A boldogság mindig jelen idejű, ahogy a rock and roll is. Utóbbi általában három és fél percig tart, ennyi az átlagos slágerek hossza. Bryan Adams annyira boldog, hogy szinte fáj neki, legalábbis erről szól a So Happy It Hurts című új albuma, amelyen számos boldogságot tematizáló, három és fél perces slágert hallhatunk.

Nos, természetesen a 63 éves Bryan Adams, aki a tökéletes átmenettel felnyírt hajától, vagy éppen a három és fél perces slágerei miatt tűnik fiatalnak, legalábbis húsz évet simán letagadhatna.

Folytatódik a Backstreet Boys DNA elnevezésű világ körüli turnéja, a csapat brit és európai koncerteket jelentett be őszre, köztük egy magyarországit is: november 2-án a Papp László Budapest Sportarénában lépnek fel.

Fotó: Nicholas Hunt / Getty Images Hungary

Machine Gun Kelly, aki karrierje alatt több műfajjal is próbálkozott (kisebb-nagyobb sikerrel), most újra egy, a kétezres éveket idéző pop-punk albummal indította az évet.

Az énekes megint a Blink-182 zenekarból ismert Travis Barkerrel állt össze, csakúgy, mint az előző, Tickets to My Downfallra keresztelt lemezénél. A korábban Born with Thorns címet viselő stúdióanyag, amely mainstream sellout, hozza az elvártakat. Klisés pop-punk, néha meglepően érdekes szöveg és rengeteg kollaboráció.

Első dalok és balhé a TikTokon

Az albumról a megjelenés előtt négy dal került ki, amelyek – bár a toplistákon jól szerepeltek – az emo és pop-punk szubkultúra tagjait annyira nem győzték meg. A TikTokon az emo girl című dal részlete sokakat megihletett, ám nem mindig jó értelemben. A dalt rengetegen az egyik legkínosabb single-nek nevezték a műfaj történetében. A maga nemében nem nagyon üt el MGK stílusától az emo girl, azonban a pofátlanul egyszerű, és néhol igencsak megkérdőjelezhető szöveg kiverte a biztosítékot a hallgatóknál. A dalt WILLOW, Will Smith lánya sem menti meg, bár talán ő a legélvezhetőbb a produkcióban. MGK-re amúgy is jellemző, hogy nála sokkal tehetségesebb énekesekkel egészíti ki a dalait, ilyen Oli Sykes is, a Bring Me The Horizon nevű metálzenekar frontembere, aki a maybeben hallható.

A jelen ukrajnai helyzet mindenre kiterjed, a zenei és művészeti világra is. Nem az alkotások témáját vagy gondolatiságát tekintve, hanem az alkotók megpróbáltatásait és hétköznapjainak megváltozott hangvételét – mind az ukrán, mind az orosz oldalon.

Valamilyen módon szinte kivétel nélkül minden előadó csatlakozott ehhez a háborúhoz. Egyesek fizikálisan, mások támogatásként, megint mások pedig szóban vagy írásban – állást foglalva pont úgy, mint az ukrán Jinjer zenekar, amely a YouTube-csatornáján közzétett videóban bejelentkezve mesélte el, hogy egyelőre mind jól vannak, és mélységesen elítélik azt, ami körülöttük történik. Azt is elmondják, hogy haragjuk és ellenszenvük nem az orosz rajongóikra vonatkozik, akik továbbra is fontosak számukra, hanem az emberek feje fölött összecsapó hatalmakra.

Ha Tóth Gabi és Koncz Zsuzsa nem is találkozott a Duna-parton, mégis biztató, hogy csaknem két tucat magyar zenész vette rá magát, hogy közös énekléssel tiltakozzanak az ukrajnai háború ellen.

