Sima győzelmet aratott a haza mozikban a Venom. A Tom Hardy főszereplésével készült képregény adaptációnak több, mint 100 ezer nézője volt csak a bemutató hétvégéjén, vagyis a magyar nézők szerint is jó ötlet volt Pókember egyik leghíresebb főgonoszának saját történetet szentelni. Ezzel szemben a Lady Gaga és Bradley Cooper főszereplésével készült Csillag születik már kevésbé szerepelt jól a hazai mozikban, a Napszállta iránt több, mint 50 százalékkal csökkent az érdeklődés, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című magyar filmet pedig a bemutató után 4 héttel már kevesebb, mint 1000 ember nézte. 

Fotó: outnow.ch

"Olyan lesz mint a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, és mégsem" – írtuk, miután részt vettünk a Rossz versek egyik forgatási napján, és már akkor is a zavarbaejtő volt az egyik első jelző, ami eszünkbe jutott  a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan rendezőjének új filmjéről.

Megérkezett egy új, egy perces előzetes az Overlord című második világháborús horrorfilmhez, ami kimondatlanul is pontosan olyan, mintha egy az egyben a Wolfenstein-videojátékokat adaptálták volna: vannak itt gonosz náci doktorok, szerencsétlen zombik vagy szörnyek, és egy felszabadító hadsereg, aminek tagjai teljes értetlenül állnak a harmadik birodalom gonoszságai előtt.

Újabb sikert könyvelhetett el szombaton a szerb származású, de Magyarországon élő festő, látványtervező és animációs művész, Milorad Krstić, a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmje nyerte ugyanis a legjobb egész estés filmnek járó díját a bukaresti Anim'est nemzetközi filmfesztiválon – írja az MTI.

Ruben Brandt, a gyűjtő

A 13. alkalommal megrendezett egyhetes bukaresti seregszemlén brazil, francia, olasz és orosz egészestés filmek versenyeztek a magyar alkotással, a díjakról szakmai zsűri döntött. Krstić a díjat személyesen vette át a fesztivál szombati záróünnepségén.

Minden tekintetben kiábrándító film a The Old Man and the Gun, amelyről sokáig úgy lehetett tudni, ez lesz Robert Redford utolsó szereplése, aztán abbahagyja a színészetet. De végül meggondolta magát, és tulajdonképpen ez az egyetlen igazán jó dolog, ami elmondható az egészről: hogy nem egy ilyen harmatgyenge film lesz az utolsó, amiből Redfordra kell emlékeznünk.

Fotó: outnow.ch

Hadd mondjak legelőször is valamit. Semmi nem igaz abból, amit elmondtál.”

Ezekkel a szavakkal fordul a Zürichi Filmfesztiválon színpadra lépő Donald Sutherland az őt a legnagyobb lelkesedéssel méltató és zseninek beállító riporter felé. Sutherlandet idén végre kitüntette az Amerikai Filmakadémia egy Oscar-díjjal az életművéért, pótolva egy nevetséges hiányosságot: A piszkos tizenkettő, a M.A.S.H., a Kelly hősei, a Bertolucci-féle Huszadik század, a Fellini-féle Casanova, A sas leszállt, a Testrablók támadása, az Átlagemberek, a Zaklatás vagy Az éhezők viadala színésze egyik szerepéért sem kapta meg az Oscar-díjat, sőt, nem is jelölték még. 

Pedig a filmfesztiválon a Sony Pictures Classics alapító-igazgatója, Michael Barker – akinek forgalmazóként vagy producerként 169 Oscar-díjhoz volt köze, köztük a Saul fiáéhoz is – úgy beszél róla, mint a legnagyobbak egyikéről, aki olyan hitelességgel képes eljátszani bármit, ahogyan csak a legkevesebbek. Aki a M.A.S.H.-sel átalakított mindent, amit a közönségfilmekről tudtunk. Aki miatt Barker gyerekkorában a katonai támaszponton, ahol a filmet látta, megőrültek a tengerészgyalogosok, mert úgy érezték, Sutherland tényleg közülük való, pedig csak eljátszotta egy átverés miatt, hogy tábornok, de az összes katona elhitte minden szavát.

