Csoportrangadóval kezdődött a Nemzeti Futball Liga (NFL) második játékhete, a Washington Football Team a New York Giantset fogadta. Mindkét együttes vereséggel rajtolt a múlt héten, a fővárosiak ráadásul elvesztették a kezdő irányítójukat, Ryan Fitzpatricket, aki erre a mérkőzésre sem épült fel, így Taylor Heinicke kezébe került a karmesteri pálca, akinek ez volt pályafutása harmadik kezdése.
Valami lehetett az ivóvízben Nyugat-Pennsylvaniában a XX. század közepén, vagyis talán ezzel magyarázható leginkább, hogy minek köszönhetően kerültek ki innen olyan zseniális irányítók, mint Johnny Unitas, Joe Namath, Joe Montana vagy éppen Dan Marino. Utóbbi (is) Pittsburghben látta meg a napvilágot, éppen 60 évvel ezelőtt, 1961. szeptember 15-én.
A nagy elődökkel ellentétben ő végül a lehető legtovább maradt a keleti államon belül, azaz nem ment máshova egyetemre, pedig lett volna lehetősége. Középiskolában már komoly sztársportolónak számított, amerikai futballban és baseballban is jeleskedett, utóbbira bizonyíték, hogy az MLB-ben érdekelt Kansas City Royals az 1979-es újoncbörze (draft) 4. körében lefoglalta a játékjogát. Ő azonban nem állt profinak, ezt pedig az ország legnagyobb egyetemei is tudták. A legjobb intézmények erős foci- és baseballprogrammal igyekeztek elcsábítani, a pittsburghi iskolák pedig emiatt le is mondhattak róla, hiszek azok csak a futballra építettek.
Marino aztán meglepetésre mégis a Pitt Pantherst választotta. Ugyan le kellett mondania a baseballról, viszont így nem kellett elhagynia a családi fészket és édesanyja húsgombócos spagettijét.
Ha lemaradt volna az elmúlt időszak legérdekesebb történéseiről, ide kattintva megtekintheti a legérdekesebb átigazolásokat, cseréket, visszavonulásokat és eseményeket. Az új idényt is az Arena4-en követhetik nyomon a hazai szurkolók.
Amikor európai futballhuliganizmusról van szó, sokan felhozzák jó példaként az észak-amerikai major sportokat, ahol elvétve lehet találni nézőtéri atrocitást. Ez azonban csak részben állja meg a helyét, mert bár a kosárlabda-, a jégkorong- és a baseballmeccseken tényleg ritkaságszámba megy a rendbontás, az amerikaifutball-mérkőzéseken rendszeresen akad egy kis balhé. Vagy nagy.
Az NFL-szezon még el sem kezdődött, de az egyetemi ligában (NCAA) már elkezdtek melegíteni a szurkolók, legutóbb a Memphis–Nicholls State-találkozón örökített meg valaki egy ökölcsatát, amelyben egy valóban ártatlan szurkolót brutálisan kiütöttek. Pedig csak azért állt ott, hogy egy hölgyet védjen.
Az első meccsen a hagyományoknak megfelelően a címvédő (Tampa Bay Buccaneers) lép pályára, Tom Bradyék ellenfele a Dallas Cowboys lesz a pénteken 2.20-kor kezdődő összecsapáson. A ligát ebben az idényben is az Arena4-en követhetik nyomon a magyar szurkolók.
Az egyetemi amerikai futball-liga (NCAA) vasárnap esti rangadóján a Notre Dame 41–38-as hosszabbításos győzelmet aratott a Florida State otthonában. A találkozón a vendégek három negyedet követően 38–20-ra vezettek, innen sikerült egyenlíteniük a hazaiaknak, köszönhetően a csereként beálló irányítónak, McKenzie Miltonnak, aki 2018 novemberében borzalmas térdsérülést szenvedett, és ez volt az első pályára lépése azóta.
Immáron érezhető közelségbe került az NFL 2021-es idényének rajtja. Az előszezon már megkezdődött és már az első szurkolói bunyón is túl vagyunk. Azaz tényleg visszatért a futball...
A 32 éves klasszis mellett egy 2023-as 6. körös választási jogot adott az Atlanta Falcons, cserébe megkapta a Tennessee Titans 2022-es 2. és 2023-as 4. körös pickjét.
Official compensation update: Falcons will get a 2022 second-round pick and a 2023 fourth-round pick for Julio Jones and a sixth-round pick in 2023. Trade now official.
— Adam Schefter (@AdamSchefter) June 6, 2021
Julio Jones 2011-ben korszakos elkapótehetségként érkezett a ligába, az Atlanta Falcons két első, egy második és két negyedik körös választási jogot is beáldozott, hogy felmenjen a Browns helyére az 1/6-os pozícióba.
Gyorsan nekilátott „vételára” törlesztésének, első idényében 959 yardig és nyolc TD-ig jutott, és azóta sem lassított: kétszer lett az övé az idény legtöbb yardja (2015-ben 1871, 2018-ban 1677), hétszer választották be a Pro Bowlra, kétszer volt az év álomcsapatában, háromszor pedig a második számú együttesben.
Eddig 848 elkapásból 12 896 yardot szerzett, ezzel már az örökranglista 20. helyén jár, ha pedig a sérülések elkerülték volna, még jobban állhatna.
A mérkőzésenként szerzett 95,5 yardos átlaga kimagasló NFL-rekordnak számít, a második legjobb mutatóval a legendás Megatron, azaz Calvin Johnson áll (86,1), az aktív játékosok közül csak a New Orleans-i Michael Thomas érte el a 85-ös meccsenkénti produktumot, ezzel ő a harmadik.
Borítókép: Hannah Foslien/Getty Images
Az Undisputed című műsorban hívták fel a liga sztárelkapóját, aki arra a kérdésre, hogy marad-e Atlantában, azt felelte, hogy távozik onnan, majd a felvetett kérdésre gyorsan kizárta a Dallas Cowboyst a lehetséges új csapatok közül, mondván: olyan csapathoz szeretne menni, ahol van esélye bajnoki címet nyerni.
This is huge: Shannon Sharpe called Julio Jones live on @undisputed: Julio said he's "out of there" when asked if he wants to stay in Atlanta. He also said he doesn't want to go to the Cowboys. "I want to win."
— NFL Update (@MySportsUpdate) May 24, 2021
Holy cow. I don't think he knew he was live. pic.twitter.com/5D8cXjclQt
Továbbra is terítéken van Aaron Rodgers esetleges klubváltása is, a Green Bay Packers irányítója egyértelműen nem elégedett helyzetével az együttesnél, ennek pedig most azzal adott hangot, hogy nem jelent meg az önkéntes edzőtáborban, ami nem jellemző az előző idény legértékesebb játékosának megválasztott passzmesterre.
Hozzá hasonlóan Deshaun Watson lehetséges távozása is a levegőben lóg, a Houston Texans játékosa sem jelent meg a klub létesítményében, és továbbra is az elcserélését akarja elérni.
Végül ejtsünk szót egy korábbi NFL-irányítóról! A Denver Broncost anno rájátszásba vezető, ott a Pittsburgh Steelerst búcsúztató Tim Tebow kilenc év után tér vissza a ligába, a baseballozástól visszavonuló sportoló új poszton, tight endként próbál meg érvényesülni korábbi egyetemi edzőjénél, Urban Meyernél, aki idén vette át az 1/1-es Jacksonville Jaguars irányítását.
(Borítókép: Nem Julio Jones remek elkapásain múlt, hogy nem lett anno Super Bowl-győztes a Falcons – Bob Levey/Getty Images)
New England Patriots–Tampa Bay Buccaneers
A mérkőzés időpontja: 2021. október 4., 2.20
A Hazafiak a 2000-es évek dinasztiáját kiépítve hatszor lettek bajnokok Tom Brady irányításával, ezzel a New England-i csapat a liga történetének holtversenyben legeredményesebb klubja lett.
Tavaly az idén nyáron már a 44. életévét betöltő passzmester a távozás mellett döntött, a liga történetének leggyengébb győzelmi mutatójával bíró, 13 éve playoffot sem látó Tampa Bay Buccaneershöz igazolt, ahová követte a szintén korábbi Patriots-játékos Rob Gronkowski, valamint a New Englandben csupán egy meccset kapó Antonio Brown is, a Kalózok pedig az NFL-ben első csapatként a saját stadionjukban bajnoki címet ünnepelhettek a Kansas City Chiefs 31–9-es kiütése során. A gárda ráadásul első bajnokként képes volt arra, hogy mind a 22 kezdőjét megtartsa, így a floridaiak újabb menetelésre készülhetnek.
Mindeközben az eligazolók és a koronavírus miatt kiülők nélkül alaposan visszaeső Patriots a 2000-es idény óta először zárt több vereséggel, mint győzelemmel (7–9). A New England a mostani holt szezonban masszív erősítésekbe kezdett, amit megfejelt az együttes kiváló draftja is, így minden adott, hogy a gárda visszatérjen a playoffosok közé.
Egyelőre viszont nagyon úgy fest, hogy a Buccaneers előrébb jár a csapatépítésben, ha pedig Brady irányításával győzne a floridai csapat New Englandben, akkor a már 44 éves irányító is kipipálhatná a 32. csapatot is a ligában, korábban erre Drew Brees, Brett Favre és Peyton Manning volt képes (ennek természetesen alapfeltétele, hogy az irányító legalább egyszer klubot váltson, ezért is szerepel csak 31-gyel a listán Aaron Rodgers és Ben Roethlisberger).
A vendégek sikerét továbbá az is elősegítheti, hogy a párharcra kifejezetten korán, már a 4. fordulóban sor kerül, így pedig nagy előnyben lehet a már összeérett csapat a formálódóval szemben.
Detroit Lions–Chicago Bears
Dallas Cowboys–Las Vegas Raiders
New Orleans Saints–Buffalo Bills
A mérkőzések időpontjai: 2021. november 25., 18.30, 22.30, 2.20
Minden év kiemelt eseménye a hálaadásnapi három mérkőzés, amelyen hagyományosan a Dallas és a Detroit az egyik házigazda. Ezúttal a Lions a csoportrivális Bearst fogadja (ezen a meccsen már jó eséllyel az idén draftolt Justin Fields kezdhet a Chicagóban), a harmadik találkozón pedig a Saints és a Bills csap össze. Az amerikaiak ünnepe csütörtökre esik, másnap pedig black fridayt tartanak a tengerentúlon, a hazai NFL-fanatikusoknak leginkább a szemük alatti karikák feketéllenek pénteken...
Green Bay Packers–Cleveland Browns
Arizona Cardinals–Indianapolis Colts
A mérkőzések időpontjai: 2021. december 25., 22.30 és 2.15
Karácsony napja idén szombatra esik, az NFL-nél ilyenkor rendszerint egy vagy két meccset is leszervez erre a napra. Idén sem alakult másképp, elsőként az Aaron Rodgers vezette Green Bay Packers lép pályára a playoffba a 2002-es idényt követően visszajutó Cleveland Browns, majd az idén már Carson Wentzcel próbálkozó Indianapolis Colts szerepel a nagy erősítéseket eszközlő Arizona vendégeként.
