Emlékszem, mennyire elcsodálkoztam gyerekkoromban, mikor egy kisváros butikjára azt láttam kiírva, hogy "pesti divat". Merthogy mi egyáltalán nem úgy öltözködtünk, mint ami a kirakatban volt (sokkal inkább úgy, mint a kirakat előtt sétálók). Amúgy meg mégis mi az, hogy pesti divat?
Ez utóbbira mostanáig nem is tudtam a választ, aztán Legát Tibor könyve segített.
Nyáron indult a Fortepan könyvsorozata, melyben kötetenként száz-száz képet kiválasztva adnak ízelítőt a százezres fotógyűjteményből. Az elsőre furának tűnő vállalkozás (ki a fene venne pénzért valamit, amit ingyen is megnézhet?) első kötete nagyon tetszett, le is írtam az Urbanistán, mi minden miatt szerethető.
Persze az első merítésnél még adta magát a téma: az Elfelejtett Budapest bemutatta a város jól ismert helyszíneit, milyen mások is voltak egykor, mint ma. Közben megérkezett a második is, amelynek a munkacíme Ez a divat volt (egy kis ízelítő meg is jelent róla a Fortepan blogban), ám végül az került a borítójára, hogy Pesti nő.
Szerintem nagyon jó váltás volt. A téma elsőre tágabb, hiszen nem csak a ruháról szól, de valójában jóval szűkebb. Ugyanis nem a Budapesten élő nők életét mutatja be, hanem azt az idealizált világot, ami csak a Váci utcai szalonokban (mindenekelőtt ugye Rotschild Klárinál), a divatfotókon, filmekben és nyári slágerekben létezett. Nagyjából, mintha a mai világot személyes Instagram-képekből próbálnánk összerakni száz év múlva.
Az anyag jó részén persze manökenek szerepelnek, de sok az olyan kép is, amiken hús vér pesti nők próbálták a hétköznapokba csempészni az álomvilágot. A témakörök telitalálatok, és szerencsére nem csak ruhadarabokról szólnak, külön fejezetet kap a napszemüveg, az autó, az erotika, a cigaretta vagy épp a légi kisasszonyok világa.
A könyv megvásárlásával az ingyenes Fortepant támogathatjuk, bővebb infót itt találni róla.