kötelező munkahelyi testedzés elrendelése. "Amikor elkezdesz úgy gondolkodni, hogy jobb anya vagy jobb apa vagy, ha edzel, eljuthatsz addig a pontig, hogy kevésbé jó embernek tartod azokat, aki nem élnek egészségesen, akik túlsúlyosak vagy dohányoznak”.
(via MTI)
Hát nem. És nem azért, mert közben úgy néz az emberre, mint a véres ingre (demó fent), hanem mert fejben erre nem lehet felkészülni, legalábbis Miller Dávid szerint, akinek a Vörös Veréb című filmben jutott az a nemes feladat, hogy egy szál pöcsre kellett vetkőznie előtte. Miller Zoltán és Ullmann Mónika 21 éves fia a Joynak mesélt a forgatásról, többek között ezt:
Szövegem nem volt, viszont én leszek az a fiú, akit kihív a tanár Jenniferrel, és hát – meztelenre kell vetkőznünk. Nekem rögtön le kellett dobnom a ruháimat (...) De azért húzós volt a dolog: lelkileg nem készültem fel teljesen, és utólag kicsit meg is viselt.
A türelem, ahogy Kung Fu-Ce is mondogatta, egy olyan rózsa, amelynek addig nem szedheted virágát, míg nem locsolod a palántáját. Vagy Coelhóhoz fordulva: a Pillanat röpke mulandóságából áll össze az Idő megmásíthatatlan Örökkévalósága.
És hogy a filozófia, a filozofikus gondolkodás modern korunkban nemcsak valami kiszáradt folyómeder – vagy épp ellenkezőleg, parttalanul locsogó kis patak, ami egyre csak énekel –, annak élő példája az a csak első látásra furcsának tűnő performansz, ami az Árpád hídi metróállomás aluljáróban fogadja az utazóközönséget. És mindenkit, aki szereti.
Tizenöt éve lakom errefelé, azóta elbontották a Scontót – ami kis ideig élelmiszerbolt is volt –, átépítik a buszpályaudvart, kicserélődött a közeli színházban az igazgató és a repertoár, az aluljárókban az üzletek, a sínen a metrók, sőt, lassan a sínek is, egy ideje már új nevünk is van (amit mondjuk nem bánok, Göncz Árpádnál lakni mennyivel menőbb már, mint egy metróállomáson). De van, ami nem változik: ez a kis beázás.
Ha nagyobb eső jön vagy ha kezdődik tavasszal a hóolvadás, már tudjuk, menetrend szerint érkezik a csöpögés-folyás-csobogás, alatta egy vödör, és az egész kis összeállítás elkerítve egy műanyag szalaggal. Egy ideje ráadásul már térfigyelő kamera is óvja-figyeli az eseményeket, nehogy oktondi kezek némi szigeteléssel elrontsák a dolgot.
És ma, a természet csodájának – főleg az orosz síkságról Tolbuhin marsallék lendületével betörő fagyos levegőnek – köszönhetően új orcáját mutatta nekünk a megszokott kis zubogás. Jégcsappá nemesült, szép csillogássá, megtörik rajta a fény, ha jó szögben állunk alá/mellé, egy pillanatra elfog minket az érzés, hogy talán Aggteleken, Jósvafőn is így kezdődött minden. És hogy csak négy-ötszázezer év, aztán ki tudja, majd itt lesz az új nemzeti park. A főváros, szerencsére, mindent megtesz érte.
A Nemzeti Sport online kiadásának mai vezető cikke a főszerkesztő (egyben Puskás-ügyi nagykövet, FFT-főszerkesztő, Puskás Intézet igazgató, Puskás Kft. tulajdonos, MSÚSZ-elnök) Szöllősi György interjúja Andrij Sevcsenkóval. Amihez sikerült minden idők legjobb címlapfotóját kiválasztani, mármint ennél jobban nehéz lenne bemutatni a Szöllősi-jelenséget.
A kép természetesen a címeres újságíróról szól, míg az aranylabdás ukrán a háttérben vágyakozva töpreng, vajon kérhet-e egy falatot a nagy ember desszertjéből. Persze dehogy kérhet, nem véletlenül van a tálca Szöllősi előtt, egy nagy pohár habos latte társaságában. Seva örüljön, hogy jutott neki ásványvíz. A kompozíciót a jegyzetelésből spontán felnéző és mélyen a szemünkbe bámuló főszerkesztő vidám pillantása teszi tökéletessé. Ilyen egy jó főnök.