Cincinnati Bengals–Jacksonville Jaguars
New York Jets–Jacksonville Jaguars
A mérkőzések időpontjai: 2021. október 1., 2.20 és december 26. 19.00
Az már nagyjából 2019 januárjában eldőlt, hogy a 2021-es drafton Trevor Lawrence nevét mondja ki első választottként Roger Goodell komisszár, a játékosbörzéhez közeledve pedig az is biztosnak látszott, hogy Zach Wilson lesz a második kiválasztott.
A két jövőbeli klasszis első csörtéjére karácsony másnapjáig kell várni, a Jacksonville Jaguars és a New York Jets december 26-án 19 órakor mérkőzik meg egymással, Lawrence pedig a tavalyi 1/1-es Joe Burrow vezette Cincinnati Bengalsszel is összecsap (ott szeptember végén, nálunk már októberre fordul a naptár), külön pikantériát ad ennek a párharcnak, hogy a két irányító tavaly az egyetemi nagydöntőben is egymásnak feszült, akkor az LSU örülhetett a Clemsonnal szemben.
Atlanta Falcons–New York Jets
Jacksonville Jaguars–Miami Dolphins
A mérkőzések időpontjai: 2021. október 10., 15.30 és október 17. 15.30
A liga népszerűségének növekedésével az elmúlt másfél évtizedben sorra bővült az Egyesült Államok területén kívül megrendezett összecsapások száma, 2019-ben már négy londoni és egy mexikói mérkőzésnek is örülhettünk, de a koronavírus-járvány kirobbanása itt is éreztette a hatását, tavaly egy ütközetet sem rendeztek meg külföldön.
Idén ismét örülhetnek az európai drukkerek, hiszen az Atlanta Falcons a Tottenham stadionjában fogadja a New York Jetset, ugyanebben a stadionban pedig a hazajáró Jacksonville Jaguars és a Miami Dolphins is megvív egymással, vagyis
Európában is láthatjuk az 1/1-est és az 1/2-est is!
Green Bay Packers –Seattle Seahawks
A mérkőzés időpontja: 2021. november 14., 22.25
A Green Bay Packers mindig megkerülhetetlen, a Super Bowl-érát megelőző időszakot is figyelembe véve 13-szor ülhetett már fel a liga trónjára, ami az NFL legjobb mutatója. Rengeteg „halhatatlan” erősítette a „sajtfejűeket”, és Aaron Rodgersnek is bérelt helye van már Cantonban. A 37 éves passzmester az előző két évben egyaránt konferenciadöntőbe jutott a wisconsini együttessel, viszont a tavalyi első körös irányítóhúzás, valamint a csapat nem megfelelő menedzselése (például a nem megfelelő elkapószemélyzet) miatt állítólag elcserélését kérte, sőt a visszavonulását is belengette.
Russell Wilson hozzá hasonlóan nyert már Super Bowlt csapata irányítójaként, és idén ő is megpendítette, hogy szívesen elmozogna az ország északnyugati feléről, már csak azért is, mert a támadófal mögött rendre az életéért kell menekülnie. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint mindkét klasszis marad a helyén, és kisebb-nagyobb duzzogás után úgyis elitszintű teljesítménnyel vezetik együttesüket az új idényben.
A két együttes számos óriási csatát vívott már egymással, túlságosan messzire nem is kell visszamenni néhány kiemelt ütközethez, hiszen 2015 januárjában a Seahawks otthon 0–16-os félidei hátrányból nyert drámai végjáték után hosszabbításban 28–22-re, tavaly januárban pedig 3–21-ről jöttek vissza kis híján Wilsonék (23–28).
Baltimore Ravens–Kansas City Chiefs
Kansas City Chiefs–Buffalo Bills
A mérkőzések időpontjai: 2021. szeptember 20., 2.20 és október 11. 2.20
A New England-i dinasztia a 2018-as idényben még egy utolsó nagy dobással megakadályozta, hogy a Kansas City Chiefs hazai pályán kiharcolja a Super Bowlba jutást, ez egy évvel később a Titansnek, idén januárban pedig a Billsnek sem sikerült, így Patrick Mahomesék képviselték az Amerikai konferenciát a legutóbbi két nagydöntőben.
Az idei főcsoportdöntő visszavágóján a Chiefs ismét hazai pályán próbálhatja legyőzni a tavaly óriásit fejlődő Josh Allen vezette Bölényeket, míg a 2019-es alapszakaszgyőztes Baltimore Ravens Lamar Jackson irányításával szeretne most már végre felérni az AFC csúcsára – remek ütközetekre van kilátás!
Kansas City Chiefs–Green Bay Packers
A mérkőzés időpontja: 2021. november 7., 22.25
Ez a két csapat játszotta 1967. január 15-én az első Super Bowlt,
amelyen végül a korszak nagy csapata, a Packers Bart Starr vezérletével 35–10-re diadalmaskodott, majd egy évvel később az akkor oaklandi Raiders ellen megvédte a címét. A Green Bay a hozzá hasonlóan Hall of Famer irányító Brett Favre (1997. január 26.), és ahogyan már említettük, Aaron Rodgers (2011. február 6.) irányításával is a csúcsra ért, a Chiefs pedig ötven évvel a sikerrel zárult negyedik Super Bowl után tavaly februárban lett ismét bajnok, immár Patrick Mahomesszal a fedélzeten.
Rodgers eddig háromszor (2011, 2014, 2020), Mahomes egyszer (2018) volt az alapszakasz legértékesebb játékosa, a győztes döntőkben egyaránt őket választották meg a legjobbnak. Érdekesség, hogy nem sokon múlt, hogy idén már februárban összecsapjanak a felek, hiszen mindkét együttes konferenciadöntőbe jutott, de Tom Bradyék meglepték a Packerst Green Bayben.
Tampa Bay Buccaneers–Buffalo Bills
A mérkőzés időpontja: 2021. december 12., 22.25
Az előzőhöz hasonlóan akár ez is lehetett volna a Super Bowl párosítása, ha a Bills legyőzi a Chiefs az AFC-finélában, így a tavalyi kiírás legjobb négy csapata most kipróbálhatja az „alternatív döntőket” is.
Ha valakinek, hát Tom Bradynek nem kell bemutatni a Buffalo Billst, utóbbi együttes szurkolói pedig alighanem csak annyit sóhajthatnak fel, hogy már megint ő...
Az együttesnél tavaly 20 év után fellélegezhettek, hogy végre elment a divízióból, ennek örömére csoportgyőztes is lett a gárda. Most Tom Brady a bajnoki címvédő Buccaneersszel törhet borsot a Bills orra alá, ehhez pedig úgy ért, mint senki más a ligában.
Brady eddig 35 alkalommal lépett pályára a Buffalo ellen kezdő irányítóként, ebből 32–3 volt a mérlege, átlagosan 12,4 ponttal győzött a Patriots, az irányító 8669 yardot és 70 TD-t passzolt, 97,9-es irányítómutatóval.
A 32 siker természetesen a legtöbb, amelyet egy irányító egy adott csapat ellen fel tud mutatni (Favre-nak 26 volt a Lions ellen), és 2001 és 2021 januárja között több meccset nyert a Bills pályáján, mint bármelyik irányító – a buffalóiakat is beleértve...
NFL 2021, ALAPSZAKASZ
1. FORDULÓ
2021. szeptember 10., 2.20: Tampa Bay Buccaneers–Dallas Cowboys
2021. szeptember 12., 19.00: Atlanta Falcons–Philadelphia Eagles
2021. szeptember 12., 19.00: Buffalo Bills–Pittsburgh Steelers
2021. szeptember 12., 19.00: Carolina Panthers–New York Jets
2021. szeptember 12., 19.00: Cincinnati Bengals–Minnesota Vikings
2021. szeptember 12., 19.00: Detroit Lions–San Francisco 49ers
2021. szeptember 12., 19.00: Houston Texans–Jacksonville Jaguars
2021. szeptember 12., 19.00: Indianapolis Colts–Seattle Seahawks
2021. szeptember 12., 19.00: Tennessee Titans–Arizona Cardinals
2021. szeptember 12., 19.00: Washington Football Team–Los Angeles Chargers
2021. szeptember 12., 22.25: Kansas City Chiefs–Cleveland Browns
2021. szeptember 12., 22.25: New England Patriots–Miami Dolphins
2021. szeptember 12., 22.25: New York Giants–Denver Broncos
2021. szeptember 12., 22.25: New Orleans Saints–Green Bay Packers
2021. szeptember 13., 2.20: Los Angeles Rams–Chicago Bears
2021. szeptember 14., 2.15: Las Vegas Raiders–Baltimore Ravens
(Borítókép: Tom Brady ezúttal ellenfélként léphet pályára a Gillette Stadionban – Adam Glanzman / Getty Images Hungary)
Az elmúlt hét egyik jó sztorija volt, hogy D. K. Metcalf, a Seattle Seahawks sztárelkapója úgy döntött, elindul az olimpiai előválogatón 100 méteres síkfutásban.
Az eset apropója még egy október végi mérkőzés volt, amikor a 193 centi magas, 104 kilós kolosszus csapattársa, Russell Wilson eladott labdája után elképesztő sebességgel nyargalt hátra, hogy megakadályozza az Arizona Cardinals touchdownját.
Az egyébként kifejezetten gyors (a játékosbörze előtti felmérőn a 40 yardot 4,45 másodperc alatt futó) Budda Baker sem akarta elhinni, hogy Metcalf milyen tempóban közeledik, majd veti rá magát. Érdekesség, hogy ebből az akcióból pontot sem szerzett az ellenfél, tehát valóban kulcsfontosságú szerelést mutatott be az elkapó.
A 2020-as idényben 16 meccsen 1303 yardot és 10 touchdownt szerző Metcalf 22,64 mérföld/órás, 36,43 kilométer/órás végsebességet ért el a sprint során, ami után többen is felvetették, hogy helye lenne az amerikai váltóban.
A helyi atlétikai szövetség jelezte, hogy idén lesz egy olimpiai válogató, amelyen Metcalf és a többi NFL-játékos is szívesen látott.
Kisebb meglepetésre a felvetést tettek követték, a sztárelkapó pedig felvette a kapcsolatot, hogy megtudja, mit kell tennie ahhoz, hogy részt vehessen Tokióban.
Metcalf végül a vasárnapi előválogatón állhatott rajthoz, és bár nem szerepelt rosszul, a nála lényegesen vékonyabb atlétákkal szemben végül nem volt esélye, 10,37-es idejével a futamában sereghajtóként végezve nem jutott tovább.
DK Metcalf officially finishes in 9th Place of his heat, with a time of 10.37! Incredible race for a 6’3 235 pound @NFL receiver!!! 🔥🔥🔥 pic.twitter.com/5i8uR8hEoP
— Emmanuel Acho (@EmmanuelAcho) May 9, 2021
Emmanuel Acho, a korábban a Cleveland Browns, a Philadelphia Eagles és a New York Giants alkalmazásában is álló linebacker arról faggatta Metcalfet, mégis mi motiválta az elindulásban, kinek akart bizonyítani.
Magamnak és mindenki másnak, aki fél megpróbálni
– felelte a kolosszus.
A robusztus felépítésű játékos így augusztusban a japán főváros helyett az edzőtáborban izzadhat és készülhet arra, hogy a 900 yardos újoncidénye, és a tavalyi 1303 yard után újra elkápráztassa csapata szurkolóit.