Barbara Broccoli, a James Bond-franchise legnagyobb befolyású vezetője a Guardian kérdésére válaszolva jelentette ki: James Bondból nem lesz nő, de egy női rendezőt nagyon szívesen látna a rendezői székben.

Barbara Broccoli és Daniel Craig

Fotó: Sean Gallup / Getty Images Hungary

Egy hete ülök ezen a kritikán, a Pepermint - A bosszú angyala című filmén, mert hajszálpontosan olyan feleslegesnek érzem, mint amilyennek az alkotóknak illett volna a film puszta létezését. A Peppermint a Metoo-mozgalomra felülve, egy erősnek mondott női hőssel ad el egy olyan bosszútörténetet, amit előtte férfiakkal már vagy ezerszer ellőttek, a rasszizmus 2018-ban meg már nagyon nem szexi.

"A család a legfontosabb dolog. Ne tegyétek azt, amit én tettem. (...) Rettenetes férj és rettenetes apa voltam" – ilyen drámai dolgokat mond Clint Eastwood a legújabb, The Mule című filmjének első előzetesében.

Lars von Trier új filmje, A ház, amit Jack épített (The House That Jack Built) nem kevés indulatot váltott ki májusban a cannes-i világpremieren, ahol a hírek szerint több mint száz ember hagyta ott a vetítést, sokan pfujoltak is közben, később pedig a Twittert lepték el a felháborodott vélemények a filmről.

A héten befejezte augusztusban kezdett, 40 napos elvonókúráját az alkoholproblémákkal küzdő Ben Affleck, aki egy Instagram-posztban számolt be a fejleményekről. A 46 éves színész a közleményben megköszönte a támogatást a családjának, a kollégáinak és a rajongóinak is.

Ben Affleck

Fotó: Juliano/X17online.com / Northfoto

A húszmillió forintos kérdés: mi lesz, ha két azonos nemű, az azonos nemhez vonzódó, éppen szexualitásukkal ismerkedő kamaszt egy hálószobába zárnak? 

És ezen nem nagyon lepődik meg senki, legfeljebb az egyház azon képviselői, akik szerint imával lehet gyógyítani a homoszexualitást.

Róluk szól a Cameron Post rossz nevelése (The Miseducation of Cameron Post) című film, a független amerikai film legújabb nagy dobása, amely elnyerte a világ legfontosabb függetlenfilm-fesztiválja, a Sundance zsűrijének nagydíját. Csak az a baj, hogy tényleg úgy tesz, mintha a fentihez hasonlóan összetett dolgok jelentenék a húsz- és negyvenmillió forintos kérdéseket, pedig valójában mindenki pontosan tudja rájuk a válaszokat már azelőtt is, hogy beülne a moziba.

Többek között Salma Hayek, Ewan McGregor, Dakota Johnson és Drake is szerepelhet egy hamarosan Magyarországon forgó filmben, szellőztették meg nemrég az alkotók egy meghívóban. Bár a forgatás a híresztelés szerint már a kanyarban van, korábban sosem hallottunk a filmről, úgyhogy a hírt olvasva sokáig tanácstalanul vakartuk a fejünket.

A kínai-kanadai-magyar koprodukcióban készülő Star Belt Legend Begins mindenekelőtt a fiatalokat célozza meg, de az alkotók reményei szerint az idősebb nézők is szívesen beülnek majd rá a mozikba. "Egyszerre akarjuk megnevettetni és megríkatni őket" – mondta egy szűk körű sajtóebéden a kanadai társrendező, Alastair Paton, aki az alaptörténet írója is egyben.

A dzsungel könyve, A szépség és a szörnyeteg, Az oroszlánkirály, Dumbo, Aladdin – néhány azok közül a Disney-mesék közül, amiknek már elkészült, vagy hamarosan elkészül az élőszereplős változata. A Hollywood Reporter információi szerint a 2002-ben bemutatott Lilo és Stitch lesz a következő, aminek elkészítik az előszereplős változatát.

