"Mi ez a para hang?" - kérdezte Hajnal kolléganő a szomszéd teremből, miközben az alábbi videót hallgattam. Kérem szépen, ez egy olyan zeneszerszám, amit egy Toby Duggan-Smith nevű fickó rakott össze horrorfilmrendező haverjának egy filmhez. Gratula, tényleg.
Nem mai sztori, de a New York Times írása elég jól mutatja be, hogy minden mindennel össze tud függni a mai globalizált világban, és hogy távoli események olykor milyen meglepő (és káros) hatással tudnak lenni az emberek életére.
Kambodzsában hosszú ideje küzdenek jódhiánnyal: a talajban és emiatt a helyi növényekben alig van. Ami azért nagy probléma, mert az agy fejlődésében fontos szerepet játszik a jód, így ha a terhes nők és a gyerekek nem jutnak elég jódhoz, akár 10-15 ponttal is csökkenhet a gyerekek intelligenciahányadosa. ENSZ-felmérések szerint legalább a népesség ötödét érinti a jódhiány.
Mivel pedig nagyon szegény ország is, Kambodzsának nem sok lehetősége van kezelni a problémát. A legköltséghatékonyabb megoldás a jódozott só. A baj csak az, hogy a jód ára a 2011-es japán földrengés, szökőár és atomerőmű-baleset után megháromszorozódott.
Mivel az árak évekig magasan maradtak, ezzel haza is vágták az előrelépéseket, amiket korábban sikerült elérni Kambodzsában. Bár szakértők szerint a helyzet még menthető, csak ehhez több pénz és nemzetközi segítség kéne, ám a kambodzsai kormány pont 2010-ben, a cunami előtt privatizálta a sójódozást, így most már jóval kisebb befolyásuk van rá.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennél hülyébb sztoriról mikor számolt be utoljára az MTI:
Hogy hogyan sikerült a szerencsétlen utasnak nem észrevenni, hogy a rossz járatra száll, vagy a jegyét ellenőrzők közül hogy nem látta senki, hogy nem Tokió van a kedves utas jegyére írva, az rejtély, mint ahogy az is, hogy négy óra után pont miről jutott eszébe, hogy rossz irányba tart.
ugyanis az All-Nippon Airways járatát sikerült visszafordítania, miközben a United Airlines egyik gépére vett jegyet. Hogy eredetileg hova szeretett volna utazni a világ legszerencsétlenebb utasa, azt nem árulták el a közlekedésbiztonsági hatóság és a két légitársaság.
A járatot eltévesztő utasnál viszont valószínűleg csak a többi utastársa szenvedhetett jobban, akik nem értették, hogy miért kell egy 11 órás út majdnem felénél visszafordulni, hogy aztán ők aztán újra nekivághassanak az egésznek.
Hogy az utason hogy érezték magukat, azt onnan is lehet tudni, hogy ezen a gépen utazott Chrissy Teigen amerikai modell és John Legend énekes, Teigen pedig a Twitteren osztotta meg az élményt 9 millió követőjével. A beszámolója szerint az utasok azt kérdezgették, hogy miért kell egy szerencsétlen miatt 149 másik ember életét megkeseríteni, miért nem viszik vissza Tokióból Los Angelesbe, de nem kaptak választ. Mások pedig azt osztották meg, hogy hogyan repültek nyolc órát Los Angelesből Los Angelesbe a két hírességgel
My first tweet can’t be more epic than this: just survived an 8-hour LAX-LAX flight with @chrissyteigen and @johnlegend on #ANA #NH175 pic.twitter.com/yY0vIqfcja
— Raffy (@Raffywu) 2017. december 27.
Ezer skótot kérdeztek meg, mi legyen rajta, és a válaszok nagy többsége az volt, hogy két vidra. És tessék.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A tel avivi Rabin téren épült a világ eddigi legnagyobb, 36 méter magas lego tornya, ami az építők reményei szerint a Guinness rekordok könyvébe is bekerül majd.
A toronyhoz több mint félmillió lego elemet használtak fel. A torony ötletével egy tanár állt elő nagyjából egy éve, aki egyik diákjának, a 8 éves korában rákban elhunyt Omer Sayag-nak szeretett volna így emléket állítani, aki nagyon szeretett lego tornyokat építeni.