(Borítókép: D. K. Metcalf (jobbra) felépítésével alaposan kilógott a mezőnyből, de így sem szerepelt le – Katelyn Mulcahy/Getty Images)
Az eset apropója még egy október végi mérkőzés volt, amikor a 193 centi magas, 104 kilós kolosszus csapattársa, Russell Wilson eladott labdája után elképesztő sebességgel nyargalt hátra, hogy megakadályozza az Arizona Cardinals touchdownját.
Az egyébként kifejezetten gyors (a játékosbörze előtti felmérőn a 40 yardot 4,45 másodperc alatt futó) Budda Baker sem akarta elhinni, hogy Metcalf milyen tempóban közeledik, majd veti rá magát. Érdekesség, hogy ebből az akcióból pontot sem szerzett az ellenfél, tehát valóban kulcsfontosságú szerelést mutatott be az elkapó.
A 2020-as idényben 16 meccsen 1303 yardot és 10 touchdownt szerző Metcalf 22,64 mérföld/órás, 36,43 kilométer/órás végsebességet ért el a sprint során, ami után többen is felvetették, hogy helye lenne az amerikai váltóban.
A helyi atlétikai szövetség jelezte, hogy idén lesz egy olimpiai válogató, amelyen Metcalf és a többi NFL-játékos is szívesen látott.
For everyone asking if we have a spot open on our relay team for @dkm14, @NFL players are welcome to come test their speed against real speed next year at the Olympic Trials. https://t.co/uSf2QVIf4j
— USATF (@usatf) October 26, 2020
Az NBC értesülése szerint a Seahawks játékosa elindul az olimpiai selejtezőt megelőző előválogatón, amelyen 16-an vesznek részt. Erre a viadalra vasárnap kerül sor, az eseményt itthon a Sport Tv közvetíti, a játékos pedig nagyon komolyan készül.
... pic.twitter.com/SH9Co5rBwU
— DK Metcalf (@dkm14) May 3, 2021
D. K. ügynöke azt mondta nekünk, hogy igazán szeretne kijutni az olimpiára, és érdeklődött, milyen lépéseket kell ehhez megtennie. Elmondtuk, milyen időt kell teljesítenie egy USATF által elismert versenyen, és hogy segítünk neki lehetőséget adni az indulásra akkor és amikor neki megfelelő
– mondta a szervezet részéről az ügyvezető igazgató Adam Schmenk.
Az NBC Sports beszámolója szerint az automatikus kvalifikációhoz 10,05-ös időre lenne szükség, és 10,2-es idő felett pedig valószínűleg nem nagyon van miről beszélgetni, a 2016-os játékok előtt az olimpiai selejtező kiharcolásához 10,16-os idő kellett.
Ha a 36,42-es sebességét átlagban tudná hozni, akkor 9,88-cal zárna, de nyilvánvalóan ezt a tempót nem éri még el a futam elején. Ugyanakkor az is tény, hogy a bemutatott sprinttel ellentétben itt nem kellene masszív felszerelésben rohannia.
Ha esetleg összejönne a kvalifikáció, az pluszérdekesség lenne a csapat szempontjából, hiszen ez esetben az új idényre felkészítő edzőtábor idején Tokióban szerepelne a játékosuk.
Nem Metcalf lenne az első amerikaifutball-játékos, aki olimpiai részvételig jut atlétikában, hogy ne menjünk messzire, az előző két ötkarikás játékokon is akadt erre példa: 2016-ban Marvin Bracy a 100 méteres síkfutás válogatóján harmadik lett, így indulhatott Rióban, 2012-ben pedig Marquise Goodwin megnyerte a távolugrást, és jutott döntőbe a londoni játékokon.
Szintén érdekes sztori, hogy 2016-ban a New England Patriots speciális egységének kiválósága, Nate Ebner (tavaly óta a New York Giantset erősíti) hetes rögbiben szerepelt az olimpián.
(Borítókép: D. K. Metcalf szereli az interceptiont szerző Budda Bakert – Christian Petersen/Getty Images)
Visszatekintőnkben az öt legérdekesebb változást mutatjuk be, amelybe nem vesszük bele a draft első három választását, hiszen ott az az alapvetés, hogy a franchise következő 15-20 évének alapköveit rakja le az együttes, illetőleg Trevor Lawrence-ék szerepvállalásáról már korábban is értekeztünk.
A Bears az egyetlen együttes az NFL történetében, amelyben még senki sem passzolt egy idény alatt 4000 yardot, csak viszonyításképpen: az előző évadban ez 12 irányítónak is összejött, tehát azért finoman szólva sem megugorhatatlan feladat.
Erre most Justin Fields tehet próbát, bár kérdéses, mikor veszi át a stafétát az idény előtt szerződtetett Andy Daltontól. Ez, valamint a tény, hogy az Ohio State korábbi kiválósága lábon is veszélyes, ezáltal számos helyzetben passz helyett futásokkal is operál majd, azért jó eséllyel az első évben ezt még megakadályozza, de tény, hogy ilyen tehetséges passzmester nem nagyon akadt hazai játékosként a Soldier Fielden.
Rendkívül sokat segíthet neki a fejlődésben, hogy Teven Jenkins személyében az egész draft talán legjobb jobb oldali tackle-je érkezett a támadófal bal szélére.
A „sajtfejűek” draftja nem a húzások, hanem Aaron Rodgers állítólagos akciói marad emlékezetes. Még az első kör kezdete előtt jöttek a hírek, hogy az irányító elcserélését kéri, és a Denver Broncos lehet a célállomás, később pedig arról számoltak be, hogy annyira megromlott a viszonya Brian Gutekunsttal, hogy addig nem tér vissza az együtteshez, amíg az általános igazgató a klubnál van. Hogy ebből mennyi az igazság, azt vélhetően nem tudjuk meg, de a tavalyi Jordan Love 1. körös választás után újból felvetődik a legendás irányító távozása, ez pedig egy egymást követő két évben is konferenciadöntős csapatnál azért aligha szerencsés.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a napokban már az is komolyan felvetődött, hogy az előző idény legértékesebb játékosának megválasztott 37 éves irányító inkább visszavonul, akkor meg pláne...
Ami a választásokat illeti, jött az egyik leggyorsabb játékos (4,31-es 40 yardot futott) a draftról Eric Stokes személyében, a 185 centiméter magas cornerbacktől pedig azt remélik, hogy Jaire Alexander túloldalát egy kicsit feljavítja, merthogy nagyjából Kevin King ügyetlenkedésén múlt a Tampa Bay elleni mérkőzés kimenetele.
Az is problémás volt, hogy Davante Adams mellett nincs igazán értékelhető elkapó a keretben, ennek elősegítésére pedig a jó nevű A. Rodgers érkezett, Amari ráadásul pont az eddig kihasználatlanul tátongó szerepkört töltheti be a pálya közepén. Előtte érkezett a második napon a Chargershez távozó Corey Linsley utódja a támadófal belsejébe (Josh Myers), illetve említsük még meg, hogy a 6. körös Cole Van Lanen olyannyira hazatér, hogy nem csupán Wisconsinba járt középiskolába és egyetemre, de még a születési helye is a csupán 100 ezres Green Bay!
Itt is az irányítókérdés volt a holt szezon középpontjában. Bill O'Brien ámokfutása a legutóbbi idény elejére vált vállalhatatlanná, az együttesből több sztár is távozott, az elképesztő cserék miatt pedig idén 1. és 2. körös választási lehetősége sem volt a gárdán, pedig csupán két gyengébb gárda volt 2020-ban, így remek helyről jöhetett volna az újjáépítés. Ennek következtében a tavaly nagy pénzért hosszabbító Deshaun Watson jelezte, hogy ő bizony szeretne új csapatot magának, erre Texasban kevésbé voltak fogékonyak, ami pedig ennél egy picit nagyobb probléma, hogy hirtelen elég sok nő jelentette fel szexuális zaklatás vádjával.
Egyelőre finoman szólva is kérdéses, hogyan alakul a jövője, a houstoniak pedig tettek egy lépést a biztosíték felé, a Stanford egyetem kissé tapasztalatlan, de jó alapokkal bíró és jól formálható játékosát, David Millst vitték elsőként, a leendő irányító segítségére pedig a következő két pickkel egyaránt atletikus célpont érkezett, az elkapó Nico Collins és a tigth end Brevin Jordan személyében.
A 2000-es években hatszor is bajnok New England Patriotsnál egy gárda sem szenvedte meg jobban a 2020-as holt szezont, hiszen gyakorlatilag egy kezdőcsapatnyi játékos távozott, vagy ülte ki az idényt a koronavírus-járvány miatt. Közülük visszatér most a védelem vezére, Dont'a Hightower, rajta kívül pedig egy miami éve után Kyle Van Noy is újra a Hazafiak linebackersorát erősíti majd.
A szabadügynökpiac masszív invesztálása után már egészen pofásan kezdett festeni az 2000 óta először negatív (7–9) mérleggel záró együttes, de azért azt alighanem kijelenthetjük, hogy Cam Newtonnal már aligha lehet komolyan számolni a jövőt illetően.
A masszív védelemre és erős futójátékra alapozó együttes visszatért a 2000-es évek eleji felfogásához, amelyben az irányítón jóval kevesebb a nyomás, mint amikor már gyakorlatilag minden Tom Brady kiemelkedő játékától függött. A korábbi 6. körös irányító maga is így rázkódott bele a profik világába, és most a hozzá hasonlóan nem túl atletikus, így lábon nem veszélyes, ugyanakkor rendkívül pontos Mac Jonesszal hatalmasat nyerhet a jövőben az együttes, az Alabama egyetemmel bajnok irányító megkaparintásához pedig még csak fel sem kellett cserélnie Bill Belichick vezetőedzőnek. A Pro Football Focus elemzőoldal statisztikai értékelésénél Jones 95,8-as osztályzatot kapott a 100-ból, ezzel pedig az egész egyetemi liga legjobbjának számított, és a 77,4 százalékos pontosságáról ódákat ír az oldal. Az idényt még nagyjából biztosan csereként kezdi meg Newton(ék) mögött, de a jövő egyértelműen az övé.
A Patriots szempontjából kis túlzással innentől kezdve már akkor is pazar lett volna a draft, ha más értelmes játékos nem érkezik, de az elmúlt években sokszor kritizált választások helyett idén sorra nagyon erős húzások érkeztek, az első kör közepére várt Christian Barmore-t a második körben felcserével hozták el a védőfal közepére, érkezett a rendkívül produktív irányítósiettető Ronnie Perkins, egy igásló futó Stevenson személyében, és kiemelendő még a sérülése miatt csúszó McGrone, vagy a hozzá hasonlóan igencsak atletikus elkapó Tre Nixon hátsó körös kiválasztását, nem véletlen, hogy a PFF-nél a lehető legjobb, A+ értékelést kapott a gárda.
Az előző idényben már a Kalózoknál szerepelt Tom Brady, együttesével pedig pályafutása hetedik bajnoki címét is megszerezte. Ettől függetlenül a liga történetének legsikeresebb játékosa lesz már fiatalabb, augusztus 3-án konkrétan már 44 éves lesz. Bár a hanyatlás továbbra sem látszik az egyedi edzésmódszerével a pályafutása csúcsát kitoló irányítón, azért a floridai együttesnél gondoltak már a jövőre is, hiszen a 2. körben kiválasztották a Florida egyetem fiatal passzmesterét, Kyle Trasket.