A pontot az i-re az ízléses megoldással a kép közepére górt "Tudósítók a Világban" plecsni teszi fel.
És ha valakinek még kétsége lenne affelől, hogy eluralkodó személyiségzavarról van-e szó, a cikk végére is került egy kép Szöllősiről, amin Raullal fotózkodik. Bár a kép alapján inkább a Real Madrid legendája furakodott oda hozzá egy közös szelfire.
Update: a címlapképet a poszt megírása után Szöllősietlenítették, most két kis szürke veréb, valami Sevcsenko meg Raul pislongank rajta félszegen.
A minap éppen írtunk egy földön fekve nagyon kevés időt töltő futballistáról, de azért nem ez a jellemző, a műesés és a fetrengés mára kötelező elemmé vált a játékban. A kerékpárban persze ezzel nem sokra lehet menni. Időt veszteni senki sem akar, durva bukások után is visszaülnek a nyeregbe. Az alábbi videó ügyesen elment a szélsőértékekig, de azért lehet látni, miről is lenne szó.
Cycling wins. pic.twitter.com/4p7C9P4RD0
— CyclingHub (@CyclingHubTV) 2018. február 24.
Nem sokat panaszkodhattak a hangos hupákolós zenei rajongói, hiszen hétfőn a japán Boris adott felejthetetlen koncertet az A38-on, órákkal ezelőtt pedig a Terrorizer és a Nile hevítette fel a Dürer Kert nagytermének színpadát, aminek ideje se lesz kihűlnie, ugyanis ma este már a grindcore keresztapa Napalm Death fog felejthetetlen perceket szerezni. Ha jól számolom, nagyjából tizenötször láttam a zenekart, és egy gyenge percük nem volt még, úgyhogy mindenkit csak bátorítani tudok a megjelenésre.
Az énekessel, Barney Greenwayjel készítettem egy interjút a 2016-os Rockmaraton fesztiválon, amit itt lehet olvasni!
Becsült értékének négyszereséért, 1,2 millió fontért (420 millió forint) kelt el szerdán egy árverésen az afrikai Mona Lisaként ismert nigériai festmény - írja az MTI.
Ben Enwonwu nigériai festő festette meg a Tutu becenéven ismert Adetutu Ademiluyi joruba hercegnő képmását 1974-ben, amit a Bonhams aukciósház vitt árverésre szerdán. A kép értékét 200 ezer és 300 ezer font (70-105 millió forint) közötti összegre becsülték. A kikiáltási ár rekordot jelent a nigéria festő számára.
"Az afrikai Mona Lisának tekintem ezt a legendás alkotást. A művész nemcsak egyszerűen a fiatal lányt, hanem a teljes hagyományt ábrázolta. Ez Nigéria reményének és újjászületésének, a hamvaiból újjászülető főnixmadárnak a jelképe... Negyven éve mindenki azt kérdezi, hol van Tutu" - mondta korábban a Booker-díjas Ben Okri nigériai regényíró az alkotásról, amelynek 1975-ben veszett nyoma, amikor utoljára kiállították.
Ahogy más fontos mű esetében, Tutu-t is három változatban készült el, de mind a három kép eltűnt. Giles Peppiattnak, a Bonhams modern afrikai művészeti szakértőjének sikerült megtalálnia az egyiket egy londoni lakás falán.
Tutu portréi a béke jelképeivé váltak az 1960-as évek végén, miután véget ért a nigériai polgárháború. A kép azért is lett a megbékélés szimboluma, mert a modell joruba, Ben Enwonwu pedig ibo volt.
Az MTI fotósai balatoni légi fotókkal örvendeztettek meg minket.
Ezen a tihanyi kompot láthatjuk felülnézetből:
Itt pedig Szántód felől a Tihanyi-félszigetet és az épp Tihanyba tartó kompot:
Ezen vízi madarakat láthatunk Szántód mellett, amint egy nagyobb lék körül gyülekeznek:
Itt pedig a madarakat láthatjuk ejtőzni közelebbről a csodás, türkiz színű vízen:
Közben a meteorológiai szolgálat érdekes tanulmányt adott ki arról, hogy hogyan fagyott be a tó Siófoknál az erős szélben, akit érdekel, itt olvashatja.