Bad motherfucker, ez állt azon a pénztárcán, amit Tim Roth karaktere lenyúlt Samuel L. Jacksonétól a Ponyvaregényben. A motherfucker meg az egyik trademarkja lett a színésznek, aki december 21-én töltötte be a 69-et, remélem stílszerűen ünnepelve. Még ugyanennyit!
Az ember kering felfelé a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája között álló Zikkuraton, hogy szívét melengesse ezen a koratavaszias karácsonyi napon a fentről nyíló dunai kilátással, aztán felér, hogy a magasban mégis visszarángassa a földre a valóság. A panoráma helyett Zikkuraton akkurátusan elszórt üvegszilánkok és szemét ragadja meg a tekintetünket. Ebből én most csak egy kis részt mutatok meg, a többiért tessék felmenni, hátha ott lesz jövőre is.
Megőrül a világ a Bitcoinért, miközben fizetési rendszernek nem különösebben jó, kivéve, ha az ember terrorista, gyerekpornó- vagy kábítószer-árus? Vagy épp eddig bárkinek kicsit is drága, lassú vagy kevéssé automatizált volt pénzt utalni, ha legális ügyben járt el?
Megváltoztatják a világot blockchain "okos" szerződései, csak nem most, hanem majd valamikor, valahogy másképp, amikor valamiért nem akarunk a fontos szerződéseknél aktív emberi felügyeletet?
Ezzel fogunk adatokat tárolni majd valamiért drágán, és kifogásolható biztonság mellett?
Többek közt ezeken elmélkedett a több mint hétmillió dollárt összegyűjtő startup, a True Link Financial vezérigazgatója a Hackernoonon. Amit többek közt az is bedobott a közbeszédbe, hogy a Nobel-díjas Krugman is megosztotta.
Ha érdekli, akkor a témáról egyébként a legutóbb itt írtunk alaposabban.
Az ember azt gondolná, hogy egy nagy divatház ugrik a lehetőségre, hogy egy olyan, többmilliós követőtáborral bíró celebnőnek odaadja a gönceit, mint Kim Kardashian, vagy éppen a kedves testvére, Khloe. De nem, nekik nem jut a konfekcióméretben nem, csak csontkollekciókra szabott ruhákban utazó cégek portékájából. Beyoncénak az anyja varrta a fellépőruháit, Melissa McCarthy egy divatháztól sem kapott ruhát a vörös szőnyeges megjelenéseire, ahogy a legismertebb plus size modell, Ashley Graham sem, pedig őt még a Vogue is a címlapjára tette. Bryce Dallas-Howard onnan öltözködik, mint mi, azaz konfekcióméretet hord, és így tovább, a Buzzfeed listájában vannak még páran. (via)
Vizet. Ezért.
A világ legsötétebb helye minden bizonnyal Észak-Korea, ahonnan csak nagyon ritkán és nagyon szűrten jöhetnek ki információk, aki meg maga próbálja meg megmutatni, hogy milyen is az ottani élet, az nagyon rosszul járhat.
Most a CNN közölt egy láthatóan az észak-koreaiak szája íze szerint készült videót, amin egy takaros munkásszálló látható.
Here's a rare look inside apartment buildings where North Korean factory workers live https://t.co/R8nnuKQ3qz pic.twitter.com/m8YpSf6hjI
— CNN (@CNN) 2017. december 27.
Milyen álmaink munkásszállója? Csak nem olyan, amikben a szobában hat, egymás mellé tolt ágy (?) van, csodálatos az egészségügyi szolgáltatás, minimalista díszítések vannak a falakon (Kim Dzsongil, Kim Ir Szen), akváriumban magányos aranyhal úszkál, tiszták és tágasak a fürdőszobák, odalent pedig van bolt, bő választékkal, medencével? Ugye hogy pont így képzeljük? Patyomkin beájulna.
Japánban a vasúti közlekedés, különösen a gyorsvasút-rendszer (Sinkanszen) legendásan pontos, már néhány perces késésekből is botrány tud kerekedni, sőt nemrég még abból is balhé lett, hogy egy gyorsvonat 20 másodperccel korábban indult a kelleténél.
Kismillió városi legenda is kering a témában, például az egy perces késés miatt lemondott közlekedési miniszterről és arról, hogy a vonatra órát lehet állítani Japánban.