Ő Mac Joneshoz hasonlóan a bombaerős SEC-konferenciában remekelt, konkrétan ők ketten lettek az első és a második számú álomcsapat irányítói (Trask volt a második a rangsorban). Joneshoz abban is hasonlít, hogy prototípus felépítésű (magas), nem túl mozgékony, viszont igencsak pontos (68,9%), 4283 yardja és 43 TD-passza pedig egyaránt megsüvegelendő teljesítmény. Hát még ha azt is hozzávesszük, hogy még középiskolában sem volt kezdő irányító, és az egyetemen is csak az elmúlt két évben kapott lehetőséget, viszont ezalatt bődületes fejlődést mutatott be, ami igencsak felkelthette a csapatok érdeklődését. Jobb helyre nem is kerülhetett volna, hiszen számára azért kell egy-két év tanulás, Tom Brady nagyjából még eddig játszani is fog, tőle pedig rengeteget okulhat.
Ami a többit illeti, a Buccaneers abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szabadügynökérában első csapatként mind a 22 kezdőjét vissza tudta hozni bajnokként, így tulajdonképpen csak a keret mélyítése, fiatalítása volt a feladat, illetve előre gondolkodni. Trask mellett jött az idővel Jason Pierre-Paul helyét átvehető, addig is Shaquil Barrették pihentetésére behozható Joe Tryon, akinek ugyancsak nem árt még egy kis idő a fejlődéshez, illetve kiemelendő a 4. körös Jaelen Darden, aki a Wes Welker-, Julian Edelman-, Danny Amendola-féle vonulatot viheti tovább, a pálya közepén rendkívül veszélyes, alacsony termetű, harcos elkapóként.
(Borítókép: Tom Brady a bajnoki cím ünnepléséhez járó Disney Worldben tett látogatás során – Matt Stroshane/Walt Disney World Resorts via Getty Images)
Az nagyjából már két éve eldőlt, hogy az idei draft első választása a Clemson korszakos irányítója, Trevor Lawrence, a Jacksonville Jaguars pedig nem meglepő módon őt is jelentette be elsőként.
Az is várható volt, hogy a következő két pick is passzmesterre megy el, a New York Jets sem borította a papírformát, a remek dobásokra képes Zach Wilson lett a kiválasztott, a San Francisco 49ers pedig Trey Lance-ért kapaszkodott fel 1/3-ra.
Az első nem irányítót az Atlanta Falcons vitte ki, a korszakos tehetségnek tartott tight end, Kyle Pitts személyében, a Cincinnati Bengals elvitte Joe Burrow egyetemi kedvenc célpontját, Ja'Marr Chase-t, a Miami Dolphins pedig ugyanígy tett az alabamai Jaylen Waddle-lel.
Korábbi csapat- és poszttársáért, a Heisman-győztes DeVonta Smithért ment végbe a nap első cseréje, az Eagles a csoportrivális Cowboyszal trade-elt, hogy megelőzze a Giantset. A New York-i együttes gyorsan le is mozgott, és egy 2022-es első kört is begyűjtve felengedte a Chicagót, amely Justin Fieldset vitte el új irányítójának.
A draft legjobb linebackere, Micah Parsons Dallasban folytatja pályafutását, Los Angelesben Justin Herbert vakoldaláért pedig innentől Rashawn Slater felel majd.
A Jets feljött 1/14-re Wilson védelmének megőrzésére, Alijah Vera-Tucker lett a kiválasztott, így pedig a New England Patriots ölébe hullott az egyetemi bajnoki irányító, a Tom Bradyhez hasonlóan nem túl mobilis, ellenben igen pontos Mac Jones.
Az Arizona és a Washington linebackersorát erősítette meg Zaven Collinsszal és Jamin Davisszel, az első irányítósiettetőre pedig a Miami bökött rá Jaelen Phillips személyében.
A Giants a lecseréléssel is tudott szerezni egy remek elkapót, Kadarius Toney személyében pedig egyben egy rapper is érkezett a Nagy Almába, a guineai menekülttáborból Amerikába érkező Kwity Paye pedig Indianapolisban kötött ki.
A kör hajrájában érkeztek a futók is, a bajnokot erősítő Najee Harris Pittsburghben folytatja, a Jaguars pedig Lawrence-nek elhozta Travis Etienne-t a Clemsonból.
A végére az irányítósiettetők indultak be, az utolsó három választás ide jött, a bajnok Tampa Bay Buccaneers Joe Tryonra bökött rá.
Vincent Edward „Bo” Jackson 1962. november 30-án látott napvilágot egy tízgyermekes család nyolcadik sarjaként az alabamai Bessemerben. Édesanyja a kedvenc színésze, Vince Edwards után nevezte el, a családban később viszont vadmalacnak becézték, lévén sosem tudott kimaradni a balhékból.
McCallába járt középiskolába, ahol végzősként 1175 yardot futott running backként, a McAdory baseballcsapatában pedig 25 találkozón 20 hazafutást ütött.
De nem csak ebben a két sportágban jeleskedett, hanem szinte mindenre fogékony volt, nem véletlenül lett kétszeres állami bajnok tízpróbázó is, méghozzá úgy, hogy ő már kilencből megnyerte a versenyt, és ki sem állt az 1500 méteres futásra...
A hosszútávfutás az egyetlen, amit utálok a versenypályán
– idézte a Sport Illustrated 1984-es cikke Bo Jacksont.
Az 1982-es MLB-játékosbörzén már a 2. körben lefoglalták a játékjogát, méghozzá nem is akármelyik csapat, az akkor már 22-szeres bajnok, 27 elsőségével pedig toronymagasan ligaelső New York Yankees szerette volna a csapatában tudni.
Jackson 250 ezer dolláros ajánlatot kapott, hogy profinak álljon, ehelyett ő inkább az egyetemet választotta, egészen konkrétan az Auburn amerikaifutball-ösztöndíját.
Az összeg csábító lehetett volna egy fiatalember számára, csakhogy Bo megígérte korábban édesanyjának, hogy ő lesz az első a családból, aki főiskolára megy.
Azt nem lehet állítani, hogy lopta volna a napot az Auburnön, hiszen a Tigers színeiben 4303 yardot futott, ami a konferencia történetének negyedik legjobb mutatója volt, tette ezt ráadásul remek, 6,6 yardos cipelésenkénti átlaggal, ami a legalább 400 futókísérleteket tekintve csúcstartó lett.
Újoncként a gyűlölt rivális Alabama elleni ütközet drámai végjátékában 22–17-es hátrányban, az ellenfél egyyardosánál, 4. kísérletre készült a Tigers, és a kiváló magasugrónak (is) számító Jackson meggyőzte Pat Dye edzőt, hogy engedje neki, hogy megpróbálja átugrani az erre nyilvánvalóan nem számító védőfalat. Az eredmény touchdown és győzelem lett!
Másod- és harmadévesként is csapata bowl-meccsének legértékesebb játékosa lett, végzősként pedig 1786 futott yardjának köszönhetően az Év legjobb egyetemistájának járó Heisman-trófeát is bezsebelhette.
A 34-es mezszámát 1992 októberében visszavonultatta az Auburn.
Emellett a baseball-lal sem hagyott fel (sőt, az utolsó évekre kezdett erre átterelődni a fókusz), bár 1984-ben sérülés miatt nem tudott játszani, 1985 áprilisában egy játékos-megfigyelő úgy jellemezte, hogy bár még tapasztalatlan a sportágban, minden poszton képes remekelni, és ha elkerülik a sérülések, akkor minden idők egyik legkiválóbbja lehet.
Így érkeztünk el 1986. április 29-hez, amikor a 2–14-es mérleggel ligautolsó (jelenleg viszont bajnoki címvédő) Tampa Bay Buccaneers az első választási jogával Bo Jacksont jelentette be a drafton.
Csakhogy addigra a futó megmondta, hogy nem lesz hajlandó aláírni a floridai csapathoz!
Az ok ezúttal egy saját magának tett fogadalom volt, mivel úgy érezte, hogy szándékosan átverték.
Történt ugyanis, hogy az egyetemi futballszezonnak már vége volt, de a baseballidény még nagyban zajlott, amikor a Buccaneers tulajdonosa, Hugh Culverhouse magánrepülőjén elvitte Jacksont a csapat főhadiszállására, hogy megmutassa neki, mi vár rá 1/1-esként a klubnál.
A klubvezető szerint erre az egyetemi szövetség (NCAA) áldását adta, később viszont kiderült, hogy erről nincs szó, és mivel amatőr játékosként egy profi csapattal kapcsolatba lépett, az idény hátralévő részén nem léphetett pályára a baseball-ligában.
Jackson úgy érezte, hogy a Tampa Bay tulajdonosa az egészet azért csinálta, hogy szabotálja a baseballkarrierjét és az amerikai futball felé terelje/kényszerítse, ezért már a draft előtt jelezte, hogy amennyiben őt választja ki a Buccaneers, az egy kidobott választás lesz, mivel hogy ő sohasem fog a floridai együttesben szerepelni.
A Kalózok tulajdonosa talán blöffnek vélte ezt, mert végül mégis elvitték 1/1-re Jacksont, aki viszont ezúttal sem csak a száját járatta, és visszautasította a Buccaneers öt évre szóló, 7,6 millió dolláros ajánlatát, és inkább az MLB-címvédő Kansas City Royals hároméves, alig 1 milliós szerződésének végére kanyarította a nevét!
Az 1987-es játékosbörzéhez érkezve a Tampa Bay elveszítette a foglalási jogát, így az NFL-csapatok újra próbálkozhattak a kiválasztásával.
Az 1987-es felvonás nem nagyon foglalkoztatta különösebben, inkább aludt egyet helyette, mondván továbbra is a baseballra kíván fókuszálni. Jelezte, hogy nem fog aláírni egyik NFL-csapathoz sem, a Los Angeles Raiders a 7. kör 183. választási jogával mégis Bo Jackson nevére bökött.
A Fosztogatók legendás klubtulaja, Al Davis rajongott a futó játékáért, akinek az érdeklődését sikerült felkeltenie azzal, hogy engedik számára, hogy az amerikai futball mellett baseballt is folytathatja!
A Raidersnél ötéves, 7,4 millió dolláros szerződést kötött, amely tartalmazta, hogy az egész MLB-idényt a Royalsnál tölthesse, és csak az idény végén csatlakozik az akkor épp Los Angeles-i csapathoz, még akkor is, ha ez kieső NFL-meccseket jelenthet. Davis a liga addigi legmagasabb, nem irányítónak járó fizetését ajánlotta, valamint azt, hogy további 500 ezer dollárt kap, ha visszatér az 1988-as idényre is.
A Raidershöz az 1987-es idény 8. fordulója előtt csatlakozott, a Patriots ellen nyolc futásból 37 yardot elérve kezdte meg NFL-karrierjét, majd négy héttel később egy hétfő esti rangadón a Seahawks ellen megmutatta, mekkora potenciál lakozik benne.
