Van egy második világháborús legenda, amely szerint az amerikai katonák egyik rendszeresített lövészfegyvere, az M1 Garand tulajdonképpen a használójára nézve is veszélyes volt: a tár kiürülésekor kiadott pendülő hang elárulta az ellenségnek, hogy a jenki átmenetileg védtelenné vált, ezért le lehet rohanni.
A pendülő hang amúgy tényleg a fegyver védjegye. A hangot magát az okozza, hogy a félautomata ismétlőpuskába nem egy hagyományos tárat kellett berakni, hanem egy fémpánt fogja össze a a nyolc darab lőszert, és az így kialakuló kis csomagot kell felülről betolni a fegyverbe. A különleges tár kialakításának állítólag az volt az oka, hogy az amerikai hadseregben eleinte attól féltek a a döntéshozók, hogy a katonák egyszerűen elveszítik majd az alulról betolható tárat, miután az kiürül, így egyszerűbb volt egy eleve elveszthetőre gyártott alkatrésszel megelőzni a problémát.
A legenda szerint azonban ez a pendülés olyan egyértelműen felismerhető hang volt, hogy az ellenség ezt ki is használta. A legenda stabilan tartja magát annak ellenére, hogy árulkodó hang ide vagy oda, az USA tulajdonképpen két fronton is megnyert egy háborút a fegyver segítségével. Most egy Youtube-csatorna puskaőrültjei döntöttek úgy, hogy akkor lecsekkolják, mennyi igaz a történetből.
A videó két résztvevője közül az egyik lő, a másik pedig pár tucat méterre, egy autó fedezékében várja, hogy meghallja a fémes hangot. A lövő nem mindig nyolcat lő, hogy ne lehessen arra felkészülni. Az ellenség szerepét magára öltő fickó először fülvédő nélkül próbálkozik, aztán fülvédőben, hogy így modellezzék a háború zajterhelését.
Ahogy a videóban is látszik, több mint valószínű, hogy a legendának nem sok alapja van. Egyrészt a fegyverből kipattanó pánt igazából nem is akkor ad hangot, mikor a fegyver kiveti, hanem mikor a lőtér betonpadlójára zuhanva pattogni kezd. Bár tény, hogy a második világháborúban, főleg Európában a katonák sokat harcoltak városokban és utcákon, a hadszínterek jelentős részén fű, vagy inkább sár volt a jellemző talaj, azon meg nem sok minden ad hangot, ha lepottyan.
A másik érdekesség, hogy még ha meg is hallja valaki a hangot, és el is indul (gránáthajításnyi távolságtól messzebbről) futva, hogy most lerohamozza a lőszer nélkül maradt amerikait, a tárcsere olyan gyorsan ment, hogy bőven volt idő új lőszercsomagot tölteni a fegyverbe, célozni és tüzelni a fedezékből előbújó, futva közelítő ellenségre.
A legenda amúgy is gyenge lábakon áll, mert a katonák általában nem egyedül harcoltak, így a szakaszban lehet, hogy két-három M1 Garand pont kiürült, de volt még vagy egy tucatnyi másik, nem számolva a BAR géppuskással és a Thompson géppisztolyokkal felszerelt tisztekről – elég kicsi a valószínűsége, hogy mind egyszerre fogytak volna ki a lőszerből. Egy másik fontos tényező a csatazaj: több tucatnyi fegyver dörgött egyszerre, még a legjobb hallású embereknek is nehezére esett volna bármit meghallani.
Előfordulhatott persze, hogy egy-egy, lehetetlen helyzetbe keveredő amerikai katonának a vesztét okozta a különleges hang, de hogy tömegével vitte volna a sírba szerencsétleneket a különleges koncepció, az nehezen hihető.