Ehhez képest manapság látványosan megsokasodtak a nagyobb üzemzavarok és technikai malőrök a japán vasúttársaságoknál, ami miatt az érintett cégek a fiatalokat, illetve hát a fiatalok eltűnését okolják.
Decemberben például a Sinkanszen gyorsvasútrendszer fél évszázados történetében példátlan meghibásodás történt: egy kocsinak menet közben megrepedt és kis híján (egész pontosan 3 centiméter híján) kettétört a futóműve, plusz egy jó adag olaj is elfolyt belőle.
Napokkal később az ország második legnagyobb városában, a Tokióval gyakorlatilag összefüggő megapoliszt alkotó Jokohamában három forgalmas vonalon kellett felfüggeszteni a közlekedést hét egész órára egy leszakadt felsővezeték miatt. Pár hónapja pedig Tokió egyik fontos elővárosi vonalán volt a reggeli csúcsforgalomban egy négy és fél órás kimaradás, hasonló okból. És ezek csak a nagyobb kimaradások, a kisebb esetek lassan mindennapivá váltak, ami mondjuk tíz éve elképzelhetetlen lett volna.
Mindegyik esetben arra panaszkodtak az érintettek, és a sokasodó üzemzavarok miatt kérdőre vont közlekedési miniszter is azzal érvelt, hogy egész egyszerűen elfogytak a vonatok és a pálya ellenőrzéséért és karbantartásáért felelős fiatal mérnökök.
A japán társadalom erős ütemben öregszik, a fiatalok aránya egyre csökken, ezért egy csomó területen egész komoly munkaerőhiány alakult ki. Egy ilyen helyzetben pedig nyilván az amúgy nem könnyű és nem is kifejezetten jól fizető, cserébe rossz munkakörülményeket kínáló és fárasztó vasúti karbantartói és mérnöki munkakörök népszerűsége erősen megcsappant. A robotok pedig még nem jutottak el arra a szintre, hogy elvégezzék ezeket a munkaköröket.
A helyzet olyannyira rossz, hogy a kormány már a bevándorlók beengedésén is elgondolkozott, bár ez nem annyira egyszerű, mert a cégek annyira nem nyitottak a dologra, és a bevándorlók sem özönlenek.
Két év tervezés és edzés után karácsonykor jutott el a Déli-sarkra Scott Sears, a brit hadsereg tisztje. Ezzel a 27 éves férfi lett minden idők legfiatabb embere, aki külső segítség nélkül eljutott a világ legdélebbi pontjára. A korábbi rekorder három évvel idősebb volt nála, mikor ugyanezt végrehajtotta.
Sears túrája öt hétig tartott, az igazán kemény nem is a hideg és az egyedüllét volt benne, hanem hogy közben egy saját testsúlyánál nehezebb szánon húzta maga mögött a sátrát, a szükséges élelmiszereket és egyéb kiegészítőket. Sears egyébként a jelenlegi legjobb brit teniszező, Andy Murray sógora. (The Telegraph)
Véget ért a három ünnepnap, illetve Szenteste és a két piros betűs karácsonyi nap. Nincs még egy olyan ünnep, amihez ennyi társadalmi és egyéb elvárás társulna, legyen szó ajándékokról, ételekről, együttlétről: a legtöbben úgy érzik, mindezekben teljesíteni kell, különben lebőgünk a rokonok vagy a nagyvilág vagy valamilyen meg nem nevezett, de iszonyúan fontos entitás előtt. Ebből meg, mint minden nyomásból, nyilvánvalóan adódik, hogy az emberek rohadt idegesek és feszültek, hiszen ennyi elvárásnak vagy lehetetlen megfelelni, vagy legalábbis idegállapotba kerül tőle az is, akinek az év többi napján általában sikerül megőriznie a nyugalmát. (Állítólag vannak, akik képesek csak az együttlét öröméért karácsonyozni, és végül is ebben sem nagyobb dolog hinni, mint a jetiben.)
Úgyhogy legyen őszinte, és név nélkül vallja be ön is, mi történt önnel az ünnep alatt, amire nem büszke!