Nyilván nem volt szerencsés, hogy a meccs előtt a rivális védője, Brian Bosworth hadat üzent neki, amit ő a pályán válaszolt meg: 221 yardot és két TD-t futott, valamint volt egy elkapott hatpontosa is.
Újoncként hét meccsen 81 labdacipelésből 554 yardot futott, elképesztő, 6,8 yardos átlagot elérve ezzel – na meg bepakolt hat touchdownt is a közösbe.
A következő évben a 16 találkozóból 10-en tudott részt venni – kilencszer kezdőként –, 580 yardot és 3 TD-t futott, majd érkezett NFL-pályafutása legjobb idénye.
Az 1989-es kiírásban 11 találkozón 950 futott yardig és 4 TD-ig jutott, majd a tízmeccsesre rövidül 1990-es idényében 698 yard és 5 TD jött össze, ezzel pedig bekerült a Pro Bowlba is.
NFL-pályafutását egy csípősérülés zárta le a Bengals elleni rájátszásmeccsen, négy év alatt 38 meccsen 2782 futott (5,4-es karrierátlaggal!) és 352 elkapott yardot jegyzett, és összesen 18 touchdownt írhattak fel a neve mellé.
Az 1989-es baseballidényben bekerült az All Star-gálára, és ha már ott volt, őt választották meg a mérkőzés legértékesebb játékosának is!
Az említett sérülése nemcsak a futballkarrierjét veszélyeztette, miután elveszítette a csípőjét támogató összes porcot, a Royals is meneszteni volt kénytelen hősünket, de az 1991-es idény végére a Chicago White Sox színeiben visszatérhetett a baseballpályára, igaz, az 1992-es idényt kiülte, hogy csípőjét rendbe hozzák.
Ezt sikerrel tették, olyannyira, hogy az 1993-as MLB-idényben őt választották meg az Év visszatérőjének!
Míg a White Soxnál játszott, Jackson megígérte, hogy miután visszatér csípőműtétjéből, szerez egy hazafutás miatta.
A sors azonban közbe szólt, mielőtt Jackson visszatérhetett volna a pályára, édesanyja életét veszítette.
A visszatérését követő első hazafutása után egy aláírt baseballütőt felajánlva szerezte vissza a pályáról kirepülő labdát, amelyet bronzba kívánt önteni és édesanyja szekrényén elhelyezni.
Karrierjét 1994-ben a California Angels színeiben zárta. Az idényt a játékossztrájk rövidre zárta, Jackson pedig 32 évesen a visszavonulás mellett döntött, hogy több időt tudjon a családjával (feleségével, Lindával és három gyermekükkel, Garrett-tel, Nicholasszal és Morgannel) tölteni.
Számomra ez az ötlet jobban fest bármilyen 10 millió dolláros szerződésnél
– mondta anno a Gannett News Service-nek.
1995-ben lediplomázott, hogy teljesítse édesanyjának tett ígéretét, kiváló egyetemi karrierje előtt adózva 1996-ban beválasztották a főiskolai amerikai futballisták Hírességének Csarnokába.
Népszerűsége a videojátékok miatt is töretlen maradt, a Tecmo Bowlban például gyakorlatilag szerelhetetlennek számított, ami még egy Family Guy-részben is előjött, amikor Peter Quagmire-rel játszott – no meg Bo Jacksont irányítva...
Borítókép: Mike Powell / Getty Images Hungary
Lawrence-ről tudjuk, hogy már tizenévesként sztár volt, és gyakorlatilag már akkor eldőlt, hogy profi amerikai futballista lesz belőle. A többiek útja viszont korántsem volt ennyire egyértelmű. Van, aki menekülttáborban született, olyan is, akiből inkább rapper lesz, és olyan is, akinek már két és fél évvel ezelőtt is volt rendőrségi ügye.
Trevor Lawrence, a 2021-es NFL játékosbörzén (draft) minden valószínűség szerint elsőként elkelő irányító újabb szponzori megállapodást kötött. Eddig erre nem volt lehetősége, ugyanis az Egyesült Államokban az egyetemi szabályzat szigorúan tiltja, hogy az amatőr játékosok bármilyen juttatásban részesüljenek, de abban a pillanatban, amint Lawrence bejelentette, hogy nem megy vissza végzős évére a Clemson Egyetemre, hanem inkább az NFL-t választja, rögtön megkapta a profi státuszt is.
Alapvetés, hogy a bajnokot általában szétkapják valamilyen szinten, hiszen túl sok jó, nagy pénzes játékost nem lehet együtt tartani a fizetési sapka miatt, idén pedig az elkölthető mennyiség még kevesebb is lett a járványhelyzet miatt.
Ezért is parádés, hogy a Tampa Bay Buccaneers a szabadügynökpiac bevezetése óta első bajnok csapatként mind a 22, döntőben kezdő játékosát meg tudta tartani!
Ehhez persze szükség volt néhány pénzügyi lépésre, mint például Tom Brady szerződésének meghosszabbítására, de maradt a csapatnál:
Továbbá érkezett a szabadügynökpiacról Giovani Bernard, aki az előző idényben hiányzó, passzjátékba bevonható futó szerepkörében segítheti Tom Bradyéket, és még Antonio Brown visszaigazolásáról sem tettek le.
Tekintettel arra, hogy az előző idényben jelentősen megújított kerettel, érdemi felkészülés nélkül is bajnok lett végül a Tampa Bay, ez nem sok jót ígér előzetes a riválisok számára.
A New England Patriots a hirtelen felszabaduló óriási pénzösszegen nem ült sokáig, Bill Belichick vezetőedző közel 250 millió dollárt költött el néhány nap alatt a piacon!
A Washington William Jacksonnal (40,5/3) pótolta a Denverbe szerződő Ronald Darbyt (30/3) cornerbackposzton, érkezett az elkapók közé a piac egyik legjobb játékosa, Curtis Samuel (34,5/3), valamint a gyakorlatilag már mindenhol irányító Ryan Fitzpatrick (10/1) is.
A Giants igyekezett javítani Daniel Jones közérzetén, az elkapó Kenny Golloday 18 milliós átlagért írt alá New Yorkban, de kiemelendő Emmanuel Sanders Buffalóba igazolása is, ez utóbbinak az óriásit fejlődő Josh Allen örülhet igazán.
A Ravens is próbált valamit kezdeni a „Lamar Jacksont passzmesterré” projektből, kérdéses, hogy Sammy Watkins mennyire lesz alkalmas feljavítani a főleg futásaival veszélyes irányító játékát.
Az Arizona legendás játékosokkal üzletelt, érkezett J. J. Watt (28/2), Matt Prater, A. J. Green, Rodney Hudson és Malcolm Butler is – noha talán már mindegyikük túl van a zeniten azért –, Patrick Peterson viszont távozott, ő a Minnesotánál folytatja.
A Green Bay 4 évre 48 millióért tartotta meg futóját, Aaron Jonest, a New Orleans pedig alig 5,5 millióért kötötte magához Jameis Winstont – igaz, a Buccaneers korábbi irányítója 12,5 milliót is kereshet, ha a teljesítményétől függő bónuszokat le tudja hívni.
A piac legnagyobb nyertese anyagilag Trent Williams volt: a 33 éves vakoldali támadófalember posztjának új rekordját jelentő 23,01 milliós átlagért írt alá hat évre, így 138,06 milliót kereshet. Mondjuk, a még a piac nyitása előtt hosszabbító Dak Prescott bérét sem kell azért sajnálni...
játékos | poszt | honnan | hova | összeg* | év | átlag* |
Trent Williams | LT | SF | SF | 138,06 | 6 | 23,01 |
Kenny Golladay | WR | DET | NYG | 72 | 4 | 18 |
Shaquil Barrett | OLB | TB | TB | 68 | 4 | 17 |
Bud Dupree | OLB | PIT | TEN | 82,5 | 5 | 16,5 |
Joe Thuney | OG | NE | KC | 80 | 5 | 16 |
Trey Hendrickson | DE | NO | CIN | 60 | 4 | 15 |
Carl Lawson | DE | CIN | NYJ | 45 | 3 | 15 |
J. J. Watt | DE | HOU | ARI | 28 | 2 | 14 |
Matt Judon | DE | BAL | NE | 54,5 | 4 | 13,625 |
William Jackson | CB | CIN | WAS | 40,5 | 3 | 13,5 |
Shaquill Griffin | CB | SEA | JAX | 40 | 3 | 13,333 |
Adoree Jackson | CB | TEN | NYG | 39 | 3 | 13 |
Yannick Ngakoue | DE | BAL | LV | 26 | 2 | 13 |
Corey Linsley | C | GB | LAC | 62,5 | 5 | 12,5 |
Jonnu Smith | TE | TEN | NE | 50 | 4 | 12,5 |
Hunter Henry | TE | LAC | NE | 37,5 | 3 | 12,5 |
Corey Davis | WR | TEN | NYJ | 37,5 | 3 | 12,5 |
Romeo Okwara | DE | DET | DET | 37 | 3 | 12,333 |
Curtis Samuel | WR | CAR | WAS | 34,5 | 3 | 11,5 |
John Johnson | S | LAR | CLE | 33,75 | 3 | 11,25 |
*az összegek millió dollárban értendők
a spotrac.com adatai
A Tampa Bay elleni vereség volt az utolsó meccse pályafutása során Drew Breesnek, a legendás passzmester távozásáról portréval emlékeztünk meg.
Az Indianapolis Coltsból vonult vissza a 2004-ben a ligába érkező – idővel a Chargersnél éppen Breest váltó – Philip Rivers, a Csikók az irányító vakoldalát védő Anthony Castonzo szolgálatainak is búcsút inthettek. Visszavonulás mellett döntöttek a Pouncey ikrek, Mike a Chargersből Maurkice a Steelerstől távozott ekképpen.
A Patriots-szurkolói is szomorkodhattak, Patrick Chung mellett ugyanis a három bajnoki címben is óriási érdemeket szerző Julian Edelman is úgy döntött, hogy egészségi állapota már nem bír újabb idényt.
A múlt héten Alex Smith is befejezte pályafutását, a brutális lábsérülése után a Washingtonnal playoffba jutó irányító az Év visszatérője címet is megkaparintotta a nagydöntő előtt.
Elsőként Detroitban robbant az átigazolási bomba, amikor is Matthew Stafford a 2009 óta tartó sikertelenséget megelégelve cserét kért a Lionstól, a Rams pedig Jared Goffot is odacsapta két első és egy harmadik körös választási jogért cserébe a michiganieknek.
Philip Rivers távozásával irányítókeresésbe kezdett a Colts, és a Philadelphia Eagles korábbi játékosát, Carson Wentzet kaparintotta meg.
A 49ers még nem szerezte meg új irányítóját, viszont elég sokat feláldozott azért, hogy felkapaszkodjon a 3. választási helyre, ahol minden bizonnyal a franchise új passzmestere lesz a húzott ember.
A Jets még korábban, 1/2-re választhat, gyakorlatilag biztosan új irányítót, már csak azért is, mert korábbi első körösét, Sam Darnoldot Carolinába cserélte a New York-i csapat.
A draft előtt még egy irányítót említsünk meg, Patrick Mahomes alighanem örömmel vette tudomásul, hogy a Chiefs az 1. körös húzási opcióját beáldozva megerősítette a támadófalát.