Kevin Hart stand-up komikusként lett híres az Egyesült Államokban, majd elkezdett vígjátékokban szerepelni, de legközelebb egy fokkal drámaibb szerepben próbálja ki magát: ő lesz az Éltrevalók című francia kasszasiker amerikai változatának egyik főszereplője. Az Upside jövő januárban érkezik az amerikai mozikba, most pedig megérkezett hozzá az első előzetes. 

Újra szabad, és már Pekingben van Fan Bingbing, Kína egyik legnagyobb filmsztárja a South China Morning Post információi szerint. A lap azt írja, hogy a 37 éves színésznő, akiről több hónapig nem lehetett tudni semmit, a körülményekhez képest jól van. A Hollywood Reporter beszélt egy kínai filmes vezetővel, aki megerősítette a South China Morning Post értesüléseit.

Fan Bingbing

Fotó: Loic Venance / AFP

Így néz ki egy film, aminek akár már az előzetesét is öt Oscar-díjra jelölhetnék, mert megvan benne minden, de tényleg minden, amitől az Amerikai Filmakadémia eldobja az agyát: a szerep kedvéért átalakult (meghízott) színész, igaz történet és mindenek előtt létező emberekké maszkírozott nagy színészek. Christian Bale mindenki eszén túljár a Vice-ban.

Alig rázta gatyába a Marvel a Sonyval szövetkezve Pókembert, a stúdió látszólag ismét abba a hibába akar esni, mint az Andrew Garfield-érában. A Sony a 2010-es évek elején a Marvel- és DC-univerzum mintájára óriási terveket talált ki Pókember és barátai köré, de a grandiózus tervekből pont ugyanúgy nem lett semmi, mint A csodálatos Pókember 2-ben belengedett Baljós hatosból. Aztán jött a Pókember: Hazatérés, és a Bosszúállók: Végtelen háború, a Sony meg felbátorodott, hogy mégis van értelme újabb bőröket lehúzni az egyik legismertebb szuperhős holdudvaráról. Ez lett a Venom, ami önmagában egész szórakoztató is lehetne, csak az alkotók nem voltak elég tökösek hozzá. 

Lehet szűz szemmel nézni valamit, ami akkora hatással volt az egyetemes popkultúrára, hogy a szórakoztatóipar újra és újra és újra visszanyúl hozzá, legyen szó tévésorozatokról, képregényekről, videojátékokról? Meg lehet lepődni azon, amit a filmeket néző ember már kívülről fúj, viszont valaki egyszer, egy adott pillanatban kitalált, csak úgy marhaságból? Ezek voltak a kérdéseim magamhoz, amikor leültem megnézni az eredeti, 1968-as Élőhalottak éjszakáját, amit több évtizedes horrorrajongás után is csak tologattam magam előtt, mint a rántott karfiolt a menzai tányéron.

Kell nekem azt látni, ahogy először, igazából szétloccsantják egy zombi fejét, ha a Walking Dead tetszőleges tíz percében megnézhetem ugyanazt sokszor? Kell nekem látni azt, hogy zéró pénzből, fekete-fehérben, mérsékelt ügyességgel filmre vittek egy olyan sztorit, amit a következő évtizedekben tökéletesítettek? A válasz egyébként mindegyik kérdésre igen, mert a világtörténet egyik legismertebb horrorfilmje nem csak jó horror, hanem jó film is, minden gyerekbetegsége, amatőrsége, nyersessége ellenére, sőt, leginkább azért. És ezen a héten lett ötvenéves. (Október 1-jén Pittsburghben mutatták be, később azon a héten országos forgalmazásba is került.)