Karácsony napján Jeff Kaplan, sztár-játékfejlesztő (a World of Warcraft egykori és az Overwatch jelenlegi vezető dizájnere) leült otthon a kandalló elé, bekapcsolta a webkamerát, kilőtte a streamet a Twitch-re, és aztán ott üldögélt 9 órán és 45 percen keresztül. És nem csinált semmit, nem szólt egy szót se, csak nézett. Illetve egyszer megszólalt a telefonja, azt felvette, de csak annyit mondott, hogy bocs, most nem érek rá, a kandalló előtt ülök és nézek. És egyszer megevett egy sütit, amit azzal kommentált, hogy "mmmm, ez nagyon finom".
A Twitch népe pedig csak gyűlt, nézte, és nem értette, ezért aztán tovább nézte. Csúcsidőben 40 ezren bámulták Kaplant egyszerre, ahogy őket bámulja. A teljes, csaknem 10 órás maraton alatt 250 ezren néztek bele az adásba, most 376 ezernél jár a nézettség, mert egy csomóan utólag pillantottak csak bele. Ezt most önök is megtehetik, elnézést, hogy elspoilereztem az izgalmas részeket:
Hogy mi a túró volt ez az egész, mit akart kifejezni vele a költő, és mi a tanulság az egészből, az egyelőre nem derült ki. De lehet, hogy pont ez a lényege.
Lehet otthon gyakorolni:
Az 51 éves Nelson Agosto semmi mást nem akart, csak egy jót enni egy tengeri herkentyűs étteremben. Kagylót rendelt, de a pincér jelezte neki, hogy ez a fajta étel kifejezetten kicsi kagylókkal jár.
Kihozták neki, mire a férfi elégedetlenkedni kezdett az adag mérete miatt. Az étterem ezután kihozott neki még egy adagot ingyen, de még ez sem volt elég, a férfi egész egyszerűen nem akart fizetni a szerinte túl kicsit kagylók miatt.
A vevő eljutott oda, hogy felhívta a 911-et, mire a rendőrség megkérte, hogy nem a sürgősségi számon panaszkodjon ilyen dolgok miatt. A férfi ezután még egyszer felhívta őket, mondván, a másik számon nem kapcsoltak neki senkit.
Végül a rendőrség letartóztatta, amiért ok nélkül hívta ki többször a rendőrséget, de nem került rács mögé. Az ügyét január 11-én tárgyalják. (USA Today)
Ahhoz képest, hogy december vége fele járunk, viszonylagos meleg van. Délelőtt plusz 3 és 8 fok között lesz a hőmérséklet, de sok helyen már hajnalban is plusz fokokat mértek.
A meteorológusok szerint szerda délelőtt a ködfoltok északon maradhatnak meg tartósabban, emellett változóan felhős lesz az ég, a Dunántúlon várható a legtöbb napsütés. Csapadék nem lesz. Délután kezdetben némi napsütésre számíthatunk, majd nyugat, északnyugat felől erős felhősödés kezdődik. Északkeleten a szélvédett részeken emellett borongós, párás idő lesz.
Kora délután 7, 12 fok várható.
Minden évben kutyák százai futnak világgá, mert halálra rémülnek a szilveszteri petárdáktól. Sokan soha nem kerülnek vissza gazdáikhoz, mert baleset éri őket. A kutyákat ráadásul nemcsak a petárda/tűzijáték hang zavarja, hanem amit mi nem érzékelünk, fizikai fájdalmat élnek át minden egyes nagyobb robbanásnál.
Ezért egy csoport december 29-én délután 5-től csendes kutyás sétával hívja fel a figyelmet arra, hogy a felelős kutyatartók hatékonyabban védekezzenek a petárdák okozta stressz ellen. Budapesten, a Feneketlen tótól indul a séta, ezzel azt jelzik, hogy ez egy feneketlen, parttalan probléma. A Szabadság hídon át haladnak, ezzel jelezve, hogy az állatoknak is joga van szabadsághoz. Majd a Váci utcán, a szilveszteri bulizás egyik fő helyszínén sétálnak végig a Vigadóig, ahol a kutyával játszó gyermek szobránál helyeznek el egy-egy mécsest azoknak a kutyáknak az emlékére, akik már többé nem játszhatnak a gazdáikkal, mert a petárdázás áldozataivá váltak.
A csöndes kutyás menethez a Gellért térnél, a Váci utcánál, a Ferenciek terén és a Vigadónál is csatlakozhatnak, kérik, vigyenek magukkal mécsest. Még több info és az event itt található.