A Gyűrűk Ura IP (brand, márkkanév – a szerk.) tulajdonosa, az Embracer Group szórakoztató és szolgáltatási részlegének nettó árbevétele 15 százalékkal csökkent az utolsó negyedévben, de nagyban fogadkoznak, hogy a következő években kiaknázzák Középfölde hírnevét – írta meg a Deadline.
A szórakoztatóipari értékesítés 2023 negyedik negyedévében (2024 januárjától márciusáig) 1,26 milliárd svéd korona (118 millió dollár) volt, szemben az előző évi 1,49 milliárd koronával. Az Embracer előzetesen megjegyezte, hogy A Gyűrűk Urának otthont adó Middle-earth Enterprises részleg a vártnál valószínűleg „valamivel alacsonyabb árbevételt” fog realizálni az előző évhez képest.
Összességében az Embracer nettó árbevétele 5 százalékkal, 8,88 milliárd svéd koronára csökkent, a bevételek oroszlánrészét a PC/Games és a Tabletop Games részlegek adták, miközben az EBIT (adók és kamatok levonása előtti eredmény – a szerk.) 20,38 millió svéd koronás veszteséget mutatott, ami az egy évvel ezelőtti 95 millió koronához képest jóval alacsonyabb.
A korrigált EBIT 1,3 milliárd svéd korona volt, ami viszont 56 százalékos növekedést jelent.
Az eredmények nyilvánosságra hozatalával egy időben az Embracer bejelentette, hogy Johan Ekström pénzügyi igazgató és vezérigazgató-helyettes úgy döntött, lemond, és Phil Rogers, aki az újonnan létrehozott Middle-earth Enterprises & Friends egységet vezeti, átveszi a vezérigazgató-helyettesi pozíciót. Müge Bouillon lesz az új pénzügyi igazgató. Az Embracer tavaly óta jelentős átszervezési folyamaton ment keresztül, és áprilisban nyilvánosságra hozta, hogy három részre osztja üzletágát, a Middle-earth Enterprises & Friends A Gyűrűk Ura és a Tomb Raider jogait foglalja magában. A részvényesek jelenleg pozitívan értékelik a tervet.
Az Embracer, amely a Middle-earth Enterprises 2022 augusztusában történt felvásárlásával megszerezte A Gyűrűk Ura és A hobbit franchise-okat, nemrég került be a hírekbe, miután David Zaslav (a Warner Bors. Discovery vezérigazgatója – a szerk.) bejelentette, hogy a Warner két új Gyűrűk ura-filmet készít, amelyek közül az elsőt Andy Serkis rendezi majd, és Lord of the Rings: The Hunt for Gollum címet viseli. Phoebe Waller-Bridge egy Tomb Raider-sorozatot is ír a Prime Video számára.
A Monte Cristo grófját már több tucat alkalommal adaptálták mozifilmre és televíziós változatra, a francia filmművészet nagy alakjai közül az 1950-es években Jean Marais, a közelmúltban pedig Gérard Depardieu főszereplésével.
Edmond Dantes szerepében ezúttal Pierre Niney látható, a kalandfilmet az eddig elsősorban forgatókönyvíróként ismert Alexandre de La Patelliere és Matthieu Delaporte rendezte.
A csaknem kétezer oldalas műből – amely egy hamisan megvádolt és a Marseille-el szembeni zátonyszigeten található If várába bebörtönzött fiatal tengerész története, aki 14 évnyi fogság után megszökik és Monte Cristo grófjaként bosszút áll azokon, akik bebörtönözték – egy háromórás nagyszabású kalandfilm készült, az idei év egyik legnagyobb költségvetésű francia alkotása.
Pierre Niney mellett a főbb szerepekben Anais Demoustier, Anamaria Vartolomei, Laurent Lafitte és a hivatalos program versenynek zsűrijében helyet foglaló Pierfrancesco Favino olasz színész látható.
Hamarosan érkezik a Deadpool következő része a mozikban, a Deadpool és Rozsomák, ám a magyar bemutatót sötét felhők árnyékolják be.
Sinkovits-Vitay András, aki mintegy 25 év alatt nyolcszor kölcsönözte hangját Hugh Jackmannek különböző képregényfilmekben, úgy tűnik, nem szinkronizálhatja tovább az ausztrál színészt. A színész Facebook-oldalán arról írt, hogy az új film előzetesét nem tudta elvállalni, mert akkor épp a 21. Klasszikus Erdélyi Magyar Irodalom Kárpát-medencei Prózafelolvasó Versenyén volt díszvendég.
Így nem ő szinkronizálta Rozsomákot, és ezután jött a meglepetés, amikor castingra hívta a megrendelő.
Bár nem tudom, hogy 8 film után milyen új információt nyújthat egy ilyen felvétel a megrendelő számára, de részt vettem rajta. Közel 3 hét után ma azt az információt kaptuk, hogy a Disney (?) úgy döntött, hogy nem tart igényt a hangomra
– fogalmazott Sinkovits-Vitay András, aki hozzátette: azért osztotta meg mindezt, hogy a hírt tőle tudják meg a rajongók, és ne vetődjön fel az, hogy az anyagiakon múlt, hogy végül nem ő lett a befutó.
Sinkovits-Vitay András közölte, rengetegen támogatják és kiállnak mellette, sok levelet is kapott, amit úgy kommentált „valódi elismerést csak és kizárólag a közönség adhat”! Megköszönte a szeretetet, amit az elmúlt hetekben kapott, amin még az amerikaiak sem változtathatnak. „Ha a szinkronban ezúttal nem is, más produkciók kapcsán még biztosan találkozunk” – zárta bejegyzését.
Jó pár évet vissza kell mennünk hozzá, de volt egy idő, amikor a romantikus filmek koronázatlan királynői között egyértelműen ott volt a legjobb háromban Anne Hathaway, aki olyan, mostanra kultikusnak számító produkciókban bizonyított, mint a Neveletlen hercegnő, Az ördög Pradát visel, a Szerelem és más drogok, esetleg az Egy nap. Azonban az elmúlt közel tíz évben a színésznő elkezdett észrevehető módon eltávolodni attól a zsánertől, ami úgy igazán sztárt csinált belőle Hollywoodban, és a kitörési kísérlet olyan zsákutcákhoz vezetett, mint az Ocean’s 8: Az évszázad átverése, illetve a Karantén meló.
Pontosan ezért lehet a 41 éves sztár karrierjében mérföldkő A rólad alkotott kép (The Idea of You) című új, az Amazon Prime-on május 2-án bemutatott film. Mert ebben Anne Hathaway végre megint lubickol, hiszen 120 perc erejéig visszatér ahhoz, amihez ő nagyon ért: a romantikázáshoz.
A rólad alkotott kép története egy éppen a 40 éves korba lépő, Soléne Marchand (Anne Hathaway) nevű egyedülálló anyáról szól, aki a film nyitójeleneteiben még arra készül, hogy egyedül megy kempingezni, hogy egy picit a félrecsúszott életéről elmélkedjen, ám azon kapja magát, hogy tinédzser lánya, Izzy (Ella Rubin) magával rángatja a Coachella nevű fesztiválra. Az anya-lánya kaland nem áll meg egy jó bulizásnál, mert félreértés félreértést követ, hősnőnk pedig véletlenül a nagyon híres fiúbanda, az August Moon frontemberének trélerében találja magát. Itt kezdődik minden, a botrányos szerelmi kapcsolatot az idősebb nő és a huszonéves popsztár, Hayes (Nicholas Galitzine) között groteszk módon az szökkenti szárba, hogy a hölgy eltéved vécékeresés közben.