Mint erről az Index is beszámolt, néhány héttel ezelőtt a legnagyobb magyar koncertszervezők felhívást küldtek a magyar könnyűzenészeknek, hogy tegyék félre a politikai és műfaji különbségekből fakadó csoporttudatukat, esetleges ellentéteiket, és álljanak ki közösen a békéért. A nagyszabásúnak szánt ötlet részben meg is valósult, hiszen együtt énekelte a Duna-parton John Lennon Imagine című dalát, illetve a Give Peace a Chance című békehimnuszát az ország jelenlegi vezetése iránti szimpátiáját következetesen vállaló Szikora Róbert és a kormánypártisággal nem vádolható Gerendás Péter.

Az underground zenészből fesztiválmágnessé nőtt Quimby-legenda, Kiss Tibi és az utóbbi évek nemzeti dalválasztó viadalainak többszörös döntőse, a popzenész Heinz Gábor Biga is lelkesen dalolta együtt az LGT-ikon Karácsony Jánossal: Give Peace a Chance.

Nem feltétlenül ott van az otthonod, ahol ismered a tárgyaidat, hanem ott, ahol a tárgyak, a bútorok ismernek téged. Vannak poplemezek, amelyekre ha ránézünk, kedvünk támad a szobaszemlére. Ilyen volt a Pink Floyd 1969-es Ummagummája, ahol üzenetes tárgyakat látunk, de ilyen az Oasis 1994-ben publikált Definitly Maybe coverének popszuvenírekkel teli szobája is. És a kettő között ott az 1984-es Fugazi, Marillion második lemeze. Mark Wilkinson borítója maga a jelképek erdeje. A legendás album most újra megjelent, megmutatva, hogy a progrockot nemcsak sportcsarnokban vagy ókori romok között jó hallgatni, hanem a rendezett nappaliban is.

Fotó: Poós Zoltán

Míg az Ummagumma nagy rejtélye, a Gigi című, 1958-as amerikai zenés film albumborítója állítólag nem jelent semmit, a Hipgnosis tervezte cover gesztusa sokak szerint csak elterelés, addig nehéz félreérteni a Fugazin a középkori bolond levetett jelmezét a meztelenül fekvő férfi mellett, aki az egyik kezében mákvirágot tart, a másikban borospoharat. A szobában az album dalszövegeinek motívumai tűnnek fel, például a kaméleon, az Incubus karma, de találunk utalásokat az első lemezre is. Persze ennél csak a zene és Fish, az énekes látomásos szövegei titokzatosabbak.

Richie Hawtin, Deborah De Luca, Fisher és Monolink is fellép az idei Balaton Sound fesztiválon, Zamárdiban június 29-től július 2-ig – közölték a szervezők az MTI-vel.

A csütörtökön bejelentett előadók között az underground elektronika képviselői szerepelnek: a digitális zeneszerkesztés innovátora, Richie Hawtin, a nápolyi techno képviseletében Deborah De Luca, az ausztrál DJ/producer Fisher és a neves német DJ, Sven Väth.

Fotó: Szekeres Máté / Index

Idén visszatér a közönségkedvenc spanyol elrow is: veszedelmes kalózokkal, mélytengeri állatokkal jelentkezik a Triángulo de las Rowmudas című műsor. A show fellépői között lesz Pan-Pot, Loco Dice, Meduza, valamint Jamie Jones és Joseph Capriati is. 

Helyi idő szerint április 3-án (nálunk hétfő hajnalban) rendezik a 64. Grammy-gálát. A díj a zeneipar egyik, ha nem a legrangosabb elismerése, az eseményen a legnagyobb előadóművészek lépnek fel. 

Fotó: Kevork Djansezian / Getty Images Hungary

A rendezők egymás után jelentik be a fellépőket: legutóbb Silk Sonic, John Legend, Carrie Underwood, J Balvin és Maria Becerra neve került fel a listára. 

Rejtő szerint az élet nehéz, de azért meghalni sem olyan könnyű, és ez igaz Ozzy Osbourne-ra is, aki mindent elkövetett azért, hogy ne ágyban és párnák között haljon meg, hanem mondjuk a backstage-ben egy leharapott denevérrel a szájában.