Itt tartunk tehát most, a következő lépés a héten sorra kerülő draft (az első kört magyar idő szerint pénteken 2 órától nagyjából fél 6-ig tartják – az Aréna4 élőben közvetíti ezt a napot –, a második és harmadikat szombat hajnali 1-től nagyjából ugyanúgy fél 6-ig, a negyedik, ötödik, hatodik és hetediket pedig szombaton 18 órától kb hajnali 1-ig), ami az egész holt szezon legfontosabb szegmense is egyben.
A játékosbörzén elsőként idén a Jacksonville Jaguars választhat, minden bizonnyal a korszakos tehetség Trevor Lawrence nevére böknek a floridaiak.
A 2021-es draft első körének választási sorrendje
1. Jacksonville Jaguars
2. New York Jets
3. San Francisco 49ers*
4. Atlanta Falcons
5. Cincinnati Bengals
6. Miami Dolphins*
7. Detroit Lions
8. Carolina Panthers
9. Denver Broncos
10. Dallas Cowboys
11. New York Giants
12. Philadelphia Eagles*
13. Los Angeles Chargers
14. Minnesota Vikings
15. New Enlgand Patriots
16. Arizona Cardinals
17. Las Vegas Raiders
18. Miami Dolphins
19. Washington Football Team
20. Chicago Bears
21. Indianapolis Colts
22. Tennessee Titans
23. New York Jets*
24. Pittsburgh Steelers
25. Jacksonville Jaguars*
26. Cleveland Browns
27. Baltimore Ravens
28. New Orleans Saints
29. Green Bay Packers
30. Buffalo Bills
31. Baltimore Ravens
32. Tampa Bay Buccaneers
Draft előtti cserék
1/3.: eredetileg a Houston helye volt, cserék során előbb Miamiba, majd San Franciscóba került
1/6.: cseréltek a Philadelphiával
1/12.: a 49ersé volt, majd Miamiba került, mielőtt a Philadelphiáé lett
1/23.: tavaly cserélték el a Seattle-lel
1/25.: két éve cserélték el a Los Angeles Ramsszel
1/31.: elcserélték a Kansas Cityvel
(Borítókép: Tom Bradyék öröme a Super Bowlon – Mike Ehrmann / Getty Images Hungary)
A tavaly bajnok, idén a Buccaneersszel szemben alulmaradó Főnökök Orlando Brown révén a támadófalukat erősítették meg a Ravenstől.
A csere során számos választási jog mozgott, a Ravens megkapta a Chiefs idei 1. (1/31.), 3. (3/94.), 4. (4/136.) és a 2022-es 5. körét, a Kansas City pedig a szélső támadófalember mellett a Baltimore 2. (2/58.) és a 2022-es 6. körét adta az AFC-riválisnak.
Kansas City gets:
— Adam Schefter (@AdamSchefter) April 23, 2021
🏈 OT Orlando Brown
🏈 2021 second-round pick (No. 58)
🏈 2022 6th round pick.
Baltimore gets:
🏈 2021 first-round pick (No. 31)
🏈 third-round pick (No. 94)
🏈 fourth-round pick (No. 136)
🏈 2022 fifth-round pick
Brown korábban remek jobb oldali tackle volt, és bár az irányító vakoldalára átmozgatva már nem volt annyira kiemelkedő, így is bejutott másodjára is a Pro Bowlba.
A 25. születésnapját május 2-án ünneplő kolosszus (203 centi, 161 kiló) nemrégiben arról beszélt, hogy szeretne a támadófal bal oldalán maradni, így pedig várható volt, hogy a Hollók előbb-utóbb elcserélik, hiszen ezen a poszton egészségesen Ronnie Stanleyé a kezdő hely.
A Chiefs a Super Bowlon megtapasztalhatta, mekkora hátrány, ha teljesen kiürül a támadófala, a Buccaneers ellen végül TD-t sem tudott szerezni a címvédő, Patrick Mahomesnak pedig folyton az életéért kellett menekülnie.
Az egészségesen kiemelkedő tackle-páros mindkét tagját menesztették a Főnökök ennek ellenére is, és bár jött a támadófal belsejébe Joe Thuney, Kyle Long vagy éppen Austin Blythe, biztosra vehető volt, hogy ide kell még egy OT-t szerezni.
Bár az idei draft bővelkedik a kiemelkedő játékosokban, a Chiefs ráment a biztosabb megoldásra Brown megszerzésével.
Borítókép: Todd Olszewski/Getty Images
Még csak 2019 januárját írtuk, amikor a tengerentúli egyetemi amerikaifutball-bajnokság (NCAA) döntőjében a 2009 óta hatszoros bajnok, 2014 óta csak egyszer nem finalista Alabama ellen a Clemson 44–16-os, kiütéses győzelmet aratott.
Az AP-érában (1936 óta) az első 15–0-s mérleget összehozó együttest az akkor még csak 19 éves, újonc Trevor Lawrence vezette, a fináléban jegyzett 347 passzolt yardja és 3 TD-passza pedig a legértékesebb játékosnak járó MVP-cím mellett országos elismerést is hozott számára, és bár addig is sztárként kezelték, azóta a NFL egyik legnagyobb reménységének várják, aki közel két évtizedre meghatározhatja a profi liga arculatát.
Az Alabama elleni döntő legértékesebb játékosa lett
Nos, Lawrence azóta sem cáfolt rá ezekre a hangokra, de ne ugorjunk ennyire előre!
William Trevor Lawrence a Tennessee-beli Knoxville-ben látta meg a napvilágot 1999. október 6-án, majd ezt követően a mintegy 280 kilométerre lévő, georgiai Cartersville-be költöztek.
Nem mondhatni, hogy visszafogott gyerek lett volna, hároméves korára már háromszor kellett összeölteni az arcát, mivel összevissza ugrándozott – ahogyan a napokban a Sports Illustratednek adott nagyinterjúból kiderül, már azelőtt futballmentalitása volt, hogy ismerte volna a sportágat, szülei pedig attól tartottak, hogy mások azt fogják gondolni, hogy bántalmazzák a gyereket, annyi horzsolása van.
Már ötévesen szeretett volna egy csapathoz csatlakozni, de Cartersville-ben ehhez hatéves korig várniuk kell a lurkóknak. Amikor végre pályára mehetett, olyan nagy elánnal borította fel a társakat, hogy édesapja, Jeremy azt gondolta, hogy fiából linebacker lesz – ezek a játékosok a védelemben a védőfal mögött szerepelnek, jellemzően a futókkal, tight endekkel, néha elkapókkal ütköznek elég sűrűn, ezen a poszton termelik a legtöbb szerelést évente.
Nem sokkal később aztán egy passzolási gyakorlatnál az egyik labda jócskán messzire pattogott a talajon. Az ifjú Trevor ahelyett, hogy visszament volna a helyére, hogy passzoljon, úgy döntött, megpróbálja a labda megérkezésének helyéről visszaadni a tojást társának.
A szemtanúk egy mintegy 35 yardos, remek bombát láthattak. Egy hétéves gyerektől.
Ott el is dőlt, hogy ő lesz a csapata irányítója.
A gimiben is kiemelkedett a társai közül – a futball mellett még kosarazott is –, iskolája színeiben a Houston Texanst irányító (és szintén volt Clemson-növendék) Deshaun Watson állami rekordjait döntögetve 13 902 yardot és 161 TD-passzt hozott össze.
Harmadévesként 51 hatpontossal vezette állami bajnoki címre a Purple Hurricanest, ami után a helyi Atlanta Journal az év legjobbjának választotta meg, végzősként pedig 41 TD-átadás mellett csak egy labdavesztése volt (amúgy is csupán 21) az újabb végső győzelemig tartó menetelés során.
A Lila Hurrikánok színeiben másodéves korától kezdve 41 meccset nyert meg sorozatban (összességében 52–2-vel zárt), két állami bajnoki címmel, négy regionális elsőséggel, miközben számos egyéni elismerésben részesült remek játékának köszönhetően.
Erős szavaknak hatottak ezek, hiszen a legendás Seriff visszavonulásakor gyakorlatilag minden passzal kapcsolatos örökranglistát vezetetett (ezek többségét azóta Drew Brees és Tom Brady bitorolja már), négyszer játszott nagydöntőt, elsőként nyert két csapattal is Super Bowlt (hozzá csatlakozott idén a már Buccaneerst irányító Brady ebben a kategóriában).
Mégis, a középiskolából kikerülve minden jegyzett oldalnál, így a 247.sport.com-nál, a scout.com-nál és a rivals.com-nál is az első számú játékosnak tartott Lawrence esetében Manning volt a mérce.
A legkülönlegesebb irányító, akit a Rivalsnél töltött időszakomban láttam. Sohasem láttam még senkit, akinél ilyen remek kombinációban jelent volna meg a felépítés, a karerő, a passzpontosság, a pályán lévő látásmód, a mobilitás, valamint a poszthoz szükséges ösztönösség. Rengetegféle tehetséget volt már szerencsém tanulmányozni, de Lawrence külön kategória. Mindig Peyton Manning jut róla eszembe, de nála atletikusabb és jobb a karereje is. A kölyök egészen különleges
– mondta anno Mike Farrell róla.
Az elképesztően lendületes dobásokra képes, mindenhol egekig magasztalt fiatal végül a Clemson ösztöndíját fogadta el 2016 decemberében.
A Clemson támadósora hasonlít a rendszerünkhöz, így könnyű lehet az átmenet a középiskolai és az egyetemi játék között. Rendkívül kedves, két lábbal a földön járó emberek fogadtak, rögvest úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna
– ecsetelte a még középiskolás Lawrence a választása okait.
Ahogyan a középiskolában Miller Forristall, a fősulin Kelly Bryant is csak négy meccsig tudta tartani a kezdő pozícióját vele szemben, pedig utóbbival 12–2-re végzett egy évvel korábban a Clemson, és az rájátszás elődöntőjében maradt csak alul a későbbi bajnok Alabamával szemben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már az első meccseken is osztoztak a játékidőn, amikor pedig négy hét után Dabo Swinney Lawrence-t nevezte meg kezdőnek, Bryant bejelentette, hogy másik egyetemre szeretne iratkozni, ahol kezdőként szerepelhet. Lawrence-szel viszont szárnyalt a Tigers, a veretlen alapszakasz után 42–10-re megverte a Pittsburgh-öt a konferenciadöntőben, majd a rájátszásban a Notre Dame ellen 30–3-ra nyert, a döntőben pedig jött a bevezetőben említett bajnoki diadal.
Adódhat a kérdés, hogy ha már első évesként látszott, mekkora potenciál lakozott benne, és jó eséllyel már a 2019-es drafton is az elsőként mondhatták volna ki a nevét, akkor miért nem jelentkezett a játékosbörzére.
A válasz a szabályozásban keresendő, ugyanis az NFL előírásai szerint egy játékosnál legalább három évnek el kell telnie a középiskola elvégzése után ahhoz, hogy draftolhatóvá váljon, ezt amúgy a játékos-szakszervezet is támogatta.
Ekképpen pedig Lawrence hiába remekelt az egyetemisták között, neki és az NFL-csapatoknak a 2021-es játékosbörzéig várniuk kellett, hogy kiválaszthassák.
Lawrence 1985 óta az első ténylegesen újonc játékos lett, aki bajnoki címig vezette együttesét.