Demi Moore színésznő Margaret Qualley oldalán játszik a The Substance című új testhorrorban, amelyet a napokban mutattak be a cannes-i filmfesztiválon. Amikor arról kérdezték, hogyan sikerült felvenni a film meztelen jeleneteit – amelyek némelyike erőszakos is volt –, Moore a 29 éves színésztársát dicsérte.
Ez egy nagyon sebezhető élmény volt, és azt hiszem, érzékenyen és sok beszélgetéssel kellett belevágni
– mondta a film hétfői sajtótájékoztatóján. „Azt hiszem, a kölcsönös bizalom kialakítása volt az alapja. És volt valaki, aki nagyszerű partner volt, akivel nagyon biztonságban éreztem magam” – tette hozzá a színésznő. „Nyilvánvalóan bizonyos pillanatokban elég közel álltunk egymáshoz, meztelenül, és ez lehetővé tette számunkra azt is, hogy könnyedséggel kezeljük a dolgot, például azt, hogy mennyire abszurdak voltak azok a bizonyos helyzetek, amikor a csempepadlón feküdtünk” – zárta mondandóját.
Az Emmy-jelölt színésznő hozzátette, hogy „végső soron a kommunikációról és a kölcsönös bizalomról” szól ez az olyan forgatásokon, mint a The Substance, amely az irigység és a fiatalság utáni vágyakozás témáit dolgozza fel. Moore a filmben egy idősödő hírességet alakít, aki egy fiktív gyógyszerhez folyamodik, hogy fiatalabb, szebb változatként klónozza önmagát – ami szörnyű mellékhatásokhoz és következményekhez vezet.
Perrel fenyegette meg a ChatGPT-t is fejlesztő OpenAI techcéget Scarlett Johansson amerikai színésznő, miután a vállalat az ő hangjára kísértetiesen emlékeztető hangszínnel látta el új chatbotját. Az ügy egy újabb fontos állomása, pontosabban nyitánya a Hollywood és a techóriások közötti háborúnak, korábban már több színész és híresség is pert helyezett kilátásba a mesterséges intelligencia miatt, amely véleményük szerint „ellopta” a kinézetüket és azt bármilyen más kontextusban használta fel.
Emlékezetes volt például Taylor Swift év eleji botránya, amikor az énekesnőről olyan meztelenképek terjedtek a közösségi oldalakon, amelyeket számítógép gyártott. Ennél jóval ártatlanabb, ám alapjaiban véve nem kevésbé ijesztő Johansson esete, aki szó szerint a hangjáért küzd most, illetve pontosabban a saját jogaiért. De nem egyedül küzd ebben a harcban, több színészszervezet és a SAG-AFTRA, a többek között a szinkronszínészek és rádiós műsorvezetők jogait képviselő szervezet is jelezte, hogy perek tömkelegét készülnek indítani.
Vannak olyan sorozatok, melyeknek hiába jut el a hírük az emberhez, egyszerűen nem vesszük rá magunkat, hogy belenézzünk. Hiába a végtelen mennyiségű hype, a neves újságok dicsérő szavai, ha éppen van mit néznünk, akkor van mit néznünk. Ennek a korszaknak ez az egyik nagy szépsége, hogy nem kell minden egyes nap meghatározott időben leülnünk a színes-hangos doboz elé, hanem magunk dönthetjük el, mire vagyunk vevők. Persze mindebben ott a veszélye, hogy kimaradunk valami jóból. Valahogy így jártam én az Eufóriával, mert nem hittem el, hogy a Skins után lehet még egyszer olyan, tizenévesekről szóló drámaszériát csinálni, ami részről részre úgy rúgja gyomorba a nézőjét, mint egy megvadult ló.
Az Eufória képes erre, az HBO produkciója alig egy hónappal a Trónok harca befejezése után, 2019 júniusában startolt el, és láthatóan az ikonikus drámát egy újabb ikonikus dráma követte. Nyilván más élményt kaptam azáltal, hogy nem heti jelleggel, az évadok között 1-2 évet várva nyomtam le az Eufóriát, hanem súlyos témákat feszegető jellege ellenére daráltam – mégis egyértelműnek látszik, hogy a készítő, Sam Levinson pontosan miért találhatott be sokaknál egy ennyire szerzői darabbal. Az Eufória, bár egy izraeli sorozat adaptációja, inkább az összes epizódot forgatókönyvíróként jegyző Levinson önvallomása,
aki nem napjaink fiataljairól akar valami megdöbbentőt mondani. Inkább a saját életére, fiatalkorában átélt szorongásaira, drogfüggőségére reflektál a főszereplő és narrátor, Rue (Zendaya) karaktere által.
A sztori ott veszi fel a fonalat, hogy a kvázi főszereplő, a Zendaya által játszott Rue visszatér az East Highland nevű kaliforniai kisvárosba, miután kis híján túladagolta magát. A rehabot megjárt lánykát egyesek már halottnak könyvelték el, ő azonban nagyon is él, és készen áll, hogy visszavesse magát a mámorral teli hétköznapokba. Rue az, aki képtelen meglenni euforikus pillanatok nélkül, mindegy neki, hogy belövi magát, vagy pedig az új legjobb barátnője, Jules (Hunter Schafer) iránti vonzalma okoz-e neki pillanatnyi kielégülést. Zendayát két Emmy-díjjal is jutalmazták a megtört játéka miatt, ami talán a második évad ötödik részében csúcsosodik ki leglátványosabban, tévétörténelmet írva a dráma kategórián belül, de az Eufória sikeréhez hasonlóképpen szükséges a Hunter Schafer-féle Jules is, ők ketten igazából a magjai a sztorinak, csak míg előbbi lányka az addikcióval küzd, addig utóbbi a kirekesztéssel, a transzneműségével, és az ebből fakadó időnkénti identitásválságával.
Magyarországon is elindult a Max, amely kétszer annyi tartalmat biztosít a felhasználóknak, mint a korábbi HBO Max – írja közleményében a Warner Bros. Discovery. Friss premierként kedden debütál Hörcher Gábor új kreatív dokumentumfilmje, a webcam világában játszódó Emma és Eddie: A képen kívül, Dennis Villenueve filmje, a Dűne: Második rész és a Max Original animációs sorozata, a Szörnyecskék – Mogwai titkai.
A Max egyesíti az HBO Max tartalomkínálatát, a Discovery szórakoztató, nem fikciós műsorait, valamint az Eurosport prémiumszolgáltatását. Idén nyáron a Max lesz az egyetlen platform, amelyen követhető majd a 2024-es párizsi olimpiai játékok minden pillanata. A Párizs 2024 mindegyik csomagnak része lesz.
Fontos, hogy az HBO Max alkalmazás keddtől már nem elérhető, ha valaki például telefonon használná, le kell töltenie a Max applikációt a tartalmak eléréséhez. Minden egyéb változatlan, megmarad a jelszó, a profilok és a saját lista is. A felület némileg módosult, például megjelent egy külön sáv az élő sporteseményeknek, de saját blokkot kaptak egyebek mellett a Discovery, a TLC és az ID tartalmai is.
Julia Quinn könyveit a főleg A Grace klinika miatt ismert Shonda Rimes produkciós cége vette kezelés alá, és a 2020-ban bemutatott első évad olyan szintű meztelenkedést és ágyjeleneteket hozott magával, amitől itt-ott még a Trónok harca rajongói is pirulhattak. Nyilván a történet szövése – bár intrikusra sikerült – nem ugrotta meg egy olyan író által teremtett alapanyagét, mint George R. R. Martin, de a helyén kezelve, guilty pleasure-ként és afféle Gossip Girl-utánpótlásként igenis el lehetett lenni A Bridgerton családdal.