Ozzy azonban nemcsak a kisállatok sérelmére elkövetett bűnökben jeleskedett, de megmutatta azt is, hogy a világot nemcsak képletekkel, számsorokkal lehet leírni, hanem dörgedelmes riffekkel is. Ezekből nincs hiány Ozzy No More Tears című, harminc évvel ezelőtt megjelent albumán, amely a Blizzard Of Ozz, a Diary of a Madman mellett szólópályafutása legjobb munkája.

A harmincéves jubileumra megjelent egy úgynevezett picture disc formátum is, amely hagyományos vinyllemez, csak a korongra ráfotózták Ozzy hívogató arcképét. Olyan az egész, mint egy szülinapi torta, csak nem Thomast, a gőzmozdonyt láthatjuk, hanem Ozzy bácsit, aki a paparazzifotókon már úgy néz ki, mint a gyomorrontásos Billie Eilish.

A visszatérések és az újra egyesülések korát éljük. Mostanában olyan előadók tértek vissza kvázi a semmiből, mint az Abba, Adele vagy a Muse, idénre meg érkezik a house zene egyik legnagyobb formációja, a Swedish House Maffia. A kétezertízes évek kezdetén világcsúcsra törő csapat váratlan feloszlása rengeteg rajongónak volt érvágás, de a 2018-as hirtelen előbukkanásuk újra felkorbácsolta a stílust.

Most új albummal érkeznek áprilisban, miközben sorra dobják ki a jobbnál jobb kislemezeket olyan előadókkal kooperálva, mint a The Weeknd vagy Sting.

A csapat még 2008-ban került reflektorfénybe, amikor három világhírű DJ úgy döntött, összeáll és létrehoz egy supergroupot. Az ilyen megmozdulás még nem garancia a sikerre, hiszen az egyéni teljesítmény nem mindig működik csapatban, de bátran kijelenthetjük, náluk bejött az élet. Ha a csapat nem is ismerős mindenkinek, abban biztos vagyok, hogy a 2012-es albumuk slágere, a Don't You Worry Child mindenkinek benne van a fülében – és ehhez a kétezertízes évek közepén nem is kellett spotlámpás, stroboszkópos, füstgépes, veretős buliba járni.

Eddig már több mint 20 európai ország összefogásával Nemzetközi Jótékonysági Koncert-Maratont szerveznek Ukrajna megmentéséért, melyhez Magyarországról a Sziget csapata is csatlakozott. A #StopWar-t március 27-én rendezik, több mint 50 nemzetközi híresség, zenész, előadó részvételével és támogatásával. A Sziget a monstre koncert adását streameli majd a saját felületén.

Fotó: JÃrg Carstensen / picture alliance / Getty Images Hungary

Az akció szervezőinek célja egyrészt a pénzgyűjtés a háború áldozatául esett ukrán állampolgárok humanitárius szükségleteinek kielégítésére, másrészt a közvélemény figyelmének felkeltése és fenntartása, hogy cselekvésre bátorítsa az embereket és meggyőzze a vezetőket, hogy még jobban segítsék Ukrajnát, hogy ez a szörnyű háború véget érjen – olvasható a közleményben. 

Avril Lavigne Love Sux című új lemezének borítóján léggömböket szorongat, de a képet megvágták, így nem tudjuk, hogy a lufikon vannak-e lábszárcsontos rózsaszín szívecskék vagy sem.

Az viszont biztos, hogy a már 37 éves, egykori rágógumi-punk énekesnő kiadta a jelszót:

És ami meglepő: ez jól áll neki, pedig ebben az életkorban a nők már a Kréta rendszerben azt nézik meg, hogy hányast kapott a témazárón a gyerekük, és nem arról énekelnek, hogy a föcitanár olyan furcsán nézett az osztálykiránduláson, és hogy minden olyan complicated, woah-oh-ohs!

Huszonöt évvel az után végre lemezen is megjelent az Oasis Knebworth parki fellépése, amiről már negyedszázada is így beszéltek: íme, az Egyesült Királyság válasza Woodstockra. 1996. augusztus 10-én és 11-én, kétszer 125 000, azaz negyedmillió rajongó ünnepelte azt, amit a kilencvenes évek brit kultúrájának csúcspontjaként emlegettek az elragadtatásban mindig is jelesre vizsgázó brit lapok.

Tegyük hozzá, hogy bár az Oasis volt a kétnapos esemény fő attrakciója, de fellépett még többek között

• a The Prodigy,
• a Manic Street Preachers,
• a Chemical Brothers
• és a Ocean Colour Scene is.

Újra megjelent Martin L. Gore 1989-es szólólemeze, a Counterfeit e.p., ami egyidőben aranyáron cserélt gazdát a Depeche Mode rajongói között. Az albumértékű, hatszámos, ún. középlemez jelentősége nemcsak abban áll, hogy ez volt a Depeche Mode fő dalszerzőjének az első szorgalmija, hanem abban is, hogy DM-hisztéria csúcsán, az 1987-es Music For The Masses megjelenését követő időkben segített a rajongóknak elviselni a várokozást, mígnem aztán 1990-ben megjelent a Personal Jesusszel és az Enjoy The Silence-szel a zenekar egyik csúcsteljesítménye, a Violator, amellyel le is zárták első, klasszikus korszakukat.

Persze a várakozást könnyebbé tette a 101 című koncertalbum is, de azon alapvetően azokat a dalokat hallhattuk, amiket Budapesten is, 1988 márciusában. A zenekar olyan tinédzserhisztériát produkált, ami a magyar poptörténetben egyetlen külföldi zenekar budapesti fellépésén sem volt, ráadásul kétszer, március 9-én és 10-én is.

Bizonyára sokan emlékeznek, Dave Gahanék nem tudtak kijönni a szállodából, és aztán a rajongók a repülőtérre is kimentek elbúcsúzni a hőseiktől.

Új koncertdátumokat jelentett be az Euróvízió-győztes Måneskin. Az olasz zenekar LOUD KIDS turnéjának korábban meghirdetett, ám később elhalasztott budapesti buliját 2023. május 16-án tartják.

Fotó: David M. Benett / Getty Images Hungary

Életünk fordulópontok sorozata, egybeérnek a tragédiák és az örömök, valahogy úgy, ahogy a Tears for Fears 18 év után megjelent új lemezének borítóján, a The Tipping Pointon látható: körkörös formában kapcsolódnak össze a székek és az azon ülő emberek.

Fotó: Frazer Harrison / Getty Images Hungary

Az 1981-ben alapított Tears for Fears sokáig nem volt különösebben ismert Magyarországon, és bár igaz, hogy a Csak fiataloknak című rádióműsorban hallhattuk a Mad Worldöt, és sokaknak megvolt jugoszláv nyomásban a Songs From The Big Chair, rajta olyan eget rengető slágerekkel, mint a Shout, az Everybody Wants To Rule The World és a Head Over Heels, de mégsem találtak úgy be, mint a Depeche Mode vagy a Duran Duran.

Itthon még a FR David Words (Don't come easy) című szintidiszkó slágere is nagyobbat szólt annál a Shoutnál, amely mégiscsak kibérelte egy időre a brit lista első helyét.

Egy zenészt kevés akkora megtiszteltés ér az életben, mint mikor az igazi legendák soraiba válogatják be. Amikor örök lábnyomot hagyhat, és a Rock and Roll Hall of Fame-be, a hírességek jól ismert csarnokába felvésik a nevét. Amikor életútja, öröksége és művészeti lábnyoma kőbe vésett érétékké válik,

A beiktatás folyamata többlépcsős procedúra. Az elején jó pár olyan előadót összegyűjtenek, akik megértek a nominálásra (több mint 25 éve jelent meg az első kiadott anyaguk és kimagasló hatást gyakoroltak a zenei világra), majd több száz zenei szakember szavazata alapján szűkítik a listát, mígnem már csak öt előadó marad, ők pedig bekerülnek a halhatatlanok közé.

Idén olyan nevek kerültek a jelölti listára, mint például

• Duran Duran,
• Eurythmics,
• Lionel Ritchie,
• Judas Priest,
• Eminem.