Nem hiszem, hogy ne lett volna ember, akinek ne fordult volna meg a fejében a negyedik Csillag születik filmről, hogy ezt mégis minek? Hogy három verzió ugyanarról a sztoriról talán még hollywoodi mértékkel mérve is elégnek mondható. Oké, az 1937-es eredetit Janet Gaynor és Fredric March főszereplésével valószínűleg kevesen látták. Az ötvenes években készült verzió Judy Garlanddal már jóval ismertebb, a hetvenes évek Csillag születik-je viszont mostani moziba járóknak is ismerős lehet. Ebben a harmadik, Barbra Streisand-féle változatban annyi újítás történt, hogy a filmsztárok világából a rockzene közegébe helyezték a sztorit. Ezt a mostani film is megtartotta, itt is zenészek a főhőseink.

Utoljára július 1-jén látták nyilvános helyen a messze leghíresebb és legjobban kereső kínai sztárt, Fan Bingbinget, és jó ideje eltűnt a közösségi médiából is: az amerikai média ahhoz hasonlította az esetet, mintha Jennifer Lawrence szívódott volna fel nyomtalanul. Most újra életjelet adott, és ez megerősítette, hogy az eltűnésének a kínai kormány haragjához van köze.

Fotó: Ian Gavan / Getty Images Hungary

Pár tény, mielőtt belevágok abba, hogy milyen is a Hold The Dark:

• Jeremy Saulnier az egyik legtehetségesebb amerikai rendező manapság, aki olyan szikár, erőszakos, és őrülten hangulatos thrillerekkel tette le a névjegyét, mint a Blue Ruin és a Green Room.
• Saulnier fogja rendezni a True Detective következő évadának pár részét.
• Az új filmjére rögtön lecsapott a Netflix.
• A Hold The Dark bemutatója az idei cannes-i filmfesztiválon lett volna, de Cannes-ban kijelentették, hogy nem kérnek a streaming-szolgáltatóból.
• Úgyhogy Saulnier új filmje szeptember utolsó hetén a Netflixen debütált.

Ami egyébként tök jó hír, hogy egy, még ha csak bizonyos körökben is, de elismert rendező legújabb filmjét azonnal lehet nézni a világ minden pontján, ha hajlandóak voltunk kiperkálni a havi előfizetési díjat. Az kevésbé jó hír, hogy a Hold The Dark néha egy önmaga paródiájába forduló thriller, ami első blikkre a Fehér pokol természetfilmes haláltusáját és a már emlegetett True Detective misztikumát keresztezi, másodikra pedig mintha azoknak a paródiája lenne.

A Captain Marvel azaz Marvel kapitány a Marvel Univerzum új, jövő márciusban bemutatkozó szuperhősfilmje, az első, amit női főszereplővel adnak el. A szuperhősnő az egyik legerősebb karakter ebben a képregényes univerzumban, szakszóval érve agyon van tápolva, azaz olyan erős, mint a Lola T volt az autóskártyában. A magyar előzetesből is jól látható, hogy nem érdemes vele baszakodni:

Egy Weaponizing The Haters: The Last Jedi and the strategic politicization of pop culture through social media manipulation című (na jó, tessék: Fegyver a gyűlölködésből: Az utolsó Jedik és a popkultúra stratégiai átpolitizálása a közösségi média manipulálásával) tanulmány azt állítja, hogy a Star Wars VIII-ként is ismert, tavaly bemutatott Utolsó Jedik negatív fogadtatása nem volt annyira organikus, mint azt eddig sejtettük.

Az Inkubátor Programra idén is a diplomás, de első egészestés filmet még be nem mutatott rendezők, illetve azok az alkotók jelentkezhettek, akik rövidfilmjükkel már szerepeltek nemzetközi filmfesztiválokon. A programot idén is (negyedjére) a Filmalap hirdette meg, az előzsűrinek 57 rendező pályázatai közül kellett kiválogatnia azt a tízet, melyeknek fejlesztését 2-2 millió forinttal támogatja majd a Filmalap. A gyártási támogatásban részesülő 5 nyertest ezúttal is a szakmai zsűri és a szakmai közönség fogja kiválasztani jövő márciusban.