Nem csoda, hogy az első évad főszereplői – a Daphnét alakító Phoebe Dynevor és a Simon Bassetként látott Regé-Jean Page – ugyancsak felkapott és keresett sztárok lettek a szórakoztatóiparban. Harapni lehetett kettejük közt a szexuális feszültséget, és az erősen erotikus hangulatra az is rátett egy lapáttal, hogy A Bridgerton család ekkor még igencsak álomszerű, direkt eltúlzott jelenetekkel operált. A túlzások, a színes és rikító kosztümök, a hivalkodó díszletek használata a második etapra is megmaradtak, ám a testiségből visszavettek az alkotók, és annak ellenére, hogy a központi románc, Anthony (Jonathan Bailey) és Kate Sharma (Simone Ashley) egymásra találása a jó színészi játékoknak köszönhetően izgalmas lett, valahogy elkezdett kicsorbulni a sztori éle. A 19. századi, régenskori Anglia egyre kevésbé érződött olyan helyszínnek, melyhez nekünk, nézőknek lenne még miért visszatérnünk.
Persze akárcsak a mozis gépezetnek, úgy a Netflixnek is fontos a működő, nézőcsalogató franchise-ok kiépítése, így nem kerülhettük el, hogy A Bridgerton család spin-offal bővüljön. Meglepő módon a Sarolta királyné nem bukott bele az univerzumépítés feladatába, mert bár az anyaszériától nagyon eltérő néznivaló lett, de pont emiatt volt benne érezhető egyfajta plusz, valami hozzáadott érték.
A faneknek jó sok idejük volt gondolkozni rajta, hogy vajon mi lehetne az, ami A Bridgerton családot megmenthetné a totális kiégéstől, hiszen a május 16-án bemutatott harmadik évadra kicsit több mint két évet kellett várni – holott a válasz végig ott lebegett a szemünk előtt, az előzménysorozatnak hála. Meg kellett újítani az egy ideig működő, de egyre fáradtabbnak érződő formulát.
Nem elég egy jó történetet megtalálni, ha nincs ügyesen feldolgozva – filmen, színházban vagy könyvben –, könnyen érdektelenné válhat a legizgalmasabb alapanyag is. Nagy Anikó Mária és Lukácsy György viszont úgy kapta el a fonalat egy magyar fiú és egy angol lány megtörtént eseten alapuló, kémdrámába illő – mert valójában az is – szerelmi históriájában, hogy arra még a valódi főszereplő is rácsodálkozott. Az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című filmet 2024. május 26-án mutatja be a Duna Televízió.
Milyen érzés lehet 600 oldalnyi titkosszolgálati anyagot kézbe venni egy olyan történetről, ami elviekben csak két emberre tartozik? Amelyben részletesen le van írva, hogy a szerelmesek mikor, hol találkoztak, miről beszélgettek, és még fotókkal is dokumentálják a mozgásukat – igen, még akkor is, amikor azt hitték, meghitt kettesben vannak. Eszükbe juthatott-e egyáltalán, hogy
miközben ők szeretkeznek, a másik szobában a titkosszolgálat emberei hallgatóznak, sőt fotóznak egy résnyire nyitott ajtó mögül?
Hiába írtunk 1968-at, amikor Magyarország éppen baráti segítséget nyújtott a Szovjetuniónak Csehszlovákia lerohanásával, a ma 76 éves Tóth Miklós nem gondolt erre. Naiv volt, szerelmes, és eszébe sem jutott, hogy ha Alexandrával, a brit nagykövetségen dolgozó titkárnővel szerelmi kapcsolatba bonyolódik, annak akár börtön is lehet a vége. Miklós nyolc hónapra zárkába került, szerelme ez idő alatt férjhez ment.
A tavalyi Imázsia Filmnapok folytatásaként idén május 24–28. között rendezik meg a 2024 Imázsia Kínai Filmhetet az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A program gazdagabb az előző évinél, a kínálatban hat nagyjátékfilm, két kisfilmes blokk és egy irodalmi kísérőrendezvény szerepel.
A vetítésekre kínai filmes vendégeket is várnak, így találkozhatunk többek közt a programban szereplő Egy lány Hunanból című klasszikus filmalkotás rendezőjével, Hszi Feijel, a Mr. Wu című izgalmas thriller rendezőjével, Ding Senggel, illetve a Pekingi Filmakadémia dékánja, Vu Guanping is Budapestre utazik, hogy kicsit közelebb hozza a nézőkhöz a kínai alkotásokat.
Az Imázsia Kínai Filmhét elsődleges célja, hogy a kínai filmművészet és filmgyártás kiemelkedő filmjeiből ízelítőt adjon a magyar nézőknek, illetve hogy magyar résztvevőknek – alkotások bevonásával – lehetőséget teremtsen közép- és hosszú távon valódi kapcsolódások kialakítására a két ország filmrajongói és filmesei között.
Igaz, hogy végül csak 2015-ben mutatták be, de a Mad Max – A harag útja című posztapokaliptikus akciófilm ötlete már 1987-ben kipattant az író-rendező, George Miller fejéből. Állhatatosan, évtizedeken keresztül dolgozott a fő koncepción, valamint mellékágain, és nem engedte, hogy a csúszások, az eredeti címszereplő, Mel Gibson botrányai az útjába álljanak, csak robogott előre a saját idézőjeles sivatagában.
Szentségtörés vagy sem, a végére Max Rockatanskyt újra kellett castingolni, így eshetett meg, hogy Tom Hardyra bízták a hallgatag túlélő eljátszását, és Mel Gibson tiszteletet parancsoló hiányában történhetett meg az is, hogy a legutóbbi Mad Max-filmben, szám szerint a negyedik részben az eredeti főhős mintha a háttérbe szorult volna. Ennek eredményeképp sokan azt is megkérdőjelezték, hogy Max-e egyáltalán még a főszereplő. George Miller ugyanis belerakott egy olyan kőkemény női hőskaraktert a filmjébe, a Charlize Theron által alakított Furiosa személyében, aki tulajdonképpen a cselekmény katalizátora, a konfliktus központi figurája lett, és akit a leginkább kézzelfogható cél, a Zöld Helyre való visszatérés hajtott ebben a 120 percben.
Hasonló mutatványhoz, azaz hogy egy férfi akcióhőst egy női szereplő elhalványítson ebben a műfajban, legutoljára talán a Linda Hamilton-féle Sarah Connor járt ennyire közel, aki legalább annyira ikonikus arcává vált a Terminátornak, mint Arnold Schwarzenegger, bár az a bravúr még neki sem jött össze, hogy saját előzményfilmet szenteljenek neki. Tegyük hozzá zárójelben, hogy saját tévésorozatot viszont kapott, mert bár valószínűleg kevesek emlékeznek rá, a FOX-on ment a Sarah Connor krónikái spin-off, aminek akadtak erős pillanatai.
George Millerrel az idő megint egy picit kiszúrt, hiszen mire a Warner Brosszal való kifizetéses balhét lezárva el tudták kezdeni a Furiosa: Történet a Mad Maxből forgatását, Charlize Theron jócskán kiöregedett a szerepből, de nemcsak az ő helyére, hanem többek között Halhatatlan Joe eljátszására is másik színészt kellett keríteniük. A 79 éves direktort azonban nem lehetett ezúttal sem eltántorítani, és ezzel a Mad Max-spin-offal a veterán George Miller újfent bebizonyította, hogy néha oldschool a legjobb csinálni a dolgokat, ki kell menni az ausztrál sivatagba, robbantani, törni-zúzni kell a kocsikat, mert hiába erőlködnek a szétdigitalizált Avatar-filmsorozattal és a celluloidhulladéknak is beillő Godzilla x Kong-filmekkel mások, vannak olyan snittek, amelyeknek a tökéletességéért biza izzadni kell a valóságban. Még ha némi CGI-vel meg is spékelik, mint a Furiosa esetében tették – de erről picit lejjebb még elmélkedünk.