A mintegy húsz jelölt között volt a country koronázatlan királynője, a selymes hangú, kedves dallamú Dolly Parton is, aki önként mondott le jelöltségéről. Így fogalmazott Instagram posztjában:

nem érzem úgy, hogy kiérdemeltem ezt a jogot.

Akár arról is írhatnánk, hogy 50 éve, 1972-ben jelent meg a Scorpions bemutatkozó lemeze, a Lonesome Crow, de mennyivel jobb arról beszámolni, hogy a napokban publikálta a zenekar a Rock Believer című új lemezét. 2010-ben a Sting in the Tail albummal és az azt követő turnéval már elbúcsúztak a közönségtől, de a rock and rollban csak a James Bond-féle bölcsességeket érdemes felmondani, az olyanokat, mint a Soha ne mondd, hogy soha, vagy azt, hogy Nincs idő meghalni.

Amikor 35 és fél éve, 1986 augusztusában az MTK-pálya bejárata előtt ezrek álldogáltak a kánikulában, és az erős fényben a műbőrdzsekikre aggatott színes jelvényeket megfakította a nap, a Scorpions roadjai vizet locsoltak a pár órával azelőtt még a szolnoki állomáson izzadó rocker ifjúságra... Nos, ezen a bizonyos nyári napon, a City Grill hamburger ízével a szánkban nem gondoltuk, hogy a Scorpions még 2022-ben is tétezni fog.

Igaz, akkor még az ezredfordulót sem tudtuk elképzeli, akkor sem, ha olyan szépen egymás mellett álltak otthon a Galaktika sci-fi-folyóirat példányai, ahogy a Mozgó Világ-évfolyamok gerincén végigfutó mintázatok.

A South Park amerikai televíziós sorozat Magyarországon is elképesztő karriert futott be, tulajdonképpen két generáció is felnőtt már a közkedvelt szérián. A szókimondó sorozat idén egy fergetegesnek ígérkező koncerttel ünnepli meg 25. születésnapját a coloradói Red Rocksban. A koncert augusztus 10-én lesz, és az alkotók, Trey Parker és Matt Stone, valamint a Primus és Ween formáció közreműködésével valósul meg.

Mivel a nagyszájú, örök negyedikesekről szóló történetekben már a kezdetektől fontos szerepet játszik a zene, a rajongók legnagyobb örömére felcsendülnek a legismertebb dalok is.

Augusztus 18–21. között tizedszerre nyitja meg kapuit Zamárdiban a Strand Fesztivál, a MOL Nagyon Balaton egyik fő eseménye. A szervezők most újabb világsztárokat és mintegy ötven hazai fellépőt jelentettek be. A két év kihagyást követően ismét Zamárdiban megrendezett fesztiválra bérletet vásárlók most az ukrán menekültek sorsán is segítenek.

Fotó: László Mudra http://www.mudralaszlo.hu – Rockstar Photographers

Különös aktualitást nyer az ukrajnai háború idején Tóth Gabi új klipje, melyben a kiváló hangú egykori rocker elszánt arccal énekli el a Gábor Áron rézágyúja című forradalmi örökzöldet. A női szabású, térdig érő huszárpaszomántos átmeneti kabátban daloló énekesnő körül lovasok, ágyúk, kovácsok és tüzérek jelzik, hogy március 15-e alkalmából egy erős forradalmi klipet készített a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával. A képeken olyan meggyőző létszámban lovagolnak a kacagányos huszárok, baktatnak a barna bakák Tóth Gabi körül, hogy ha annak idején Koltay Gábor költségvetéséből is futotta volna ennyi statisztára, nagyszabású lehetett volna a Honfoglalás című filmes eposz képi világa.

A komáromi Monostori erőd mint helyszín, a hagyományőrző huszárok és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, a magyar nép dicső pillanatait idéző közreműködői azt is felidézik, hogy a Tóth Gabi interpretációjában előadott negyvennyolcas dal keletkezésének idején

kivált a szabadságharc sorsát eldöntő orosz beavatkozás után.

