A most következő dalt ajánlom mindenkinek, aki egy igazi, belevaló rockzenei érzésnek akarja átadni magát szombat este.
Az előadó a Hooligans nevű zenekar, ami ugye huligánokat jelent magyarul, és így borítékolható: itt bizony csibészkedés lesz.
A zenekar frontemberének mindennapi életébe kalauzol el minket e régebbi dalban, amely magán hordozza mindazt, ami egy ilyen rock'n roll élet velejárója.
A dal elején az énekes elmondja: már unja, hogy a tévében rá lőnek és reklámok bújnak hozzá. Ez teljesen érthető aggodalom, ki a fene szeretné, ha lövöldöznének rá, miközben csak szeretne nyugodtan televíziót nézni.
Ehelyett ő inkább egy táncot szeretne a penge élén, jelentsen ez bármit is, úgyhogy eldönti: bemegy a városba.
Ekkor már unja, hogy elnyúlva fekszik otthon az ágyon és nőket hívogat fel. Ennél a pontnál nem teljesen tiszta, hogy mi zavarja jobban az énekest. Az unalom vagy az a probléma, amiről a dal elején mesélt, tehát a tévéből érkező lövések. Mindegy is, mert bármi is a gondja, végül filozofálásba torkollik a lövöldözés. "Talán cél nélkül többre jutnék, Talán tét nélkül szebb a lét!" - fogalmazódott meg benne a gondolat.
És ekkor rájön, mire is vágyik, mi az, ami boldoggá, elégedetté tenné.
"Legyen valami pezsgés! Legyen valami mozgás! Legyen valami pengés megoldás! Legyen valami rezgés! Legyen valami zsongás! Soha ne legyen csend és csalódás!" - mutat rá, elfelejtkezve arról a nem elhanyagolható ellentmondásról, hogy eddig éppen a tévéből felé érkező lövöldözés volt, ami zavarta. Azt gondolhatnánk, hogy éppen emiatt a csendre, a nyugalomra várik a rocksztár, de nagyot tévedünk. Éppen ellenkezőleg! "Az van, hogy mindjárt itt az éjfél, Érzem, hogy rám vár minden bár. Nincs is tán nagyobb úr a vérnél, Próbáltam, semmi nem használ!" - avat be a tervébe.
És ekkor felismerjük, hogy a Rocksztár nem tud szabadulni Saját Magától, a belső énje belehúzza, belerántja abba a valóságba, ami nem más, mint ő maga. "Feneketlen rock'n'roll a létem, Még ötszáz évig játszanám. Másképp már végem lenne régen, Láncon a táncot nem nyomnám" - jön rá ennél a résznél, zenésztársai pedig ekkor már erős gitárriffekkel nyomatékosítják, hogy ennek fele sem tréfa, itt bizony kőkemény rockélet van folyamatban.