A művészettörténet egyik leghíresebb alakja, Pablo Picasso korai munkásságát és életútját járja körbe az EXHIBITION ON SCREEN új része, Az ifjú Picasso. A másfél órás dokumentumfilm 2024 májusában korlátozott időre kerül a hazai mozikba.
Pablo Picasso – Málaga leghíresebb szülöttje, Andalúzia első számú képzőművésze – képei, szobrai és kerámiái mindenütt jelen vannak, mégis kevesen ismerik az alkotó felemelkedésének figyelemre méltó történetét. Az ifjú Picasso ilyen szempontból követi végig a festő világhírhez vezető útját.
A film egészen Picasso leghíresebb műve, az 1907-es Avignoni kisasszonyok keletkezéséig ismerteti a munkásságát.
A randizós valóságshow-k műfaja sok mindent látott már, a meztelen párkeresős műsortól kezdve odáig, hogy a résztvevőknek úgy kellett életük szerelmét kiválasztaniuk, hogy egészen az esküvőig nem láthatták egymást. De olyan is előfordult, hogy felajzott fiatalokat zavartak be egy villába, majd megtiltották nekik a szexet. A TLC műsorát, a MILF Manort többnyire úgy jellemezték, hogy reality ennél mélyebbre már nem süllyedhet, a produkció első évada arról vált közismertté, hogy negyvenes, ötvenes éveikben járó nők mentek a kamerák kereszttüzében kergetni a szerelmet, csakhogy a másik oldalon, a hódítani vágyó, fiatal huszonéves csődörök között a saját fiaikat látták sorakozni. A résztvevőknek tehát meg kellett birkózniuk egyrészt azzal a tudattal, hogy a fiaik a hasonló, idősebb nőkre buknak. Másrészt a férfiaknak fel kellett dolgozniuk a tényt, hogy úgy csajoznak, hogy az anyjuk is ott van.
A MILF Manor nemrég, május 8-án tért vissza a második évadával a TLC-n, az új etap pedig nyilván még botrányosabb fordulatot ígért, mint az első. A premier apropóján leültünk a MILF Manor két női szereplőjével, két igazi amerikai MILF-fel, hogy egy Zoom-interjú keretein belül kikérdezzük őket az élményeikkel kapcsolatban.
A MILF Manor női szereplői az Indexnek többek közt arról beszéltek:
Amikor a MILF Manort bemutatták, a műsor jókora botrányt kavart. Sokan felháborodtak rajta, nem túl hízelgő jelzőkkel illették. Látták az első évadot?
Crystal: Csak részleteket láttam belőle, nem igazán nézek realityket. A közösségi médiában szembejött néhány komment, de a második évad olyan sokban különbözik az elsőtől, hogy nem lehet ugyanazt a vizes lepedőt ráhúzni erre. Ugyanis rögtön az új évad első részében jön egy akkora csavar, ami még egy olyan műsortól is meglepő, mint a MILF Manor.
Christina: Le a kalappal a producerek előtt, kitettek magukért, álmunkban se láttuk jönni azt, ami a második évadban ránk várt.
Mit gondolnak, tényleg olyan nagy ügy, amikor egy idősebb nő egy fiatalabb férfival randizik?
Christina: A mai világra főleg igaz, hogy semmit se lehet úgy csinálni, hogy mindenkinek megfeleljen. Egy idősebb nő, ha fiatalabb férfival randizik, ugyanúgy kritizálni fogják, mintha az idősebb férfiakat falná. Az embereknek le kéne nyugodniuk, hagyniuk másokat élni, én se kritizálok senkit a döntései, preferenciái miatt.
Crystal: Amíg legális életkorban van, senkinek semmi köze hozzá, hogy kivel randizom. Jó tapasztalataim vannak a fiatalabb férfiakkal. Volt, akivel három évig voltunk együtt, és a mai napig nagyszerű barátok vagyunk. Eddig tartott, megéltem a pillanatot vele, nem tartott örökké, de ez van. Nincs ezzel semmi baj, az emberek tényleg túl hamar vonnak le konklúziókat, és ítélkeznek mások felett. Ha így vagyunk boldogok, akkor mi van?
Miért kedvelik jobban a fiatalabb férfiakat az idősebbekkel, önökkel egykorúakkal szemben?
Christina: Ezt így nem mondanám, mert randiztam jó pár idősebb úriemberrel, és volt, akivel szerelembe is estem. Idősebb és fiatalabb férfiakból is vannak rendkívüliek.
Crystal: Én nem válogatok. Ha fiatalabbal működik, akkor örülök. Ha idősebbel, akkor is, ugyanennyire. Nem utasítok el pusztán az életkora miatt senkit.
Hivatalosan is megerősítették a Happy, a flúgos golfos című vígjáték folytatását. A főszereplőt, Happy Gilmore-t ismét Adam Sandler alakítja. A filmet a Netflix streamingszolgáltató készíti el – írja a Variety.
Az 1996-ban bemutatott sportvígjátékot Dennis Dugan rendezte, emellett Adam Sandler nemcsak színészként, de társ-forgatókönyvíróként is részt vett a vígjátékban. Adam Sandlernek azóta is az egyik legnépszerűbb filmjei között említik az alkotást.
A Happy, a flúgos golfos című film világszerte több mint 41 millió dolláros bevételt szedett össze.
A folytatásról szóló hírekről már márciusban hallani lehetett. A Shootert alakító Christopher McDonald elmondta, hogy Adam Sandler megmutatta neki a Happy, a flúgos golfos 2. forgatókönyvének első vázlatát, amelyet fantasztikusnak tartott.
Sokan még mindig a Mad Men – Reklámőrültek gyereksztárjaként azonosítják Kiernan Shipkát, pedig jó sok idő eltelt az AMC sorozata óta. Durva belegondolni, de a sok díjat elnyert dráma lassan 10 éve köszönt el. A 24 éves színésznő azóta Sabrina Spellman szerepében boszorkánykodott a Netflixen, és a Riverdale-ben is felbukkant. Kiernan Shipkára – bár a fizimiskája alapján arra lehetne gondolni – egyáltalán nem lehet rámondani, hogy a jókislányos szerepeket erőltetné, éppen ellenkezőleg, láthatóan ő is az a fajta, aki kiszámíthatatlan karakterek bőrébe bújva érzi jól magát. Erre a legfrissebb példa a Cápák árnyékában (Swimming with Sharks) című thrillersorozat, amelyet május 8-án kezdett adni dupla részekkel az RTL+, és jövő héten már finálézik is.
A Cápák árnyékában főszereplője egy szépreményű fiatal, Lou Simms (Kiernan Shipka), aki mindig is arról álmodozott, hogy az Amerikai Álomgyárban dolgozhasson. Lehetőséget is kap rá egy napon, amikor a Fontaine filmstúdióhoz felveszik gyakornoknak, ám a leányzónak hirtelen nyilvánvalóvá válik, hogy Hollywood azért nem olyan szép és jó, mint amilyennek a mozivásznat bámulva tűnik. A filmiparban mindenki lefelé rúg, mindenki egyszerre zsarnok és áldozat, köztük a stúdió vezetője, a Diane Kruger által játszott Joyce Holt is, aki hiába tűnik teljhatalmú CEO-nak, a Fontaine tulajdonosa néha őt is arra kényszeríti, hogy nőkkel fornikáljon parancsra.
Az 1994-es A holló mára már vitathatatlanul kultuszfilmmé vált. Sikeréhez azonban hozzájárult az is, hogy a legendás Bruce Lee fia, Brandon Lee életét vesztette a forgatáson.
Jeff Most, a film producere felidézte utolsó találkozását a színésszel. Mint a The Guardiennek elmondta, épp wilmingtoni irodájában volt és telefonált, amikor Brandon egy fehér ingben elment az ablaka előtt és integetett neki. A producert megmagyarázhatatlan módon valami bizarr érzés fogta el, hogy a színész úgy köszönt, mintha nem látnák egymást többet, pedig még két hét hátravolt a forgatásból. Nagyjából egy órával később véletlenül
hasba lőtték a 28 éves brandon Leet.
Bár a színészt azonnal kórházba szállították, megmenteni nem tudták, belehalt a sérüléseibe. A film, amelynek Alex Proyas volt a rendezője, végül bemutatásra került – ennek pontosan harminc éve.
A legtöbben arra emlékeznek, hogy Lee minden nap 5:30-kor ébredt, éheztette magát és edzett. Tekintettel a karakterre, Lee ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljon gitározni, így Jeff Most talált neki egy tanárt Wilmingtonban. „Szivacsként szívott magába minden tudást, amit megosztottak vele.”
A katasztrófa az egyik késő esti, utolsó jelenet forgatása közben történt. A Funboy nevű drogdílert alakító Michael Massee színész meghúzta a ravaszt, miközben a 15-20 méterre lévő Leere célzott a kellékpisztollyal. A fegyverben vaktölténynek kellett volna lennie, de egy korábbi jelenetből véletlenül a pisztoly csövében maradt egy ólomdarab. A kilőtt golyó behatolt Lee hasába, és megtapadt a gerincében. 1993. március 31-én a kórházban halt meg a belső sérülések következtében. A legtöbb ott dolgozóban máig úgy él a pillanat, mintha tegnap történt volna.
A producer elmesélte az aznap éjjeli eseményeket: „Éjfélkor hagytam el a stúdiót, a telefon viszont már csörgött, amikor beléptem a szállásom ajtaján. Biztosítottak róla, hogy semmi komolyabb baj nem történt, egy vaktöltény találta el Brandon mellényét, de ne aggódjak, jól van.” Ekkor még mindenki ezt gondolta a stábból. „Nem volt vér, nem úgy nézett ki, mint egy lőtt seb. Először tényleg azt hittük, hogy csak egy baleset. Szörnyű éjszaka volt. Mindannyian hihetetlenül le voltunk sújtva.”
Másnap reggel Lee színésztársa, Sofia Shinas elárulta Mostnak, hogy Lee visszautasította a golyóálló mellény viselését, mert úgy gondolta, az látható lesz a kamerán. A színésznő hiába győzködte a főszereplőt, hogy vegye fel, ő elzárkózott előle, ráadásul egy kísérteties mondattal:
Ha eljött az ideje, hogy menjek, akkor megyek
– mondta Brandon Lee a halálos lövés előtt.
Ha viselte volna a mellényt, megúszta volna élve. A stábtagokat rettenetesen megviselte a történés. Mindannyiuk a barátja volt, hihetetlen művész, zseniális színész, fantasztikus ember. Jeff Most számára ez volt az egyik legtragikusabb esemény egész életében, amit a mai napig nem tudott teljesen feldolgozni, és nagyon nehéz megértenie, hogyan történhetett ez meg. A halálesetet végül balesetnek nyilvánították és nem emeltek vádat a fegyvert elsütő Massee ellen. Mindazonáltal ő így nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy valaha is túlteszi magát az ilyesmin.”
Brandon Leet apja, Bruce Lee mellé temették Seattle-ben. Hátralévő jeleneteit kaszkadőrével, Chad Stahelskivel forgatták le, aki ma már a John Wick-széria rendezője. A holló végül 1994. május 13-án jelent meg, Brandon Leenek és menyasszonyának, Eliza Huttonnak ajánlva, akiknek két héttel a forgatást követően lett volna az esküvőjük.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterkurzusán ez idáig a világ legszűkebb élvonalába tartozó magyar animációs filmek óriásai szerepeltek, Csupó Gábortól Rófusz Ferencen és Ternovszky Bélán át Orosz Istvánig. A minap azonban műfajt váltottak a szervezők, és Moharos Attila dokumentumfilmjét, a Szolgának születtek című alkotást vetítették le az érdeklődők – szakmabeliek, egyetemisták, tanárok – előtt.
A modern kori szolgasorsot ábrázoló megrázó mozit pódiumbeszélgetés követte a rendezővel. A nagyközönség szerdán és csütörtökön délelőtt 11 órakor láthatja a Nemzeti Filmintézet 25 millió forintos támogatásával készült opusz t a Hír TV műsorán
Bár az elmúlt hónapokban az Apple TV+-nál nagyon rajta vannak, hogy komoly történelmi sorozatokkal és a Ted Lassón túlmutató vígjátékszériákkal rukkoljanak elő, a streamingszolgáltató legnagyobb erőssége, hogy még mindig náluk vannak a legjobb sci-fik. Elég megemlíteni a Különválás első évadát, de hasonlóképpen minőségi szórakozásra lelhet, aki A silóra nyom rá, vagy mondjuk a For All Mankindra. Nemrég az online videótár tudományos-fantasztikus kínálata újabb erősen ajánlott néznivalóval bővült, ez a Sötét anyag (Dark Matter), mely egy olyan ötletből hozza ki a maximumot, amelyet hiába véreztetett ki Hollywood rendesen, úgy tűnik, hogy maradt benne kraft.
A május 8-án az első két epizódjával elstartolt Sötét anyag főszereplője egy egyetemen oktató fizikaprofesszor, Jason Dessen (Joel Edgerton), aki egészen szürke életet él, köszönhetően annak, hogy legnagyobb szakmai sikere a katedrán az, amikor kettőnél több hallgató odafigyel az órájára, de legalább otthon szerető család várja, felesége, Daniela (Jennifer Connelly) és tizenéves fia, Charlie (Oakes Fegley) személyében. Van, akinek ennyi se jut, és ezzel tisztában van Jason is, aki minden este mélabúsan hajtja álomra a fejét, azon agyalva, hogy mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha ő nyeri meg azt a tudományos díjat, amit a legjobb barátja, Ryan (Jimmi Simpson) zsebel be éppen? Mi lett volna, ha a karrierjét választja és nem a középosztálybeli polgári életet?
Kedden kezdődik a világ legnagyobb filmes találkozója, a cannes-i filmfesztivál, melyet várhatóan meghatároz majd a jelentős amerikai részvétel, a Franciaországban új erőre kapott metoo-mozgalom, és a két hónap múlva kezdődő párizsi olimpia hangulata is – írja az MTI.
A fesztivál egyik leginkább várt hivatalos eseménye Francis Ford Coppola Megalopolis című filmjének bemutatója, 45 évvel azután, hogy az amerikai rendező Apokalipszis most című filmjével másodszor nyerte el az Arany Pálmát. A 85 éves filmes 1974-ben kapta első Arany Pálmáját Cannes-ban a Magánbeszélgetés című filmjéért.
A nagy hollywoodi sztárok közül George Lucas Oscar-díjas amerikai filmrendezőt, producert, a Star Wars univerzumának megálmodóját, Indiana Jones alakjának megteremtőjét tiszteletbeli Arany Pálma-díjjal tünteti ki a fesztivál, hasonlóan az Oscar-díjas Meryl Streep színésznőhöz. Előbbi a május 25-i záróünnepségen, utóbbi a kedd esti megnyitóünnepségen veheti át az elismerést.
A nagyszabású akciófilmek közül a fesztiválon tartják az új Mad Max-film világpremierjét, a Furiosa: Történet a Mad Maxből című alkotást május 15-én versenyen kívül mutatják be a rendező George Miller, valamint Anya Taylor-Joy, Chris Hemsworth és Tom Burke színészek részvételével.