Volt egy pont a Life Itself című filmben, amikor hirtelen úgy éreztem, mintha valaki teljesen váratlanul nagyon erősen megszorongatott volna, összeugrott a gyomrom, szűknek éreztem a mellkasomat és gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt, remélve, hogy aki mellettem ül, nem veszi észre az egészet. És hangozzék ez akármilyen hülyén, ez az érzés az egyik oka annak, hogy egyáltalán van értelme moziba járni.

A Life Itself biztosan az év meglepetésfilmje. Egyrészt, mert az ember eleve nem egy romantikus komédiától várja, hogy felkavarja és kikészítse. Másrészt, mert az a Dan Fogelman írta és rendezte, akitől rendezőként eddig csak a kiöregedett rocksztárról szóló, leginkább semmilyen Danny Collinst láthattuk, íróként meg olyasmiket jegyez, mint az Aranyhaj és a nagy gubanc vagy a Last Vegas. És ha valaki nagyon képben van az új filmek kritikai fogadtatásával, akkor harmadrészt azért is, mert ezt a filmet mostanra a sajtó elkönyvelte nézhetetlen borzalomként.

Pedig a Life Itself első órája olyan profi mestermunka, olyan tökéletesen van megtervezve a hatásmechanizmusa, olyan zseniálisan játszik a néző érzelmeivel, amilyet csak nagyon ritkán látni. És nemcsak a romkom alműfaján belül: Fogelman íróként maximálisan kihasználja a „megbízhatatlan elbeszélő” ötletét, és folyamatosan újra meg újra átveri a nézőt. De nem csak olyan csavarokkal, mint amikor kiderül, hogy amit eddig láttunk, az igazából csak egy film, amit a filmen belül néznek, mert ezt ellőtték már ezerszer; illetve amikor ez, a film-a-filmben kerül terítékre, az később még iszonyú fontos lesz, és erre ráadásul nagyon kegyetlen módon kell rájönnünk. És a megbízhatatlan elmesélőt sem csak filmes trükként használja: hogy nem biztos, hogy valóban pont úgy történt minden, ahogyan a vásznon megelevenedni látjuk az egyik szereplő elmesélését, az nemcsak a sztorin csavar egyet. Hanem ez, a történtek hamis vagy nem teljes elmesélése is az adott szereplő érzelmeit, hozzáállását, állapotát tükrözi, azaz nem egyszerű hazugságról, hanem komoly lélektani okokról van szó (de ezt ennél pontosabban spoiler nélkül nem lehet leírni).

Életrajzi film készül Bud Spencer életének arról a szakaszáról, amely mozis pályafutását előzte meg – jelentette be egy hétvégén zárult olasz filmfesztiválon a két éve elhunyt művész fia, Giuseppe Pedersoli.

Egy hajszállal ugyan, de az Apróláb nyerte a hétvége nézettségi versenyét a magyar mozikban. Az animációs filmben a jetik békésen éldegélnek, csak egy dolog nyugtalanítja őket, hogy rendre apró, titokzatos lábnyomok bukkannak fel a hóban. El is nevezik a lábnyomok tulajdonosát Aprólábnak, és bár a jetitársadalom nagy része szerint az egész csak mese, vannak, akik hisznek Apróláb létezésében. Közéjük tartozik a mese főhőse, Migo, aki egyszer csak eldönti, a végére jár a dolognak. Az Aprólábra 32 308-an voltak kíváncsiak ezen a hétvégén, ami kicsivel több, mint amit Rowan Atkinson vígjátéka, a Johnny English újra lecsap hozott össze. Igaz, utóbbinak ez már a második hete a magyar mozikban.

Bár Eli Roth munkásságának van egy kicsi, de elszánt rajongótábora a szerkesztőségünkben (két fő), nem mernénk mérget venni rá, hogy új filmje, a gyerekeknek szánt varázslómese, A végzet órája remekmű lesz. A most megjelent új, magyar szinkronos előzetes legalábbis egy erős Harry Potter hatást mutató kicsit közhelyes gyerekfilmnek tűnik a szokás szerint rendkívül idegesítő Jack Blackkel a főszerepben: