Ha az ember kamerát lát, integessen haza, hátha nézik, szia Anyu, benne vagyok a HírTv-ben, most már azonnal kapcsolj el! Én ezt vallom, és eddig ez elég sok nehéz helyzeten segített át attól kezdve, hogy Verebes István megpróbált intellektuálisan lenácizni a Napkeltében, azon át, hogy véletlenül belesétáltam az Éden Hotel élő döntőjébe egy túlméretezett koktéllal a kezemben, egészen odáig, hogy az Erzsébet hídon a sok dühös demonstráló közt éppen rámzoomolt a HírTv kamerája. Pedig még csak dühös sem voltam. Azt mondjuk soha nem sejtettem volna, hogy rajtam és az anyámon kívül ez bárkit is érdekel.
De, ha már alázás, sajtó, és veszélyesen közelről ordibáló idióták, hát hadd meséljem el, hogy mégis mennyire átérzem azt, ha öklöt rázó tömeg előtt kell valakinek tudósítania.
Pár éve éppen az Erzsébet térről a Hősök teréig menetelt a melegfelvonulás, az Andrássy úton végig rácsokkal zárták el a felvonulók útját, de még nem volt két utca mélységben kiürítve a környék. Az ellentüntetők ott cibálták a rácsokat és igyekeztek minél messzebbre dobálni a kifejezetten erre a napra rohasztott tojásokat.
Én tudósítottam az Indexnek, mert szombat volt és nyár, mindenkinek volt jobb dolga. Felhívott bentről az ügyeletes szerkesztő, hogy nézzem már meg, vannak-e ellentüntetők az Oktogonon, én meg gondolkodás nélkül elindultam az Oktogon felé. Az Andrássy úton. Biccenettem egy fiatal rendőrnek, mondtam, hogy sajtó, átbújtam a kordonon, aztán meneteltem tovább, és még megabájtokkal mit sem törődve nézegettem az internetet a telefonomon, alapozásképpen pedig a New York-i hardcore-szcénából elfajult Life of Agonyt hallgattam. Ez passzol legjobban az eseményhez: harcosan kemény, az énekes meg akkoriban döntötte el, hogy inkább átoperáltatja magát nővé.
A Nagymező utcánál néztem fel először. De akkor úgy megijedtem, hogy a fülhallgató is kiesett a fülemből. Egyedül voltam az Andrássy úton. Mögöttem kétszáz méterre volt az első rendőr, ő is a kocsijában ülve cébézett vadul. Előttem az út bűzlött a sok záptojástól. Jobbra és balra veszett ellentüntetők rázták a rácsot. És most, hogy nem szólt a zene, már hallottam is őket. Ráadásul piros póló volt rajtam. Piros és régi, nem Perwollal mosva. Na jó, rózsaszín.
Én voltam az egyszemélyes melegfelvonulás, és több száz felvadult homofób ordoibált. Na az tényleg ijesztő helyzet volt. Ijesztő és közben kurva vicces.