Hét évvel a metoo-mozgalom elindulása után a francia filmiparban a téma idén kezdi igazán éreztetni hatását, miután Judith Godreche színésznő a nők elleni rendszerszerű erőszak leplezésének zászlóvivőjévé vált. A most 51 éves színésznő a közelmúltban feljelentést tett olyan ismert rendezők ellen, mint Benoit Jacquot és Jacques Doillon, akik állítása szerint 14 éves korában szexuálisan és pszichológiailag bántalmazták.
Az elmúlt hónapokban más színésznők is hasonló vádakat fogalmaztak meg ellenük, míg Gérard Depardieu-nek októberben kell bíróság elé állnia hasonló vádak miatt.
Judit Godreche a témában készített Moi aussi (Én is) című 17 perces rövidfilmjének külön figyelmet szentelnek a szervezők.
A fesztivál valamennyi programjában bemutatásra kerülő mintegy száz film közül 22 versenyez az Arany Pálmáért. A fődíjról kilenctagú zsűri dönt majd.
A versenyfilmek között szerepel a kanadai David Cronenberg The Shrouds (A leplek) című, a gyászról szóló thrillere, a Demi Moore főszereplésével készült The Substance, amelynek francia rendezője, Coralie Fargeat először kapott meghívást. Több mint negyven évvel az Amerikai dzsigoló című dráma sikere után jelentkezik újra közös filmmel (Oh, Canada) Paul Schrader rendező és a főszereplő, Richard Gere.
A Cannes-ban már többször díjazott Ali Abbasi iráni származású dán rendező The Apprentice című, Donald Trump volt amerikai elnök fiatalkoráról forgatott játékfilmjével versenyez, Kirill Szerebrennyikov orosz filmrendező pedig Emmanuel Carrere francia szerző Limonov című életrajzi regényéből készült adaptációt mutat be. Az Oscar-díjas Szegény párák csapata is Cannes-ba érkezik, a görög Jórgosz Lánthimosz legújabb, a versenybe meghívott filmjének (Kind of Kidness) főszerepeit ismét Emma Stone és Willem Dafoe alakítják.
A Bodkin című új, május 9-én debütált krimisorozat egészen sötét hangulatú jelenetsorral alapoz meg saját magának, egy Dove (Siobhán Cullen) nevű oknyomozó újságírót látunk a nyitányban, aki informátoránál tett látogatása során azzal szembesül, hogy az illető felakasztotta magát. Igen, a The Guardian újságírója egy egészen problémás nő, aki most szügyig gázolt a mocsárba legújabb anyagával, nem is csoda, hogy szerkesztője azt javasolja, vegyen ki „szabadságot”, és utazzon inkább szülőhazájába, Írországba, és segítsen be egy amerikai podcasternek egy évtizedek óta húzódó ügy kibontásában.
A helyszín tehát Bodkin, Írország. Ide érkezik meg a sokat látott Dove, hogy a Will Forte által alakított, az első sikereit a true crime műfajában aratott Gilbert Powerrel, valamint pályakezdő asszisztensükkel, Emmyvel (Robyn Cara) nyomozgasson egy sort. A trió ennél különbözőbb nem is lehetne: Siobhán Cullen rettenetesen jó a cinikus, életunt, mindenkinek beszólogató zsurnaliszta ballonkabátjába bújva, mellette pörgős és optimista podcasterként Will Forte ráncigálja be a védjegyévé vált komikus vonalat a szériába, végül, de nem utolsósorban pedig Robyn Cara Emmyjének a saját buzgósága és szorgossága hozza a fejére a bajt, pár dühös falusi személyében.
Érdekes néznivaló a Netflix hétrészes sorozata, már abból a szempontból is, hogy a Bodkinnak tényleg irdatlanul darkos pillanatai vannak, amelyek abszurdba hajlanak, és már-már megidézik a Twin Peaks-féle őrületet. Ugyanakkor legalább ugyanennyi humoros beszólás hangzik el, például a podcastok komolytalanságával és pusztító hatásával kapcsolatban, amelyeken képtelenség nem nagyokat röhögni. Nyilván krimiről van szó, szóval a készítő, Jez Scharf azt sem felejti el, hogy ebbe a műfajba bizony kellenek a meghökkentő fordulatok, sőt legalább úgy záporoznak ránk ezek a 40-50 percre rúgó részekben, mint ahogy Írországban egy átlagos napon esni szokott.
Aki nem követte Kristen Stewart karrierjét az elmúlt 16 évben, annak is egyhamar feltűnik a Kivérző szerelem című filmben, hogy az amerikai színésznő napjainkra látványosan levedlett mindent magáról, ami Bella Swant, a csillogós vámpírba szerelmes tinilányt jellemezte a 2008-as Alkonyatban. Hogyne tűnne fel, elvégre a Saint Maud készítőjének új leszbikus thrillerében egészen naturalista jelenetben látjuk először a főszereplőt. 1989-ben járunk, egy isten háta mögötti, amerikai porfészekben, ahol egy Lou (Kristen Stewart) nevű konditerem-vezető éppen nyakig bélsárosan próbálja működésre bírni az eldugult vécét. Lou egészen bele van már fáradva az életébe, álmodozik róla, hogy lerakja a cigit, és eközben meg kell birkóznia a tudattal, hogy a fafejű helyiek mindig úgy fognak rá hivatkozni, mint a helyi dyke.
Csakhogy történik valami, ami megbolygatja Lou napról napra szürkébb életét, mégpedig hogy betoppan a városkába Jackie (Katy O’Brian), egy hatalmas ambíciókkal és még nagyobb muszklikkal rendelkező testépítőnő. Kristen Stewart fiús, folyton trikóban járó és bagózó karakterének a sorsa már akkor megpecsételődik, amikor hősünk megcsodálja a termébe betévedő, komoly súlyokat mozgató bodybuildert, hiszen ők ketten gyorsan szerelembe esnek, és ez a románc a hátralévő nagyjából másfél órás játékidőben jó sok hullát hagy a földön heverve.
Mondják, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és a Kivérző szerelem drámai, thrillerbe és horrorba hajló cselekményét is valami hasonló indítja el. Lou az, aki előveszi a polc mélyén kallódó szteroidot, amit ingyen felajánl Jackie-nek, de persze azt ő sem tudhatja, hogy milyen őrjöngést vált majd ki újdonsült szívszerelméből az anyag... Ráadásul a Jackie által átélt roid rage-re még rátesznek pár lapáttal a település őrültnél őrültebb figurái, biztos, ami biztos alapon. Van belőlük néhány, a Kivérző szerelemben konkrétan egy olyan figurát sem találunk, akinek kilenne mind a négy kereke.
Ami a minőségi blockbustereket illeti, mostanában a filmipar kicsit sem kápráztat el bennünket, elég a Transformersre vagy a Godzilla- és King Kong-filmekre gondolni. Jó, nyilván ellenpéldának ott van a Dűne, de a szeméttengerben, amit Hollywood ömleszt a közönségre, a Denis Villeneuve által terelgetett science fiction mindössze anomáliának tekinthető. Hab a tortán, hogy a Marvel Filmes Univerzuma is a saját kardjába dőlt az elmúlt években, a Bosszúállók: Végjáték óta egyszerűen nem találnak fogást Kevin Feige-ék a saját szuperhősös univerzumukon. Na és akkor a DC-t még nem is említettük, amely a nagyvásznon csinált paródiát saját magából az Aquaman 2-szintű förmedvényekkel, és bár az olyan önálló próbálkozásaikkal, mint a Joker és a 2022-es Batman betaláltak, James Gunn éppen vért izzad a színfalak mögött, hogy a Supermannel útjára indítson egy olyan világépítő filmszériát, ami vonzza az embereket a moziba.