Csak rajtuk múlik, együtt énekel-e Ganxsta Zoli, Varga Miklós, Tóth Szabi, Gabi, Vera, Andi és még számos népszerű magyar sztár, akik egyébként sok szempontból meglehetősen távol állnak egymástól. Zenés békeflashmob készül, az Index információ szerint az elmúlt napokban több száz magyar zenész, színpadi előadó kapta meg a legnagyobb magyar koncertszervezők levelét.

Az Indexhez is eljutott online üzenetben vezető magyar könnyűzeneipari irányítók kérik azokat a művészeket, akikkel évek óta együtt dolgoznak a koncerteken, fesztiválokon, hogy egy adott időpontban

Néhány napon belül tehát kiderülhet, hogy a háború iszonyata képes-e lebontani a zenészek között is húzódó ideológiai, szakmai, személyes vagy politikai ellentétekből létrejött falakat, kiállnak-e együtt, hogy deklarálják: a magyarok sok mindenben nem értenek egyet, de abban nincs vita, hogy az itt élő művészek és rajongóik elítélik, bűnnek tartják a szomszédunkban gyilkos fegyverekkel vívott, embertelen harcot – foglalta össze motivációit az esemény egyik ötletgazdája.

Szomorúan nagyot változott a világ 2020 óta. Megjött, és láthatóan maradni próbál a Covid–19 fedőnevű világjárvány, és néhány hete berobbant a háború. Történnek azért jó dolgok is. Ilyen például, hogy aki két éve megvásárolta, és gondosan meg is őrizte Presser Gábor Dalok régről és nemrégről címen meghirdetett koncertjére szóló jegyét, az végre megkapta, amire várt.

Grandiózusan indul Presser szerzői estje, melyre két előadásban és egy nyilvánossá tett főpróbán adták el az összes széket a Budapest Kongresszusi Központban szombaton és vasárnap. A bevonuló tucatnyi zenész fizikailag is megtölti a színpadot, amikor pedig játszani kezdenek, hangzásban a jókora nézőteret. A jól ismert Presser-dalok ennek megfelelően összetetten, artisztikusan szólalnak meg. Ennek persze az ellenkezője lenne meglepő, hiszen a legjobbak játszanak. Az ütőhangszereken az Amadinda professzora, Holló Aurél mellett mindenki kedvenc ütőse, Födő Sándor varázsol. A doboknál Gerendás Dani – Gerendás Péter őstehetségű fia, szájharmonikán pedig a mindig sapkás és briliáns Szabó Tamás zenél. A rezeket két kiváló fúvós, Csányi István és Kiss Árpád György rezgeti, hegedűn Szabó Attilát halljuk a Csík zenekarból. A gitárszólamokat Papesch Péter és Sipeki Zoltán tolják, és ha nem lenne elég a két nagyszerű vokalista – Kabelácsi Rita és Péter Barbara énekhangja, ott billentyűzik a színpad közepén Kovács Péter –„Kovax, a torok” –, aki bármit is elénekel.

Presser felidézi a koronavírusban tavaly elhunyt Brády Márton emlékét is, akivel ezt a koncertet szervezték.

Én... nem is tudom, mit mondjak. Úgy voltam vele, hogy ma elhozok egy fűszeres kritikát a legújabb szellemidézésről, és bemutatom a Ghost frissen kigurult albumát. A két beharangozó dal után azzal voltam, hogy kapunk egy kellően sötét, klasszikus rockon és gótikus köríveken nyugvó új lemezt, de arra, amit most hallottam, semmilyen körülmények között sem számítottam.

Akinek esetleg ismeretlen a zenekar, múltkorijában dobtunk ki róluk egy olyasfajta áttekintést, amiben a zenekar szerkezete, életútja, nehézségei és sikerei lettek sorra véve, na meg persze az új albumhoz érkező új dal is. Ezekről és néhány további fun factről itt lehet olvasni.

A mostani lemez után kellően kíváncsi vagyok, hogy a budapesti koncertjük hogy fog elsülni, de vissza az alapokhoz!