Az idényt 3280 passzolt yarddal és 30 TD-vel zárta, aligha meglepő módon az Év Újonca címet is besöpörve.
Másodévesként a konferenciája legjobbjának értékelték, és az idény legkiemelkedőbb játékosának járó Heisman-trófea döntősei közé is bekerült, de a kezdeti kiegyensúlyozatlanság miatt erről végül lemaradt. A Clemson újabb veretlen alapszakasz után a Virginia ellen biztosította be a konferencián belüli elsőségét, az Ohio State legyőzéséből pedig 259 passzolt és 107 futott yarddal, valamint összesen három touchdownnal vette ki a részét.
Lawrence így a második évében is döntőbe vezette együttesét, de ott megszakadt az egyetem 29 (az irányító 25) meccses győzelmi szériája, az LSU 42–25-re megverte a Clemsont.
Ezt a kiírást 3665 passzolt yarddal és 36 TD-vel fejezte be, a harmadik évére pedig ismét a liga legnagyobb sztárjaként érkezett meg. Az első hat meccsén 1833 yardot és 17 TD-t passzoló irányító október végén pozitív koronavírustesztet produkált, emiatt két mérkőzésről kiülni kényszerült, a Tigers pedig a Notre Dame elleni ütközetet elbukta nélküle. A Clemson a konferenciadöntőben visszavágott riválisának, így jöhetett az újabb playoff, de itt az Ohio State ezúttal erősebbnek bizonyult.
Lawrence utolsó évében passzainak 69,2 százaléka volt pontos, a tíz ütközeten szerzett 3153 yardja és 24 TD-je pedig a második helyet eredményezte számára a Heisman-választáson az Alabama-elkapó DeVonta Smith mögött.
Egyetemi karrierjét végül 34 győzelemmel és az említett két vereséggel zárta, előbbi szám pedig az iskola történetének legjobb mutatója.
Remek felépítésű irányító, aki jól olvassa a védelmeket, és a szenzációs irányítóosztályból is kiemelkedik a rengeteg nagy játékával, hogy a nyomás alatt is remekül teljesít, és jól kerüli el a védőket. Bitang erős karja van, a mély labdáknál a liga egyik legjobbja lehet, magassága ellenére gyorsan szabadul a labdától és atletikus.
Ha a szükség úgy hozza, képes vagyok kikerülni a veszélyes helyzetekből, és a lábamnak köszönhetően meg tudom hosszabbítani a játékokat. Tudok futni is, ha erre kerül sor, nincs kiemelkedő sebességem, de elég fürge vagyok, ha meg kell iramodni
– jellemezte anno magát.
Az egyetemi átállással gond nélkül boldogult, de a profi ligánál még a nagy tehetségek is szoktak bajlódni, hiszen annyival gyorsabbak, nagyobbak, erősebbek a riválisok a főiskolásokhoz képest, hogy időbe telik felvenni a ritmust. Ebben segítségére lehet, hogy a szintén korszakos tehetségnek tartott Andrew Luckhoz hasonlóan kiemelkedő a védelmek megtévesztésében, és remekül kezeli a nyomást – úgy a pályán, mind azon kívül is.
Eddig csupán három 1/1-es irányító volt az NFL történetében, aki bajnoki címig vezette csapatát, majd bejutott a Hírességek Csarnokába is, John Elway, Troy Aikman és Peyton Manning (bár a kétszeres bajnok öccse, Eli Manning is esélyes lehet erre még a jövőben), elmondható, hogy nem könnyű örökség az 1/1-es cím.
Számos nagy bajnok fő jellemzője, hogy újra és újra bizonyítani akar a világnak és mindenkinek – láthattuk ezt az egyaránt mindenki által keresztülnézett Tom Bradynél vagy Julian Edelmannél.
A Sports Illustratednek adott interjújából világosan lejön, hogy ez az attitűd viszont teljesen hiányzik Lawrence-ből, persze azért ez valamelyest érthető olyasvalakinél, aki gyakorlatilag egész életében rivaldafényben volt, és már évek óta 1/1-esnek várják. Ő nem akar globális sztár lenni, nem a rengeteg pénz érdekli, bár nyilván előny számára. Nem a bajnoki címekért játszik, bár nyilván azoknak is örül. Őt egy dolog érdekli: hogy játszhasson.
Ezt nehéz megmagyarázni, mert szeretném, ha tudnák az emberek, hogy szenvedélyes vagyok az iránt, amit csinálok, és valóban fontos a számomra, ugyanakkor… bennem nincs az az óriási bizonyítási kényszer, hogy mindenkire rácáfoljak, hogy tévedett velem kapcsolatban. Egyszerűen nincs, nem tudok ilyet létrehozni, nem is akarok. Szerintem az emberek hibásan gondolják ezt küzdőszellemnek, szerintem valamilyen szinten nem is egészséges, hogy mindig csak azt gondold, hogy valakinek bizonyítanod kell, hogy tévedett, még többet, még jobban kell csinálnod
– mondta Lawrence az SI-nek.
Az Ohio State elleni mérkőzést követően bejelentette, amit már két éve mindenki sejtett, nem tér vissza végzős évére, és jelentkezik a 2021-es NFL-játékosbörzére. Ezt megelőzően viszont bal válla műtétre szorult, februárban esett át a beavatkozáson azért, hogy még az edzőtáborra teljesen felépülve várhassa az újonc idényét.
Nagyjából biztosra vehetően a Jacksonville Jaguars játékosaként.
Néhány héttel a játékosbörze előtt máris elkelt, igaz, „csupán” arról van szó, hogy megházasodott. Lawrence már hét éve alkot egy párt a már gyermekkora óta ismert Marissa Mowryval, pontosabban most már Marissa Lawrence-szel, akinek tavaly nyáron kérte meg a kezét a 198 centire nyúlt passzmester.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De ha már a pályán kívüli dolgok irányába mozdultunk el, nehéz elmenni szó nélkül a haja mellett – legalábbis ez jön le abból, hogy valaki egy külön Twitter-fiókot hozott létre Lawrence sérójáról…
A leírásban az egyetemi futball legjobb hajának (és karjának) állítanak emléket, a 2021-es draft leendő 1/1-es aranyhajú játékosának aposztrofálják Lawrence-t. Az imádat eddig 2083 bejegyzésben nyilvánult meg.
That feeling when you handed Nick Saban the worst loss of his career...
The 2018-19 National Champions!*
#GoWithTheFlow #AllIn #NationalChampions pic.twitter.com/8gWYBZmjzs
— TrevorLawrencesHair (@TLawHair) January 8, 2019
(Borítókép: Trevor Lawrence az egyetemi bajnoki döntő megnyerése után, 2019. január 7-én. Fotó: Michael Zagaris / Getty Images Hungary)
34 éves korábban bejelentette visszavonulását Julian Edelman, a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL) szereplő New England Patriots színeiben háromszoros Super Bowl-győztes elkapó. A megalkuvást nem tűrő, elveszett mérkőzést nem ismerő Mókus életútjával foglalkozunk mai cikkünkben.
Ez azért így nyilván túlzás, mégis valahol sorsszerű, hogy az 1986. május 22-én a kaliforniai Redwood Cityben született Edelman főiskolai tanulmányait San Mateóban kezdte meg, ahol későbbi New England-i csapattársa meglátta a napvilágot, és ahová az irányító még középiskolába is járt.
Ami hősünk gimis élményeit illet, a helyi Woodside-ban okították, utolsó évében pedig hibátlan (13–0) mérleggel vezette a Wildcatset – merthogy ekkor még irányítót játszott (pedig első évében még 45 kiló sem volt!), 2237 yardot és 29 TD-t passzolt, de sokoldalúsága már ekkor is látszott, hiszen 13 futott hatpontost is feljegyezhettek a neve mellé 964 futott yard társaságában.
Nem sokáig volt a San Mateó-i akadémián, első évében sulirekordot jelentő 1253 yardot és 17 TD-t futott, majd átjelentkezett a Kent State-re, ahol üzleti menedzsmentből diplomázott. Addig még három éven keresztül volt a Golden Flashes irányítója, de itt is inkább lábon volt veszélyes, utolsó évében 1370 yardot és 13 TD-t szerzett.
Még a Kent State-ről való a sztori, miszerint az egyik elkapója alaposan feldühítette őt azzal, hogy sokadjára sem volt hajlandó jól megfutni az útvonalát. Mindig a tökéletességre törekedett, ezzel pedig sokszor nem volt népszerű társai között, de alacsony termete miatt neki mindig kettőzött erővel kellett küzdenie, hogy a fizikai korlátait legyőzze.
Édesapja, Frank edzette gyerekkorában, igen keményen, futballoztak, kosaraztak, baseballoztak, gyakran a sírásig hajszolva a fiát, aki egy ponton megelégelte, és egy életre a hitvallása lett: mindig mindenért küzdeni kell.
Amikor elkapójától nem ezt látta, annyira feldühítette, hogy odarohant hozzá, földre vitte, és ütni kezdte. Utólag maga is bevallotta, hogy túlreagálta a helyzetet, túlságosan lobbanékony volt, de igazából ez a Patriotsnál sem változott, amikor a defensive backek és az elkapók közötti külön párbajok voltak, ha balhé volt, majdnem fixre vehető volt, hogy Edelman ott van a közelében.
Elképesztő versenyszellem tombolt az alulméretezett játékosban, akin mindig mindenki keresztül nézett, ezért mindig mindenkinek külön bizonyítani akart. Az sem volt biztonságban tőle, akinek a legkevésbé kellett volna tartania. Főiskolai barátja, Brian Lainhart osztotta meg ezt a történetet anno az ESPN-nel:
Egyik nap elcsíptem egy edzésen az egyik passzát, kocogtam vele a célterület felé. Rajta volt a piros megkülönböztető mez (az irányítókra helyezik ezt edzések során, hogy jelezzék, nem lehet hozzáérni a védőknek – a szerk.), de utánam futott teljes sebességgel, és elütött, de olyan keményen, hogy megperdültem. Ő a legjobb barátom, a szobatársam, az esküvői tanúm, és kiüti a térdemet. Odamentem hozzá ordítva, hogy »rajtad van a piros mez, Julian!«, erre azt felelte: »tudhattad volna, hogy nem hagyom, hogy touchdownt szerezz«
– mondta Lainart.
A 2009-es játékosbörzét megelőző össznépi felmérőre, a combine-ra nem kapott meghívót, így – a róla készült felvételek mellett – a Kent State egyetem próbanapján mutathatta be atletikus képességeit, itt pedig sikerült is felhívnia magára a figyelmet.
A végsebessége nem volt kiemelkedő (a 4,52 másodperces 40 yardos sprintje azért persze rossznak sem számít), viszont a fürgesége (az első 10 yardos 1,52-es ideje), oldalirányú mozgékonysága (a 3,92 másodperces 20 yardos shuttle-je lekörözte a combine legjobb mutatóját, a 3,96-ost is), valamint az agilitást mérő feladaton bemutatott 6,62-es ideje is szenzációs eredmény.