Pontosan ezért döbbenetes, hogy A majmok bolygója-franchise, bár a gyökerei jó régre, egészen pontosan 1968-ig vezetnek vissza, a mai napig mennyire erősen tartja magát. Pedig jó sok részről beszélünk, 2001-ben még egy vakvágányra futott újrakezdés is becsúzott Tim Burtontől, mégis 2011-ben A majmok bolygója: Lázadással egy olyan előzménytrilógiát indítottak útjára a 20th Century Foxnál, hogy még a régi, szkeptikusan hozzáálló rajongók is elégedetten csettinthettek. Kellett ehhez mondjuk az egész csetepatét elindító, első intelligens majom, Cézár bőrébe bújó átalakulóművész, Andy Serkis, és egy nagyon potens készítőgárda, aki megértették, a posztapokaliptikus filmeknél mennyire érdekesek lehetnek a kezdetek.
Aztán jöttek menetrendszerűen a folytatások, a majmok egymással harcoltak a 2014-es Forradalomban, majd az emberiséggel rúgták össze a port a 2017-es Háborúban, szépen lassan pedig eljutott odáig a Cézár sztoriját boncolgató filmtrilógia, hogy a Föld tényleg a majmok bolygója lett, akik egyre okosabbá váltak, törzsekbe szerveződtek, míg az emberek neandervölgyi szintre süllyedtek vissza. Már, akik túlélték, hiszen a vírus, ami a világvégéhez vezetett, a többséget kiirtotta.
Amikor Sean Bean neve egy kosztümös produkció stáblistáján felbukkan, A Gyűrűk Ura és a Trónok harca után az ember önkéntelenül is elgondolkozik rajta, hogy vajon ebben az újdonságban is fűbe harap majd a színész karaktere? Elvégre a 65 éves angol sztár kis túlzással abból csinált karriert magának, hogy 2024-ig bezárólag majdnem 25 filmben és sorozatban halt meg a kamerák előtt. A Shardlake című új tévészéria mégsem csak ezért érdekes, hanem mert két, egymással ritkán találkozó zsánert vegyít magában: a történelmi drámát és egy feszült, sötét hangulatú krimit. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a Disney+-on május 1-jén debütált Shardlake tulajdonképpen egy kosztümös nyomozós sorozat.
Ami a sztoriját illeti, a Shardlake-ben egyszerűségnek nyoma sincsen, hiszen egy olyan alaphelyzetbe ejtenek bele minket a készítők in medias res, hogy még az Agatha Christie-n pallérozódott nézőknek se lesz egyszerű dolguk, ha önjelölt detektívet akarnának játszani. A sorozat szerint, a C. J. Sansom által jegyzett Kard által című regényhez hasonlóan a 16. századi Angliában járunk, Boleyn Anna lefejezése után nem sokkal, amikor VIII. Henrik az egyház fejévé nevezi ki magát, a katolikus egyház tagjaira pedig nehéz idők várnak, hiszen a hatalmaskodó Thomas Cromwell megbízottakat küld szét, hogy az ország kolostoraiban vizsgálódjanak. Igen ám, de az egyik ilyen küldöttet, Robin Singletont lefejezve találják a Szent Donát monostorban. Ekkor jön a képbe a testileg deformált, de éles elméjű ügyvéd, Matthew Shardlake (Arthur Hughes), akit maga Cromwell (Sean Bean) bíz meg fontos feladattal, azzal, hogy járjon végére a gyilkosságnak.
Shardlake nem egyedül vág neki az útnak, amolyan jó zsaru-rossz zsaru dinamikára pályázva vele tart a piperkőc és nagyszájú Jack Barak (Anthony Boyle), akinek nem túl ügyesen titkolt szándéka, hogy Cromwell ügynökeként okot találjon a Szent Donát bezárására. Az érdekes ebben a sorozatban, már a nem megszokott történelmi körítést leszámítva, hogy a két főhős közül nehéz megmondani, hogy ki az elviselhetetlenebb. Szóval lehet, hogy inkább rossz zsaru-még rosszabb zsaru párosításról beszélhetünk Shardlake-ék esetében. Lényeg, hogy Arthur Hughes remekül hozza a szarkasztikus, mindig morcos ügyvédet, mellette pedig egyfajta fékevesztett Watsonként ügyeskedik a Manhuntban és A levegő uraiban is látott Anthony Boyle, aki valami egészen gyors tempóban avanzsált mostanra az egyik legfelkapottabb fiatal tévésztárrá.
A The Office, vagyis magyar címén A hivatal visszatér! Az új sorozatot Domhnall Gleeson és Sabrina Impacciatore főszereplésével a Peacock gyártja majd és már az első részletek ki is derültek a cselekményről. A sorozat ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az eredeti – az amerikai verzió, nem az angol –, és a készítők szerint könnyebben eljut a rajongókhoz, miután a streamingen lelt új otthonra. Bár hivatalos címe még nincs, de a Peacock már listázta a készülő produkciói közé – derült ki a Variety szerdai híréből.
A sorozat, amely a korábbi hírek szerint Domhnall Gleesonnal és A fehér lótusz sztárjával, Sabrina Impacciatoréval bővült, egy új szinopszist is kapott, ami az első részleteket jelenti a történetről azóta, hogy tavaly év végén felröppentek a hírek a készülő folytatásról.
Eszerint az újszéria technikailag nem spinoff – tehát egy eredeti szereplőre fókuszáló melléktörténete –, mivel úgy tűnik, hogy nem osztozik egyetlen karakteren sem A hivatal eredeti amerikai változatával, de a hírek szerint ugyanabban az univerzumban játszódik, mint az előző sorozat, és úgy tűnik, hogy ugyanaz a többnyire láthatatlan dokumentumfilmes stáb forgatja, amely az előzőt is.
A dokumentumfilmes stáb, amely megörökítette a Dunder Mifflin scrantoni csapatát, új témát keres, és felfedeznek egy haldokló nagy múltú középnyugati újságot és a kiadóját, amely önkéntes riporterekkel próbálja újraéleszteni azt
– olvasható a logline-ban.
A Warner Bros. 2026-ban mutatja be a Gyűrűk Ura-filmsorozat új filmjét, amelynek Peter Jackson lesz a producere, és Andy Serkis a rendezője.
Az eredeti Gyűrűk Ura-trilógia filmrendezője, Peter Jackson és partnerei, Fran Walsh és Philippa Boyens készítik a filmet, és „minden lépésnél részt vesznek benne” – mondta David Zaslav, a Warner Bros. Discovery vezérigazgatója csütörtökön a Variety amerikai szórakoztató magazin szerint. A projekt jelenleg a Walsh és Boyens írók, valamint Phoebe Gittins és Arty Papageorgiou által készített forgatókönyv fejlesztésének korai szakaszában van, és „még elbeszéletlen történetszálakat dolgoz fel” – mondta Zaslav.
A Warner Bros. csütörtök reggeli sajtóközleményében a stúdió elárulta, hogy a film munkacíme A Gyűrűk Ura: Vadászat Gollamra, és Serkis rendezi és játssza ikonikus címszerepét. A film executive producere Ken Kamins lesz, Serkis és Jonathan Cavendish közreműködésével.
A Warner Bros. először 2023 februárjában jelentette be, hogy az akkor újonnan beiktatott stúdióvezetők, Mike De Luca és Pam Abdy megállapodást kötöttek, hogy „több” filmet készítenek a J. R. R. Tolkien-könyvek alapján. A projekteket a WB kiadó New Line Cinema fejleszti. A Freemode, az Embracer Group részlege a Middle-earth Enterprises nevű vállalkozás keretében megkötötte az adaptív jogokról szóló szerződést A Gyűrűk Ura és A hobbit című könyvekre.
A Warner Bros. és Kenji Kamiyama rendező gondozásában december 13-án jelenik meg egy külön animációs Középfölde-film, A Gyűrűk Ura: A Rohirrimek háborúja. A film 200 évvel A hobbit eseményei előtt játszódik.
A Cannes-i Filmfesztiválon mutatják be a Megalopolist, amelyet hosszú ideje készít már elő Francis Ford Coppola rendező, aki a forgatókönyvön először az 1980-as években kezdett el dolgozni. A Keresztapa és az Apokalipszis most legendás rendezője 120 millió dollárt fektetett a filmbe saját pénzéből – számolt be róla a Variety.
Amikor a GQ szaklap megkérdezte, milyen lehetséges következményei lehetnek egy ilyen nagyszabású vállalkozás önfinanszírozásának, a rendező így válaszolt: „Engem egyáltalán nem érdekel a pénz. Semmit sem jelent számomra.”
A Megalopolis nem akármilyen szereposztással érkezik; a főszereplő Adam Driver mellett Giancarlo Esposito, Nathalie Emmanuel, Aubrey Plaza, Shia LaBeouf, Jon Voight, Laurence Fishburne, Talia Shire, Jason Schwartzman, Kathryn Hunter, Grace VanderWaal, Chloe Fineman, James Remar, D.B. Sweeney és Dustin Hoffman is feltűnik majd benne.
A hivatalos szinopszis szerint a Megalopolis egy római epikus mese, amely egy elképzelt modern Amerikában játszódik. Új Róma városának változnia kell Cesar Catilina (Adam Driver), a zseniális művész szerint, aki egy utópisztikus, idealista jövőbe akar ugrani. A főszereplőnek komoly konfliktusai vannak ellenfelével, Franklyn Cicero polgármesterrel (Giancarlo Esposito), aki továbbra is elkötelezett a kapzsiság, az érdekek érvényesítése és a pártháborúk állandósítása mellett.
Kettejük közé ékelődik Julia Cicero (Nathalie Emmanuel), a polgármester lánya, akinek Cesar iránti szerelme megingatja elhatározásában, és arra kényszeríti, hogy felfedje, szerinte mit érdemel valójában az emberiség.
Ez egy szerelmi történet, amely egyben az ember természetének filozófiai vizsgálata is. New Yorkban játszódik, de az ókori Róma visszhangzik benne
– mondta Francis Ford Coppola a cselekményről.
A filmet Coppola írta és rendezte, a producerek Fred Roos, Barry Hirsch és Michael Bederman.
A Megalopolis első előzetese alább tekinthető meg:
A vámpírtéma sosem kopik ki. A vérszívó szörnyeteg szinte mindig ott volt a top három legtöbbet használt horroralapvetés között – már a Dracula-filmek óta. Noha az elmúlt években a démonok és szellemek világa elnyomta, azért előkerült egy-egy próbálkozás, ha csak a 2023–2024-es szezont nézzük.
Tavaly az eredeti Bram Stroker-regény egyik fejezetének kifordított verzióját láthattuk a The Last Voyage of the Demeter címen, ami nem emelkedett a műfaj csúcsalkotásai közé. Szintén kaptunk egy Dracula-változatot Nicholas Cage interpretációjában. A horrorkomédia mindig is megosztó termék volt, de a Renfield itt-ott képes volt mosolyt csalni az arcunkra, ami egyfajta jutalomjáték is volt Nick Cage számára.
Idén szintén lesz két vámpíros horror, és furcsamód az egyik vígjátékváltozat, a másik újfent adaptáció. Az év végén érkezik Willem Dafoe és Bill Skarsgard főszereplésével az 1922-es filmremek, a Nosferatu mintegy száz évvel későbbi „vérfrissítése” – érdekes, hogy ebben a filmben Nicholas Hoult is játszik,
aki a Renfield címszerepét alakította.
Emellett nemrég jelent meg az idei horrorkomédiának szánt vámpíros agymenés, az Abigail. A rendezőpáros nevét látva (Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett) az ember már az elvárásait elengedve ül be a terembe, hiszen az alkotók kedvenc eszköze az abszurditás, a felrobbanó ember látványa meg a hülye elszólások sora. Most sem volt másképp.
A BBC News szerint Greta Gerwig Barbie című filmje lehet a legsikeresebb, nő által rendezett, és a legtöbb bevételt hozó film 2023-ban. Olaszországban azonban már megverte a pénztárnál egy másik alkotás, amelyet szintén nő készített, és közvetlenül mutatja be a nők tragikus helyzetét.
Az 50 éves színész, író és énekesnő, Paola Cortellesi There's Still Tomorrow (Van még holnap) című alkotása Európa-szerte, így az Egyesült Királyságban is látható lesz. Olaszországban már tavaly meg lehetett tekinteni a mozikban, és több pénzt hozott a kasszáknál, mint a Barbie és az Oppenheimer. A múlt hónapig körülbelül 31,5 millió fontot keresett a mozikban, ez volt az ország legtöbbet profitáló filmje 2023-ban, és a valaha volt legsikeresebb, olasz nő által rendezett film. Cortellesi elmondta, hogy még mindig nem hiszi el ezt a sikert.
Közel 30 éve vagyok színésznő, és az elmúlt 10 évben írok forgatókönyveket is, most 50 évesen készítettem az első filmemet. És hogy ez a vásznon és a kasszában is osztozik egy olyan hatalmas filmmel, mint a Barbie , amely a nők tapasztalataival is foglalkozik, jó dolog
– mondta a rendezőnő.
A There’s Still Tomorrow részben azért ütött ekkorát Olaszországban, mert a főhősnő, Delia (akit Cortellesi játszik) családon belüli erőszak áldozata, fizikai és érzelmi bántalmazást szenved el férjétől. A filmben Delia háziasszony és anya, aki szegénységben él a háború utáni Rómában 1946-ban, abban az évben, amikor az olasz nők először jutottak szavazati joghoz.
A film témája sajnos egy kiemelten aktuális témát érint az olaszok körében. A legutóbbi rendőrségi statisztikák szerint 2023-ban 120 nőt gyilkoltak meg az országban, körülbelül háromnaponta egyet. A jelentés szerint a bűncselekmények valamivel több mint 50 százalékát élettársak vagy volt élettársak követték el. A nők negyedét pedig gyermekeik ölték meg, az esetek 89 százalékában fiúk.
A nőgyilkosság mint téma 2023 novemberében került a figyelem középpontjába Olaszországban, néhány héttel a There’s Still Tomorrow megjelenése után. Tömegtüntetéseket tartottak Giulia Cecchettin 22 éves egyetemista meggyilkolása miatt, akit a vád szerint a tárgyalásra váró volt barátja ölt meg. Temetésén több ezer ember vett részt, halála komoly tiltakozásokat váltott ki, és a nők fokozottabb védelmére figyelmeztetett.
A Universal Pictures a neves brit filmrendezőt, Andrew Haight bízta meg egy Leonardo da Vinci-film írásával és rendezésével, amely Walter Isaacson 2017-es bestsellerén, a művészről szóló életrajzán alapul – erősítette meg a Deadline.
Az életrajz Da Vinci jegyzetfüzeteinek több ezer oldalára, az életével és munkásságával kapcsolatos új felfedezésekre alapozva igyekszik összekapcsolni a művészetét a tudományával, bemutatva, hogy Leonardo zsenialitása olyan képességeken alapult, amelyeket magunkban is fejleszthetünk, mint a szenvedélyes kíváncsiság, a gondos megfigyelés és a fantáziával kacérkodó, játékos képzelőerő.
Rovataink a Facebookon