Tegyük hozzá, szüksége is volt erre a remek felmérőre, hiszen az biztos volt, hogy a csupán 179 centis magasságával és 88 kilójával, valamint azért a messze nem félelmetes passzolási képességeivel nem tud majd irányítót játszani a következő szinten – ezzel saját maga is tisztában volt, ezért kezdett el különböző posztokra is készülni –, de a csapatok szeretik a sokféleképpen használható atletikus játékosokat, így számíthatott arra, hogy fog esélyt kapni a bizonyításra az NFL-ben is.
Ahogy telt az idő a 2009-es játékosbörzén, úgy tűnt egyre valószínűbbnek, hogy Edelmannek szabadügynökként kell majd elhelyezkednie a ligában, de az utolsó, hetedik körben a 232. választási lehetőséggel az őt korábban futóként és speciáliscsapat-játékosként is tesztelő New England lefoglalta a játékjogát – pedig addigra már gyakorlatilag megegyezett a Green Bay Packersszel, hogy nem draftolt újoncként oda ír alá.
Az egész draft alatt úgy voltam vele, hogy »nos, gondolom, nem tetszettem nekik, mert nem kerestek«, nem tudtam, hogyan ment. Olyan tíz csapat keresett az utolsó nap vége felé, hogy szeretnének elvinni szabadügynökként, és arra gondoltunk, hogy Green Baybe igazolok, ha végül nem választanak ki. Szóval úgy volt, hogy Green Bayben kezdem meg a pályafutásomat, úgy véltük, ez a legjobb esélyem arra, hogy egy csapatba bekerüljek
– mondta később Edelman az NFL Networknek.
Azt túlzás lenne állítani, hogy Bill Belichick vezetőedző biztos lett volna leendő szerepkörében, és hogy milyen kiváló elkapó válik majd Edelmanből.
Nem tudom, hol fogsz szerepelni, de te tudsz futballozni. Találkozunk az edzőtáborban
– idézte fel Belichick szavait Edelman.
Az biztos volt, hogy a speciális csapatrészben lesz helye, úgy visszahordóként, mint az ellenfél visszahordásának megakadályozásáért felelős gunnerként, emellett pedig elkapóként, időnként pedig futóként is bevethető volt.
Újoncként 37 elkapásból 359 yardot hozott, de az ezt követő három idényben összesen csak 32 elkapásig és 355 yardig jutott, persze ebbe belejátszottak a pályafutását sajnos végigelkísérő sérülések is.
A fő okot viszont Wes Welkernek hívják, aki 2007 és 2012 között 672 elkapásból 7459 yardot szerzett – évente átlagosan 112/1243! –, a hozzá hasonló felépítésű játékos miatt pedig Edelmannek kevesebb lehetőség jutott a támadóknál, így viszont új területeken is csilloghatott!
A puntok utáni visszahordásoknál hamar a liga egyik legjobbjává vált, karrierjét remek, 11,2-es átlaggal és négy touchdownnal zárta.
Ami érdekesebb, hogy Belichick még a védelembe is berakta, a sérülések miatt játszott cornerbacket(!), de volt egy sorral feljebb linebackerként is, sőt még irányítósiettetői feladatokat is kapott, és sehol sem vallott szégyent!
A védelemben is helytállt
Rögvest első lehetséges NFL-meccsét kihagyni kényszerült bokasérülése miatt, majd a Tennessee 59–0-s kiütése során eltört a karja, ami miatt néhány találkozóról ismét lemaradt. A 2012-es idényben kézsérülés miatt kellett kiülnie három hétre, majd hálaadáskor fejsérülés miatt fejezte be idő előtt a meccset, decemberben pedig lábtörést szenvedett.
A 2014-es kiírásban az utolsó két alapszakaszmeccsen nem tudott pályára lépni, így éppen az 1000 yardos határ alatt maradt (972), 2015-ben a bal lábfejét kellett műteni, ami miatt csak a playoffra tudott visszatérni (addig kilenc meccsen 692 yardja volt), két évvel később elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, és az egész évet kihagyni kényszerült, a felépülése során használt, nem megengedett szerek miatt pedig négymeccses eltiltással kezdte a 2018-as kiírást. Az utolsó idényében csupán hat meccs jutott neki (bár itt összehozta karrierje legtöbb yardot hozó meccsét, 179-cel zárt a Seahawks ellen), mielőtt újra meg kellett műteni a térdét, ez pedig egyben a karrierje végét is jelentette.
A 12 éves NFL-karrierje során 55 találkozót volt kénytelen kiülni a lehetséges 192 összecsapásból, ami gyakorlatilag 3,5 idény kiesést jelentett.
A 2013-as idény előtt Wes Welker Peyton Manning csapatához, a Denver Broncoshoz szerződött, ezzel pedig megnyílt az esély az áprilisban egy évre „éhbérért” (765 ezer dollárért) visszaigazoló Edelman előtt – bár a többség a nagy pénzért szerződtetett Danny Amendolától várta, hogy betölti az űrt a csapatnál.
Edelman máshogy gondolta. Az addig csupán 69 elkapásig és 714 yardig jutó elkapó az új idényben 105 elkapásból 1056 yardot termelt, hamar kiérdemelve Tom Brady bizalmát, azóta pedig a liga egyik legjobbjává nőtte ki magát, aki nemcsak a pálya közepén, hanem szélén is bevethető.
Remek teljesítményével 2014 márciusában már jóval kecsegtetőbb szerződés végére kanyaríthatta a nevét (4 év, 17 millió dollár), három évvel később pedig két évre 11 millióért hosszabbított, 2019-ben pedig 15,5 millióért írt alá újabb plusz két idényre, miközben a legjobbak már éves szinten keresnek ennél is lényegesen többet.
Alapszakaszbeli karrierjét végül a keretesünkben jelzett okok miatt csupán 620 elkapással, 6822 yarddal ás 36 TD-vel zárta, és még a futásokból hozzápakolt 413 yard és 4 TD vagy a négy visszahordott TD sem jelent azért olyan minőséget, amivel a Hírességek Csarnokáról kellene beszélgetni.
Csakhogy Julian Edelman a legjobbját nem az alapszakaszokra tartogatta...
Aki követte az NFL elmúlt két évtizedét, az tudja, hogy a Patriotsot sohasem lehetett leírni, és bár ebben természetesen óriási szerepe van a 2001 és 2019 között hatszor is bajnoki címet szerző, azóta idén már a Tampa Bayjel csúcsra érő Tom Bradynek, vétek lenne elbagatellizálni az óriási fordításokban Julian Edelman szerepét.
Ott volt például a későbbi döntős Denver elleni 2013-as ütközet, amelyen a rekordokat döntögető, 9–1-es mérleggel érkező Broncos a szünetben 24–0-ra vezetett New Englandben, de a Patriots hosszabbításban 34–31-re győzni tudott. Edelman kilenc elkapással, 110 yarddal és két TD-vel vette ki a részét a hatalmas fordításból.
A Denver Broncos elleni 0–24-ról 34–31-re fordítás
Kettő héttel később emelte a tétet a Patriots, 61 másodperccel a vége előtt még 14–26-ra állt a már 19–3-ra is vezetető Cleveland Browns ellen, de jött előbb Edelman, majd Amendola TD-elkapása, és 27–26-ra nyert a házigazda. Viszont elveszítette Rob Gronkowskit...
Edelman beindul, egy perc alatt fordít a Patriots 14–26-ról
Ebben az idényben még elvérzett a konferenciadöntőben a csapat, egy évvel később már bajnok lett! Ehhez két nagy fordítás is kellett, közte a Baltimore elleni 0–14-ről és 14–28-ról visszahozott ütközettel, amelynek alkalmával Edelman profi karrierje során először engedhetett el passzkísérletet, amiből 51 yardos TD-t szerzett Amendola.
Első NFL-passzkísérletéből 51 yardos touchdown lett a Ravens elleni fordításkor
A finálé sem alakult simán a hazafiak számára, hiszen hiába vezettek 7–0-ra és 14–7-re is a liga legjobb védelmével bíró Seattle Seahawksszal szemben, a negyedik negyed derekán 14–24-et mutatott az eredményjelző. Edelman egy kulcsfontosságú elkapással segítette tovább a 3. és 14-re kényszerülő csapatát, majd a győztes TD-t is megszerezte – igaz, Malcolm Butler interceptionje is kellett a sikerhez. Edelman 26 elkapással és 281 yarddal zárta az idény rájátszását, mindkettővel vezette a ligát.
Kulcselkapás 3. és 14-re és a győztes TD a Seahawks elleni fináléban – 14–24-ről 28–24!
Aki azt hitte, hogy a Super Bowlok történetének addig holtversenyben legnagyobb fordítása valami, annak két évvel később tátva maradt a szája. A Falcons mindenkit elsöpörve masírozott a döntőig, és a finálé szünetében 21–3-ra, a harmadik negyed hajrájában pedig már 28–3-ra vezetett. Hogy aztán a New England legyen a bajnok! Edelman „csupán” öt elkapással és 87 yarddal járult hozzá papíron a fordításhoz, de ennél sokkal nagyobb volt a szerepe.
A meccs után kikerült felvételek tökéletesen bemutatják azt az attitűdöt, amivel sokadszor is elért a csúcsra. Feladni? Soha!
Pokoli jó sztori lesz, srácok
– mondogatta 21–3-as és 28–3-as hátrányban is a csapattársaknak.
Merthogy ő végig hitt benne, hogy innen is van fordítás, és a társakat sem hagyta egy pillanatra sem, hogy fel merészeljék adni a döntőt.
És ahogy ő mondta, pokolian jó sztori lett, hiszen a korábbi 10 pontos, holtversenyes rekorder fordítást 25-ösre cserélte a csapat, hosszabbításban 34–28-ra megverve a végére teljesen összetörő Atlantát. Ja, és volt az a lehetetlen elkapása, is...
Edelman lehetetlen elkapása a hajrában
Pokoli jó sztori lesz!
Az Eagles elleni finálét nélküle egy évvel később elveszítette a Patriots, rá egy újabb esztendőre viszont ismét felért a csúcsra a 21. század NFL-dinasztiája. Az idényt négymeccses eltiltással kezdő Edelman a Chargers (7 elkapás, 151 yard) és a Chiefs (7/96) ellen is tarthatatlan volt a rájátszásban, így érkeztünk el az újabb döntőhöz. Itt már nem volt szükség óriási fordításra, minden idők legpontszegényebb Super Bowljában a New England 13–3-ra nyert, főleg védelme remeklésének köszönhetően. Hja, meg ott volt Edelman, aki 10 elkapásból 141 yardot termelt, egymaga több mint a felét hozta csapata passzolt yardjainak, és volt még egy nyolcyardos futása is. Az 53. Super Bowl legértékesebb játékosának pedig ezzel őt választották meg.
A Rams elleni Super Bowlon „csak” a mezőny legjobbja volt
Ami pedig a rájátszásokbeli mutatóit illeti, a 118 elkapásánál és 1442 elkapott yardjánál többet csupán a liga történetének legjobbja, Jerry Rice (151/2245) tudott felmutatni.
Ahogyan Brady is írta a játszótárs visszavonulására: Edelman akkor csillogott legjobban, amikor a legfontosabb volt, a rájátszásban és a bajnoki döntőkben.
(Borítókép: Julian Edelman a Lombardi-trófeával 2019. február 3-án. Fotó: Al Bello / Getty Images)
Rovataink a Facebookon